Az idei év, 5782 a rabbik szerint szombatév, az elengedés éve. Bibliai teadélutánunk témája az a csodálatos isteni gondolat volt, hogy Izrael népének minden hetedik évben törölni kell az adósságokat. „Mit tanít ez nekünk Isten jelleméről?” – kérdeztem. Sokat: hogy Ő irgalmas a szegényhez, és gondoskodik arról, hogy a társadalom legfelső és legalsó rétegei ne távolodjanak el végletesen egymástól.
De azt is tanítja nekünk, hogy az Örökkévaló egy adósságelengedő Isten.
„Milyen adósságunk van Felé?” – kérdeztem.
Hát a bűneink!
„És hogy lehet ettől az adósságtól megszabadulni?”
Nagy csend, egyszer csak megszólal Zsolt*, aki többnyire zoomon követ bennünket a 93 éves túlélő édesanyjával:
„Hát felment a keresztre!”
Bumm! Erre nem számítottam. Szép lassan akartam bevezetni, ahogy az állatáldozatok az Ószövetségben ideiglenesen törölték az emberek tartozásait, míg eljött az idő teljessége, és Isten testté lett, hogy egyetlen áldozatával az egész emberiség minden adósságát eltörölje. És ekkor az ateista Zsolt kivágta az 1 millió forintos választ!
Igen. Az a szó, amit Jézus a kereszten kimondott, mielőtt meghalt: „Elvégeztetett” (tetelesztai), egy gyakran használt kifejezés volt az első századi könyvelés szaknyelvében. Egy a régészek által nemrég feltárt ókori könyvelői irodában olyan számlakötegeket találtak, melyek mindegyikére ez volt írva: „Tetelesztai”, ami azt jelenti: „Ki van fizetve.”
Ez történt a kereszten: a názáreti Jesua a saját vérével fizette ki a világtörténelem minden valaha elkövetett bűnének adóstartozását. „És vajon ez automatikusan mentesít minden embert?” – fordultam kedves túlélő barátaink felé. Ezt el is kell fogadni, érvényesíteni kell a hit beszédével. A beszélgetés végén felajánlottam, hogy imában vezetem a jelenlévőket. Mindenki imádkozott velem! Az ateista Zsoltot és édesanyját, Máriát* is beleértve. Imádkozz értük, hogy az adósságuk eltörlése után követővé és tanítványokká válhassanak!
*nem az igazi nevük
Tar Kata
