Idén december 3-án egy túláradóan vidám hanukarácsony partira hívtuk barátainkat. Gondosan készültünk erre az alkalomra (ügyelve a járványügyi biztonságra is). Hogy mit ünnepeltünk? A hanuka kapcsán azt, hogy a Makkabeusok Isten segítségével kivívták a hitük gyakorlásának szabadságát, és ezáltal a választott nép nem tűnt el a történelem színpadáról Antiokhosz Epifanész uralkodása (i. e. 175-164) alatt. Ugyanis, ha ez megtörténik, Jesua nem tud a Törvény alatt megszületni, hogy betöltse a Törvényt. A másik zsidó ünnep, a karácsony kapcsán pedig a zsidó Messiás születését ünnepeltük, aki egyrészt világosságul érkezett a nem zsidó emberek, másrészt dicsőségül saját népe, Izrael számára (Luk 2:32). Mire az est végére értünk, már mindenki értette, hogy miért nincs karácsony hanuka nélkül.
Kedves, idős vendégeink is eljöttek erre a nagyszabású eseményre. Hanukakor a gyerekek csokipénzt kapnak. Ezeket most mindenfelé elrejtettünk a teremben, hogy a későbbi licitáláshoz összekeresgéljék őket a résztvevők. Dicsőítő zenével Prazsák Laciék szolgáltak. Ki tud többet a hanukáról és a karácsonyról? Játékos, kérdezős formában hasonlítottuk össze a két ünnepet, és a jó válaszok jutalma is csokipénz volt. Majd pedig vendégeink egy árverésen vehettek részt, ahol a korábban elnyert csokipénzekkel értékes könyvekre, és egyéb ajándékokra licitálhattak. Az asztalok megteltek a sok házi finomsággal, és a játék hevében bátran fogyasztottuk a kedves és gondos kezek által készült hanukai ételeket, a fánkot és a latkeszt, melyek, mivel olajban sültek, a Talmudban lejegyzett olajcsodára emlékeztetnek.
„Nagyon jól éreztem magam, és nem bántam meg, hogy eljöttem!” – ezek voltak a búcsú szavai. Kérlek, imádkozz azért, hogy semmilyen járvány ne tudja megakadályozni az összejöveteleinket. Talán még soha nem volt ennyire fontos, hogy ápoljuk a személyes kapcsolatokat.
Hajdu Ildikó
