Szombatköszöntő alkalmaink az utóbbi időben elkezdtek megújulni. Kerestük a módját, hogyan válhatnak ezek az estek meghittebbé, vonzóbbá, otthonosabbá. Eddig a vendéglátást óvatosan oldottuk meg – a Covid miatt volt erre szükség –, de most arra vezetett minket az Örökkévaló, hogy készüljünk meleg vacsorával, és hagyományos zsidó ételek is kerüljenek a szombati asztalra!
Nekiláttunk! Öröm volt megtapasztalni a munkatársaink készülődési lázát: ki mit hoz, főz stb. Új ízeket kóstoltunk meg, eddig ismeretlen ételek kerültek a szombati asztalra. És mintha az Úr – látva a mi lelkesedésünket –, azt mondta volna: ha ti így készültök, én majd küldöm az embereket. Így is lett: mire megkezdtük az alkalmat, megérkeztek a vendégek: és csak jöttek és jöttek.
Fantasztikus volt látni a terített asztal körül a kipát viselő ifjakat! De nemcsak családok érkeztek, hanem Ábelt*is köszönthettük, aki most volt nálunk először. Ábel zsinagógába jár, de elfogadta egy barátja meghívását, és részt vett a mi szombatköszöntésünkön. Egy koreai házaspár hagyományos és messiási héber dalokat énekelt; a budapesti csapat alapítója, Avi szolgált az Igével.
Az apostoli időket idézte fel bennem ez a szombat este! A szemünk előtt elevenedik meg az Ige: „a tanítványok forgolódtak az asztal körül”[1],azután diakónusokat választottak a vendéglátás szolgálatába, és amikor együtt voltak, „megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben, dicsérték Istent.”[2] Elképzeltem azt az örömöt, amit átéltek ezekben az együttlétekben, azt a békességet: salomot, amit Isten ígért azoknak, akik Benne bíznak!
Kérlek, imádkozz azért, hogy a fenti Ige megvalósuljon most is és itt is: terjedjen az Úr Igéje olyan szinten, hogy egyre többen lássák és értsék meg Jesua megváltói munkáját – rajtunk keresztül is.
* nem az igazi neve
[1] ApCsel. 6:1-6
[2] ApCsel. 2:46/b–47.
Hajdu Ildikó