Nemrégiben egy olyan gyülekezetben beszéltem, amely először látta vendégül a Zsidók Jézusért szervezetet. Előző este a lelkészi kar öt tagjával találkoztam egy vacsorán, ahol megkérdezték tőlem: „David, mit kell tudniuk a keresztényeknek a zsidó népről?”. Milyen kiváló kérdés! Nagyon nagyra értékeltem, és szeretném megosztani veletek a válaszomat.
A zsidó embereknek szükségük van Jézusra.
Először is, a keresztényeknek tudniuk kell, hogy a zsidó embereknek szükségük van Jézusra. Úgy tűnik, hogy a legtöbben, akik ma a templompadban ülnek, egyáltalán nem biztosak ebben. Egyesek azzal érvelnek, hogy mivel a zsidó népet Isten már az előtt kiválasztotta, hogy Jézus a földre jött volna, ezért egy már létező szövetség által üdvözülnek, amely nem tartalmazza Őt.
Rosenzweig zsidó filozófus „A megváltás csillaga” című korszakalkotó filozófiai művében ezt az álláspontot képviseli, és azzal érvel, hogy míg a pogányoknak szükségük volt Jézusra, „egészen más a helyzet annak, akinek nem kell eljutnia az Atyához, mert már vele van. És ez igaz Izrael népére. „[1] Ez az érvelés logikusnak tűnik azok számára, akiknek a szívét még nem olvasztotta meg a Szentírás, és akiknek a világképét még nem alakította át gyökeresen Jézus.
„Egyes keresztény vezetők azt mondják, hogy a zsidó nép számára van egy másik út is, hogy megbékéljen Istennel.”
Hogyan lehetséges tehát, hogy néhány népszerű, a Bibliát hirdető keresztény vezető hasonló álláspontot képvisel? Egyesek valóban azt mondják, hogy a zsidó embereknek más útja is van arra, hogy megbékéljenek Istennel, míg mások burkoltan sugallják ezt, amikor azt hangoztatják, hogy a keresztényeknek egyszerűen csak szeretniük kell a zsidó népet, és nem kell azzal foglalkozniuk, hogy átadják nekik a jó hírt. Nem vállalkozom arra, hogy megmagyarázzam, hogyan vagy miért képviselik ezt az álláspontot. Csak ennyit mondok: amikor egy elismert lelkipásztortól ilyen állításokat hallunk a televízióban, a YouTube-on vagy más platformon, hívő emberként felelősségünk, hogy megvizsgáljuk Jézus állításait.
Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6), zsidóként beszélt zsidó emberekhez. (Ugyanez mondható el a János 3:16, a János 5:22 és sok más evangéliumi szakaszról is). Ha Jézus állításai nem vonatkoztak a zsidó emberekre, akikhez a szavait intézte, akkor senkire sem vonatkoznak. Ha Jézus nem a zsidó Messiás, akkor nem lehet a világ megváltója. Azt kívánom, hogy minden keresztény tisztában legyen azzal a ténnyel, hogy a zsidó népnek szüksége van Jézusra.
Sok zsidó embernek nincs bibliai meggyőződése Istenről.
A keresztényeknek azt is tudniuk kell, hogy sok zsidó embernek nincs bibliai hite Istenben.
Sokan, akikkel találkozom, azt feltételezik, hogy a zsidó emberek ismerik a a héber Szentírást, és nagyjából úgy hisznek, mint a keresztyének, csak valahogy még nem hisznek Jézusban. Valójában sok zsidó ember ateista vagy agnosztikus. Mások úgy vélik, hogy bár Isten létezik, de személyesen nem vesz részt az életünkben. Az örök élet bizonyossága még inkább kívül esik a zsidó elképzelések körén. Emlékszem, amikor a Moody Biblia Intézet hallgatója voltam, házról házra jártam egy ortodox zsidó környéken. Egy rabbi felesége lépett be az egyik ház ajtaján, ahol jártam, és feltettem egy nagyon szokásos evangelizációs kérdést: „Tudod, hogy hová fogsz kerülni, ha meghalsz?”. Ez a kedves asszony nagyon egyenesen így válaszolt nekem: ” A temetőbe az utca végén.” Nem gondolkozott a túlvilági életről, még kevésbé reménykedett benne – pedig az átlagnál jobban ismerte a zsidó vallást. A zsidó vallás joggal foglalkozik azzal, hogy itt és most éljünk, de az már helytelen, ha elveti a túlvilági reményt. A keresztyéneknek tudniuk kell, hogy első lépésként fontos megismerni azok hitvilágát, – így a zsidó emberekét is – akikkel szeretnék megosztani az evangéliumot.
A zsidó nép még mindig egy olyan nép, amelynek isteni rendeltetése van.
Végül, szeretném, ha a keresztények tudnák, hogy a zsidó nép még mindig isteni rendeltetéssel megáldott nép. Isten olyan jövőt ígért a zsidó népnek, amely magában foglalja a fizikai és a lelki megváltást is, ahogyan azt a próféták megjövendölték, és ahogyan azt a próféták oly buzgón várták. Ha tudni akarod, mit tesz Isten a mai világban, tartsd a szemed a Biblián és azon, amit Isten Izraelben tesz. Húsz évvel ezelőtt több zsidó ember élt Észak-Amerikában, mint Izraelben. Most pedig többen élnek Izraelben, mint a világ bármely más országában. A háború miatt ez a szám még magasabbra emelkedik az ukrajnai zsidók várható tömeges alijázásával[2].
Hiszem, hogy Isten visszahozza a zsidó népet arra a földre, amelyet oly régen megígért nekünk. Sokszor örömteli a visszatérés, de néha rettenetes szomorúsággal és gyásszal jár. A keresztyéneknek folyamatosan „imádkozniuk kell Jeruzsálem békéjéért” és a végső zsidó rendeltetésért, amely csak a Jézusba, a Béke Fejedelmébe vetett hit által teljesülhet be.
Örültem, hogy ezeket a dolgokat megoszthattam a gyülekezet vezetőségével egy vacsora során, és másnap a gyülekezet is jól fogadta az üzenetemet. A délelőtti istentisztelet után a repülőtérre mentem: hazáig még egy hosszú repülőút állt előttem. Beugrottam egy kis harapnivalóért az ételudvarba. A pult mögött egy barátságos öreg hölgy állt. Észrevettem, hogy zsidó csillagot és keresztet is visel. Amikor rákérdeztem, elmagyarázta: „Keresztyén vagyok, és szeretem a zsidó népet”. És így folytatta: „Én tényleg hiszek. Azok az emberek, akik nem hisznek, bajban vannak, nem gondolja?” Azt válaszoltam: „Igen, így gondolom. Én Jézus-hívő zsidó vagyok.
Megismételte, hogy szereti a zsidó népet, és hozzátette, hogy támogat egy ismert lelkipásztort, aki köztudottan hangoztatja a zsidó nép iránti szeretetét. Megkérdezte, hogy ismerem-e a lelkipásztort, mire én azt mondtam, hogy nem ismerem személyesen, de aggódom a meggyőződése miatt, miszerint a zsidó népnek nincs szüksége arra, hogy keresztyének beszéljenek nekik Jézusról. És hozzátettem: „Azok a zsidó emberek, akik nem hisznek Jézusban, szintén bajban vannak, nem gondolja?”.
Azt válaszolta: „Nem vagyok biztos benne, hogy ez igaz. Szerintem, Isten úgy szereti a zsidó embereket, ahogy vannak”.
Tehát, nemcsak arról van szó, hogy mit kell tudniuk a keresztyéneknek a zsidó emberekről – hanem arról is, hogy mit kell tudniuk a keresztyéneknek Istenről.
„A Biblia sehol sem mondja, hogy Isten azért szereti a zsidó népet, mert egész nagyszerű történelmünk során annyira szerethetőek lettünk volna.”
Nem: minden ember elbukott, beleértve a mi népünket is. Ez tette elkerülhetetlenné, hogy Jézus eljöjjön, és megváltásunk érdekében feláldozza magát. Isten a zsidó népet használta fel arra, hogy elindítsa megváltási tervét, és hiszem, hogy ezt Jézus visszajöveteléig továbbra is így fogja tenni. Köszönöm, hogy segítesz nekünk abban, hogy mi is tegyük a dolgunkat: vigyük a hírét ennek a szeretetnek és megváltásnak!
[1] Franz Rosenzweig Élete és gondolkodása, szerkesztette N. Glazer, Shocken, 1967, 341. o.
[2] Alija: hazatelepülés Izraelbe a diaszpórából