„Ismerős valahonnan ez a mondat?” – szólítottuk meg az Erzsébet tér pázsitján ücsörgő fiatalokat egy meleg szombat délután. Ez a bizonyos felirat a pólónkon volt olvasható. Voltak olyanok, akik tudták, honnan van az idézet, így rögtön Jézusról tudtunk beszélni. Mások viszont nem ismerték ezt a szöveget, így velük egy picit távolabbról kezdtük az eszmecserét. Angélával kerültem egy csoportba. Két 20 év körüli lánnyal beszélgettünk éppen, amikor észrevettem, hogy mögöttem a fűben 5 fiatal heverészik. Rögtön feltűnt, hogy ebből az ötösfogatból 2 srác fekete nadrágot, fehér inget és kipát hord – tehát a 3 lány is zsidó származású lehetett. Mivel közel voltunk hozzájuk, azt is meghallottam, hogy angolul beszélgetnek.
Ahogy befejeztük a két lányért való imát, szóltam Angélának, hogy ők lesznek a következők. Megszólítottuk őket, kedvesen visszaköszöntek. Angéla lefordította angolra a pólómon lévő feliratot. A kérdés most is ugyanaz volt: honnan van az idézet? „A Bibliából?”– kérdeztek vissza. „És kiről szól?”– hangzott el az újabb kérdés. Erre elkezdtek héberül beszélni egymással. „Jó, akkor máshogy teszem fel a kérdést. Van-e Istennek fia?” Erre már rázták a fejüket mindannyian, hogy nincs. És ezzel megindult a szóáradat felénk: kiderült, hogy New York-ból érkeztek, ortodox zsidók, a két fiatal srác rabbinak tanul – és hát persze, a Talmudot nagyon jól ismerik. Úgy gondoltam, Kata tovább tud jutni náluk – ezért gyorsan elköszöntünk tőlük, majd Katát és munkatársát odairányítottam hozzájuk. Feléjük is záporoztak a kérdések:
„Hogy lehet az, hogy te zsidó létedre hiszel Jesuában?”
Katának így lehetősége nyílt elmondani a megtérése történetét.
„Miért nem a Tanakhot (Ószövetséget) olvasod?”
Kata így megmutathatta azt a fejezetet az Ószövetségben, amit a zsidó emberek szinte sosem olvasnak: az Ézsaiás 53. fejezetét Isten Szenvedő Szolgájáról. A végére már csak egy lány maradt, aki nagyon figyelt. Kiderült, hogy magyar származású – és egyébként is megérintette őt Kata bizonysága. Még arra is kész volt, hogy megadja az elérhetőségét.
A nap végén áldottuk az Örökkévalót minden beszélgetésünkért – de különösen ezért az ötösfogatért adtunk hálát. Képzeljétek el, hogy New Yorkból idejönnek az ortodox fiatalok, hogy szombat délután egy nagy parkban zsidó emberektől hallják, hogy Istennek van Fia, Jesuának hívják, és hogy vannak olyan zsidók, akik hisznek Benne! Hát nem csodálatos? Az összmunka remek volt: a pólón lévő felirat, az idő, a hely, az önkéntesek, a megkészített beszélgetések, és az engedelmesség: ahogy engedelmesek voltunk a Szent Szellem vezetésének. Megérte!
Hajdu Ildikó