„Óh, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek…”
Zsoltárok 133:1
Ennek szellemében tartottuk meg a legutóbbi bibliai teadélutánunkat az időseink (70+) számára, akik között vannak hívő és nem hívő zsidó emberek. Az elmúlt másfél év alatt jól összeszokott a csapat. Tekintettel az idős korukra, az alkalmaink hibridek: személyesen vagy zoomon is részt lehet venni. Megindító, hogy az egészségi és egyéb problémák ellenére is megoldják, hogy ide eljussanak – szeretnek együtt lenni. Aki személyesen jön, mindig hoz valamit a közösbe: egy kis süteményt, üdítőt, gyümölcsöt, virágot!
A legutóbbi alkalom rendhagyó volt: irodalmi délutánt szerveztünk. Készülhettek a kedvenc versükkel, vagy saját szerzeményüket szavalhatták el. A költészet tágas mezejéről hoztak nekünk egy csokrot: hallhattunk Petőfi-, Ady-, Babits-, Lamartine-, Somlyó- és Radnóti-verset. Azután jöttek a saját szerzemények: ballada a kedvenc kutyusról, filozofikus 4-sorosok, illetve egy megindító vers-fohász.
Ezt az alkalmat a 133. zsoltárra fűztem fel. Ez alatt a rövid idő alatt átéltük azt az egységet, amiről a zsoltáríró énekel. Szeretetben, türelemben, odafigyelve hallgattuk egymást. Mindenki érezte az elfogadást. Az Örökkévaló kiárasztotta ránk áldását, mindannyiunkat átjárt az Ő békessége.
Zárásként megosztom veled a vers-fohászt:
„I_ten gyermeke
vagyok, mint ti.
Áldását rád és rám
Bőkezűen hinti.
Jó lenne, mint elébb
Teljes szívemből hinni.
De besodor millió galád
Történés sorban
Kiszorítani hitemet
Erőszakosan onnan.
Nehéz ma megállni
Töretlenül a hitben
Könyörgöm, segítsen mégis
Mindnyájunknak az I_ten.
Hajdu Ildikó