Azt gondolnánk, hogy egy ember 80 felett már nem nagyon változik. Az Ige azonban így bátorít:
„Van-e valami lehetetlen az Úr számára?”
És ezt épp egy 90. évét már betöltött embernek mondja az Úr, amikor Sárának fiúgyermeket ígér. Ezért nem elégszünk meg azzal, hogy drága túlélő barátaink éppen csak hogy becsusszanjanak az Isten Országába azáltal, hogy hisznek Jézusban mint Megváltóban és Messiásban. Vezetjük őket tovább: tanítunk nekik a hit általi bemerítkezés szükségességéről is. Zsidó embereknél ez a lépés eléggé kényes – hiszen a köztudatban az van, hogy a megkeresztelkedéstől számítva az ember már nem zsidó, hanem keresztyén, és a zsidó identitását is a hullámsírban hagyja. Fontos tehát, hogy leszögezzük: 1, a vízben való alámerítkezés valójában ősi zsidó rituálé, amelyet János, majd Jesua tanítványai egyszerűen csak folytattak, és továbbvitték a megtisztulás gondolatát a bűntől való megtisztulás és szellemi újjászületés irányába. 2, a bemerítkezés után az ember továbbra is zsidó marad, amiképpen a magyar alámerítkezők is magyarok maradnak. A bűnnek és az óemberünknek halunk meg, nem pedig a nemzeti identitásunknak. Jó volt meghallgatni néhány zsidó testvérünk személyes bizonyságtételét a bemerítkezésükről.
Az az öröm ért bennünket, hogy a megtért zsidó barátaink a saját barátaikat is elkezdték meghívni. És most először kikészítettünk egy üres kosarat is a sok sütis és ropogtatós finomság közé. Eddig csak kaptak tőlünk – de eljött az ideje, hogy családtagként meglássák: jobb adni, mint kapni. Hangsúlyoztam, hogy nem elvárás az adomány, pusztán lehetőség, ha szeretnék építeni az Isten Országát. Nem adtuk körbe, nem is néztünk oda, hogy ki tesz a kosárba, de a szívek megnyíltak. Kis öregjeink beálltak a Zsidók Jézusért csapatának teherhordozói közé. Kérlek, imádkozz, hogy megérlelődjön bennük a döntés a bemerítkezésre.
Tar Kata
