Te még rácsodálkozol a csodára?

Karácsonyi elmélkedés
David Brickner, a Jews for Jesus ügyvezetője tollából

Nemrég vendégeket fogadtunk. Köztük volt a hároméves Levi, akit teljesen lenyűgözött minden, amit csak látott. Olyannyira, hogy egyfolytában azt kérdezgette: „Miért? Miért? Miért?” És máris azt magyaráztam neki, hogy miért ugat a kutyánk, Nola, miért folyik a forróvizes csapból a meleg víz, miért ugrik ki a kész pirítós a kenyérpirítóból és így tovább. Bájos volt Levi érdeklődése, és roppantul élveztem a lelkesedését.

Sajnos a felnőttek gyakran elveszítik a gyermeki rácsodálkozás képességét. Könnyű kevésbé szemlélődővé válni. Kérdéseink inkább a problémamegoldásokra irányulnak, mintsem a bennünket körülvevő csodálatos dolgokra.

Az idei adventi időszakban azért imádkozom, hogy Isten segítsen visszanyernem a csodálat érzetét a Messiás Jesua megtestesülése felett. Semmi új nincs magában az eseményben – de tudom, hogy szépségének és erejének még mindig vannak felfedezendő mélységei. Szeretnék részese lenni a felismeréseknek, és azon kapom magam, hogy veletek kapcsolatban is ezért imádkozom.

A rácsodálkozás újbóli felébresztése örömet fog okozni a szívünkben és dicséretet hoz az ajkunkra. Ez biztos útja annak, hogy élvezzük az idei Karácsonyi ünnepet – de ez még nem minden. Csodálatunk és örömünk ragályos – és ösztönző légkört teremt az emberek számára, hogy felfedezzék, kicsoda Jesua.

Idén Karácsonykor szándékosan három dologra összpontosítok azért, hogy újból csodálatot ébresszek a szívemben, és ehhez a pásztorok történetét használom fel a Lukács evangéliuma második fejezetéből. Nézzük meg ezt a történetet együtt!

Először is, arra a látványos híradásra gondolok, amikor a pásztorok láthatták a Megváltó születését. „És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

(Lk 2:13-14).

Közülünk kevesen tapasztaltak meg ilyen elsöprő természetfeletti megnyilvánulást, de mindannyian átélhetjük Jézus létező legcsodálatosabb természetfeletti kinyilatkoztatását: a Szentírást. Isten Igéje csodálatra késztet, amikor meghívjuk a Szent Szellemet, hogy megtisztítson bennünket „a víz fürdőjével az ige által” (Ef 5:26).

Az idei advent során 25 bibliai „kihirdetésen” való elmélkedéssel fogom újra feléleszteni a rácsodálkozásomat, amelyek felkészítik a szívemet az Úr érkezésére. Az interneten számos oldalt találni, amelyek adventről szóló olvasmányokat kínálnak. Én a Lifeway által készített oldalt használom, de sok más adventi naptár szintén remek válogatást nyújt.

Másodszor: arra gondolok, hogy mit tettek a pásztorok a híradást követően. A mennyből érkező angyalok hallatlan kinyilatkoztatása után, amellyel hírül adták, hogy a Messiás végre megszületett, ezek a közönséges izraeli pásztorok azt mondták egymásnak:

„Menjünk át Betlehembe, és nézzük meg ezt a dolgot, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott”.

A kinyilatkoztatásra úgy reagáltak, mint szent kizökkentésre – ami arra indította őket, hogy félretegyék a hétköznapi szokásos teendőiket: hogy felkerekedjenek és elmenjenek megnézni.

 

Arra kérem Istent, hogy adja meg nekem, hogy ezzel a szándékkal tudjak reagálni az Ő kijelentésére. Hányszor hallottam már nagyszerű üzenetet a gyülekezetben anélkül, hogy hagytam volna, hogy közbeszóljon az életemben vagy hogy motiváljon arra, hogy túllépjek a megszokott gyakorlataimon?

Ne csak hallgatói legyünk az Igének, hanem cselekvői is (Jak 1:23–25). A pásztorok indíttatást kaptak, hogy felkeressék Jézust.

Nem tudunk visszautazni az időben, hogy megnézzük a kis Jézust a jászolban. De meg tudjuk szakítani mindennapi teendőinket, amikor imádkozunk és elmélkedünk. Valami mást teszünk, szándékosan, ahogyan Őrá irányítjuk a figyelmünket.

A zsidó hagyomány szerint a gyertyagyújtás a szombat beköszöntének egyik csúcspontja. Hasonlóképpen, a meggyújtott adventi gyertyák szépsége lehetőséget nyújthat, hogy meglássuk a Megváltó csodáját, és megújult örömmel fogadjuk az érkezését. Szukkótkor, a sátrak ünnepének alkalmával a zsidó hagyomány szerint feldíszítjük ideiglenes lakóhelyünket. Idén adventkor fel fogod díszíteni az otthonodat? Ha igen, tégy imádságos erőfeszítést, hogy ezt az Úrnak tetszően tedd, hogy az otthoni környezeted látványa ne csupán ünnepi, hanem a Megváltó születésének csodájáról szóló elmélkedés és szemléltetés is legyen.

Harmadszor, arra irányítom a figyelmemet, hogy mit tettek a pásztorok, miután meglátták a kis Jesuát. Nem tartották meg maguknak a jó hírt, hanem elmentek, hogy megosszák az üzenetet, és „mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik… és a pásztorok visszatértek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit hallottak és láttak, ahogyan azt elmondták nekik”.

A pásztorokat annyira eltöltötte Jézus csodálata, hogy ez kitört belőlük, és másoknak is elmondták az örömhírt. Mindenki elcsodálkozott, aki hallotta őket, ahogy Istent magasztalják és dicsérik. Azt akarom, hogy a Megváltó iránti szeretetem ragadós legyen – és ahogy magam is rácsodálkozom az Ő születésére, ez másokat is magával ragadjon.

Nem tudjuk biztosan, hogy azok, akik hallanak és látnak minket, hogyan fognak reagálni, de láthatnak és hallhatnak minket, ahogy hálát adunk és dicséretet mondunk. A felületes „Kellemes Ünnepeket” vagy a „Boldog Karácsonyt” üdvözléseket áldást szóló imává alakíthatjuk át. Arra gondolok, hogy azt mondjuk az embereknek: „Jézus születésének öröme töltse be idén a szívedet és az otthonodat!” Lehet, hogy a mindennapi teendőid végzése közben te is szívesen kitalálsz egy saját melegszívű köszöntést, hogy csodálatra késztess – és az üdvözlésed néhány evangéliumi beszélgetést is elindít, esetleg.

Ez a hónap különleges lehetőségeket kínál munkatársainknak világszerte, hogy zsidó emberekkel beszélgessenek Jesuáról. Miközben a pásztorokra gondolsz, akik nem tudták magukban tartani Jesua hírét – kérjük, ne felejts el imádkozni a misszionáriusokért.

Ha vannak zsidó barátaid, meglehet, hogy néhányukat meglepő módon megérinti az ünnepi időszak szépsége. A karácsonyi énekek különösen erőteljesek és szépek, ezért bátran hívd el zsidó barátodat egy koncertre. Az olyan dalszövegek, mint a „megszületett Izrael királya” sokakat arra késztetnek, hogy elgondolkodjanak: „ki ez az Izrael királya, akiről énekelnek?”

A kedvenc énekem az „O’ Holy Night”. Amikor azt éneklem, hogy „borulj térdre, ó, halld az angyalok hangját”, gyakran gombóc lesz a torkomban, és épp ezt akarom tenni: térdre borulni.

És te? Hogyan válhatna Jesua születése olyan szent kizökkentéssé, amely csodálattal tölt el téged? Hogyan indíthat téged arra, hogy megáldj másokat az örömhírrel?