Valahonnan Ukrajnából Anatoli Emma jelenti: „Katonai egyenruhában érkeztem egy ukrajnai kisvárosba. Azért voltam ott, hogy meglátogassam az orosz invázió óta tartó háborúban nemrég elhunyt katonák és tisztek családjait. Ez a város valaha teljesen zsidó volt. Amikor tehát minden találkozót befejeztem, megkérdeztem a helyieket, hogy nem ismernek-e véletlenül zsidó embereket. Azt mondták, hogy három zsidó család maradt, és felajánlották, hogy elvisznek hozzájuk. Örömmel beleegyeztem, és így találkoztam egy idős házaspárral: Rudolffal és Nadjával. Beszélgettünk az életről és a hitről. Nagyon meglepődtek, hogy katonai egyenruhában látnak, és mélyen meghatódtak, hogy megkérdeztem, vannak-e zsidó emberek a városban, akiket meglátogathatnék. Ők 94 évesek, és nincs gyermekük. Senki sem látogatja őket. Beszélgetésünk után meghívtam őket, hogy térjenek meg, és fogadják be Jézust az életükbe. Rudolf nem volt még kész erre, Nádja viszont azt mondta, hogy szeretné befogadni Jesuát. Egész életében hálás volt Istennek, hogy túlélte a gettót, és utána még kapott egy hosszú életet. A végén mindketten sírtak, megöleltek és megcsókoltak”.
Kérlek, imádkozzatok továbbra is az ukrajnai misszionáriusainkért, akik ezekben a nehéz és veszélyes időkben is az emberek elérésén fáradoznak. Vannak olyan munkatársaink is, akik eredetileg Ukrajnából származnak, de jelenleg más országban szolgálnak. Ezeknek a munkatársaknak vannak olyan családtagjaik, akik ott maradtak Ukrajnában és veszélyben vannak. Kérjük, imádkozzatok értük is.
A neveket megváltoztattuk.
Anatoli Emma
