Bizonyára tudjátok, hogy az OR-ZSE közösségszervezői szakának első évfolyamos hallgatója vagyok, és most zárult le az első félév. A tankör-társaim (hatan vagyunk) különböző korúak és különböző felekezetű (neológ, evangélikus, ortodox) körökből kerülnek ki, de van közöttünk ateista meggyőződésű tanuló is. Abban viszont egyek vagyunk, hogy mindannyian komolyan vettük és vesszük a tanulmányokat, és maximális erőbedobással készültünk fel a félévi vizsgákra.

A két legnehezebb tantárgy szóbeli vizsgája maradt a végére. Miután online módon bejelentkeztünk az első vizsgára, négyen egy ún. várószobába kerültünk, hogy ne zavarjuk az első két felelőt. Mindenki ideges volt, és megelégedett volna egy kettessel, csak valahogy legyen túl a vizsgán. És ekkor eszembe jutott A fegyvertelen katona c. film – ahol főhős minden csata előtt imádkozott – ezért megkérdeztem őket: „Mit szólnátok, ha imádkoznánk?” Arra nem emlékszem, hogy válaszoltak volna valamit, de a nézésükből kivettem, hogy rendben.

Ez úgy nézett ki, hogy én imádkoztam – hozzáteszem: szabadon, kötetlen imát elmondva, ami egy ortodox zsidó férfi számára furcsának tűnik –, megáldottam a tanárokat is, kértem Isten jóindulatát az egész vizsga lefolyására. Áment csak én mondtam a végén. Ezek után az történt, hogy a tanár négyesnél rosszabb jegyet senkinek sem adott – még akkor sem, ha valakinek a tudása eléggé döcögött. Ezután kaptam egy messenger üzenetet az egyik neológ hölgytől (ő bent volt az imacsoportban), aki kérte, hogy imádkozzak a következő vizsga előtt is. Imádkoztam, és újból megáldottam mindenkit: diákokat, tanárokat egyaránt.

Szerinted mi történt?
Megismétlődött az előző eset: a szigorúnak beállított tanárok kérdezgettek ugyan, de olyan jóindulatot tapasztaltunk a részükről, hogy itt sem kapott senki négyesnél rosszabb jegyet.

Lenyűgöző volt azt látni, ahogyan Isten megdicsőítette magát ezen a napon! Még az ateista tankör-társamnak is el kellett ismernie, hogy a végkimenetel nemcsak azon múlott, hogy mi mennyire készültünk fel ezekre a vizsgákra, hanem a jó jegyekhez a tanárok jóindulata is kellett. Ezt pedig egyedül a Mindenható Isten tudta csak befolyásolni.

Kérlek, imádkozz azért, hogy még több ilyen lehetőségem nyíljon bizonyságot tenni és kapcsolatokat építeni a nem hívő zsidó testvérekkel az egyetemen.