A tavalyi év őszén Ros Hasanakor az Úr a szívembe tett egy ígéretet: Most Ő fogja megfújni a kürtöt, hogy összegyűjtse a népét a Messiás lábainál. Lehet, hogy sokat buzgólkodtunk, hívogattunk, reménykedtünk és csalódtunk, de most Ő maga fogja megfújni a kürtöt. És még egy igét is kaptunk:
„Ezt mondja az én uram, az Úr: Intek kezemmel a népeknek, jelt adok a nemzeteknek, és ölben hozzák haza fiaidat, leányaidat pedig vállukra emelve. Királyok lesznek a gondviselőid, főrangú feleségeik a dajkáid.”
Ézsaiás 49:22–23
Nosza, nekiláttunk felkészülni a dömpingre: újabb asztalokat és székeket állítottunk szolgálatba; több evőeszközt is vettünk, hogy a vendéglátásul szolgáló helyen minél több embert tudjunk leültetni. És elindult a 2023-as év. Az első januári sabbatunkon nem voltunk túl sokan – viszont a másodikon már 22-en jöttünk össze úgy, hogy a hóesés miatt többen visszaléptek. Nagyon áldott alkalom volt. Egy zsidó testvérünk megújította a szövetségét az Úrral, és egy nem zsidó vendégünk elmondta velem a Jézust befogadó imát. Ez a hölgy, Emőke* az ígéretünk első beteljesítője, ugyanis, bár egy nem-hívő zsidó barátja, Pál* hozta őt először közénk, Emőkének az Istenhez való közeledése kezdte Pált is egyre inkább kinyitni az evangéliumra. Volt még két új vendégünk is: Szilvi* és Károly*. Szilvi a népek részéről „ölben” hozta el a zsidó nép fiát: Károlyt, aki egy nagyon okos, kutakodó férfi. Jól érezte magát, sok kérdése volt. Ezenfelül pedig felvillanyozta a szívünket, hogy az ő megjelenésükkel elkezdett beteljesedni az ige, amit erre az évre kaptunk. Kérlek, imádkozz, hogy a népekből sokan lássák meg a jelt, amit maga az Úr ad nekik, és elhozzák közénk a választott nép fiait és lányait.
* nem az igazi neve