Az elmúlt héten becsatlakoztunk az Omega gyülekezet által kezdeményezett és több keresztény felekezet együttműködésével létrejött egyhetes utcai evangelizációba. Ez alatt az egy hét alatt körülbelül 250, különböző felekezetű, nemcsak neoprotestáns, hanem történelmi egyházakból is csatlakozó elkötelezett szolgáló több mint 4000 emberrel folytatott beszélgetést Budapest különböző helyszínein. Fantasztikus volt részt venni egy ilyen összefogásban, amely lehetővé tette, hogy elárasszuk a fővárost az Isten Igéjével.

Egyik beszélgetésem alkalmával két fiatal lányt kérdeztem arról, hogy szerintük ki juthat be a mennybe. Mivel hosszasan gondolkodtak, segítettem nekik azzal a kérdéssel, hogy szerintük milyen Isten, ha van egyáltalán. „Kiszámíthatatlan” – hangzott a felelet. „Szóval, létezik Isten, csak kiszámíthatatlan?” – kérdeztem vissza. Ezzel kezdetét vette egy számomra nagyon megrázó beszélgetés. A lányok meglepően őszinték voltak. Kiderült, hogy mindkét lány zsidó származású, nem gyakorolják otthon a zsidó vallást, mindketten a dédapjukat vesztették el a háborúban: az egyiket a Dunába lőtték, a másik pedig koncentrációs táborban halt meg. „Lehetséges, hogy azért gondoljátok Istent kiszámíthatatlannak, mert ilyen veszteségek értek benneteket?” – kérdeztem tőlük. Nem tudták rá a választ, még nagyon fiatalok.

Nehéz volt ezek után Isten szeretetéről beszélni, de azt gondolom, hogy épp ezért kellett velük találkoznom: hallaniuk kellett, hogy Isten egy szerető Isten, aki jót tervezett felőlük. Az igaz, hogy Istent teljes mértékben nem lehet kiszámítani, viszont az Írás azt állítja Róla, hogy Kőszikla: a terve, hogy bűneiből megmentse az embert, és helyreállítsa a Vele való kapcsolatot – változatlan. Kérlek, imádkozz a két lányért: változzon meg az Istenről alkotott képük, és lássák meg Benne a rendületlen hűséggel szerető Atyát.