Gondolatok 4 zsinagógai beszélgetés után 

Március óta rengeteg szervezés, idő, készülés, tanulás és persze anyagi áldozat ment bele a „Zsinagógai pódiumbeszélgetések” projektbe. Most, hogy túl vagyunk rajta, érdemes gondolkodni azon, hogy mindez megérte-e. Hiszen a hallgatóság nagy része újjászületett keresztény volt. Bár minden buzgalmunkkal a zsidó ismerőseinket hívtuk – mégis ők voltak elenyésző kisebbségben. Amikor összeszámláltuk a gyümölcsöket, arra jutottunk, hogy nem feltétlenül baj, hogy a vendégek nagy része hívő testvérekből állt. Hiszen erőteljes példát láthattak arra, hogyan lehet zsidó embereknek tisztelettel, de egyenesen hirdetni az evangéliumot, amely a mi népünknek szól először (Róma 1:16). A beszélgetésekről készült felvételek pedig, reménységünk szerint elérhetik a zsidó közönséget is az online térben.

Avi Snyder (budapesti missziónk alapítója és első vezetője) fontosnak érezte, hogy a júniusi szombatköszöntőn a pódiumbeszélgetés néhány – ki nem fejtett – kérdését megvitassa. A rabbi úr szájából elhangzó kijelentést: „minden vallás gyönyörű”, például nem hagyhatta annyiban. Valóban lehet minden vallás gyönyörű – az a hit is, amely a lélekvándorlást tanítja; az is, amely azt, hogy nincs pokol vagy kárhozat. A kérdés azonban nem az, hogy mennyire szép – hanem az, hogy igaz-e.

Innen elindulva hirdette az evangéliumot, melynek kezdő gondolatai (mindnyájan vétkeztünk, és híjával vagyunk az Isten dicsőségének), egyáltalán nem mondhatók szépnek, de mégis igazak. Majd beszélt arról az új szívről, melynek ígéretét már az Ószövetségben megkaptuk (Ezékiel 36). Egyik vendégünk szeme könnybe lábadt. Avi észrevette ezt, s amikor vége lett az igehirdetésnek, és már a vacsorát szolgálták fel, ott a kanálcsörgető, beszélgető társaság kellős közepén elmagyarázta Evelinnek*, hogy Isten tálcán nyújtja felé azt az új szívet, amelyről az imént beszélt. „Igen, nagyon szeretném, és nagyon fogok igyekezni…” – fogadkozott Evelin. „Nem kell igyekezned. Itt van előtted. Nyújtja feléd a Mennyei Atya. Csak el kell fogadnod.” – bátorította őt Avi. „Gyere, imádkozz velem!” Evelin meghatottan, de eltökélten ismételte az elhangzó imádságot. Befogadta Jézust és az új szívet. Ha több gyümölcse nem is lenne a zsinagógai sorozatnak, akkor is… „egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lukács 15:7)

* nem az igazi neve