A KÖZEL-KELET KÉT FIA
Egy arab és egy zsidó ember barátsága
A KÖZEL-KELET KÉT FIA
Egy arab és egy zsidó ember barátsága
Lehet béke a Közel-Keleten?
Hogyan lehetséges a megbékélés ember és ember között, családban, munkában, társadalomban, népek között…?
Hogyan lehet béke a szívünkben?
Te mit gondolsz erről?
A Közel-Kelet két fia című nyilvános beszélgetés keretében tanúja lehetsz egy izraeli arab és egy izraeli zsidó férfi különleges barátságának.
Ha szeretnéd, a Közel-Kelet Két Fia szívesen ellátogat gyülekezetedbe, vagy egy általad szervezett egyéb rendezvényre.
Kérjük, vedd fel velünk a kapcsolatot!
A korábbi pódiumbeszélgetéseket visszahallgathatod:
A József Utcai Baptista Gyülekezet felvétele
Kattints a térképre a zoomolás és a mozgatás aktiválásához.
Kattints a képekre, hogy elolvashasd a történetüket!
Ateista családban nőttem fel. Izraelben egy kibucban nevelkedtem és ott a materialista és szocialista szellem uralkodott. Az érték a pénz és a munka volt. Arabokkal nem nagyon kerültem kapcsolatba. Néha-néha jöttek dolgozni a kibucba, néha ettünk az éttermükben, de sokat nem tudtam róluk. 16 éves voltam, amikor Magyarországra költöztem. Egy evangélikus templomban hallottam először Jézus kegyelméről, és ez megfogott engem. Nekem azt tanitották, hogy Ő valami varázsló és tévtanító volt, de a követői szerint mindenkinél irgalmasabb ember volt. Ahogy tovább ismerkedtem a tanitásaival, egyre inkább rabul ejtett a személyisége. Nem tudom ezt megmagyarázni, hogy miért gondoltam igy, de úgy éreztem, hogy Ő a helyes utat mutatja. Elhatároztam, hogy elolvasom az Újszövetséget, és megnézem, hogy Ő maga miket tanított, és mit mondott.
Az izraeli Galileában születtem és nőttem fel ortodox keresztény családban. Én azonban nem gyakoroltam a vallást, hanem baloldali lettem és a kommunista párthoz csatlakoztam. A pártban voltak zsidók is, és elvtársakként volt egy közös célunk: megteremteni a békét Izraelben. Akkor nagyon hittem a demokráciában. Izraeli arabként sokkal több jogot élveztem az izraeli demokráciában, mint népem többsége a környező arab országokban. Ezért hálás is voltam Izraelnek. Ugyanakkor egy fájdalmas kettősségben éltem: amikor az izraeli hadsereg valamilyen akciót indított a palesztinok ellen, nem tudtam nem azonosulni az arab nép fájdalmával. Nem tudtam nem gyászolni a veszteségeiket. Bár személyesen nem kerültem zsidókkal konfliktusba, mégis mélyen a szívemben gyűlöltem és irigyeltem is őket. Csak az arab oldalról ismertem a történetet. Úgy gondoltam, hogy az izraeli vezetők gonoszak, és a zsidók rengeteg kárt okoztak a népemnek. Nem tudtam elfogadni azt, hogy a hazám egy zsidó állam, és meg voltam győződve, hogy a zsidóknak nincs joguk ahhoz a földhöz.
Az alábbi történetet Isaac Stolltól idézzük. Ő sok más Jézusban (Jesuában) hívő zsidó társával együtt tanúsíthatja, hogy Isten szeretete lerontja a gyűlölet válaszfalait a zsidó és az arab nép között.
Szükségem volt egy plakáttartó táblára, ezért ellátogattam az Arizonai Egyetem művészeti ellátójába. A pulthoz tartva felfigyeltem arra, hogy az eladó ellenséges tekintettel méreget. Normális esetben figyelmen kívül hagynám ezt a viselkedést, de mivel kíváncsi voltam, fizetés közben megkérdeztem:
– Elnézést, valami baj van?
A férfi hűvösen válaszolt:
– A Dávid-csillag a nyakadban.
– Persze! Hiszen zsidó vagyok, és büszkén viselem!
– Nos – mondta gúnyosan –, én meg arab vagyok, és gyűlölöm a zsidókat!
Korábban találkoztam már antiszemitizmussal, de ilyen magas labdát eddig sosem kaptam. Hálás voltam, hogy, az Úr gondoskodott a megfelelő válaszokról.
– Szóval te arab vagy – mondtam. – Én pedig zsidó, de nem gyűlöllek, mert Jézus nem erre tanított.
– Ide figyelj…! Micsoda!?! Várj csak! De hiszen a zsidók nem hisznek Jézusban!
– Hadd mondjak erről néhány szót – feleltem. Elvégre kik is állítják, hogy a zsidók nem hisznek Jézusban?
Erre beszélgetni kezdtünk olyan zsidókról és nem zsidókról, akik hisznek Jézusban. A beszélgetésünk végén sóhajtott egyet és azt mondta:
– Tudod, megnehezíted a dolgomat. Így nagyon nehéz téged gyűlölni.
Hazafelé tartva imádkoztam, hogy Franz nyitott legyen Isten Igéjére, a Bibliára (és hogy ne gyűlölje a zsidókat). Ima közben azt gondoltam magamban, hogy milyen jó lenne újból találkozni vele. Aztán a nap hátralevő részében más elfoglaltságaim lettek, így el is feledkeztem Franzról.
Két nappal később a Zsidók Jézusért zenei csapata az arizonai egyetemvárosban lépett fel. Miközben a szórólapokat osztogattam, na, ki megy el mellettem? Hát nem Franz?!
– Kit látnak szemeim! Csak nem az én zsidó barátomat?!
– Nicsak, ez pedig itt az én arab testvérem! – vigyorogtam rá, és megkérdeztem: – Még mindig utálod a zsidókat?
Széles mosolyomat viszonozva Franz azt mondta:
– Így fogalmaznék: téged nem gyűlöllek, és már elkezdtem olvasni a Bibliát.
Forrás: Jews for Jesus
A „Forbidden Peace” (Tiltott béke) c. angol nyelvű dokumentumfilm egy olyan merész és új perspektívát kínál a közel-keleti konfliktus rendezésére, mely sokak számára biztos meglepetést fog okozni. A film központi témája az, hogy a közel-keleti háborúság nem politikai vagy társadalmi jellegű kellemetlenség, hanem spirituális eredetű. A filmben bemutatott zsidók és palesztinok mind azt a meggyőződést vallják, hogy azáltal tudtak kibékülni egymással, hogy rátaláltak a békére Istennel Jézuson keresztül – tehát egy olyan hit által, amely hagyományosan mindkét népcsoport számára tiltott.