Nézőpont kérdése – Gondolatok a parasáról: Miketz

Nézőpont kérdése – Gondolatok a parasáról: Miketz

1 Mózes 41:1-44; 1 Királyok 3:15-4:1

Váza vagy két fej? Fehér és arany vagy kék és fekete a ruha színe? Vasorrú bábát vagy egy szépséges nőt látsz? Talán már találkoztál ilyen vagy ehhez hasonló feladvánnyal, két állapotú vagy kétdimenziós formával, kétértelmű képpel. A leghíresebb a dán zsidó származású Edgar Rubin pszichológus képe, amely egy vázát ábrázol, viszont egy másik szemszögből ugyanezen a képen két egymással szembenéző fej vehető ki. Szóval, mit ábrázol a kép? Vázát vagy fejeket? Egyszerűen: mindkettőt. Attól függ, hogy az ember agya a kép melyik részét helyezi fókuszba. Ez nem vagy-vagy kérdés, hanem ez is, az is egyszerre. Nézőpont kérdése.

Eheti parasánk témája éppen ez: a nézőpont.

Utazzunk vissza az időben.

Egyiptomban vagyunk Józseffel, a Fáraó börtönében, amikor is a helyzet József nézőpontjából eléggé kilátástalannak tűnik. De minden hamarosan megváltozik. A Fáraót valamilyen őrült álmok gyötrik, és egyetlen tanácsadója vagy orvosa sem tud rajta segíteni, hogy megfejtse a jelentését. A Fáraó pohárnoka végül leküzdi rövidtávú emlékezetkiesését, és eszébe jut József, aki talán segítségére lehet. Az illegális bevándorlót előhozzák a tömlöcből, hogy az akkori világ leghatalmasabb embere elé állítsák. Csak semmi pánik, József!

 

Szerencsére I_ten nem hagyja magára Józsefet, és felfedi előtte a Fáraó álmainak jelentését. József elmondja Fáraónak, hogy I_ten figyelmezteti őt arra, ami jönni fog: az országban hét év bőséget hét év hihetetlen zord, szűk esztendő fog követni. Józsefnek szeme sem rebben a furcsa helyzetben. Azt tanácsolja a Fáraónak, hogy raktározzon el a bőség évei alatt annyi élelmiszert, hogy az kitartson a hét szűk esztendő alatt. Amikor pedig azt várnánk, hogy a Fáraó valahogy így válaszol: „Köszönöm a tanácsodat, József, innen már magam viszem tovább a dolgokat”, Egyiptom királya úgy dönt, hogy kinevezi Józsefet miniszterelnöknek. Talán ez a világ első koldusból királyfi sztorija, ahol Józsefből, a zsidó rabszolgából József, Egyiptom főembere lesz. Ki gondolta volna?!

 

Szóval I_ten mégiscsak jól bánik Józseffel. József egyiptomi lesz, és a Fáraóval együtt uralkodik az országban. A takarmányt begyűjtik, és a történet gyorsítva halad az éhínséges időkig. Józsefnek és a Fáraónak köszönhetően, az egyiptomiak örülnek, hogy van mit enniük, és ennek a híre eljut a határokon túlra is. Még József Kánaánban élő elhidegült családjához is.

 

Innen kezd érdekessé válni a történet.

Az események váratlan fordulatot vesznek, és Jákob elküldi fiait (Benjámin a kis kedvenc kivételével) Egyiptomba, hogy hozzanak magukkal élelmet. József és gyilkos lelkű fivérei hosszú évek múltával újra találkoznak. De mivel József külsője merőben megváltozott legutolsó találkozásuk óta, testvérei nem ismerik fel őt. József ráeszmél, hogy tökéletesen adott a lehetőség annak kiderítésére, mennyire változtak meg a testvérei. Megvádolja őket azzal, hogy kémek, bezárja Simeont, a többi testvérét pedig hazaküldi, hogy hozzák el Benjámint. Végül Jákob nagy nehezen beleegyezik, hogy a fiai magukkal vigyék Benjámint, és ezzel befordulunk a célegyenesbe. József még mindig nem leplezi le magát, inkább elengedi Simeont, és a testvérek hazaindulnak, nagy megkönnyebbüléssel. Mindaddig, amíg József szolgája utol nem éri a csapatot, és lopással vádolja meg őket. Csomagjaik átkutatásakor Benjámin zsákjából előkerül egy ezüst kehely.

Parasánk itt ér véget: Benjámin előtt az a nem túl kecsegtető kilátás áll, hogy egész életét egyiptomi rabszolgaként töltheti, és a testvéreinek dolgavégezetlenül kell visszatérniük apjukhoz. Micsoda fordulat a hősünk szempontjából!

 

Korlátozott nézőpont

És valóban, talán épp ez a lényeg az egész József történetben: megmutatja, hogy az embernek milyen korlátozott rálátása van a történelemre. A legutóbbi parasában a véletlenekről és az általunk vagy mások által helyettünk hozott döntésekről volt szó, amelyek sora oda vezetett minket, ahol épp most vagyunk. Néha igazságtalanságnak tűnik, épp úgy, ahogy József történetében. Tisztességesnek lehet azt nevezni, hogy Józsefet egy kútba dobták vagy tömlöcbe vetették? Persze, hogy nem. De ha ezek az események nem történtek volna meg, akkor ő soha nem került volna olyan helyzetbe, hogy Egyiptom főembere legyen. Gondolkodjunk csak el egy kicsit: és vajon ez igazságos volt-e egyáltalán? Persze, hogy nem. Biztos vagyok benne, számos más tehetséges ember volt, akik igényt tarthattak volna erre a munkára. De végül Józsefre esett I_ten választása, mert az volt a legjobb nemcsak az egész egyiptomi birodalom, de a környező országok számára is.

Az események véletlenszerű egybeeséséből és az életünkben hozott döntéseink sorozatából értelemszerűség kezd kibontakozni előttünk, mihelyst felismerjük az univerzum jóságos Urának kezét, aki mindent jóra fordít – ha hallanánk az Ő szavát, és követnénk az Ő tervét. Ily módon működik közösen a Mindenható I_ten és a mi szabad akaratunk: nézőpont kérdése, ahogy e cikk elején említett képeknél.

 

A Messiás nézőpontja

Végül nézőpontunk meghatározza az Izrael Messiásához való viszonyunkat is. Amikor a próféta a Jesajás (Ézsaiás) könyvének 53. fejezetében a Messiást jellemzi, azt írja, hogy először visszautasítják Őt a mieink, ráadásul bűnözőnek gondoljuk Őt, olyan valakinek, akit I_ten elutasít. Azt írja Ézsaiás, hogy nem helyes a nézőpontunk, mert nemhogy I_ten nem utasította el a Messiást, épp ellenkezőleg: Ő a mi nevünkben, helyettünk viselte el a szenvedést! Mi utasítottuk vissza Őt, mert nem értettük I_ten tervét, hasonlóan ahhoz, ahogy József testvérei elutasították Józsefet, mert nem értették I_ten tervét. Félrecsúszott a fókuszunk, nem láttuk a nagy képet. Jesua története József története is, amely a jó kiindulási ponttól a végső kétségbeesésig jutott, de végül dicsőségesen ért véget. Mindez nézőpont kérdése. Velünk is épp így történik.

 

Tehát a kérdésem: te hogy nézel az életedre? Milyen nézőpontból látod magad? Vajon a helyes perspektívából vagy inkább a vázát látod ahelyett, hogy mindkét dolgot: a vázát ÉS a fejeket egyszerre látnád?

Kérdezd meg magadtól, hogy tudnál-e eléggé nyitott lenni, hogy megfontold, létezik egy I_ten, aki azzal mutatta meg irántad való mély szeretetét, hogy kész volt érted meghalni, hogy ezzel megmentsen téged. Talán itt az ideje a nézőpont-váltásnak.

 

Betlehemben született

Betlehemben született

Amikor eljön a Messiás, világbéke lesz” – hajtogatják gyakran zsidó ismerőseim, amikor a Messiásról beszélgetünk. Miközben ez végül is igaz, nagyon gyakran úgy tűnik, csak kifogásként használják arra, hogy semmibe vegyék a mi héber Bibliánkban található más messiási próféciák százait, melyek leírják a Messiás személyét és küldetését. Ha arról a tényről felismernénk a Messiást, hogy ő hozza el a világbékét, akkor Isten miért bajlódott azzal, hogy prófétai részletek százait tegye a Bibliába?

Olvassunk utána!

Vegyük például a Mikeás 5:1-ben (más fordításokban Mikeás 5:2) található próféciát:

De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.

Itt megtudjuk, hogy egy jelentős jövőbeni uralkodó Betlehemből fog származni. De hogyan jelenhet meg valaki a jövőben, ha a származása „eleitől fogva, öröktől fogva van”? Itt nemcsak azt tudjuk meg, hogy hol születik meg a Messiás, hanem az ő természetéről is megtudunk valamit – ő örökkévaló.

Vagy mi a helyzet az Ézsaiás 9:6-tal?

Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!

Sok mindent lehetne mondani erről a próféciáról, de többek között itt megtudhatjuk, hogy egy különösen nagy hatalmú, jövőbeni (de örökkévaló) uralkodó valóságos gyermekként fog megszületni a mi népünk körében!

Érdekes, hogy Isten úgy döntött: elárulja nekünk a Messiás szülőhelyét. Amikor a prófécia íródott, még évszázadokkal Jézus eljövetele előtt, Betlehem egy zsidó falu volt. Manapság, azonban, ez a falu arab, s nagyon kevés vagy egy zsidó sem él ott. Pillanatnyilag nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy a zsidó Messiás egy arab Betlehemből származna! Jézus (Jesua) azonban ott született meg több, mint 2000 évvel ezelőtt egy Miriam (görögül Mária) nevű zsidó asszonytól. Véletlen egybeesés? Nem hiszem…

Isten úgy döntött: elárulja nekünk a Messiás szülőhelyét.

A tény, hogy Jézus Betlehemben született egy zsidó asszonytól, nem különösképpen meggyőző bizonyítéka annak, hogy ő a Messiás, de ha a nagyobb képet megnézzük, és összerakjuk az összes különálló próféciát a héber Bibliában, akkor ez hiteles bizonyítékként értékelhető. Továbbá, elég ravasz megoldásnak tűnik, hogy valaki úgy válassza ki a születési helyét, hogy azzal beteljesítse az Írást.

A küldetés

„Amikor eljön a Messiás, világbéke lesz!” Igen, és dicsőség Istennek, ez végül is igaz, erre vágyunk, erre várunk mindannyian. Azonban ahhoz, hogy ezt megvalósítsa, a Messiásnak először meg kellett halnia fizetségül a mi bűneinkért, és feltámadnia a halálból, hogy örök életet adhasson nekünk. Amikor először eljött, hogy mindezt megtegye, a népünk többsége nem ismerte fel, és nem értette meg az ő küldetésének és személyének a lényegét.

Bátorítalak, hogy magad kutasd az Írásokat, és rakd össze az egyes darabokat, hogy ebből összeálljon a Messiás képe. Biztos vagyok benne, hogy fel fogod ismerni: ez az örökkévaló uralkodó, aki Betlehemben született egy zsidó asszonytól, nem más, mint Jesua, Jézus.

A kérdés az, hogy hajlandó vagy-e belévetni a bizalmad?

Aaron Lewin