Te hiszel Istenben? – avagy egy fiatal, chabbad kántor vallomása

A napokban lehetőségem volt egy kántorral, azaz előimádkozónak tanuló chabbad (ortodox) közösségbe járó, rokonszenves fiatalemberrel egy nagyon mély beszélgetésre.

Már az is kisebb csodának számított, hogy ez egyáltalán létrejöhetett. Az történt ugyanis, hogy mindketten ugyanazon a szakon tanulunk – egy bizonyos egyetemen – online formában, és az egyik tanár több mint fél óra késéssel lépett be az órára. Várakozásunk közben megbeszéltük, hogy ki melyik tantárgyból, milyen témából írja majd a beadandó dolgozatát. A pszichológiához érkezve elmondta, hogy ő a halál, az elmúlás témaköréből szeretne egy rövid értekezést írni. Csodálkozva kérdeztem:

„Még olyan fiatal vagy, hogyhogy ilyen nehéz témát választottál?”

„Sok veszteség ért az életem folyamán – felelte –, és sok mindent egyedül kellett elhordoznom”.

Együttérzően hallgattam őt. Azután én is elmondtam az én történetemet: hogy mennyi mindenkit veszítettem el én is, amit bizony nem volt könnyű feldolgozni. Majd vettem egy nagy levegőt és hozzátettem:

„de én tudom, hogy Isten végig ott volt velem, és az Ő segítségével jutottam túl a gyászon.”

Majd megkérdeztem tőle: „Te hiszel Istenben?”.

Azt gondolom, a kérdés abszolút releváns – hiszen ha valaki előimádkozónak tanul, annak hinnie kellene, hogy legalább az Ószövetség Istene létezik.

„Hát – kezdte a mondatát –, hiszem, hogy volt valamilyen gondviselés velünk (vele és az édesanyjával), és így jutottunk túl a gyászon.”

Sajnos, sokkal több idő nem volt a folytatásra, mert a tanárnő belépett az órára. Mindazonáltal nagyon szomorú, hogy Isten választott népe úgy gondol Istenre, mint egy arctalan valakire, akinek nem ismerjük a jellemét, csak annyit tudunk róla, hogy messziről vigyáz ránk.

Kérlek, imádkozz azért, hogy Isten népe közel tudja magához engedni a Mindenható Istent, észre tudja venni az Ő személyes odafigyelését, szeretetét – és ezen keresztül megláthassa a megváltás megoldását az életükre nézve Jesua személyében.

 

Hajdu Ildikó

Alkalmas és alkalmatlan időben

Alkalmas és alkalmatlan időben

Izgatottan készültünk az idei szukkótra. Egy kedves baráti házaspár hívott meg minket a kertes házukba a Sátrak ünnepére.

A különböző pástétomok és a sütemény beszerzését én vállaltam magamra: a Budapesti Zsidó Hitközség konyhájánál rendeltem meg az ételeket, pénteki átvételre. Ágota* – akinél leadtam a rendelést –, kedvesen fogadott, majd mikor megmondtam jövetelem okát, kicsit zavarba jött, ugyanis az ünnep miatt akkora volt a forgalom, hogy az én szerény tételeimről teljesen megfeledkezett. Kérte, hogy üljek le az irodában. Ezen a ponton kicsit feszült lettem, hiszen annyi minden elintéznivalóm volt még aznap! Számoltam a perceket: mikorra készülnek el a pástétomok. Ágota többször kiment az irodából, hogy ellenőrizze a folyamatokat, de ettől még semmi nem lett gyorsabb.

Azután egyszer csak felém fordult, és megkérdezte: „Honnan jött”? „A Zsidók Jézusért Missziótól” –válaszoltam. Kíváncsi voltam, hogyan fogadja a válaszomat, hiszen a hitközség konyháján valószínűleg nem túl sokan hisznek Jézusban. Ágota most már teljesen felém fordult „Mit takar ez a név?” – kérdezte. Az elfelejtett pástétomok hirtelen egy áldott időablakot nyitottak arra, hogy elmondhassam: mi olyan zsidó emberek vagyunk, akik hisszük, hogy Jesua a megígért Messiás. Még hozzátettem, hogy az ószövetségi ünnepeket oly módon ünnepeljük meg, hogy rámutatunk Jézus megváltói munkájára. Ágota figyelmesen hallgatott. Közben eszembe jutottak Pál apostol szavai:

„Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben”

2 Timóteus 4:2

Ágotával (akiről később kiderült, hogy zsinagógába jár) jó kapcsolatba kerültem, sőt meg is hívtam az egyik szombatköszöntő alkalmunkra. Azzal a megjegyzéssel fogadta el a hívásomat, hogyha én nem állok elő ezzel az ajánlattal, akkor ő hívatja meg magát hozzánk! Még jó, hogy megfeledkezett a rendelésemről!

Kérlek, imádkozz azért, hogy Ágota szeme és füle megnyíljon az igazságra, és megértse, hogy a Messiás már megérkezett – nem kell tovább várni rá.

Hajdu Ildikó

Egy túlélő bölcs gondolatai

Egy túlélő bölcs gondolatai

Arankát* szeretném bemutatni Nektek. 82 éves, holokauszt-túlélő, Jézussal a szívében reménységgel néz a holnapok elé. Folyamatosan imádkozik gyermekeiért, unokáiért és az egyszem dédunokájáért. De nemcsak imádkozik, hanem bizonyságot is tesz arról, hogyan lehetséges az ő szívében az a békesség, amit a családja lát. Aranka egy igazi közbenjáró! Az Örökkévaló különleges kreatív tálentummal is megajándékozta őt: korábban sokat festett, de mostanában verseket is ír. Ezek a versek mindennapi életünk kihívásairól beszélnek, és arról, hogy Kiben reménykedhetünk. Fogadjátok szeretettel az egyik legfrissebb költeményét:

Háború van, nem jön olaj,
Sok-sok család válságban van.
Az aszálytól mind elszáradt,
Égben a növényi árak.

Terjed a kétségbeesés,
Veszélyben van az új termés.
Mert amikor eső nincsen,
Hiába van mag a földben.

Mikor majd a fűtés leáll,
Mindent elpusztít az aszály.
Hozzád fordulok, Istenünk,
Kérlek, hogy kegyelmezz nekünk.

A sok árvíz hiába van,
Az ember oly gátlástalan.
Soha nem gondol ő arra,
Az Úrnak mily nagy a haragja.

Bizonyította nem egyszer
Mégsem okult még az ember.
Hogy tudj bocsájtást remélni,
Próbálj emberséggel élni.

Tudd szeretni a szülődet,
Tisztelni a nevelődet.
Vigyázni a természetre,
Mintha csak egy napod lenne.

Akkor talán elnyerheted
Urunktól a kegyelmedet.

*nem az igazi neve

A képhez tartozó alt jellemző üres; ildii-300x300.png a fájlnév

Hajdu Ildikó

Az atyafiak egysége

„Óh, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek…”

Zsoltárok 133:1

Ennek szellemében tartottuk meg a legutóbbi bibliai teadélutánunkat az időseink (70+) számára, akik között vannak hívő és nem hívő zsidó emberek. Az elmúlt másfél év alatt jól összeszokott a csapat. Tekintettel az idős korukra, az alkalmaink hibridek: személyesen vagy zoomon is részt lehet venni. Megindító, hogy az egészségi és egyéb problémák ellenére is megoldják, hogy ide eljussanak –  szeretnek együtt lenni. Aki személyesen jön, mindig hoz valamit a közösbe: egy kis süteményt, üdítőt, gyümölcsöt, virágot!

A legutóbbi alkalom rendhagyó volt: irodalmi délutánt szerveztünk. Készülhettek a kedvenc versükkel, vagy saját szerzeményüket szavalhatták el. A költészet tágas mezejéről hoztak nekünk egy csokrot: hallhattunk Petőfi-, Ady-, Babits-, Lamartine-, Somlyó- és Radnóti-verset. Azután jöttek a saját szerzemények: ballada a kedvenc kutyusról, filozofikus 4-sorosok, illetve egy megindító vers-fohász.

Ezt az alkalmat a 133. zsoltárra fűztem fel. Ez alatt a rövid idő alatt átéltük azt az egységet, amiről a zsoltáríró énekel. Szeretetben, türelemben, odafigyelve hallgattuk egymást. Mindenki érezte az elfogadást. Az Örökkévaló kiárasztotta ránk áldását, mindannyiunkat átjárt az Ő békessége.

Zárásként megosztom veled a vers-fohászt:

„I_ten gyermeke

vagyok, mint ti.

Áldását rád és rám

Bőkezűen hinti.

Jó lenne, mint elébb

Teljes szívemből hinni.

De besodor millió galád

Történés sorban

Kiszorítani hitemet

Erőszakosan onnan.

Nehéz ma megállni

Töretlenül a hitben

Könyörgöm, segítsen mégis

Mindnyájunknak az I_ten.

A képhez tartozó alt jellemző üres; ildii-300x300.png a fájlnév

Hajdu Ildikó

Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek a Zsilip zsinagógába – Tóra-avatásra és hogy egy kissé ismerkedjem a haszid világgal –, nem is sejtettem, mibe keveredem… akarom mondani, mibe kever Isten.

Június 10-én az ünnepség a Szent István parkban kezdődött. Onnan vittük át a tekercset hangos zene kíséretében, hüpe alatt – mint egy menyasszonyt – a zsinagógába. A férfiak megtáncoltatták a szent iratot (meg egymást is), majd egy többfogásos vacsora várta a népes vendégsereget.

Egyszer csak egy korombéli hölgy mellé keveredtem, aki udvariasan elmagyarázta, mi folyik itt, ő ugyanis ide jár; majd beszélt a közelgő Savuot ünnepről és a pénteki szombatköszöntésekről. Közben elárultam neki zsidó származásomat, mire rögtön megadta az elérhetőségét, hogy ha bármikor szeretnék újból eljönni ide, akkor keressem őt. Szerepcserét érzékeltem: ez a hölgy be akar engem szervezni a zsinagógai életbe! Igazi misszionárius! 😊
Egy pillanatra gondolkodóba estem: vajon most van itt az ideje annak, hogy eláruljam, miben és kiben hiszek?
Úgy döntöttem, majd később visszatérek erre.

Pár nap elteltével felhívtam telefonon. Megismert és nagyon örült nekem. Rövid bevezető után belevágtam: „tartozom neked egy vallomással: én egy Messiás-hívő zsidó ember vagyok, ráadásul misszionárius”. Pár percnyi csend után megszólalt: „Az nem baj, nekem különben is tisztáznom kellene magamban ezt az Isten-dolgot.” „Köszönöm, Uram, hogy nem csapta le a telefont!” – adtam hálát magamban. Majd egy nagyon hosszú beszélgetés kezdődött el arról, hogy kik vagyunk mi, mit csinálunk, és – szívesen találkozna velem.

Egyszer csak, teljesen váratlanul, kitárulkozott: áttétes rákos, sugárkezelésre jár, nem sok ideje van már hátra, és nyitott a velem való találkozásra. Visszaálltak a szerepek: már én szolgáltam felé: még további fél órai beszélgetés és Jesua nevében való imádkozás által.

Kérlek, imádkozz Tündéért*, hogy a közelgő találkozásunkkor megértse a Jesuában való hit lényegét, átadhassa a szívét, és akár még a gyógyulása is megtörténhessen.

* Nem az igazi neve

Hajdu Ildikó