Te mennyire szereted Jézust?

Te mennyire szereted Jézust?

Te mennyire szereted Jézust?

Egy teadélután margójára

Hajdu Ildikó írása

 

Kéthetente csütörtökönként tartjuk bibliai teadélutánunkat holokauszt-túlélőinknek és azok gyermekeinek. Örömmel számolhatunk be róla, hogy tanítványaink lelkesen jönnek ezekre az alkalmakra, és egy nagyon egészséges közösségi szellem alakult ki közöttünk. Az elmúlt alkalommal a Lukács 7:36–50-ben leírt történetről beszélgettünk, ahol is a bűnös asszony könnyeivel áztatja, és olajjal keni meg Jézus lábát. A történet számomra lenyűgöző, ugyanis kifejezi azt az alázatot és bűnbánatot, amellyel odamehetünk a világmindenség Teremtőjéhez, kifejezhetjük hódolatunkat, és kérhetjük megbocsájtását.

Azt hittem, hogy minden résztvevő így gondol erre. És azok, akik még nem adták át életüket Jesuának, most majd – ha képletesen szólva is – szaladnak Jesua lába elé. Nem így történt! Jesua azon állításán akadtak fenn kedves „nebulóink”, hogy Szerinte egyesek jobban szeretik Őt, mint mások. A történet ugyanis úgy folytatódik, hogy Jézus azt állítja: akinek több bűne bocsájtatik meg, az jobban szereti Őt. Parázs vita robbant ki. A hangadó Vivien* magával vitte a csoport felét azt állítva, hogy mindenki a maga módján szereti Jézust, és ezt nem lehet mérlegre tenni. Rögtön kiderült, hogy kinek mi van a szívében. Vivien  valójában azt nehezményezte, hogy Jesua különbséget tesz ember és ember között a tekintetben, hogy ki mennyire szereti Őt.

Akárhányan próbálkoztunk megválaszolni a felvetését, nem tudtunk számára kielégítő választ adni. Erre csak a Mennyei Atya képes. Kérlek, imádkozz Vivienért, hogy a szerető Atya kijelentse számára: nem elég a magunk módján szeretni Őt: Isten a szívünk teljességét kívánja. Neki joga van ahhoz, hogy rámutasson szeretetünk hiányosságaira. Kérlek, imádkozz Vivienért, hogy a szíve meglágyuljon, és őszintén leborulhasson Jesua lábai elé.

 

* nem az igazi neve

Slach monesz: a szíveket is kinyitja

Slach monesz: a szíveket is kinyitja

Purim ünnepén Dórival a Múzeum-kertbe mentünk beszélgetni a fiatalokkal Azt kérdeztük tőlük, vajon tudják-e, mi ez az ünnep, és hogy kapcsolódik Jézushoz. Mindenki nagyon pozitívan állt hozzá a diskurzushoz. Talán azért is történhetett ez így, mert egy tálca finom, házi készítésű ’Hámán füle’ süteménnyel „támogattunk meg” a kezdeményezést. Az egyik beszélgetésünk 2 nagyon kedves és nyitott lánnyal történt. Alig kezdtünk bele az eszmecserébe, elolvasták a pólónkon lévő Zsidók Jézusért feliratot és azonnal kapcsoltak, hogy ez valahogy a zsidó ünnepekkel függhet össze. Egy kis gondolkodás után az egyik lány, nevezzük Hajninak*, kicsit félősen megjegyezte: „Ezt nekem tudnom kellene, nagypapám ugyanis zsidó származású…”. Innentől kezdve úgy csevegtünk egymással, mint négy jó barátnő. A lányok teljesen megnyíltak előttünk: mint amikor valamilyen komoly dolgot kellene megvitatnunk – de mégis ott volt a humor, az őszinteség, a kíváncsiság és az önfeledt nevetés is. Az Úr előkészítette a lányok szívét és a környéket is: ugyanis a mellettünk lévő padon ülők mind elmentek, mire elérkeztünk a befogadó imához. Az a nap számukra nemcsak a ’Hámán füle’ süteményről szólt, hanem az újjászületésről is. Kérlek, imádkozz Hajniért és Orsiért*, hogy a kezdeti lelkesedés kitartson az életük végéig.

A neve azt jelenti: Szabadító! 

A neve azt jelenti: Szabadító! 

A neve azt jelenti: Szabadító! 

Hajdu Ildikó tollából

Edináról*, a 76 éves magyar származású izraeli hölgyről már korábbi levelünkben értesülhettetek. Az egyik beszélgetésünk alkalmával a Máté evangéliumából olvastam fel neki Jézus születésének történetét. Figyelmesen hallgatta, majd mikor ahhoz a részhez értem, hogy „a születendő gyermeket nevezzék Jézusnak”, akkor hirtelen a közbevágott: „Állj! A neve Jesua, ami azt jelenti, hogy szabadító!” Sokkolt ez a mondata, ugyanis még nem találkoztam olyan nem hívő emberrel, aki tudta volna, hogy maga a név ’szabadítót’ jelent. Ezután hosszas eszmecserét folytattunk a bűntől való szabadulás kérdéséről, illetve arról, hogy ez hogyan függ össze az ószövetségi áldozati rendszerrel. 

Edina egyszer csak felsóhajtott: „Annyira elegem van már ebből a háborúból! Kell, hogy legyen egy hely, ahol béke van, ahol az emberek szeretik egymást!” Öröm járta át a szívemet, és jóleső érzéssel válaszoltam neki: „Van ilyen hely! Pont ilyet készített Isten az ember számára: ez a Menny!” Majd úgy folytattam, hogy Jesua vissza fog jönni az övéiért, és viszi őket Magával. Edina ekkor megint közbevágott, és ezt kiáltotta: „én is akarok menni, engem is vigyen!” Ez a gyermeki, őszinte hit teljesen magával ragadott! Megkérdeztem: „tudod, hogyan lehet odajutni?” Miután ’nem’-mel válaszolt, elmondtam neki, hogy ehhez be kell hívnia Jesuát a szívébe; bocsánatot kell kérnie minden addigi bűnééért, lázadásáért; és kérnie kell, hogy legyen az élete Ura. „Kész vagy ezt megtenni?” – kérdeztem. „Igen.” – hangzott a felelet. 

Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre. Luk 15:7 

Edina meghívta a Szabadítót az életébe, Aki megmentette őt a bűn szolgaságából. Öröm van a Mennyben, és itt a földön is! 

* nem az igazi neve 

Korrepetálni a rabbiképző diákjait

Korrepetálni a rabbiképző diákjait

„Tudnál segíteni a felkészülésemben?” – kérdezte tőlem az egyetemről az első évfolyamos Klári*, akivel korábban már nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Klári egy fiatal, nyitott szívű, őszinte, kedves teremtés, akit hagyományos zsidó neveltetése ellenére nem zavar, hogy mi olyan zsidók vagyunk, akik hiszünk Jesuában; és aki már többször részt vett a szombatköszöntő alkalmainkon. A judaisztika vizsgájára készült, és a vizsga egyik feladatsora az volt, hogy Mózes első könyvétől (azaz a B’resit-től) kezdve, a teljes Tórán, Józsuén, illetve a Bírák könyvén át egészen Dávid királyig bezárólag random kérdésekre kellett válaszolni. Klári becsületesen megtanulta a Tanakh ezen fejezeteit, de mégis maradtak homályos pontok, amelyekhez a segítségemet kérte. A kielégítő válaszokhoz jó mélyre kellett ásni a tudásomban és a Bibliában. Mikor elérkeztünk a Bírák könyvéhez, és kezdtem magyarázni az összefüggést: „tudod, ez egy olyan időszaka volt Izraelnek, amikor nem volt király, teljes káosz uralkodott, és mindenki azt csinált, amit akart, és csak akkor fordultak Istenhez, amikor már rosszul ment a soruk”, Klári teljesen őszintén megkérdezte tőlem: „És Isten ezek után még segített nekik?”. Isten szereti az ilyen ártatlan, gyermeki kérdéseket. A felkészülés során még azt is meg tudtuk beszélni, hogy Dávid azért volt az Isten szíve szerinti férfiú, mert – többek között – tudott őszintén bocsánatot kérni a bűneiért. Klári nyitott lélekkel figyelt, végül megjegyezte: „szeretem, ahogy beszélsz ezekről a dolgokról, megérintenek.” Búcsúzóul még megáldottam őt. Isten megígérte, hogy az Ő Beszéde, amely a szájából kijön, nem tér vissza hozzá üresen, hanem megcselekszi, amit akar, és szerencsés lesz ott, ahová kiküldi. Ézs 55:11  Klári egyébként ötösre vizsgázott. De, bízom abban, hogy Isten nemcsak ebben segíti meg Klárit, hanem abban is, hogy személyesen meg fogja ismerni a Megváltóját. Kérlek, imádkozz, hogy Klári továbbra is ilyen gyermeki lélekkel tudja fogadni a Biblia igazságait.

* nem az igazi neve

Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Izraeli magyar zsidók, budapesti messiási zsidók és izraeli beduinok találkozási pontja

Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. (Efézus 2:14)

Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Ezt mi sem mutatja jobban, mint az alábbi fantasztikus történet. Bizonyára emlékeztek arra, hogy az első gázai túszcsere során volt két magyar származású lány a túszok között:

https://index.hu/belfold/2023/10/26/hamasz-izrael-kulugyminiszterium-tuszejtes-magyar-allampolgarok/

A történet érdekessége az, hogy a JFJ izraeli csapata összekapcsolt minket egy magyar származású hölggyel, aki magyar nyelvű Bibliát szeretett volna kapni. A hölgyet Edinának* hívják. Már az első beszélgetés során kiderült, hogy 76 éves, 10 éves korában alijázott szüleivel Izraelbe, és mind a mai napig nagyon jól beszél magyarul. Azt is megtudtam, hogy ő a cikkben szerepelő két kislány nagymamája!

Edina nagyon örült a beszélgetésünknek. Jesuáról is röviden szót ejtettünk. Meglepetéssel hallottam, amikor határozottan kijelentette: hiszi, hogy Jesua zsidóként született, élt és halt meg. Egyedül a feltámadással vannak problémái. 

Kérlek, imádkozz azért, hogy Edinához eljusson a magyar nyelvű Biblia, és azután a rendszeres Igeolvasás során megértse a feltámadás jelentőségét. Valamint azt, hogy Jesua azért jött el, hogy lebontsa az ellenségeskedés válaszfalát és békét hozzon minden nemzet számára. Arról is beszélt, hogy még a háború kirobbanása előtt az arabok és a zsidók egymás településére jártak át vásárolni, azóta ez, sajnos megszűnt, el vannak zárva egymástól.

Edina unokái és lánya lelki felgyógyulásáért is imádkozz, kérlek. Bár ők a Hanukát már a családjukkal töltötték, mégis óriási lelki és fizikai traumán mentek keresztül.

Imádkozz azért, hogy az izraeli arabok és zsidók közti barátság megerősödjön. Értsék meg, hogy a terror mindkettejük ellensége, és a túlélés egyedüli esélyét csak a megbékélés hozhatja el.

* nem az igazi neve

 

Hajdu Ildikó