Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek a Zsilip zsinagógába – Tóra-avatásra és hogy egy kissé ismerkedjem a haszid világgal –, nem is sejtettem, mibe keveredem… akarom mondani, mibe kever Isten.

Június 10-én az ünnepség a Szent István parkban kezdődött. Onnan vittük át a tekercset hangos zene kíséretében, hüpe alatt – mint egy menyasszonyt – a zsinagógába. A férfiak megtáncoltatták a szent iratot (meg egymást is), majd egy többfogásos vacsora várta a népes vendégsereget.

Egyszer csak egy korombéli hölgy mellé keveredtem, aki udvariasan elmagyarázta, mi folyik itt, ő ugyanis ide jár; majd beszélt a közelgő Savuot ünnepről és a pénteki szombatköszöntésekről. Közben elárultam neki zsidó származásomat, mire rögtön megadta az elérhetőségét, hogy ha bármikor szeretnék újból eljönni ide, akkor keressem őt. Szerepcserét érzékeltem: ez a hölgy be akar engem szervezni a zsinagógai életbe! Igazi misszionárius! 😊
Egy pillanatra gondolkodóba estem: vajon most van itt az ideje annak, hogy eláruljam, miben és kiben hiszek?
Úgy döntöttem, majd később visszatérek erre.

Pár nap elteltével felhívtam telefonon. Megismert és nagyon örült nekem. Rövid bevezető után belevágtam: „tartozom neked egy vallomással: én egy Messiás-hívő zsidó ember vagyok, ráadásul misszionárius”. Pár percnyi csend után megszólalt: „Az nem baj, nekem különben is tisztáznom kellene magamban ezt az Isten-dolgot.” „Köszönöm, Uram, hogy nem csapta le a telefont!” – adtam hálát magamban. Majd egy nagyon hosszú beszélgetés kezdődött el arról, hogy kik vagyunk mi, mit csinálunk, és – szívesen találkozna velem.

Egyszer csak, teljesen váratlanul, kitárulkozott: áttétes rákos, sugárkezelésre jár, nem sok ideje van már hátra, és nyitott a velem való találkozásra. Visszaálltak a szerepek: már én szolgáltam felé: még további fél órai beszélgetés és Jesua nevében való imádkozás által.

Kérlek, imádkozz Tündéért*, hogy a közelgő találkozásunkkor megértse a Jesuában való hit lényegét, átadhassa a szívét, és akár még a gyógyulása is megtörténhessen.

* Nem az igazi neve

Hajdu Ildikó

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött Fiát adta … érted! Érted?

„Ismerős valahonnan ez a mondat?” – szólítottuk meg az Erzsébet tér pázsitján ücsörgő fiatalokat egy meleg szombat délután. Ez a bizonyos felirat a pólónkon volt olvasható. Voltak olyanok, akik tudták, honnan van az idézet, így rögtön Jézusról tudtunk beszélni. Mások viszont nem ismerték ezt a szöveget, így velük egy picit távolabbról kezdtük az eszmecserét. Angélával kerültem egy csoportba. Két 20 év körüli lánnyal beszélgettünk éppen, amikor észrevettem, hogy mögöttem a fűben 5 fiatal heverészik. Rögtön feltűnt, hogy ebből az ötösfogatból 2 srác fekete nadrágot, fehér inget és kipát hord – tehát a 3 lány is zsidó származású lehetett. Mivel közel voltunk hozzájuk, azt is meghallottam, hogy angolul beszélgetnek.

Ahogy befejeztük a két lányért való imát, szóltam Angélának, hogy ők lesznek a következők. Megszólítottuk őket, kedvesen visszaköszöntek. Angéla lefordította angolra a pólómon lévő feliratot. A kérdés most is ugyanaz volt: honnan van az idézet? „A Bibliából?”– kérdeztek vissza. „És kiről szól?”– hangzott el az újabb kérdés. Erre elkezdtek héberül beszélni egymással. „Jó, akkor máshogy teszem fel a kérdést. Van-e Istennek fia?” Erre már rázták a fejüket mindannyian, hogy nincs. És ezzel megindult a szóáradat felénk: kiderült, hogy New York-ból érkeztek, ortodox zsidók, a két fiatal srác rabbinak tanul – és hát persze, a Talmudot nagyon jól ismerik. Úgy gondoltam, Kata tovább tud jutni náluk – ezért gyorsan elköszöntünk tőlük, majd Katát és munkatársát odairányítottam hozzájuk. Feléjük is záporoztak a kérdések:

„Hogy lehet az, hogy te zsidó létedre hiszel Jesuában?”

Katának így lehetősége nyílt elmondani a megtérése történetét.

„Miért nem a Tanakhot (Ószövetséget) olvasod?”

Kata így megmutathatta azt a fejezetet az Ószövetségben, amit a zsidó emberek szinte sosem olvasnak: az Ézsaiás 53. fejezetét Isten Szenvedő Szolgájáról. A végére már csak egy lány maradt, aki nagyon figyelt. Kiderült, hogy magyar származású – és egyébként is megérintette őt Kata bizonysága. Még arra is kész volt, hogy megadja az elérhetőségét.

A nap végén áldottuk az Örökkévalót minden beszélgetésünkért – de különösen ezért az ötösfogatért adtunk hálát. Képzeljétek el, hogy New Yorkból idejönnek az ortodox fiatalok, hogy szombat délután egy nagy parkban zsidó emberektől hallják, hogy Istennek van Fia, Jesuának hívják, és hogy vannak olyan zsidók, akik hisznek Benne! Hát nem csodálatos? Az összmunka remek volt: a pólón lévő felirat, az idő, a hely, az önkéntesek, a megkészített beszélgetések, és az engedelmesség: ahogy engedelmesek voltunk a Szent Szellem vezetésének. Megérte!

Hajdu Ildikó

Széder-vacsora Húsvét hétfőn

„…és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.” [1]

Pészach! Ez az időszak mindig nagyon zsúfolt az életünkben. Hála a Mindenhatónak, nem kellett a covid miatti lezárásokkal számolni – így idén már számos gyülekezet meghívásának tehettünk eleget, hogy a zsidó pészachi vacsora, a széder hagyományaiban bemutassuk az utolsó vacsora eredetét és Jézus megváltói művét. Nagy örömmel tettük ezt! Egyrészt azért, mert végre személyesen is találkozhattunk keresztyén testvéreinkkel, másrészt azért, mert ezek az alkalmak kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy mélyebben megértsük keresztyén hitünk zsidó gyökereit.

A gyülekezeti látogatásainkon túl zsidó kontaktjainknak is szerettük volna bemutatni a széder mélyebb üzenetét. Nagy fába vágtuk a fejszénket – ugyanis Húsvét hétfő volt az egyetlen nap, amikor erre a vacsorára sor kerülhetett.

A szervezés megkezdésekor szembe kellett néznünk azzal, hogy sok barátunk nem fogadta el a meghívást. Ekkor böjttel és imával mentünk az Örökkévaló elé, aki az alábbi Igével bátorított minket:

„Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! A szolgák ki is mentek, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, …. és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.”[2]

Így is tettünk: új vendégek kerültek a meghívottak listájára: olyanok, akik igent is mondtak. Találtunk olyan éttermet, amely kész volt Húsvét hétfőn meleg ételt kiszállítani; a megfelelő helyszín is a rendelkezésünkre állt. Az Örökkévaló bizonyította hűségét: 30 vendégünk volt ezen az alkalmon; 8 önkéntes segédkezett abban, hogy meghívottaink teljes kényelemben élvezhessék az összejövetelt.

A megváltás a Pészach központi üzenete” – hangzott el az est folyamán. Valóban, a pészach nem pusztán az egyiptomi fogságból való megszabadulást jelenti, hanem Jesua vére által a bűntől való szabadulást is.

Kitűnő alkalom volt a magvetésre. Kérlek, imádkozz azért, hogy az elvetett mag mélyre menjen a szívekben, és idővel meghozza gyümölcsét.


[1] Máté 22:10b

[2] Máté 22:8–10

Hajdu Ildikó

Mikor kell indulni? – Most!

Mikor kell indulni? – Most!

Menekültügyi helyzetjelentés Budapestről

Mindannyian döbbenettel figyeljük a szomszédunkban történő eseményeket. A Zsidók Jézusért Missziónak Odesszában és Kijevben vannak/voltak állomásai – ahol ugyanúgy, mint Budapesten, Messiás-hívő férfiak, nők és az önkénteseik szolgáltak zsidó testvéreink felé. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, és hogy ezek az emberek újból visszatérhetnek-e az otthonukba, de ami rajtunk áll, mi is készek vagyunk megtenni: segítjük őket szállással, fuvarozással, élelemmel.

Idáig az Odesszából és Kijevből elmenekült misszionáriusoknak, családtagjaiknak és barátaiknak adtunk szállást: 33 ember fordult már meg az Astoria-lakásban, személyes otthonainkban és bérelt szállásokon. A legtöbbjük továbbment Németországba.

Egy érdekes történetet szeretnék megosztani Veled:

Szombat este 10 órakor csörgött a telefon: egy kollégám hívott, hogy a Keletibe most érkezett meg három nem hívő, zsidó származású ukrán menekült: nagypapa, nagymama a 13 éves unokájukkal. Nincs szállásuk, tudnánk-e rajtuk segíteni? „Persze – mondtam – de kik ők, és mikor kell értük menni?” „Most!” – hangzott a válasz. Tele voltam kérdéssel: hogyan ismerem meg őket, meddig maradnak? Kollégám sem tudott semmi konkrétumot, viszont megkaptam az Angliában élő hívő rokonuk telefonszámát. Ő tájékoztatott mindenről: 3 napja indultak el otthonról, Münchenbe mennek tovább, és szombat éjszaka már szeretnének valahol megfürödni és nyugodtan aludni. Megkaptam a fotóikat is. Amikor megérkeztem a Keletibe, sok menekült jött velem szembe. „Uram, hogy ismerem meg őket? Kérlek hozzál össze bennünket!” – fohászkodtam. És abban a pillanatban szembejött velem a nagymama! Mutattam neki a telefonomon a fényképét – örömmel összeölelkeztünk! Most már biztonságban érezték magukat. Másnap pedig az egyik kedves önkéntesünk kikísérte őket a pályaudvarra, és folytatták tovább az útjukat.

Angliai összekötőnktől tudtuk meg, hogy hívő emberek adták őket kézről kézre, mostanra már biztosan célba értek. Isten fantasztikusan használt minket is. Kérlek, imádkozz azért, hogy ebben a menekülésben meglássák a Mindenható oltalmazó kezét, és megértsék azt, hogy Neki célja van az ő életükkel.

Hajdu Ildikó

„Az Isten Igéje pedig terjedt…” ApCsel 6:7/a

„Az Isten Igéje pedig terjedt…” ApCsel 6:7/a

Szombatköszöntő alkalmaink az utóbbi időben elkezdtek megújulni. Kerestük a módját, hogyan válhatnak ezek az estek meghittebbé, vonzóbbá, otthonosabbá. Eddig a vendéglátást óvatosan oldottuk meg – a Covid miatt volt erre szükség –, de most arra vezetett minket az Örökkévaló, hogy készüljünk meleg vacsorával, és hagyományos zsidó ételek is kerüljenek a szombati asztalra!

Nekiláttunk! Öröm volt megtapasztalni a munkatársaink készülődési lázát: ki mit hoz, főz stb.  Új ízeket kóstoltunk meg, eddig ismeretlen ételek kerültek a szombati asztalra. És mintha az Úr – látva a mi lelkesedésünket –, azt mondta volna: ha ti így készültök, én majd küldöm az embereket. Így is lett: mire megkezdtük az alkalmat, megérkeztek a vendégek: és csak jöttek és jöttek.

Fantasztikus volt látni a terített asztal körül a kipát viselő ifjakat! De nemcsak családok érkeztek, hanem Ábelt*is köszönthettük, aki most volt nálunk először. Ábel zsinagógába jár, de elfogadta egy barátja meghívását, és részt vett a mi szombatköszöntésünkön. Egy koreai házaspár hagyományos és messiási héber dalokat énekelt; a budapesti csapat alapítója, Avi szolgált az Igével.

Az apostoli időket idézte fel bennem ez a szombat este! A szemünk előtt elevenedik meg az Ige: „a tanítványok forgolódtak az asztal körül”[1],azután diakónusokat választottak a vendéglátás szolgálatába, és amikor együtt voltak, „megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben, dicsérték Istent.”[2] Elképzeltem azt az örömöt, amit átéltek ezekben az együttlétekben, azt a békességet: salomot, amit Isten ígért azoknak, akik Benne bíznak!

Kérlek, imádkozz azért, hogy a fenti Ige megvalósuljon most is és itt is: terjedjen az Úr Igéje olyan szinten, hogy egyre többen lássák és értsék meg Jesua megváltói munkáját – rajtunk keresztül is.

* nem az igazi neve


[1] ApCsel. 6:1-6

[2] ApCsel. 2:46/b–47.

Hajdu Ildikó