Keresztények, a zsidó barátaitok bajban vannak!

Keresztények, a zsidó barátaitok bajban vannak!

Jézusban hívő zsidó emberként gyakran találjuk magunkat két világ között. Bár a zsidó és a keresztény közösség néha félreért bennünket, mégis abban az egyedülálló helyzetben vagyunk, hogy tolmácsként közvetíthetünk e kettő között. Pontosabban: segíthetünk a nem zsidó Jézus-követőknek abban, hogy jobban megértsék a zsidó közösséget, és jobban együttérezzenek vele. A nem zsidó testvéreinknek pedig tudniuk kell, hogy a zsidó embereknek most nagyobb szüksége van a törődésükre és a támogatásukra, mint valaha!

 

Az érzelmek árhulláma

 

Október 7-én, szombat reggel az egyik WhatsApp-csoportomban egy üzenet figyelmeztetett arra, hogy valami szörnyűség történik Izraelben. Felkerestem egy izraeli híroldalt – és beszippantott a fájdalmasan lassú hírfolyam. Támadás történt. Invázió volt? Terrorista támadás? Elkezdtem írni izraeli barátaimnak, hogy megkérdezzem, jól vannak-e, és hogy tudassam velük, hogy gondolok rájuk, és imádkozom értük. Egyedül voltam a két kisgyermekemmel, de nem tudtam levenni a szemem a telefonomról. Magával sodort az érzelmek árhulláma. Azóta sem tértem magamhoz teljesen.

Bár nem vagyok izraeli, zsidó vagyok – és ezek az események nagyon megviselnek. Néha émelygek, felfordul a gyomrom, máskor meg elönt a harag. Majd rám tör a félelem. Aztán szomorú vagyok. Legtöbbször nem tudom megmondani, mit érzek. Az egyetemi éveimben megismert mentorom (egy lelkész) felhívott telefonon, és hagyta, hogy kiöntsem rá mindazt, ami feszített. Összevissza beszéltem. Biztos vagyok benne, hogy nem mindig beszéltem értelmesen. Azt mondtam neki: „Ez volt a legrosszabb pár hét, amióta az eszemet tudom”.

Mint sok amerikai zsidó ember, én is jelentős időt töltöttem Izraelben. Főiskolás éveim alatt négyszer jártam ott; három hónapig éltem Haifában és Tel-Avivban. Fontolgattam, hogy Izraelbe költözöm, sőt akár izraeli állampolgárrá válok. Sok izraelit ismerek személyesen. Barátaim, akik vendégül láttak otthonukban, most rokonaikat gyászolják. Kollégáimat és barátaimat behívják egy nagyon veszélyesnek ígérkező háborúba, és néhányan végig kell nézzék, hogy felnőtt gyermekeiket hívják be szolgálatra.

De még ha mindez nem is lenne igaz – ha soha nem láttam volna Izraelt, ha nem beszélnék egy kicsit sem héberül, ha nem ismernék egyetlen izraelit sem –, azt hiszem, akkor is azt érezném, amit most a lényem legmélyén érzek.

 

Nemcsak én érzek így

 

Ezt a válságot gyakorlatilag minden zsidó ember a magáénak érzi. Nemcsak, hogy ez volt a legsúlyosabb támadás Izrael 75 éves, konfliktusokkal terhelt történelmében – hanem a holokauszt óta ez volt a zsidók ellen elkövetett legszörnyűbb mészárlás is.

Részben ez az oka annak, hogy a zsidó közösség annyira megrendült. Történelmünk során számos atrocitást éltünk át: mészárlások a keresztes háborúk idején, kényszerített áttérések és kínzások a spanyol inkvizíció idején, pogromok Kelet-Európában – és a lista még hosszan folytatható. A holokauszt után azt mondtuk: „Soha többé!”. Izraelnek kellett volna biztosítékot jelentenie arra, hogy a zsidók soha többé nem lesznek tömeges mészárlás áldozatai. Izrael valóban képes is volt megvédeni nemcsak a saját polgárait, hanem szerte a világon garantálni a zsidók méltóságát és biztonságát. Azonban ez a biztonságérzet október 7-én szertefoszlott.

 

Örvendeznünk kellett volna, amikor befejezzük a Tóra-olvasás ciklusát, de mi gyötrelemben voltunk.

 

Azon a szombat estén részt vettem a Szimchát Tóra (a Tóra örömünnepe) alkalmából tartott összejövetelen, hogy miután a Tóra ötödik könyvének a végére jutva befejeztük a Tóra-olvasás éves ciklusát, újra kezdjük a Teremtés könyvével. A szokás ilyenkor örvendezni: énekelni és táncolni a Tóra-tekercsekkel. De most gyötrődtünk. Az egyik felszólaló – egy rabbi – aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a családja és a barátai Izraelben videókat látnak majd róla, amint táncol – miközben ők bujkálnak, szeretteiket keresik, halottaikat gyászolják… vagy arra készülnek, hogy gyermekeiket háborúba küldjék.

A következő pénteket a Hamász a „harag és a dzsihád napjának” nevezte. New Yorkban, ahol élek, és szerte a világon azon vívódunk, vajon biztonságban elhagyhatjuk-e otthonainkat, és folytathatjuk-e a mindennapjainkat. Zsidó emberek zsidó iskolákba, zsinagógákba és más intézményekbe indultak el aznap – tudván, hogy antiszemita erőszak célpontjai lehetünk.

A Jézusban hívő zsidó barátaim is küszködnek. Az egyik barátom sírva távozott egy templomi istentiszteletről egy „hangzatos” prédikáció után, amely a konfliktusról szólt. Egy másik pedig levelet írt a lelkészének, amelyben kifejezte fájdalmát amiatt, hogy az egyház nem reagált a támadásra. Megint más azt fontolgatta, hogy megkéri a gyermekeit, hogy ne viseljenek zsidó ékszereket az iskolában. A zsidó emberek szenvednek, beleértve a Jézusban hívő zsidókat is.

 

Mire van szükségük zsidó barátaidnak

 

Nem tudom, hogy vannak a zsidó barátaid. Mindenki másképp éli meg az ilyen megrázkódtatásokat, és mindannyiunknak megvan a saját perspektívája és felfogása arról, hogy mit jelent zsidónak lenni.

Lehet, hogy meglepő számodra az a gondolat, hogy zsidó barátaid másképp élik meg ezt a válságot, mint te. Lehet, hogy ők nem erős Izrael-támogatók. Talán nem beszélnek sokat arról, hogy zsidók. Talán nem annyira vallásosak, talán nem annyira politikai irányultságúak, vagy nem osztják a te politikai nézetedet. Nem tudom, mi zajlik a zsidó barátaid lelkében – és te sem fogod tudni, amíg meg nem kérdezed őket.

Azt tudom, hogy a zsidó emberek az én közösségemben mit éreznek: félünk, dühösek vagyunk, szomorúak vagyunk, össze vagyunk zavarodva. Izrael mellé akarunk állni, és a Hamász megsemmisülését akarjuk látni. Aggódunk a Gázában élő palesztinok miatt is, akiknek nyilvánvalóan semmi közük a Hamászhoz, és akik semmilyen módon nem felelősek az elkövetett atrocitásokért, de akik ennek ellenére nagy árat fognak fizetni.

 

Elgondolkodtató, hogy a zsidók ellen elkövetett atrocitásokat egyeseknek miért olyan nehéz elítélni.

 

Aggódunk az antiszemitizmus és az iszlamofóbia miatt. Csodálkozunk, hogy a zsidók ellen elkövetett atrocitásokat egyeseknek miért olyan nehéz elítélni. Megdöbbenünk azon, hogy olyan emberek, akikben megbíztunk, valójában ünneplik az Izraelben történő zsidó férfiak, nők és gyermekek lemészárlását. Vajon meddig állnak még mellettünk a barátaink? Azért tudom ezt, mert beszélgetek a közösségemben élő zsidó emberekkel.

Elmondhatom, hogy mélységesen hálás vagyok a nem zsidó barátaimnak, akik sms-ben vagy telefonon kerestek meg, hogy megkérdezzék, hogy vagyok. Ezzel értésemre adták, hogy törődnek velem, és hajlandóak voltak kapcsolatba lépni velem egy olyan időszakban, amely szörnyű lehet a számomra. Felajánlották, hogy imádkoznak értem és a barátaimért – és ezt nagyra értékeltem.

Keressétek fel zsidó barátaitokat – még akkor is, ha nem izraeliek; még akkor is, ha évek óta nem beszéltetek velük; még akkor is, ha nem tudjátok, hogyan fognak reagálni – különösen, ha nem tudjátok, hogyan fognak reagálni.

 

„Mit is mondhatnék nekik?”

 

Most annak van az ideje, amikor késedelmesnek kell lennünk a szólásra és gyorsnak a hallásra (Jakab 1:19). Fejezzük ki együttérzésünket, és érdeklődjünk a hogylétük felől. Figyeljünk arra, hogy úgy kapcsolódjunk hozzájuk, mint egy gyászoló személyhez.

Valószínűleg nem ez a megfelelő helyzet arra, hogy politikai vagy teológiai álláspontot fejezzünk ki. A zsidó emberek nem egyféleképpen gondolkodnak az izraeli-palesztin konfliktusról, és lehet, hogy nem az általad elvárt véleményt vallják. Hasonlóképpen – bár a Bibliának sok olyan mondanivalója van, amely releváns ehhez a válsághoz – valószínűleg nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy bibliai értelmezéseket vagy a bibliai próféciák magyarázatát kínáljuk fel. Most annak van itt az ideje, hogy „együtt sírjunk azokkal, akik sírnak” (Róma 12:15).

 

Szeretjük a zsidó népet, és veletek együtt gyászolunk.

 

 

Amikor azonban megszólalunk, néhány dolgot világossá kell tennünk: A terrorizmusra nincs mentség. Minden ember Isten képmására teremtetett, és méltóságot érdemel. Nem kell „állást foglalni”, de az erkölcsi tisztánlátás mégis elengedhetetlen. És ha nem tudod, hogyan fogalmazd meg a saját szavaiddal, csak ennyit mondj: „Szeretjük a zsidó népet, és veletek együtt gyászolunk”.

 

Imádkozz

 

Ha imádkozol a barátodért, nyugodtan tudasd vele. Ha lehetőséget látsz rá, azt is felajánlhatod, hogy imádkozol vele abban az adott pillanatban. De ez nem az a fajta ima, amihez a legtöbb zsidó ember hozzá van szokva. Légy tekintettel erre, és ne szaporítsd a szót. Ebben a helyzetben gyakran értékelnek egy őszinte, szívből jövő imát Isten vigaszáért és békéjéért, valamint Isten szabadításáért.

 

Nehéz kérdések megválaszolása

 

Néha, egy ilyen baráti beszélgetés közben megnyitott ajtó nehéz kérdésekhez vezethet el. A barátod kérdezhet olyasmit, mint például: „Hogyan lehetséges, hogy az emberek ezt teszik egymással?” vagy „Ha Isten létezik, miért történnek ilyen dolgok?”.

Lehet, hogy ismered azokat a hitvédő érveket, amelyek választ adhatnak az ilyen jellegű kérdésekre, de ezek ritkán jelentenek megfelelő gyógyírt egy olyan ember számára, aki szenved. Gyakran ezeket a kérdéseket úgy teszik fel, hogy nem várnak választ.

Nem baj, ha azt mondjuk: „Nem tudom” vagy „Nehéz elképzelni”. És néha jó, ha a remény pozitív megerősítésével válaszolunk: „Nem tudjuk, miért történnek ezek a dolgok, de van reményünk, mert Isten megígérte, hogy megváltja a világot”.

Az izraeli–gázai háború: Megválaszoljuk a kérdéseiteket

Az izraeli–gázai háború: Megválaszoljuk a kérdéseiteket

Mint minden Izraelben és világszerte élő, Jesuában hívő zsidó embert, a Zsidók Jézusért munkatársait is közvetlenül és mélyen érintette az izraeli háború. Elvesztettük szeretteinket, el kellett hagynunk otthonainkat, és aktív katonai szolgálatra hívtak minket. És megtapasztaltuk a világszerte növekvő antiszemitizmus sokkját és fájdalmát. A szívünk nehéz, de a Jesuába vetett hitünk arra kényszerít bennünket, hogy most gyakorlati segítséget és lelki reményt nyújtsunk a közösségeinknek. Nemzetközi szervezetként világszerte sok kérdést kaptunk: „Hogyan segíthetek?” és „Tudtok segíteni abban, hogy megértsem, mi történik?”. Íme a kérdések és a válaszok.

El tudnátok magyarázni egyszerűen, hogy mi történik most Izraelben?

Október 7-én a Hamász, a Gázai övezetet kormányzó terrorszervezet megtámadta Izraelt. A következő napokban a Hamász több ezer rakétát lőtt ki, több mint 1400 izraeli állampolgárt gyilkolt meg, és 240 civilt rabolt el túszként, köztük csecsemőket és gyerekeket. Izrael válaszul hadat üzent a Hamásznak. Miközben a Hamász és Izrael továbbra is konfliktusban áll – a palesztin civilek beszorulnak a harcoló felek közé.

Hogyan érinti a válság a zsidó embereket Izraelen kívül?

Október 7-e a holokauszt óta a legtöbb áldozatot követelő nap volt a zsidó nép számára, melynek híre sokként érte a világ zsidóságát, akik mélységesen osztoztak izraeli testvéreik gyászában. Izraelt azért hozták létre, hogy „biztonságos menedékként” szolgáljon az erőszakos antiszemita megnyilvánulások idején – amelyektől évszázadokon át szenvedtek a zsidó közösségek. A biztonság érzése azonban a mostani brutális mészárlás következtében olyan mértékben megsérült, hogy az szinte felfoghatatlan. Miközben Izrael önvédelemre mozgósította a népét, antiszemita demonstrációk és erőszakhullám tört ki az egész világon, aggodalomba ejtve ezzel a zsidó embereket.

Milyen hatással volt ez a Zsidók Jézusért izraeli munkatársaira?

Mindenkit megviseltek az események Izraelben, beleértve az ottani munkatársainkat is. A Zsidók Jézusért a héber anyanyelvű izraeliek legnagyobb keresztény szervezete az országban. A tömeges katonai mozgósítás során nyolc munkatársunkat vagy munkatársunk családtagját hívták be aktív katonai szolgálatra. Egy Hamász-rakéta eltalálta és lerombolta egyik munkatársunk otthonát, és más munkatársak hosszabb időt töltöttek bombabunkerekben. Jelenleg minden munkatársunk jól van, de nagyon aggódunk azokért, akik még mindig a frontvonalon vannak.

Mit tesztek most Izrael megsegítésére?

50 fős izraeli csapatunk önkéntesek százait mozgósította, és a partnerszervezetek, illetve helyi gyülekezetek mellett szolgálnak. Minden héten 5000, alapvető dolgokat tartalmazó segélycsomagot juttatunk el a katonáknak és a lakóhelyükről ideiglenesen áttelepült zsidó és arab családoknak. Emellett naponta 2000 adag ételt főzünk a tartósan hajléktalanoknak és azoknak, akik a rakétatűz csapdájában rekedve nem tudják ellátni magukat. Emellett segítünk ideiglenes menedéket biztosítani több száz családnak, akiket evakuáltak otthonukból. Az étkezésről és a menedékről való gondoskodás mellett csapatunk létfontosságú érzelmi és lelki támogatást nyújt azoknak, akik gyászolnak és szenvednek a trauma hatásaitól. Ez magában foglalja a jeruzsálemi gyermekek ellátását, a tartósan hajléktalanok gondozását Tel-Avivban, a sebesültek kórházi látogatását, az Újszövetség héber nyelvű példányainak kézbesítését azoknak, akik ezt kérik; valamint bibliaórák és imaórák tartását azon katonák és mások számára, akiknek lelki támogatásra van szükségük.

Hogyan szolgáljátok az Izraelen kívüli zsidó közösségeket?

New Yorkban, Los Angelesben, Londonban, Berlinben, Sydneyben és még több világvárosban adunk szállást az ott rekedt izraeli családoknak; valamint rendezvényeket és támogató csoportokat hozunk létre azok számára, akik a veszteség okozta szívfájdalommal küzdenek. Segítünk mozgósítani a keresztényeket szerte a világon, hogy szolidaritást vállaljanak a zsidó néppel, és harcoljanak az antiszemitizmus ellen.

Hogyan tudnék én is tenni valamit?

Ha zsidó származású vagy, segíthetsz felhívni a figyelmet arra, hogy mi történik Izraelben, és mit tapasztalsz zsidó emberként. Felszólalhatsz az antiszemitizmus ellen. Kereshetsz olyan lehetőségeket, amelyekkel szolidaritást vállalhatsz más zsidó emberekkel ezekben az időkben, és segíthetsz inspirálni és felkészíteni nem zsidó barátaidat arra, hogy támogassák Izraelt és a zsidó népet. Ha Jesuában hívő ember vagy (zsidóként vagy nem zsidóként), gondoskodhatsz arról, hogy a helyi egyházad vagy gyülekezeted megfelelő forrásból tájékozódjon, és kész legyen aktívan segíteni. Bátorítsd a lelkipásztorodat, hogy hívja fel a helyi rabbikat, és ajánlja fel támogatását. Javasold, hogy a gyülekezeted tegyen közzé valamit a weboldalán és a közösségi médiafelületeken, hogy megmutassa támogatását. Szervezz ima-estet Izraelért, és mozgósítsd barátaidat, hogy imádkozzanak és adakozzanak a segélyezési erőfeszítésekre. Esetleg önkéntes munkát vállalhatsz egy helyi zsidó szervezetnél. És mindenképpen keresd meg zsidó barátaidat, fejezd ki törődésedet és támogatásodat – ez sokat számít. Illetve támogathatod azt a fontos munkát, amelyet szervezetünk végez a jelen helyzetben: azzal, hogy az ügynek dedikált adományt adsz.

Ti a palesztinok ellen vagytok?

Nem. Valójában egyaránt nyújtottunk létfontosságú segítséget a palesztinoknak és az izraelieknek. Mélységesen elszomorít bennünket minden ártatlan élet elvesztése. Imádkozunk a valódi béke eléréséért – és mindent megteszünk, amit csak tudunk, hogy kielégítsük a körülöttünk lévő létfontosságú szükségleteket.

A Hamász nem egyszerűen a saját népének felszabadításáért harcol? Nem jogos-e a támadásuk?

A Hamász célja nem az általuk kormányzott nép jóléte, hanem az iszlám vallás erőszakos eszközökkel történő globális terjesztése. A Hamász antiszemita propagandát népszerűsít, és világszerte arra szólítja fel a muszlimokat, hogy öljenek zsidó embereket. Szilárdan hiszünk abban, hogy minden embernek fel kell emelnie a szavát az ilyen nyílt rasszizmus ellen, amely az október 7-i terrortámadásokhoz hasonló erőszakot táplálja. Nem hisszük, hogy a Hamász víziója képviseli az egész palesztin nép törekvéseit. Imádkozunk azért, hogy a gonosztevőkkel szemben igazságot szolgáltassanak, és hogy béke jöjjön létre.

Hogyan állhatok ki Izrael mellett mindannak fényében, amit a hírekben vagy a közösségi médiában hallok?

Azok számára, akik nem élnek a válság kellős közepén, és nem első kézből tapasztalják meg a valódi helyzetet – az Izraelben és Gázában történtekről alkotott perspektívájukat a hírekben vagy a közösségi médiában látott narratívák alakítják. Mindannyiunknak szem előtt kell tartanunk, hogy a médiumok üzleti vállalkozások, és mint ilyenek, gyakran szenzációhajhász és manipulatív retorikát tesznek közzé. A közösségi médiát inkább a vírusszerűen terjedő tartalmak, mintsem a pontosság vagy hitelesség vezérli. Mindenkit arra bátorítunk, hogy végezzen saját kutatásokat, tájékozódjon többféle megbízható forrásból; a hírek és a közösségi média fogyasztása során pedig nagy körültekintéssel járjon el. Missziónk nem foglal állást abban, hogy a világ országai milyen külpolitikát folytatnak. Arra összpontosítunk, hogy továbbítsuk a Jesua üzenetéből fakadó reményt és szeretetet, és hogy minden elérhető eszközzel segítsünk a szenvedőkön.

Miért engedi meg Isten ezt a fajta gonoszságot és szenvedést?

Egy megromlott világban élünk. Ennek nem így kellene lennie – a gyász, a fájdalom és a traumák súlya ezt bizonyítja. De amikor Isten az embernek szabad akaratot adott, az azt jelentette, hogy használhatjuk azt: a szeretet és a gyűlölet gyakorlására egyaránt. De Ő nem szemléli passzív kívülállóként a gonoszságot – sőt, éppen az ellenkezőjét tette. Szembeszállt a gonosszal a Fia, Jézus által – aki azért jött a világba, hogy szenvedésével és halálával véget vessen az igazságtalanság és az elnyomás körforgásának, sőt: magát a halált is legyőzze. Azok, akik ismerik és szeretik Őt, megtapasztalhatják ezt a reményt és a félelemtől való szabadságot még a gonoszság közepette is.

Hogyan látjátok ezt a konfliktust bibliai szempontból?

Ahhoz képest, hogy a zsidó nép a világ népességének mindössze 2 százalékát teszi ki, régóta aránytalanul sok gyűlöletet tapasztal. És ez nem véletlen. A Biblia keretet ad ahhoz, hogy a közelmúlt eseményeit is az Isten és a Sátán közötti ősi konfliktus részeként értelmezzük. Isten a szavát adta, hogy a zsidó nép fenn fog maradni; és a Sátán azzal, hogy a történelem során az embereket a zsidó nép elpusztítására uszítja, azt igyekszik elérni, hogy Isten hazugnak bizonyuljon. Isten ígéretet tett a zsidó népnek: „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1 Mózes 12:3). A Sátán és mindazok, akik az ő gonosz tervéhez csatlakoznak, Isten átka alatt állnak. Ami Izrael földjét illeti, Isten ezt mondta: „Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.” (1 Mózes 17:8). A világmindenség Teremtője mellett állunk, és hiszünk az Ő ígéretében, miszerint Ő mindvégig megőrzi a zsidó népet (Jeremiás 31:35–37; 33:25–26).

A jelenleg zajló események azt jelzik, hogy elérkeztek a „végidők”?

Bár nem tudjuk, hogy Jézus mikor tér vissza, de azt tudjuk, hogy napról napra közelebb kerülünk hozzá. A mi feladatunk egyszerűen az, hogy életünkkel Istent szolgáljuk, amíg ez az idő el nem jön. Már a mostani események előtt is növekedett a globális antiszemitizmus. Miközben egy új korszak bontakozik ki a szemünk előtt Izraelben, illetve a helyi közösségeinkben és a közösségi médiában – várakozással tekintünk az Úrra. Tudjuk, hogy Izrael Istene soha nem hagy el minket, és nem fog cserben hagyni bennünket. Ő vigyáz Izraelre: nem szunnyad és nem alszik. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de van hitünk. Isten hűségesen őrzi népünket, mindvégig megtart bennünket.

Zsoltárok a válság időszakára

Zsoltárok a válság időszakára

Isten velünk van, még most is.

Izrael válságos időszakában könnyű elveszni a pillanatban. Folyamatosan rettentő hírekkel bombáznak bennünket, szívszorító hívásokat kapunk a barátainktól és a családtagjainktól, és ennek következtében állandó készültségi állapotba kerülünk. Nehéz a pillanat veszélyein túllátni, hogy meglássuk a remény nagyobb képét.

De zsidó emberként nem maradunk források nélkül, amelyekből vigaszt meríthetünk. Népünk már korábban is átélt viszályokat, háborúkat és tragédiákat. Isten mindig velünk volt.

Ezek az igeszakaszok a történelem folyamán mindvégig megtartották népünket.

Az egyik legjobb forrásunk a válság idején a Zsoltárok könyve. A Zsoltárok feljegyzik őseink hitét és bátorságát, akik bátran kiáltottak Istenhez, és elszántan reménykedtek annak ellenére, hogy a világ a legrosszabbat zúdította rájuk. A Zsoltárok és a Szentírás többi része a történelem folyamán mindvégig megtartotta népünket.

Dov Peretz Elkin rabbi, író és előadó elmeséli egy holokausztot túlélő zsidó menekültcsoport történetét. Amikor felkeresték egykori kelet-európai otthonukat, kiderült, hogy falujukat porig égették. Az egykori zsinagógájuk pincéjében találtak néhány megrongálódott, de olvasható szöveget. Bár még sokat kellett utazniuk, és bár a halál jelei vették körül őket, megálltak. Ott, egy gyertya fényénél vigaszt találtak az ősi szavak olvasásában és ismételgetésében.[1]

Imádkozunk, hogy az itt összegyűjtött bibliai szakaszokban ti is megtaláljátok a vigaszt, az értelmet és a reményt.

 

Szenvedések idejére

Zsoltárok 77:2–4, 8–14

Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.

Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.

 

Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)

Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?

Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?

Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)

Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.

Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.

Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.

Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?

 

 

Azoknak, akik elvesztették szeretteiket

Zsoltárok 6:7–10

Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.

Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat!

Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.

 

 

Azoknak, akik őszintén bevallják, hogy csalódtak Istenben

Zsoltárok 89:47–53

Miért rejtőzöl el oly soká, Uram, miért lángol haragod, mint a tűz?

Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!

Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)

Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?

Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!

Mert gyaláznak ellenségeid, Uram, gyalázzák fölkented lába nyomát.

Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen, ámen

 

 

A katonáknak[2]

Zsoltárok 34:5–11

Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.

Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.

Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.

Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.

Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.

Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.

Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.

 

Védelemért

Zsoltárok 91:1–4

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,

az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!

Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.

 

 

Amikor megmenekülésre van szükségünk

Zsoltárok 121

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?

Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.

Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.

Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!

Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.

Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.

Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.

Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.

 

 

Az Úr szeretetéről Izrael felé

Zsoltárok 130:5–8

Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.

Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.

Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.

Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

 

Identitásunk és elhívásunk

Zsoltárok 105:1, 6–10

Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!

Ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.

Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére,

amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.

Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:

 

 

Istenbe kapaszkodva a káosz közepette

Zsoltárok 27:1–6

Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?

Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.

Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.

Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.

Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.

Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.

 

 

[1] Rabbi Dov Peretz Elkins, Yom Kippur Readings: Inspiration, Information and Contemplation (Vermont: Jewish Lights, 2010), 103.

[2] Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) sok bátor katonája vesztette már életét Izrael védelmében – legyen áldott az emlékük. Imádkozunk a most harcolók biztonságáért; hiszünk abban, hogy az Úr meg tudja védeni őket. Tisztelgünk a végső áldozat előtt is, amelyet egyesek hivatottak meghozni. És tudjuk, hogy ez a zsoltár nemcsak a fizikai biztonságról szól, hanem az olyan dolgoktól való megszabadulásról is, mint a félelem és a szégyen. Ahogy a zsoltárosok őszinte kiáltásait olvassuk, akik ugyanúgy küzdöttek, mint mi, bízunk az Úrban, hogy védelmet nyújt minden ellenségtől, legyen az fizikai, érzelmi vagy szellemi.

Ebben az imádságban azokra a munkatársainkra is gondolunk, akiket behívtak katonai szolgálatra. Tudjuk, ahogy a zsoltárosok is tudták, hogy nem minden Izraelt védő katona tér haza. De Izrael végső reménye az új világ és az új életre való feltámadás. Az Újszövetség központi állítása, hogy a Messiás győzelmet aratott a halál felett, hogy ez a remény valósággá váljon.

Izrael válságban: Hogyan segíthetünk?

Izrael válságban: Hogyan segíthetünk?

Izrael az elmúlt évtizedek legsúlyosabb tragédiáját éli át: 2023. október 7. a holokauszt óta a legtragikusabb nap a zsidó emberek számára.[1] És a helyzet a helyszínen, Izraelben percről-percre változik. A meggyilkolt, megsebesített vagy túszul ejtett izraeli férfiak, nők és gyermekek száma megdöbbentő.

Mindannyian, akik nem Izraelben élünk, azt kérdezzük magunktól: Mit tehetünk, hogyan segítsünk? Hogyan adhatjuk Izrael népének tudtára, hogy nincsenek egyedül? Milyen eszköz van a kezünkben, amivel már most változtathatunk a helyzeten?

Íme néhány javaslat:

 

1. Maradj naprakész

Kövess megbízható hírforrásokat, különösen olyanokat, amelyek első kézből, a helyszínről tudósítanak. Magyar források közül ajánljuk például az izraelinfo.com honlapot, ha beszélsz angolul,  ajánljuk a YNetNews.com, a Jerusalem Post, a HaAretz, az Arutz Sheva és a The Times of Israel oldalakat. Mivel ők első kézből, a helyszínről tudósítanak, ezek a legfrissebb információk forrásai.

2. Nyújts támogatást

Nyújts támogatást izraeli barátaidnak. Sokaknak van olyan családtagja, akit közvetlenül érintett a támadás; mások itt ragadtak, és nem tudnak hazatérni. Küldj nekik ételt, szólj egy kedves szót, vagy mondj egy imát. Keresd, hogyan tudnád őket szeretni és szolgálni, bármi is legyen ez. És oszd meg a héber Szentírás szavait, amelyek ősi, mégis aktuális reményt adó üzeneteket tartalmaznak népünk számára.

3. Tájékoztass másokat az ismerettségi köreidből

Ha zsidó vagy, használd a saját hangodat arra, hogy felhívd a figyelmet barátaid, munkatársaid és szomszédaid körében mind arra, ami Izraelben történik, mind arra, amit máshol élő zsidó emberként tapasztalsz. Ez mindannyiunkat érint. Akár beszélgetés útján, akár hiteles információk megosztásával a közösségi médiában (lásd az első pontot), tájékoztasd a környezetedben lévőket.

Ha keresztény vagy, győződj meg róla, hogy a helyi gyülekezeted és/vagy házi csoportod tájékozott, és felkészült a segítségnyújtásra.

Bátorítsd a lelkipásztorodat, hogy ajánljon fel támogatást helyi zsidó szervezetek számára.

Javasold, hogy a gyülekezeted tegyen közzé valamit a weboldalán és a közösségi médiafelületeken, hogy kifejezezze a zsidó néppel való együttérzését. Mozgósítsa barátait, hogy imádkozzanak, és adakozzanak a segélyezési erőfeszítésekre. Továbbá, mindenképpen tudasd zsidó barátaiddal, hogy az Izrael elleni támadás számodra is személyes ügy, és hogy együtt gyászolsz velük.

4. Keresd a nyilvános kiállás lehetőségeit

Elszigetelő lehet, ha egyedül nézzük vagy olvassuk a híreket otthonunkban. Nézz utána az interneten, hogy milyen helyi virrasztások és közösségi szolidaritási akciók vannak Izrael és a zsidó nép mellett. Találd meg a módját, hogy kiállj a közösségeddel együtt, és mutasd ki támogatásodat a zsidó népnek Izraelben és szerte a világon.

5. Imádkozz!

Még ha több száz vagy ezer kilométerre is vagyunk, nem vagyunk tehetetlenek. Az ima nagyon fontos módja a segítségnyújtásnak. Akár zsidó vagy, akár keresztény, akár mindkettő, biztos lehetsz benne, hogy Isten meghallgatja az imákat, amelyeket az Ő trónjához viszel. Íme néhány dolog, amiért imádkozhatsz:

 

  • Imádkozzatok a túszul ejtett emberek biztonságáért.
  • Imádkozzatok az Izraeli Védelmi Erők (IDF) katonáiért Gázában és északon, akik a Hamász és a Hezbollah terroristáit üldözik.
  • Imádkozzatok azok gyógyulásáért, akiket a rakétatűz és a terroristák személyes támadásai sebesítettek meg.
  • Imádkozzatok Gázáért és annak a Hamász befolyása alóli felszabadításáért.
  • Imádkozzatok nyugalomért és békéért az ártatlan civilekért, akik rettenetes félelemben élnek.
  • Imádkozzatok azokért, akiknek otthonát a bombák lerombolták.
  • Imádkozzatok minden zsidó ember biztonságáért és védelméért világszerte.
  • Imádkozzatok reményért Izrael számára, hogy tekintetüket a megmentő Isten felé fordítsák.

 

Adakozz!

Adományok küldésével már most is segíthetsz nekünk a segélyezési munkálatokban. Tel Avivban lévő csapatunk átalakította szolgálati központunkat egy válságkezelő intézménnyé, ahol élelmiszert, tisztálkodási szereket, orvosi felszereléseket és egyebeket biztosítunk a rászorulóknak. Felállítottunk egy gyász- és imahelyet is. Helyszíni csapatunk gondozási csomagokat is szállít az izraeli katonáknak, amelyekben zokniktól és alsóneműtől kezdve kabátokon és elemeken át minden megtalálható. Itt a lehetőség, hogy egy igazán gyakorlatias módon is támogasd a távolból a rászorulókat.

 

Itt tudsz adakozni: https://zsidokjezusert.org/tamogatas/

Közleménybe kérjük tüntesd fel: IZRAEL

_______________

Lábjegyzetek

  1. JTA, https://www.timesofisrael.com/was-hamass-attack-on-saturday-the-bloodiest-day-for-jews-since-the-holocaust, The Times of Israel, 2023. október 9.

[1] JTA, https://www.timesofisrael.com/was-hamass-attack-on-saturday-the-bloodiest-day-for-jews-since-the-holocaust, The Times of Israel, 2023. október 9.

Minden, amit érdemes tudni az őszi ünnepekről

Minden, amit érdemes tudni az őszi ünnepekről

A kürtzengés ünnepe vagy a zsidó újév (Ros Hásáná)

 (3 Mózes/Vájikrá 23:23–25)

 

A héber Bibliában (Ószövetségben)

a zsidó naptár szerinti hetedik hónapban, Tisri első napjára esik Jom Teruá (a Kürtzengés ünnepe). Ma inkább Ros Hásáná, a Zsidó újév néven ismert. Úgy tűnik, hogy a mózesi szövetség idején több újév is volt, ahogyan ma is vannak tudományos, pénzügyi és naptári újévek. Peszach is jelölt egy új évet (2 Mózes/Smot 12:1–2) és Ros Hásáná is. A Jom Teruá bibliai jelentősége a sófárnak – a kosszarvból készült kürtnek – a megszólalásában rejlik: ez arra szólította fel az embereket, hogy hagyják abba, amit csinálnak és gondolják át az életüket. A Kürtzengés ünnepét egy tíznapos önvizsgálati időszak követte, amelyet ma Jámim noráim-nak, azaz Félelmetes napoknak neveznek.

Az Újszövetségben

bár külön nem említik, párhuzamot vonhatunk a Kürtzengés ünnepe és Bemerítő János szolgálata között, aki bűnbánatra hívta az embereket.

A zsidó életben

A Ros Hásáná örömteli nap annak ellenére, hogy Jom Kippur komoly ünnepélyességét vezeti be. Különleges üdvözlésekkel és édes ételekkel, például mézbe mártott almával kívánunk egymásnak egészséges és boldog új évet. A zsinagógában felolvassák az Akéda történetét, amikor Ábrahám kis híján feláldozta Izsákot.

 

Az Engesztelés napja (Jom Kippur)

(3 Mózes/Vájikrá 23:26–32)

 

A héber Bibliában (Ószövetségben)

a Félelmetes napok (lásd fentebb) a bibliai naptár legünnepélyesebb napjával: Jom Kippurral, az Engesztelés napjával értek véget. A főpap egyedül ezen a napon léphetett be a Szentek Szentjébe, és véres áldozat bemutatásával engesztelést végzett önmagáért, a családjáért és a nemzetért.

Ha élve tért vissza a kárpit mögül, az azt a jó hírt jelentette, hogy a bűnökért való áldozata elegendő és elfogadható engesztelésnek bizonyult.

 

Az Újszövetségben

a Jom Kippur a Messiás Jézus halálának és feltámadásának képét nyújtja. Életét a bűnök teljes és végleges engeszteléséül ajánlotta fel. Feltámadása a halálból – hasonlóan a kárpit mögül élve visszatérő főpap esetéhez – azt a jó hírt jelentette, hogy áldozatát elegendőnek és elfogadhatónak ítélték a bűnökért való egyszeri fizetségként. A Zsidókhoz írt levél írása idején még állt a Szentély. A Jom Kippurról beszélve rámutat, hogy Jézusé volt a végső papi szolgálat és áldozat a mi javunkra. Az Apostolok Cselekedetei 27:9 szó szerint azt mondja, hogy „a böjt már elmúlt”. Itt a „böjt” a Jom Kippurra utal (amely böjtöléssel járt), és az ezen ünnep utáni tengeri utak fokozott veszélyére.

 

„Itt sokáig horgonyoztunk. Ezzel időt vesztettünk, és már veszélyes volt továbbmenni, hiszen a zsidó böjt ideje is elmúlt. Ezért Pál figyelmeztette a hajósokat”

(ApCsel 27:9)

 

A zsidó életben

Jom Kippur a böjt napja, a 3 Mózes/Vájikrá 16:29-ben található „tagadjátok meg magatokat” hagyományos értelmezése alapján. Ezen a napon a zsinagógákban Jónás könyvét olvassák fel, amelynek témája a bűnbánat.

 

A Sátrak ünnepe (Szukkot)

(3 Mózes/Vájikrá 23:33–43)

 

A héber Bibliában (Ószövetségben)

Öt nappal Jom Kippur után, Tisri tizenötödikén következett a bibliai naptár utolsó ünnepe. Héber neve Szukkot, ami sátrakat, bódékat vagy menedékhelyeket jelent.

Isten elrendelte, hogy hét napon át a népnek sátrakban kell laknia, hogy emlékezzen arra, amikor a negyvenéves pusztában való vándorlás alatt ideiglenes építményekben laktak. Ezek a sátrak az Úr kegyelmének bizonyságául szolgáltak, aki a népnek menedéket nyújtott a vándorlás évei alatt. Ugyanakkor kijózanítóan emlékeztetnek a vándorlás okára: a hitetlenségre. Szukkot az év utolsó aratási ünnepének is emléket állít. Az egyhetes megemlékezés során az emberek lombokat gyűjtöttek („ágakat pompás fákról – pálmaágakról, lombos fák ágairól és a patakok mellett növő fűzfákról” 3 Mózes/Vájjikrá 23:40), és örültek a termésnek, amelyről Isten gondoskodott. A Zakariás 14:16 arra az új rendre utal előre, amikor az idők végén majd minden népnek meg kell ünnepelnie Szukkotot.

 

Az Újszövetségben

Talán a Szukkot ünnepének az utolsó aratáshoz és a messiási királysághoz kapcsolódó üzenete késztette Pétert arra, hogy a szukkoti hagyományra asszociáljon, amikor a Megdicsőülés hegyén meglátta Jézust Mózes és Illés társaságában, az Ő eljövendő országa dicsőségébe öltözve. Így kiáltott fel: „Rabbi, csodálatos, hogy itt lehetünk! Csináljunk három hajlékot (sátrat)…” (Márk 9:5).

Talán azt gondolta, hogy ez a rövid dicsőséglátomás már maga a Királyság, és ideje elkezdeni a Zakariás 14:16-ban leírt ünneplést.

 

A zsidó életben

Sok zsidó ember a mai napig bódékban/sátrakban alszik vagy csak étkezik ezen az ünnepen. A sátrat szukkának nevezik, és egy nádfedeles, gyümölcsökkel és növényekkel díszített, három oldalról zárt, csaknem anyagtalan építmény. Az ünnep további elemei a luláv, vagyis egy speciális lombcsokor (a 3 Mózes/Vájjikrá 23:40-ben említett növényekről úgy gondolják, hogy pálmaágak, mirtuszlevelek és fűzfalevelek) és az etrognak nevezett citrusféle.

 

Ha szeretnél többet megtudni a zsidó nép ünnepeiről, hagyományairól és hátteréről, töltsd le ingyenes ebookunkat itt.

Ha kérdésed van, lépj velünk kapcsolatba!

A Pünkösd ünnepének zsidó gyökerei

A Pünkösd ünnepének zsidó gyökerei

A Pünkösd zsidó ünnep 

A Pünkösd ma is kiemelkedő ünnep az egyházi naptárban. De tudtad-e, hogy az eredete visszanyúlik a héber Szentírás egyik ünnepéhez, amelyet a zsidó emberek még ma is ünnepelnek? Héberül Sávuotnak hívják, ami „heteket” jelent – ezért a Hetek Ünnepének is nevezik. A Pünkösd a görög „ötven” szóból származik, mivel ötven nappal az előző ünnep, a Peszách után következik. 

A Sávuot eredetileg aratási ünnep volt: az első zsengéért hálát adó két ünnep közül a második. Mózes harmadik könyvének 23. fejezetében, a Peszách leírása után ezt olvassuk: 

Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, és aratjátok annak termését, vigyétek el aratásotok első kévéjét a paphoz. Az mutassa fel a kévét az Úr előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap. (3 Móz/Vájikrá 23:9–11) 

Ez volt az árpa első zsengéjéért hálát adó ünnep, amely áldozatot is tartalmazott. Ezután olvasunk egy második hálaadásról, a Sávuot ünnepéről: 

Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig és akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak. (3 Mózes/Vájikrá 23:15–16) 

Ezúttal a búza aratásáról van szó. Mivel ez hét héttel az első áldozat után történik (az 50. nap a hetedik hét befejezése utáni nap), az ünnepet Sávuotnak, szó szerint „heteknek” nevezték el. 

Miután az izraeliták letelepedtek Izrael földjén, és szentélyük is állandó helyet kapott, az első zsenge bemutatása körül egész rituálé alakult ki. Azt az utasítást kaptuk, hogy vegyünk az első termésből, tegyük kosarakba, vigyük a sátorba (később a templomba), és adjuk át a papnak, hogy ezzel fejezzük ki hódolatunkat és hálánkat Istennek a földért, amelyet nekünk adott (5 Mózes/Dvárim 26:1–11). 

A zsidó nép elbeszélte az egész nép hitének útját. 

Ez az ünnep több volt, mint az első termés bemutatása Isten előtt – ez volt az az alkalom, amikor megemlékeztek róla, hogy hogyan érkezett a nép Izrael földjére. Minthogy valaki elmesélheti személyes hitre jutásának történetét, úgy a zsidó nép is felelevenítette az egész nemzet hit-utazásának történetét. Ez azt jelentette, hogy soha nem felejtették el, honnan jöttek, és hálát adtak azért, ami a jelenben adatott. Azt is jelentette, hogy nem feledkeztek meg arról, hogy a föld az Úr ajándéka. Ez egyúttal lehetőséget teremtett arra is, hogy örüljünk a föld termésének, együtt ünnepeljünk a családdal és a vendégekkel! 

 

Pünkösd/Sávuot: A törvényadás évfordulója 

A Sávuot fő témája ugyan továbbra is a mezőgazdaság és az első termés maradt, valamiféle hiányérzetet kelthetett, hogy ez az egyetlen olyan ünnep, amely nem kapcsolódik Izrael történelméhez. Az 5 Mózes/Dvárim 26. könyvének rituáléja ugyan utalt a történelmi háttérre, de e rituálé nagy részét már a Peszách ünnepe tartalmazta. Idővel a Sávuot új jelentéstartalommal bővült: kiszámolták, hogy a nap, amikor Isten a Szináj-hegyen átadta a Tórát (Mózes törvényét), pontosan Sávuotra esik. A Sávuot Jesua (Jézus) idejére a Törvény átadásának évfordulójává is vált amellett, hogy az első zsenge ünnepe maradt. 

Éppen ezen az ünnepen, amikor zarándokok tízezrei hozták el az első termést, történtek az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetének eseményei. A Misna1 szerint (amelyet i. sz. 200 körül írtak le) a szent városba tartó körmenetek meglehetősen ünnepélyesek voltak, és nem csak búzát hoztak első zsengeként, amint azt ebből a leírásból láthatjuk: 

Akik a közelben laktak, friss fügét és szőlőt hoztak, a távolabbról érkezők viszont szárított fügét és mazsolát. Egy arannyal díszített szarvú ökör vezetett, fején olajbogyókoronával. Fuvolán játszottak előttük, amíg közel nem értek Jeruzsálemhez; amikor pedig már közeledtek a városhoz, hírnököket küldtek előre, és feldíszítették a bikkurimot [első termésüket]. (Misna Bikkurim 3:3) 

Ezúttal azonban nagyon szokatlanul alakult a Sávuot. 

 

A nap, amikor a Ruach haKodes (Szent Szellem) eljött, és a hagyományok életre keltek 

Az Apostolok Cselekedeteinek 2. fejezete azt meséli el, ahogy a Jesua mennybemenetele utáni Pünkösdkor a tanítványok megkapták a Szent Szellem (Ruach haKodes)2 ajándékát. Figyeljük meg a félkövérrel szedett szavakat: 

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Szent Szellem adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén… (ApCsel 2:1–8) 

 

Ezen a napon hallható és látható jelenségeket (nagy zúgás és más nyelvek; lángnyelvek) tapasztaltak meg a jelenlévők. Ez korántsem volt egy tipikus sávuoti esemény! A tanítványok számukra ismeretlen nyelveken kezdtek beszélni, és az összesereglett zsidó emberek a saját anyanyelvükön hallották őket szólni, ezért megértették őket. 

Miről szólt mindez? Ha visszamegyünk a 2 Mózes/Smot 19-ig, amikor Isten először adta a törvényt a Szináj-hegyen (ne feledjük, az első században a Sávuot már ennek az eseménynek az évfordulója volt), jelentős párhuzamokat látunk: 

 

A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban. Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett. A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az Úr Mózest a hegy csúcsára. Mózes fölment. (2 Móz/Smot 19:16–20) 

 

Ugyanez a jelenet folytatódik a 2 Mózes/Smot 20-ban: 

 

Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt. És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk! Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek! A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol az Isten volt. (2 Móz/Smot 20:18–21) 

 

Lehet, hogy az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetének jelenségei kapcsolatban állnak a Mózes második könyvében leírtakkal? 

Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében az erőteljes hanghatások és a tűznyelvek a jelenlévők egy részének a 2 Mózes/Smot 19–20. fejezetét juttathatta eszébe – különösen, mivel ez volt a törvényadás évfordulója, így sokak emlékezetében volt eleven a törvényadás története. Lehet, hogy az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetének jelenségei kapcsolatban állnak a Mózes második könyvében leírtakkal? Nagyon is valószínű. A zsidó hagyomány alaposan kiszínezte a Kivonulás könyvében leírtakat, és ez a hagyomány még szorosabb párhuzamot vont az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetével: 

A targumok, a héber Biblia parafrázisai a rokon nyelvre, az arámi nyelvre, ezt mondták: „Amikor a Szentnek, áldott legyen a neve, szájából, szikrák vagy villámok vagy lángok illetve tűzfáklyák formájában kiment egy szó … akkor egy láng a jobb oldalon és egy tűznyelv a bal oldalon átrepült a levegőben, majd visszatért és az izraeliták feje fölött lebegett, majd visszatért és belevésődött a táblákba.”3 

Az idézett újszövetségi események szemtanúinak is bizonyára feltűnt a párhuzam. Amikor sokan más nyelveken kezdtek beszélni, és a körülöttük lévő számos nemzetből érkezett jelenlévők megértették őket – voltak, akik megdöbbentek, tanácstalanok voltak, és azt kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” (ApCsel 2:11–12). Mások azonban gúnyt űztek belőlük: „Édes bortól részegedtek meg. Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk:” (ApCsel 2:13–14) – ezek az emberek Istenről és az Ő tetteiről beszélnek. Volt egy hagyomány, miszerint amikor Isten szólt, a szavai hetven nyelvre „oszlottak”: 

A Misnából idézve: „Az Ebál hegyén lévő oltár köveire (5 Mózes/Dvárim 27) hetven nyelven – azaz az emberiség összes nyelvén – fel volt írva a Tóra összes szava”. (Misna, Sota 7:5) 

 

A jelenlévőknek érteniük kellett, hogy Isten egy új módon megismételte a szináj-hegyi eseményeket. 

 

Bár a Misna és különösen a Talmud az első század után került lejegyzésre, sok bennük leírt hagyomány sokkal korábbra nyúlik vissza. Kétségtelen, hogy az Apostolok Cselekedetei 2. könyvében szereplő Sávuot/Pünkösd napján az ott jelenlévőknek érteniük kellett, hogy Isten megismételte a Szináj-hegy eseményeit, és hogy a tanítványok szavai Isten saját kinyilatkoztatását voltak hivatottak közvetíteni az összegyűlt népnek. Az erőteljes hanghatásokkal, a tűznyelvekkel és Istennek a jelenlévők nyelvén érthetően elhangzó kijelentésével a hagyományok szó szerint életre keltek. 

Péter magyarázata szerint az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében Joel próféta szavai teljesednek be, miszerint az utolsó napokban Isten Szelleme kiárad, és ennek egyik eredménye a „prófétálás”, vagyis az Isten szavának kimondása lesz. Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetének eseményei az Isten Szellemének tettei. 

 

A Pünkösd jelentése a mai kor számára 

Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezete nyilvánvalóvá teszi, hogy új kinyilatkoztatás történik. Jeruzsálem a szináj-hegyi események megismétlésének helyszínévé vált, és a tanítványok szavai Isten új szavai. Ez nem a Tóra (Mózes törvénye) tagadása és helyettesítése. Ez inkább a Tóra és a próféták reménységének beteljesedése, a zsidó nép reménységének beteljesedése azáltal, hogy a Messiás eljött. 

Továbbá, elkezdődik az Isten Igéjének hirdetése az egész világ számára. Az Ige a zsidó és a nem zsidó népeknek egyaránt szól, hogy végül az egész világ meghallja az üzenetet. Bár az Apostolok Cselekedeteiben nem idézik,4 ez a jelenség az Ézsaiás/Jesája 56:7-et juttatja eszünkbe: „Az én házamat minden nép imádságának házának fogják nevezni”. 

Egy napon az emberiség a Messiásba vetett hit által megbékélésre és egységre talál. 

Milyen gyönyörű kép az egységről és a megbékélésről! Az 1 Mózes 11-ben, Bábel tornyánál Isten összekeverte a világ nyelveit, így az emberek többé nem értették meg egymást. Az Apostolok Cselekedetei 2-ben ez a zűrzavar, legalábbis ott és akkor, megszűnt. Az evangélium ígérete az, hogy egy napon az emberiség a Messiás Jesuába vetett hit által megbékélésre és egységre talál. Az Apostolok Cselekedeteiben van egy „előleg”: egy ígéret, hogy ez végül valóban meg fog történni. 

Az első zsenge és a jövő ígérete 

A Sávuot vagy Pünkösd volt a zsidó naptár második dátuma, amikor az első termést kellett vinni Istennek. Hét héttel korábban az árpa betakarításakor hozták az első zsengét, most pedig a búza első zsengéje következett. 

Amikor az első termés beérkezett, ez egy látható ígéret volt arra, hogy a termés többi része is követni fogja. És így az első termés gondolata metaforává vált: a kicsiny kezdetet egy nagyobb méretű beteljesedés fogja követni. Az Újszövetség tele van ilyen képekkel: 

A hívők feltámadása. „Ámde a Messiás feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Messiásban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel a Messiás, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Messiáséi.” (1 Kor 15:20–23). Jesua feltámadása olyan, mint az első termés. Ígéret és garancia arra, hogy további feltámadások következnek, mégpedig azoké, akik belé vetik hitüket. 

A Ruach haKodes (Szent Szellem) teljessége. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Szent Szellem első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.” (Róma 8:23). Hívőként Isten Szelleme egyénileg és közösségileg is bennünk lakozik. De ennek teljessége a jövőben rejlik, amikor megtapasztaljuk a Szellem munkájának teljességét az életünkben. 

Isten népének megnagyobbodása. „Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is. Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki az ázsiai tartomány első zsengéje a Messiásban.” (Róma 16:5). És: „Kérlek titeket, testvéreim: tudjátok Sztefanász házanépéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat” (1 Kor 16:15). Az első zsenge jelentésével összhangban Pál azzal a várakozással volt, hogy még többen jutnak hitre, zsidók és pogányok egyaránt. 

A megváltás beteljesedése. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jakab 1:18). Jakab azt írja, hogy a hívők az első bizonyítékai annak, hogy Isten nagyszabásúan megváltja a világegyetemet. Minden tökéletlenségünkkel és hibánkkal együtt Isten azt mondja nekünk, hogy valami sokkal nagyobb dolognak vagyunk az első szereplői. Mi vagyunk a megváltás első zsengéi, Isten előhírnökei a jövőnek. 

 

* A bibliai idézetekben használt kiemelések a szerző kiemelései. 

Rich Robinson | 2021. április 27.