Tartós béke

Tartós béke

Zsidók Jézusért | Május 12 2021

A béke ősi héber fogalma teljességet, épséget, egészséget, biztonságot és jólétet jelent, és magában hordozza az állandóságot. Istenben gyökerezik, aki az emberiséget azzal a különleges céllal teremtette, hogy sikerekben gazdag életet éljen.

 

A Tórában Ádám és Éva története szemlélteti mind Isten célját és elképzelését az emberiséggel kapcsolatban, mind azt, hogy miért olyan nehéz ezt a salomot megtalálni. Ádám és Éva békében volt Istennel és mindazzal, amit Ő teremtett. Isten betöltötte minden szükségüket. Szépség vette őket körül. Fontos munkát kellett végezniük Isten és a teremtett világ szolgálatában. Az Istennel való kapcsolatukat akkor még nem rontotta meg az emberi gonoszság.

 

És mégis, még ebben a tökéletes állapotban is, az emberiség nem tudott teljesen megbízni Istenben. Engedtek a félelemnek, hogy Isten esetleg valamit eltitkol előlük, és legyőzte őket a tudás által megszerezhető hatalom csábítása. A lázadásnak ez a kicsiny lángja hamarosan az emberi gonoszság erdőtüzévé nőtte ki magát, amely még ma is sújtja a világot. Emberi fajunk ma már nincs összhangban a teremtett világgal, amelyet meg kellene művelnünk, gyakran konfliktusba kerülünk a felebarátainkkal, akikről gondoskodnunk kellene, és nem vagyunk kapcsolatban a Teremtőnkkel, aki szeret minket.

 „Bár a salom elveszett az emberi lázadásban és gonoszságban, Isten nem mondott le a keze alkotásáról.”

Ábrahámot és családját választotta kiindulópontnak, hogy helyreállítsa a békét a világban. Istennek ez a döntése, illetve Ábrahám hajlandósága, hogy bízzon Istenben – bár ez gyakran nehéznek bizonyult (1 Mózes 15:7-8) – olyan irányt szabott az emberiség számára, amely a salom megújulása felé mutatott.

  A Tanach többi része aztán ezt a nagyon rögös utat mutatja be, melynek célja, a salom soha nem valósul meg teljesen. Ez a századokon átívelő elbeszélés nyugtalanítóan nyitva hagyja a befejezést. Mikor fog helyreállni az Isten földi békéje? És mi kell ahhoz, hogy Isten ezt elérje?

Jézus újraélte és beteljesítette Izrael történetét a saját életében, tökéletes engedelmességgel Isten iránt.

Erre a kérdésre próbált döntő választ adni Máté, az Újszövetség első evangéliumának írója. Isten elküldte Jézust, Dávid fiát és Ábrahám fiát, hogy meglepő és ellentmondásos módon hozza el az emberiség történetének megoldását, és Isten Izraelnek tett ígéreteinek beteljesedését. Mint a Felkent, a Messiás, Jézus képviselte a népet Isten előtt, és Istent a nép előtt. Jézus a saját életében újraélte és beteljesítette Izrael történetét, de mindezt Isten iránti tökéletes engedelmességgel tette. Majd letette az életét váltságdíjként Izrael népéért és minden más népért is (Máté 20:25-28).

 Ézsaiás/Jesájá próféta éppen erről beszél:

Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
(Ézsaiás 53:4-5)

Isten megtette az első és döntő lépést, hogy kibékítsen minket Önmagával. Ezen a kiengesztelődésen keresztül mi is megtehetjük az első óvatos lépéseket az egymással és a világgal való kiengesztelődés felé. Ha hajlandóak vagyunk elfogadni, a Szentírás megmutatja nekünk, hogy az igazi salomhoz vezető út az Istennel való kiengesztelődéssel kezdődik a Messiás Jézuson keresztül.

Ezt szem előtt tartva a Máté evangéliuma maga is egy nyugtalanítóan nyitva hagyott kérdéssel zárul: Hajlandók vagyunk-e bízni Isten Felkentjében?

Szeretnél többet megtudni Jézusról, a Béke Fejedelméről? Vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy beszélgess velünk, hogy többet megtudj róla.

Sábát Sálom!

Sábát Sálom!

Sábát Sálom!

Milyen fontos, ősi köszöntés!

Kívánhatunk-e a másik számára jobbat, mint a béke?

Ha béke van, minden van. A „békesség” nem a háború és a csatazaj hiánya. Nem a ránk erőltetett „fegyverszünet”. A béke az, amikor minden a helyén van.

Amikor nincs betegség fájdalom félelem zűrzavar harag igazságtalanság éhezés gyűlölet…

Sábát Sálom!

Hol van hát a béke? Elég bekapcsolni bármely hírcsatornát, hogy lássuk: pusztul a Föld, szenved az ártatlan, és igen, TERJED A VÍRUS, és csak lelkünk legmélyén remélhetjük, hogy ide nem ér el, a városunkat nem érinti, az ismerőseinket kikerüli, legalább a családot ne…

Sábát Sálom!

Honnan? Honnan jöhet a „Sálom”?

A középkor rabbijai nem vezettek be újabb gyásznapokat a különböző csapásokra. Úgy vélték, minden kor viszontagságainak meg lehet találni a megfelelőjét a Tanakhban. A Tisá Böáv gyásznapja az első és a második szentély lerombolásának ugyanúgy emléket állít, mint három későbbi tragédiának, melyek – a hagyomány szerint – ugyanezen a napon történtek.

Ha pedig a gyászunk gyökerét a Tanakh mutatja meg – a Sálom forrását is ott kell keresnünk!

A Vájikrá (III. Mózes) ezt ígéri:

„Ha rendelkezéseim szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat … Békességet adok az országban; ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl benneteket.” (26:3;6)

A híres „papi áldás” utolsó mondata ez: „Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!” A Zsoltárok könyve tele van a békesség kérésével és ígéretével – ami mind a Minden.atótól ered.

A zsoltárokat jórészt Dávid írta, a hadvezér és király, aki tudta, mit kell tenni a győzelemért, de azzal is tisztában volt, hogy Sálom nem azért lesz, mert megküzdöttünk érte, megalapoztuk, felkészültünk.

A valódi Sálom egy áldás, ami az Ö.valótól érkezik.

Ki méltó a Sálomra?

Bárki és senki.

Bárki, mert csak egy kritériuma van a Tóra szerint: „Ha rendelkezéseim szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat…” Ez alapvetően egyszerű.

Akkor most gondold végig: Egyszerű? Te vajon megtartod? A 614-ből nézzük most csak ezt az egyet:

„Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel.” (Dvarim /V. Mózes/ 6:5)

Valóban olyan valós, aktív, hiánytalan szeretettel fordulsz Felé, ami meghatározza az egész életedet? Tudod, ami alól nincs „kényelmi kivétel”. Nincs „mindenki ezt csinálja”, „ennyi még belefér”, „ne vigyük túlzásba”… Mi motivál? A hagyománytisztelet, az erkölcs – vagy valóban az Ő akaratát keresed, és ennek mérlegén éled a mindennapjaidat?

A Sálomra önmagában senki nem méltó.

Hogyan lehet mégis Sálomunk?

Jesájá/Ézsaiás próféta szerint a Messiás a Békesség Fejedelme1 lesz. Mi hisszük, hogy ez a Fejedelem már megszületett, meghalt és feltámadt – azért, hogy minket, akik ezt az előbb idézett egyetlen parancsot sem tudjuk megtartani, mégis megbékítsen az Ö.valóval. Hisszük, hogy ő nem a Fegyverszünet, hanem a Sálom Fejedelme, a Názáreti Jesua, akinek segítségével miénk lehet a Minden.ató békéje. Ezért – bár nyilván vigyázunk a Földre, segítünk az éhezőnek, fölvesszük a gyógyszertári maszkot és gyakran mosunk kezet – nem kell félnünk.

És Sálom töltheti meg a sábátunkat – ahogy a hét többi napját is.

Sabbat Sálom!

Hámán füle, avagy mit eszünk Purimkor?

Hámán füle, avagy mit eszünk Purimkor?

A purimi ünneplés elmaradhatatlan finomsága a Hámán füle, vagy közismertebb nevén Hámán-táska. A sütemény leginkább a nálunk is ismert barátfülére hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a barátfülét főzzük, amit utána prézliben forgatunk meg. De visszatérve a Hámán-táskára, ki ez a Hámán ebben a purimi történetben? Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a sztori pozitív hőséről neveznek el egy süteményt. De nem! Hámán a történet gonosz szereplője volt. A perzsa uralkodó egyik bizalmasa, aki arra készült, hogy kipusztítsa a zsidó népet a föld színéről. Ahhoz, hogy ezt a nagyszabású tervet véghez vigye, a király beleegyezésére, hadseregre és időre volt szüksége. Így kerek egy esztendőn keresztül sorsot, azaz PUR-t vetett, hogy melyik legyen az a hónap/nap, amikor végrehajthatja gonosz tettét. Innen származik a Purim szó. De hála a Mindenhatónak, Ő ezt nem engedte: a zsidó nép megmenekült, Hámánt pedig felakasztották. Cserébe viszont, elneveztek róla egy édességet. Ez Hámán sztorija, de most nézzük a süteményt:

Többféle magyarázat létezik arról, hogy miért kapta ezt a nevet: Az egyik szerint az – eredetileg – német mákos táska (Mohn Taschen) judaizálódott, és a népi etimológia héber névelővel látta el a szót,(Há-Mohn-Taschen), melyben így szerepel a Hámán (Há-Mohn) szó is.

Egy másik magyarázat szerint a háromszög alakú sütemény Hámán kalapját szimbolizálja.

Bármi is legyen az eredet, a süti valóban finom, érdemes elkészíteni. Hamar megvan, és nem igényel nagy hozzáértést. És miközben eszegeted, olvasd el hozzá az Eszter könyvéből a gaz Hámán, az áldott Mordecháj és a bátor Eszter történetét. Így a sütemény még jobban fog esni!

Íme, a recept:

Hozzávalók 5 főre:

  • 35 dkg rétesliszt,
  • 15 dkg margarin,
  • 1dkg élesztő,
  • 10 dkg cukor,
  • só,
  • reszelt citromhéj,
  • 2 tojás,
  • kevés rum,
  • szilvalekvár vagy máktöltelék.

A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal és az élesztővel. Belekeverjük a cukrot, a sót, a citromhéjat, a két tojást, és annyi rumot adunk hozzá, hogy jól nyújtható tészta legyen. Kinyújtjuk, és háromszögletű darabokra vágjuk. Szilvalekvárral vagy

mákkal töltjük, félbehajtjuk, szélét lenyomkodjuk, és tojással kenve kikent lisztezett tepsiben pirosra sütjük. Készíthetjük úgy is, hogy nagyobb pogácsaszaggatóval kivágjuk, a tölteléket középre rakjuk és három oldalról felhajtva középen összenyomjuk.

Jó étvágyat hozzá!