Szerző: Kozma Ferenc | 2018.aug.csü | Kérdés - Felelet
Miért van annyi üldöztetés Jézus nevében?
Ha a világ minden fegyverét hirtelen elvennék az emberektől, ha minden kés és puska megsemmisülne, ha minden kémiai fegyvert hatástalanítanának, akkor az emberek hamarosan újabb módszereket találnának az egymás elleni gonoszságra és erőszakra. Az igazi béke nem pusztán a háború hiánya. Nem elég csak a külsőségeken változtatni. Az igazi béke az ember szívében kezdődik, és ezt a változást nem lehet kívülről ránk erőszakolni. Az igazi békének belülről kell fakadnia. Ennek a belső békének a feltétele az Istenhez való megtérés és Jézusnak, a Messiásnak, a Béke Fejedelmének elfogadása. Az, hogy a zsidókat sokszor üldözték Jézus nevét használva, csak azt mutatja, hogy ezek az emberek, bár kereszténynek mondták magukat, nem voltak az Isten Békességének birtokában, és nem követték Jézus tanításait. Jézus maga figyelmeztetett minket arra, hogy lesznek, akik „Úrnak” hívják majd őt, de cselekedeteik Isten akaratával ellentétesek. Szerencsére azok, akik valóban követték Jézus tanításait, segítették és támogatták a zsidó embereket. Gondolj csak azokra a holland keresztényekre, vagy a magyar evangélikus Sztehlo Gáborra és a katolikus Schalkaházi Sárára, akik bujtatták a zsidókat a Holokauszt idején! Ennek ellenére meg lehet érteni, hogy a zsidó emberek továbbra is gyanakodva tekintenek a keresztényekre, és hogy a legnemesebb keresztény szándék és cselekedet mögött is néha antiszemitizmust sejtenek. Az antiszemitizmus létezését nem lehet figyelmen kívül hagyni, de az igaz keresztény szeretet valódiságát sem. Azok, akiknek a szívében megvan az Isten békessége, Jézus példáját követve szeretetet és nem gyűlöletet sugároznak a zsidó nép és minden más ember felé.
Szerző: Kozma Ferenc | 2018.aug.csü | Kérdés - Felelet
… Miért nem Jézus-hívő keresztényeknek nevezitek magatokat?
Valójában zsidóknak és keresztényeknek is nevezzük magunkat.
Intolerancián és az előítéleten nyugvó téves értelmezésnek köszönhető, hogy ezek a kategóriák, látszólag, kölcsönösen kizárják egymást.
A zsidó közösségen belül állandó vita tárgyát képezi az, hogy kit is nevezhetünk zsidónak. Arra vonatkozólag nincsen megegyezés, hogy a zsidóságot vallási, kulturális, származási vagy egyszerűen többségi vélemény alapján lehetne-e definiálni.
Bibliai alapon zsidónak nevezhető az az ember, aki Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai közé tartozik – ezzel a néppel kötött Isten szövetséget Ábrahámon, Mózesen és Dávidon keresztül.
Isten maga tett minket zsidóvá, ezért ez nem azon múlik, hogy mit hiszünk vagy mit teszünk. Talán ez megmagyarázza azt is, hogy egy zsidó csecsemő miért is nevezhető zsidónak jóval az előtt, mielőtt még lehetősége lenne arra, hogy véleményt mondjon vallásról vagy kultúráról. Közülünk azoknak, akik Jesuában kezdtünk hinni, az Istenbe vetett hitünkkel együtt valójában az örökségünk, a kultúránk, a hagyományaink és népünk iránti elkötelezettségünk is elmélyült és megújult.
A „keresztény” kifejezést nézve, a szó a görög ’Krisztosz’ szóból származik, amely a héber ‘Masiach’- magyarul ‘Messiás’ – szó fordítása. Nem az tesz valakit kereszténnyé, hogy templomba jár vagy fehér a bőre.
Keresztény az – legyen bár zsidó vagy nem-zsidó –, aki elhatározza, hogy Jézust mint Messiását fogja követni.
Más szavakkal, ha valaki kereszténnyé válik, az nem születés kérdése, hanem az egyén és Isten közötti személyes elköteleződés következménye.
Második születésnek, azaz „újjászületésnek” kell történnie.1
Az első keresztények zsidók voltak, akik arra a meggyőződésre jutottak, hogy Jesua a Messiás. Egyikük sem adta fel a zsidóságát.
Hitük az Örökkévaló ősrégi ígéretein alapult, melyek megtalálhatóak a héber írásokban.
Az I. században a kereszténység a zsidó hit egyik ága volt csupán. Jó néhány évnek el kellett telnie, mielőtt a pogányoknak egyáltalán lehetősége nyílt Jesuát követni anélkül, hogy először betérjenek a júdaizmusba.
Ha Jesua a Messiás, ebből az következik, hogy a lehető „legzsidóbb dolog” benne hinni. Az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene iránti tisztelet legméltóbb kifejezése az, hogy hiszünk abban, akit elküldött.
1 Ld. János 3:3-7-et az Újszövetségben és ennek a hátterét az Ezékiel 36:25-27-ben. Jézus azt mondta Nikodémus rabbinak, hogy „senki nem láthatja meg a Mennyek országát, ha nem születik újjá… senki sem léphet a Mennyek országába, aki víz és Lélek által nem születik meg.”
Ezékiel is hasonlóképpen írja le a szellemi változást: “És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól, és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.”
Szerző: Kozma Ferenc | 2018.aug.csü | Kérdés - Felelet
Az igazat megvallva, ha mindenki jó lenne Isten szemében, senkinek nem lenne Jézusra szüksége, és nem töltenénk az időnket ilyen füzetek írásával.
A zsoltáros réges-rég megmondta: „… nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.” (Zsoltár 14:3) Ó, hogyne: a legtöbben közülünk nem gyilkosok, tolvajok vagy más efféle! Önmagunkról szeretjük azt gondolni, hogy tiszteletre méltó személyek vagyunk, akiknek nincs szüksége arra, hogy radikálisan megváltozzanak. A Szentírás azonban olyan képest fest rólunk, hogy még a legjobbjaink is kétségbeejtően bűnösök: menthetetlenül elidegenedtek Istentől, embertársaiktól, de még önmaguktól is. A Biblia szerint, az emberiséggel épp az a probléma, hogy meg vagyunk elégedve a saját vallásunkkal, azzal, amiben hiszünk, ami többnyire eltér a Biblia tanításától. Szeretjük azt hinni, hogy mi jók vagyunk, és Isten biztosan elnézi majd nekünk azokat a „kis” hibáinkat és gyengeségeinket. A bűneinket pedig nem fogja olyan nagyon komolyan venni. Jól elvagyunk a magunk kis privát univerzumában, melynek középpontjába önmagunk vágyait és akaratát helyezzük ahelyett, hogy a Teremtő akaratának és céljainak adnánk elsőbbséget. Isten azonban nagyon is komolyan veszi a bűnt.
Mi zsidók hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a bűn kizárólag egyes cselekedetek elkövetése. De a bűn sokkal több ennél. Az Ige megmutatja, hogy a bűn az emberi létezés alapállapota, amely nem korlátozódik egyes cselekedetekre, sokkal inkább egy lázadó és arrogáns lelkület.
Még a legjobb emberek is – Ábrahám, Mózes és Dávid király – követtek el bűnöket. Ézsaiás próféta mondta: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét őreá vetette…” (Ézsaiás 53:6). Ez az igaz próféta megmutatta, hogy emberi dolog minden embernek, saját magát beleértve, az önmegvalósításra törekedni Isten akaratának megvalósítása helyett. Dávid király elismerte, hogy születésétől fogva bűnös. 1
A bűn egyetemes – ezért tartják meg a zsidók egyetemesen az Engesztelés Napját, mint a legkomolyabb ünnepnapot. És ezért készített Isten lehetőséget arra, hogy meg tudja a bűneiket bocsátani, kezdve az ószövetségi állatáldozatoktól a Messiás haláláig. A mi felelősségünk hittel válaszolni és bizalmunkat Jézusba vetni, aki a bűneinkért való engesztelő áldozat.
Isten szemszögéből kellene látnunk az életet, és nem aszerint, hogy mi mit szeretnénk.
Lényünk legmélyéből fakadóan bűnösek vagyunk, és a világ összes oktatása, gazdagsága és technológiája sem tud ezen változtatni, ezek csupán abban segítenek, hogy lázadásunkat kifinomultabb módon tudjuk kifejezni. Jézus történelmileg bizonyítottan eljött, valóban meghalt és valóban feltámadt. A világ minden ellenállása és a bizonyítékok figyelmen kívül hagyása sem tudja ezt a tényt semmissé tenni. Lehet, hogy hozzáállásod ezt a szkeptikus szemléletet tükrözi: „Már eldöntöttem, miben hiszek, ne zavarj össze a tényekkel!” De Isten valóban számon kéri tőlünk, hogy szembenéztünk-e a saját magunkra vonatkozó igazsággal, és hogy elfogadtuk-e a bűnbocsánati, amit Jézusban felajánlott nekünk.
Egyszóval, ne azért higgyél Jézusban, mert boldoggá tesz, hanem azért, mert igaz!
1 Zsoltár 51:5
Szerző: Kozma Ferenc | 2018.aug.csü | Kérdés - Felelet
Ez a bejegyzés nem azok ellen irányul, akik hisznek ebben, hanem éppen az ő érdekükben készült. A keleti vallásokat és filozófiákat túlnyomó többségben a XIX. században kezdték behozni Európába egy felpuhított, a nyugati ember számára is fogyasztható, elfogadható köntösbe öltöztetve.
Ez egy komoly veszélyforrás, hiszen az eredeti tanítás köszönő viszonyban sincs azzal, amit mi gondolunk róla! Nézzük meg közelebbről!
A karma azt jelenti: tett. Az eredeti tanítás ezzel kapcsolatban, hogy a jelenlegi állapot (az életedben) az előző életek morális következménye. Persze jó kérdés: ki ez a bíró, mi alapján döntjük el mi hamis és mi helyes? A karma az ember tetteit megjutalmazza vagy megtorolja, és újra meg újra testi létbe kényszeríti (reinkarnáció). A karmát egy indiai ember megtorlásnak tekinti.
A karma tehát eredetileg egy átok, az európai ember pedig azt gondolja, hogy egy újabb lehetőség! Már nem is a karma a lényeg, hanem, hogy megvalósítsuk önmagunkat. Ez éppen az ellentéte annak, amit a hinduizmus el akart érni, mert az megszűnni akart. Az eredeti cél a megszűnés volt! Tehát itt a hatalmas ellentmondás az eredeti tanítás és az európai változat között.
Tehát eredeti jelentésében tényleg egy megtorló erő. De ezt az oldalát nem hangsúlyozzák az európai tanításban, azaz itt senki nem él következetesen ennek megfelelően. Indiában próbálják következetesen élni, de egy élhetetlen, gonosz társadalmat eredményez. A kasztrendszer is ennek az eredménye, amely a mai napig uralja Indiát és nyomorítja meg emberek tömegeinek az életét.
Csak egy közbevetett gondolat: India rendelkezik a világ legnagyobb szarvasmarha állományával, mégis sok millióan éheznek. A reinkarnációba vetett hit miatt tilos levágni és megenni az állatokat, nehogy ezzel elpusztítsanak egy embert, aki az adott állatban él tovább. Ugyanezen okból a kártevőket sem irtják. A patkányok betegségeket terjesztenek, beleharapnak éjjel az alvó emberekbe, de a vallásuk tiltja, hogy megfelelően védekezzenek ellenük!
Egy érdekes kérdés merül fel a karmával kapcsolatban: A karma mint rendszer egy személytelen, mechanikus vastörvény, amely nem ismer kivételt, sem irgalmat. De van-e benne a helye a megbocsátásnak? Mert ha nincs, de valaki mégis megbocsát a másiknak, vajon nem magasabb rendű-e az erkölcsisége, mint a karma?
Mondjuk ki: a karma rendszerében nincs helye a szeretetnek, a megbocsátásnak!
Végül talán a legsúlyosabb következmény: Az újabb és újabb megszületések azt a célt szolgálják, hogy az egyén morálisan fejlődve kiérdemelje a reinkarnáció körforgásából való kiszakadást és feloldódjon a személytelenségben, azaz megszűnjön egyénként létezni.
A probléma ott van, hogy senki nem képes hibátlan, bűntelen életet élni!
Ebből az következik, hogy minden egyes újabb életével egyre több és több bűnt, tökéletlenséget halmoz fel, így végső soron nincs reménye a befejezésre, sőt egyre nyomorúságosabb életek várnak rá.
Fel kell tennünk a kérdéseket:
- Mi, vagy ki a karma?
- Hogyan működik, mik a pontos szabályok, mércék?
- Honnan tudhatod, hogy ez igaz?
- Mit mondanak erről az eredeti tanok?
- Állatként, vagy növényként is megszülethetsz újra? (mert az eredeti vallásban igen)
- Stb…
Ha ezekre a kérdésekre nincs megnyugtató válaszod, akkor az nagyon nagy probléma. Mert ha ez az egész nem igaz, nagy bajba kerülhetsz. Mi nem hiszünk a reinkarnációban és a karmában.
A Biblia azt mondja, hogy mindössze egy lehetőségünk van, habár sokan gondolják úgy, hogy csak ki lett véve belőle a reinkarnáció tana. Ehhez tudni kell, hogy a zsidó kultúrában soha nem volt jelen a többszöri megszületés, vagy a karma gondolata. Mind az Ó, mind az Újszövetség egésze arról beszél, hogy egyetlen életünk van itt a Földön. Egyetlen élet, egyetlen esély, hogy ezzel eldöntsük az örökkévaló sorsunkat.
És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
Te pedig menj el a vég felé és majd nyugszol és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.
… elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.
Végezetül nézzük, mit mond Jézus a halál utáni történésekről:
Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre.
Aki hisz a Fiúban (Jézusban) örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
Ha Jézus az, akinek Ő mondta magát, akkor a szavait nem vehetjük félvállról, nem intézhetjük el egy vállrándítással, hogy majd úgyis kiderül, mi az igazság. Mert a Biblia szerint a halál beállta után már késő lesz dönteni…
Szerző: Kozma Ferenc | 2018.aug.csü | Kérdés - Felelet
Az emberek hosszú évszázadok óta keresik a választ a fenti kérdésekre. Mielőtt döntést hoznánk, érdemes alaposan megvizsgálni, melyikük mit mondott, illetve tett életében.
Nézzük meg nagyon röviden!
- Krisna kitalált személy, soha semmilyen formában nem nyert bizonyítást, hogy valóban létezett volna, így vele érdemben nem szükséges foglalkoznunk a továbbiakban.
- Buddha ezt mondta: „Keresem az igazságot!”
- Mohamed így vélekedett: „Nincs reményem, csak ha Allah rám teríti kegyelme köntösét!”
- Jézus viszont valami egészen mást mondott! „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” – János 14:6
Jézus egyedüliként azt állította magáról, hogy Ő a testben megjelent Isten, akiről az Ószövetségi próféciák szólnak. Ő nem kereső ember volt, hanem Ő a válaszok embere volt!
Egy vallásalapító sem merte önmagát egyenlővé tenni Istennel, de Jézus ezt megtette. Kilenc egymástól független ókori forrás tanúskodik arról, hogy Ő létezett! Az egész modern világ időszámítása az Ő születéséhez igazodik!
Van még valami, ami egyedülállóvá teszi Jézus Krisztust:
- Mohamed sírja Medinában van, ahol a zarándokok tiszteleghetnek földi maradványai előtt.
- Buddha is a földben porlad.
- De ha meglátogatjuk Jézus sírját Jeruzsálemben, akkor csak egy üres sírt találunk. A test nincs meg.
Jézus előre elmondta tanítványainak, hogy megölik, de harmad napra föltámad! (Lukács 9:22) A benne hívők milliói tanúsították a történelem folyamán és tanúsítják ma is, hogy Ő valóban él!
Döntsünk akárhogyan Jézus Krisztussal kapcsolatban, egy dolog egészen biztos: Az Ő élete senki máséhoz nem hasonlítható.
Én ismerem az embereket, de Jézus Krisztus nem pusztán ember volt!
Szerző: Kozma Ferenc | 2018.aug.csü | Kérdés - Felelet
A kijelentés, melyet gyakran hallunk: „a zsidók nem térítenek”, tükrözheti a zsidó közösség jelenlegi álláspontját, de aligha ad valós képet a zsidók múltbéli hozzáállásáról.
Az Enciklopédia Judaica szerint: „Bőséges a bizonyíték a zsidó vallásra való tömeges áttérésre a Második Templom idejében, különösen az időszak második felében… Egy egészen egyedülálló eset, amikor erőszakkal térítettek a zsidó vallásra, John Hyrcanus nevéhez fűződik, aki tömegesen áttérítette az edomitákat. E kimagasló számokon túl, nyilvánvalóan gyakori volt a térítés a mindennapi emberek között… Az a büszkeség, mellyel a rabbik hangoztatták, hogy néhányan legnagyszerűbbek közül áttértektől származtak… arra mutat, hogy nyíltan elfogadták őket.” 1
Azon, hogy „a zsidók nem térítenek”, általában azt értik, hogy nincs egyetlen igazság, amely mindenkire vonatkozna, és az embereket hagyni kell, hogy higgyenek, amiben akarnak. Az igaz, hogy az embereknek meg kell, hogy legyen a szabadsága, hogy megválassza, miben hisz.
De ez nem jelenti azt, hogy nincs abszolút igazság! Ez az elképzelés teljesen idegen a zsidó gondolkodástól, inkább a nem-zsidó kultúra trendjét tükrözi, mely az utóbbi években válik egyre elterjedtebbé.
Mi abban hiszünk, hogy van abszolút igazság, és ránk hárul az a feladat, hogy megosszuk másokkal ezt az igazságot. Vajon nem Maga Isten rendelte-e el nekünk többezer évvel ezelőtt, hogy továbbadjuk az Ő igazságát a föld más népeinek? Ézsaiás könyvének több egymást követő, nagyszerű fejezetében a próféta úgy emlegeti Izraelt, mint az (ÚR) „szolgáját”, majd azzal folytatja, hogy Izrael nem töltötte be ezt a küldetését. A „szolga” fogalma ezután leszűkül egy bizonyos személyre Izraelen belül. Az első ilyen szakaszban ezt olvassuk:
Íme, az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek… és a szigetek várnak tanítására. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává…(Ézsaiás 42:1-6)
Ez az értelme a „választott nép” kifejezésnek: egy küldetésre és egy célra kiválasztva, hogy Isten útjait hirdessék a népeknek. Sajnos, ez a küldetéstudat az utóbbi években egyre jobban alábbhagy.
Manapság már azt, hogy mi zsidók, nem térítünk, a legtöbben természetesnek veszik, mintha ez mindig is így lett volna… Azonban, számunkra, akik hiszünk Jézusban, van-e örömtelibb, továbbadásra méltó hír annál, hogy a Messiás eljött, engesztelést szerzett, és bővelkedő életet ajándékozott mind a zsidóknak, mind a pogányoknak? Nem a mi dolgunk, hogy valakit „megtérítsünk”: ez az Isten dolga. De mi hirdethetjük – és folyamatosan hirdetjük is – a Messiás üzenetét népünknek és bárkinek, aki meghallgat bennünket.
1 Enciklopédia Judaica 13:1182-3
