Szerző: Avi Snyder | 2021.okt.csü | Ki ez az ember?
– a héber Írások szerint.
A héber Írásokban (amit sokan Ószövetségként ismernek) a legtöbb fejtörést okozó mondatok közül kettővel fogunk most foglalkozni:
„halálra adta életét” és „sokak bűnét hordozta.” 1 Ezek felzaklató állítások, és számos, ugyanennyire zaklató kérdést vetnek fel.
Az első kérdés
Az első nyugtalanító kérdésünk ez: „Miért kellene valakinek meghalnia a mi bűneinkért?”
A nyugtalanító, de őszinte válasz így hangzik: „Azért, mert bűnösök vagyunk, és megérdemeljük Isten ítéletét.”
Bármennyire is kényelmetlen ezt hallanunk, és ezzel szembesülnünk, mégis ez az igazság. A héber Írások feljegyezték Salamon királynak egy rettenetes végkövetkeztetését. Ő talán a legbölcsebb ember lehetett, aki valaha élt.
Ezt írta:
Mert nincs egy igaz ember sem e földön, aki csak jót cselekedne, és ne vétkezne. 2
Gondoljunk mindazokra a jó cselekedetekre, amelyeket meg kellett volna tegyünk, de úgy döntöttünk, hogy nem tesszük meg. Gondoljunk mindazokra az ártó dolgokra, amiket nem kellett volna megtennünk, mégis úgy döntöttünk, hogy mégis megtesszük.
Bűnlajstromunk azonban nemcsak tettekből áll, hanem megromlott szándékainkból is. A tizedik parancsolatként ismert törvény szavai leírják, hogy ne kívánjuk meg a másét, például felebarátunk feleségét vagy tulajdonát.3 A kívánság nem a kezeimmel elkövetett vétek, hanem a szívemben dédelgetett hozzáállás. De attól az még ugyanúgy bűn.
Ám ami a legrosszabb, hogy életünket áthatja az Isten elleni lázadás. Nem akarjuk, hogy bárki is – különösen Isten – beleszóljon az életünkbe.
Ha becsületesen megvizsgálnánk mindazt, amit a Biblia bűnnek nevez, ugyanúgy bánkódnánk, mint a zsidó Dávid Király háromezer évvel ezelőtt:
Ha a bűnöket számon tartod, Örökkévaló Uram, ki állhat meg előtted? 4
Jó, de ha már egyszer elkövettük mindezeket a bűnöket Isten ellen, nem fizethetnénk egyszerűen vissza neki? Nem, ezt nem tehetjük. Hogyan is fizethetnénk vissza, ha arra is képtelenek vagyunk, hogy felfogjuk elménkkel a bűneink súlyát, és az adósságunkat, amivel tartozunk Istennek? Sajnos, az egyetlen elégséges fizetség az életünk. Ezért mondta Ezékiel próféta, hogy:
Amelyik lélek vétkezik, annak meg kell halnia! 5
Valakinek meg kell halnia az általunk elkövetett bűnök miatt. Valakinek fizetnie kell igazságtalanságainkért. Ezek lehetünk mi magunk is, vagy valaki más.
A második kérdés
Így érkeztünk el a második aggasztó kérdésünkhöz: „Ha mindenki vétkes, akkor hogyan is fizethetne valaki más a mi bűneinkért? Nem kellene neki is a sajátjáért fizetnie?” Akkor nem, ha az illető teljesen ártatlan.
Ugyanaz a rész, ahol azt olvassuk: „sokak bűnét hordozta”, azt is elmondja, hogy nem „cselekedett hamisságot, és álnokság sem volt a szájában.” 6 Vagyis ez a személy teljesen ártatlan volt.
Ez a személy páratlan: az egész emberiség történelme során egyetlen ember sem élt, aki hozzá fogható lenne. Olyasvalaki, aki épp annyira szent és tiszta a bűntől, mint maga az Örökkévaló! Valaki, aki nem kevesebb, mint maga Isten, de emberi alakot öltött magára.
Harmadik kérdés
Ezzel elérkeztünk a következő nehéz kérdéshez. „Miért ajánlaná fel egy teljesen ártatlan személy az ő bűntelen életét fizetségül a mi gonoszságunkért?” Egész egyszerűen azért, mert szeret. A Biblia elmondja, hogy „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy a Messiás már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” 7 Ugyanez a figyelemreméltó gondolat hangzik el a Biblia egy másik szakaszában is:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát [a Messiást]∗ adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 8
A feltétel nélküli szeretet
Sok évvel ezelőtt beszélgettem valakivel – nevezzünk Lacinak∗∗ –, akit akkor engedtek ki a börtönből.
„Miért halna meg épp értem a Messiás?” – kérdezte. Egy történettel válaszoltam.
„Képzeljük el, hogy elkövettem egy bűncselekményt, és következményeként olyan súlyos ítéletet kapnék, amit nem élnék túl. Amikor a bíró megkérdezné, van-e valamim, amit felhozhatok a mentségemre, csak annyit felelnék: »Bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét«.”
Laci biccentett.
Folytattam: „De tegyük fel, hogy a személy, aki ellen vétkeztem – ahelyett, hogy megbüntetne – felállna és felajánlaná, hogy átvállalja az én büntetésemet.”
„De miért tenné?” – kérdezte Laci meglepődve.
„Mert szeret engem, – feleltem – mert tudja, hogy őszintén megbántam, amit tettem. És azzal is tisztában van, hogy sosem élném túl a megérdemelt igazságszolgáltatást.”
„És mit akar tőled?” – kérdezte Laci.
„Azt, hogy elforduljak korábbi életvitelemtől. Hogy hallgassak rá és az ő tervét kövessem életemre nézve. Azt, hogy várakozással legyek felé, amíg vissza nem tér. Most mondd, el kellene fogadnom az ajánlatát?”
„Bolond lennél, ha elutasítanád őt.” – felelt Laci halkan.
Ki ez az ember?
A héber írások szerint egy egyedülálló „valaki” önként halálra adta életét és sokak bűnét hordozta, egész a halálig. Ki ez a valaki, aki életét adná fizetségül bűneinkért? Ki ez az ember?
Az Újszövetség elárulja a héber nevét: Jesua. Feltehetően, Jézusként jobban ismered. Ő a Messiás, aki meghalt az egész emberiség bűnéért, és feltámadt a halálból, hogy elfogadhassuk megbocsátását, és azt az életet élhessük, amit Ő szeretne, hogy éljünk.
Jézus azt mondta magáról, hogy azért jött, hogy életét adja váltságul sokakért 9
Szerinted el kellene fogadnunk a fizetséget, amivel rendezte az adósságunkat, hogy aztán érte élhessünk?
Bolondok lennénk, ha elutasítanánk őt.
Ha szeretnél többet megtudni arról, hogy Jézus mit tett érted, és hogy hogyan fogadhatod el megbocsátását és az új életet, amit tartogat számodra, kattints a linkre alább, vagy vedd fel velünk, a Zsidók Jézusért csapatával a kapcsolatot. Szívesen segítünk neked.
Avi Snyder
1 Ézsaiás könyve, 53. rész, 12. vers (53:12)
2 Prédikátor könyve 7:20
3 Mózes 2. könyve (Semot) 20:17
4 Zsoltárok könyve 130:3
5 Ezékiel próféta könyve 18:4
6 Ézsaiás (Jesájá) próféta könyve 53:9
7 Rómaiakhoz írt levél 5:8
8 János evangéliuma 3:16
9 Máté evangéliuma 20:28
∗ magyarázat tőlem
∗∗ Nem a valódi neve
Szerző: Kozma Ferenc | 2021.jún.ked | Ki ez az ember?
Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet
Eltévelyedtünk? Ugyan már! Persze, nem vagyunk tökéletesek, de hát ki az! Csak egy kicsit meg kell próbálnunk jobban odafigyelni, visszatérni a gyökereinkhez, minden nap csak egy picivel több micvát teljesíteni, és máris jobbá tettük magunkat és a világot! Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Azonban aki ezt már komolyan és őszintén megpróbálta, az tudja, miről beszélek, ha azt mondom: Nem egyszerűen csak tökéletesednünk kell. Valójában eltévelyedtünk.
Persze biztatóan hangzik a tanítás, hogy a jecer hara, vagyis a rosszra való hajlam a jecer hatov-val, a jóra való hajlammal együtt van bennünk, mint valami „kisördög” és „kisangyal”, s mi szabadon dönthetünk, hogy melyiket választjuk. Sajnos azonban a Tanakh (a Héber Szentírás) mást is mond. Azt tanítja:
Mindannyiunk mint a juhok tévelyegtünk, kiki a maga útjára fordultunk. (Ézsaiás (Jesájá) könyve 53:6)
S ha mi, a Biblia népe, itt tartunk, mi a helyzet a többiekkel, a keleti bölcs gurukkal, vallásalapítókkal és a nagy filozófusokkal?
Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi. Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem. (Zsoltárok könyve 14:2-3)
De hát nem teszik jóvá bűneinket a jó cselekedetek, cödákák?
És lettünk mint a tisztátalan mindnyájunk és mint a megfertőzött ruha minden igazságunk (cödákánk); hervadtunk mint a falevél mindnyájunk és bűneink mint a szél elhordanak minket. (Ézsaiás 64:5)
De miért ne sikerülhetne megtérnünk (tesuva) és megtartanunk a micvákat?
Vajon megváltoztatja-e kúsita a bőrét és párduc a foltjait? Ti is tudnátok jót tenni, ti gonosztevéshez szokottak! (Jeremiás (Jirmejahu) könyve 13:23)
De mit számít az, ha néhány dolgot elrontottunk! Miért nem az számít inkább, amit helyesen tettünk?
És lesz, ha nem hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára, hogy megőrizd és megtedd mind a parancsolatait és törvényeit, melyeket én ma neked parancsolok, akkor rádjönnek mind ez átkok és elérnek téged. (Mózes 5. könyve (Devarim) 28:15)
Foglaljuk össze:
Az ember kötelessége, hogy az Örökkévaló minden parancsolatát megtartsa. Nincs senki, akinek ez sikerült volna. Még a jó cselekedeteink is szennyesek, tele hátsó szándékkal. Semmi reményünk, arra, hogy igazi gyökeres változás történjen bennünk. Mindezért ráadásul az Örökkévaló tényleg ítélettel (átokkal) kell, hogy sújtson a Tóra szerint.
De hát hibásak vagyunk ebben? Igen. Nem Ő teremtett minket úgy, hogy ilyenek legyünk? Nem. Tudnánk akkor mégis változtatni ezen? Nem. Erre mondja Jesaja, akit fentebb idéztünk: „Eltévelyedtünk.”
Hát ezért várja olyan hőn áhítva népünk a Messiást. Valakit, aki nem csupán népünket, de az egész emberiséget kihozza reménytelen helyzetéből. S nézd, mit mond róla a fentebbi Jesaja fejezet folytatása:
“Megsebzett volt a mi bűntetteinktől, összezúzott a mi bűneinktől, jólétünkre való fenyítés volt rajta és az ő sebei által nekünk lett gyógyulás. Mindannyiunk mint a juhok tévelyegtünk, kiki a maga útjára fordultunk; az Örökkévaló pedig őt illette mindnyájunk bűnével.”
Ézsaiás 53:5-6
Az Örökkévaló azért küldte a Messiást, hogy az elveszettekért a végsőkig elmenjen. Jésua egy kereszten halt meg az Örökkévaló büntetésétől sújtva, ártatlanul, hogy kifizesse bűneink árát. Ha más megoldás lett volna, mindez nem történik meg. Azonban a törvényszegéseink hatalmas tartozását valakinek ki kellett fizetnie. Olyannak, aki maga nincs ugyanabban a bajban, és elég gazdag ahhoz, hogy mindannyiunk tartozását megfizesse. Csak az Örökkévalótól küldött Messiás volt elég tiszta és hatalmas ehhez.
Mikor Jesua ezen a földön járt, népünk vallásos vezetőinek feltűnt, hogy milyen sokszor épp a legelveszettebb, legeltévelyedettebb emberek között tanít, akár még házukba is elmegy, asztalukhoz is odaül. Mostmár értjük a miértet is. Igaz?
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.
Lukács evangéliuma 19:10
Nem az a kérdés, hogy eltévedtél-e, hanem az, hogy rájöttél-e már. Ha igen, olvasd el a többi cikkünket is, hogy a haza vezető útról – Jesuáról többet megtudhass! Szeretném felhívni a figyelmedet az idézett Jesájá fejezetről, az ún. Elfelejtett fejezetről szóló írásunkra. Maga a fejezet pedig itt olvasható: J53.
Ha kérdésed van, keress meg minket elérhetőségeinken, vagy lépj be a Chat-szobába!
Szerző: Zsidók Jézusért Misszió | 2021.jún.csü | Cikkek, Ki ez az ember?
Arra tanított, hogy szeressük ellenségeinket.
Hányszor történt már meg velünk, hogy valamit elrontottunk, és már láttuk előre a következményt, hogy le fognak ezért bennünket szidni? Vagy hányszor fordult elő, hogy valakinek kárt okoztunk, és tudtuk, hogy kapcsolatunk emiatt megromlik vele? Hányszor éreztük úgy szégyenünkben, hogy bárcsak ne azt kapnánk most, amit megérdemlünk?
Az irgalom valami olyasmi, amire az emberiségnek sokkal nagyobb szüksége van, mint gyors megoldásokra. A Messiás, akitől azt várjuk, hogy békét teremtsen a földön, pontosan erről tanított:
„Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. … Hanem szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva, és nagy lesz a jutalmatok, és a magasságos Isten fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is. Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok is irgalmas.”
Lukács evangéliuma 6:31-36
Jesua (Jézus) szerint isteni dolog az, ha az ellenséget szeretni tudjuk – akár vélt, akár valós ellenségről van szó –, sőt áldozatot is hozunk érte. Ez kockázattal jár, mert lehet, hogy nem fogja soha meghálálni. De mégis, sokkal könnyebb úgy bocsánatot kérni, ha a másik féltől azt látja ez ember, hogy nem kezeli ellenségesen. A Magasságos is jól tudja ezt. Ő is kockáztatott, amikor meghozta az áldozatot:
„Mert a Messiás, amikor még erőtlenek voltunk, a maga idejében meghalt az istentelenekért (Isten ellenségeiért – a szerk.). Hiszen az igazért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Az Örökkévaló pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy a Messiás meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. “
Római levél 5:6-8
Számtalan ember békült már meg az Örökkévalóval (köztük én is), amikor megértette, hogy milyen szeretettel szeretett minket: annak ellenére, hogy istentelenként nem az ő akarata szerint éltünk. Ő azzal a szándékkal küldte Jesuát a földre, hogy „Isten bárányaként” bűneink büntetését magára vegye, hogy amit jogosan mi érdemelnénk, azt ő hordozza el.
Szeretett minket: annak ellenére, hogy istentelenként nem az ő akarata szerint éltünk
De vajon nem tévedés-e, nem kudarc-e az, hogy Jesua sikeresnek ígérkező szolgálata ilyen tragikus véget ért? Nem lett volna-e szebb és kerekebb a történet, ha népünk örömmel üdvözli, és boldogan követi a szamárháton bevonuló Messiás Királyt?
A történelem során több hamis messiás is fellépett (Bar Kochba, Sabbatai Cvi stb.), akiket népünk nagy reménységgel elfogadott, hogy aztán mélységesen csalódjon bennük később. A puszta ténynek, hogy népünk elfogadta őket, jeleznie kellett volna, hogy ez a személy nem a próféták által megjövendölt Messiás. Róla ugyanis ezt olvassuk:
„Ki hitt a mi hírünknek, és az Örökkévaló karja kiben nyilvánult? Felnevekedett előtte mint a csemete, és mint gyökér elszikkadt földből, sem alakja neki, sem dísze; nézzük, de nincs ábrázata, hogy megkedvelnék. Megvetett és az emberek elhagyatottja, fájdalmak embere és betegség meghittje; és mint aki elől elrejtik az arcot, megvetett, és nem tekintettük. “
Ézsaiás/Jesája 53:1,2
Maga Jesua is felhívta erre a figyelmet, amikor feltámadása után a tanítványai szemét felnyitotta a Próféták jövendölésére:
„Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Messiásnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
Lukács 24:25-27
Miután vezetőink elítélték, és a rómaiak megverték és felszegezték, Jesua a kereszten az arra járók gyalázkodása közepette így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” (Lukács 23:34) Amikor víz helyett ecetet adtak neki szomjoltóként, utolsó leheletével azt kiáltotta: „Elvégeztetett!”, ami azt is jelenti: „törlesztve” (a bűn-adósság). (János 19:29-30)
Micsoda isteni, micsoda messiási kontraszt ez! Megvetettük, miközben ő szeretett minket, és értünk imádkozott.
Elutasítottuk, s mindezt előre látták a próféták. Ki ez az ember? Ha nem ő a Messiás, akkor mondd: ki lesz az?
Szerző: Hajdu Ildikó | 2021.ápr.ked | Ki ez az ember?
Izrael Messiásának nevezik
A Messiás név jelentése: felkent. A Tanakhban (Ószövetség) három személyt kent fel az Örökkévaló: a királyt, a prófétát és a papot. A Messiás mindhárom tisztségre kapott felkenetést.
Vajon betöltötte-e Jesua (Jézus) ezt a három tisztséget, és ha igen, hogyan?
A király
Népünk tagjai közül legtöbben Jesua királyi mivoltát nem látják, és nem látták akkor sem, amikor a földön járt. Származása azonban mind a földi édesanyja, Miriám (Mária)1, mind nevelőapja, József2 ágán Dávid királyig vezethető vissza. És bár – Dávidhoz hasonlóan – alacsony sorból indult, magasra emelkedett. Rendkívüli hatalma földi szolgálata során is megnyilvánult.
Amikor tanítványaival a tengeren hajózott és hatalmas vihar támadt, Jézus lecsendesítette a háborgó tengert.
Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” 3
Egy másik alkalommal vendégül látott több mint 5000 embert.
Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. Az emberek, látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. 4
A próféta
2000 évvel ezelőtt alázatos királyként jött közénk, szamárcsikó hátán vonult be, mert a szívünket erőszakkal nem lehet meghódítani. Akkor és azóta is sokan felismerték benne a megígért Messiás Királyt, és felajánlották neki a szívük trónusát. Egy napon azonban dicsőséges királyként fog visszatérni Jeruzsálembe, s akkor minden szem meg fogja látni.
És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 5
Prófétaként sokan hajlandók őt elfogadni nemcsak a muszlim hívők, hanem a zsidó nép tagjai vagy egyéb vallás követői közül is. A hamis próféta definícióját itt olvashatjuk:
Miként ismerjük meg az igét, melyet nem az Örökkévaló mondott? Amit szól a próféta az Örökkévaló nevében és nem történik meg a dolog és nem következik be, az az ige, melyet nem mondott az Örökkévaló. 6
Onnan derült ki, hogy egy próféta Isten üzenetét adta át, hogy szavai beteljesedtek-e vagy sem. Egy több száz évvel későbbre vonatkozó próféciát lehetetlen leellenőrizni az illető próféta életében. Ám Jesua olyan próféciákat is elmondott, amelyek még az ő életében megvalósultak. Egy alkalommal Samárián keresztül vándorolt, és megállt beszélgetni egy asszonnyal, akinek öt férje volt. A beszélgetés végén ezt olvassuk:
Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.” 7
Számos beteljesedett prófécia hangzott el Jesua szájából (Péter háromszor fogja megtagadni őt, saját halála és feltámadása, Jeruzsálem és a Szentély pusztulása stb.). Tehát, az Úr igaz prófétájának bizonyult. Azonban az Úr a Tanakhban figyelmeztet bennünket arra, hogy el kell majd számolnunk Neki a hozzánk küldött próféta szavait illetően.
Prófétát támasztok majd nekik testvéreid közül, olyant, mint te, és adom szavaimat szájába, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok neki. És lesz, a férfiú, aki nem hallgat szavaimra, melyeket nevemben fog elmondani, én fogom számon kérni attól. 8
A főpap
Izraelben a főpap Isten jelenlétének hordozója volt. Arra volt kiválasztva, hogy közvetítő legyen Isten és ember között. A nagy engesztelés napján a főpapnak be kellett mennie a Szentek Szentjébe és engesztelő áldozatot kellett bemutatnia először saját magáért, majd a nép bűnéért. Ha Isten elfogadta az áldozatát, akkor a pap élve jött ki a Szentek Szentjéből. Jézusról ezt olvassuk az Írásban:
Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 9
Jesua, az egyetlen főpap, akinek nem kellett önmagáért engesztelést szereznie, hiszen bűntelen volt. Ő az egyetlen főpap, aki önmagát mutatta be engesztelő áldozatul. A halálból való feltámadása pedig azt bizonyítja, hogy az Atya elfogadta az ő engesztelő áldozatát. Ma pedig az Atya jobbján ülve közbenjár értünk.
Ha Jesua valóban király, próféta és pap, kész vagy-e engedelmeskedni neki, hallgatni rá és hinni benne?
További cikkek Jesua királyi voltáról:
A zsidók királyának hívták
Dávid király utódja, mégis istállóban született
1 Máté evangéliuma 1:1-17
2 Lukács ev. 3:23-38
3 Máté ev. 8:27
4 János ev. 6:13-15
5 Lukács ev. 21:27
6 Mózes V. könyve (Dvarim) 18:21-22, IMIT fordítás
7 János ev. 4:39
8 Mózes V. könyve 18:18-19, IMIT fordítás
9 Zsidókhoz írt levél 5:6
Szerző: Tar Kata | 2021.márc.csü | Ki ez az ember?
A rabszolgaság rettenetes intézmény. Azoknak, akik benne éltek, nem szükséges magyarázni, hogy mi a megváltás, és hogy milyen jelentősége van, ha valaki kifizeti a rabtartómnak a szabadságom árát, és kivásárol a szolgaságból. Ma nem ismerjük a rabszolgaságot (legalábbis, hivatalosan), és ezért a megváltás fogalma is elhalványult. Az Örökkévaló jól tudta, hogy majd eljön egy ilyen kor, és már jó előre elrendelte a népének, hogy minden év Niszán havában* emlékezzünk meg arról, hogy rabszolgák voltunk Egyiptomban, és maga az Úr váltott meg minket a szolgaságból erős kézzel és kinyújtott karral.
Vajon miért szükséges erre emlékezni, ha ez a rendszer már úgyis a múlté?
A Mindenható egy másik, sokkal súlyosabb szolgaságról akar bennünket tanítani, és egy másik, sokkal hatalmasabb megváltást akar az életünkben valósággá tenni. Jesua, a Messiás egy erkölcsi, lelki értelemben vett szolgaságról beszélt népünk vezetőivel:
Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. 1
Ha ez igaz, vajon van-e bárki, aki nem a bűn szolgája?
Hiszen a lelkiismeretünk megsúgja nekünk, hogy nem mindig a helyes dolgot tesszük, és még ha teljes erőnkkel is törekszünk a Biblia minden parancsolatát megtartani, és mérföldekkel szentebbek vagyunk a legtöbb embernél, akkor is be kell látnunk, hogy bűnösök vagyunk. Ha ez így van, akkor minden ember a bűn szolgája. És bár rövid távon talán némi előnnyel kecsegtet ’őt’ szolgálni, és a függetlenség illúziójában ringat minket; a zsold, amit rabtartónk, a bűn végül kioszt nekünk, nem más, mint a halál. Így olvassuk a Bibliában:
Mert a bűn zsoldja a halál…2
Miért ez a fizetség?
Mert a bűn valójában, természeténél fogva elszakít bennünket Attól, aki az élet forrása. Amíg a bűn szolgái vagyunk, addig nem lehetünk személyes kapcsolatban az Örökkévalóval, és bár még látszólag élünk, olyanok vagyunk, mint egy két lábon járó, töltőjéről leszakított mobiltelefon. Amikor kifogy belőlünk az élet, amit születésünkkor a ’Szolgáltató’ szeretetéből belénk töltött, végképp meghalunk, és lehetetlenné válik, hogy kapcsolatba kerüljünk Vele.
Azonban, a mi Istenünk maga a szeretet. Az imént idézett mondat a Bibliából így folytatódik:
… az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a Messiás Jézusban, a mi Urunkban. 3
Hogyan lehet tehát ehhez az örök élethez hozzáférni?
A vágyott kincs egy személyben, a Messiás Jesuában található meg. Miért? Mert az Örökkévaló a Messiás önként feláldozott életével váltott ki minden embert a bűn szolgaságából. Ha a bűn zsoldja halál, csak halállal lehet kiváltani a foglyait. De egy másik fogoly ezt nem teheti meg, csak aki maga is szabad a bűntől. A Messiás Jesua bűntelenül élt, és adta oda az életét, hogy megváltson bennünket a bűn szolgaságából.
Tartsátok szem előtt, hogy régen számotokra nem volt az életnek igazi értelme. Ezt az életmódot az őseitek hagyományozták rátok, de Isten kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből. Ez azonban nagyon sokba került! Nem arany- vagy ezüstpénzzel fizetett értetek, amely elveszti az értékét, hanem a Messiás vérével, amely mindennél értékesebb. Ez a vér olyan, mint a hibátlan áldozati bárány vére. 4
Az egyiptomi szolgaságból való megváltáshoz egy-egy ép és hibátlan bárány vérét kellett minden zsidó családnak az ajtófélfájára kenni. A bűnből való megváltáshoz is egy hibátlan Bárány vére szükséges. A megváltás megtörtént a kereszten. A börtönök ajtajai kinyíltak. Az örök élet a Messiás Jézusban a föld minden népe számára elérhetővé vált.
Kijössz a börtönödből? Elfogadod az örök életet, amiért a Messiás az életével fizetett? Vagy maradsz tovább a bűn önkéntes rabszolgája?
1 János evangéliuma 8:34
2 Pál apostol (Rabbi Saul) rómaiakhoz írt levele 6:23a
3 uott. 6:23b
4 Péter apostol I. levele 1:18-19, Egyszerű fordítás
* Niszán a bibliai hónapok sorában az első hónap a zsidó naptárban. Általában márciusra vagy áprilisra estik, 30 napos.
Szerző: Tar Kata | 2021.febr.csü | Ki ez az ember?
Isten Fiának hívják
Több vallás tanítja, hogy Istennek nincs fia. Vajon ez kizárólag keresztény tan lenne, hogy Istennek van fia, s mi több: ez a fiú nem más, mint Jézus, a Messiás (görög-latin szóval: Krisztus, magyarul: a Felkent)? Beszél-e a héber Szentírás (Tanakh) az Isten fiáról? Igen, ha figyelmesen olvassuk, rábukkanunk ezekre az utaláskra:
Ki szállt fel az égbe és szállt alá; ki gyűjtött szelet a markába; ki kötött vizet ruhájába; ki állapította meg a föld végeit mind? Mi a neve, és mi fiának neve, hogyha tudod? 1
Ha az első kérdésre adott válaszunk az, hogy a kérdéses személy a Mindenható Isten, akkor a második kérdés az Ő Fiára vonatkozik, akinek a neve a héber Szentírásban még nem nyilvánvaló. De a tény, hogy Istennek fia van, a kérdező számára magától értetődőnek tűnik.
A 2. zsoltárban kétszer is szerepel ez a titokzatos fiú (a héber בְּנִ֥י és az arámi בַ֡ר), akit ugyanolyan tisztelet illet, mint az Örökkévalót, és akinél menekülést lehet találni:
Szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt. Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket! 2
Mi a neve, és mi fiának neve, hogyha tudod?
Egy másik fontos prófécia a fiúról, akinek királyi nevei mind egy isteni személyre utalnak, Ézsaiás (Jesajahu) próféta könyvében olvasható:
Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt! 3
Vajon Jézus állította-e valaha magáról, hogy ő az Isten Fia? Miután egy Sabbat napon meggyógyított egy 38 éve beteg férfit, s ezért összetűzésbe került a zsidó vallási vezetőkkel, így beszélt hozzájuk:
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. 4
Eljött-e a Te órád is, hogy meghalljad az Isten Fiának a hangját, higgy abban, aki Őt elküldte, és átmenj a halálból az életbe? Írj nekünk vagy beszélgessünk!
Kapcsolódó cikkek:
http://zsidokjezusert.org/kerdesek-es-valaszok/a-keresztenyek-nem-harom-istenben-hisznek/
http://zsidokjezusert.org/kerdesek-es-valaszok/tanitja-e-a-tanakh-a-messias-isteni-voltat/
http://www.everystudent.hu/a/jezus2.html (Állította-e Jézus valaha, hogy ő Isten?)
http://www.bibliatanitasok.hu/Bibliaiskola/Entries/2012/6/12_A_Messias_istensege.html
1 Példabeszédek 30:4, IMIT fordítás HÉBER EREDETI
2 Zsoltárok 2:11-12, IMIT HÉBER EREDETI
3 Ézsaiás 9:5-6, Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (MBT) HÉBER EREDETI
4 János 5:24-25, MBT GÖRÖG EREDETI
