Isten megparancsolta Izraelnek, hogy 50 évente hirdessen szabadulást (3Mózes 25. könyve). Ez a parancs adott nekünk ihletet arra a három hónapot felölelő, széleskörű evangelizációs munkára, amit ebben az évben megterveztünk, előkészítettünk és aminek most a megvalósítási fázisába léptünk. Ez a mindenre kiterjedő, a világ 20 féle zsidó közösségét célzó erőfeszítés az Isten iránti hálánk kifejezése: így köszönjük meg, hogy
Zsidók Jézusért szolgálatunk 50. életévébe lépett.
Minél többet foglalkozom Isten jubileumi ajándékával, amit az ókori Izraelnek adott, annál nagyobb örömmel fedezem fel, hogy ez milyen gyönyörűen párhuzamba állítható azzal a megváltás-ajándékkal, amit Jézusban kaptunk Tőle.
Mindenre kiterjedő társadalmi és lelki előnyök
Istennek az volt a célja a Jubileummal, hogy az nagyszabású drámai változásokat hozzon a társadalomban – olyan változásokat, amelyek Izraelben minden szívet megérintenek, és az élet minden területére kihatnak. A Jubileumnak hatással kellett lennie a társadalom minden szintjére, hogy emlékeztessen minket: minden, amink van, és minden, ami mi magunk vagyunk, Istentől származik, és Őt illeti.
Isten egy messzemenő megújulás alapjait fektette le Izrael egész közösségében. Azzal a céllal rendelte el a Jubileumot, hogy felborítsa és lebontsa az egyenlőtlen kapcsolatokat teremtő társadalmi hierarchiákat. Végrehajtása mélyen érintené izraelita gazdaság minden területét, mivel az adósságokat elengednék, a rabszolgákat szabadon bocsátanák, és a földet visszaadnák az eredeti tulajdonosoknak. A Jubileum arra volt hivatott, hogy a lehető legjobb módon legyen nagy kiegyenlítő, emlékeztetve minket arra, hogy egyénekként és nemzetként nem vagyunk se többek, se kevesebbek, mint a Magasságos Isten alázatos szolgái.
Akkor hát miért nem tette társadalmi gyakorlattá Izrael soha a Jubileumot teljesen és végérvényesen? Valószínűleg ugyanazon okok miatt, amiért ma is ódzkodna a legtöbb ember egy ilyen rendszertől. Feltételezhetjük, hogy a Jubileum kiegyenlítő hatása egyesek számára sokkal vonzóbb lett volna, mint mások számára, és hogy azoknak lett volna a legtöbb vesztenivalójuk, akiknek hatalmukban állt volna a követelmények teljesítése. Később a megosztottság, a háborúk és végül a fogság megakadályozta, hogy a zsidó nép megkapja azt a nagyszerű ajándékot, amely a Jubileum révén elérhető lett volna.
Isten ajándékait nem mindig könnyű elsőre felismerni, és Ő nem kényszeríti ránk őket. Ez igaz volt a Jubileumra, és bizonyára igaz az evangéliumra is.
Az evangélium azonban ténylegesen megvalósította azt, amire a Jubileum csak utalni tudott: az igazi szabadságot. A Messiásunkban megélt szabadság pedig a nagy kiegyenlítő, mert három olyan igazságra emlékeztet bennünket, amelyek minden emberre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy milyen helyzetben vagyunk az életben.
Mindannyian Isten képmására vagyunk teremtve
Ez a csodálatos kinyilatkoztatás az 1Mózes 1:26-ban olyan egyediséget állapít meg, amely megkülönböztet minket az állatoktól – de egyenlőséget is biztosít számunkra, amelyben emberként osztozunk. Ez a kinyilatkoztatás kiegyenlíti az esélyeket. Ám ahelyett, hogy ez a kiegyenlítés lealacsonyítana bennünket, mindannyian felemeltetünk általa. Isten képmására teremtettnek lenni ajándék, így nincs okunk dicsekvésre vagy büszkeségre. De ez az alapja a méltóságnak, az egyenlőségnek és az emberi jogoknak is mindannyiunk számára – függetlenül attól, amit a társadalom vagy a politika akar ránk erőltetni.
Legnagyobb örömünket és létünk valódi értelmét Istentől nyerjük, akinek képmására teremtettünk. A legnagyobb veszteséget is akkor szenvedjük el, amikor elfordulunk Tőle. C. S. Lewis Narnia-sorozatában Aslan azt mondja Caspian hercegnek: „Te Ádám Úrtól és Éva Úrnőtől származol, és ez elég megtiszteltetés ahhoz, hogy a legszegényebb koldus feje is felemeltessék, és elég szégyen ahhoz, hogy a föld legnagyobb császárának válla is meghajoljon. (Caspian herceg, 232. oldal)
Mindannyian egyformán elítélve állunk a Szent Isten előtt.
Ahhoz, hogy megértsük és élvezzük közös szabadságunkat a Messiásban, látnunk kell és el kell ismernünk, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, és megváltásra van szükségünk. A Jubileum, illetve annak negligálása azt sugallja, hogy mi, bűnös emberi lények a kapzsiság, a büszkeség és más közös hibák révén nem működünk a rendeltetésünknek megfelelően, s ez lehetetlenné teszi, hogy népe olyan kapcsolatot ápoljon Istennel és egymással, amilyet Isten szeretne.
Ennélfogva, a szabadság Jézusban azzal kezdődik, hogy felismerjük: „Mindenki vétkezett és elmaradt Isten dicsőségétől”. (Róma 3:23). A bűnnel való foglalkozás azért szükséges, mert az emberi kiteljesedésünk útjában áll: elidegenít bennünket először Istentől, majd egymástól. Amikor elismerem, hogy bűnös vagyok, elfogadom a tényt, hogy az Úr előtt embertársaimmal együtt egyformán bűnösként állok, és egyformán szükségem van az Ő kegyelmére és megbocsátására. Amikor belátjuk, hogy minden embert, beleértve magunkat is, beszennyez az eredendő bűn, az eredmény – ahogy G. K. Chesterton írta – „… szenvedés és testvériség, valamint a nevetés és a szánalom mennydörgése; mert csak az eredendő bűnösségünk tudatában vagyunk képesek egyszerre irgalommal tekinteni a koldusra és gyanakodva a királyra”. (Ortodoxia 362. o.)
Mindannyian egyformán megváltottak vagyunk…
…ha elfogadjuk Isten kegyelmes bűnbocsánatát a Jézusba vetett hit által.
Semmilyen emberi státusz vagy teljesítmény nem érdemelheti ki a megváltást, amely Jézusban a miénk. „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!” (Ézsaiás 55:1) Isten megváltásának gazdagsága ingyenesen elérhető az evangéliumban. Isten ezt mondja nekünk: nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem azt kívánja, hogy mindenki visszatérjen Hozzá.
A ‘szabadság, egyenlőség és testvériség’ nem csupán a francia forradalom vagy bármely más emberi törekvés jelszava, melynek megvalósítása végül meghiúsult. Az igazi szabadság, egyenlőség és testvériség annak a végső forradalomnak a gyümölcse, amelyet a Jubileum előrevetít, és amely a Messiás Jézusban teljesedik be. Halála, eltemetése és feltámadása által leszámolt a bűnnel és annak hatásaival, és az igazi szabadság és igazságosság elérhetővé vált Izrael és minden nemzet számára: „Ezért most már nincs kárhoztatás azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak. Mert az élet Lelkének törvénye szabaddá tett titeket Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.” Halleluja!
50 éven át Isten lehetővé tette a Zsidók Jézusért szervezet számára, hogy ezt a jó hírt hirdesse zsidó népünknek szerte a világon. Zsidók tízezrei ismerték meg a Messiást, és Ti partnerek voltatok velünk ebben a nagyszerű vállalkozásban. Köszönjük, hogy ebben a jubileumi évben is mellettünk álltok. Vágyunk arra, hogy az emberek szerte a világon megtalálják a szabadságot Jézusban. Micsoda kiváltság, hogy ennek a jó hírnek a hírnökei lehetünk!
„Egy Dávid nevű férfi felhívott minket telefonon. Azt mondta, hogy a születésnapja van, és Jesuától szeretne áldást kapni. Először azt gondoltam, csak viccel és színlel, de ahogy tovább beszélgettünk, megértettem, hogy ő tényleg valami fontos dolgot keres.”
„Dávid már elolvasta a Bibliát, még az Újszövetséget is, tudott a Messiás Jesuáról. Azonban nehezen értette meg a Szentháromság fogalmát, ezért megtorpant. Elmagyaráztam neki az Atyaisten, a Fiúisten és a Szent Szellem szerepét, és rámutattam, hogy ők mind egy Isten. A beszélgetés közben Dávid egy szokatlan fényt érzékelt a szobájában, melyet én Isten jelenlétének és csodatévő képességének tulajdonítottam.
Bátorítottam Dávidot, hogy imádkozzon, és kérje Istent, hogy közeledjen hozzá, mivel korábban kifejezte, hogy arra vágyik, hogy megismerje Jesuát, és hogy közel kerüljön Hozzá. Megkért, hogy segítsek neki imádkozni, és éreztem, hogy Dávid őszinte és nyitott arra, hogy elfogadja Jesua üdvösségének ajándékát.
Szívből hiszem, hogy Dávid élete legszebb ajándékát kapta. Remélem, hogy élete hátralévő részében követni fogja Istent, és egyre többet fog Róla tanulni. Gyönyörű és tartalmas volt ez a találkozás, tele szenvedéllyel és reménnyel.”
„Joanne olvasta a weboldalunkat, és a következő üzenetet hagyta: „Zsidó vagyok, és gyerekkorom óta vannak látomásaim Jézusról, de nehezen viselem az egyházi és keresztény nyelvezetet. Ezzel nem tudok azonosulni, de tudom, hogy Jézus valóságos. Olyan érzés ez, mintha elvesznék két világ között.”
„Találkoztam Joanne-nal Zoomon, és érdeklődve hallgattam, hogy kislány korában az édesanyja arra bátorította, hogy járjon templomba a barátaival együtt, mert azt remélte, hogy Isten meghallgatja az imáit, és meggyógyítja őt a súlyos rohamokkal járó betegségéből. Joanne különleges helyet tartott fenn Jézus számára a szívében, és sokszor ment templomba. Mégis, kényelmetlenül érzi ott magát, valahogy mintha nem lenne a helyén amiatt, hogy ő zsidó.”
„Együtt olvastuk az Írást, különösen Ézsaiás könyvének 53. fejezetét tanulmányoztuk, és arról beszéltünk, milyen az: személyes kapcsolatot tartani Istennel Jézuson keresztül. Megkérdeztem Joanne-t, hogy hiszi-e, hogy Jézus helyette halt meg az ő bűneiért, majd feltámadt a halálból – Joanne azt mondta, hogy hiszi. Majd megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e, hogy Jézus belépjen az életébe, hogy megváltoztassa őt – Joanne újra azt mondta, hogy igen. Saját szavaival, hittel imádkozott, és megfogalmazta, hogy bánja a bűneit. Ezek után hetente fogunk találkozni és János evangéliumát fogjuk tanulmányozni. Az Úré minden dicsőség! Kérlek, imádkozzatok azért, hogy Joanne hite növekedjen, és hogy otthonosan érezze magát a többi hívővel való közösségben.”
„Vivien nagyszerű testvérnő, aki a zsidó iskolatársainak Jézusról beszél. Amikor Pészachkor a környékbeli gyülekezetekbe mentem, hogy Jézusról tanítsak, Verával, Vivien egyik barátjával megbeszéltünk egy közös találkozót.”
„Hosszasan beszélgettünk az identitásról és Jézusról. Kiderült, hogy Vera tízéves kora óta cipeli édesapja öngyilkosságának súlyos terhét és az azóta ránehezedő depressziót. Vera érdeklődéssel hallgatta, ahogy az Igéről beszéltem. A találkozónk a vége felé közeledett, amikor megkérdeztük tőle, hogy szeretne-e imádkozni a megváltásért, melyet Jesua áldozata által kapunk. És ő könnyes szemmel igent mondott! Miután együtt imádkoztunk, Vera nyomasztó érzései és depressziója hirtelen felemelkedtek róla! Dicsérjük az Urat ezért! Kérjük, imádkozzatok Veráért, hogy növekedjen új hitének örömében, és Vivienért is, hogy folytassa az evangélium üzenetének továbbadását a barátai körében.”
Ilonával* egy utcai szórólapozáskor találkoztam. Két bottal járt, de megállt, és sok kérdést tett fel. Amikor az evangélium azon eleméhez érkeztem, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, határozottan kijelentette, hogy ő nem bűnös. Nem lepődtem meg, hiszen sokszor kapok ilyen visszajelzést. Én magam is így gondolkodtam valamikor. Átsiklottam ezen. De ahogy tovább beszélgettünk, kiderült, milyen magányos, és mennyire túlterhelt a gondjaival. Szinte el sem tudtam képzelni, hogy egy ember ilyen nyomorúságba juthat. Négy lakást íratott a fia nevére, hogy az tudjon gondoskodni a családjáról. És ő most egy 10 négyzetméteres „lukban” lakik. Egy modern Lear-király történet. Az is kiderült, hogy zsidó származású, több diplomája van, és leginkább: ki van éhezve a szeretetre. Mivel a gyülekezetünk közelében lakik, meghívtam, hogy beszélgessünk a hajnali ima után. Eljött, és igazi kairosz pillanatot éltünk át: kért és kapott imát, pedig magát ateistának mondta. Utána még felhívott, hogy egy ismerőséért is imádkozzunk, aki súlyos műtéten esett át. Majd eljött a szédervacsoránkra. Tágra nyílt szemekkel hallgatott minket. Valószínűleg, élete első szédere volt. Ilona szíve meg van készítve az evangélium befogadására, de millió akadály hárul az útjába annak, hogy újra találkozzunk: a lába fáj, ügyintéz, fogorvoshoz kell mennie, betonoz (!), unokákra vigyáz. Kérlek, imádkozz, hogy az akadályok elháruljanak, és Ilona valódi vigasztalást nyerhessen az Úrtól.
A Purim vidám ünnep. A zsidó hagyomány ilyenkor nemcsak megengedi, de egyenesen micvának – jó cselekedetnek – tekinti, ha az ember annyi bort iszik, hogy nem tudja megkülönböztetni a gaz Hámánt a hős Mordechájtól. Jesua a bornál egy sokkal megbízhatóbb örömforrást adott tanítványainak a Szent Szellem személyében. Így az örömünket nem követi fejfájás.
Túláradó öröm
Ugyan nem tudtuk mind a 85 vendégünket megkérdezni – de akikkel beszéltünk, mind a túláradó örömöt és vidámságot emelték ki. Ez jellemezte a Jom Tov csapatával közösen előadott purimi dalainkat, melyeket még zajosabbá tette a közönség kereplőkkel, tapssal és csujogatással tarkított közreműködése. Ez jellemezte az ad-hoc Purimspielt, melyre a helyszínen toboroztunk színészeket, és sietősen köréjük csavarintott, rájuk aggatott jelmezeikben előbb kicsit félénken, majd egyre jobban felszabadulva játszották el – mintegy leblattolták – a fülük hallatára felolvasott szerepüket. A közönség a hasát fogta a nevetéstől; sok rejtett tehetséget fedeztünk fel azon az estén. A színdarab után még mindig akadtak, akik készek voltak a táncparketten is kipróbálni magukat. A zsidó körtáncokat könnyű megtanulni – és nem szégyen, ha az ember lába időnként összeakad.
A süteményversenyben egy hámánfüle győzött szorosan nyomában egy finom flódnival.
Hogy lehet legyőzni az ellenséget, ha az én magam vagyok?
A vidámságunk okáról Jom tov-os szolgatársunk, Kozma Feri beszélt: sikerült megszabadulni ellenségeinktől, a népirtás ezúttal elmaradt. Feri azonban egy fontos kérdést tett fel:De mi van akkor, ha én vagyok az ellenség? Ha én vagyok az, aki nem a Király térfelén vagyok, hanem a saját fejem után megyek, az én értékrendem szerint élek, amibe ne szóljon bele a Király, egyszóval: lázadok? Hogy lehet legyőzni az ellenséget, ha az én magam vagyok? Újra kell születnem a másik térfélen. Egy új szívvel. Erre még a legmodernebb orvostudomány sem képes. Új, Istennel megbékélt szívet csak Ő Maga tud adni. Nekünk csak kérni kell. És ha megkapjuk, nos, az aztán tényleg valódi ok az örömre.
