Zsendül a fügefa!

Tanuljatok a fügefa példájából:

…amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

Máté 24:32

A bibliai teadélutánra Balázs* a kertjében termett fügével érkezett, majd felhívást tett közzé, hogy bárki, aki leszüreteli a fügéjét, elviheti és lekvárt főzhet belőle. Ez a téma megnyitotta a szíveket, mert többen is fügével kapcsolatos ismereteket tettek közkinccsé. Én viszont találva éreztem magam lekvár-ügyben. Meg kell mentenem Balázs fügéit. Másnap szüretelő jelmezben jelentem meg a kissé elgazosodott kertben, és igyekeztem megbirkózni a feladattal. A túlérett gyümölcsök boldogan kínálták magukat. Minden edényemet teleszedtem, miközben könnyedén beszélgettünk.

A szüret végén – szinte úgy, mint a Messiási Királyság idején[1] – nagy békességben letelepedtünk a teraszon. Beszélgetésünkben valahogy a száraz csontok völgyének látomásánál kötöttünk ki.

Balázs hosszú utat járt be azóta, hogy először találkoztam vele. Akkor ateistának mondta magát. Azóta már számos rendezvényünkön részt vett, de a bibliás eseményeket kerülte, mondván: nem akar a hitetlenségével kárt okozni. De a kitartó ima gyümölcsöt termett. Azóta már két sabbatunkra is eljött, és lassanként a teadélutánok is vonzani kezdték. Amikor most arról beszéltem, hogy látomás szerint az összegyűjtetés már megtörtént, de még szükség van arra, hogy Izrael új szívet kapjon és új szellemet – Balázs nem kezdett másról beszélni. Sőt, amikor imát ajánlottam fel, készségesen meghajtotta a fejét és várta az imát.

A fügefa zsendül!

A Nagyhéten megátkozott terméketlen fügefa kiszáradt. 40 évvel később elpusztult a jeruzsálemi Szentély. A szárazság évszázadai következtek, amit a Holokauszt tragédiája tetőzött be. A sírból azonban kihívta népét az Úr – és ha még nem is teljesen, de jelentős mértékben összegyűjtötte Izrael földjén. És a Szellem általi megelevenítés is elindult, ahogy Izrael egyre több városában alakulnak Messiás-hívő közösségek. A teljesség még várat magára, de örömmel látjuk a fügefa zsendülésének magyarországi jeleit is.

* nem az igazi neve


[1] Mikeás 4:4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Untitled-1-1-300x300.png a fájlnév

Tar Kata

Az atyafiak egysége

„Óh, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek…”

Zsoltárok 133:1

Ennek szellemében tartottuk meg a legutóbbi bibliai teadélutánunkat az időseink (70+) számára, akik között vannak hívő és nem hívő zsidó emberek. Az elmúlt másfél év alatt jól összeszokott a csapat. Tekintettel az idős korukra, az alkalmaink hibridek: személyesen vagy zoomon is részt lehet venni. Megindító, hogy az egészségi és egyéb problémák ellenére is megoldják, hogy ide eljussanak –  szeretnek együtt lenni. Aki személyesen jön, mindig hoz valamit a közösbe: egy kis süteményt, üdítőt, gyümölcsöt, virágot!

A legutóbbi alkalom rendhagyó volt: irodalmi délutánt szerveztünk. Készülhettek a kedvenc versükkel, vagy saját szerzeményüket szavalhatták el. A költészet tágas mezejéről hoztak nekünk egy csokrot: hallhattunk Petőfi-, Ady-, Babits-, Lamartine-, Somlyó- és Radnóti-verset. Azután jöttek a saját szerzemények: ballada a kedvenc kutyusról, filozofikus 4-sorosok, illetve egy megindító vers-fohász.

Ezt az alkalmat a 133. zsoltárra fűztem fel. Ez alatt a rövid idő alatt átéltük azt az egységet, amiről a zsoltáríró énekel. Szeretetben, türelemben, odafigyelve hallgattuk egymást. Mindenki érezte az elfogadást. Az Örökkévaló kiárasztotta ránk áldását, mindannyiunkat átjárt az Ő békessége.

Zárásként megosztom veled a vers-fohászt:

„I_ten gyermeke

vagyok, mint ti.

Áldását rád és rám

Bőkezűen hinti.

Jó lenne, mint elébb

Teljes szívemből hinni.

De besodor millió galád

Történés sorban

Kiszorítani hitemet

Erőszakosan onnan.

Nehéz ma megállni

Töretlenül a hitben

Könyörgöm, segítsen mégis

Mindnyájunknak az I_ten.

A képhez tartozó alt jellemző üres; ildii-300x300.png a fájlnév

Hajdu Ildikó

Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek a Zsilip zsinagógába – Tóra-avatásra és hogy egy kissé ismerkedjem a haszid világgal –, nem is sejtettem, mibe keveredem… akarom mondani, mibe kever Isten.

Június 10-én az ünnepség a Szent István parkban kezdődött. Onnan vittük át a tekercset hangos zene kíséretében, hüpe alatt – mint egy menyasszonyt – a zsinagógába. A férfiak megtáncoltatták a szent iratot (meg egymást is), majd egy többfogásos vacsora várta a népes vendégsereget.

Egyszer csak egy korombéli hölgy mellé keveredtem, aki udvariasan elmagyarázta, mi folyik itt, ő ugyanis ide jár; majd beszélt a közelgő Savuot ünnepről és a pénteki szombatköszöntésekről. Közben elárultam neki zsidó származásomat, mire rögtön megadta az elérhetőségét, hogy ha bármikor szeretnék újból eljönni ide, akkor keressem őt. Szerepcserét érzékeltem: ez a hölgy be akar engem szervezni a zsinagógai életbe! Igazi misszionárius! 😊
Egy pillanatra gondolkodóba estem: vajon most van itt az ideje annak, hogy eláruljam, miben és kiben hiszek?
Úgy döntöttem, majd később visszatérek erre.

Pár nap elteltével felhívtam telefonon. Megismert és nagyon örült nekem. Rövid bevezető után belevágtam: „tartozom neked egy vallomással: én egy Messiás-hívő zsidó ember vagyok, ráadásul misszionárius”. Pár percnyi csend után megszólalt: „Az nem baj, nekem különben is tisztáznom kellene magamban ezt az Isten-dolgot.” „Köszönöm, Uram, hogy nem csapta le a telefont!” – adtam hálát magamban. Majd egy nagyon hosszú beszélgetés kezdődött el arról, hogy kik vagyunk mi, mit csinálunk, és – szívesen találkozna velem.

Egyszer csak, teljesen váratlanul, kitárulkozott: áttétes rákos, sugárkezelésre jár, nem sok ideje van már hátra, és nyitott a velem való találkozásra. Visszaálltak a szerepek: már én szolgáltam felé: még további fél órai beszélgetés és Jesua nevében való imádkozás által.

Kérlek, imádkozz Tündéért*, hogy a közelgő találkozásunkkor megértse a Jesuában való hit lényegét, átadhassa a szívét, és akár még a gyógyulása is megtörténhessen.

* Nem az igazi neve

Hajdu Ildikó

Ketten egy akaraton…

Ildi és én – két karakán nő erős akarattal és véleménnyel. Ez garantálja, hogy időnként egymásnak feszül a két akarat. Azonban vas élesíti a vasat. Az évek során nagyszerű csapattá csiszolódtunk. Nemrég hallottunk egy remek tanítást az egységben rejlő erőről, meg az olajról, ami az egységben lakozó atyafiakra (és atyalányokra) csorog. Múlt csütörtökön átéltük ennek a csodáját.

A Deák téren volt a találkozónk. Ehhez képest, szokásomhoz híven leszálltam a metróról – a Blahán. Fel sem tűnt, és ráadásul a mozgólépcső tetején Ildi állt. „Te mit csinálsz itt a Blahán?” – kérdezte. Akkor kapcsoltam, hogy eltévesztettem a házszámot. „Nyilván, Veled akartam találkozni” – vágtam ki magamat frappánsan. Nevettünk. Aztán rácsodálkoztunk egymásra: sárga póló, zöld nadrág, zöld fülbevaló. Ha megbeszéltük volna előre, akkor sem sikerült volna jobban. A Deák téren stratégiát egyeztettünk: a Tízparancsolattól elindulva fogjuk hirdetni az Evangéliumot. Amikor befejeztük, teljesen egyszerre, ugyanazokkal a szavakkal kezdtünk imádkozni. Akkor már nagyon nevettünk. Ekkora egységet! Nosza, kérjünk nagy dolgokat, ha már ilyen egységben vagyunk: nyitott szívű embereket, találkozást zsidó emberekkel és megtéréseket.

Elindultunk az Erzsébet parkban. 9 fiatallal beszélgettünk. Mind nyitott volt. 3 közülük zsidó származású volt. 2 zsidó és egy nem zsidó fiatal imádkozott velünk, és befogadta Jézust! Épp úgy, ahogy kértük! Ez az egységben rejlő erő!

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”

Zsoltárok 133.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Untitled-1-1-300x300.png a fájlnév

Tar Kata

Zsidó menekültek elérése Ukrajnában

Victoria Negrimovska tudósít Dnyiproból: „A város, amelyben lakunk, nyugodt; az orosz hadsereg 95–160 mérföldre van innen. Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy ez a háború nemcsak az állami rendszer vagy Ukrajna függetlensége ellen folyik. Az orosz katonai és hírszerző hatóságok különböző keresztény vezetők tartózkodási helyéről kérnek információkat.

Ennek ellenére a menekültekkel teli utcákon hirdetjük az örömhírt. Az emberek nagyon nyitottak az evangéliumra és a hit megvallására. Hamarosan nagy összejövetelt tartunk azok számára, akikkel az utcai evangelizálás során találkoztunk.”

Victoria Negrimovska

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött Fiát adta … érted! Érted?

„Ismerős valahonnan ez a mondat?” – szólítottuk meg az Erzsébet tér pázsitján ücsörgő fiatalokat egy meleg szombat délután. Ez a bizonyos felirat a pólónkon volt olvasható. Voltak olyanok, akik tudták, honnan van az idézet, így rögtön Jézusról tudtunk beszélni. Mások viszont nem ismerték ezt a szöveget, így velük egy picit távolabbról kezdtük az eszmecserét. Angélával kerültem egy csoportba. Két 20 év körüli lánnyal beszélgettünk éppen, amikor észrevettem, hogy mögöttem a fűben 5 fiatal heverészik. Rögtön feltűnt, hogy ebből az ötösfogatból 2 srác fekete nadrágot, fehér inget és kipát hord – tehát a 3 lány is zsidó származású lehetett. Mivel közel voltunk hozzájuk, azt is meghallottam, hogy angolul beszélgetnek.

Ahogy befejeztük a két lányért való imát, szóltam Angélának, hogy ők lesznek a következők. Megszólítottuk őket, kedvesen visszaköszöntek. Angéla lefordította angolra a pólómon lévő feliratot. A kérdés most is ugyanaz volt: honnan van az idézet? „A Bibliából?”– kérdeztek vissza. „És kiről szól?”– hangzott el az újabb kérdés. Erre elkezdtek héberül beszélni egymással. „Jó, akkor máshogy teszem fel a kérdést. Van-e Istennek fia?” Erre már rázták a fejüket mindannyian, hogy nincs. És ezzel megindult a szóáradat felénk: kiderült, hogy New York-ból érkeztek, ortodox zsidók, a két fiatal srác rabbinak tanul – és hát persze, a Talmudot nagyon jól ismerik. Úgy gondoltam, Kata tovább tud jutni náluk – ezért gyorsan elköszöntünk tőlük, majd Katát és munkatársát odairányítottam hozzájuk. Feléjük is záporoztak a kérdések:

„Hogy lehet az, hogy te zsidó létedre hiszel Jesuában?”

Katának így lehetősége nyílt elmondani a megtérése történetét.

„Miért nem a Tanakhot (Ószövetséget) olvasod?”

Kata így megmutathatta azt a fejezetet az Ószövetségben, amit a zsidó emberek szinte sosem olvasnak: az Ézsaiás 53. fejezetét Isten Szenvedő Szolgájáról. A végére már csak egy lány maradt, aki nagyon figyelt. Kiderült, hogy magyar származású – és egyébként is megérintette őt Kata bizonysága. Még arra is kész volt, hogy megadja az elérhetőségét.

A nap végén áldottuk az Örökkévalót minden beszélgetésünkért – de különösen ezért az ötösfogatért adtunk hálát. Képzeljétek el, hogy New Yorkból idejönnek az ortodox fiatalok, hogy szombat délután egy nagy parkban zsidó emberektől hallják, hogy Istennek van Fia, Jesuának hívják, és hogy vannak olyan zsidók, akik hisznek Benne! Hát nem csodálatos? Az összmunka remek volt: a pólón lévő felirat, az idő, a hely, az önkéntesek, a megkészített beszélgetések, és az engedelmesség: ahogy engedelmesek voltunk a Szent Szellem vezetésének. Megérte!

Hajdu Ildikó

Amit a keresztényeknek tudniuk kell a zsidó népről

Amit a keresztényeknek tudniuk kell a zsidó népről

Nemrégiben egy olyan gyülekezetben beszéltem, amely először látta vendégül a Zsidók Jézusért szervezetet. Előző este a lelkészi kar öt tagjával találkoztam egy vacsorán, ahol megkérdezték tőlem: “David, mit kell tudniuk a keresztényeknek a zsidó népről?”. Milyen kiváló kérdés!  Nagyon nagyra értékeltem, és szeretném megosztani veletek a válaszomat.

A zsidó embereknek szükségük van Jézusra.

Először is, a keresztényeknek tudniuk kell, hogy a zsidó embereknek szükségük van Jézusra. Úgy tűnik, hogy a legtöbben, akik ma a templompadban ülnek, egyáltalán nem biztosak ebben. Egyesek azzal érvelnek, hogy mivel a zsidó népet Isten már az előtt kiválasztotta, hogy Jézus a földre jött volna, ezért egy már létező szövetség által üdvözülnek, amely nem tartalmazza Őt.

Rosenzweig zsidó filozófus “A megváltás csillaga” című korszakalkotó filozófiai művében ezt az álláspontot képviseli, és azzal érvel, hogy míg a pogányoknak szükségük volt Jézusra, “egészen más a helyzet annak, akinek nem kell eljutnia az Atyához, mert már vele van. És ez igaz Izrael népére. “[1] Ez az érvelés logikusnak tűnik azok számára, akiknek a szívét még nem olvasztotta meg a Szentírás, és akiknek a világképét még nem alakította át gyökeresen Jézus.

„Egyes keresztény vezetők azt mondják, hogy a zsidó nép számára van egy másik út is, hogy megbékéljen Istennel.”

Hogyan lehetséges tehát, hogy néhány népszerű, a Bibliát hirdető keresztény vezető hasonló álláspontot képvisel? Egyesek valóban azt mondják, hogy a zsidó embereknek más útja is van arra, hogy megbékéljenek Istennel, míg mások burkoltan sugallják ezt, amikor azt hangoztatják, hogy a keresztényeknek egyszerűen csak szeretniük kell a zsidó népet, és nem kell azzal foglalkozniuk, hogy átadják nekik a jó hírt. Nem vállalkozom arra, hogy megmagyarázzam, hogyan vagy miért képviselik ezt az álláspontot. Csak ennyit mondok: amikor egy elismert lelkipásztortól ilyen állításokat hallunk a televízióban, a YouTube-on vagy más platformon, hívő emberként felelősségünk, hogy megvizsgáljuk Jézus állításait.

Amikor Jézus azt mondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6), zsidóként beszélt zsidó emberekhez. (Ugyanez mondható el a János 3:16, a János 5:22 és sok más evangéliumi szakaszról is). Ha Jézus állításai nem vonatkoztak a zsidó  emberekre, akikhez a szavait intézte, akkor senkire sem vonatkoznak.  Ha Jézus nem a zsidó Messiás, akkor nem lehet a világ megváltója. Azt kívánom, hogy minden keresztény tisztában legyen azzal a ténnyel, hogy a zsidó népnek szüksége van Jézusra.

Sok zsidó embernek nincs bibliai meggyőződése Istenről.

A keresztényeknek azt is tudniuk kell, hogy sok zsidó embernek nincs bibliai hite Istenben.

Sokan, akikkel találkozom, azt feltételezik, hogy a zsidó emberek ismerik a a héber Szentírást, és nagyjából úgy hisznek, mint a keresztyének, csak valahogy még nem hisznek Jézusban. Valójában sok zsidó ember ateista vagy agnosztikus.  Mások úgy vélik, hogy bár Isten létezik, de személyesen nem vesz részt az életünkben. Az örök élet bizonyossága még inkább kívül esik a zsidó elképzelések körén. Emlékszem, amikor a Moody Biblia Intézet hallgatója voltam, házról házra jártam egy ortodox zsidó környéken. Egy rabbi felesége lépett be az egyik ház ajtaján, ahol jártam, és feltettem egy nagyon szokásos evangelizációs kérdést: “Tudod, hogy hová fogsz kerülni, ha meghalsz?”. Ez a kedves asszony nagyon egyenesen így válaszolt nekem: ” A temetőbe az utca végén.” Nem gondolkozott a túlvilági életről, még kevésbé reménykedett benne – pedig az átlagnál jobban ismerte a zsidó vallást. A zsidó vallás joggal foglalkozik azzal, hogy itt és most éljünk, de az már helytelen, ha elveti a túlvilági reményt. A keresztyéneknek tudniuk kell, hogy első lépésként fontos megismerni azok hitvilágát, – így a zsidó emberekét is – akikkel szeretnék megosztani az evangéliumot.

A zsidó nép még mindig egy olyan nép, amelynek isteni rendeltetése van.

Végül, szeretném, ha a keresztények tudnák, hogy a zsidó nép még mindig isteni rendeltetéssel megáldott nép. Isten olyan jövőt ígért a zsidó népnek, amely magában foglalja a fizikai és a lelki megváltást is, ahogyan azt a próféták megjövendölték, és ahogyan azt a próféták oly buzgón várták. Ha tudni akarod, mit tesz Isten a mai világban, tartsd a szemed a Biblián és azon, amit Isten Izraelben tesz. Húsz évvel ezelőtt több zsidó ember élt Észak-Amerikában, mint Izraelben. Most pedig többen élnek Izraelben, mint a világ bármely más országában. A háború miatt ez a szám még magasabbra emelkedik az ukrajnai zsidók várható tömeges alijázásával[2].

Hiszem, hogy Isten visszahozza a zsidó népet arra a földre, amelyet oly régen megígért nekünk. Sokszor örömteli a visszatérés, de néha rettenetes szomorúsággal és gyásszal jár. A keresztyéneknek folyamatosan “imádkozniuk kell Jeruzsálem békéjéért” és a végső zsidó rendeltetésért, amely csak a Jézusba, a Béke Fejedelmébe vetett hit által teljesülhet be.

Örültem, hogy ezeket a dolgokat megoszthattam a gyülekezet vezetőségével egy vacsora során, és másnap a gyülekezet is jól fogadta az üzenetemet. A délelőtti istentisztelet után a repülőtérre mentem: hazáig még egy hosszú repülőút állt előttem. Beugrottam egy kis harapnivalóért az ételudvarba. A pult mögött egy barátságos öreg hölgy állt. Észrevettem, hogy zsidó csillagot és keresztet is visel. Amikor rákérdeztem, elmagyarázta: “Keresztyén vagyok, és szeretem a zsidó népet”. És így folytatta: “Én tényleg hiszek.  Azok az emberek, akik nem hisznek, bajban vannak, nem gondolja?” Azt válaszoltam: “Igen, így gondolom.  Én Jézus-hívő zsidó vagyok.

Megismételte, hogy szereti a zsidó népet, és hozzátette, hogy támogat egy ismert lelkipásztort, aki köztudottan hangoztatja a zsidó nép iránti szeretetét.  Megkérdezte, hogy ismerem-e a lelkipásztort, mire én azt mondtam, hogy nem ismerem személyesen, de aggódom a meggyőződése miatt, miszerint a zsidó népnek nincs szüksége arra, hogy keresztyének beszéljenek nekik Jézusról. És hozzátettem: “Azok a zsidó emberek, akik nem hisznek Jézusban, szintén bajban vannak, nem gondolja?”.

Azt válaszolta: “Nem vagyok biztos benne, hogy ez igaz. Szerintem, Isten úgy szereti a zsidó embereket, ahogy vannak”. 

Tehát, nemcsak arról van szó, hogy mit kell tudniuk a keresztyéneknek a zsidó emberekről – hanem arról is, hogy mit kell tudniuk a keresztyéneknek Istenről.

„A Biblia sehol sem mondja, hogy Isten azért szereti  a zsidó népet, mert egész nagyszerű történelmünk során annyira szerethetőek lettünk volna.”

Nem: minden ember elbukott, beleértve a mi népünket is. Ez tette elkerülhetetlenné, hogy Jézus eljöjjön, és megváltásunk érdekében feláldozza magát. Isten a zsidó népet használta fel arra, hogy elindítsa megváltási tervét, és hiszem, hogy ezt Jézus visszajöveteléig továbbra is így fogja tenni. Köszönöm, hogy segítesz nekünk abban, hogy mi is tegyük a dolgunkat: vigyük a hírét ennek a szeretetnek és megváltásnak!


[1] Franz Rosenzweig Élete és gondolkodása, szerkesztette N. Glazer, Shocken, 1967, 341. o.

[2] Alija: hazatelepülés Izraelbe a diaszpórából

Zsidó menekültek elérése Izraelben

Zsidó menekültek elérése Izraelben

Gennadii Bronshtein jelenti Tel-Avivból: „Gloria egy nyolc- és egy kilencéves gyermeket nevelő, egyedülálló anya. Az ukrajnai háború miatt kénytelen volt hazatelepülni Kijevből. Sorstársaihoz hasonlóan neki sem volt lehetősége arra, hogy magával hozza a dolgait. Lehetőségem nyílt arra, hogy szolgáljak feléjük. Az államtól két hétre szállást kaptak egy tel-avivi szállodában, hogy ezalatt albérletet találjanak. Az ukrajnai eseményektől összezavarodva, egy ismeretlen országban a nyelvet nem ismerve, nagy szükségük volt támogatásra és segítségre. Több napon keresztül segítettem Gloriának és több más családnak felkeresni a különböző hatóságokat. Megmutattam nekik a várost, elmagyaráztam a helyi élet realitásait, különböző tanácsokkal láttam el őket, telefonon felhívtam a kiadó-lakás hirdetéseket, és elmentem ezekre a címekre beszélni a tulajdonosokkal. Kapcsolatunk negyedik napján alkalom nyílt arra, hogy megemlítsem Gloriának, hogy az egyetlen dolog, ami motivál az az, hogy Isten királyságát szolgáljam. Megkért, hogy fejtsem ki bővebben, ezért elmagyaráztam az evangéliumot, és bizonyságot tettem arról, hogy Isten mi mindent tett az életemben. Gloria mély érdeklődéssel és olykor könnyes szemmel hallgatott meg. Hálás vagyok Istennek a lehetőségért, hogy megoszthattam az evangéliumot sok új hazatelepülővel, akik mostanában tömegesen érkeznek Izraelbe. Kérlek, imádkozzatok, hogy miközben szeretjük és szolgáljuk ezeket a menekülteket, ne csak fizikai otthonra találjanak itt Izraelben, hanem lelki otthonra is Jesuában.”

Gennadii Bronshtein

A németországi zsidó menekültek elérése

A németországi zsidó menekültek elérése

Aaron Lewin tudósít Berlinből: „Sok menekültet fogadtunk belső Ukrajnából, akiket egyik misszionáriusunk irányított hozzánk. Négy embert tudtunk elhelyezni, a többieket pedig egy közeli gyülekezet fogadta tárt karokkal. Felfújható matracokat vásároltak és pénzt adtak nekik élelmiszerre. Jelenleg a gyülekezet épülete és a mi helyünk is tele van, de már több lehetséges helyszínünk van, ahol az emberek hosszabb távon maradhatnak. A főpályaudvaron és a menekültügyi központban is találkoztunk menekültekkel. Jelenleg több tucat zsidó és nem zsidó emberrel ismerkedünk, akik készek kapcsolatban maradni velünk.”

Aaron Lewin

Zsidó menekültek elérése Lengyelországban

Zsidó menekültek elérése Lengyelországban

Carolina Flores Varsóból jelentkezik: „Szívszorító látni a fiatal anyákat, akik egyik karjukon kisgyermekeket, a másikban nehéz táskákat cipelnek, miközben tudjuk, hogy a háború elválasztotta őket férjüktől/apjuktól, akik nem hagyhatják el Ukrajnát.

Kapcsolatba léptünk egy gyülekezettel, amely átalakította az épületét, hogy alkalmas legyen 26 menekült befogadására. A helyiség készen állt, de nem voltak emberek. Ezért elmentünk a vasútállomásra, hogy megtaláljuk azokat az anyákat és gyerekeket, akiknek szükségük volt elszállásolásra. Kilenc felnőtt és hat gyermek jött velünk a szállássá alakított gyülekezetbe! Másnap a csapatunk visszatért hozzájuk, hogy SIM-kártyákat hozzon a telefonjukhoz és folytassa velük a kapcsolatot. Kérlek, imádkozzatok a családok vigasztalásáért, hogy az anyák találjanak munkát, hogy eltarthassák a gyermekeiket; hogy mi továbbra is támogatni tudjuk őket, és hogy Isten megmentse a lelküket.”

Carolina Flores