Te hiszel Istenben? – avagy egy fiatal, chabbad kántor vallomása

A napokban lehetőségem volt egy kántorral, azaz előimádkozónak tanuló chabbad (ortodox) közösségbe járó, rokonszenves fiatalemberrel egy nagyon mély beszélgetésre.

Már az is kisebb csodának számított, hogy ez egyáltalán létrejöhetett. Az történt ugyanis, hogy mindketten ugyanazon a szakon tanulunk – egy bizonyos egyetemen – online formában, és az egyik tanár több mint fél óra késéssel lépett be az órára. Várakozásunk közben megbeszéltük, hogy ki melyik tantárgyból, milyen témából írja majd a beadandó dolgozatát. A pszichológiához érkezve elmondta, hogy ő a halál, az elmúlás témaköréből szeretne egy rövid értekezést írni. Csodálkozva kérdeztem:

„Még olyan fiatal vagy, hogyhogy ilyen nehéz témát választottál?”

„Sok veszteség ért az életem folyamán – felelte –, és sok mindent egyedül kellett elhordoznom”.

Együttérzően hallgattam őt. Azután én is elmondtam az én történetemet: hogy mennyi mindenkit veszítettem el én is, amit bizony nem volt könnyű feldolgozni. Majd vettem egy nagy levegőt és hozzátettem:

„de én tudom, hogy Isten végig ott volt velem, és az Ő segítségével jutottam túl a gyászon.”

Majd megkérdeztem tőle: „Te hiszel Istenben?”.

Azt gondolom, a kérdés abszolút releváns – hiszen ha valaki előimádkozónak tanul, annak hinnie kellene, hogy legalább az Ószövetség Istene létezik.

„Hát – kezdte a mondatát –, hiszem, hogy volt valamilyen gondviselés velünk (vele és az édesanyjával), és így jutottunk túl a gyászon.”

Sajnos, sokkal több idő nem volt a folytatásra, mert a tanárnő belépett az órára. Mindazonáltal nagyon szomorú, hogy Isten választott népe úgy gondol Istenre, mint egy arctalan valakire, akinek nem ismerjük a jellemét, csak annyit tudunk róla, hogy messziről vigyáz ránk.

Kérlek, imádkozz azért, hogy Isten népe közel tudja magához engedni a Mindenható Istent, észre tudja venni az Ő személyes odafigyelését, szeretetét – és ezen keresztül megláthassa a megváltás megoldását az életükre nézve Jesua személyében.

 

Hajdu Ildikó

Valahonnan Ukrajnából Anatoli Emma jelenti

Valahonnan Ukrajnából Anatoli Emma jelenti: „Katonai egyenruhában érkeztem egy ukrajnai kisvárosba. Azért voltam ott, hogy meglátogassam az orosz invázió óta tartó háborúban nemrég elhunyt katonák és tisztek családjait. Ez a város valaha teljesen zsidó volt. Amikor tehát minden találkozót befejeztem, megkérdeztem a helyieket, hogy nem ismernek-e véletlenül zsidó embereket. Azt mondták, hogy három zsidó család maradt, és felajánlották, hogy elvisznek hozzájuk. Örömmel beleegyeztem, és így találkoztam egy idős házaspárral: Rudolffal és Nadjával. Beszélgettünk az életről és a hitről. Nagyon meglepődtek, hogy katonai egyenruhában látnak, és mélyen meghatódtak, hogy megkérdeztem, vannak-e zsidó emberek a városban, akiket meglátogathatnék. Ők 94 évesek, és nincs gyermekük. Senki sem látogatja őket. Beszélgetésünk után meghívtam őket, hogy térjenek meg, és fogadják be Jézust az életükbe. Rudolf nem volt még kész erre, Nádja viszont azt mondta, hogy szeretné befogadni Jesuát. Egész életében hálás volt Istennek, hogy túlélte a gettót, és utána még kapott egy hosszú életet. A végén mindketten sírtak, megöleltek és megcsókoltak”.

Kérlek, imádkozzatok továbbra is az ukrajnai misszionáriusainkért, akik ezekben a nehéz és veszélyes időkben is az emberek elérésén fáradoznak. Vannak olyan munkatársaink is, akik eredetileg Ukrajnából származnak, de jelenleg más országban szolgálnak. Ezeknek a munkatársaknak vannak olyan családtagjaik, akik ott maradtak Ukrajnában és veszélyben vannak. Kérjük, imádkozzatok értük is.

A neveket megváltoztattuk.

Anatoli Emma

Segítettél megváltoztatni Sára életét!

„Kérlek, segíts, hogy egyenes útra térjek Jézus nevében.” 

Sok testvérünk imáira válasz a tel-avivi menedékház, ahol szolgálatot végezhetünk a drogfüggőségből és prostitúcióból szabadulni akaró nők felé. Örömmel jelenthetjük, hogy több lakó is hitet vallott a Messiás Jesuában, köztük Sára is.

Sára 2022 elején érkezett a házba, és gyönyörű átalakulást láttunk az életében! A reggeli áhítataink során (ami a házban a napi rutin része) megnyílt előttünk, és elkezdett hangosan imádkozni – ami másokat is arra bátorított, hogy megnyíljanak és ugyanezt tegyék. A Mekomi csapatunk (akik Tel-Aviv utcáin élő emberekkel foglalkoznak) figyelemmel kísérhette, ahogy Sára elkezdett a hitéből erőt meríteni, amikor szorongott vagy félt, és a munkatársakhoz fordult tanácsért és imáért. Egy helyi gyülekezet összejöveteleibe is becsatlakozott.

Nemrégiben Sára így imádkozott: „Atyám, loptam, hazudtam és prostitúciót követtem el. Drogot árultam, és elárultam másokat. Kérlek, segíts, hogy egyenes útra térjek Jézus nevében.” Alázatos, őszinte vallomása annyira nyers és valóságos volt! A teremben mindenkit meghatott a sebezhetősége és bátorsága. Sára egyértelműen elkötelezte szívét és elméjét a Messiás Jesua követésére és szolgálatára, nemrég pedig bemerítkezésre is jelentkezett. Kérlek, imádkozzatok velünk együtt, hogy Sára hite továbbra is fényesen ragyogjon ebben az időszakban, amikor a tanítványság útjára lép munkatársaink segítségével.

Ki az a sámás?

Ki az a sámás?

A „sámás” héber szó, amely szolgát jelent. A zsidó közösségben a sámás – askenázi verzióban a „samesz” – általában a gondnokot jelenti: azt a személyt, aki a zsinagóga létesítményeit kezeli, és a dolgok zökkenőmentes működését biztosítja. A középkorban a kifejezés egy tekintélyesebb pozícióra utalt. A sámás segített az ima és az istentiszteletek vezetésében, sőt a zsidó közösség vezetőségének ítéleteit is végrehajtotta és érvényre juttatta.

A sámás a hanukia kilencedik gyertyájára is utal; a hanukia az a gyertyatartó, amelyet a Hanuka nyolc estéjén (2022-ben december 18-tól 25-ig) használunk az ünneplés központi elemeként. A sámás az első gyertya, amelyet a nyolcnapos ünnep alatt minden este meggyújtunk, és ezzel gyújtjuk meg az összes többi gyertyát.

A sámás tehát több mint gyertya: ez a szolgáló fény, amely által a Hanuka összes többi gyertyája fényt kap. Emiatt a sámás szellemi jelentést is hordoz, és elgondolkodtat fényének szépségéről és rendeltetésének értelméről. Ez a jelentés az egyszerű gyertyán túl egy kivételes, rendkívüli személyre is rámutat.

A sámás általában különleges helyet foglal el a kandeláberen. Néhány hanukián kissé a többi gyertya fölé emelik. Másokon a nyolcas sor alatt helyezkedik el, amit én jobban kedvelek. Végül is a szolga – pozícióját tekintve – alárendelt szerepben van. És ezen a ponton válhatnak a dolgok érdekessé.

Ahogyan a zsinagógában egy időben a sámásnak kiemelkedőbb szerepet szántak, úgy a hanukai sámásnak is nagyobb spirituális jelentőséget tulajdoníthatunk – ami még mélyebbé válik, ha figyelembe vesszük a Hanuka és a Karácsony közötti kapcsolatot.
A szolgák sok kultúrában alacsony vagy megalázó helyet foglalnak el. Isten azonban nagyra értékeli a szolga szerepét – különösen egy bizonyos Szolgáét. A Szentírás feltárja az „Úr szolgájának” a jelentőségét és kiemelkedő szerepét. A sámás képe közvetlenül erre a bibliai felfogásra mutat rá.

Ki ez a sámás; ki az „Úr szolgája”?

Először is, az „Úr szolgája” egy különleges megnevezés, amely az Istennel való egyedülálló kapcsolatra utal. Isten olyan embereket illet „az én szolgám” címmel, mint Jób, Ábrahám, Mózes, Józsué és Dávid. Ez a titulus egy bizonyos bensőséges kapcsolatra utal, amelyet Isten ezekkel az emberekkel ápolt, valamint egy különleges hivatásra, egy Tőle kapott megbízásra. A mai kultúrában nem túl gyakran gondolunk úgy a szolga szerepére, mint egy olyan pozícióra, amelyre vágyunk – de a bibliai időkben „az Úr szolgájának” lenni nagy megtiszteltetés és magas hivatás volt.

Másodszor, Isten az „Úr szolgája” kifejezést Izrael nemzetére használja: számos alkalommal utalva rájuk úgy, mint „Jákob, az én szolgám” vagy „Izrael, az én szolgám”. Ez nem jelenti azt, hogy minden zsidó embernek ugyanolyan bensőséges kapcsolata volt Istennel, mint amilyet Ábrahám, Mózes vagy Dávid élvezett. Azt jelenti, hogy Izrael választott nép volt; Isten kiválasztotta Izraelt mint népet, amelyen keresztül megvalósítja céljait – függetlenül attól, hogy a nemzet egyes tagjai hogyan viszonyultak az Úrhoz.
Az, hogy Izrael választott nép és Isten szolgája volt – és még mindig az –, nem jelentett garanciát arra, hogy Izrael minden tagja szolgálni fogja Őt, sem arra, hogy mindannyian személyes kapcsolatban lesznek Vele. Ezt különösen fontos megértenie a keresztyéneknek, amikor ma a zsidó népre gondolunk, és arra, hogy minden egyes embernek továbbra is szüksége van Istenre és az Ő megváltására.

Harmadszor, a „szolga” kifejezést a Szentírás prófétai értelemben használja az eljövendő Messiásra. Például, amikor a zsoltáros a 89. zsoltárban „szolgám, Dávid” kifejezést használja, nem magáról Dávidról beszél, mivel a zsoltár annak halála után íródott, hanem Dávid nagyobbik Fiáról, akinek Isten megígérte, hogy örökké Izrael trónján fog ülni. Dávidnak ez a megemlítése nem más, mint közvetlen utalás a Messiásra, aki eljön. Ugyanígy Ézsaiás nemcsak Isten szolgájáról, Izraelről, hanem Izrael nagyobbik fiáról, a Messiásról is beszél.

Az ígéret

Isten ezen a „szolgán” keresztül ígérte meg, hogy feltámasztja Jákob törzseit, és helyreállítja Izrael megőrzöttjeit (egyes fordítások szerint „választottjait”); a pogányok világosságává teszi (a szolgát), hogy eljusson szabadítása a föld határáig (Ézsaiás 49:6). Ez valóban nagy feladat. A mi hanukiánk sámása pedig emlékeztet bennünket erre, a Messiásra vonatkozó ígéretre. Ő lesz a nemzetek világossága és Isten szabadítása (héberül „jesuá”) minden nép számára.

Nekünk, zsidó embereknek hagyományosan az a feladatunk, hogy a hanukiát jól láthatóan helyezzük el otthonaink ablakaiban, hogy a fény mindenki számára láthatóvá váljon, a Messiás eljövetelébe vetett folyamatos hitünk jeleként. Ezért olyan jelentős az evangéliumi beszámolókban, hogy az Úr angyala arra utasította Józsefet, hogy nevezze el a gyermeket Jézusnak vagy Jesuának, ami azt jelenti: „Isten megment” (Máté 1:21). Ezért kiáltott fel Simeon, amikor először látta a kis Jézust, hogy Ő valóban

„világosság a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izráelnek”

(Lukács 2:32).

Jézus a szolga, aki megaláztatott azért, hogy felemeltessék mindenki láttára. Ő az, akin keresztül Isten világossága meggyullad a világon oly sok ember szívében. Jézus Isten Sámása, és mivel Ő az, mi is azok vagyunk. Jesua azt mondta tanítványainak:

„Ti vagytok a világ világossága”

(Máté 5:14).

Mit gondolsz, mit jelent ez számunkra, akik követni akarjuk Őt?

Pál apostol megértette ezt a nagy igazságot. A pogányok apostolaként való elhívását Ézsaiás próféciájának közvetlen beteljesedéseként magyarázta: „Mert így parancsolta meg nekünk az Úr:

„Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.”

(ApCsel 13:47).

Milyen elképesztő, hogy Pál az egész szolgálatát úgy tekinti, mint ami része az Ézsaiás 49-ben olvasható próféciák beteljesedésének – pedig itt pontosan így érti. Pál azt mondja:

„Én is sámás vagyok!”. Elég bátrak vagyunk, hogy mi is kijelentsük ezt magunkról?

Hihetetlen inspirációt merítek abból, ahogyan az apostol alkalmazza ezt a szentírási részt. Közvetlen utalást látok benne a Jézusért végzett zsidó szolgálatunkra. Mi is Isten sámásai vagyunk.

Legyünk fény!

Arra hívjuk az embereket, hogy az Ő Szolgájába, Jézusba vetett hit által béküljenek meg Istennel. Van magasabb rendű hivatás az életben? Szerintem nincs. De az egészben az a csoda, hogy ha megismered Jézust, Ő meghív, hogy te is az Ő sámásává válj. Nem tudhatom, hogy milyen időszakot élsz épp, mit tartogat számodra az életed; hová utazol, kivel beszélgetsz, és hogyan töltöd majd a 2022-es év utolsó hónapját. Azonban nekem úgy tűnik, hogy ha megértjük ennek a különleges időszaknak az értelmét, akkor kétségtelenül megértjük a magunk különleges szerepét ebben a szent korszakban. Mi vagyunk a világ világossága. Mi is arra vagyunk hivatottak, hogy Isten sámásai legyünk.

David Brickner | 2012 November 30.

Ez a tartalom egy korábbi Zsidók Jézusért cikkből származik.

Mikor született Jézus valójában?

Mikor született Jézus valójában?

A karácsonytól elég morcos tudok lenni. De nem azért, amiért más zsidó társaim, akik szerint a karácsony csak egy tündérmese. Akkor miért vagyok morcos? Nos, mert a zsidó történelem leginkább várt eseménye – a Messiás eljövetele – felismerhetetlenül ki lett üresítve és el lett torzítva.

Zsidó vagyok, Jesua (Jézus) követője, mégis régóta problémám van a karácsonnyal. Egyébként odavagyok a meghitt hangulatért, s mindazért, ami erről az időszakról az emberek többségének eszébe jut: a csillogó fények, a forrócsokis bögrék, a nyugodt havas tájak s az ünnepi dallamok. Tavaly még puncsot is megpróbáltam készíteni!

Sok amerikai zsidóhoz hasonlóan, én is belenőttem a karácsonyi hagyományokba. Ám ahogy idősödtem, egyre kevésbé éreztem a meghittséget, és egyre nyugtalanítóbb érzéseim támadtak az ünneppel kapcsolatban.

 

A karácsony a mai formájában egy hibrid ünnep.

 

Sokszor hallom azt a közhelyet, hogy „Jézus az ünnep főhőse”, de tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű dolog. Az évnek e szaka már Jézus születése előtt hosszú idővel sok hasonló ünneppel volt megjelölve – csakhogy azok az ünnepek a római kor téli napfordulójáról, a szaturnáliáról szóltak. Amit ma látunk karácsonykor, az egyszerűen egy keverék ünnep, mely a negyedik században keletkezett. Idén ezt már nem tudtam elfogadni. Meg kellett tudnom, hogy Jesua mikor is született tulajdonképpen, s talán közben rátalálhatok egy olyan új tradícióra, melyet érdemes követni.

Honnan ered a december 25-e?

Korai hagyományok szerint Jesua tavasszal született. A legrégebbi írott feljegyzésben azt találjuk, hogy Jesua „194 évvel, 1 hónappal, és 13 nappal” született Commodus császár halála előtt, amely nap november 18-a lenne.[1] Egyes történészek egy zsidó hagyományra hivatkozva ragaszkodtak ahhoz, hogy a helyes dátum december 25., mivel zsidó bölcseink úgy hitték, hogy a „caddikim” – az igaz emberek – a születésnapjukon halnak meg.[2] Ezt a hagyományt a keresztyének félreértésből úgy vették át, hogy a nagy emberek ugyanazon a napon fognak meghalni, melyen megfogantak. Logikájukból kiindulva, ha Jesua március 25-én halt meg, ahogy sokan hitték, akkor biztosan azon a napon is fogant meg, s ezért kilenc teljes hónappal azután születhetett, azaz december 25-én (mert a várandósság hossza mindig „pontosan kiszámítható” ugyebár).

 

Kezdetnek nem volt rossz az interneten rákeresni Jesua születésnapjára, de rá kellett döbbennem, hogy sok feltételezés elavult módszereken alapul. Nekem sokkal tudományosabb bizonyítékra volt szükségem. Hirtelen eszembe jutott: a bölcsek egy csillagot követtek kelet felől, hogy megtalálják az újszülött Messiást[3], s ha annak a bizonyos csillagnak a megjelenése lokalizálható lenne az időben, akkor akár meg is lehetne állapítani Jesua születésének pontos dátumát.

Zsidó utalások a Messiás csillagára

Mint számomra kiderült, a „karácsonyi csillag” a valaha volt leginkább zsidó dolog. Egy csillag feltűnésével társították évezredeken keresztül a Messiás eljövetelét:

„Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből” (4 Mózes/Bemidbar 24:17).

E szavakkal Bálám, a pogány jövendőmondó prófétált Izraellel kapcsolatban, amikor a pusztában volt a táborhelyünk. Ez volt az az esemény, melyet követően bölcseink úgy kezdtek vélekedni, hogy a Messiás eljövetelét egy csillag megjelenése fogja jelölni.[4] Akiva rabbi például a „Bar Kohba” nevet adta egy Simon ben Kosziba nevű lázadó katonai vezetőnek, majd kikiáltotta őt a Messiásnak. „Akiva rabbi volt az, aki Simon bar Kohbára vonatkoztatta a híres messiási igét: »Csillag származik Jákóbból.« … Így kapta hát e katona a Kohba nevet, melynek jelentése csillag.”[5]

 

A csillag a Tóra magyarázója.

 

Ezen elvárások még a holt-tengeri tekercsekben is helyet kaptak: „A csillag a Tóra magyarázója … ahogy az meg van írva: »Egy csillag jött Jákóbból, egy pálca emelkedett fel Izraelből.«.”[6] Hasonló gondolatokat említ Philón[7], a Pesitta[8], a Targum Neofiti[9], a Targum Onkelosz[10], a Targum Pszeudo-Jonatán[11] és a Töredékes Targum[12]. Júda és Lévi bizonyságtételei is tartalmaznak ilyen nézeteket a Tizenkét Pátriárka Testamentumában.[13]

Talán a legbámulatosabb utalás e jelenségre a poszt-rabbinikus[14] midrásban, a Hágádá HaMashiachban található:

„Bölcseink nevében azt tanítjuk, hogy … egy csillag fog feljönni keleten. Ez a Messiás csillaga…”

E forrás tartalmazza a megjelenő csillag egyik legbámulatosabb leírását:

„Egy csillag fog megjelenni kelet felől, dárdához hasonló tüzes pálcával a tetején. A pogányok ezt fogják mondani: »a csillag a mienk«, de ez nem így van; ugyanis a csillag Izraelé, ahogy a Tóra megjövendöli: »Egy csillag fog származni Jákobtól… «.”[15], [16]

Modern elméletek

A megprófétált csillag tehát jól ismert volt, a történelem során utaltak rá zsidó források, s kötődik a zsidó Messiáshoz. De létezik bármily tudományos forrás, mely igazolja, hogy egy ilyen csillag abban az időtartományban jelent meg, amikor Jesua megszületett? Nos ez az, amit meg kellett tudnom.

Visszatértem hát kutatásomhoz, s rábukkantam Dr. Colin Nicholl egy videójára, aki a felvételen saját kutatását mutatja be az Oxfordi Egyetemen. Azt gondoltam, hogy én  esem túlzásba ezzel a kutatással, de Dr. Nicholl, aki eredetileg teológus, egy egész évtizedet szentelt az életéből az asztronómia tanulmányozására. Így bukkant rá a csillagra vonatkozó információra. Miután elolvastam a könyvét, arra jutottam, hogy Dr. Nicholl szerint az a csillag, amely a bölcseket Betlehembe elvezette, tulajdonképpen egy üstökös volt (a „csillag” bibliai leírása alapján). Úgy éreztem, hogy e gondolat megegyezik a rabbik által adott, messiási csillagra vonatkozó leírással, melynek „dárdához hasonló pálcája” volt. Dr. Nicholl állítja, hogy az üstökös akkor jelent meg – dokumentált adatok szerint –, amikor i. e. 6-ban, szeptember 15-én (tisri hónap 1-én, 3756-ban) a Szűz csillagkép a Nappal és a Holddal együttállásban volt. Számításai szerint október 20-án, időszámításunk előtt 6-ban (chesván hónap 5-én vagy 6-án, 3756-ban) ez az üstökös „megszületett” a Szűz csillagképből – és hasonlóképpen, Jézus is ekkor született.[17]

Dr. Nicholl még kedvesen reagált is arra a hosszú e-mailemre, melyet könyvének elolvasását követően írtam neki. Rengeteg kérdésem volt – különösen azután, hogy a témával kapcsolatban egyéb elméleteket is

olvastam.

Minden bibliakutató egyetért abban, hogy Heródes még élt, s ő uralkodott Jézus születésének az időszakában.

 

Kutatásom során elolvastam Dr. Michael Heiser Reversing Hermon c. könyvét is. A könyv 4. fejezetében Heiser kifejti a betlehemi csillaggal kapcsolatos elméletét. Úgy véli, hogy a csillag a Jupiter és egy Regulus nevű csillag együttállása volt – egyike egy együttállás-sorozatnak, amelyek időszámításunk előtt 3-ban fordultak elő, s egyikük szeptember 11-én (tisri hónap 1-én, 3759-ben). Heiser szerint ez a nap Jesua igazi születésnapja.[18] Nézete egy asztronómiai szoftveren és saját számításain alapul, amelyek szerint Heródes király valójában időszámításunk előtt 1-ben, s nem időszámításunk előtt 4-ben halt meg; szembe menve így a tudomány jelenleg elfogadott álláspontjával. Habár halála időpontját illetően nincs közös álláspont, mégis minden bibliakutató egyetért abban, hogy Heródes még élt, s ő uralkodott Jézus születésének az idején.

Bár mindkét tudós kutatása izgalmas, elméleteik mégsem meggyőzőek – hacsak nem ismerjük a kirakós még egy darabját, a Szűz jelét.

A Szűz jele

A János által a Jelenések könyvének 12. részében leírt égboltot számos bibliai teológus a Messiás születésének idejére vonatkoztatja:

„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott.” (Jelenések könyve 12:1–2).

 

Nem pusztán nehezen érthető szimbolikus ábrázolásról van itt szó, hanem a csillagképek akkori elrendeződéséről is – ami kétszer is előfordult időszámításunk előtt 7 és 1 között – tehát abban az időtartományban, melyben a történelmi személy, Jesua megszületett. Az asszony, akire János utalhat, a Szűz csillagkép. Ahogy Ernest Martin meteorológus és bibliakutató írja: „Az a szó (»jel«), amit a Jelenések könyvének szerzője az égbolt ilyen elrendezésének leírására használ, ugyanaz a szó, melyet az ókorban élő emberek az állatövi csillagképek jelölésére használtak.”.[19]

Csillagászati szoftverszámításaira alapozva Martin az égi jelenséget i. e. 3. szeptember 11-re teszi (tisri hónap 1-je, 3759-ben). A program valóban azt bizonyítja, hogy akkor a Nap a Szűz csillagkép közepében jelent meg, beburkolva őt, miközben a Hold a lába alatt volt. „Időszámításunk előtt 3-ban e két égi jelenség hozzávetőleg másfél órán keresztül tökéletes együttállásban volt … a szeptember 11-i alkonyati időszakban e kapcsolat közöttük körülbelül délután 6:15-kor kezdődött (naplemente), s eltartott körülbelül 7:45-ig (holdnyugta). Ez volt az egyetlen olyan nap az egész esztendőben, amikor a Jelenések könyvének 12. részében ábrázolt csillagászati jelenség megtörténhetett.”[20]

Heiser és Martin egyetért az i. e. 3. szeptember 11-i dátumot illetően. Dr. Nicholl azonban rendkívül meggyőző azt illetően, hogy Heródes időszámításunk előtt 4-ben halt meg, s hogy a legújabb csillagászati szoftver bizonyítja, hogy az időszámításunk előtt 7-től 1-ig terjedő időtartományban (Jesua születésének valószínűsíthető évei) „a Jelenések könyvének 12:1 verse kizárólag az i. e. 6. szeptember 15-vel egyeztethető össze”.[21] Azt állítja, hogy i. e. 3-ban a Hold nem volt pontosan a Szűz csillagkép lábai alatt, s csak i. e. 6-ban fordult elő a megfelelő együttállás.

 

A Messiás érkezése Ros Hásánára esett.

 

E két elmélet – amelyek a csillagászat és a történelem tudományán alapulnak – Jézus születését egymástól néhány évre teszi, ám egymástól csak néhány hétre a naptárban. Feltűnt nekem, hogy Martin és Nicholl abban egyetértenek, hogy az égi jel, amely beharangozta a Messiás érkezését, Ros Hásánára esett.

Konklúzió

Végül is nem tudtam meghatározni Jesua születésének pontos napját. Még mindig övezi némi rejtély a Messiás születési dátumát, s ennek talán így is kell lennie.

Amit viszont biztosan tudok: Jesua Betlehem városában született zsidó szülők gyermekeként. Az őszi ünnepek időszakában született, s a Ros Hásánákor bekövetkező érkezését hírül adta az égbolt.

Ez megtörtént esemény, nem pedig egy mítosz; s nem egy furcsa betlehemes díszlet adott otthont neki, mely valakinek az előkertjében kapott helyet csillogó fényekkel beragyogva. Dean Martin „Let It Snow!” című dala sem csendült fel a rádióban. Jesua Izrael országának közepén született, egy valószínűleg kellemesen meleg éjszakán. Egy tizenéves zsidó leánynál beindultak a szülési fájdalmak; a leányt éppen háziállatok vettek körül; s talán valahol egy faluban egy sófár hangja is hallatszott, amely hírül adta a király közeledtét az alatt az újhold alatt, mely a Szűz csillagkép lábainál jelent meg.

Ez volt hát végre az a hiányzó rész, melyet kerestem. A zsidó hagyomány szerint elul teljes hónapja – egészen a Ros Hásánáig – Isten közöttünk való jelenlétét vetíti előre. Ez: az elmélkedés és a bűnök megbánásának az időszaka.[22] A Ros Hásáná idején biztosan rendelkezünk elegendő hagyománnyal ahhoz, hogy megünnepeljük Jesua születését. A sófár megfújásával jelezzük előre a Messiás eljövetelét[23], és a halottak feltámadását.[24], [25] Hasonlóan ahhoz, ahogy a sófár megszólalt azon a bizonyos Ros Hásánán Betlehemben a Szűz csillagkép alatt évezredekkel ezelőtt – újra meg fog szólalni, amikor a Messiás visszatér a felhőkön: „Mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.” (1 Korinthusi 15:52). A haszid rabbik azt tanítják, hogy a sófár hangja „annak a gyermeknek a sírásához hasonlít, aki arra vágyik, hogy újra szeretett szülőjével lehessen. Szavakkal kifejezhetetlen ez a szívből jövő mély és igaz vágyakozás.”.[26]

 

Ő élt, Ő él, s vissza fog térni.

 

Bárcsak mindannyiunkban feléledne ez a fajta vágyakozás idén december 25-én, vagy amikor csak látjuk a Messiás csillagát egy téli kirakatban cukormázas süti formájában, vagy egy betlehemes díszlet fölött függve. A csillag reményt keltett a zsidó népben – s ma is reményt kelt bennünk. Ő élt, Ő él, s vissza fog térni.

Stephanie Hamman második generációs messiási zsidó, aki a chicagói Moody Bible Institute-on szerzett BA diplomát judaisztikából. Jelenleg ő a tartalom-stratéga a Zsidók Jézusért Misszióban, a misszió San Franciscó-i központjában, Kaliforniában.

Stephanie Hamman |  2019. december 19.

___________

 

Források

[1] Alexandriai Kelemen, „The Jewish Institutions and Laws of Far Higher Antiquity Than the Philosophy of the Greeks”, Stromata 21. fejezet, http://www.earlychristianwritings.com/text/clement-stromata-book1.html

[2] https://www.chabad.org/parshah/article_cdo/aid/3096/jewish/A-Precise-Life.htm

[3] Máté 2:1–2

[4] https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/3715894/jewish/Balaam-and-Balak-The-Full-Story.htm

[5]  https://www.jewishhistory.org/bar-kochba/

[6] The Damascus Document, ford. Michael Wise, Martin Abegg és Edward Cook (revideált kiadás: Harper San Francisco, 2005), 58.

[7] Dictionary of Jesus and the Gospels, szerk. Joel Green, 546.

[8] Pesitta (jelentése: egyszerű) – a mazoréta szövegeket megelőző szöveg alapján készült szír Biblia-fordítás

[9] Targum Neofiti a legnagyon terjedelmű nyugati targum. A Tóra arámi fordításán túl hosszas magyarázatokat is tartalmaz

[10] Targum Onkelos, a legelfogadottabb Targum (arámi Tóra-fordítás és magyarázat) a korai i. sz. 2. századból

[11] Targum Pszeudo Jonatán, Eredetileg Jeruzsálemi Targum, amit elírás következtében kezdtek Targum Jonatánnak nevezni. Ma sokan nevezik ezért Pszeudo Jonatánnak

[12] Töredékes Targum, a Tóra egyes verseinek arámi nyelvű gyűjteménye

[13] Colin R. Nicholl, The Great Christ Comet: Revealing the True Star of Bethlehem, 193–194

[14] poszt-rabbinikus, a rabbinikus háláchá kötöttségeit átlépő liberális judaizmus

[15]https://pages.uncc.edu/john-reeves/research-projects/trajectories-in-near-eastern-apocalyptic/aggadat-ha-masiah-2/

[16] https://ladderofjacob.com/2014/10/03/star/

[17] Nicholl, The Great Christ Comet, 225.

[18] Michael Heiser, Reversing Hermon, 63–70.

[19]  http://www.askelm.com/star/star006.htm

[20] lásd ugyanitt

[21] Dr. Colin R. Nicholl, személyes beszélgetés, szeptember 16, 2019.

[22] https://www.chabad.org/holidays/JewishNewYear/template_cdo/aid/56889/jewish/The-King-in-the-Field.htm/fbclid/IwAR0TK8y3nblAs2r3xsg2IQxdKYEpUKnHY-QTASs7ktXqA1czfQVnCy4AYJU

[23] https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/4837/jewish/Shofar.htm

[24] lásd ugyanitt

[25] https://torahportions.ffoz.org/disciples/matthew/the-great-shofar-and-rosh-hash.html

[26] https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/4837/jewish/Shofar.htm

Te még rácsodálkozol a csodára?

Te még rácsodálkozol a csodára?

Te még rácsodálkozol a csodára?

Karácsonyi elmélkedés
David Brickner, a Jews for Jesus ügyvezetője tollából

Nemrég vendégeket fogadtunk. Köztük volt a hároméves Levi, akit teljesen lenyűgözött minden, amit csak látott. Olyannyira, hogy egyfolytában azt kérdezgette: „Miért? Miért? Miért?” És máris azt magyaráztam neki, hogy miért ugat a kutyánk, Nola, miért folyik a forróvizes csapból a meleg víz, miért ugrik ki a kész pirítós a kenyérpirítóból és így tovább. Bájos volt Levi érdeklődése, és roppantul élveztem a lelkesedését.

Sajnos a felnőttek gyakran elveszítik a gyermeki rácsodálkozás képességét. Könnyű kevésbé szemlélődővé válni. Kérdéseink inkább a problémamegoldásokra irányulnak, mintsem a bennünket körülvevő csodálatos dolgokra.

Az idei adventi időszakban azért imádkozom, hogy Isten segítsen visszanyernem a csodálat érzetét a Messiás Jesua megtestesülése felett. Semmi új nincs magában az eseményben – de tudom, hogy szépségének és erejének még mindig vannak felfedezendő mélységei. Szeretnék részese lenni a felismeréseknek, és azon kapom magam, hogy veletek kapcsolatban is ezért imádkozom.

A rácsodálkozás újbóli felébresztése örömet fog okozni a szívünkben és dicséretet hoz az ajkunkra. Ez biztos útja annak, hogy élvezzük az idei Karácsonyi ünnepet – de ez még nem minden. Csodálatunk és örömünk ragályos – és ösztönző légkört teremt az emberek számára, hogy felfedezzék, kicsoda Jesua.

Idén Karácsonykor szándékosan három dologra összpontosítok azért, hogy újból csodálatot ébresszek a szívemben, és ehhez a pásztorok történetét használom fel a Lukács evangéliuma második fejezetéből. Nézzük meg ezt a történetet együtt!

Először is, arra a látványos híradásra gondolok, amikor a pásztorok láthatták a Megváltó születését. „És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

(Lk 2:13-14).

Közülünk kevesen tapasztaltak meg ilyen elsöprő természetfeletti megnyilvánulást, de mindannyian átélhetjük Jézus létező legcsodálatosabb természetfeletti kinyilatkoztatását: a Szentírást. Isten Igéje csodálatra késztet, amikor meghívjuk a Szent Szellemet, hogy megtisztítson bennünket „a víz fürdőjével az ige által” (Ef 5:26).

Az idei advent során 25 bibliai „kihirdetésen” való elmélkedéssel fogom újra feléleszteni a rácsodálkozásomat, amelyek felkészítik a szívemet az Úr érkezésére. Az interneten számos oldalt találni, amelyek adventről szóló olvasmányokat kínálnak. Én a Lifeway által készített oldalt használom, de sok más adventi naptár szintén remek válogatást nyújt.

Másodszor: arra gondolok, hogy mit tettek a pásztorok a híradást követően. A mennyből érkező angyalok hallatlan kinyilatkoztatása után, amellyel hírül adták, hogy a Messiás végre megszületett, ezek a közönséges izraeli pásztorok azt mondták egymásnak:

„Menjünk át Betlehembe, és nézzük meg ezt a dolgot, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott”.

A kinyilatkoztatásra úgy reagáltak, mint szent kizökkentésre – ami arra indította őket, hogy félretegyék a hétköznapi szokásos teendőiket: hogy felkerekedjenek és elmenjenek megnézni.

 

Arra kérem Istent, hogy adja meg nekem, hogy ezzel a szándékkal tudjak reagálni az Ő kijelentésére. Hányszor hallottam már nagyszerű üzenetet a gyülekezetben anélkül, hogy hagytam volna, hogy közbeszóljon az életemben vagy hogy motiváljon arra, hogy túllépjek a megszokott gyakorlataimon?

Ne csak hallgatói legyünk az Igének, hanem cselekvői is (Jak 1:23–25). A pásztorok indíttatást kaptak, hogy felkeressék Jézust.

Nem tudunk visszautazni az időben, hogy megnézzük a kis Jézust a jászolban. De meg tudjuk szakítani mindennapi teendőinket, amikor imádkozunk és elmélkedünk. Valami mást teszünk, szándékosan, ahogyan Őrá irányítjuk a figyelmünket.

A zsidó hagyomány szerint a gyertyagyújtás a szombat beköszöntének egyik csúcspontja. Hasonlóképpen, a meggyújtott adventi gyertyák szépsége lehetőséget nyújthat, hogy meglássuk a Megváltó csodáját, és megújult örömmel fogadjuk az érkezését. Szukkótkor, a sátrak ünnepének alkalmával a zsidó hagyomány szerint feldíszítjük ideiglenes lakóhelyünket. Idén adventkor fel fogod díszíteni az otthonodat? Ha igen, tégy imádságos erőfeszítést, hogy ezt az Úrnak tetszően tedd, hogy az otthoni környezeted látványa ne csupán ünnepi, hanem a Megváltó születésének csodájáról szóló elmélkedés és szemléltetés is legyen.

Harmadszor, arra irányítom a figyelmemet, hogy mit tettek a pásztorok, miután meglátták a kis Jesuát. Nem tartották meg maguknak a jó hírt, hanem elmentek, hogy megosszák az üzenetet, és „mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik… és a pásztorok visszatértek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit hallottak és láttak, ahogyan azt elmondták nekik”.

A pásztorokat annyira eltöltötte Jézus csodálata, hogy ez kitört belőlük, és másoknak is elmondták az örömhírt. Mindenki elcsodálkozott, aki hallotta őket, ahogy Istent magasztalják és dicsérik. Azt akarom, hogy a Megváltó iránti szeretetem ragadós legyen – és ahogy magam is rácsodálkozom az Ő születésére, ez másokat is magával ragadjon.

Nem tudjuk biztosan, hogy azok, akik hallanak és látnak minket, hogyan fognak reagálni, de láthatnak és hallhatnak minket, ahogy hálát adunk és dicséretet mondunk. A felületes „Kellemes Ünnepeket” vagy a „Boldog Karácsonyt” üdvözléseket áldást szóló imává alakíthatjuk át. Arra gondolok, hogy azt mondjuk az embereknek: „Jézus születésének öröme töltse be idén a szívedet és az otthonodat!” Lehet, hogy a mindennapi teendőid végzése közben te is szívesen kitalálsz egy saját melegszívű köszöntést, hogy csodálatra késztess – és az üdvözlésed néhány evangéliumi beszélgetést is elindít, esetleg.

Ez a hónap különleges lehetőségeket kínál munkatársainknak világszerte, hogy zsidó emberekkel beszélgessenek Jesuáról. Miközben a pásztorokra gondolsz, akik nem tudták magukban tartani Jesua hírét – kérjük, ne felejts el imádkozni a misszionáriusokért.

Ha vannak zsidó barátaid, meglehet, hogy néhányukat meglepő módon megérinti az ünnepi időszak szépsége. A karácsonyi énekek különösen erőteljesek és szépek, ezért bátran hívd el zsidó barátodat egy koncertre. Az olyan dalszövegek, mint a „megszületett Izrael királya” sokakat arra késztetnek, hogy elgondolkodjanak: „ki ez az Izrael királya, akiről énekelnek?”

A kedvenc énekem az „O’ Holy Night”. Amikor azt éneklem, hogy „borulj térdre, ó, halld az angyalok hangját”, gyakran gombóc lesz a torkomban, és épp ezt akarom tenni: térdre borulni.

És te? Hogyan válhatna Jesua születése olyan szent kizökkentéssé, amely csodálattal tölt el téged? Hogyan indíthat téged arra, hogy megáldj másokat az örömhírrel?

Alkalmas és alkalmatlan időben

Alkalmas és alkalmatlan időben

Izgatottan készültünk az idei szukkótra. Egy kedves baráti házaspár hívott meg minket a kertes házukba a Sátrak ünnepére.

A különböző pástétomok és a sütemény beszerzését én vállaltam magamra: a Budapesti Zsidó Hitközség konyhájánál rendeltem meg az ételeket, pénteki átvételre. Ágota* – akinél leadtam a rendelést –, kedvesen fogadott, majd mikor megmondtam jövetelem okát, kicsit zavarba jött, ugyanis az ünnep miatt akkora volt a forgalom, hogy az én szerény tételeimről teljesen megfeledkezett. Kérte, hogy üljek le az irodában. Ezen a ponton kicsit feszült lettem, hiszen annyi minden elintéznivalóm volt még aznap! Számoltam a perceket: mikorra készülnek el a pástétomok. Ágota többször kiment az irodából, hogy ellenőrizze a folyamatokat, de ettől még semmi nem lett gyorsabb.

Azután egyszer csak felém fordult, és megkérdezte: „Honnan jött”? „A Zsidók Jézusért Missziótól” –válaszoltam. Kíváncsi voltam, hogyan fogadja a válaszomat, hiszen a hitközség konyháján valószínűleg nem túl sokan hisznek Jézusban. Ágota most már teljesen felém fordult „Mit takar ez a név?” – kérdezte. Az elfelejtett pástétomok hirtelen egy áldott időablakot nyitottak arra, hogy elmondhassam: mi olyan zsidó emberek vagyunk, akik hisszük, hogy Jesua a megígért Messiás. Még hozzátettem, hogy az ószövetségi ünnepeket oly módon ünnepeljük meg, hogy rámutatunk Jézus megváltói munkájára. Ágota figyelmesen hallgatott. Közben eszembe jutottak Pál apostol szavai:

„Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben”

2 Timóteus 4:2

Ágotával (akiről később kiderült, hogy zsinagógába jár) jó kapcsolatba kerültem, sőt meg is hívtam az egyik szombatköszöntő alkalmunkra. Azzal a megjegyzéssel fogadta el a hívásomat, hogyha én nem állok elő ezzel az ajánlattal, akkor ő hívatja meg magát hozzánk! Még jó, hogy megfeledkezett a rendelésemről!

Kérlek, imádkozz azért, hogy Ágota szeme és füle megnyíljon az igazságra, és megértse, hogy a Messiás már megérkezett – nem kell tovább várni rá.

Hajdu Ildikó

A túlélés két kulcsa – szukkoti gondolatok

A zsidóság minden ünnepéhez rengeteg hagyományt alakított ki, amit keresztyénként hajlamosak vagyunk hiábavalóságnak minősíteni. Pedig valójában ez egy fontos kelléke a túlélésnek. A közösség, amely semmit nem tud az őseiről, a gyökereiről és a hagyományairól, előbb-utóbb felszívódik egy arctalan, multikultúrás tömegben. A probléma akkor van, ha csak a múltból merítjük az identitásunkat. A zsidó nép épp abban egyedülálló, hogy meg van írva a jövője. De ennek megragadásához a Te imádságodra is szükség van.

Október 16-án összegyűltünk egy kedves baráti házaspár házánál, ahol a teraszt lombsátorrá alakítottuk. A kellemes idő lehetővé tette, hogy a szukkában[1] gyújtsuk meg a gyertyát és lengessük a lulávot[2], majd pedig behúzódtunk a tágas nappaliba, ahol a házigazda és Josh Soafer[3] tanított bennünket a Sátrak Ünnepének üzenetéről. Csak ekkor lett világossá a számomra, hogy a lombsátor építésének és a lombos ágak lengetésének parancsa a kopár sivatagban hangzott el! Az Úr egy olyan valamit adott, ami majd a honfoglalás után válik emlékeztetővé. Addig egy előremutató ígéret volt: „Be fogtok menni az Ígéret Földjére!” A lombsátor azonban ma is előre mutat, nemcsak hátra: Van egy ígéretünk arról, hogy az Isten Sátora az emberekkel lesz.[4] Ez volt mindig is a terve: hogy közöttünk, sőt bennünk lakozzon! Volt köztünk két olyan zsidó hölgy is, Zsófi* és Klára*, akiknek szívében még nem vett lakozást a Messiás. Imádkozz, kérlek, hogy mihamarabb meghívják Jesuát a szívükbe! És az egész zsidó népért is, hogy ne csak hátra tekintsenek, hanem megragadják az ígéreteket és a jövőt, hiszen igazából ez a túlélés kulcsa!

* nem az igazi nevük


[1] lombsátor

[2] 4 különböző növényből álló csokor: három gally és egy gyümölcs (hagyományosan: etrog)

[3] amerikai misszionárius társunk, a missziós képzés vezetője

[4] Jelenések 21:3

Tar Kata

Azon a napon megharsan a nagy kürt…

„De titeket, Izráel fiai, egyenként fognak összeszedni! Azon a napon megharsan a nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén, és akik szétszóródtak Egyiptom földjén. Leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.”

Ézsaiás 27:12b–13


Szeptember 23-án megfújtuk a kürtöt. Nemcsak a parancsolatnak engedve, nemcsak azért, hogy tanítsuk vendégeinket, hogy milyen hang a Tekia, a Sevarim, a Terua és a Tekia gdola, hanem egy prófétikus módon is. A kürt hangja ugyanis, többek között az összegyülekezésre hívó szó. Amikor Manna erről tanított, egyszerre rádöbbentem, hogy a kürtöt az Úr fújja meg . Ő képes arra egyedül, hogy a szétszórt Izraelt összegyűjtse. Már 11 éve vagyunk ebben a szolgálatban, és igyekszünk minden erőnkkel összegyűjteni a Messiás lábainál Izraelnek a Magyarországon élő elveszett juhait, illetve azokat a Jézusban hívő zsidó testvéreket, akiknek elhívásuk van a zsidó evangelizációra. Egyelőre még mindig nagyon lassan gyülekezik a nyáj. De a 5783. év az Összegyűjtetés éve lesz. Egyszerre csak maguktól fognak gyülekezni Jézus rabbi tanításához zsidó testvéreink. Egymást fogják hozni. És egyszerre az eddig rejtőzködő zsidó hívők is meghallják a sófár hangját, és beállnak az Úr seregébe. Az Úr összegyűjti őket, és erre fel kell készülnünk. Imádkoznál velünk azért, hogy a nagy Összegyűjtés ne találjon minket készületlenül?

Tar Kata

Egy túlélő bölcs gondolatai

Egy túlélő bölcs gondolatai

Arankát* szeretném bemutatni Nektek. 82 éves, holokauszt-túlélő, Jézussal a szívében reménységgel néz a holnapok elé. Folyamatosan imádkozik gyermekeiért, unokáiért és az egyszem dédunokájáért. De nemcsak imádkozik, hanem bizonyságot is tesz arról, hogyan lehetséges az ő szívében az a békesség, amit a családja lát. Aranka egy igazi közbenjáró! Az Örökkévaló különleges kreatív tálentummal is megajándékozta őt: korábban sokat festett, de mostanában verseket is ír. Ezek a versek mindennapi életünk kihívásairól beszélnek, és arról, hogy Kiben reménykedhetünk. Fogadjátok szeretettel az egyik legfrissebb költeményét:

Háború van, nem jön olaj,
Sok-sok család válságban van.
Az aszálytól mind elszáradt,
Égben a növényi árak.

Terjed a kétségbeesés,
Veszélyben van az új termés.
Mert amikor eső nincsen,
Hiába van mag a földben.

Mikor majd a fűtés leáll,
Mindent elpusztít az aszály.
Hozzád fordulok, Istenünk,
Kérlek, hogy kegyelmezz nekünk.

A sok árvíz hiába van,
Az ember oly gátlástalan.
Soha nem gondol ő arra,
Az Úrnak mily nagy a haragja.

Bizonyította nem egyszer
Mégsem okult még az ember.
Hogy tudj bocsájtást remélni,
Próbálj emberséggel élni.

Tudd szeretni a szülődet,
Tisztelni a nevelődet.
Vigyázni a természetre,
Mintha csak egy napod lenne.

Akkor talán elnyerheted
Urunktól a kegyelmedet.

*nem az igazi neve

A képhez tartozó alt jellemző üres; ildii-300x300.png a fájlnév

Hajdu Ildikó