A kürtzengés ünnepe vagy a zsidó újév (Ros Hásáná)
(3 Mózes/Vájikrá 23:23–25)
A héber Bibliában (Ószövetségben)
a zsidó naptár szerinti hetedik hónapban, Tisri első napjára esik Jom Teruá (a Kürtzengés ünnepe). Ma inkább Ros Hásáná, a Zsidó újév néven ismert. Úgy tűnik, hogy a mózesi szövetség idején több újév is volt, ahogyan ma is vannak tudományos, pénzügyi és naptári újévek. Peszach is jelölt egy új évet (2 Mózes/Smot 12:1–2) és Ros Hásáná is. A Jom Teruá bibliai jelentősége a sófárnak – a kosszarvból készült kürtnek – a megszólalásában rejlik: ez arra szólította fel az embereket, hogy hagyják abba, amit csinálnak és gondolják át az életüket. A Kürtzengés ünnepét egy tíznapos önvizsgálati időszak követte, amelyet ma Jámim noráim-nak, azaz Félelmetes napoknak neveznek.
Az Újszövetségben
bár külön nem említik, párhuzamot vonhatunk a Kürtzengés ünnepe és Bemerítő János szolgálata között, aki bűnbánatra hívta az embereket.
A zsidó életben
A Ros Hásáná örömteli nap annak ellenére, hogy Jom Kippur komoly ünnepélyességét vezeti be. Különleges üdvözlésekkel és édes ételekkel, például mézbe mártott almával kívánunk egymásnak egészséges és boldog új évet. A zsinagógában felolvassák az Akéda történetét, amikor Ábrahám kis híján feláldozta Izsákot.
Az Engesztelés napja (Jom Kippur)
(3 Mózes/Vájikrá 23:26–32)
A héber Bibliában (Ószövetségben)
a Félelmetes napok (lásd fentebb) a bibliai naptár legünnepélyesebb napjával: Jom Kippurral, az Engesztelés napjával értek véget. A főpap egyedül ezen a napon léphetett be a Szentek Szentjébe, és véres áldozat bemutatásával engesztelést végzett önmagáért, a családjáért és a nemzetért.
Ha élve tért vissza a kárpit mögül, az azt a jó hírt jelentette, hogy a bűnökért való áldozata elegendő és elfogadható engesztelésnek bizonyult.
Az Újszövetségben
a Jom Kippur a Messiás Jézus halálának és feltámadásának képét nyújtja. Életét a bűnök teljes és végleges engeszteléséül ajánlotta fel. Feltámadása a halálból – hasonlóan a kárpit mögül élve visszatérő főpap esetéhez – azt a jó hírt jelentette, hogy áldozatát elegendőnek és elfogadhatónak ítélték a bűnökért való egyszeri fizetségként. A Zsidókhoz írt levél írása idején még állt a Szentély. A Jom Kippurról beszélve rámutat, hogy Jézusé volt a végső papi szolgálat és áldozat a mi javunkra. Az Apostolok Cselekedetei 27:9 szó szerint azt mondja, hogy „a böjt már elmúlt”. Itt a „böjt” a Jom Kippurra utal (amely böjtöléssel járt), és az ezen ünnep utáni tengeri utak fokozott veszélyére.
„Itt sokáig horgonyoztunk. Ezzel időt vesztettünk, és már veszélyes volt továbbmenni, hiszen a zsidó böjt ideje is elmúlt. Ezért Pál figyelmeztette a hajósokat”
(ApCsel 27:9)
A zsidó életben
Jom Kippur a böjt napja, a 3 Mózes/Vájikrá 16:29-ben található „tagadjátok meg magatokat” hagyományos értelmezése alapján. Ezen a napon a zsinagógákban Jónás könyvét olvassák fel, amelynek témája a bűnbánat.
A Sátrak ünnepe (Szukkot)
(3 Mózes/Vájikrá 23:33–43)
A héber Bibliában (Ószövetségben)
Öt nappal Jom Kippur után, Tisri tizenötödikén következett a bibliai naptár utolsó ünnepe. Héber neve Szukkot, ami sátrakat, bódékat vagy menedékhelyeket jelent.
Isten elrendelte, hogy hét napon át a népnek sátrakban kell laknia, hogy emlékezzen arra, amikor a negyvenéves pusztában való vándorlás alatt ideiglenes építményekben laktak. Ezek a sátrak az Úr kegyelmének bizonyságául szolgáltak, aki a népnek menedéket nyújtott a vándorlás évei alatt. Ugyanakkor kijózanítóan emlékeztetnek a vándorlás okára: a hitetlenségre. Szukkot az év utolsó aratási ünnepének is emléket állít. Az egyhetes megemlékezés során az emberek lombokat gyűjtöttek („ágakat pompás fákról – pálmaágakról, lombos fák ágairól és a patakok mellett növő fűzfákról” 3 Mózes/Vájjikrá 23:40), és örültek a termésnek, amelyről Isten gondoskodott. A Zakariás 14:16 arra az új rendre utal előre, amikor az idők végén majd minden népnek meg kell ünnepelnie Szukkotot.
Az Újszövetségben
Talán a Szukkot ünnepének az utolsó aratáshoz és a messiási királysághoz kapcsolódó üzenete késztette Pétert arra, hogy a szukkoti hagyományra asszociáljon, amikor a Megdicsőülés hegyén meglátta Jézust Mózes és Illés társaságában, az Ő eljövendő országa dicsőségébe öltözve. Így kiáltott fel: „Rabbi, csodálatos, hogy itt lehetünk! Csináljunk három hajlékot (sátrat)…” (Márk 9:5).
Talán azt gondolta, hogy ez a rövid dicsőséglátomás már maga a Királyság, és ideje elkezdeni a Zakariás 14:16-ban leírt ünneplést.
A zsidó életben
Sok zsidó ember a mai napig bódékban/sátrakban alszik vagy csak étkezik ezen az ünnepen. A sátrat szukkának nevezik, és egy nádfedeles, gyümölcsökkel és növényekkel díszített, három oldalról zárt, csaknem anyagtalan építmény. Az ünnep további elemei a luláv, vagyis egy speciális lombcsokor (a 3 Mózes/Vájjikrá 23:40-ben említett növényekről úgy gondolják, hogy pálmaágak, mirtuszlevelek és fűzfalevelek) és az etrognak nevezett citrusféle.
Ha szeretnél többet megtudni a zsidó nép ünnepeiről, hagyományairól és hátteréről, töltsd le ingyenes ebookunkat itt.
„Alig bírnak el a lábaim, az utóbb időben nagyon legyengültem…” válaszolta Adél a kérdésemre, és éreztem, hogy még a telefonbeszélgetés is nehezére esik ennek a 83 éves holokauszt-túlélő néninek. Adélka egy különleges asszony. Folyamatosan imádkozik a családjáért, lelkesen tesz bizonyságot nekik Istenről, és minden helyzetben – legyen az jó vagy rossz – megtalálja a hála lehetőségét. Sőt, még verseket is ír! (Az egyik versét egy korábbi számunkban már megjelentettük itt a hírlevélben). Röviden szólva, sokszor még rám is bátorítóan hat az ő kreativitása és az Istenbe vetett hite.
Egy ilyen telefonbeszélgetés során derült ki, hogy hirtelen sokat romlott az állapota. Miután imádkoztam érte, elhatároztam, hogy Katával meglátogatjuk, és a jakabi levélre hivatkozva megkenjük olajjal. Pár napra rá kerestük fel otthonában. Kedvesen mosolyogva azzal fogadott bennünket, hogy a korábbi gyengesége a telefonos imánk után sokat javult. Viszont azt is megtudtuk, hogy súlyos csontritkulást állapítottak meg nála, melyet másfél éves injekciós kúrával tudnak csak helyreállítani.
Sok csodás gyógyulást olvashatunk a Bibliában. Például, amikor Jézus megdorgálja a hidegrázást, amely Péter anyósát gyötri, és az azonnal eltávozik. Melyikünk nem vágyik arra, hogy amikor betegért imádkozik, akkor ugyanazokat megtapasztalja, mint az apostolok Jézus mellett? Jézus azt ígérte, hogy akik Őt követik, olyan jelek fogják követni, hogy ha betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak. Ezzel a hittel kentük meg Adélkát olajjal.
A csontritkulás kontroll-eredményére még várnunk kell. De Adélka 1 héttel később megint örömmel számolt be a további javulásáról és legfrissebb terveiről. Hangja ismét a régi volt – és tervezi, hogy ősszel újból személyesen csatlakozik a bibliai teadélutánjainkhoz.
A Mekomi csapatunk a projekt záróakkordjaként egy tucatnyi önkéntest toborzott, akik segítettek nekik segélycsomagokat osztani a Tel Aviv utcáin élő embereknek. Azáltal, hogy a csapat olyan önkénteseket is bevont, akik nem voltak hívők, meg tudta osztani a hitét egyaránt az önkéntesekkel és a hajléktalanokkal is, akiket kiszolgáltak.
A csapat vezetője, Danielle Malki így számolt be: „1000 segélycsomagot adtunk át hajléktalan embereknek,
meglátogattunk négy új hajléktalanszállót Tel Avivban, sok evangélium-központú beszélgetést folytattunk, és örültünk, hogy 11 (a 12-ből) önkéntes azt mondta, hogy szívesen segítene nekünk újra.”
„Június 2-án tartottuk a fő eseményünket: 8 munkatárs és 12 önkéntes egy nap alatt 400 segélycsomagot osztott ki. Mind a 12 önkéntes első alkalommal működött együtt velünk. Az esemény előtt felvettük a kapcsolatot az új önkéntesekkel, hogy áttekintést adjunk nekik a Mekomi küldetéséről és a Jézusba vetett hitünkről. A segélycsomagok tényleges kiosztása körülbelül négy órát vett igénybe.”
„Ez az esemény logisztikailag megterhelő volt a csapatunk számára a korlátozott raktárhelyiség és a rendkívüli hőség miatt. Az egész esemény alatt tanúi voltunk Isten kegyelmének és gondoskodásának: a hajléktalanok, az önkéntesek és a személyzet iránt is.”
„Csodálatos volt látni a munkatársak és az önkéntesek vidám és kirobbanóan lelkes hangulatát, amikor visszatértek az utcai munkából. Együtt étkeztünk, amit én „jézusi ebédnek” neveztem. A munkatársak és az önkéntesek között spontán beszélgetések folytak Jézusról, és az önkéntesek szíve megnyílt az evangéliumra. Ez az ebéd körüli beszélgetés körülbelül két órán át tartott. Igazán szép és lelkileg bátorító élmény volt.”
Kérjük, imádkozzatok az elvetett evangéliumi magért … és várjátok a jövőbeni jelentéseket a Tel Avivban zajló további kiemelt bevetésekről.
[1] Idén ünnepeljük a Jews for Jesus Misszió fennállásának 50. évfordulóját. Ezt egy ’Zárókő’-nek nevezett, nemzetközi méretű evangelizációs akcióval tettük emlékezetessé
„A világ legliberálisabb Istene” – ahogy egy zsidó értelmiségi látja
„Nagyon megköszönném, ha együtt tudnánk működni” – a telefonból szóló ismeretlen hangról kiderült, hogy gazdája a célközönségünk egy jeles képviselője: egyetemi docens, filmrendező és a rabbiképző egyetem tanára is. Miért épp velem akar együttműködni? Mert megtudta, hogy vannak ismerőseim a Holokauszt-túlélők körében.
Antal* velük készít dokumentumfilmeket, hogy megörökítse a történetüket, amíg még köztünk vannak. Találkoztunk, az együttműködés elindult. De sokkal több módon, mint sejtettük: Antal készségesen adott nekem identitás-interjút. Majd amikor megtudta, hogy épp elvesztettük a szociológusunkat, előzékenyen összekötött a lányával, aki ’véletlenül’ szociológus. Lánya, Juli* nagy érdeklődést mutatott a projekt iránt, és ezenkívül megnyitotta előttünk a színház és film zsidó értelmiségének világát, ugyanis ez a terület eddig hiányzott a palettáról. Sőt, maga is adott interjút. Mindemellett a család harmadik tagja, Juli édesanyja is belépett a történetünkbe. Erzsébetről* kiderült, hogy szívügye mindenféle kisebbség,
de leginkább a romák, akiknek a képeivel tele van zsúfolva a lakásgalériaként és lakásszínházként is funkcionáló otthonuk. Boldogan bólintott rá arra a lehetőségre, hogy kisebbségi kiállításunk képeiből náluk is legyen egy kiállítás ősszel.
Julival együtt eljöttek a mi kiállítás-eseményünkre, és tágra nyílt szemmel hallgatták Ildi bizonyságtételét arról, ahogy Jézus gondoskodott róla, amikor árvaként a férjét is elvesztette. Azóta Ildinek sikerült Julit személyes találkozóra hívni. Juli nemcsak erre mondott igent, hanem egy Biblia-tanulmányozási sorozatra is. Antal előítéletek nélkül fordult felénk, amikor megtudta, hogy Jézusban hívő zsidók vagyunk – és még azt is felvetette, hogy rólunk is készít dokumentumfilmet. Amikor megkérdeztem, hisz-e Ábrahám, Izsák és Jákób Istenében, azt felelte:
„Abszolút! Lenyűgöz, hogy egyszerre lép fel a teljes elköteleződés követelményével, és ad mégis tökéletes szabadságot az embernek. Ő a világ legliberálisabb személye.”
Imádkozzunk mindhármukért, hogy nyitottságuk megmentő hitben érjen célt, és – mint a zsidó értelmiségi világ egy kulcsszereplője – Antal sokakat meg tudjon majd nyerni Jesuának!
„Minden helyet, melyet talpatok érint…” (Józsué 1:3)
Előző számunkban beszámoltunk a Befogad és kitaszít a világ c. kiállításunk nyitó alkalmáról, és kértük, hogy imádkozz a záró eseményért. Szeretném a köszönetünket tolmácsolni Feléd, ugyanis a záróalkalom is remekül sikerült. Közel ugyanannyi vendég látogatott el erre az eseményre is, mint a nyitóra, és mi is, mint szervezők, már tapasztaltabbak voltunk az est lebonyolítását illetően.
De az öröm és hála nemcsak ezért van a szívünkben.
Az elmúlt több mint két hónap megfeszített munkája meghozta gyümölcsét.
Kis csapatunk minden tagja fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minél több Jesuában nem hívő, zsidó emberhez jusson el – még ha burkoltan is – az evangélium üzenete. Ehhez és az új kapcsolatok építéséhez a kreativitás minden lehetséges formáját (on-line hirdetések, kisfilmek, személyes találkozások, identitásinterjú-készítés) latba vetettük. A nehéz és állhatatos munka során sok időt töltöttünk el együtt imában megállva az Örökkévaló előtt és engedelmesen követve az Ő vezetését. A Mennyei Atya megjutalmazott bennünket: 17 új, nem hívő, zsidó emberrel kerültünk kapcsolatba, és ebből 8 ember kész arra, hogy valamiképpen tovább ápolja velünk a kapcsolatot. További jó hír, hogy ugyanezt a kiállítást szeptemberben megrendezhetjük egy nem hívő, zsidó származású művészember lakásgalériájában, ahol további lehetőségek, kapcsolatépítések várnak ránk.
Elindult egy nagyon ígéretesnek látszó, ám nem könnyű folyamat. Kérlek, imádkozz azért, hogy mindazok, akik igent mondtak a Biblia-tanulmányozásra, kitartóan végigmenjenek ezen az úton, és az út végén felismerjék a Megváltó Személyét. Valamint kérünk imát azért is, hogy mindazt, amit Isten készít nekünk, át tudjuk venni, és minden helyet, amit talpunk érint, bátran birtokba is vegyünk.
Az az identitásinterjú-sorozat, amelyet néhány évvel ezelőtt kezdtünk el, különleges emberekhez és sorsokhoz nyit nekünk utat. Beszéltünk filozófussal, zongoraművésszel, filmrendezővel, egyetemi tanárral, festőművésszel, újságíróval és másokkal. Néhányukkal sikerül túllépni az interjú keretein: meg tudjuk őket hívni rendezvényeinkre, bizonyságot tehetünk a hitünkről, rá tudunk mutatni néhány kulcspróféciára. De kevesen vannak, akiknél igazi nyitottságot találunk a Messiás Jézus iránt. Ez persze mindig fájdalmas – de tudjuk, hogy nem ügyvédnek vagyunk elhívva, hanem tanúnak.
Nemrégiben azonban egy olyan különleges sorsra bukkantunk, ahol felfedeztük az isteni időzítést a megmentésre. Valit* egy olyan Facebook-csoportban ismertem meg, ahol Holokauszttúlélők utódai találkoztak. Az interjúra készségesen vállalkozott, sőt: az otthonába hívott meg. Az interjú nagyon személyesre sikerült, de még mielőtt magát az interjút elkezdtük volna, kiderült, hogy csak néhány hónapja annak, hogy Vali egy sötét depresszió-spirálba került, amiből nem tudott kikeveredni, és úgy döntött: véget vet az életének. Azonban megtalálták és megmentették. Egy barátnője ott volt vele az egész folyamatban – és Valinak sikerült helyreállnia, újrakezdenie. Mindezek után nem sokkal jelentkeztem be nála. Isteni időzítés!
Első beszélgetésünk után eljött a Savuot ünnepünkre, a kiállításmegnyitónkra és a Bibliai Teadélutánunkra. Majd elkezdtünk Bibliát tanulmányozni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit gondol a Messiásról, azt mondta:
„Ateistának neveltek a túlélő szüleim. De a halál mezsgyéjén valami történt. Nem láttam angyalokat, sem alagutat vagy fényt. Viszont a szívem valamiért kinyílt arra, hogy higgyen.”
Vali sorsa azt példázza, hogy zsidó értelmiségi barátaink szíve ugyanúgy meglágyítható az evangélium iránt, mint bárki másé. De valaminek történnie kell, hogy a magabiztosságnak ez a maszkja lehulljon, hogy az értelem, a tudás és a kreativitás bálványai összetörjenek, és Izraelnek ezek az okos, tehetséges fiai végre kiáltani tudjanak az Úrhoz.
„De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét…” (Jóel 3:5).
Kérlek, imádkozz Valiért és a többi értelmiségi barátunkért!
Ezt a címet adtuk nagyszabású képkiállításunknak, melynek megnyitójára június 5-én került sor. Az eseményre közel 80 ember érkezett.
A pályázat, a zsűrizés, a kiállítás és a hozzá kapcsolódó két esemény mögött ugyanaz a kérdés volt: hogyan tudjuk zsidó testvéreinknek az evangélium üzenetét relevánssá tenni? Kutatásunk eredményeként megtudtuk, hogy a zsidó értelmiség különösen együttérző a társadalom kitaszítottjaival és a nehéz helyzetben lévőkkel – és a Tikkun Olam, azaz világ megjavításának a vágya mélyen ott él a szívükben. A pályázókat arra hívtuk, hogy a művészet szemével mutassák be a társadalom perifériájára szorult emberek életét. Közel 90 pályamű érkezett, ebből a 25 legjobb alkotás került a Selah kávézó falaira.
A kiállítás megnyitóján vendégeink hallhattak többek között egy csokrot egy hajléktalan költő verseiből, illetve egy mozgássérült fiatalember dalát a Jézusban való gyermeki hitéről, majd asztalok körül ülve beszélgethettek azzal a hét emberrel, akikkel az interjúk készültek az asztalokon elhelyezett Átváltozás magazinunkban. Most lehetőség volt személyesen is megismerkedni velük. Mindegyik karakter más nehéz helyzetből érkezett, és mindegyiknek Jézus sietett a segítségére, hogy igazán a helyére találjon. Elmondták, hogy az evangélium ereje hogyan tudta őket a vesztes helyzetből egy győztes, örömteli életbe átemelni.
Az asztal körüli szűk körű beszélgetés után szeretetteljes vendéglátás következett. Ekkor arra is lehetőség nyílt, hogy a közönség a művészekkel is megismerkedjen, akik szívesen meséltek a kiállított művükről. Örömmel láttuk: zsidó emberek is voltak mind a vendégek, mind az alkotók között. Így ők is hallhatták a nagyszerű bizonyságtételeket.
A kiállítás záró alkalma július 3-án került megrendezésre. Több zsidó emberrel is találkoztunk és beszélgettünk az este folyamán. Imádkozz kérlek, hogy a szívükben elkezdjen dolgozni mindaz, amit hallottak és tapasztaltak.
Isten megparancsolta Izraelnek, hogy 50 évente hirdessen szabadulást (3Mózes 25. könyve). Ez a parancs adott nekünk ihletet arra a három hónapot felölelő, széleskörű evangelizációs munkára, amit ebben az évben megterveztünk, előkészítettünk és aminek most a megvalósítási fázisába léptünk. Ez a mindenre kiterjedő, a világ 20 féle zsidó közösségét célzó erőfeszítés az Isten iránti hálánk kifejezése: így köszönjük meg, hogy
Zsidók Jézusért szolgálatunk 50. életévébe lépett.
Minél többet foglalkozom Isten jubileumi ajándékával, amit az ókori Izraelnek adott, annál nagyobb örömmel fedezem fel, hogy ez milyen gyönyörűen párhuzamba állítható azzal a megváltás-ajándékkal, amit Jézusban kaptunk Tőle.
Mindenre kiterjedő társadalmi és lelki előnyök
Istennek az volt a célja a Jubileummal, hogy az nagyszabású drámai változásokat hozzon a társadalomban – olyan változásokat, amelyek Izraelben minden szívet megérintenek, és az élet minden területére kihatnak. A Jubileumnak hatással kellett lennie a társadalom minden szintjére, hogy emlékeztessen minket: minden, amink van, és minden, ami mi magunk vagyunk, Istentől származik, és Őt illeti.
Isten egy messzemenő megújulás alapjait fektette le Izrael egész közösségében. Azzal a céllal rendelte el a Jubileumot, hogy felborítsa és lebontsa az egyenlőtlen kapcsolatokat teremtő társadalmi hierarchiákat. Végrehajtása mélyen érintené izraelita gazdaság minden területét, mivel az adósságokat elengednék, a rabszolgákat szabadon bocsátanák, és a földet visszaadnák az eredeti tulajdonosoknak. A Jubileum arra volt hivatott, hogy a lehető legjobb módon legyen nagy kiegyenlítő, emlékeztetve minket arra, hogy egyénekként és nemzetként nem vagyunk se többek, se kevesebbek, mint a Magasságos Isten alázatos szolgái.
Akkor hát miért nem tette társadalmi gyakorlattá Izrael soha a Jubileumot teljesen és végérvényesen? Valószínűleg ugyanazon okok miatt, amiért ma is ódzkodna a legtöbb ember egy ilyen rendszertől. Feltételezhetjük, hogy a Jubileum kiegyenlítő hatása egyesek számára sokkal vonzóbb lett volna, mint mások számára, és hogy azoknak lett volna a legtöbb vesztenivalójuk, akiknek hatalmukban állt volna a követelmények teljesítése. Később a megosztottság, a háborúk és végül a fogság megakadályozta, hogy a zsidó nép megkapja azt a nagyszerű ajándékot, amely a Jubileum révén elérhető lett volna.
Isten ajándékait nem mindig könnyű elsőre felismerni, és Ő nem kényszeríti ránk őket. Ez igaz volt a Jubileumra, és bizonyára igaz az evangéliumra is.
Az evangélium azonban ténylegesen megvalósította azt, amire a Jubileum csak utalni tudott: az igazi szabadságot. A Messiásunkban megélt szabadság pedig a nagy kiegyenlítő, mert három olyan igazságra emlékeztet bennünket, amelyek minden emberre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy milyen helyzetben vagyunk az életben.
Mindannyian Isten képmására vagyunk teremtve
Ez a csodálatos kinyilatkoztatás az 1Mózes 1:26-ban olyan egyediséget állapít meg, amely megkülönböztet minket az állatoktól – de egyenlőséget is biztosít számunkra, amelyben emberként osztozunk. Ez a kinyilatkoztatás kiegyenlíti az esélyeket. Ám ahelyett, hogy ez a kiegyenlítés lealacsonyítana bennünket, mindannyian felemeltetünk általa. Isten képmására teremtettnek lenni ajándék, így nincs okunk dicsekvésre vagy büszkeségre. De ez az alapja a méltóságnak, az egyenlőségnek és az emberi jogoknak is mindannyiunk számára – függetlenül attól, amit a társadalom vagy a politika akar ránk erőltetni.
Legnagyobb örömünket és létünk valódi értelmét Istentől nyerjük, akinek képmására teremtettünk. A legnagyobb veszteséget is akkor szenvedjük el, amikor elfordulunk Tőle. C. S. Lewis Narnia-sorozatában Aslan azt mondja Caspian hercegnek: “Te Ádám Úrtól és Éva Úrnőtől származol, és ez elég megtiszteltetés ahhoz, hogy a legszegényebb koldus feje is felemeltessék, és elég szégyen ahhoz, hogy a föld legnagyobb császárának válla is meghajoljon. (Caspian herceg, 232. oldal)
Mindannyian egyformán elítélve állunk a Szent Isten előtt.
Ahhoz, hogy megértsük és élvezzük közös szabadságunkat a Messiásban, látnunk kell és el kell ismernünk, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, és megváltásra van szükségünk. A Jubileum, illetve annak negligálása azt sugallja, hogy mi, bűnös emberi lények a kapzsiság, a büszkeség és más közös hibák révén nem működünk a rendeltetésünknek megfelelően, s ez lehetetlenné teszi, hogy népe olyan kapcsolatot ápoljon Istennel és egymással, amilyet Isten szeretne.
Ennélfogva, a szabadság Jézusban azzal kezdődik, hogy felismerjük: “Mindenki vétkezett és elmaradt Isten dicsőségétől”. (Róma 3:23). A bűnnel való foglalkozás azért szükséges, mert az emberi kiteljesedésünk útjában áll: elidegenít bennünket először Istentől, majd egymástól. Amikor elismerem, hogy bűnös vagyok, elfogadom a tényt, hogy az Úr előtt embertársaimmal együtt egyformán bűnösként állok, és egyformán szükségem van az Ő kegyelmére és megbocsátására. Amikor belátjuk, hogy minden embert, beleértve magunkat is, beszennyez az eredendő bűn, az eredmény – ahogy G. K. Chesterton írta – “… szenvedés és testvériség, valamint a nevetés és a szánalom mennydörgése; mert csak az eredendő bűnösségünk tudatában vagyunk képesek egyszerre irgalommal tekinteni a koldusra és gyanakodva a királyra”. (Ortodoxia 362. o.)
Mindannyian egyformán megváltottak vagyunk…
…ha elfogadjuk Isten kegyelmes bűnbocsánatát a Jézusba vetett hit által.
Semmilyen emberi státusz vagy teljesítmény nem érdemelheti ki a megváltást, amely Jézusban a miénk. “Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!” (Ézsaiás 55:1) Isten megváltásának gazdagsága ingyenesen elérhető az evangéliumban. Isten ezt mondja nekünk: nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem azt kívánja, hogy mindenki visszatérjen Hozzá.
A ‘szabadság, egyenlőség és testvériség’ nem csupán a francia forradalom vagy bármely más emberi törekvés jelszava, melynek megvalósítása végül meghiúsult. Az igazi szabadság, egyenlőség és testvériség annak a végső forradalomnak a gyümölcse, amelyet a Jubileum előrevetít, és amely a Messiás Jézusban teljesedik be. Halála, eltemetése és feltámadása által leszámolt a bűnnel és annak hatásaival, és az igazi szabadság és igazságosság elérhetővé vált Izrael és minden nemzet számára: “Ezért most már nincs kárhoztatás azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak. Mert az élet Lelkének törvénye szabaddá tett titeket Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.” Halleluja!
50 éven át Isten lehetővé tette a Zsidók Jézusért szervezet számára, hogy ezt a jó hírt hirdesse zsidó népünknek szerte a világon. Zsidók tízezrei ismerték meg a Messiást, és Ti partnerek voltatok velünk ebben a nagyszerű vállalkozásban. Köszönjük, hogy ebben a jubileumi évben is mellettünk álltok. Vágyunk arra, hogy az emberek szerte a világon megtalálják a szabadságot Jézusban. Micsoda kiváltság, hogy ennek a jó hírnek a hírnökei lehetünk!
„Egy Dávid nevű férfi felhívott minket telefonon. Azt mondta, hogy a születésnapja van, és Jesuától szeretne áldást kapni. Először azt gondoltam, csak viccel és színlel, de ahogy tovább beszélgettünk, megértettem, hogy ő tényleg valami fontos dolgot keres.”
„Dávid már elolvasta a Bibliát, még az Újszövetséget is, tudott a Messiás Jesuáról. Azonban nehezen értette meg a Szentháromság fogalmát, ezért megtorpant. Elmagyaráztam neki az Atyaisten, a Fiúisten és a Szent Szellem szerepét, és rámutattam, hogy ők mind egy Isten. A beszélgetés közben Dávid egy szokatlan fényt érzékelt a szobájában, melyet én Isten jelenlétének és csodatévő képességének tulajdonítottam.
Bátorítottam Dávidot, hogy imádkozzon, és kérje Istent, hogy közeledjen hozzá, mivel korábban kifejezte, hogy arra vágyik, hogy megismerje Jesuát, és hogy közel kerüljön Hozzá. Megkért, hogy segítsek neki imádkozni, és éreztem, hogy Dávid őszinte és nyitott arra, hogy elfogadja Jesua üdvösségének ajándékát.
Szívből hiszem, hogy Dávid élete legszebb ajándékát kapta. Remélem, hogy élete hátralévő részében követni fogja Istent, és egyre többet fog Róla tanulni. Gyönyörű és tartalmas volt ez a találkozás, tele szenvedéllyel és reménnyel.”
„Joanne olvasta a weboldalunkat, és a következő üzenetet hagyta: „Zsidó vagyok, és gyerekkorom óta vannak látomásaim Jézusról, de nehezen viselem az egyházi és keresztény nyelvezetet. Ezzel nem tudok azonosulni, de tudom, hogy Jézus valóságos. Olyan érzés ez, mintha elvesznék két világ között.”
„Találkoztam Joanne-nal Zoomon, és érdeklődve hallgattam, hogy kislány korában az édesanyja arra bátorította, hogy járjon templomba a barátaival együtt, mert azt remélte, hogy Isten meghallgatja az imáit, és meggyógyítja őt a súlyos rohamokkal járó betegségéből. Joanne különleges helyet tartott fenn Jézus számára a szívében, és sokszor ment templomba. Mégis, kényelmetlenül érzi ott magát, valahogy mintha nem lenne a helyén amiatt, hogy ő zsidó.”
„Együtt olvastuk az Írást, különösen Ézsaiás könyvének 53. fejezetét tanulmányoztuk, és arról beszéltünk, milyen az: személyes kapcsolatot tartani Istennel Jézuson keresztül. Megkérdeztem Joanne-t, hogy hiszi-e, hogy Jézus helyette halt meg az ő bűneiért, majd feltámadt a halálból – Joanne azt mondta, hogy hiszi. Majd megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e, hogy Jézus belépjen az életébe, hogy megváltoztassa őt – Joanne újra azt mondta, hogy igen. Saját szavaival, hittel imádkozott, és megfogalmazta, hogy bánja a bűneit. Ezek után hetente fogunk találkozni és János evangéliumát fogjuk tanulmányozni. Az Úré minden dicsőség! Kérlek, imádkozzatok azért, hogy Joanne hite növekedjen, és hogy otthonosan érezze magát a többi hívővel való közösségben.”
