Slach monesz – ami ajtókat nyit

Slach monesz – ami ajtókat nyit

Tar Kata írása

Idén a Purim ünnepe március 23–24-re esett. Mivel ekkor már beindultak a gyülekezeti látogatásaink (hogy bemutassuk testvéreinknek a Messiás a zsidó húsvétban c. prezentációt), nem maradt már idő arra, hogy egy Purim ünnepet is megszervezzünk. Helyette egy purimi szokás gyakorlásával ünnepeltünk. Slach moneszt küldtünk három rabbi barátunknak. Ennek a jiddis szónak a héber eredetije: misloach manot (szó szerint: adagok küldése) – az Eszter könyvéből származik: „Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” (9:22)

 

Mindhárom rabbival már több éve barátkozunk. A gesztus tovább építette a baráti viszonyunkat. Egyikük kávéra hívta ’postásunkat’, Krisztit; a másikuk meghívta Ildit magukhoz szombatköszöntőre, és egy jót beszélgettek; a harmadik rabbi pedig három órás eszmecserét folytatott Messiás-hívő testvérünkkel, Péterrel* – mint utóbb kiderült, Jézusról. Ő is küldött nekünk ajándékot. De a legnagyobb ajándék az, hogy vannak barátaink a zsinagógában – akik nem ellenünk harcolnak, hanem valamiképpen (egy ki nem mondott módon, de) támogatják a szolgálatunkat. Kérünk, imádkozz ezekért a rabbikért, hogy bölcsességet és bátorságot kapjanak Istentől – a Messiás Jesua követéséhez.

* nem az igazi neve

Slach monesz: a szíveket is kinyitja

Slach monesz: a szíveket is kinyitja

Purim ünnepén Dórival a Múzeum-kertbe mentünk beszélgetni a fiatalokkal Azt kérdeztük tőlük, vajon tudják-e, mi ez az ünnep, és hogy kapcsolódik Jézushoz. Mindenki nagyon pozitívan állt hozzá a diskurzushoz. Talán azért is történhetett ez így, mert egy tálca finom, házi készítésű ’Hámán füle’ süteménnyel „támogattunk meg” a kezdeményezést. Az egyik beszélgetésünk 2 nagyon kedves és nyitott lánnyal történt. Alig kezdtünk bele az eszmecserébe, elolvasták a pólónkon lévő Zsidók Jézusért feliratot és azonnal kapcsoltak, hogy ez valahogy a zsidó ünnepekkel függhet össze. Egy kis gondolkodás után az egyik lány, nevezzük Hajninak*, kicsit félősen megjegyezte: „Ezt nekem tudnom kellene, nagypapám ugyanis zsidó származású…”. Innentől kezdve úgy csevegtünk egymással, mint négy jó barátnő. A lányok teljesen megnyíltak előttünk: mint amikor valamilyen komoly dolgot kellene megvitatnunk – de mégis ott volt a humor, az őszinteség, a kíváncsiság és az önfeledt nevetés is. Az Úr előkészítette a lányok szívét és a környéket is: ugyanis a mellettünk lévő padon ülők mind elmentek, mire elérkeztünk a befogadó imához. Az a nap számukra nemcsak a ’Hámán füle’ süteményről szólt, hanem az újjászületésről is. Kérlek, imádkozz Hajniért és Orsiért*, hogy a kezdeti lelkesedés kitartson az életük végéig.

Purim

Purim

 

Alapvető tudnivalók a Purim ünnepéről

A héber ’Purim’ szó jelentése: „sorsvetések”

Dátuma a zsidó naptár szerint: Ádár 14.

Körülbelüli ideje a Gergely-naptár szerint: február/március

A Purim ünnep elrendelése: i. e. V. század; Eszter 9:20–22.

 

A Purim célja

A Purim ünnepe az Eszter tekercsében (Megillat Eszter) olvasható, továbbá a Talmud Megilla traktátusában és más kommentárokban a történet színes, érzékletes kiegészítései tárulnak elénk.

A zsidó irodalomban rengeteg ilyen kiegészítés található. Miért? Eszter története a zsidó történelem minden más történeténél jobban tovább mesélésre ösztönöz (talán a Peszáchot és a Hanukát kivéve). A történetmesélés és a humor nagy zsidó hagyományai előtérbe kerülnek Purimkor: azon az ünnepen, amikor megemlékezünk arról, hogy az ókori Perzsiában Eszter és Mordokaj meghiúsította Hámán gonosz tervét, aki el akarta pusztítani a zsidókat. Purim nagy parancsa, hogy „hirdessük a csodát” a Megillat Eszter felolvasásával, közös lakomákkal, ajándékküldéssel és a szegényeknek való osztogatással. Az ünneplésnek más formái is vannak, a vad jelmezekbe öltözéstől kezdve a Purimspiel (purimi színdarab) eljátszásáig/megtekintéséig. Ez utóbbi Eszter történetét jeleníti meg.

 

A Purim eredete

A Megillat Eszter a Perzsa Birodalomban élő zsidó lány valószerűtlennek tűnő sorsával kezdődik.[1] Ahasvérus (Xerxész[2]) király, miután Vasti királynét menesztette az udvarból, Esztert választja új királynénak, aki a király zsidó tanácsosának, Mordokajnak az unokatestvére. Eszter hallgat Mordokaj útmutatására, így eltitkolja zsidó származását Xerxész elől – és egészen addig nem is derül erre fény, amíg a gonosz királyi tanácsadó, Hámán ki nem tervel egy halálos összeesküvést a zsidók ellen. Ez arra indítja Esztert, hogy fellépjen népe érdekében.

A történet leghíresebb sorai akkor hangzanak el, amikor Mordokaj rábeszéli Esztert, hogy bejelentés nélkül menjen be a királyhoz – ami főbenjáró bűnnek számított:

„Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4:13–14)

Jóllehet, a színfalak mögött Isten munkálkodott, Eszter és Mordokaj találékonyságukkal és furfangjukkal meghiúsították Hámán cselszövését. Hámán kivégzését és a zsidók megszabadulását követően Eszter és Mordokaj lakomát rendezett a jövő nemzedékek számára – hogy megünnepeljék népük túlélését, mert „bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult” (Eszter 9:22).

„Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel vagy távol, és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg az Adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre. Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” (Eszter 9:20–22)

Így született meg a Purim ünnepe. Azért kapta ezt a nevet, mert Hámán sorsot vetett (purim), hogy meghatározza a legkedvezőbb időpontot a kitervelt népirtás végrehajtására; ugyanakkor a sorsvetésről szóló versek rövidek és homályosak. Az Eszter 3:7-ben ezt olvashatjuk: „Pur-t vetettek (azaz sorsot vetettek).” A középkori rabbi, Rási így kommentálja: „Aki vetett, az vetett, és a vers nem határozza meg, hogy ki. Ez egy elliptikus (szókihagyásos) vers.” Az ezt követő mondatot, vagyis a „sorsolást”, így értelmezi: „A Szentírás így magyarázza: és mi a pur? Az a sorsolás. Sorsot vetett [hogy meghatározza], hogy melyik hónapban lesz valami sikeres.”[3] Eszter Istenbe vetett hűséges bizalmának és bátorságának köszönhetően, Hámán terve teljesen kudarcot vallott, és a zsidó nép megsemmisítésére rendelt nap a szabadulás napja lett: halál napja helyett az életé. Ez a Purim.

 

Hogyan ünnepeljük a Purimot?

A purimi ünnep

A purimi ünnep a vidámság és a jókedv ideje. Az ünnepet a Purim napján nappal kell megtartani, nem pedig az azt megelőző este (Megilla 7b), a „lakomák és örömök napjai” (Eszter 9:20–22) Biblia versek alapján. A rabbik így magyarázzák: „[Purim kapcsán olvasunk] örömről és lakomáról és jó napról; ‘öröm’: ez azt tanítja, hogy ezeken a napokon tilos gyászolni; ‘lakoma’: ez azt tanítja, hogy ezeken a napokon tilos böjtölni; ‘jó nap’: ez azt tanítja, hogy ezeken a napokon tilos munkát végezni.” (Megilla 5b). Az ünneplés és a mulatozás e napján a böjt, a gyász és a munka mind félre van söpörve.[4]

 

A csoda hirdetése

A legfontosabb azonban nem az evés és ivás, hanem a Megillat Eszter felolvasása és ezáltal „a csoda hirdetése”. Erre leggyakrabban a zsinagógában kerül sor, ahol az Eszter-tekercset (mely általában más szentírási részektől független, önálló tekercs[5]) hangosan felolvassák, zajos, zsongó hangulatban. A gyülekezet tagjai ujjonganak és nevetnek vagy dobognak a lábukkal, illetve kiabálnak és fújolnak, valahányszor a „Hámán” név elhangzik. (Ezt a 2 Mózes 17:14 alapján teszik, ahol Isten azt mondja, hogy „töröljük el Amálek emlékét” és így leszármazottjának, Hámánnak az emlékét is.)

Annak ellenére, hogy a Megilla felolvasása kaotikusnak tűnik, a Misna és a Talmud részletes szabályokat állít fel a csoda méltó kihirdetésére. A Megillát az elejétől a végéig kell elolvasnunk (egyes rabbik nem értenek egyet abban, hogy hol kell kezdeni); nem tarthatunk hosszú szüneteket; nem olvashatjuk visszafelé… még a pergamennek és a tekercs tintájának is kifogástalannak kell lennie!

 

Nem szabad feladnunk a csodahirdető lelkületet

 

E különböző szabályok fényében, amelyek közül némelyik magától értetődő – kötelességünk ragaszkodni a csodahirdető lelkülethez. Egy rabbi megjegyzi: „Amikor a szöveg azt mondja, hogy „ne feledkezz meg”, a szellemi feledékenység elleni felszólítás már adott. Mit kell akkor a „ne feledkezz meg” felszólítással kezdenem? Ez bizonyára azt jelenti, hogy kimondással [szó szerint: „szájjal”] hirdesd a csodát.” (Megilla 18a) Nem elég nem elfelejteni – az emlékezés egy lépéssel tovább megy: elménket meg kell erősítenünk a történetben, és azt hangosan kell elmondanunk. Csak így adózunk kellő hódolattal Istennek azért, hogy megmentette népét Hámán karmai közül.

 

Élelmiszerek küldése és adakozás a szegényeknek

A híres zsidó kommentátor, Maimonidész a Tórával egyenrangúnak tekintette Eszter könyvét mint a héber Biblia egyik elpusztíthatatlan könyvét. A Purim iránti szeretete semmiképpen sem volt kirekesztő – inkább azt hangsúlyozta, hogy minden zsidónak részt kell vennie benne. Maimonidész Misné Torá törvénykönyvében látjuk, hogy a közösség minden tagja – gazdag és szegény – kiveszi a részét a Purim megünnepléséből:

„Hasonlóképpen, az embernek kötelessége két adag húst, két más főtt ételt vagy két más ételt küldeni egy barátjának, ahogyan azt Eszter 9:22 is sugallja: „egymásnak ajándékokat… küldenek” … Dicséretes dolog sok barátnak küldeni ételcsomagot. Ha valakinek nincs módja arra, hogy ételadományokat küldjön egy barátjának, akkor cserélje el vele az ételét.”[6]

Purimkor a zsidók úgy köszöntik egymást, hogy ételt küldenek egymásnak – gyakran édességgel, dióval és gyümölcsökkel teli ajándékkosarak formájában, amelyeket héberül mishloach manotnak, jiddisül slach monesznek neveznek. Így a purimi ünnep az otthonokból a közösség egészére kiterjed. Nincs szükség pazarló költekezésre – két szegény barát egyszerűen csak ételt cserélhet és így „küldhetnek ételadományt”, ami egy módja a parancsolat teljesítésének a kevésbé szerencséseknek. Maimonidész hozzáteszi, hogy Purimkor alamizsnát kell adni azok számára, akiknek még maguknak sincs elég ennivalójuk.

„Purim napján az ember köteles alamizsnát osztani a szegényeknek. Legalább két szegény embernek egy-egy ajándékot adni, legyen az pénz, főtt étel vagy más étel… Nem szabad diszkriminatívnak lennünk a purimi ajándékok címzettjeinek kiválasztásában. Ehelyett annak kell adnunk, aki kinyújtja a kezét. Jobb bőkezűbben adakozni a szegényeknek, mint pazarló purimi lakomát készíteni, vagy a barátoknak küldeni ajándékot. Mert nincs nagyobb boldogság, mint a szegények, az árvák, az özvegyek és a betértek szívének megörvendeztetése.”[7]

Az alamizsnaosztás sokkal többet jelent egy akármilyen pazar lakománál vagy valamiféle ingyen étkeztetésnél. Az éhezőkről és a nyomorúságban élő szegényekről való gondoskodás olyan parancsolat, amelyet mindenkor teljesíteni kell; még a gondtalan mulatozás napján is meg kell emlékeznünk a szenvedő árvákról és özvegyekről.

 

Különleges zsinagógai olvasmányok Purimra

Tóra-szakasz: 2 Mózes/Smot 17:8–16 (Az izraeliták legyőzik az amálekitákat – ebből a törzsből származott Hámán.)

Nincs Haftara (Olvasmány a Próféták Könyvéből), ilyenkor természetesen a Megillat Esztert olvassuk.

 

A purimi néphagyomány

A többi bibliai zsidó ünnephez hasonlóan, napjainkban a Purim már nem az, ami az ókorban volt; az évszázadok folyamán a hagyományok és az értelmezések folyamatos egymásba összeszövődése mára sajátos jelleget kölcsönöz az ünnepnek. E hagyományok közül sok származik a Talmudból, a fogság utáni időszak legfőbb zsidó kommentárjából.

A Talmudban Eszter történetét sokféle módon kiszínezték – többek között angyali beavatkozásokkal, sőt még kevésbé szalonképes részletekkel is. Eszter mennyei szépséget kap az angyaloktól, hogy Ahasvérus tetszését elnyerje: „R. Josua b. Korha azt mondta: Eszter sápadt volt, de méltóság övezte.” (Megilla 13a) Hámán egykor „kenyérért eladott rabszolga” volt, akit Mordokaj megvásárolt a zsidók egyik (amálekiták ellen) vívott háborúja során. (Megilla 15b) Amikor Hámán Ahasvérus elé vezette Mordokajt, kénytelen volt maga megnyírni őt, mivel Eszter bezáratta az összes fürdőházat (ahol a fodrászat is működött), és Mordokaj nem volt hajlandó rendetlen hajjal megjelenni Ahasvérus előtt. Mordokaj, amikor fel akart ülni a lovára, Hámán segítségét kérte, és ahogy lendületet vett, véletlenül megrúgta őt. Hámán lánya összetévesztette a lovat vezető apját (Hámánt) Mordokajjal, ezért ráöntött egy éjjeliedényt; tévedését felismerve szégyenében leesett a háztetőről.[8]

Valamennyi ilyen hozzáadott részlet élénkíti a történetet, és vidámsággal tölti meg a Purimot.

 

A Purim szokásai

Egy rabbi szerint: „Purimkor az embernek kötelessége addig lágyítania magát [borral], amíg már nem tud különbséget tenni az „átkozott legyen Hámán” és az „áldott legyen Mordokaj” között.” (Megilla 7b)

Nemcsak az ital bőséges Purimkor, hanem az étel is. A purimi finomságok közül a kreplach (háromszögletű, hússal töltött gombóc) és a hamantaschen (háromszögletű, gyümölcstöltelékkel töltött sütemény) viszi a prímet. Ezek a kedvelt ételek számos dolgot jelképezhetnek: Hámán háromszögletű fülét; Hámán bohócszerű kalapját (a Purimspiel kitalációja), azzal ’állunk bosszút’, hogy megesszük; vagy akár Istent, aki ott rejtőzik Eszter történetének színfalai mögött!

A beöltözés szintén a purimi ünnepségek szerves részévé vált, és a reneszánsz kori olasz karneváli öltözetből ered, amelyet a zsidók Purimkor viseltek. Miért öltözünk be? Talán azért, mert Isten „álruhába öltözött” Eszter könyvében – még meg sincs említve, mégis végig Ő mozgatta a szálakat. Talán azért, mert Hámán olyan gyakran váltott jelmezt: rabszolgából főtanácsadón át akasztott emberré változott. Az öltözködés emlékeztet minket Mordokaj sok „jelmezváltására” is az Eszter könyvében – a szokásos udvari öltözéktől kezdve a hamun és a zsákruhán át a királyi bíborszínű tunikáig. Azzal, hogy harsány jelmezekbe öltözünk, eljátsszuk az Eszter könyvében megörökített zsidók és Hámán gyorsan változó sorsát.

A Kelet-Európából származó és világszerte elterjedt Purimspiel, vagyis a purimi színdarab évről-évre feleleveníti a történetet. A fergeteges jelmezekbe öltözött szereplők és a közönség egyaránt a zsidó irodalom részleteinek gazdag tárházából merítenek humort és színt. A purimi színdarabok során és az egész Purim ideje alatt különféle ’gonoszságokat’ művelünk Hámánnal. A legismertebb (ma is élő) gyakorlat az, amikor a Megilla-tekercs olvasásakor zajkeltő eszközökkel (pl. kereplővel), kiabálással és dobogással próbáljuk nem hallhatóvá tenni Hámán nevét, így ’törölve ki’ a nevét és a nevének még az emlékét is. Egyszóval, a Purimot a világ minden tájáról származó hagyományok gazdag szövevénye teszi a legvidámabb és legszínesebb zsidó ünneppé.

 

A Purim szellemi értelmezése

Néhány purimi hagyomány eltér a bibliai eszményektől: például a részegség és az ellenségek eltaposása. Ha azonban visszatérünk magához a könyvhöz: láthatjuk, hogy a Purim arra hív, hogy Istenről elmélkedjünk. Eszter könyvére sokáig – tévesen – úgy tekintettek, mint a Bibliának egy spiritualitást nélkülöző, sőt gusztustalan könyvére. Elhíresült erről Luther Márton panasza: „Annyira ellenszenvvel viseltetem a [Makkabeusok 2] és Eszter könyve iránt, hogy azt kívánom, bárcsak egyáltalán ne is léteznének; mert túlságosan judaizálnak, és sok bennük a pogány ízléstelenség.”[9] Ezzel ellentétben: a talmudi rabbik annyira nagyra becsülték Eszter könyvét, hogy időnként (élénk képzelőerőre valló) kapcsolatokat véltek felfedezni a héber Biblia más részeivel. A Talmud például a 22. Zsoltárt és annak híres szavait: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” és a „Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, drága életemet a kutya hatalmától” a vészterhes helyzetben lévő Eszterre vezeti vissza, holott a zsoltárt maga Dávid neve jegyzi.

A könyv tartalmának becsmérlése mellett egyesek a könyv hitelességét is megkérdőjelezték: azt állítva, hogy a Megillat Eszter nem más, mint mítosz vagy mesebeszéd. Ezek az Eszter könyvének valódisága elleni támadások az utóbbi években alábbhagytak, mivel a tudósok ismét megerősítették a történet általános legitimitását és történelmiségét (amelyben a zsidóknak hagyományosan soha nem volt okuk kételkedni).

 

Mások más okokból bírálták a Purimot – és túlzott nemzeti büszkeséget és önhittséget tulajdonítottak neki. Ezek az állítások azon téves meggyőződésen alapulnak, hogy amikor Eszter és Mordokaj túljártak a népirtó Hámán eszén, akkor inkább ravaszságról és furfangról, mintsem hősiességről tettek tanúbizonyságot. Sajnos az Eszter történetével és a Purim ünneplésével szembeni számos ellenvetés gyakran antiszemita érzelmekhez kötődik. Sőt, sok egyház teljesen elkerüli Eszter könyvét, néha azzal a sántító kifogással, hogy az „Isten” szó nem szerepel Eszter könyvében, és így nem lehet spirituális jelentősége.

 

„Sokan úgy vélik, hogy a Megillat Eszterben az eseményeket az az egyetlen szereplő rendezi, akit nem neveznek meg a könyvben: maga Isten.”

 

A Megillat Eszterben sokan mindenekelőtt arra találnak utalást, hogy a színfalak mögött rejtőzve az az egy szereplő tereli a történet eseményeit jó irányba, akit a könyvben nem neveznek meg: vagyis maga Isten. Bár nincs említve, sokan mégis Őt látják a középpontban: úgy az Esztert és Mordokajt érintő eseményekben – mint a zsidó nép megtartásában a történelem valamennyi korszakán át. Eszter könyve arra emlékeztet bennünket, hogy Isten akkor is igazgatja életünk részleteit, amikor a keze nem látható. Jóbhoz hasonlóan mi is azt mondhatjuk: „De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.” (Jób 23:8–10). És talán, Eszterhez hasonlóan, minket is szándékosan juttatott rendkívüli helyzetekbe (ezért a mostani időért), éppen azért, hogy az Ő szeretetének világossága legyünk mások számára.

 

Beszélgessünk róla!

Te milyen hagyományokat ünnepelsz Purimkor? Beöltözöl és megnézel egy purimi színdarabot? Elolvasod Eszter könyvét? Szívesen meghallgatnánk a válaszaidat ezekre a kérdésekre, és a gondolataidat erről a különlegesen örömteli ünnepről. Küldj nekünk üzenetet, és lépj velünk kapcsolatba. Chag Purim Szameach!

 

Lábjegyzetek

  1. Az ebben a szakaszban található összefoglaló kizárólag a Szentíráson alapul, nem pedig a fenti rabbinikus kommentárokon.
  2. Lásd Christine Hayes átiratát: „24. előadás – Alternatív látomások: Esther, Ruth, and Jonah [December 6, 2006],” Open Yale Courses, hozzáférés: 2017. július 24., Introduction to the Old Testament (Hebrew Bible) (30 másodperc): „A héber ábécében nincs x – ez Ahasvérus, ami Xerxes.”
  3. Rási kommentárja Eszter könyvéről 3:7, Chabad.org, hozzáférés: 2017. július 24., Eszter – 3. fejezet
  4. Néhány rabbi vitatta, hogy szabad-e dolgozni Purimkor vagy sem.
  5. Megilla19a: „Rab Júda azt mondta Sámuel nevében: Ha valaki a Megillát egy olyan kötetből olvassa, amely a többi szent iratot is tartalmazza, nem teljesítette a kötelezettségét”, vagyis azért, mert nem hirdeti eléggé a csodát. [Kivétel: ha nagyjából egyforma hosszúságú szövegrész van hozzácsatolva] E tanítás miatt sok Megilla-másolat készült, némelyiket bonyolult illusztrációkkal díszítették.
  6. Maimonidész, Misné Tora, ford. Eliyahu Touger, Chabad.org, hozzáférés: 2017. július 24., Megillah v’Chanukah – Második fejezet. „Megilla és Chanuka” 2:15
  7. Ibid. 2:16
  8. Mindezek a részletek a Megilla 16a című könyvből származnak.
  9. Asztali beszélgetés, XXIV.

[1] Az ebben a szakaszban található összefoglaló kizárólag a Szentíráson alapul, nem pedig a fenti rabbinikus kommentárokon.

[2] Lásd Christine Hayes átiratát: „24. előadás – Alternatív látomások: Esther, Ruth, and Jonah [December 6, 2006],” Open Yale Courses, hozzáférés: 2017. július 24., Introduction to the Old Testament (Hebrew Bible) (30 másodperc): „A héber ábécében nincs x – ez Ahasvérus, ami Xerxes.”

 

[3] Rási kommentárja Eszter könyvéről 3:7, Chabad.org, hozzáférés: 2017. július 24., Eszter – 3. fejezet

[4] Néhány rabbi vitatta, hogy szabad-e vagy sem dolgozni Purimkor.

[5] Megilla 19a: „Rab Júda azt mondta Sámuel nevében: Ha valaki a Megillát egy olyan kötetből olvassa, amely a többi szent iratot is tartalmazza, nem teljesítette a kötelezettségét”, vagyis azért, mert nem hirdeti eléggé a csodát. [Kivétel: ha nagyjából egyforma hosszúságú szövegrész van hozzácsatolva.] E tanítás miatt sok Megilla-másolat készült, némelyiket bonyolult illusztrációkkal díszítették.

[6] Maimonidész, Misné Tora, ford. Eliyahu Touger, Chabad.org, hozzáférés: 2017. július 24., Megillah v’Chanukah – Második fejezet. “Megilla és Chanuka” 2:15

[7] Ibid. 2:16

[8] Mindezek a részletek a Megilla 16a című könyvből származnak.

[9] Asztali beszélgetés, XXIV.

A neve azt jelenti: Szabadító! 

A neve azt jelenti: Szabadító! 

A neve azt jelenti: Szabadító! 

Hajdu Ildikó tollából

Edináról*, a 76 éves magyar származású izraeli hölgyről már korábbi levelünkben értesülhettetek. Az egyik beszélgetésünk alkalmával a Máté evangéliumából olvastam fel neki Jézus születésének történetét. Figyelmesen hallgatta, majd mikor ahhoz a részhez értem, hogy „a születendő gyermeket nevezzék Jézusnak”, akkor hirtelen a közbevágott: „Állj! A neve Jesua, ami azt jelenti, hogy szabadító!” Sokkolt ez a mondata, ugyanis még nem találkoztam olyan nem hívő emberrel, aki tudta volna, hogy maga a név ’szabadítót’ jelent. Ezután hosszas eszmecserét folytattunk a bűntől való szabadulás kérdéséről, illetve arról, hogy ez hogyan függ össze az ószövetségi áldozati rendszerrel. 

Edina egyszer csak felsóhajtott: „Annyira elegem van már ebből a háborúból! Kell, hogy legyen egy hely, ahol béke van, ahol az emberek szeretik egymást!” Öröm járta át a szívemet, és jóleső érzéssel válaszoltam neki: „Van ilyen hely! Pont ilyet készített Isten az ember számára: ez a Menny!” Majd úgy folytattam, hogy Jesua vissza fog jönni az övéiért, és viszi őket Magával. Edina ekkor megint közbevágott, és ezt kiáltotta: „én is akarok menni, engem is vigyen!” Ez a gyermeki, őszinte hit teljesen magával ragadott! Megkérdeztem: „tudod, hogyan lehet odajutni?” Miután ’nem’-mel válaszolt, elmondtam neki, hogy ehhez be kell hívnia Jesuát a szívébe; bocsánatot kell kérnie minden addigi bűnééért, lázadásáért; és kérnie kell, hogy legyen az élete Ura. „Kész vagy ezt megtenni?” – kérdeztem. „Igen.” – hangzott a felelet. 

Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre. Luk 15:7 

Edina meghívta a Szabadítót az életébe, Aki megmentette őt a bűn szolgaságából. Öröm van a Mennyben, és itt a földön is! 

* nem az igazi neve 

Izraeliek tapasztalják meg Jézus szeretetét New Yorkban

Izraeliek tapasztalják meg Jézus szeretetét New Yorkban

A Washington Square Park (egy rövid sétára a New York-i központunktól) mindig is remek hely volt arra, hogy meghívjunk embereket, hogy beszélgessünk lelki dolgokról. Tehillah Walker, az egyik gyakornokunk is ott találkozott az izraeli Elianával, aki épp akkor volt látogatóban New Yorkban.

Tehillah meséli: „Eliana kíváncsi lett az utcai táblánkra, amelyre az emberek felírhatták, hogy miért lehetnek hálásak. Elmagyaráztam neki, hogy mi a Zsidók Jézusért szervezethez tartozunk; meséltem neki a közösségi eseményeinkről, majd elérhetőséget cseréltünk egymással. Megegyeztünk, hogy majd ha visszajön Indianából – ahol egy barátját készült meglátogatni – összejövünk egy kávéra.”

Az október 7-i izraeli támadás idején Eliana Indianában tartózkodott.

Tehillah így folytatta: „Üzentet küldtem Elianának, hogy imádkozom érte és a családjáért. Válasz üzenetében az állt, hogy hadi szolgálatra vissza kell térnie Izraelbe. Chaim Birnbaummal közösen kimentünk érte a LaGuardia repülőtérre; meghívtuk őt reggelizni; majd a John F. Kennedy nemzetközi repülőtéren feltettük őt a hazafelé induló gépre.”

Chaim így emlékszik vissza: „Meglepődtem, hogy felismertük egymást Elianával, noha három évvel azelőtt találkoztunk Izraelben!” (Chaim több évig szolgált a Tel-Avivi csapatunkban, és feleségével, Vereddel együtt tavaly júliusban költözött New Yorkba.)

Reggelizés közben Eliana megkérdezte Tehilláh-tól, hogy miért nem fél nyíltan viselni a Dávid-csillagot. „Azt mondtam neki, hogy Istenben bízom, hogy megvéd. Miután kitettük őt a Kennedyn, üzenetben egy áldást küldtem neki.” – így Tehillah.

Chaim hozzáteszi: „Amikor Eliana visszaérkezett Izraelbe, küldött magáról egy egyenruhás fényképet; és újra köszönetet mondott a vendégszeretetünkért.”

Hála a Hozzátok hasonló társaknak, Eliana egy a sok ezer izraeli közül, akik napjainkban találkoznak Jézus szeretetével.
Kérlek, imádkozzatok, hogy Isten őrizze meg őt; és hogy az evangélium magjai, amelyek a háború közepette az ő és megannyi más izraelita életébe lettek elültetve: a Jesuába (Jézusba) vetett, virágzó hitté tudjanak érni.

A neveket megváltoztattuk a magánélet védelme érdekében.

„Ezért a mostani időért”: Az antiszemitizmus megértése ma

„Ezért a mostani időért”: Az antiszemitizmus megértése ma

David Brickner, ügyvezető igazgató

„A folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz”. Ettől a jelszótól hangosak az egyetemi kampuszok és a nagyvárosok utcái Európában és Észak-Amerikában. De sokan, akik ezt skandálják, nem tudják, hogy melyik folyóra vagy tengerre utalnak – és hogy ez mit jelent.* Azt sem tudják, hogy a Hamász azt állítja: „Palesztina a miénk a folyótól a tengerig és déltől északig”. A tüntetések mögött azonban sötét erők állnak, akik nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a skandálás Izrael állam felszámolására és a zsidó nép elpusztítására szólít fel.

A Jordán folyó a zsidó állam – Izrael állam – keleti határa, a Földközi-tenger pedig a nyugati határ. A világon ma élő 13 millió zsidó ember több mint fele e határok között él. A Hamász szerint a mai Izrael területén szó szerint nincs helye a zsidó államnak vagy a zsidó népnek. Akár tudatosan, akár nem: azok, akik támogatják a Hamászt, csatlakoznak a népirtásra való felhíváshoz. Sok zsidó és keresztény ember egyaránt elgondolkodik azon, hogy hogyan lehetséges, hogy a holokauszt után ilyen röviddel ennyi ember gyilkos gyűlöletet érez a zsidó nép iránt? De van történelmi előzménye ennek a fajta gyűlöletnek.

Antiszemitizmus bibliai szemüvegen keresztül

Március 23-án kezdődik a Purim ünnepe, amely arra emlékezik, hogy Isten megszabadította a zsidó népet, ahogyan azt Eszter könyve elbeszéli. Abban az időben „Hámán el akarta pusztítani az összes zsidót, aki Ahasvérus egész királyságában volt” (Eszter 3:6) – ez a királyság „Indiától Etiópiáig” terjedt (Eszter 8:9). Milyen figyelemre méltó párhuzam ez a mi jelenlegi közel-keleti válságunkkal.

Gondolkoztál már azon, hogy vajon miért vált ekkora mértékűvé Hámán személyes ellenszenve a zsidó néppel szemben? Hámán kezdetben azért neheztelt Mordokájra, mert nem volt hajlandó hódolni neki; de személyes ellenszenvét rosszindulatú mozgalommá fokozta, amikor rábeszélte a királyt, hogy „pusztítson el, öljön meg és semmisítsen meg minden zsidót, ifjakat és öregeket, kisgyermekeket és asszonyokat, egy napon, a tizenkettedik hónap tizenharmadik napján, ami az Ádár hónap, és fosztogassa a vagyonukat” (Eszter 3:13).

A zsidó nép elleni gyűlöletet Isten ellensége ihlette.

Valami sokkal sötétebb volt a háttérben, mint egy ember haragja. A zsidó nép iránti ilyen általános utálatot a zsidók Istenének ellensége gerjeszti: maga a Sátán. Hála Istennek, Hámán szándékai nem váltak valóra – és végül azt a sorsot szenvedte el, amit a zsidó népnek szánt (Eszter 7:10).

Isten azért harcolt, hogy megőrizze választott népét, de vegyük észre, hogy ehhez embereket használt fel. Mordokáj erkölcsi tisztasága és Eszter királyné bátorsága nélkül ez a történet egészen másképp is végződhetett volna. Gondoljunk bele, milyen következményekkel járt volna a zsidó nép elpusztítása. Isten a zsidó népet választotta ki, hogy az eszköze legyen: amely által a megváltás tervét megvalósítja.

Isten ígéretei a zsidó nép számára mindannyiunkra hatással vannak

A purimi események nélkül a Messiás Jézus nem született volna meg, hogy feláldozza értünk az életét, és mi most nem készülnénk arra, hogy megünnepeljük a feltámadását. Pontosan ez az, amiért a Sátán állandóan ilyen zsigeri gyűlöletet gerjeszt. Nem akarta, hogy Isten megváltó terve megvalósuljon. Bár nem sikerült megakadályoznia, de mind a mai napig folyamatosan igyekszik megkérdőjelezni Isten azon képességét, hogy betartsa ígéreteit. Ne feledjük, hogy azoknak az ígéreteknek, amelyeket Isten a zsidó népnek tett, az a célja, hogy minden nemzetből – zsidókból és pogányokból egyaránt – embereket váltson meg.

 

A „folyótól a tengerig” szavak szó szerint Isten ígéretét jelentik a zsidó nép számára.

 

A Sátán gyakran úgy palástolja gonosz szándékait, hogy kiforgatja az igazságot – és olyan embereket használ fel, akiknek nincs elég ismeretük. Isten Igéjére kell rámutatnunk, hogy leleplezzük hazugságait. A „folyótól a tengerig” szavak szó szerint Isten ígéretét jelentik, amit a zsidó népnek tett annak a földnek a határait illetően, amelyet nekik adott (lásd Józsué 1:4; Ezékiel 47). A Sátán Isten saját szavait akarja felhasználni arra, hogy megtévessze a világot, és gyűlöletet szítson az Ő népe ellen.

A zsidó emberek melletti kiállás hogyanja és miértje napjainkban

Jézus mai követői számára a zsidó nép mellé állni azt jelenti, hogy hitünket és energiánkat arra összpontosítjuk, hogy Isten elkövetkezendő ígéretei és örökkévaló céljai mögé álljunk. Ehhez a fent idézett szakaszokhoz hasonló bibliai ismeretekre, valamint erkölcsi tisztánlátásra és bátorságra van szükség.

Időnként ez az erkölcsi tisztánlátás és isteni bátorság sajnálatos módon hiányzik Isten népéből. Hitler uralkodása alatt (viszonylag kevés jeles kivételtől eltekintve) a keresztények csendben maradtak. Megtörténhet ugyanez a mi időnkben is? Vajon a tisztánlátás és a bátorság a Hamász támadása idején is elmarad? Imádkozom, hogy Jézus követői továbbra is kiálljanak Izrael mellett.

Mordokáj azt mondta Eszternek, hogy Isten „ezért a mostani időért” hívta őt el és állította arra a helyre, hogy síkra szálljon a zsidó népért (Eszter 4:14). És ebben a mostani időben Isten még mindig arra hívja népét, hogy álljon ki. Hogyan állhatnak ki a keresztények a zsidó nép mellett egy ilyen időszakban, mint ez? Megtehetjük ezt Eszter bátorságával és Mordokáj erkölcsi tisztaságával. És megtehetjük ezt az összes ártatlan áldozat – zsidók és arabok – szenvedése iránti együttérzéssel.

Íme néhány javaslat:

  1. A Zsidók Jézusért olyan partnerekkel van megáldva, mint te, akik szeretik Isten Igéjét; szükségünk van arra, hogy megosszátok szereteteteket és bibliai ismereteiteket azokkal, akik a Ti hatókörötökbe tartoznak.
  2. Ha azt hallod, hogy az emberek hamis egyenlőségjelet tesznek az izraeli önvédelem és a Hamász gyilkos szándéka közé: ne feledd, hogy néhányan talán őszintén nem értik, amit szajkóznak. Tisztelettel tegyetek fel olyan kérdéseket, amelyek fényt derítenek az Izrael elleni fenyegetés valódi és halálos természetére.
  3. Bátran tartsuk fenn világszerte a zsidó nép támogatását azáltal, hogy például követeljük a gázai túszok azonnali szabadon bocsátását, és megáldjuk a rászoruló zsidó embereket a szolgálat és a nagylelkűség cselekedeteivel, ahogy Isten ezt lehetővé teszi.
  4. Félelem és mentegetőzés nélkül vigyük tovább az evangélium jó hírét a zsidó népnek – bárhol is éljenek. Ez a legfontosabb dolog!

Az evangélium megosztása az antiszemitizmus pontos ellentéte.

Az egyetlen út a zsidó nép számára Isten legnagyobb áldásához: Jesua, Izráel Messiása. Az evangélium terjesztése (épp emiatt) az antiszemitizmus szöges ellentéte. Amint azt e havi helyszíni beszámolóinkból is láthatjátok, a mai napon több lehetőség kínálkozik erre, mint valaha.

A háború tavaly októberi kezdete óta több mint a kétszeresére nőtt azoknak az izraelieknek a száma, akik héber nyelvű Újszövetséget szeretnének kapni. Valódi éhség van Isten Igéje iránt – ezért nekünk, akik őszintén hiszünk az Igében, az ilyen helyzetben az a feladatunk, hogy most cselekedjünk Izráel üdvösségéért.

* Ron E. Hassner, „Melyik folyótól melyik tengerig?” Wall Street Journal, 2023. december 5.

Korrepetálni a rabbiképző diákjait

Korrepetálni a rabbiképző diákjait

„Tudnál segíteni a felkészülésemben?” – kérdezte tőlem az egyetemről az első évfolyamos Klári*, akivel korábban már nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Klári egy fiatal, nyitott szívű, őszinte, kedves teremtés, akit hagyományos zsidó neveltetése ellenére nem zavar, hogy mi olyan zsidók vagyunk, akik hiszünk Jesuában; és aki már többször részt vett a szombatköszöntő alkalmainkon. A judaisztika vizsgájára készült, és a vizsga egyik feladatsora az volt, hogy Mózes első könyvétől (azaz a B’resit-től) kezdve, a teljes Tórán, Józsuén, illetve a Bírák könyvén át egészen Dávid királyig bezárólag random kérdésekre kellett válaszolni. Klári becsületesen megtanulta a Tanakh ezen fejezeteit, de mégis maradtak homályos pontok, amelyekhez a segítségemet kérte. A kielégítő válaszokhoz jó mélyre kellett ásni a tudásomban és a Bibliában. Mikor elérkeztünk a Bírák könyvéhez, és kezdtem magyarázni az összefüggést: „tudod, ez egy olyan időszaka volt Izraelnek, amikor nem volt király, teljes káosz uralkodott, és mindenki azt csinált, amit akart, és csak akkor fordultak Istenhez, amikor már rosszul ment a soruk”, Klári teljesen őszintén megkérdezte tőlem: „És Isten ezek után még segített nekik?”. Isten szereti az ilyen ártatlan, gyermeki kérdéseket. A felkészülés során még azt is meg tudtuk beszélni, hogy Dávid azért volt az Isten szíve szerinti férfiú, mert – többek között – tudott őszintén bocsánatot kérni a bűneiért. Klári nyitott lélekkel figyelt, végül megjegyezte: „szeretem, ahogy beszélsz ezekről a dolgokról, megérintenek.” Búcsúzóul még megáldottam őt. Isten megígérte, hogy az Ő Beszéde, amely a szájából kijön, nem tér vissza hozzá üresen, hanem megcselekszi, amit akar, és szerencsés lesz ott, ahová kiküldi. Ézs 55:11  Klári egyébként ötösre vizsgázott. De, bízom abban, hogy Isten nemcsak ebben segíti meg Klárit, hanem abban is, hogy személyesen meg fogja ismerni a Megváltóját. Kérlek, imádkozz, hogy Klári továbbra is ilyen gyermeki lélekkel tudja fogadni a Biblia igazságait.

* nem az igazi neve

Indul a Mispaha! Egy hely, ahova visszavágynak…

Indul a Mispaha! Egy hely, ahova visszavágynak…

Januárban indítottunk útjára egy olyan régóta tervezett projektet, amelyhez az Úr adta meg a kellő embereket, tehetséget és erőforrásokat az Ő kirendelt idejében. E projekt a fiatal felnőtteknek teremt egy lendülettel teli, ugyanakkor bensőséges közeget, ahol egységben, egy új emberként, egy családként a zsidó és nem zsidó testvérek együtt emelhetik fel Messiásukat, Jesuát. Szeretnénk egy olyan közösségi kultúrát kialakítani, amelytől egy Jesuát még nem elfogadó zsidó fiatal felnőtt sem idegenkedik, hanem amelybe visszavágyik. Visszavágyik, mert először is, jelen van Isten Szelleme, másodszor is, mert jelen van az az egymás iránti szeretet, amit mi is Jesuától veszünk át, és amelyet megtapasztalva megtudják, hogy mi az Ő tanítványai vagyunk. A mi közösségünk egy család: mispaha, ahogy a héber mondja. Ha egy még nem megtért, de érdeklődő zsidó ember jön a mi mispahánkba vendégségbe, akkor azt látja, hogy itt zsidó és nem zsidó EGYSÉGBEN és SZERETBEN és EGYENLŐSÉGBEN működik a maga szerepében.

Az alkalmainkon első századbeli közel-keleti hangulatot idézve szőnyegeken és párnákon ülve zenélünk, éneklünk dicsőítéseket, és fogyasztjuk el a vacsorát. Egyéni bizonyságok hangzanak el, és az evangéliumot is bemutatjuk.

Nyilvánvaló, de annál inkább alkalmazandó igazság, hogy a fiatal generációra mennyire hat a közösség és a hasonló korosztálytól származó személyes bizonyságtétel. A Mispaha alkalmain a szavakkal hirdetett evangélium párosul a gyakorlatban látottal, mindez pedig egy zsidó ember számára „érthető nyelven”. Ezzel a projekttel a Zsidók Jézusért budapesti csapata még tágabb körben tud zsidó embereket megszólítani. Kérlek. imádkozz, hogy az Úr küldje a szolgálócsapat tagjainak életébe a nyitott zsidó fiatalokat, akik szívesen el fognak jönni az alkalmainkra.

Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Izraeli magyar zsidók, budapesti messiási zsidók és izraeli beduinok találkozási pontja

Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. (Efézus 2:14)

Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Ezt mi sem mutatja jobban, mint az alábbi fantasztikus történet. Bizonyára emlékeztek arra, hogy az első gázai túszcsere során volt két magyar származású lány a túszok között:

https://index.hu/belfold/2023/10/26/hamasz-izrael-kulugyminiszterium-tuszejtes-magyar-allampolgarok/

A történet érdekessége az, hogy a JFJ izraeli csapata összekapcsolt minket egy magyar származású hölggyel, aki magyar nyelvű Bibliát szeretett volna kapni. A hölgyet Edinának* hívják. Már az első beszélgetés során kiderült, hogy 76 éves, 10 éves korában alijázott szüleivel Izraelbe, és mind a mai napig nagyon jól beszél magyarul. Azt is megtudtam, hogy ő a cikkben szerepelő két kislány nagymamája!

Edina nagyon örült a beszélgetésünknek. Jesuáról is röviden szót ejtettünk. Meglepetéssel hallottam, amikor határozottan kijelentette: hiszi, hogy Jesua zsidóként született, élt és halt meg. Egyedül a feltámadással vannak problémái. 

Kérlek, imádkozz azért, hogy Edinához eljusson a magyar nyelvű Biblia, és azután a rendszeres Igeolvasás során megértse a feltámadás jelentőségét. Valamint azt, hogy Jesua azért jött el, hogy lebontsa az ellenségeskedés válaszfalát és békét hozzon minden nemzet számára. Arról is beszélt, hogy még a háború kirobbanása előtt az arabok és a zsidók egymás településére jártak át vásárolni, azóta ez, sajnos megszűnt, el vannak zárva egymástól.

Edina unokái és lánya lelki felgyógyulásáért is imádkozz, kérlek. Bár ők a Hanukát már a családjukkal töltötték, mégis óriási lelki és fizikai traumán mentek keresztül.

Imádkozz azért, hogy az izraeli arabok és zsidók közti barátság megerősödjön. Értsék meg, hogy a terror mindkettejük ellensége, és a túlélés egyedüli esélyét csak a megbékélés hozhatja el.

* nem az igazi neve

 

Hajdu Ildikó

A fájdalmatok, a mi fájdalmunk is!

A fájdalmatok, a mi fájdalmunk is!

„Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján!”

látogatás Izrael Állam budapesti Nagykövetségén

 

Te is jelen voltál, mikor az ellenség elhurcolta kincseit, idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek. Te is úgy viselkedtél, mint azok! Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján! Ne nevess Júda fiain pusztulásuk napján! Ne beszélj róluk nagy hangon nyomorúságuk napján!  Mert közel van már az Úr napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll fejedre, amit elkövettél! (Abdiás 1:11–15)

 

Izrael Istene nem huny szemet népe bűnei fölött. Prófétái többnyire ezeket ostorozzák – és előre jelzik Isten ítéletét népe engedetlensége miatt. Ugyanakkor szava van a népekhez is – különösen a testvérnépekhez. Edom Ézsautól származik, aki Jákób testvére. Akár egy földi apa, amikor látja, hogy az egyik fia kárörömmel szemléli, amíg a másik fiát fegyelmezi – bizony megfenyíti a kárörvendő testvért is. De vajon elegendő-e, ha a testvér pusztán nem kárörvendő? Vajon nem fáj-e az atya szíve, ha az egyik gyermeke szenvedését a másik közönyösen, ölbe tett kézzel szemléli?

Izrael népét a közelmúltban súlyos csapás érte. Hogy ez mennyire volt Isten ítélete – nem a mi dolgunk eldönteni. Azt azonban tudnunk kell, hogy a Messiás révén mi keresztyének vagyunk Izrael legközelebbi rokonai. Az ő fájdalma a mienk is. Az őt ért csapás minket is sújt. És ahelyett, hogy okosan arról bölcselkedünk, hogy a zsidóknak meg kellene térnie (ami amúgy igaz), mindent meg kell tennünk, hogy testvéri szeretetünket megtapasztalják.

December 20-án egy kis csapat (Perjesi István, az Agapé Hálózat vezető pásztora, Tar Kata, a budapesti Zsidók Jézusért Misszió vezetője és a PAX Tv két munkatársa) látogatást tett Yacov Hadas-Handelsman úrnál, Izrael magyarországi nagyköveténél, hogy átnyújtson egy 99 keresztény (többségében vezetők) által aláírt levelet, melyben együttérzésünket fejezzük ki, és támogatásunkról biztosítjuk Izrael népét. Az aláírók a magyar kereszténység szinte valamennyi felekezetét képviselték, kb. 35–40.000 embert. A nagykövet úr szívesen fogadott bennünket; reagálásban méltatta a gesztust; és az október 7-i terrortámadást és az azt követő eseményeket értékelve hangsúlyozta, hogy az egész zsidó-keresztény kultúra forog veszélyben. A Pax Tv munkatársa, Simon-Palov Judit interjút is készített a nagykövet úrral. A teljes esemény megtekinthető ezen a linken. A levél itt olvasható.

Perjesi István testvérünk megáldotta a nagykövet urat és benne Izrael népét. Hisszük, hogy ennek a jó kezdetnek virágzó folytatása lesz. Keresztyénként egyre inkább késznek kell lennünk a testvéri gesztusokra – ennek bizonyosan jó gyümölcse lesz: sok zsidó barátunk szíve megnyílik a Messiás Jézus előtt.

 

 

Tar Kata