Te is jelen voltál, mikor az ellenség elhurcolta kincseit, idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek. Te is úgy viselkedtél, mint azok! Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján! Ne nevess Júda fiain pusztulásuk napján! Ne beszélj róluk nagy hangon nyomorúságuk napján! …Mert közel van már az Úr napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll fejedre, amit elkövettél! (Abdiás 1:11–15)
Izrael Istene nem huny szemet népe bűnei fölött. Prófétái többnyire ezeket ostorozzák – és előre jelzik Isten ítéletét népe engedetlensége miatt. Ugyanakkor szava van a népekhez is – különösen a testvérnépekhez. Edom Ézsautól származik, aki Jákób testvére. Akár egy földi apa, amikor látja, hogy az egyik fia kárörömmel szemléli, amíg a másik fiát fegyelmezi – bizony megfenyíti a kárörvendő testvért is. De vajon elegendő-e, ha a testvér pusztán nem kárörvendő? Vajon nem fáj-e az atya szíve, ha az egyik gyermeke szenvedését a másik közönyösen, ölbe tett kézzel szemléli?
Izrael népét a közelmúltban súlyos csapás érte. Hogy ez mennyire volt Isten ítélete – nem a mi dolgunk eldönteni. Azt azonban tudnunk kell, hogy a Messiás révén mi keresztyének vagyunk Izrael legközelebbi rokonai. Az ő fájdalma a mienk is. Az őt ért csapás minket is sújt. És ahelyett, hogy okosan arról bölcselkedünk, hogy a zsidóknak meg kellene térnie (ami amúgy igaz), mindent meg kell tennünk, hogy testvéri szeretetünket megtapasztalják.
December 20-án egy kis csapat (Perjesi István, az Agapé Hálózat vezető pásztora, Tar Kata, a budapesti Zsidók Jézusért Misszió vezetője és a PAX Tv két munkatársa) látogatást tett Yacov Hadas-Handelsman úrnál, Izrael magyarországi nagyköveténél, hogy átnyújtson egy 99 keresztény (többségében vezetők) által aláírt levelet, melyben együttérzésünket fejezzük ki, és támogatásunkról biztosítjuk Izrael népét. Az aláírók a magyar kereszténység szinte valamennyi felekezetét képviselték, kb. 35–40.000 embert. A nagykövet úr szívesen fogadott bennünket; reagálásban méltatta a gesztust; és az október 7-i terrortámadást és az azt követő eseményeket értékelve hangsúlyozta, hogy az egész zsidó-keresztény kultúra forog veszélyben. A Pax Tv munkatársa, Simon-Palov Judit interjút is készített a nagykövet úrral. A teljes esemény megtekinthető ezen a linken. A levél itt olvasható.
Perjesi István testvérünk megáldotta a nagykövet urat és benne Izrael népét. Hisszük, hogy ennek a jó kezdetnek virágzó folytatása lesz. Keresztyénként egyre inkább késznek kell lennünk a testvéri gesztusokra – ennek bizonyosan jó gyümölcse lesz: sok zsidó barátunk szíve megnyílik a Messiás Jézus előtt.
Miközben Jeff Morgan a tel-avivi csapatunkban szolgál, abban is segít, hogy a Zsidók Jézusért YouTube-csatornánkon keresztül elérjük az embereket a világ minden táján. Jeff rendszeresen készít interjúkat zsidó hívőkkel, akik az élet minden területéről érkeznek. Ebben az évben több mint negyedmillió emberhez juttattuk el a Jesuában való hitről szóló személyes történeteket.
Egy zsidó tudóssal, Dr. James Tourral tartott interjú meghallgatása után egy hatvanas éveiben járó zsidó nő, Jenny, hitre jutott. Jenny évek óta kereste a békét és a reményt. Miután látta Dr. Tour tanúságtételét, Jenny elfogadta a férfi ajánlatát, hogy bárkivel hajlandó beszélni, aki komolyan keresi az igazságot Jézusról. Dr. Tour online találkozott Jennyvel, elmondta neki az evangéliumot, majd tanulmányozták a történelmet és a próféciákat. Mielőtt azonban James befejezhette volna a történelmi adatok összefoglalását, Jenny zokogásban kitörve hitre jutott, és már más emberként fejezte be a beszélgetést. Dicsőség érte az Úrnak!
Kérjük, imádkozzatok Jennyért, hogy növekedjen új hitében, és sok más emberért, akik megnézik ezeket a bizonyságtételeket, hogy ők is hittel forduljanak Jézushoz.
Dr. Tour bizonyságtétele a következő címen tekinthető meg:
Az Izraelt ért brutális támadás minden eddigi közel-keleti incidensnél súlyosabban érintette Izrael és a világ zsidóságát. Október 7-e a holokauszt óta legnagyobb tragédiaként vonult be a zsidó nép történelmébe.
A világ szenvedélyesen szót emelt mind Izrael, mind Palesztina mellett. Ez az esemény megmutatta, hogy a szélsőséges iszlamista csoportok szinte egy emberként mozgósíthatók Európában, Amerikában és a világ más nagy városaiban. Az a jelenség, hogy egy igaz vagy igaznak vélt ügyért bármilyen eszközt – akár ártatlan civilek bestiális megerőszakolását meggyilkolását és meggyalázását – be lehet vetni, és ezt értelmes, civilizált emberek még meg is ünneplik: ez közelebb sodorja egymáshoz azokat a csoportokat, akik eddig egy bizonyos értelemben a barikád két oldalán álltak: a Jesuában hívő és nem hívő zsidó embereket.
A múltkori imalevelünkben utaltam egy váratlan lehetőségre: Egy keresztény rádióban beszélgethettem egy köztiszteletben álló rabbival a kialakult helyzetről. Felemelő volt.
Az interjú készítője faggatott minket a konfliktus gyökeréről. A rabbi úr nem Hágár és Sára, illetve Ismael és Izsák vetélkedéséig vezette vissza a jelen ellenségeskedést. Alapos történelmi áttekintést adott inkább az 1. világháború utáni helyzetig, az Oszmán Birodalom széthullásáig és a zsidó haza helyreállítására tett brit szándéknyilatkozatig (Balfour-nyilatkozat) visszanyúlva.
Nekem a konfliktus spirituális oka jutott, amely nem pusztán Ismaeltől, hanem az emberiségnek a Teremtője elleni lázadásából származik. Isten láthatatlan, ezért a gonosz az Ő látható képviselői ellen fordul. Az antiszemitizmus fő oka az, hogy Isten a zsidó népen keresztül hajtja végre az emberiség megváltását. Éppen ezért fontos a keresztyéneknek világosan látni, felismerni, hogy a zsidó népbe beoltva ugyanannak az üdvtörténetnek vagyunk a részesei – és az Izraelt ért támadás az Isten zsidó-keresztény népét ért támadás. Ezért nem hallgathatunk. Sok egyébről is szó volt. A beszélgetést itt meghallgathatod: https://riverradio.hu/adasok/izrael-haboruban/
Amikor kialudt a stúdió ajtaja feletti piros lámpa, és levettük a fejmikrofont a fülünkről, rabbi barátunknak sietnie kellett volna, de mégsem sietett el. Szándékát fejezte ki a jövőbeli együttműködésre ezzel a rádióval, egész pontosan a velem való közös interjúk folytatására. Mi ez, ha nem csoda? Kérünk, imádkozz, hogy Isten terve szerint bontakozzon ki a jövőbeli együttműködésünk, és rabbi barátunk rabbi testvérünkké legyen.
Jézusban hívő zsidó emberként gyakran találjuk magunkat két világ között. Bár a zsidó és a keresztény közösség néha félreért bennünket, mégis abban az egyedülálló helyzetben vagyunk, hogy tolmácsként közvetíthetünk e kettő között. Pontosabban: segíthetünk a nem zsidó Jézus-követőknek abban, hogy jobban megértsék a zsidó közösséget, és jobban együttérezzenek vele. A nem zsidó testvéreinknek pedig tudniuk kell, hogy a zsidó embereknek most nagyobb szüksége van a törődésükre és a támogatásukra, mint valaha!
Az érzelmek árhulláma
Október 7-én, szombat reggel az egyik WhatsApp-csoportomban egy üzenet figyelmeztetett arra, hogy valami szörnyűség történik Izraelben. Felkerestem egy izraeli híroldalt – és beszippantott a fájdalmasan lassú hírfolyam. Támadás történt. Invázió volt? Terrorista támadás? Elkezdtem írni izraeli barátaimnak, hogy megkérdezzem, jól vannak-e, és hogy tudassam velük, hogy gondolok rájuk, és imádkozom értük. Egyedül voltam a két kisgyermekemmel, de nem tudtam levenni a szemem a telefonomról. Magával sodort az érzelmek árhulláma. Azóta sem tértem magamhoz teljesen.
Bár nem vagyok izraeli, zsidó vagyok – és ezek az események nagyon megviselnek. Néha émelygek, felfordul a gyomrom, máskor meg elönt a harag. Majd rám tör a félelem. Aztán szomorú vagyok. Legtöbbször nem tudom megmondani, mit érzek. Az egyetemi éveimben megismert mentorom (egy lelkész) felhívott telefonon, és hagyta, hogy kiöntsem rá mindazt, ami feszített. Összevissza beszéltem. Biztos vagyok benne, hogy nem mindig beszéltem értelmesen. Azt mondtam neki: „Ez volt a legrosszabb pár hét, amióta az eszemet tudom”.
Mint sok amerikai zsidó ember, én is jelentős időt töltöttem Izraelben. Főiskolás éveim alatt négyszer jártam ott; három hónapig éltem Haifában és Tel-Avivban. Fontolgattam, hogy Izraelbe költözöm, sőt akár izraeli állampolgárrá válok. Sok izraelit ismerek személyesen. Barátaim, akik vendégül láttak otthonukban, most rokonaikat gyászolják. Kollégáimat és barátaimat behívják egy nagyon veszélyesnek ígérkező háborúba, és néhányan végig kell nézzék, hogy felnőtt gyermekeiket hívják be szolgálatra.
De még ha mindez nem is lenne igaz – ha soha nem láttam volna Izraelt, ha nem beszélnék egy kicsit sem héberül, ha nem ismernék egyetlen izraelit sem –, azt hiszem, akkor is azt érezném, amit most a lényem legmélyén érzek.
Nemcsak én érzek így
Ezt a válságot gyakorlatilag minden zsidó ember a magáénak érzi. Nemcsak, hogy ez volt a legsúlyosabb támadás Izrael 75 éves, konfliktusokkal terhelt történelmében – hanem a holokauszt óta ez volt a zsidók ellen elkövetett legszörnyűbb mészárlás is.
Részben ez az oka annak, hogy a zsidó közösség annyira megrendült. Történelmünk során számos atrocitást éltünk át: mészárlások a keresztes háborúk idején, kényszerített áttérések és kínzások a spanyol inkvizíció idején, pogromok Kelet-Európában – és a lista még hosszan folytatható. A holokauszt után azt mondtuk: „Soha többé!”. Izraelnek kellett volna biztosítékot jelentenie arra, hogy a zsidók soha többé nem lesznek tömeges mészárlás áldozatai. Izrael valóban képes is volt megvédeni nemcsak a saját polgárait, hanem szerte a világon garantálni a zsidók méltóságát és biztonságát. Azonban ez a biztonságérzet október 7-én szertefoszlott.
Örvendeznünk kellett volna, amikor befejezzük a Tóra-olvasás ciklusát, de mi gyötrelemben voltunk.
Azon a szombat estén részt vettem a Szimchát Tóra (a Tóra örömünnepe) alkalmából tartott összejövetelen, hogy miután a Tóra ötödik könyvének a végére jutva befejeztük a Tóra-olvasás éves ciklusát, újra kezdjük a Teremtés könyvével. A szokás ilyenkor örvendezni: énekelni és táncolni a Tóra-tekercsekkel. De most gyötrődtünk. Az egyik felszólaló – egy rabbi – aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a családja és a barátai Izraelben videókat látnak majd róla, amint táncol – miközben ők bujkálnak, szeretteiket keresik, halottaikat gyászolják… vagy arra készülnek, hogy gyermekeiket háborúba küldjék.
A következő pénteket a Hamász a „harag és a dzsihád napjának” nevezte. New Yorkban, ahol élek, és szerte a világon azon vívódunk, vajon biztonságban elhagyhatjuk-e otthonainkat, és folytathatjuk-e a mindennapjainkat. Zsidó emberek zsidó iskolákba, zsinagógákba és más intézményekbe indultak el aznap – tudván, hogy antiszemita erőszak célpontjai lehetünk.
A Jézusban hívő zsidó barátaim is küszködnek. Az egyik barátom sírva távozott egy templomi istentiszteletről egy „hangzatos” prédikáció után, amely a konfliktusról szólt. Egy másik pedig levelet írt a lelkészének, amelyben kifejezte fájdalmát amiatt, hogy az egyház nem reagált a támadásra. Megint más azt fontolgatta, hogy megkéri a gyermekeit, hogy ne viseljenek zsidó ékszereket az iskolában. A zsidó emberek szenvednek, beleértve a Jézusban hívő zsidókat is.
Mire van szükségük zsidó barátaidnak
Nem tudom, hogy vannak a zsidó barátaid. Mindenki másképp éli meg az ilyen megrázkódtatásokat, és mindannyiunknak megvan a saját perspektívája és felfogása arról, hogy mit jelent zsidónak lenni.
Lehet, hogy meglepő számodra az a gondolat, hogy zsidó barátaid másképp élik meg ezt a válságot, mint te. Lehet, hogy ők nem erős Izrael-támogatók. Talán nem beszélnek sokat arról, hogy zsidók. Talán nem annyira vallásosak, talán nem annyira politikai irányultságúak, vagy nem osztják a te politikai nézetedet. Nem tudom, mi zajlik a zsidó barátaid lelkében – és te sem fogod tudni, amíg meg nem kérdezed őket.
Azt tudom, hogy a zsidó emberek az én közösségemben mit éreznek: félünk, dühösek vagyunk, szomorúak vagyunk, össze vagyunk zavarodva. Izrael mellé akarunk állni, és a Hamász megsemmisülését akarjuk látni. Aggódunk a Gázában élő palesztinok miatt is, akiknek nyilvánvalóan semmi közük a Hamászhoz, és akik semmilyen módon nem felelősek az elkövetett atrocitásokért, de akik ennek ellenére nagy árat fognak fizetni.
Elgondolkodtató, hogy a zsidók ellen elkövetett atrocitásokat egyeseknek miért olyan nehéz elítélni.
Aggódunk az antiszemitizmus és az iszlamofóbia miatt. Csodálkozunk, hogy a zsidók ellen elkövetett atrocitásokat egyeseknek miért olyan nehéz elítélni. Megdöbbenünk azon, hogy olyan emberek, akikben megbíztunk, valójában ünneplik az Izraelben történő zsidó férfiak, nők és gyermekek lemészárlását. Vajon meddig állnak még mellettünk a barátaink? Azért tudom ezt, mert beszélgetek a közösségemben élő zsidó emberekkel.
Elmondhatom, hogy mélységesen hálás vagyok a nem zsidó barátaimnak, akik sms-ben vagy telefonon kerestek meg, hogy megkérdezzék, hogy vagyok. Ezzel értésemre adták, hogy törődnek velem, és hajlandóak voltak kapcsolatba lépni velem egy olyan időszakban, amely szörnyű lehet a számomra. Felajánlották, hogy imádkoznak értem és a barátaimért – és ezt nagyra értékeltem.
Keressétek fel zsidó barátaitokat – még akkor is, ha nem izraeliek; még akkor is, ha évek óta nem beszéltetek velük; még akkor is, ha nem tudjátok, hogyan fognak reagálni – különösen, ha nem tudjátok, hogyan fognak reagálni.
„Mit is mondhatnék nekik?”
Most annak van az ideje, amikor késedelmesnek kell lennünk a szólásra és gyorsnak a hallásra (Jakab 1:19). Fejezzük ki együttérzésünket, és érdeklődjünk a hogylétük felől. Figyeljünk arra, hogy úgy kapcsolódjunk hozzájuk, mint egy gyászoló személyhez.
Valószínűleg nem ez a megfelelő helyzet arra, hogy politikai vagy teológiai álláspontot fejezzünk ki. A zsidó emberek nem egyféleképpen gondolkodnak az izraeli-palesztin konfliktusról, és lehet, hogy nem az általad elvárt véleményt vallják. Hasonlóképpen – bár a Bibliának sok olyan mondanivalója van, amely releváns ehhez a válsághoz – valószínűleg nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy bibliai értelmezéseket vagy a bibliai próféciák magyarázatát kínáljuk fel. Most annak van itt az ideje, hogy „együtt sírjunk azokkal, akik sírnak” (Róma 12:15).
Szeretjük a zsidó népet, és veletek együtt gyászolunk.
Amikor azonban megszólalunk, néhány dolgot világossá kell tennünk: A terrorizmusra nincs mentség. Minden ember Isten képmására teremtetett, és méltóságot érdemel. Nem kell „állást foglalni”, de az erkölcsi tisztánlátás mégis elengedhetetlen. És ha nem tudod, hogyan fogalmazd meg a saját szavaiddal, csak ennyit mondj: „Szeretjük a zsidó népet, és veletek együtt gyászolunk”.
Imádkozz
Ha imádkozol a barátodért, nyugodtan tudasd vele. Ha lehetőséget látsz rá, azt is felajánlhatod, hogy imádkozol vele abban az adott pillanatban. De ez nem az a fajta ima, amihez a legtöbb zsidó ember hozzá van szokva. Légy tekintettel erre, és ne szaporítsd a szót. Ebben a helyzetben gyakran értékelnek egy őszinte, szívből jövő imát Isten vigaszáért és békéjéért, valamint Isten szabadításáért.
Nehéz kérdések megválaszolása
Néha, egy ilyen baráti beszélgetés közben megnyitott ajtó nehéz kérdésekhez vezethet el. A barátod kérdezhet olyasmit, mint például: „Hogyan lehetséges, hogy az emberek ezt teszik egymással?” vagy „Ha Isten létezik, miért történnek ilyen dolgok?”.
Lehet, hogy ismered azokat a hitvédő érveket, amelyek választ adhatnak az ilyen jellegű kérdésekre, de ezek ritkán jelentenek megfelelő gyógyírt egy olyan ember számára, aki szenved. Gyakran ezeket a kérdéseket úgy teszik fel, hogy nem várnak választ.
Nem baj, ha azt mondjuk: „Nem tudom” vagy „Nehéz elképzelni”. És néha jó, ha a remény pozitív megerősítésével válaszolunk: „Nem tudjuk, miért történnek ezek a dolgok, de van reményünk, mert Isten megígérte, hogy megváltja a világot”.
Mint minden Izraelben és világszerte élő, Jesuában hívő zsidó embert, a Zsidók Jézusért munkatársait is közvetlenül és mélyen érintette az izraeli háború. Elvesztettük szeretteinket, el kellett hagynunk otthonainkat, és aktív katonai szolgálatra hívtak minket. És megtapasztaltuk a világszerte növekvő antiszemitizmus sokkját és fájdalmát. A szívünk nehéz, de a Jesuába vetett hitünk arra kényszerít bennünket, hogy most gyakorlati segítséget és lelki reményt nyújtsunk a közösségeinknek. Nemzetközi szervezetként világszerte sok kérdést kaptunk: „Hogyan segíthetek?” és „Tudtok segíteni abban, hogy megértsem, mi történik?”. Íme a kérdések és a válaszok.
El tudnátok magyarázni egyszerűen, hogy mi történik most Izraelben?
Október 7-én a Hamász, a Gázai övezetet kormányzó terrorszervezet megtámadta Izraelt. A következő napokban a Hamász több ezer rakétát lőtt ki, több mint 1400 izraeli állampolgárt gyilkolt meg, és 240 civilt rabolt el túszként, köztük csecsemőket és gyerekeket. Izrael válaszul hadat üzent a Hamásznak. Miközben a Hamász és Izrael továbbra is konfliktusban áll – a palesztin civilek beszorulnak a harcoló felek közé.
Hogyan érinti a válság a zsidó embereket Izraelen kívül?
Október 7-e a holokauszt óta a legtöbb áldozatot követelő nap volt a zsidó nép számára, melynek híre sokként érte a világ zsidóságát, akik mélységesen osztoztak izraeli testvéreik gyászában. Izraelt azért hozták létre, hogy „biztonságos menedékként” szolgáljon az erőszakos antiszemita megnyilvánulások idején – amelyektől évszázadokon át szenvedtek a zsidó közösségek. A biztonság érzése azonban a mostani brutális mészárlás következtében olyan mértékben megsérült, hogy az szinte felfoghatatlan. Miközben Izrael önvédelemre mozgósította a népét, antiszemita demonstrációk és erőszakhullám tört ki az egész világon, aggodalomba ejtve ezzel a zsidó embereket.
Milyen hatással volt ez a Zsidók Jézusért izraeli munkatársaira?
Mindenkit megviseltek az események Izraelben, beleértve az ottani munkatársainkat is. A Zsidók Jézusért a héber anyanyelvű izraeliek legnagyobb keresztény szervezete az országban. A tömeges katonai mozgósítás során nyolc munkatársunkat vagy munkatársunk családtagját hívták be aktív katonai szolgálatra. Egy Hamász-rakéta eltalálta és lerombolta egyik munkatársunk otthonát, és más munkatársak hosszabb időt töltöttek bombabunkerekben. Jelenleg minden munkatársunk jól van, de nagyon aggódunk azokért, akik még mindig a frontvonalon vannak.
Mit tesztek most Izrael megsegítésére?
50 fős izraeli csapatunk önkéntesek százait mozgósította, és a partnerszervezetek, illetve helyi gyülekezetek mellett szolgálnak. Minden héten 5000, alapvető dolgokat tartalmazó segélycsomagot juttatunk el a katonáknak és a lakóhelyükről ideiglenesen áttelepült zsidó és arab családoknak. Emellett naponta 2000 adag ételt főzünk a tartósan hajléktalanoknak és azoknak, akik a rakétatűz csapdájában rekedve nem tudják ellátni magukat. Emellett segítünk ideiglenes menedéket biztosítani több száz családnak, akiket evakuáltak otthonukból. Az étkezésről és a menedékről való gondoskodás mellett csapatunk létfontosságú érzelmi és lelki támogatást nyújt azoknak, akik gyászolnak és szenvednek a trauma hatásaitól. Ez magában foglalja a jeruzsálemi gyermekek ellátását, a tartósan hajléktalanok gondozását Tel-Avivban, a sebesültek kórházi látogatását, az Újszövetség héber nyelvű példányainak kézbesítését azoknak, akik ezt kérik; valamint bibliaórák és imaórák tartását azon katonák és mások számára, akiknek lelki támogatásra van szükségük.
Hogyan szolgáljátok az Izraelen kívüli zsidó közösségeket?
New Yorkban, Los Angelesben, Londonban, Berlinben, Sydneyben és még több világvárosban adunk szállást az ott rekedt izraeli családoknak; valamint rendezvényeket és támogató csoportokat hozunk létre azok számára, akik a veszteség okozta szívfájdalommal küzdenek. Segítünk mozgósítani a keresztényeket szerte a világon, hogy szolidaritást vállaljanak a zsidó néppel, és harcoljanak az antiszemitizmus ellen.
Hogyan tudnék én is tenni valamit?
Ha zsidó származású vagy, segíthetsz felhívni a figyelmet arra, hogy mi történik Izraelben, és mit tapasztalsz zsidó emberként. Felszólalhatsz az antiszemitizmus ellen. Kereshetsz olyan lehetőségeket, amelyekkel szolidaritást vállalhatsz más zsidó emberekkel ezekben az időkben, és segíthetsz inspirálni és felkészíteni nem zsidó barátaidat arra, hogy támogassák Izraelt és a zsidó népet. Ha Jesuában hívő ember vagy (zsidóként vagy nem zsidóként), gondoskodhatsz arról, hogy a helyi egyházad vagy gyülekezeted megfelelő forrásból tájékozódjon, és kész legyen aktívan segíteni. Bátorítsd a lelkipásztorodat, hogy hívja fel a helyi rabbikat, és ajánlja fel támogatását. Javasold, hogy a gyülekezeted tegyen közzé valamit a weboldalán és a közösségi médiafelületeken, hogy megmutassa támogatását. Szervezz ima-estet Izraelért, és mozgósítsd barátaidat, hogy imádkozzanak és adakozzanak a segélyezési erőfeszítésekre. Esetleg önkéntes munkát vállalhatsz egy helyi zsidó szervezetnél. És mindenképpen keresd meg zsidó barátaidat, fejezd ki törődésedet és támogatásodat – ez sokat számít. Illetve támogathatod azt a fontos munkát, amelyet szervezetünk végez a jelen helyzetben: azzal, hogy az ügynek dedikált adományt adsz.
Ti a palesztinok ellen vagytok?
Nem. Valójában egyaránt nyújtottunk létfontosságú segítséget a palesztinoknak és az izraelieknek. Mélységesen elszomorít bennünket minden ártatlan élet elvesztése. Imádkozunk a valódi béke eléréséért – és mindent megteszünk, amit csak tudunk, hogy kielégítsük a körülöttünk lévő létfontosságú szükségleteket.
A Hamász nem egyszerűen a saját népének felszabadításáért harcol? Nem jogos-e a támadásuk?
A Hamász célja nem az általuk kormányzott nép jóléte, hanem az iszlám vallás erőszakos eszközökkel történő globális terjesztése. A Hamász antiszemita propagandát népszerűsít, és világszerte arra szólítja fel a muszlimokat, hogy öljenek zsidó embereket. Szilárdan hiszünk abban, hogy minden embernek fel kell emelnie a szavát az ilyen nyílt rasszizmus ellen, amely az október 7-i terrortámadásokhoz hasonló erőszakot táplálja. Nem hisszük, hogy a Hamász víziója képviseli az egész palesztin nép törekvéseit. Imádkozunk azért, hogy a gonosztevőkkel szemben igazságot szolgáltassanak, és hogy béke jöjjön létre.
Hogyan állhatok ki Izrael mellett mindannak fényében, amit a hírekben vagy a közösségi médiában hallok?
Azok számára, akik nem élnek a válság kellős közepén, és nem első kézből tapasztalják meg a valódi helyzetet – az Izraelben és Gázában történtekről alkotott perspektívájukat a hírekben vagy a közösségi médiában látott narratívák alakítják. Mindannyiunknak szem előtt kell tartanunk, hogy a médiumok üzleti vállalkozások, és mint ilyenek, gyakran szenzációhajhász és manipulatív retorikát tesznek közzé. A közösségi médiát inkább a vírusszerűen terjedő tartalmak, mintsem a pontosság vagy hitelesség vezérli. Mindenkit arra bátorítunk, hogy végezzen saját kutatásokat, tájékozódjon többféle megbízható forrásból; a hírek és a közösségi média fogyasztása során pedig nagy körültekintéssel járjon el. Missziónk nem foglal állást abban, hogy a világ országai milyen külpolitikát folytatnak. Arra összpontosítunk, hogy továbbítsuk a Jesua üzenetéből fakadó reményt és szeretetet, és hogy minden elérhető eszközzel segítsünk a szenvedőkön.
Miért engedi meg Isten ezt a fajta gonoszságot és szenvedést?
Egy megromlott világban élünk. Ennek nem így kellene lennie – a gyász, a fájdalom és a traumák súlya ezt bizonyítja. De amikor Isten az embernek szabad akaratot adott, az azt jelentette, hogy használhatjuk azt: a szeretet és a gyűlölet gyakorlására egyaránt. De Ő nem szemléli passzív kívülállóként a gonoszságot – sőt, éppen az ellenkezőjét tette. Szembeszállt a gonosszal a Fia, Jézus által – aki azért jött a világba, hogy szenvedésével és halálával véget vessen az igazságtalanság és az elnyomás körforgásának, sőt: magát a halált is legyőzze. Azok, akik ismerik és szeretik Őt, megtapasztalhatják ezt a reményt és a félelemtől való szabadságot még a gonoszság közepette is.
Hogyan látjátok ezt a konfliktust bibliai szempontból?
Ahhoz képest, hogy a zsidó nép a világ népességének mindössze 2 százalékát teszi ki, régóta aránytalanul sok gyűlöletet tapasztal. És ez nem véletlen. A Biblia keretet ad ahhoz, hogy a közelmúlt eseményeit is az Isten és a Sátán közötti ősi konfliktus részeként értelmezzük. Isten a szavát adta, hogy a zsidó nép fenn fog maradni; és a Sátán azzal, hogy a történelem során az embereket a zsidó nép elpusztítására uszítja, azt igyekszik elérni, hogy Isten hazugnak bizonyuljon. Isten ígéretet tett a zsidó népnek: „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1 Mózes 12:3). A Sátán és mindazok, akik az ő gonosz tervéhez csatlakoznak, Isten átka alatt állnak. Ami Izrael földjét illeti, Isten ezt mondta: „Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.” (1 Mózes 17:8). A világmindenség Teremtője mellett állunk, és hiszünk az Ő ígéretében, miszerint Ő mindvégig megőrzi a zsidó népet (Jeremiás 31:35–37; 33:25–26).
A jelenleg zajló események azt jelzik, hogy elérkeztek a „végidők”?
Bár nem tudjuk, hogy Jézus mikor tér vissza, de azt tudjuk, hogy napról napra közelebb kerülünk hozzá. A mi feladatunk egyszerűen az, hogy életünkkel Istent szolgáljuk, amíg ez az idő el nem jön. Már a mostani események előtt is növekedett a globális antiszemitizmus. Miközben egy új korszak bontakozik ki a szemünk előtt Izraelben, illetve a helyi közösségeinkben és a közösségi médiában – várakozással tekintünk az Úrra. Tudjuk, hogy Izrael Istene soha nem hagy el minket, és nem fog cserben hagyni bennünket. Ő vigyáz Izraelre: nem szunnyad és nem alszik. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de van hitünk. Isten hűségesen őrzi népünket, mindvégig megtart bennünket.
Izrael válságos időszakában könnyű elveszni a pillanatban. Folyamatosan rettentő hírekkel bombáznak bennünket, szívszorító hívásokat kapunk a barátainktól és a családtagjainktól, és ennek következtében állandó készültségi állapotba kerülünk. Nehéz a pillanat veszélyein túllátni, hogy meglássuk a remény nagyobb képét.
De zsidó emberként nem maradunk források nélkül, amelyekből vigaszt meríthetünk. Népünk már korábban is átélt viszályokat, háborúkat és tragédiákat. Isten mindig velünk volt.
Ezek az igeszakaszok a történelem folyamán mindvégig megtartották népünket.
Az egyik legjobb forrásunk a válság idején a Zsoltárok könyve. A Zsoltárok feljegyzik őseink hitét és bátorságát, akik bátran kiáltottak Istenhez, és elszántan reménykedtek annak ellenére, hogy a világ a legrosszabbat zúdította rájuk. A Zsoltárok és a Szentírás többi része a történelem folyamán mindvégig megtartotta népünket.
Dov Peretz Elkin rabbi, író és előadó elmeséli egy holokausztot túlélő zsidó menekültcsoport történetét. Amikor felkeresték egykori kelet-európai otthonukat, kiderült, hogy falujukat porig égették. Az egykori zsinagógájuk pincéjében találtak néhány megrongálódott, de olvasható szöveget. Bár még sokat kellett utazniuk, és bár a halál jelei vették körül őket, megálltak. Ott, egy gyertya fényénél vigaszt találtak az ősi szavak olvasásában és ismételgetésében.[1]
Imádkozunk, hogy az itt összegyűjtött bibliai szakaszokban ti is megtaláljátok a vigaszt, az értelmet és a reményt.
Szenvedések idejére
Zsoltárok 77:2–4, 8–14
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
Azoknak, akik elvesztették szeretteiket
Zsoltárok 6:7–10
Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.
Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat!
Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.
Azoknak, akik őszintén bevallják, hogy csalódtak Istenben
Zsoltárok 89:47–53
Miért rejtőzöl el oly soká, Uram, miért lángol haragod, mint a tűz?
Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!
Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)
Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?
Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!
Mert gyaláznak ellenségeid, Uram, gyalázzák fölkented lába nyomát.
Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.
Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére,
amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:
Istenbe kapaszkodva a káosz közepette
Zsoltárok 27:1–6
Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?
Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.
[1] Rabbi Dov Peretz Elkins, Yom Kippur Readings: Inspiration, Information and Contemplation (Vermont: Jewish Lights, 2010), 103.
[2] Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) sok bátor katonája vesztette már életét Izrael védelmében – legyen áldott az emlékük. Imádkozunk a most harcolók biztonságáért; hiszünk abban, hogy az Úr meg tudja védeni őket. Tisztelgünk a végső áldozat előtt is, amelyet egyesek hivatottak meghozni. És tudjuk, hogy ez a zsoltár nemcsak a fizikai biztonságról szól, hanem az olyan dolgoktól való megszabadulásról is, mint a félelem és a szégyen. Ahogy a zsoltárosok őszinte kiáltásait olvassuk, akik ugyanúgy küzdöttek, mint mi, bízunk az Úrban, hogy védelmet nyújt minden ellenségtől, legyen az fizikai, érzelmi vagy szellemi.
Ebben az imádságban azokra a munkatársainkra is gondolunk, akiket behívtak katonai szolgálatra. Tudjuk, ahogy a zsoltárosok is tudták, hogy nem minden Izraelt védő katona tér haza. De Izrael végső reménye az új világ és az új életre való feltámadás. Az Újszövetség központi állítása, hogy a Messiás győzelmet aratott a halál felett, hogy ez a remény valósággá váljon.
Izrael az elmúlt évtizedek legsúlyosabb tragédiáját éli át: 2023. október 7. a holokauszt óta a legtragikusabb nap a zsidó emberek számára.[1] És a helyzet a helyszínen, Izraelben percről-percre változik. A meggyilkolt, megsebesített vagy túszul ejtett izraeli férfiak, nők és gyermekek száma megdöbbentő.
Mindannyian, akik nem Izraelben élünk, azt kérdezzük magunktól: Mit tehetünk, hogyan segítsünk? Hogyan adhatjuk Izrael népének tudtára, hogy nincsenek egyedül? Milyen eszköz van a kezünkben, amivel már most változtathatunk a helyzeten?
Íme néhány javaslat:
1. Maradj naprakész
Kövess megbízható hírforrásokat, különösen olyanokat, amelyek első kézből, a helyszínről tudósítanak. Magyar források közül ajánljuk például az izraelinfo.com honlapot, ha beszélsz angolul, ajánljuk a YNetNews.com, a Jerusalem Post, a HaAretz, az Arutz Sheva és a The Times of Israel oldalakat. Mivel ők első kézből, a helyszínről tudósítanak, ezek a legfrissebb információk forrásai.
2. Nyújts támogatást
Nyújts támogatást izraeli barátaidnak. Sokaknak van olyan családtagja, akit közvetlenül érintett a támadás; mások itt ragadtak, és nem tudnak hazatérni. Küldj nekik ételt, szólj egy kedves szót, vagy mondj egy imát. Keresd, hogyan tudnád őket szeretni és szolgálni, bármi is legyen ez. És oszd meg a héber Szentírás szavait, amelyek ősi, mégis aktuális reményt adó üzeneteket tartalmaznak népünk számára.
3. Tájékoztass másokat az ismerettségi köreidből
Ha zsidó vagy, használd a saját hangodat arra, hogy felhívd a figyelmet barátaid, munkatársaid és szomszédaid körében mind arra, ami Izraelben történik, mind arra, amit máshol élő zsidó emberként tapasztalsz. Ez mindannyiunkat érint. Akár beszélgetés útján, akár hiteles információk megosztásával a közösségi médiában (lásd az első pontot), tájékoztasd a környezetedben lévőket.
Ha keresztény vagy, győződj meg róla, hogy a helyi gyülekezeted és/vagy házi csoportod tájékozott, és felkészült a segítségnyújtásra.
Bátorítsd a lelkipásztorodat, hogy ajánljon fel támogatást helyi zsidó szervezetek számára.
Javasold, hogy a gyülekezeted tegyen közzé valamit a weboldalán és a közösségi médiafelületeken, hogy kifejezezze a zsidó néppel való együttérzését. Mozgósítsa barátait, hogy imádkozzanak, és adakozzanak a segélyezési erőfeszítésekre. Továbbá, mindenképpen tudasd zsidó barátaiddal, hogy az Izrael elleni támadás számodra is személyes ügy, és hogy együtt gyászolsz velük.
4. Keresd a nyilvános kiállás lehetőségeit
Elszigetelő lehet, ha egyedül nézzük vagy olvassuk a híreket otthonunkban. Nézz utána az interneten, hogy milyen helyi virrasztások és közösségi szolidaritási akciók vannak Izrael és a zsidó nép mellett. Találd meg a módját, hogy kiállj a közösségeddel együtt, és mutasd ki támogatásodat a zsidó népnek Izraelben és szerte a világon.
5. Imádkozz!
Még ha több száz vagy ezer kilométerre is vagyunk, nem vagyunk tehetetlenek. Az ima nagyon fontos módja a segítségnyújtásnak. Akár zsidó vagy, akár keresztény, akár mindkettő, biztos lehetsz benne, hogy Isten meghallgatja az imákat, amelyeket az Ő trónjához viszel. Íme néhány dolog, amiért imádkozhatsz:
Imádkozzatok a túszul ejtett emberek biztonságáért.
Imádkozzatok az Izraeli Védelmi Erők (IDF) katonáiért Gázában és északon, akik a Hamász és a Hezbollah terroristáit üldözik.
Imádkozzatok azok gyógyulásáért, akiket a rakétatűz és a terroristák személyes támadásai sebesítettek meg.
Imádkozzatok Gázáért és annak a Hamász befolyása alóli felszabadításáért.
Imádkozzatok nyugalomért és békéért az ártatlan civilekért, akik rettenetes félelemben élnek.
Imádkozzatok azokért, akiknek otthonát a bombák lerombolták.
Imádkozzatok minden zsidó ember biztonságáért és védelméért világszerte.
Imádkozzatok reményért Izrael számára, hogy tekintetüket a megmentő Isten felé fordítsák.
Adakozz!
Adományok küldésével már most is segíthetsz nekünk a segélyezési munkálatokban. Tel Avivban lévő csapatunk átalakította szolgálati központunkat egy válságkezelő intézménnyé, ahol élelmiszert, tisztálkodási szereket, orvosi felszereléseket és egyebeket biztosítunk a rászorulóknak. Felállítottunk egy gyász- és imahelyet is. Helyszíni csapatunk gondozási csomagokat is szállít az izraeli katonáknak, amelyekben zokniktól és alsóneműtől kezdve kabátokon és elemeken át minden megtalálható. Itt a lehetőség, hogy egy igazán gyakorlatias módon is támogasd a távolból a rászorulókat.
JTA, https://www.timesofisrael.com/was-hamass-attack-on-saturday-the-bloodiest-day-for-jews-since-the-holocaust, The Times of Israel, 2023. október 9.
[1] JTA, https://www.timesofisrael.com/was-hamass-attack-on-saturday-the-bloodiest-day-for-jews-since-the-holocaust, The Times of Israel, 2023. október 9.
A Purim egy örömteli ünnep a zsidóság életében – amelyet úgy ülünk meg, hogy maskarába bújunk, eszünk, iszunk és vigadunk (egészen addig, amíg az említett jelmezek nem válnak túl kényelmetlenné).
Természetesen egyetlen Purim ünnepről sem hiányozhat az Eszter-történet hagyományos felolvasása.
„Habár maga a könyv is Eszterről kapta a nevét, gyakran alábecsülik, figyelmen kívül hagyják Eszter szerepét.”
Ironikus, hogy habár maga a könyv Eszterről (akinek eredetileg Hadassza a neve) kapta a címét, gyakran alábecsülik, figyelmen kívül hagyják Eszter szerepét. Ehelyett a jót és a rosszat, Mordechájt és Hámánt állítják szembe egymással; és Esztert úgy kezelik, mint egy aranyos zsidó pompomlányt, aki a partvonalon kívül szurkol.
Azonban ha nem Esztert helyezzük a középpontba – a „rivaldafénybe” –, akkor alábecsüljük a történet súlyát is.
Eszter a Tanakh kevés számú női hőseinek egyike. Eszter könyvét olvasva látjuk, hogy története korántsem olyan tetszetős, mint az orcája. Hősnőnk rögös életútjával sokan tudnak azonosulni – kiváltképp, akiknek úgyszintén sok megpróbáltatás jutott az életben.
Íme néhány nehézség, amelyen Eszter keresztülment.
1. Száműzetésben élt
A babiloni fogságnak köszönhetően Eszter a zsidó nép számos tagjával együtt élt szétszórva Perzsia területén. Habár a hazájukba való visszatérésre már lehetőség nyílt, sok zsidó döntött úgy, hogy a száműzetés földjén marad ahelyett, hogy visszatérjen a háború dúlta Jeruzsálembe.
2. Árva volt
Az Írások alapján Eszternek már nem éltek a szülei. Édesanyját és apját már születésekor elvesztette, és egy idősebb unokatestvére, Mordecháj nevelte fel (Eszter 2:7)
3. Fogságba esett
A perzsa király, Xerxész (más néven Ahasvérus) elégedetlen volt engedetlen feleségével, és kereste, hogy kit állítson a helyére. Így rendeletet hozott, hogy a térségben minden alkalmas szüzet gyűjtsenek össze a számára.
Miután kihirdették a király rendeletét, a sok fiatal nő között Esztert is bevitték a király palotájába, a susáni fellegvárba, és Hégájra bízták, aki a nőkre felügyelt (Eszter 2:8).
A Szentírásban azt olvassuk, hogy Eszter egy kivételesen szép fiatal nő volt. A szövegből az is nyilvánvaló, hogy Eszternek nem sok beleszólása volt a dolgok alakulásába. Valószínűleg nem nyújtott be önéletrajzot, és nem emelte fel izgatottan a kezét, hogy önként jelentkezzen a hárembe. Fiatal volt és csinos, így hát elvitték.
4. Megerőszakolták
Ez a részlet általában sokkolja az embereket, még azokat is, akik elolvasták az egész Megillát az éves purimi ünnepség részeként. De az Írásokban világosan le van írva, hogy mi történt.
„S mikor egy-egy lányra került a sor, hogy bemenjen Ahasvérus királyhoz azután, hogy letelt neki az őt megillető tizenkét hónap – mert így telnek a szépítkezés napjai: hat hónapig mirhaolajjal és hat hónapig illatszerekkel és szépítőszerekkel –, bemehet a lány a királyhoz, és mindaz, amit kér, hogy elkísérje őt az asszonyok házából a király palotájába, megadatik neki. Este bemegy és reggel visszatér egy másik asszonyok házába, Sáásgáznak, a király udvari tisztjének, az ágyasok őrének felügyelete alá. Nem mehet be többé a királyhoz csak akkor, ha őt a király kívánja és név szerint hívatja.” (Eszter 2:12–14)
A szüzek, akiket a körülbelül 40 éves királyhoz kísértek, valóban fiatalok voltak. Egyesével kísérték őket a királyhoz, hogy a király velük töltse az éjszakát. Ezt követően nem tértek vissza a többi szűzhöz, hanem ehelyett a király többi ágyasához (eufemisztikus kifejezés a „feleség-státusz” nélküli szexrabszolgákra) vitték őket. Soha többé nem lehetett férjük ezeknek a lányoknak, és soha többet nem látták a királyt, hacsak különlegesen le nem nyűgözték őt. Röviden, a király a „szalon minden modelljével” tett egy vásárlás előtti „próbakört”, és végül Esztert „vásárolta meg”, hogy helyettesítse korábbi királynéját.
5. Eszter az életét kockáztatta
Amikor Mordecháj megtudta Hámánnak, a király tanácsadójának a tervét a zsidó nép kiirtásáról, Eszter az események közepére került. Mordecháj üzenetet küldött a királynénak, hogy álljon a király elé, és kérjen kegyelmet a zsidó nép számára. Ez nem volt annyira egyszerű és könnyű, mint ahogyan hangzik. Eszter tudta, hogy mindenkire halál vár, aki a király hívása nélkül lép a színe elé – kivéve, ha jókedvében találja az uralkodót, aki kegyesen kinyújtja felé a jogarát. Olyan tettre kérte Mordecháj Esztert, ami könnyen válhatott volna élete utolsó cselekedetévé.
„Ekkor Mordecháj azt üzente vissza Eszternek: ne áltasd magad azzal, hogy te, a királyi palotában, megmenekülhetsz. Mert ha te most néma maradsz, máshonnan támad majd a zsidók számára menekvés, de te és családod elpusztul! Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királyi méltóságra?!” (Eszter 4:13–14)
Eszter, Mordecháj és a zsidó nép pedig böjtölt és imádkozott, mielőtt Eszter a király elé járult volna.
Istennek hála, a király kinyújtotta Eszter felé a jogarát. Meghallgatta a történetét, és garantálta a királyné minden kérésének a teljesítését.
Isten Mordechájon és Eszteren keresztül megmentette az Ő népét.
Eszter nem pompomlány volt, sem pedig pusztán Mordecháj segédje.
Eszter nem pompomlány volt, sem pedig pusztán Mordecháj segédje. Ha egy pillanatra Eszterre mint egyénre koncentrálunk, és rátekintünk azokra a nagyon is valós és szörnyű dolgokra, amelyeket az Isten embereként elszenvedett, akkor láthatjuk meg igazán jellemét és bátorságát – valamint Isten megváltó szeretetét, amely az emberek bűnei ellenére is munkálkodik.
Az Örökkévaló egy nőt választott, akitől mindent elvettek – a szüleit, a szabadságát és az ártatlanságát –, és mindenért kárpótolta őt. Olyan embert állított a szolgálatába, aki a neméből, származásából, és helyzetéből adódóan gyenge volt és jelentéktelen, akiről tudomást sem vesznek. Ezt a láthatatlan mellékszereplőt formálta kulcsfontosságú és félelmetes hősnővé.
Eszter története arra emlékeztet bennünket, hogy Isten képes új életet, megváltást és szabadságot adni még akkor is, amikor ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
„Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás 43:19)
Tar Kata írása egy korábbi Jews for Jesus cikk felhasználásával
Jesua többször mondta tanítványainak és a körülötte lévőknek: „Az én időm még nincs itt.” (János 2:4, János 7:6, 8), és gyakran előre jelezte a halálát: „Az Emberfia azért jött … hogy életét adja váltságul sokakért” (Máté 20:28; Márk 10:45). Az ember joggal kérdezhette, hogy mikor jön el Jesua ideje valójában, mit hoz majd ez magával, és egyáltalán mit is fog ez jelenteni. Ez a cikk tárgyilagosan, időrendben és napi bontásban tekinti át Jesua életének utolsó hetét – beleértve a páska ünnepet is – a négy evangélium beszámolóiból szemezgetve.
Jesua életének utolsó hetében teljesítette küldetését: megkereste és megmentette az elveszetteket, és végül engesztelő áldozattá vált az emberiségért – egyszer s mindenkorra.
Péntek
Egy héttel a keresztre feszítése előtt Jesua Jeruzsálem felé vette az irányt, és hat nappal a páska ünnep előtt megérkezett Betániába[1].
Jesua személye körül ekkorra már pattanásig feszült a helyzet: a júdabeliek közül sokan érkeztek a kis faluba. Lázár feltámasztása ugyanis döntés elé állította őket: 4 napos halottat még soha egyetlen próféta sem hozott vissza az életbe. Többen felismerték ekkor, hogy Jesua a Messiás. A vallási vezetők épp emiatt hoztak döntést: Jesuának meg kell halnia. (János 12:9–11)
Szombat
Jesua tanítványaival együtt pihent.
Vasárnap
Másnap Jesua szamárháton vonult be Jeruzsálembe – amit „diadalmas bevonulásnak” nevezünk – beteljesítve a Zakariás 9:9-ben olvasható próféciát[2]. A város egészen felbolydult, és hangosan dicsőítve fogadta őt. A pálmaágak lengetése a győztes hadvezérnek vagy királynak jár. Másrészt, a szukkót ünnepét idézi, hiszen a zsidó nép hagyományosan ekkorra várja a Messiás megérkezését. Jesua elfogadta a Messiás Királynak szóló ünneplést, bár tudta, hogy csalódást fog okozni a hozsannát[3] kiáltozó tömegnek: nem a politikai elnyomásból készült megszabadítani őket. Szemügyre vette a Templomot – nem úgy, mint egy a hívek közül, hanem mint a Tulajdonos. Ezután visszatért Betániába.
Niszán hó tizedik napján választották ki a páskabárányokat (2 Mózes/Smot 12:1–6). Ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a feláldozásra, hibátlanoknak[4] kellett lenniük. Ezért a különválasztott állatot 5 napon át figyelték, vizsgálták, hibát kerestek benne. Jesua ettől fogva 5 napon át hagyta magát vizsgálni: találnak-e benne hibát.
Ez a jeruzsálemi bevonulás a vég kezdetét jelentette.
Hétfő
ulajdonosi tekintéllyel borogatta fel az árusok asztalait,
A Betániából Jeruzsálembe vezető úton Jesua egy szimbolikus cselekedetet hajtott végre: megátkozott egy fügefát, amelyen nem talált korai gyümölcsöt[5]. Majd tovább haladt a Templom felé. Az alapján, amit előző nap a Szentélyben látott, kész tervvel érkezett oda. Nem indulatból, hanem tulajdonosi tekintéllyel borogatta fel az árusok asztalait, akik Annás főpap templomi maffiájának a szolgálatában álltak, és tiltotta meg, hogy edényt vigyenek át a Templomon.[6]Ennek fényében fejthető meg a fügefa megátkozása: Amikor meglátogatta a népét, melyet Maga plántált, öntözött és kapált, de hiába keresett rajta gyümölcsöt[7]– megátkozta, hogy a korszak végéig[8] ne teremjen. A fügefa a Tanakhban sokszor utalt Izraelre.[9] Jesua még aznap a fügefa-Izrael újra zsendüléséről prófétált, ami az Ő visszajövetelének lesz a jele (Máté 24:30–33).
És bár sokakat meggyógyított (vakokat, sántákat)[10], azok, akik Izraelt ebbe a terméketlen állapotba hozták – a vallási vezetők –, mégsem hittek benne, hanem azon tanakodtak, hogyan ölethetnék meg. Ezért Jesua még aznap este elhagyta Jeruzsálemet, feltehetően visszatérve Betániába.
Kedd
Útban Jeruzsálem felé a tanítványok meglátták a kiszáradt fügefát, és Jesua tanította őket a hitük fontosságáról (Máté 21:21) – ez a lecke különösen időszerű volt, mivel olyan idők vártak a tanítványokra, amikor Jesua már nem lesz testben mellettük. A Templomban a vallási vezetők megkérdőjelezték Jesua tekintélyét. Kérdésükre kérdéssel felelt: honnan van Bemerítő János tekintélye? Ha elfogadták volna, hogy János a mennytől kapta a küldetését, el kellett volna fogadniuk Őt is, hiszen János világosan jelezte, hogy Jesua a Felkent. A nap folyamán a főpapok, a vének és az írástudók különböző kérdésekkel bombázták Jézust, hogy valahogy ürügyet találjanak a kivégzésére. Ez azonban nem sikerült. Jesua viszont – nyíltan és példázatokban is – világossá tette a nép hűtlen vezetőinek bűneit[11], és az ezért járó i_teni ítéletet is előre jelezte.[12]
Aznap délután felment az Olajfák hegyére. Példabeszédekben tanított, és az idők végének jeleiről beszélt. Szólt az eljövendő pusztulásról, háborúkról és üldöztetésről; ugyanakkor visszatérésének reményével vigasztalt (Máté 24:6). Tanítványainak valószínűleg nem sok fogalma volt arról, hogy miről beszél, de később visszaemlékeztek mindezekre.[13]
Szerda
A leprás Simon[14] házában egy asszony drága kenetet öntött Jézus fejére, aki ezt így kommentálta: „előkészít engem a temetésre” (Máté 26:12). A Mester tudta, hogy közel van a halála ideje, és ezt közölte a tanítványaival – jóllehet, akkor még nem értették meg. Ez az asszony azonban előre megsejtette az elkövetkezőket: Jesua halála után a temetéskor szokásos megkenésre valóban nem jutott idő az ünnep beköszöntése miatt.
Jesua megjövendölte, hogy két nap múlva, a páska ünnep idején keresztre feszítik.
A vallási vezetők semmiképpen sem akarták az ünnepen elfogni őt, hiszen az ünnepre összegyűlt hatalmas tömegben sokan hittek benne, és az eset kiszámíthatatlan indulatokat kelthetett. A Sátán többször megkísérelte Jézust a nem megfelelő időben vagy módon megölni. Azonban az Úr tökéletes kontroll alatt tartotta halálának minden részletét.
Júdás ezen a napon döntött úgy, hogy elárulja Mesterét. Az ő feljelentése szükséges volt ahhoz, hogy római katonákat küldjenek az elfogatására. A feszültség egyre nőtt, és Jesua ugyan tudta ezt, mégis tovább tanított és szolgált.
Csütörtök
A pészachi bárány feláldozásának napja. Jesua tanítványai elkészítették a páskabárányt, és együtt fogyasztották el a széder-vacsorát. A harmadik pohárhoz[15] érve Jesua megkötötte tanítványaival a Jeremiás által megjövendölt Új Szövetséget[16]. Majd hosszan és meghitten beszélgetett velük: felkészítette őket közeli halálára, de a feltámadására és a Vigasztaló Szent Szellem elküldésére is. Nemcsak prófétaként hanem főpapi szerepében is szolgált, hiszen közbenjárt értük, és mindazokért, akik az ő beszédükre hinni fognak.
Az étkezés után a Gecsemáné-kertbe mentek. Jesua gyötrődve imádkozott, készülve a rá váró szenvedésre, de még a legközelebbi tanítványai is minduntalan elaludtak! Azonban még a kínok, a fájdalmak és az árulás közepette is tudta, hogy amit a kereszten el fog érni, az felülírja majd a jelenlegi szenvedését.
Júdás a széder-asztaltól felállva futott a főpapokhoz és a vénekhez, hogy elárulja Mestere tartózkodási helyét.
Jesua elfogatása így nem a vezetők szerint tervezett időben történt, hanem az Ő kimondott szava szerint.
Annás, majd Kajafás, végül más vallási vezetők is kihallgatták. A koncepciós perben a Szanhedrin sorozatosan megszegte a saját törvénykezési szabályait[17]. Jesuát megalázták, bántalmazták és nevetség tárgyává tették, mielőtt a kereszten átélte volna az elképzelhető legnagyobb fájdalmat: az I_tentől való elszakítottságot.
Péntek
Kora reggel először a Szanhedrin, Pilátus, Heródes Antipász, majd ismét Pilátus hallgatta ki Jesuát. A világi vezetők (Pilátus és Heródes) semmi büntetésre méltót nem találtak benne. Izrael hűtlen pásztorai azonban manipulációval[18] és lelki nyomásgyakorlással kikényszerítették a halálos ítéletet. A Messiást reggel 9 órakor feszítették keresztre. Délután 3 órakor halt meg, és még aznap eltemették. Az ég elsötétült, a föld megrendült, és a templom vastag kárpitja felülről lefelé kettéhasadt.[19]
Jesua épp akkor halt meg, amikor a mindennapi áldozatot bemutatták[20], beteljesítve ezzel a héber írásokat[21]. Elviselte az egész emberiség bűnének súlyát, a kegyetlenség súlyát és az I_tentől való elszakadás súlyát.
Szombat
Jesua teste szombaton a sírban volt.[22] A főpapok és a farizeusok emlékeztek arra, hogy Jesua előre szólt a feltámadásáról, ezért hogy megakadályozzák a test ellopását és hamis tanok elterjesztését, római őröket állíttattak a sír őrzésére. A sír lepecsételése és az őrök állítása később szintén a feltámadás tényét erősítették meg.
Egy fontos esemény történt, amíg a test a sírban nyugodott: Jesua szelleme „leszállt a föld alsóbb részeire” (Efézus 4:9), és kihirdette a Paradicsomban[23] várakozó hívőknek: a bűneikért megfizette az árat. Később, mennybemenetelekor ezeket az ószövetségi szenteket is magával vitte (Efézus 4:8).[24]
Vasárnap
Vasárnap hajnalban a magdalai Mária és más női tanítványok elmentek a sírhoz, hogy drága kenetekkel megkenjék a testet. Azonban a sírt üresen találták. Mária híradására Péter és János a helyszínre futottak. A feltámadást még nem hitték el – Jézus előrejelzése és a próféciák ellenére sem. Valamilyen földi okot gyanítottak. Azonban amit láttak, meggyőzte őket. A fehér vászoncsíkok, amelyeket a test bebugyolálására használtak, érintetlenül feküdtek. Kissé távolabb tőlük – ott, ahol a fej volt –, a kendőt látták felgöngyölve. Épp csak a test hiányzott belőlük. Hullarablók nem bajlódtak volna a vászoncsíkok kibontásával. Innen másképp tűnt el a test.
A hátrahagyott fehér leplek a főpap által Jom Kippurkor viselt hófehér vászon öltözékre emlékeztettek. Mózes elrendelte, hogy a bűnért való engesztelés elvégzése után a főpap vesse le a fehér ruhát, és hagyja a szentélyben.[25] Jesua azzal, hogy hátrahagyta a vászon lepleket, jelezte: elvégezte Főpapként az engesztelést az emberiség minden bűnéért![26]
Az Ő feltámadása volt az első a jövőben bekövetkező feltámadások közül. A Tanakhban elrendelt első zsenge (első árpatermés[27]) ünnepe erre a rendkívüli történelmi eseményre mutatott. Az első árpakalászokat pontosan a pészach szombatja utáni első napon mutatták be a Szentélyben az Ö_való előtt.[28] Éppen akkor, amikor Jézus, a halottak közül az első zsenge feltámadt!
Minden a terv része volt
Jesua tudta, mi vár rá a páska ünnep közeledtével – mégis megingathatatlan eltökéltséggel ment a keresztre, és zokszó nélkül szenvedte el azt. Bár sokan és sokszor törtek az életére, Ő önként tette le az életét[29] pontosan úgy és akkor, amikor ez meg volt írva. Neki a kereszten kellett meghalnia, hogy betöltse a 22. Zsoltár próféciáját, és a Páskabárány ünnepén, hogy betöltse a bárányáldozatra vonatkozó mózesi rendelkezéseket. Gonosztevők között kellett szenvednie, majd gazdag ember sírjába kellett kerülnie.[30] És amiként i_teni hatalmát gyakorolta az élete letételekor, ugyanazzal a hatalommal fel is vette azt 3 nap múlva.[31]
Életének utolsó hete egyszerre mutatja meg emberségét és istenségét. Ezek a napok vezettek az emberiséget megváltó i_teni terv csúcspontjához. A jeruzsálemi bevonulásától a feltámadásáig minden esemény jelentéssel, szándékkal és céllal bír. Jesua utolsó hetének kronologikus áttekintése bepillantást enged I_tenünk mély szenvedésébe, ugyanakkor lenyűgöző irgalmasságába. Cselekedetekben adta bizonyságát az emberiség iránti rendíthetetlen és szenvedélyes szeretetének.
[1] Betánia – az Olajfák hegyének keleti oldalán, Jeruzsálemtől kb. 3 km-re fekvő falu. Jézus barátai, Lázár, Márta és Mária laktak itt. Ezen az utolsó héten szinte minden éjszakát itt töltött.
[2] „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.”
[3]הוֹשִׁיעָה נָּא ‘hosia na’ – ments meg minket most
[4] „Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves”. (2 Mózes/Smot 12:5)
[5] a fügefa korai gyümölcse, a breba, aminek még a levelek előtt meg kellett volna jelennie
[10] A vakok, süketek és sánták meggyógyítása: messiási cselekedetek: „Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve.” Ézsaiás 35:5–6
[11] „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.” (Máté 23:27)
[12] „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok.” (Máté 23:37–38). Az ítélet be is teljesült, amikor i. sz. 70-ben elpusztult a Templom.
[13] Amikor a római seregek ostromgyűrűbe fogták Jeruzsálemet, a tanítványok felismerték, hogy Jesua figyelmeztetése (ld. Lukács 21:20–24) most következik be, és menekülniük kell. Ez akkor vált lehetségessé, amikor Titusz egy időre feloldotta az ostromgyűrűt.
[14] akit Jesua megtisztított a leprából, különben nem is lehettek volna a házában
[15] a hagyományos széder liturgiában ez a Megváltás Pohara
[16] „Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. …: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.” (Jeremiás 31:31–33)
[17] 22 szabályt (Arnold Fruchtenbaum: A Messiás élete 658. o.)
[18] „Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.” (János 19:12)
[19] A kárpit a Szentek Szentjét választotta el a Templom többi részétől. Jesua halála megnyitotta minden ember számára az utat a szent I_ten jelenlétébe, ahova addig csak a főpap léphetett be évente egyszer: az Engesztelés Napján
[22] A rómaiak által kivégzett személyeket Izraelen kívül a kereszten hagyták intő példa gyanánt, illetve nyitott tömegsírokba dobálták. Josephus történetíró (Zsidó háború 4.314) és a héber Írások tanúsága szerint (5 Mózes/Dvarim 21:23) Izraelben naplementéig le kellett venni a holttestet a fáról, és el kellett temetni.
[27] Az aratás első kévéjét bevitték a Templomba azzal a hittel, hogy a termés többi része is be fog érni: bőséges aratás lesz.
semmi gyümölcsöt sem hoznak” (Hóseás 9:10, 16, 17)
[28] 3 Mózes/Vájikrá 23:10–11 „…Ha bementek arra a földre, amelyet nektek adok, és learatjátok annak termését, vigyétek el aratásotok első kévéjét a paphoz. Az mutassa fel a kévét az Úr előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap.”
[30] Ézsaiás 53:9 „A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.”
[31] János 10:17–18 „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”
A purimi ünneplés elmaradhatatlan finomsága a Hámán füle, vagy közismertebb nevén Hámán-táska. A sütemény leginkább a nálunk is ismert barátfülére hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a barátfülét főzzük, amit utána prézliben forgatunk meg. De visszatérve a Hámán-táskára, ki ez a Hámán ebben a purimi történetben? Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a sztori pozitív hőséről neveznek el egy süteményt. De nem! Hámán a történet gonosz szereplője volt. A perzsa uralkodó egyik bizalmasa, aki arra készült, hogy kipusztítsa a zsidó népet a föld színéről. Ahhoz, hogy ezt a nagyszabású tervet véghez vigye, a király beleegyezésére, hadseregre és időre volt szüksége. Így kerek egy esztendőn keresztül sorsot, azaz PUR-t vetett, hogy melyik legyen az a hónap/nap, amikor végrehajthatja gonosz tettét. Innen származik a Purim szó. De hála a Mindenhatónak, Ő ezt nem engedte: a zsidó nép megmenekült, Hámánt pedig felakasztották. Cserébe viszont, elneveztek róla egy édességet. Ez Hámán sztorija, de most nézzük a süteményt:
Többféle magyarázat létezik arról, hogy miért kapta ezt a nevet: Az egyik szerint az – eredetileg – német mákos táska (Mohn Taschen) judaizálódott, és a népi etimológia héber névelővel látta el a szót,(Há-Mohn-Taschen), melyben így szerepel a Hámán (Há-Mohn) szó is.
Egy másik magyarázat szerint a háromszög alakú sütemény Hámán kalapját szimbolizálja.
Bármi is legyen az eredet, a süti valóban finom, érdemes elkészíteni. Hamar megvan, és nem igényel nagy hozzáértést. És miközben eszegeted, olvasd el hozzá az Eszter könyvéből a gaz Hámán, az áldott Mordecháj és a bátor Eszter történetét. Így a sütemény még jobban fog esni!
Íme, a recept:
Hozzávalók 5 főre:
35 dkg rétesliszt,
15 dkg margarin,
1dkg élesztő,
10 dkg cukor,
só,
reszelt citromhéj,
2 tojás,
kevés rum,
szilvalekvár vagy máktöltelék.
A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal és az élesztővel. Belekeverjük a cukrot, a sót, a citromhéjat, a két tojást, és annyi rumot adunk hozzá, hogy jól nyújtható tészta legyen. Kinyújtjuk, és háromszögletű darabokra vágjuk. Szilvalekvárral vagy
mákkal töltjük, félbehajtjuk, szélét lenyomkodjuk, és tojással kenve kikent lisztezett tepsiben pirosra sütjük. Készíthetjük úgy is, hogy nagyobb pogácsaszaggatóval kivágjuk, a tölteléket középre rakjuk és három oldalról felhajtva középen összenyomjuk.
