Jézus 3 és fél éves szolgálatát követve nem találjuk nyomát annak, hogy hajléktalanokra bukkant volna. Viszont lehetetlen nem észrevenni azt, hogy Jézus – a szegény, de nem hajléktalan názáreti ács – három és fél évre elhagyta az otthon biztonságát, és azt mondta magáról:

„A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”

Lukács 9:58

Tanítványaival együtt városról városra vándorolt, és akkor volt fedél a fejük felett, ha valaki befogadta őket. A fenti mondatát épp akkor mondta, amikor valaki lelkesen a követői közé jelentkezett. Jézust követni egyet jelent kilépni a komfortzónánkból.

Közöttünk sátorozott

Valójában az Ő teljes földi jelenlétét egy ideiglenes sátorozásként írja le a János evangéliuma: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott (görögül: eszkenoszen = sátorozott)…” (Jn 1:14). A menny dicsőségéből aláereszkedni nem mérhető ahhoz sem, mint amikor a királynő a Buckingham palotából a London híd alá költözik. Jézus köztünk mindvégig hajléktalanként élt. Az Ő önkéntes alászállásának az volt a célja, hogy minket megváltva elmenjen, és helyet készítsen nekünk az Ő Atyja házában – majd eljöjjön értünk, és odavigyen bennünket[1]: a koldust a királyfi otthonába.

Hajléktalanok Izraelen kívül

Egy helyen mégiscsak találkozik két hajléktalannal[2]. Ők a Jordántól keletre, a Dekapolisz területén, a pogányok lakta Gadara földjén éltek. Démoni megszállottságuk űzte ki őket az emberek közül a sírboltokba. Jézus áthajózik értük a genezáreti tavon. Átlépi a zsidó ember számára kijelölt biztonsági zóna határát: oda megy, ahol a tisztátalan, idegen isteneket imádó népek élnek. Jézus földi szolgálata során azt mondta, hogy nem küldetett máshoz, csak az Izrael házának elveszett juhaihoz. Mégis tesz néhány fontos kivételt. Jelen esetben épp két pogány hajléktalan kedvéért. Nem tudjuk, hogy jutottak ide. Elvesztették a családjukat, a munkájukat, az egészségüket? Maguk tehettek erről vagy mások? Koldulásból, rablásból tengették életüket? A szöveg nem tér ki ezekre a részletekre. De azt megtudjuk, hogy egy légiónyi démon tartja megszállás alatt az életüket, ami miatt magukban és másokban is kárt tesznek.

A problémát a gyökerénél kezelni

Jézus nem börtönbe, diliházba csukatja őket, nem szedálja le őket egy garmada nyugtatóval – hanem a probléma gyökeréhez nyúl: kiűzi belőlük a betolakodókat. A történet végén a valamikori megszállott ember Jézus lábainál ül (azaz, hallgatja a Mester tanítását), felöltözve és kitisztult elmével. Amikor pedig a Messiás követője akar lenni, Jézus HAZAküldi őt:

„Menj HAZA a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.”

Márk 5:18.

Jézus ezért a két hajléktalanért mindhárom otthonát elhagyta: a mennyet, názáreti otthonát és a földi hazáját, Izraelt is. Hajléktalan lett, hogy ők otthonra találjanak.

Források:

[1] „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” János 14:2–3

[2] Máté 8:28–24; Márk 5:1–20; Lukács 8:26–39

Illusztráció: https://bit.ly/3te8pDI
Snow falls on Homeless Jesus in Toronto.Photograph: Carlos Osorio/Toronto Star/ Getty Images