Jézusi üzenet a kisebbségeknek

Cikksorozatunk azt a témát járja körül, hogy a biblikus keresztyénségben van-e helye a kisebbségeknek, és a bibliai Jézusnak milyen mondanivalója van a társadalom háttérbe szorított, megvetett, lenézett, elnyomott rétegei számára. Eddig három csoportot vizsgáltunk meg: a hajléktalanokat, a nőket, illetve a más etnikumú embereket. Három interjúban megismertük Bélát, aki a hajléktalan létformából elindult felfelé, de igazi öröme abból fakadt, hogy a Teremtőjét megismerve lélekben hazatalált[1]; Katát, aki egy jogaiért elkeseredetten küzdő nőből vált beteljesedett emberré[2]; és Zoltánt, aki nem szűnt meg roma lenni, a hite által viszont erőt kapott arra, hogy elhagyja a régi életmódját.[3]

Mit mond Jesua LMBTQ-témában?

Most egy olyan csoporthoz érkezünk, amellyel kapcsolatosan nagyon nagy az érzékenység. Ám mégsem lehet ezt a témát kikerülni, hiszen folyamatosan jelen van a közbeszédben. Különösen ebben a hónapban, amely a szexuális kisebbséget állítja reflektorfénybe. A kérdés tehát ugyanaz: mit mond Jézus a melegeknek, mit mond Jesua LMBTQ-témában? Mond valamit egyáltalán? Átlapoztam Mátétól a Jelenések könyvéig, de egyetlen Jézus–meleg párbeszédet sem találtam. Ez azt jelentené, hogy Jézusnak e témában nincs mondanivalója?

Először is szeretném tisztázni, hogy Jézus egy sor releváns témában nem nyilatkozik – legyen az környezetvédelem, abortusz, rabszolgaság, génsebészet vagy kábítószerkereskedelem. Mégis, a Biblia egészét olvasva, kirajzolódnak azok a határok, amelyeken belül maradva az életünk áldott, boldog és beteljesedett lesz[4].

A Fiú nem ítélni jött

Másodszor, talán sokakat meglep, de Jézus földi szolgálatának célja nem az volt, hogy a Tórához egy sor újabb etikai parancsot csatoljon, amit még nehezebb lesz megtartanunk. Jézus maga így fogalmazta meg a küldetése célját:

„Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.”

János 3:17

Zsidó emberként tudom, hogy nemcsak, hogy a 613 parancsolat megtartásába tört bele a bicskánk, de még a kőtáblákra írt 10 parancsolat is meghalad bennünket. Nem néhányunkat, nem sokunkat, hanem mindannyiunkat! Van-e közülünk akár csak egy ember is, aki soha nem hazudott vagy soha nem kívánta a másét? Ha tehát már ebben elbuktunk, mit segít az rajtunk, ha az Emberfia még újabb parancsolatokkal győz meg minket arról, hogy nincs esélyünk belépni a gyöngykapukon?

Jesua más küldetéssel érkezett. Kukkantsunk bele egy történetbe, hogy ezt egy kicsit mélyebben megérthessük. És bár a történet nem egy meleg emberről szól, tanulságait jól használhatjuk ebben a kérdésben is:

Mennyire kell jónak lennünk az örök élet elnyeréséhez?

„Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.”

Márk 10:17-18

Ebből a rövid szóváltásból máris kiderül, hogy a Jesuához odafutó zsidó ember buzgó volt és istenfélő. Vágyott az örök élet bizonyosságára – és ráérzett arra, hogy Jesua az a személy, aki erre választ fog neki adni. Jézus válasza azonban már sejtet valamit: mivel egyedül csak Isten jó, már az induláskor kudarcot vallunk, ha a micvák (jó cselekedetek) révén remélünk örök életet.

„Tudod a parancsolatokat: »Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.« Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” Talán nem véletlenül a könnyebben megtartható parancsolatokat sorolja itt Jézus. Nem említi azokat, amelyekkel a legtöbbünknek problémája van: „Ne legyenek más isteneid”, és „Ne kívánd a másét”. Emberünk pedig örömmel nyugtázza, hogy ő rendben van. Jézus azonban most a dolog velejére tapint:

„Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!”

(Márk 10:17–23)

Az egyetlen dolog, ami kizár az Isten országából

Álljunk meg egy pillanatra! Mióta bűn az, ha valakinek vagyona van? Egyáltalán, miért támasztott Jézus ilyen elvárást? Az ember szomorú arccal távozott, mert nagy vagyona volt. A nagy vagyona nem engedte, hogy belépjen az Isten országába? Nem a vagyona tartotta vissza – hanem az, hogy a vagyonát jobban szerette Istennél. Jézus meglátta ezt a szívében, és egy kihívással adott neki meghívást az örök életre. Nem azt mondta neki: „bűnös vagy, mert megszeged az első parancsolatot”, hanem követésre szólította fel, amihez előbb meg kellett szabadulni a vagyonához való ragaszkodástól.

Az emberek sokféle kincshez ragaszkodnak: kapcsolatokhoz, filozófiákhoz, életformákhoz. Önmagukban nem feltétlenül károsak ezek, de ha az útjába állnak annak, hogy a Messiást kövessük, bizony kizárnak bennünket az Isten országából. Akár meleg vagy, akár heteró, igazán egy dolog zárhat ki téged a mennyből: ha ragaszkodsz az általad helyesnek vélt úthoz. Ebben minden ember hasonlít: eltévelyedtünk. Így ír le bennünket a Tanakh (Ószövetség)

„Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért.”

Ézsaiás 53:6

Mindent elhagyva a Messiást követni

Még egy aspektusát nézzük meg ennek a történetnek. Vajon ennek az istenfélő zsidó embernek nem is volt más bűne? Pusztán az az egy, hogy szerette a pénzt? Nem tudjuk, de nem valószínű. Sőt. Sejthető, hogy még azokban sem volt hibátlan, amelyekről azt állította, hogy az. Jesua azonban nem azzal foglalkozott, hogy mindenfélét a fejére olvasson. Megkedvelte, és követésre hívta. Mi történik ugyanis azzal az emberrel, aki mindenét elhagyva követi a Messiást?

Jesua szavait idézem:

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

János 8:12

Aki követi a világ Világosságát, az óhatatlanul kijön a sötétségből, és világosság járja át a szívét, az elméjét, a szavait és a cselekedeteit. Az tudni fogja, mit kell elhagynia az életéből, és milyen új utakra kell lépnie, milyen módon kell megváltoznia. Ezt egyikünk sem kerülheti el, hiszen mindannyian a sötétségből jövünk. És bár sok dologról nem szólt Jézus a földi szolgálata során – azok, akik készek lemondani a maguk „kincseiről”, és követni Őt, pontosan fogják tudni, hogyan élhetnek úgy, mint a „világosság fiai”.

Jesua nem ítél el: szövetséget ajánl

Jesua nem ítéli el sem a drogdílereket, sem a hazugokat, sem a melegeket, sem a tolvajokat[5]. Követésre hív minket. És ehhez egy új szövetséget kínál nekünk: azt a szövetséget, amit már Jeremiás[6] és Ezékiel által is megígért:

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.”

Ezékiel 36:26–27

______________________

[1] https://zsidokjezusert.org/jezus-jott-es-mondta-felfazol-gyere-es-kovess/

[2] https://zsidokjezusert.org/gyoztem-de-maskepp/

[3] https://zsidokjezusert.org/istene-lettem-ne-keressetek/

[4] A Biblia egészének van konkrét mondandója az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatról. Erről itt olvashatsz többet: (Miért higgyek egy olyan Istenben…)

[5] a lista nem teljes, és mindannyiunkat érint legalább egy ezek közül

[6] „Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. …: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 31:31–34)