Miért Grabowski és miért a legkisebb fiú?

Gyermekkorunk kedvencei közé tartoznak azok a filmek, ahol a kicsik és elnyomottak furfanggal, szerencsével vagy csodával erős és öntelt ellenségük fölé kerekednek. Lúdas Matyinak drukkoltunk, aki háromszor adta vissza Döbröginek a verést; végignevettük a Macskafogó zseniális és bátor egereinek harcát az ellenük összefogó macskákkal; örökre szívünkbe zártuk a csetlő-botló Chaplint, aki mégis hőssé magasodott minden kisember álmának megtestesítőjeként. Az autista Esőemberről kiderül, hogy zseniális. Az együgyű Forrest Gump nemcsak a legjobb futó, hanem a szíve csalhatatlan iránytűje sok bölcset, sikerest és elismertet megszégyenít. A népmesékben is szisztematikusan a legkisebb fiú a befutó.

Vajon miért állunk mindig a gyenge mellé? Legjobb pillanatainkban miért nyúlunk ki mi magunk is az elesettek felé?
Mivel a gyengéket és védteleneket támogatni nem jelent evolúciós előnyt: megkockáztatom, hogy van egy réges-régi minta – ami a lelkünkbe van égetve. Egy ősi DNS-parancs, ami arra utal, hogy nem teljesen erről a földről származunk.

Néhány fontos infó a nem evilági Ősünkről

Erről a nem evilági Ősünkről olvassuk a következő sorokat.

Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet;[1] Árváknak atyja, özvegyek védője[2], aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek … [3] és megszilárdítja az özvegyek határát.[4]

Már ezektől a szavaktól is megremeg a szívünk, és örvendezünk, hogy van valaki (rajtunk kívül is), aki látja a legkiszolgáltatottabbakat, és törődik velük: nemes lovagként védelmezi őket. Hát még ha megtudjuk, hogy milyen praktikusan valóságos ez a törődés!

Aprópénzre váltott törődés

A Tórában az Örökkévaló elrendeli, hogy az aratáskor elhullott kévéket, a szüretkor a fán maradt olajbogyót és a tőkén felejtett szőlőt ott kell hagyni – hadd legyen az az özvegyeké, árváké és a jövevényeké.[5] Minden harmadik év termésének tizedét az özvegyek, árvák, jövevények és a léviták megvendégelésére kell fordítani.[6] Aztán még itt van a szombat-év és a Jubileum éve (az 50. év), amikor Izrael szántóföldjei bevetetlenül maradnak, és a rajtuk növő termésből (a gyümölcsfákat is beleértve) bárki ehet[7].

Özvegy-törvények működés közben

Az utód nélküli elhalálozás esetében az özvegyről egy másik parancsolat is gondoskodik: az elhunyt valamelyik fiútestvére köteles elvenni őt és utódot támasztani.[8] (Ez alól lehetséges mentesülni, ahogy ezt a moábita Rút esetében láthatjuk: akit, miután megözvegyült, nem az elhunyt legközelebbi rokona vette feleségül, hanem egy távolabbi rokon, a nemes lelkű Boáz[9].) Az özvegy Rútot, de özvegy anyósát, Naomit is a Tóra aratási rendelkezései (5 Mózes/Dvarim 24), illetve a levirátus törvénye (5 Mózes/Dvarim 25) mentette meg az éhhaláltól. Rút bátran szedegethette az elhullott kévéket Boáz földjén, majd pedig bátran hivatkozhatott Boáznak a Tórában elrendelt férfirokoni kötelességére.

A próféták számonkérik!

Szép szavak, gondolhatjuk, de mindebből mi valósult meg? A próféták dorgáló szózataiból ítélve: nem sok. Zakariás[10], Jeremiás[11], Ézsaiás[12] dörgedelmei jelzik, hogy népünk bűne nem pusztán az volt, hogy bálvány-istenekkel kokettált, hanem mindaz az erkölcsi romlás is, ami ennek a hűtlenségnek a következménye. Miután az utolsó prófétai szó is elhalt, és 400 évig nem volt kijelentés – megjelent az Örökkévaló Szolgája és bejelentette, hogy közel jött az Isten Országa. A názáreti próféta elődeihez hasonló szenvedéllyel vette védelmébe az özvegyeket:

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra. [13]

Hogy lehet felemészteni az özvegyek házát? Az írástudók a kor jogtudósai voltak, akik a jóhiszemű idős hölgyeket jogi tanáccsal ’segíthették’, melynek ellenértéke könnyen meghaladhatta az egyedül és támasz nélkül álló özvegyek vagyoni lehetőségeit. Mi mást ajánlhattak fel, mint a saját otthonukat akár még életükben vagy a haláluk után?[14] Jesua prófétai ’Jaj nektek!’ szava teljes mértékben a Tórán alapult:

Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká. 2 Mózes/Smot 22:21–23

Jézus figyelmét nem kerüli el

Jesua egy helyen a hit és bőkezűség példájaként állított egy özvegyet a tanítványai elé. Valószínűleg senki nem figyelt oda erre a státusz nélküli személyre, aki mindössze 2 fillért tett bele a templomi perselybe. De Jesua nemcsak hogy látta őt, hanem azt is tudta, hogy amit beletett a perselybe, az minden vagyona volt.[15]

Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát. Márk 12:44

Gondoskodás természetes szinten és azon túl

Jesua tehát kész volt konfrontálni a kor vallási vezetőivel a kiszolgáltatottak védelmében, titkon figyelte és elismerte azt, akit talán senki más nem vett észre és nem értékelt, egy esetben azonban olyan módon állt egy szegény özvegy mellé, amire egyetlen családsegítő szervezet vagy emberjogi aktivista sem lett volna képes: Visszaadta neki a fiát, aki özvegységében az egyetlen támasza volt.[16]

Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj! Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel! Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Lukács 7:13–15

A végső gondoskodás

Akinek halottja van, az a saját szívében szembesül bukott világunk legnagyobb tragédiájával. Az özvegyeket és az árvákat sebzi meg legmélyebben a bűn következménye: a halál. Ők azok, akik a leginkább érzik annak igazságát, hogy ennek nem kellene így lennie: a halál természetellenes! Talán épp ezért egy árva fiú és egy özvegy anya nyert az elsők közt bepillantást az eljövendő világba, ahol a halál legyőzött ellenség lesz. Jézus dicsőséges módon gondoskodott a naini özvegyről, hogy nem sokkal ezután a saját halálával és feltámadásával gondoskodjon a világ valamennyi özvegyéről és árvájáról, sőt mindenki másról, akiket a halál megfosztott az élet teljességétől.

Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! Ézsaiás 25:7–8

 _____________________

Források:

[1] Zsoltárok 146:9

[2] Zsoltárok 68:6

[3] 5 Mózes/Dvarim 10:17–18… Ő a nagy, erős és félelmetes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.

[4] Péld 15:25 A gőgösök házát összedönti az Úr, de megszilárdítja az özvegyek határát.

[5] 5 Mózes/Dvarim 24:19–21 Ha learatod gabonádat a mezőn, és ottfelejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni! Legyen az a jövevényé, az árváé és az özvegyé: így megáldja majd Istened, az Úr kezed minden munkáját. Ha levered olajfádról a termést, utána már ne szedegess róla: legyen az a jövevényé, az árváé és az özvegyé! Ha leszüreteled szőlődet, utána azt már ne böngészd végig: legyen az a jövevényé, az árváé és özvegyé.

[6] 5 Mózes/Dvarim 14:28–29 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtokrésze és öröksége, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az Úr kezed minden munkáját, amit csak végzel.

[7] 3 Mózes/Vájikrá 25:6–7 De ami egyebet a föld a nyugalma idején terem, legyen a táplálékotok: neked, szolgádnak és szolgálóleányodnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek meg jószágodnak és a földeden élő vadállatoknak; minden, amit terem, legyen az eledeletek.

[8] 5 Mózes/Dvarim 25:5–10

[9] Rút könyve 4

[10] Zakariás 7:9–12 Ezt mondja a Seregek Ura: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat! De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak. Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt…

[11] Jeremiás 7:6–7 Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére: Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.

[12] Ézsaiás 10:2 Hogy elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.

[13] Máté 23:14

[14] Ld. https://stevenmcollins.com/devouring-widows-houses/

Egy másik lehetséges magyarázat: az írástudók és farizeusok a Tóra tanítását nem tehették pénzbeli juttatásért (Traktátus Nedarim 37a, 62a: ne használd a Tórát vagy a jó cselekedeteket a „magad növelésére” vagy „ásónak, amivel kiáshatsz magadnak valami hasznot”), ezért kifejlesztettek egy olyan tanítást, hogy azok, akik anyagilag vagy gyakorlatban támogatják őket, Istentől nyernek áldást. Az özvegyek köztudottan lágyabb szívűek voltak, és kis vagyonukból is lelkesebben adakoztak, mint a gazdagok. Ld. https://www.bibleref.com/Mark/12/Mark-12-40.html

[15] Márk 12:41–44 Jézus pedig leült a templomi persellyel szemben, és nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz a legkisebb pénzt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.

[16] Lukács 7:11–17 Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj! Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel! Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét. Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.