Jézus születése és a császár legendája

Jeffrey Still | 2021. december 6.

A királyok Királyának születése

Születését ősi próféciák jósolták meg, jelek és előjelek hirdették, hogy ő a szülőföldje királyaként és a világ uralkodójaként jön el. A történet szerint édesanyja egy istenséggel való titokzatos találkozás révén esett teherbe, így ő egy isten – Apolló – fia lett, földi apjának pedig látomása volt születendő gyermekéről, aki Jupiter tekintélyét hordozta. Az ókori római források szerint további jelek és szerencse kísérte őt felnőtté válása és a meglepő események során, amelyek az akkor ismert világ uralkodójává tették.¹

 

Az Augustus római császár születéséről és ifjúkoráról szóló ókori történetek különös párhuzamot mutatnak Jesua (Jézus) születésével és életének korai szakaszával, ahogyan azt Lukács a beszámolójában elmeséli (Lukács 2:1-21). Lukács szerint Jesua születése ősi próféciákat teljesít be, az angyalok Megváltóként, Messiásként és Úrként hirdetik, és Lukács elmondja, hogy édesanyja, Mirjám (Mária) még szűzként esett teherbe az Isten Lelkével való találkozás révén.

 

Nem nehéz szkeptikus kortárs bibliakutatókat találni, akik ezeket a hasonlóságokat annak jeleként értékelik, hogy Lukács ezeket a legendákat egy bizonyos mintát követve találta ki.² Az elmélet szerint Lukács királyinak akarta feltüntetni Jesuát, ezért olyan csodás jelekről szóló történeteket talált ki, amelyek állítólag Augustusnak vagy az ókori világ más kiemelkedő uralkodóinak a születését kísérték.³

 

Más neves tudósok azonban rámutattak, hogy az összes ókori bizonyítékot figyelembe véve ez az elmélet nem helytálló.Továbbá minden olyan olvasó számára, aki jól ismeri az említett történet ókori kontextusát, ennek nyilvánvalónak kell lennie, hiszen Lukács története feltűnően különbözik az Augustus-propagandától.

 

Egy uralkodó profilja

 

Augustus története egy gazdagságba, kiváltságokba és politikai hatalomba született gyermek története. És ellentétben a modern amerikai világgal, ahol a politikusok szeretik hangoztatni  alacsony sorból való kiemelkedésüket, az ókori világban a gazdagságot és a státuszt általában a mennyei áldás jelének tekintették, míg a szegénység a bűn és az isteni kegyvesztettség jele volt.Amikor Marcus Antonius bírálni akarta Augustust, azt állította, hogy Augustus dédapja  felszabadított rabszolga és kötélverő volt! A pármai Cassius pedig állítólag azzal gúnyolta Augustust, hogy a nagyapja pék volt. Magyarán szólva, ezek a kritikusok azt mondták: „Ha néhány felmenőd közember volt, hogy lehetnél te olyan különleges?”.

 

Augustus története illeszkedett ahhoz az ókori profilhoz, amely egy uralkodói hatalmat gyakorló áldott személyről szólt. Augustus régi, jó kapcsolatokkal rendelkező és gazdag családból származott. Hatalomra jutását az biztosította, hogy rokona, Julius Caesar – az akkori világ leghatalmasabb embere – örökösévé fogadta. Augustus az elit 1%-ához tartozott, így joggal remélhette, hogy hatalmi törekvéseit siker koronázza.

 

„Ha Lukács valóban megpróbált volna egy hasonló történetet Jesua számára is megalkotni, akkor nagyon sok elemet elvétett a történetben.”

 

Bár Lukács és az olvasói jól ismerhették az Augustusról szóló legendákat, ha Lukács valóban megpróbált volna Jesuáról is egy hasonló történetet kifundálni, akkor nagyon sok elemet elvétett a történetben. Jesua családja nem gazdag: a Római Birodalomban élők 99%-ához tartozik, akik olyan körülmények között élnek, amit ma mélyszegénységnek neveznének. Nem rendelkeznek jó kapcsolatokkal; bár Dávid leszármazottai, Jesua őseinek listáján az őt közvetlenül megelőző generációt csupa olyan emberek alkotják, akikről senki sem hallott (Lukács 3:23-31). Illetve nincs egy gazdag politikus sem, aki örökbe fogadná Jesuát, és átadná neki a hatalom palástját. Még apja, József szülővárosában, Betlehemben is szerény, hétköznapi otthonban élt a családja. Sőt még egy vendégszobát sem tudtak felajánlani Jesua előrehaladott állapotban lévő édesanyjának.¹⁰ Jesua szegényes körülmények között születik meg, és édesanyja egy állatoknak szánt etetővályúba fekteti le az újszülöttet (Lukács 2:7).

 

Továbbá megdöbbentően ironikus, hogy amikor az angyalok megjelennek az égen Izrael felett, és bejelentik Jesua, a Messiás születését, egyedül egy csapat szegény pásztor lehetett tanúja ennek, akiknek valószínűleg még a juhok sem voltak a tulajdonukban, amelyeket gondoztak (Lukács 2:8-14).¹¹

Egy másfajta király

 

Lukács könnyen kitalálhatott volna egy olyan történetet, amelyben a csecsemő Jesua a hatalom jeleit mutatja Izrael elnyomói felett. Ehelyett azt meséli el, hogy Augustus császár Rómában hoz egy rendeletet, ami a világ másik felén Jesua apját és várandós anyját egy hosszú útra  kényszeríti, mintha menekültek lennének, hogy a császár összeírja őket (Lukács 2:1-5). Mindezt azért, hogy megtudja, mennyi adót tudna kicsikarni a zsidó alattvalóitól. Az első században a római uralom alatt élő zsidó nép nagyrészt elnyomott volt, és Jesua hozzájuk hasonlóan elnyomottként jelent meg közöttük.

 

„Ha Lukács csak kitalálta volna a történetét, akkor nem lehet mást mondani, minthogy ezt a hagyomány valamiféle ironikus kiforgatásaként tette.”

 

Ha Lukács csak kitalálta volna a történetét, akkor nem lehet mást mondani, minthogy ezt a hagyomány valamiféle ironikus kiforgatásaként tette. Az emberek a történelem során sok legendás történetet találtak ki a vezetőkről, de ilyen történetet soha senki nem talált ki.¹²

 

Tudomásom szerint az egyetlen ókori írásban található párhuzam a Tanakhban található. Az egész Tórában, a zsidó történelemben, sőt a prófétai írásokban is Ist_n a gyengéket és az alázatosokat emeli fel, a büszkéket pedig ledönti. Mózest a száműzetésből és az ismeretlenségből hívja elő, hogy szembeszálljon a hatalmas fáraóval, és vezesse a kivonulást (Smot/2 Mózes 3:16-18). Dávidot választja ki a messiási dinasztia megalapítására – aki egy juhpásztor legkisebb fia volt, és akit még a saját apja sem tartott érdemesnek arra, hogy a próféta elé állítsa mint királyjelöltet (1 Sámuel 16:4-13). A Tanakh története elejétől a végéig egy olyan Ist_ntől szól, aki Izráellel együtt jár szegénységben, szenvedésben és nehézségek között (Nehémiás 9:9-15, Ézsaiás 41:8-20).

 

Mennyire helyénvaló tehát, hogy amikor Ist_n elküldi a Messiást, az nem viseli érkezésekor  a gazdagság és a kiváltságok jegyeit. Ő a népével jár, és megtapasztalja annak küzdelmeit, méghozzá a szegények és rászorulók egyikeként (Ézsaiás 41:17, 53:2-4). A gazdagság kelepcéjéhez legközelebb akkor kerül Jesua, amikor holttestét a Szanhedrin egyik jómódú tagjának kölcsönkért sírjába helyezik (Máté 27:57-60).¹³

„Lukács azonban azt akarja, hogy lássuk a kontrasztot a Cézár és a Messiás között”

Lukács szándékosan megfordítja a királyok tipikus dicsőséges eredettörténetét. A születéstörténetet Jesua szegénységének és elnyomott voltának problematikus történelmi részleteivel tölti meg – de aztán szembetűnő kontrasztba helyezi őket Jesua isteni hatalmának jeleivel. Még a császár népszámlálásáról szóló részleteket is könnyen ki lehetett volna hagyni. Lukács azonban azt akarja, hogy lássuk meg a kontrasztot. Egyfelől ott van a világ önjelölt ura és megmentője, a császár – aki vérrel, árulással és a gyengék és szegények leigázásával kövezte ki hatalomhoz vezető útját, aki Róma békéjét kivont karddal és a fájdalmas kereszthalál fenyegetésével kínálta fel. Másfelől  ott van Jesua, akit az angyalok a régóta várt Messiásként hirdetnek, egy gyermek, aki elvegyül az Izrael különböző városaiba utazó, elnyomástól szenvedő emberek tömegében, akik menekültek saját hazájukban, akiket egy távoli nemzet politikája úgy sodort ide-oda, mint leveleket a szél.

Ist_n velünk

Lukács ezzel azt hangsúlyozza, hogy amikor Ist_n azt mondja, hogy Izráellel van, akkor ezt komolyan is gondolja. Ist_n nem áll távol az emberi szenvedésektől, és nem hoz önkényes rendeleteket, mint holmi kicsinyes zsarnok. Amikor Ist_n elküldi a Messiás királyt, az nem sereggel jön, hogy népének kárára gazdagodjon meg (vö. 1 Sám 8:10-18). Éppen ellenkezőleg, megalázza magát, és gyengeségében azonosul népével, magára veszi annak fájdalmát és törékenységét (Jes/Ézs 53:4; Mt 7:8), szenved, mint egy közülük, sőt szenved helyettük, hogy új életre támassza őket egy megújult teremtésben, ahol „Isten igazságosan ítéli meg a világot és a népeket az ő hűségében” (Zsoltárok 96:13).

 

„A sötétségben ragyogó fény”

 

Ezért a Messiás Jesua követői mindig is egy menekült család, egy kimerült tinédzser anya és egy etetővályúba fektetett, talált ruhacsíkokba bugyolált csecsemő történetében látták a szentség, a nyugalom és a sötétségben felragyogó fény áldott pillanatát, ami reményt ad a világnak, hogy az Úr uralkodik.

 

Ahogy Mirjám, maga Jesua anyja énekelte várandóssága alatt:

„Magasztalja az én lelkem az Urat,

És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!

És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre [vagyon] azokon, a kik őt félik.

Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.

Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.

(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!”

(Lukács 1:46-55)

Források

1 Suetonius, The Lives of the Caesars (A császárok élete), The Life of Augustus (Augustus élete), https://penelope.uchicago.edu/Thayer/e/roman/texts/suetonius/12caesars/augustus*.html Vergilius, Aeneasz, https://www.gutenberg.org/files/228/228-h/228-h.htm Augustus Caesar, The Deeds of the Divine Caesar (Az isteni cézár cselekedetei), https://droitromain.univ-grenoble-alpes.fr/Anglica/resgest_engl.htm Cassius Dio, Roman History (Római történelem), https://penelope.uchicago.edu/Thayer/e/roman/texts/cassius_dio/45*.html
2 John Dominic Crossan talán a legismertebb közülük. Az ő gondolkodásmódját láthatjuk ebben az interjúban: „Miért nem olyan az első karácsony, mint bármelyik születésnapi történet, amit valaha is hallottál.” Crossan, Why The First Christmas is not like any Nativity story you've ever heard before https://bustedhalo.com/features/busted-john-dominic-crossan
3 Például Nagy Sándor vagy Róma iker alapítói, Romulus és Remus, akik állítólag Vesta-szüzektől születtek. https://www.newworldencyclopedia.org/entry/Son_of_God https://en.wikipedia.org/wiki/Miraculous_births https://www.thenewsminute.com/article/shared-myths-jesus-time-miraculous-birth-stories-common-kings-and-emperors-54776
4 N. T. Write talán a legkiemelkedőbb ezek közül. Lásd az ő cikkét a Lukácsnál és Máténál olvasható szeplőtelen fogantatásról. Write, God in a Manger: The Message of the Gospels and the Problem of the Virgin Birth (Isten a jászolban: az evangélium üzenete és a szűz fogantatás problémája) https://www.abc.net.au/religion/god-in-a-manger-the-message-of-the-gospels-and-the-problem-of-th/10095092
5 Ez a kulturális perspektíva jól látható Suetoniusnak az Augustusról szóló, hízelgő életrajzában, A császárok élete című művében (The Lives of the Caesars). Suetonius azzal védi Augustus uralkodáshoz való jogát, hogy beszámol fontos és gazdag őseiről. Majd lesöpri azokat a kritikákat, amelyekben Augustus kortársai azt próbálták állítani, hogy néhány őse közember volt. Bizonyos tekintetben még láthatjuk is az ist_ni áldás és a gazdagság, valamint az ist_ni átok és a nélkülözés közötti kapcsolatot a héber Szentírás történeteiben (ez nagyon világosan ki van fejtve az Dvárim/5 Mózes 28:1-29:1-ben). Mégis, a Tanakh történetei az ókori világban nagyon szokatlan módon Ist_n áldását jelenítik meg még a szegénységben is, amikor Ist_n úgy dönt, hogy nagyon szerény származású embereket áld meg és karol fel. Az ókori világ nagy részében úgy gondolták, hogy az istenek egyedül a királyokkal és gazdag uralkodókkal (vagy rendkívül vonzó nőkkel) akartak bármit is kezdeni.
6 Suetonius, The Lives of the Caesars, (A császárok élete) https://penelope.uchicago.edu/Thayer/e/roman/texts/suetonius/12caesars/augustus*.html
7 Lásd az előző (6.) forrásban
8 Ez az isteni kegy és tekintély paradigmája, amelyet Augustus jellemzésében láthatunk Suetonius: A császárok élete című (The Lives of the Caesars) vagy Vergilius: Aeneis című művében.
9 Ezért is védte Suetonius az uralkodói jogot olyan kritikusokkal szemben, mint Marcus Antonius
10 https://www.psephizo.com/biblical-studies/jesus-was-not-born-in-a-stable/
11 https://steppesoffaith.medium.com/the-real-truth-about-the-shepherds-on-that-first-christmas-night-c32296181a27 A Misna olyan iratok gyűjteménye, amelyek a farizeusok idején a zsidó népet szabályozó szóbeli hagyományokat rögzítették. Egyik előírása kifejezetten megtiltja a nyájtartást Izrael egész földjén, a puszta kivételével – és az egyetlen nyáj, amelyre ez nem vonatkozik, az a templomi istentiszteletre szánt nyáj (Bab K. 7:7; 80a). Ezek a pásztorok a Betlehemet körülvevő mezőkön voltak, nem pedig kint a pusztában, ahol rendes juhokat tartottak. Tehát papok lehettek. Miért végeznének papok alantas pásztori feladatokat a Templom számára? Azért, mert a juhokat a Páska-áldozatra szánták. A papok feladata volt, hogy meggyőződjenek arról, hogy a bárányok hibátlanok és teljesen épek voltak, mielőtt feláldozták volna őket. A zsidó Misna szerint (Kr. u. 200, de a korábbi korok régóta fennálló szóbeli hagyományait is tartalmazza) az állatokat Betlehem környékén (konkrétan Migdal-Éder – „a nyáj tornya” – közelében) tartották. https://www.patheos.com/blogs/standingonmyhead/2018/12/the-bethlehem-shepherds-were-not-just-country-bumpkins.html A törvény azt is előírta, hogy az áldozati állatnak Jeruzsálem öt mérföldes körzetében kellett születnie. Betlehem mindössze öt mérföldre van Jeruzsálemtől. A Betlehem körüli hegyoldalak tehát első századi „báránygyárak” voltak. Amikor a bárányok megszülettek, ruhacsíkokba pólyálták be őket, hogy védve legyenek. Abban az istállóban, ahol megszülettek a bárányok, kőből készült etetővályúkba helyezték őket, amíg a pap el nem tudott jönni, hogy megvizsgálja őket. https://www.baptistpress.com/resource-library/news/about-those-shepherds/
12 Buddháról is, aki arra tanította követőit, hogy mondjanak le minden világi vágyról, azt mondja a legenda, hogy gazdagságban és kiváltságokban született. https://www.britannica.com/biography/Buddha-founder-of-Buddhism/Previous-lives#ref230768
13 https://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_of_Arimathea#Gospel_narratives