Jézus zsidó származású volt

Noha a történelem során már sokféleképpen mutatták be Jézust, Ő zsidónak született, zsidóként nevelkedett, és zsidóként is halt meg. Még azok is, akik nem hisznek benne, képtelenek tagadni zsidó származását:

Az Ő életét bemutatók közül legtöbben elmulasztanak rámutatni arra, hogy Jézus minden jellemvonásában valódi zsidó; egy olyan férfiúnak tehát, mint Ő, kizárólag a judaizmus adhatott otthont, s más vallás nem. Jézus igazi zsidó személyiség; minden küzdelme, minden munkája, alkata, érzései, amikor beszél vagy éppen hallgat, zsidó jellemvonást tükröz. A zsidó idealizmus jegyeit viseli magán, aki a zsidó vallás valaha élt – és élő –, leghűbb képviselője, és aki akkor kizárólag a judaizmuson belül létezett. Ízig-vérig zsidó, mert olyan férfi, mint ő más népből nem származhatott, s más népben nem munkálkodhatott; más nép fiai között nem találhatta volna meg benne hívő apostolait.¹

Meglepődnénk, ha ezek a gondolatok egy prominens zsidó vezetőtől származtak volna? Leo Baeck rabbi vezető filozófus-teológus, illetve vallástörténész volt. Mereven elutasította ugyan a kereszténységet, mégis szükségesnek tartotta, hogy rámutasson Jézus zsidó mivoltára. Hangsúlyozta, hogy Jézus (héberül Jesua) zsidó volt, zsidó családba született, s kortársai elismerték, mint zsidó férfit.

Az embernek nem szükséges teológusnak lennie ahhoz, hogy meglássa Jézus zsidó mivoltát –  születése pillanatától kezdve. A júdeai Betlehemben történt születésének elbeszélése beszámol távoli országból Jeruzsálembe érkezett bölcsekről, akik megkérdezték Heródes királyt: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Máté 2:2).

Heródes mindenki szerint igazságtalan király volt, s nem volt Júdea törvényes uralkodója. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy feldúlták őt a bölcsek szavai. Megkérdezte a nagyobb tudással rendelkező vallási vezetőket, hogy hol kell a Messiásnak megszületnie, s megtudta tőlük, hogy a helyszínt Mikeás próféta évszázadokkal korábban megjövendölte:

„Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt” (Máté 2:6).

Heródes, az egyiptomi fáraóéhoz hasonló gonosz tervtől vezérelve, zsidó újszülötteket mészároltatott le abban a reményben, hogy így megtarthatja királyi méltóságát. Meg akarta gyilkolni Őt, aki Izrael uralkodójává rendeltetett. De képtelen volt annak a betlehemi kisgyermeknek az életét kioltani, akinek egy fiatal zsidó leány, Miriám (Mária), életet adott.

„Jesua zsidónak tekintette magát, és a zsidó nép közé tartozónak is tekintették Őt.”

A családfájától kezdve (Máté 1) a születéséig és körülmetéléséig (Lukács 2), illetve az ő pidyon ha ben (az elsőszülött megváltása), bar micva, és d’roshe (rövid Tóra-magyarázat) szertartásáig a zsinagógában, egészen az utolsó Őrá emlékeztető feliratig, a kereszt fölé szegezett „Ez Jézus, a zsidók királya” (Máté 27:37) feliratig, Jesua zsidónak tekintette magát, és a zsidó nép közé tartozónak is tekintették Őt.

Vajon Jézus állította önmagáról, hogy Ő a zsidó Messiás?

Egyesek szerint Jézus csakugyan jó zsidó volt, törvénytisztelő, aki talán még próféta is volt, viszont szerintük önmagáról soha nem állította, hogy Ő a Messiás. Azt is mondják, hogy az az elképzelés, miszerint megváltó és közbenjáró a nép és Isten között, a követőinek köszönhető.

De mit is mondott Jézus önmagáról?

Egy alkalommal, amikor tanítványaival járta a vidéket, megkérdezte őket: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát? ” Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. ” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem? ” Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. ” Jézus így válaszolt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám” (Máté 16:13-17).

„Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Egy másik alkalommal Jézus egyedül volt, s találkozott egy samáriai asszonnyal Sychar városánál. A Jézussal való sokatmondó és szokatlan találkozása alatt, az asszony a következőket mondta: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.” Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek” (János 4:25-26). A nő elfutott a városba, hogy elmondja, kivel találkozott, s miután az ott lakó emberek egy kis időt töltöttek Jézussal, megvallották saját hitüket Őbenne, mint Messiásban.

John Stott bibliamagyarázó azt mondja, hogy „a legdöbbenetesebb jellemzője Jézus tanításainak az, hogy Ő oly gyakran beszél önmagáról.”² S teljesen mindegy, hogy mi mit gondolunk arról, hogy Jézus kicsoda volt, vagy éppen kicsoda most. A lényeg, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, amit Ő önmagáról jelentett ki.

Jézus a korabeli vallási vezetők tükrében

Korának más vallási vezetőitől különbözött Jézus. Míg azok félrevonuló módon viselkedtek, Jesua önmagát előtérbe helyezte. A vallási vezetők elterelték az emberek figyelmét önmagukról; viszont az igazságról alkotott véleményükre, melyet tetszésük szerint tálaltak, felhívták az emberek figyelmét.

Jézus azonban ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6).

Ha Jesua nem volt Messiás, ahogy Ő azt állította magáról, akkor biztosan a legarrogánsabb és legistenkáromlóbb rabbi volt a történelem folyamán. De akkor hogy lehet, hogy annyian hittek benne és követték Őt? Mi gyakorolt hatást Jézus követőire?

„Jesua világosan, egyenesen megfogalmazva mondta ki az igazságot.”

Jézus tekintéllyel beszélt

A zsidó írástudók, miközben tanították az embereket, más rabbikat idéztek. A rabbi mindig jelezte, hogy kinek a szava kell hogy nagyobb tekintélynek örvendjen. Ám Jesua egy adott kérdést nem járt körül, ehelyett minden felmerülő problémára közvetlenül és tekintéllyel tett pontot. Nem mérlegelte vagy latolgatta mások véleményét, hanem világosan, egyenesen megfogalmazva mondta ki az igazságot. Híres Hegyi Beszédében Jézus a Tóra több pontját is idézi, majd tanít róluk:

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is” (Máté 5:38-39).

A „szemet szemért” szófordulat a Tórából származik, melyet a zsidó nép Mózes közvetítésével kapott meg. Tekintettel arra, hogy Isten Mózesnek adta a Tórát, hogy mutathatott túl Jézus tanítása Mózes tanításán? Hacsak nem Isten ruházta fel e tekintéllyel, állításai nem pusztán arrogánsak voltak, de egyenesen eretnekek is. Jesua válaszai viszont nem árulkodtak bizonytalanságról.

Jézus kinyilvánítja saját isteni mivoltát

„Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt?…” A zsidók ezt mondták neki: „Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok” (János 8:53, 57-58).

E döbbenetes kijelentésében Jézus nemcsak arról beszél, hogy önnön létezése megelőzte Ábrahám születését, de kinyilvánítja saját isteni mivoltát is.³ Nemcsak a múltat és a jelent ismerte (Máté 10:23, 12:40, 16:27), hanem úgy beszélt a jövőről is, mintha abban a pillanatban látta volna (Lukács 4:21). Folyamatosan rámutatott isteni, illetve messiási mivoltára azzal, ahogyan tekintélyt parancsolóan beszélt minden korszakról.

Mikor Jézus beszélt, az emberek figyeltek. Előfordult ugyan, hogy nem tetszett nekik, amit hallottak, ám mégsem tudtak másra figyelni. Jézust nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

Jézus csodatettei

Az első századbeli Júdeában a csodatevők jelenléte nem volt szokatlan. Léteztek varázslók, jövendőmondók, s még gyógyítók is. Voltak, akik trükkökkel éltek, mások démonokkal voltak kapcsolatban, s varázsigékhez, amulettekhez vagy éppen varázsitalokhoz folyamodtak annak érdekében, hogy varázslataik működjenek. Jézussal ellentétben, ők nem gyógyítottak saját erejük által. Előfordult, hogy Jesua olyasmit használt, ami egyfajta gyógykezelésnek tekinthető, mint például a vak ember szemére helyezett sár. Még ha lenne is a föld és a nyál keverékének gyógyászati értéke, maga a gyógyulás így is messze felülmúlta azt a hatást, mellyel az alkalmazása rendelkezhetett. Sokkal többről volt ott szó, mint amit egy hagyományos gyógyító kúra eredményezhetett volna. Egy vakon született ember hirtelen visszanyerte a látását. Más alkalommal Jézus egyszerűen feltette a kérdést:

„Akarsz-e meggyógyulni?” Vagy éppen: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?” És sokan meggyógyultak.

Jézus gyakran kérte az embereket arra, hogy ne beszéljenek arról, hogyan is gyógyultak meg; tudta, hogy azonnal híresség lesz belőle, mihelyt az emberek felismerik hatalmát. Amikor azonban napvilágot látott, hogy a legreménytelenebb betegségeket is képes gyógyítani, s akár emberek ezreit is képes jóllakatni néhány kenyér és hal szaporításával, emberek tömegei kezdték el követni.

Nyilvános szolgálata során, egy alkalommal valakit a tetőn át eresztettek le hozzá egy ágyon, mert a ház már zsúfolásig tele volt. Jesua méltatta azoknak a hitét, akik ekkora áldozatot hoztak azért, hogy béna barátjuk a közelébe kerülhessen. Azután azt mondta a bénának, hogy vegye fel az ágyát, s járjon – ő pedig megtette!

„Jesua nem pusztán eszköze volt Istennek, Ő isteni tekintélyre is jogot formált.”

 

Azért gyógyított, „hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön.” A héber Írások prófétáitól eltérően, Jesua nem pusztán eszköze volt Istennek, Ő isteni tekintélyre is jogot formált.

Minden csodatétele között talán a legbámulatosabb az volt, hogy képes volt feltámasztani a halottat. A héber Írások szerint Elizeus próféta valóban visszahozott egy fiút a halálból (2 Királyok 4). Lázár esetében viszont nem csak arról volt szó, hogy egy ember meghalt – de már négy napja oszlásnak indult testtel egy sírboltban is feküdt. Jézus mégis arról biztosította a halott testvérét – Mártát -, hogy testvére, Lázár fel fog támadni. A nép úgy hitte, hogy amikor a Messiás eljön, minden halottat feltámaszt; így amikor Jézus felszólította Lázárt, hogy jöjjön ki a sírból, az esemény példátlan isteni beavatkozásnak számított (János 11).

Jézus csodatételei saját nagyságáról és hatalmáról árulkodtak. Csodatételei alátámasztották messiási mivoltának jogalapját.

A Jézust körülölelő titok

Jézus titkát azok a példázatok rejtették, melyeket elmondott az embereknek, s azon kinyilatkoztatásai is, melyek szinte felfoghatatlanok voltak, ám rendkívül mélyen rámutattak jellemére és messiási mivoltára.

Amikor a zsidó vallási vezetővel, Nikodémussal találkozott Jesua, azt mondta neki, hogy újjá kell születnie. Nikodémus zavarba jött szavai hallatán. Jesua megmagyarázta neki a lelki értelemben vett újjászületés lényegét, Nikodémusnak mégsem volt sokkal könnyebb dolga megértenie azt, mint pl. az ember fizikailag lehetetlen visszatérését az anyaméhbe. Jézus hasonlatok segítségével magyarázta meg az embereknek az ismeretlent, ennek ellenére sok elhangzott dolog értelme rejtély maradt a hallgatói számára.

A Szukkót ünnepének utolsó napján azt kiáltotta a templomi sokaságnak, hogy aki szomjazik, annak innia kell a majané haJesuá-ból, azaz a szabadulás kútjából. Tanítása a könnyen megérthető dolgokból indult ki, s valami láthatatlanra mutatott. Nagyon világosan is beszélhetett volna, ám úgy döntött, hogy az igazságról mélyebb szinten tesz kijelentéseket, ami arra késztette az embereket, hogy a túlzás vagy épp kicsinyítés, a hasonlatok, esetenként az irónia eszközeivel erősített szavaiból szemezgessék ki az üzenetet. Úgy beszélt, hogy akikkel találkozott, azok arra éreztek késztetést, hogy szívüket-lelküket alaposan megvizsgálják. Akivel csak találkozott, annak megváltoztatta az életét, változtatott az életútján.

„Elidegenedett az emberektől amiatt, aki volt, s amiatt, amivel kapcsolatban elkötelezte magát.”

Jesua több szempontból is nagyon hétköznapi életet élt – Betlehemben született, Názáretben nevelkedett – beleillett tehát saját korába és környezetébe.

Ám el is idegenedett az emberektől amiatt, aki volt, s amiatt, amivel kapcsolatban elkötelezte magát. Alapvetően elkülönült az emberektől. Az, hogy egy másik világhoz tartozott, fiatal gyermekkora óta nyilvánvaló volt. Amikor egy alkalommal Mária és József döbbenten vette észre, hogy nincs velük, megtalálva őt a templomban, ezt hallották tőle: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” E mondattal utalt arra, hogy nem e világból származott (Lukács 2:49).

Az embereknek Jézus olyan részleteket mondott el saját életükről, melyeket emberileg nem tudhatott. De nem pusztán arról volt tudomása, hogy mi lakozik az ember szívében, hanem törődött az emberek szükségleteivel is.

„Mindenféle emberrel időt töltött, tanítva őket.”

Jézus szerette az embereket

Korának sok más vallási vezetőjétől eltérően, Jesua rendkívüli szeretettel fordult az emberek felé –  mindenféle ember felé. Megbocsátással, toleranciával, elfogadással, és megértéssel közeledett mindenkihez, kivéve azokat, akik önelégültek és önigazultak voltak – akik Őt nem akarták elfogadni. Mindenféle emberrel időt töltött, tanítva őket: halászokkal, a társadalomból kirekesztettekkel, kétes hírű asszonyokkal, bűnösökkel, vámszedőkkel, tanult emberekkel, zsidókkal, samaritánusokkal és rómaiakkal is. Élvezte a kisgyermekek társaságát. Míg más rabbik féltek a tisztátalanságtól, ő örömmel fogadta és értékelte az asszonyok társaságát, sőt ajándékaikat is.

„Jesua könyörületes volt az elnyomottakkal.”

Jesua szeretettel fordult az emberek felé, de emellett mindig meghökkentette és zavarba hozta a gőgös vagy öntelt embereket. Olyan ember volt, aki nem félt a kemény munkától, akinek bámulatos humorérzéke gyors és brilliáns válaszokban csillant meg. Akik sebezhetők, rémültek, elkeseredettek s elnyomottak voltak, azokhoz könyörületes, gondoskodó és kedves volt. Valahogy mindig jobb állapotban hagyta ott az embereket, mint amilyen állapotban találkozott velük.

Együtt evett velük, együtt nevetett velük; velük és értük sírt, majd végül helyettük meg is halt.

Jézus halála és áldozata

Mint ismeretes, Jesua nem küzdött a saját életéért, és  jogorvoslást sem keresett – noha lett volna rá jogalapja. Amikor a hatóság eljött, hogy elvezesse, emlékeztethette volna őket, hogy nincs erre felhatalmazásuk a templom területén túl. Azt is az eszükbe juttathatta volna, hogy a törvény értelmében nincs joguk Őt őrizetbe venni vádirat nélkül. Ha Júdás lett volna a vádlója – az a tanítvány, aki a római hatóságoknak elárulta Őt –, Jesua kifogásolhatta volna Júdásnak mint tanúnak a tisztességét, rámutatva arra a tényre, hogy Júdás időnként lopott a közös erszényükből. Nyilvánvaló igazsággal megválaszolhatta volna az ellene felhozott hamis vádakat.

Amikor a helytartó megkérdezte Jézust, vajon Ő „a zsidók királya?” „Te mondod” – válaszolta neki Jézus (Máté 27:11b). Éppen úgy, mint ahogy a bárány, amelyet vágóhídra visznek, nem hallatja a hangját – Jesua sem nyitotta meg ajkait, hogy akár csak egy szóval is tiltakozzon. Tudta, hogy arra rendeltetett, hogy uralkodjon, de azt is tudta, hogy előbb meg kell halnia. Soha senki még nem halt meg úgy a történelemben, mint Ő; és senki sem tett oly sokat a halála által a világért, mint Ő. Halála nem a vég volt, hanem valaminek a kezdete.

Jézus megváltoztatta a világot

Legtöbbünk olyan naptár szerint él, amely a Jesua földi pályafutása előtti és utáni időszakokban számítja az időt. Már e tény önmagában bizonyítéka annak, hogy mekkora hatást gyakorolt a világunkra. Több könyvtárat meg lehetne tölteni a róla írt könyvekkel. Évszázadokkal azután, hogy a Földön járt, olyan klasszikus zenei mesterműveket ihletett, mint Händel Messiás című alkotása. A képzőművészet nagymesterei, mint Michelangelo és Botticelli, Őt igyekeztek dicsőíteni műalkotásaikon keresztül, melyek megtalálhatók földünk leghíresebb múzeumaiban és galériáiban.

Jézusnak köszönhetően a távoli dzsungelekben élők, éppen úgy, mint akik a tudomány fellegváraiban töltik napjaikat, tudnak valamit a zsidó népről s tanításainkról. Gyakran ismerik is Izrael országának felépítését, különösen Betlehem és Jeruzsálem elhelyezkedését benne.

Augusztinusztól kezdve Adleren át Einsteinig, a filozófusok s természettudósok legnagyobbjainak egyaránt meg kellett birkóznia tanításaival, s el kellett gondolkodnia személyiségén. S azok a filozófusok, akik előtte éltek, arról az etikáról, illetve esztétikáról beszéltek, melyet Jesua élete megtestesített.

„Irgalom és megbocsátás áradt belőle, s bűntelensége ennek ellenére nem szenvedett csorbát.”

A keleti vallások azt tanították, hogy akik fájdalmat, betegséget, majd végül halált szenvedtek el, igazságos büntetésben részesültek korábbi életükben tanúsított becstelen magatartásuk miatt. Míg a keleti vallások elfogadták a szenvedést, mint az ember karmáját – melynek újra és újra meg kell ismétlődnie életről-életre –, Jesua a szenvedők iránti irgalomról tanított. Irgalom és megbocsátás áradt belőle, s bűntelensége ennek ellenére nem szenvedett csorbát. Éppen ezért szerették Őt az emberek, s szeretik még mindig. De még ha nem is szeretnék, történelmet átívelő jelenléte akkor is tagadhatatlan.

A kereszténység királyi kormánypálcája

Nem mindenki, aki azt vallotta magáról, hogy keresztény, követte Jesua életpéldáját. Ő az összes ember iránt érzett szeretetről, alázatról és méltóságról tanított. Amikor Jézus nevében tanúsított gyűlölettel, előítélettel, illetve mások meg nem tűrésével találkozunk, akkor a szóban forgó személy éppen annak a követésében vallott kudarcot, akinek a nevében beszél. Bármely keresztény, akiből hiányzik az irgalom, Jézus életpéldáját nem pusztán figyelmen kívül hagyja, de hiábavalóvá teszi azt.

Nagyon is könnyű ujjal mutogatni Jézusra az üldöztetés miatt – melyet Ő soha nem tanított vagy tűrt el. Az emberek nagyon is képesek egymást üldözni, na nem Jézus miatt, hanem éppen Jézus ellenére. Akik igazán az Ő tanítványai, azoknak önfegyelmet kell tanúsítaniuk, miközben követik a tanításait.

Jézus még mindig érezhető hatása

Tapasztalható viszont Jesua nevének folyamatosan jó hatása a társadalomra.

Keresztényi könyörülettől indíttatva kórházakat építettek. Jézusnak köszönhetően misszionáriusok iskolákat alapítottak, és az írás-olvasás tudását elvitték a világ távoli pontjaira. Iránta érzett szeretetüktől vezérelve orvosok és mezőgazdasági szakemberek távoli vidékekre utaztak, hogy ott szolgáljanak az emberek felé. Annak a szeretetnek köszönhetően, melyre Jesuában találtak rá, olyanok, mint Martin Niemöller, Raoul Wallenberg vagy Corrie ten Boom szembeszálltak Hitlerrel és az ő förtelmes gyűlöletével.

„A feltámadás utáni életszakaszát megfigyelve elmondhatjuk, hogy Jézus a valaha élt legbefolyásosabb személyiség lett a világon.”

Ha Jézus csak leélte volna életét, s meghalt volna e földön, eljövetele nem változtatta volna meg a világot örökre. Ám feltámadása a történelem minden korszakában érezteti hatását. A feltámadás utáni életszakaszát megfigyelve elmondhatjuk, hogy Jézus a valaha élt legerőteljesebb s legbefolyásosabb személyiség lett a világon, mert Ő ma is él! S az a tény, hogy ma is él, és meg szeretné változtatni az emberek életét: csodálatos azok számára, akik vágynak arra, amit Ő felkínál – de megbotránkoztatja azokat, akik erre nem vágynak.

Amikor Jézus a földön járt, a rabbik közül, illetve a nép vezetői közül egyesek követték őt. Viszont nekik rendkívül bátornak kellett lenniük ahhoz, hogy az árral szemben ússzanak. A vagyonosabb emberek közül néhányan, akik társadalmi pozícióval s hatalommal is rendelkeztek, képesek voltak túllátni gazdagságukon, s meglátni azt a lelki szegénységet, melyet Jézus enyhíteni jött.

Manapság sokan kigúnyolják a Jézusban hívőket, mint akik gyengék, s gyors megoldást keresnek problémáikra. Egyesek úgy tekintenek Jézusra, mint egyfajta mankóra a bajban, amire nincs igazából szükségük. Az ilyen emberek számára lényegtelen, hogy Ő az-e, akinek vallotta magát. Olyan nekik Jézusra tekinteni, mintha azokkal a rászorulókkal vállalnának közösséget, akiket Ő magához vonz – s ez az, amit ezek az emberek nem akarnak.

Ám Jézus türelmes és szeretetteljes, mint amilyen mindig is volt. Kegyelmét nem korlátozza azokra, akik magasan képzettek, s keresettek a munka világában. Nem pusztán azok számára tartja fenn irgalmát, akik politikailag korrektek, s jó kapcsolatokkal rendelkeznek. Reményt akar adni az elnyomottaknak s az elnyomóknak, a vagyonosoknak és a nincsteleneknek egyaránt. Őt mégsem látják, hallják vagy ismerik – kivéve azok, akiknek van füle a hallásra, s értelmes a szíve.

A cikk tartalma egy korábbi Zsidók Jézusért cikkből lett – módosításokkal – átvéve.

Jegyzetek

1. Leo Baeck, Harnack Vorlesungen über das Wesen des Christentums (Breslau: n.p., 1902)

• John R. W. Stott, Basic Christianity, (London, InterVarsity Fellowship)1968, 22.

• A név, melyet a Mindenható Mózesnek mond követelései megerősítésére, a „Vagyok”. „Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok” (2 Mózes 3:14b).