Jesájá (Ézsaiás) próféta könyve, 53. fejezet. Dr Bernstein Béla fordításában. Jesájá az i.e. 700-as években a következőket írta egy emberről:
1 Ki hitt a mi hírünknek, és az Örökkévaló karja kiben nyilvánult? 2 Felnevekedett előtte mind a csemete, és mint gyökér elszikkadt földből, sem alakja neki, sem dísze; nézzük, de nincs ábrázata, hogy megkedvelnék. 3 Megvetett és az emberek elhagyatottja, fájdalmak embere és betegség meghittje; és mint aki elől elrejtik az arcot, megvetett, és nem tekintettük.
4 De bizony a mi betegségeinket ő viselte és a mi fájdalmainkat ő hordozta, pedig mi őt tekintettük sújtottnak, Istentől vertnek és nyomorgatottnak; 5 megsebzett volt a mi bűntetteinktől, összezúzott a mi bűneinktől, jólétünkre való fenyítés volt rajta és az ő sebei által nekünk lett gyógyulás. 6 Mindannyiunk mint a juhok tévelyegtünk, kiki a maga útjára fordultunk; az Örökkévaló pedig őt illette mindnyájunk bűnével. 7 Szorongattatott, míg ő megalázta magát és nem nyitotta ki száját, mint a bárány, mely levágásra vitetik és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul; nem nyitotta ki száját. 8 Elnyomás által és ítélet által elragadtatott, kortársai közt pedig ki gondol arra, hogy kivágatott az élők országából: népem bűntette miatt ő sújtatott?
9 Gonoszok mellé tették a sírját és gazdag mellé halálában, noha nem követett el erőszakot és nem volt álnokság a szájában. 10 De az Örökkévaló akarta őt összezúzni, szenvedtetni: ha lelke bűnáldozattá teszi magát, látni fog magzatot, hosszú életű lesz, és az Örökkévaló akarata sikerül kezében. 11 Lelkének fáradalmából fog látni, jóllakni; megismerésével visz igazságra az igaz, az én szolgám, sokakat és bűneiket ő hordozza. 12 Ezért kiosztok neki a sokak közt és hatalmasokkal osztja a zsákmányt, azért, hogy odaengedte halálra lelkét és bűnösökhöz számíttatta magát pedig ő sokaknak a vétkét viselte és a bűnösökért közbenjárt.
Ki ez az ember, aki „megvetett, és nem tekintettük”, „összezúzott a mi bűneinktől”, „jólétünkre való fenyítés volt rajta”, „az Örökkévaló őt illette mindnyájunk bűnével”, „megalázta magát és nem nyitotta ki száját”, „kivágatott az élők országából”, „népem bűntette miatt ő sújtatott”, „az Örökkévaló akarta őt összezúzni, szenvedtetni”?
És ki ez az ember, aki „nem követett el erőszakot”, „nem volt álnokság a szájában”, aki bár „lelke bűnáldozattá teszi magát”, mégis „látni fog magzatot, hosszú életű lesz, és az Örökkévaló akarata sikerül kezében”?
Ki ez az ember, „az igaz, az én szolgám”, aki „megismerésével visz igazságra sokakat és bűneiket ő hordozza”?
Ki ez az ember, aki halála után mégis „hatalmasokkal osztja a zsákmányt, azért, hogy odaengedte halálra lelkét”? „Aki bűnösökhöz számíttatta magát pedig ő sokaknak a vétkét viselte és a bűnösökért közbenjárt”?
Ha nem vagy biztos a válaszban, arra bátorítunk, hogy böngészd sorjában végig oldalunkat. Kezdheted ezzel az írásunkkal:
Betlehemben született, édesanyja zsidó volt
Ha pedig a fentiek alapján úgy érzed, hogy tudod, ki ez az ember, fontold meg az alábbi lehetőséget:
Kapcsolódó oldal:
Életed legfontosabb mondata