Mi a bűn?

Zsidók Jézusért | 2021 November 18.

A „bűn” szóhoz mindenki más jelentést társít. Némelyek számára ez már semmi jelentőséggel nem bír. Szerintük ez csak arra jó, hogy megtámogassa egyes elavult erkölcsiségű vallásos emberek vaskalapos önigazságát. Mások számára a bűn szó a büntetéstől való félelmet idézi fel, és azt az érzést, hogy ‘soha nem leszek elég jó’.

 

Az emberek elképzelése arról, hogy mit jelent a bűn, általában a saját tapasztalataikon és környezetükön alapul. A Biblia azonban átfogó és időtlen képet ad a bűnről mint olyan fogalomról, amely minden emberre, minden kultúrában érvényes.

 

Az első bűn

Első pillantásra sokaknak úgy tűnhet, hogy a Teremtés könyvének az első bűnről szóló beszámolója nem releváns a saját életünkre nézve… illetve csak a vallásos embereknek az, akik komolyan veszik a Bibliát. De függetlenül attól, hogy ki hogyan vélekedik a Bibliáról vagy a vallásról, az alábbi történet egy olyan fájdalmas dilemmát tár fel, amely mindannyiunkat érint.

 

A Teremtés Könyvének harmadik fejezete az Édenkertben játszódik, ahol „a kígyó” Évát, az első nőt kérdezi arról, hogy I_ten milyen megkötéseket tett a gyümölcsfákra nézve. Éva elmondja, hogy csak egy fa tiltott: ha arról eszünk, meg kell halnunk. A kígyó azonnal közli vele, hogy félretájékoztatták, és ráadásul a tiltott gyümölcs nemcsak, hogy nem okoz halált, de elfogyasztása után Éva olyan lesz, mint I_ten, aki a  jónak és rossznak tudója. Éva hisz a kígyónak, és mivel szeretne olyanná lenni, mint I_ten, végrehajtja lázadó tettet, és erre bátorítja a férjét is.

 

Mi hát a bűn?

A Biblia nem korlátozza a bűn fogalmát az erkölcstelenségre. A gyümölcsben sem volt semmi erkölcstelen. Az I_tennel szembeni bizalmatlanság és az Ő védelmező határainak semmibe vétele volt az, ami a gyümölcs elfogyasztását bűnné tette. Habár a bűn nem mindig erkölcstelen cselekedetekben nyilvánul meg – viszont mindig szembeszegül vagy semmibe veszi I_ten feddhetetlenségét, tekintélyét és sok esetben a létezését. Ezért annyira sértő minden bűn I_ten számára. Bűn minden olyan gondolat, szó vagy cselekedet, amely lényegében azt üzeni I_tennek: „Nincs szükségem a te tekintélyedre, és nem fogadom el azt”.

 

Mi okozza a bűnt?

A bűn az I_tentől való függetlenség vágyában gyökerezik. Elsőre ez nem hangzik valami rossz dolognak – elvégre a jó szülők arra nevelik gyermekeiket, hogy képesek legyenek önállóan megállni a helyüket. Hisszük, hogy I_ten azt akarja, hogy az emberek szabadon gondolkodjanak, válasszanak, illetve fejlesszék az I_ten által adott értelmüket és az erkölcsi tartásukat. Azonban más irányból nézve felmerül egy probléma.

 

Az emberi lény természeténél fogva nem független. Táplálékra, vízre, fedélre van szükségünk ahhoz, hogy fizikailag túléljünk – és persze vannak lelki szükségleteink is. Például vágyunk megismerni önmagunkat, és visszaigazolást szeretnénk kapni valakitől vagy valamitől. Szükségünk van arra is, hogy valamibe vagy valakibe vessük reményünket és bizalmunkat. Mindannyian meg szeretnénk ismerni és tapasztalni, hogy miért érdemes élni. Minderre azért vágyunk, mert ezek jelentik a különbséget az értelmes élet és a puszta létezés között. Amikor nem veszünk tudomást I_tenről vagy nem engedelmeskedünk Neki, akkor nem válunk függetlenné, hiszen mindezek a szükségleteink továbbra is megvannak. Egyszerűen csak egy helyettesítő istentől függünk, hogy kielégítse ezeket.

 

Éva és Ádám bűne nem az volt, hogy a tudás után nyúltak, hanem az, hogy I_ten szavával szembeszegülve nyúltak utána.

 

Éva hibája nem az volt, hogy olyan akart lenni, mint I_ten. I_ten azt akarja, hogy az emberek olyanok legyenek, mint Ő – mi másért teremtett volna minket a saját képmására, és miért adott nekünk hatalmat minden más élőlény fölött a földön és a tengerben (1 Móz/Ber 1:26–28)? I_ten azt akarja, hogy az emberek boldoguljanak, és ez épp annak a függvénye, hogy olyanokká legyünk, mint Ő – egy bizonyos mértékig. Éva és Ádám bűne nem az volt, hogy a tudás után nyúltak, hanem az, hogy I_ten szavával szembeszegülve nyúltak a tudás után. Elhitték a hazugságot, hogy az emberi önállóság kívánatos és megvalósítható, és hogy ennek eléréséhez az engedetlenség útja vezet. Egy dolog vágyni arra, hogy I_ten szeretetének és kreativitásának utánzásával hasonlatossá váljunk Hozzá, miközben gyakoroljuk az Általa ránk ruházott hatalmat – ez a lehetőségeink kiaknázását jelentené. Viszont amikor áthágjuk I_ten bölcsen felállított határait, akkor az I_tenhez való hasonlóság vágyát megmérgezi az a bűnös vágy, hogy félreállítsuk Őt mint végső tekintélyt.

 

Mit tesz a bűn?

A bűn nem ismeri el Isten identitását

Mit szólnál ahhoz, ha valaki kutyának nézne téged, megvakargatná a füled tövét, és jutalomfalattal kínálna, ha átgördülsz a hátadon? Ameddig ez az illető nem kész és nem képes  elismerni, hogy te is egy emberi lény vagy, addig nem is tud olyan kapcsolatba lépni veled, ami ember és ember között elfogadott. Ugyanígy nem lehet kapcsolatunk I_tennel sem, amíg nem ismerjük fel, hogy ki is Ő valójában. I_ten tekintélyének elutasításával az Ő lényének egyik legalapvetőbb tényét utasítjuk el. És I_ten nem fog a mi Őróla alkotott elképzeléseinkhez idomulni pusztán azért, hogy velünk kapcsolatban lehessen.

 

A bűn darabokra töri az identitásunkat

 A bűn elfeledteti velünk azt a tényt, hogy identitásunk elválaszthatatlanul kötődik Ahhoz, aki minket megalkotott. Ha I_tentől függetlenül próbáljuk meg összerakni identitásunkat, az olyan, mintha egy tízezer darabos kirakós játékot próbálnánk kirakni úgy, hogy nincs előttünk a teljes kép, és ráadásul a fele még hiányzik is. Ha a saját, korlátozott látószögünkből igyekszünk  megtalálni az identitásunkat, akkor hamar szembesülünk azzal a fájó és végtelen űrrel, amit az általunk elutasított  I_ten hiánya jelent. E hiány betöltésének vágya egy végeérhetetlen keresgélésre kárhoztat  bennünket.

Majd amikor ezt a szükségletet valami vagy valaki mással próbáljuk betölteni, ami vagy aki kevesebb, mint az Ö_való, akkor I_ten bennünk élő képe darabokra törik. Egymásban még látjuk jóságának a töredékeit, de érezzük a bűn hatása által okozott éles és törött éleket is.

 

A jó és helyes dolgokat, a nap minden pillanatában ezerféleképpen tapossák el.

 Emberek milliárdjai élik meg spirituális identitás-válságuk következményeit – nem csoda, hogy folyamatosan téveszméknek, csalódásoknak és károknak tesszük ki magunkat s egymást. A jó és helyes dolgokat, a nap minden pillanatában ezerféleképpen tapossák el. Szívünk kiáltása, hogy „ennek nem így kell lennie!”, folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy valami jobbra vagyunk teremtve. És mégis, úgy tűnik, akaratunk ellenére is a probléma részét képezzük.

A bűn az ítélkezéstől és az elutasítástól való félelmet szül, ami rejtőzködéshez és mások hibáztatásához vezet.

Érdekes, hogy Ádám és Éva abban a pillanatban látták meg meztelenségüket és éreztek szégyent, amikor bűnbe estek. Talán korábban nem vették észre, hogy a szellő a csupasz bőrükhöz ért? Hogy lehet, hogy a ruha hiánya korábban soha nem okozott gondot? Úgy tűnik, soha nem érezték szükségét annak, hogy bármit is elrejtsenek, amíg nem vétkeztek. Az ítélkezéstől és az elutasítástól való félelem arra késztet bennünket, hogy megpróbáljuk ellenőrzés alatt tartani, mit láthatnak vagy tudhatnak rólunk mások.

 

A bűn által keltett félelem arra is késztet bennünket, hogy a felelősséget másra hárítsuk, így mások kapják az ítéletet és az elutasítást helyettünk. Amikor I_ten megkérdezi Ádámot, hogy mit tett, Ádám magyarázkodik, hogy Éva volt az, aki megette a gyümölcsöt és adott belőle neki is. Amikor I_ten ezzel szembesíti Évát, ő is magyarázkodik, hogy a kígyó csapta be őt, és ezért evett.

 

Ahogy bizalmatlanná válunk I_tennel szemben, azonnal bizalmatlanok leszünk más emberekkel szemben is.

 

A bűn amellett, hogy félelmet szül, arra késztet, hogy a lehető legrosszabb módon kezeljük: menekülünk, elbújunk, és azáltal próbálunk ártatlannak látszani, hogy valaki másra hárítjuk a felelősséget. Ahogy bizalmatlanná válunk I_tennel szemben, azonnal bizalmatlanok leszünk más emberekkel, a szeretteinkkel, sőt még önmagunkkal szemben is.

Mi a megoldás a bűnre?

Mindig inspiráló látni, amikor az élet valamely területén kudarcot vallott emberek beismerik hibájukat, keményen próbálkoznak jól cselekedni és jó útra térni. De amikor a bűnről van szó, önmagunk megváltása nem működik. A bűn természeténél fogva akadályoz bennünket ebben. Amikor saját mércét és elvárásokat állítunk, azok gyakran nem teljesülnek – és még romboló hatással is lehetnek ránk. Így folytatódik a zűrzavar, a csalódások és egymás megsértésének véget nem érő körforgása. Mindezek alkalmatlannak bizonyulnak arra, hogy megmentsük magunkat a bűnöktől. Valaki másnak kell megváltania minket.

 

I_ten szeret minket, és a megváltás olyan útját kínálja, amely megtöri a bűn mérgező körforgását. Megújítja az elménket, hogy egészen új módon láthassuk magunkat és másokat. A megváltás felváltja az I_ten előli menekülési ösztönünket azzal a vággyal, hogy Hozzá fussunk. Képessé tesz bennünket arra, hogy félelem helyett hálával tekintsünk az Ő hatalmára. Felszabadít minket, hogy olyan emberekként éljünk és gyarapodjunk, akik tudják, hogy megbocsátottak nekik és szeretik őket. Sőt, olyan biztonságban érezhetjük magunkat I_ten elfogadó szeretetében, hogy mi magunk is úgy tudunk megbocsátani és szeretni, mint még soha.

 

Hisszük, hogy Isten megváltás-története a Teremtés könyvében kezd kibontakozni, a Törvényben és Próféták írásaiban folytatódik, majd az evangéliumban és Jesua, a Messiás megváltó munkájában éri el tetőpontját.

A bűnre adott válaszunk

Szeretnénk az Ö_való útmutatásai alapján kezelni a bűneinket: bűnbánattal, hittel és hálával I_ten megoldásáért, valamint mások iránti alázattal (ApCsel 3:19; 1 Jn 1:9; Ef 4:32).

 Jesua arra hív minket, hogy úgy szeressünk másokat, ahogyan magunkat szeretjük (Máté 22:37–39). Ez magába foglalja azt, hogy szomorúságot érzünk a világunkban lévő bűn megtévesztő és romboló hatása miatt; együttérzünk azokkal, akiket a bűn megtévesztett és emberi mivoltukból kivetkőztetett; és reméljük, hogy hittel ők is megragadják azt a megváltást, amelyet mi Jesuában, a Messiásban kaptunk.

Szívesen olvasnál még
ehhez hasonló cikkeket?

Iratkozz fel hírlevelünkre!