Szeretet nincs igazságosság nélkül

Első pillantásra valóban úgy tűnik, hogy a feltétel nélküli szeretet fogalmával nem fér össze, hogy némelyeket kizárnak arról a helyről, ahol ez a szeretet honol. Ha valami rosszat csinálunk, máris kizárjuk magunkat? Vagy ha pusztán csak nem hiszünk Jézusban, ez már elegendő ok az örök büntetésre? Ilyen szűkkeblű lenne a Biblia Istene?

Akkor most vessünk egy második pillantást is erre a kérdésre!

A Biblia egy olyan Istent mutat be nekünk, aki igenis szeret bennünket még akkor is, ha nem enged be mindenkit – örökkévaló – jelenlétébe. Teszi ezt azért, mert a szeretet és az igazság összetartozik. Nem valódi a szeretetünk, ha az az igazságosság rovására megy (például, ha szeretetből elnézzük, hogy a gyermekünk hazudik, vagy bezárja a szekrénybe a szomszéd kisfiút) – és nem lehetünk teljesen igazságosak sem, ha hiányzik belőlünk az irgalom és a szeretet (a szomszéd kisfiú iránti szeretet kell, hogy felébressze az igazságérzetünket).^[1]

Az ítélet elkerülhetetlen

Amikor az igazság fogalmán gondolkodunk, akkor nem kerülhetjük meg az ítélet kérdését. Ha egy bíróság igazságos, akkor egy adott ügyben ítéletet kell hoznia valaki javára, illetve valaki ellen. Ha Isten igazságos akar maradni, akkor a bűnöst el kell ítélnie, hiszen ha ezt nem tenné, akkor nem tudna megfelelni a saját maga felállította igazságnak. A bűnös persze mondhatná, hogy a bíróban nincs szeretet, a többi ember viszont éppen a védelmező szeretet tettének éli meg, hogy a bíró nem engedi ezt a veszélyes bűnöst szabadlábon mászkálni közöttük.

Ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz?

Valószínűleg, sokan nem érzik úgy, hogy ők maguk a bűnös kategóriába esnek, hiszen alapvetően jó emberek. (link kell! Miért lenne szükségem hitre, hiszen jó ember vagyok ) De szeretnélek kritikus gondolkozásra hívni, és próbára tenni. Milyen sztenderd alapján gondolod, hogy te jó vagy? Mi az a mérce, ami alapján azt mondod, hogy elég jó vagy? Mert ha Isten valóban létezik, akkor csak Neki van joga sztenderdet állítani és értékelni téged. Az nem igazságos, hogy mindenki a saját igazságérzete alapján kerülhet a mennybe, hiszen az szubjektív! Még a földi törvényalkotás és bíróság sem így működik. Az ember igazságérzete eltorzult, amióta függetlenítette magát Istentől, a törvény alkotójától. A Biblia ezt mondja az ember igazságérzetéről:

„Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél.”

Ézsaiás 64:5

„Jó embert keresünk”

Kik azok? Hol vannak? Hányan vannak? Hányan vannak a mennyben, ha tényleg csak az Isten által jónak elismertek kerülhetnek oda? Szörnyű sejtésünket a Biblia így igazolja:

„Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.”

(Zsoltárok 14:3)

Ez alapján már kezded úgy érezni, hogy neked sem árt egy kis isteni irgalom? Nem vagy ezzel egyedül – a kérdés az, hogy megragadod-e azt a lehetőséget, amit Isten pontosan azért kínált fel, mert Ő annyira szerető és irgalmas. A lehetőség neve pedig Jézus.

De miért csak Jézus?

Nem arról van szó, hogy Isten nem tudja megbocsátani a kisebb-nagyobb bűneinket, sőt pontosan ezt akarja tenni, csak közben az igazságosságnak is teljesülnie kell. Isten nem azért ragaszkodik ahhoz, hogy Jézus áldozatán keresztül bocsásson meg, mert szőrszálhasogató kedvében van, hanem azért, mert csak Jézus tud minket embereket olyan állapotba hozni, hogy képesek és érdemesek legyünk arra, hogy belépjünk az Isten tökéletes világába, a mennybe. Egyrészt, van egy csomó dolog a rovásunkon, amiért fizetnünk kellene. Másrészt, a szívünk tele van lázadással, önzéssel, szeretetlenséggel, és így alkalmatlanok vagyunk a mennyre. A vádlottak padján ülünk, akár tudunk róla, akár nem.

Kell egy egyenesen Istentől jövő megoldás arra, hogy legálisan felmentést kapjunk, sőt, a szívünk is újra legyen kódolva. Isten már a kezdetektől fogva tervezte a megoldást. Bemutatta a zsidó népünkön keresztül ennek előképét, a helyettesítő áldozatot. Azért, hogy majd amikor a történelem egy bizonyos pontján Jézus, a Messiás önként vállalt halálával áldozattá válik helyettünk, hogy minden bűnünkért eleget tegyen, akkor akinek van szeme, meglássa, és akinek van füle, meghallja, hogy itt a nagy lehetőség: vádlottból felmentettek, lázadóból mennyei állampolgárok lehetünk! (link kell Kicsoda Jézus?).

A perben Jézus helyettesített minket a vádlottak padján! Isten Őt ítélte el az emberiség összes igaztalan tettéért, szaváért és gondolatáért – így az igazságosság ki lett elégítve, hiszen a bűn nem maradt büntetés nélkül. Az ember viszont mentesülhet az ellene szóló vádak alól. A Biblia ezt nevezi kegyelemnek! A kegyelem azonban csak azokat illeti, akik igénylik azt. Ezért nagyon is szerető és irgalmas az az Isten, aki kivétel nélkül mindenkinek

‒ még a legnagyobb bűnösnek is ‒ felajánlja a lehetőséget:

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: «Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.» Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: «Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.»”

Rómaiakhoz írt levél 10:9-13.

Ha a szívedben már érzed, hogy ez az igazság, mondd el Istennek!

Források: 

^[1] https://bibliatanulmanyok.hu/2015-1/d/d20150209