Életem nagy csodája, ahogy Isten keresett engem. A szüleimnek templomi esküvőjük volt, engem reformátusnak kereszteltek, ennek ellenére a családban nem esett szó Istenről, a Bibliáról. Mégis már gyerekkoromban éreztem, hogy van egy rajtam kívül álló erő. Amikor katolikus osztálytársaim elsőáldozók voltak, többször szó esett Istenről. Ettől kezdve minden nap imádkoztam.
Mivel reformátusnak kereszteltek, úgy 12-13 éves korom tájékán megjelent egy ember az akkori lakóhelyünk szerinti református templomból, hogy szüleim szeretnék-e, ha konfirmáció-előkészítőre járnék. Azóta sem tudom, hogy ki volt, honnan tudták, hogy meg vagyok keresztelve, és konfirmandus korú vagyok, de nagyon örültem a lehetőségnek: örömmel csatlakoztam a felkészítő csoportba.
A konfirmáció után még sok évig jártam a református templomba, kerestem Istent.Onnantól kezdve, hogy rendszeresen mentem gyülekezetbe, szüleimmel állandó konfliktusom volt emiatt. A gondolkodásom kicsit eltért a korombeli gyerekekétől, ezért nem sokan barátkoztak velem. Volt olyan osztálytársam, aki később, amikor megtért, azt mesélte, hogy már megérti, miért voltam más.
Zsidó gyökerek
A családomban a nagypapám nagypapája volt zsidó, így a háláchá szerint nem számítok zsidónak. Erről, a zsidó gyökerekről többször is szó esett a családban.
„Így szól az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki fölkorbácsolja a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek Ura az ő neve: Ha eltűnnek e törvények előlem – így szól az Úr –, akkor szakad magva Izráelnek is, hogy soha többé előttem néppé ne legyen.Azt mondja az Úr: Ha majd megmérhetik az egeket ott fenn, és kifürkészhetik a föld alapjait itt alant, akkor vetem meg én is Izráelnek minden magvát mindazok miatt, amiket cselekedtek! – azt mondja az Úr.”
(Jer 31:35-37)
Ahogy templomba kezdtem járni, az is nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidó nép Isten kiválasztott népe, ezért ez keresztényként is hangsúlyos volt számomra, így egyre fontosabbá vált. A lelki zsidó kötődésem miatt később zsidó szervezeteknéldolgoztam pár évet, jártam zsinagógába, amely révén megismerhettem a zsidó életformát, ünnepeket, hagyományokat.
Tovább az úton
Próbáltam Isten útján járni, de úgy éreztem, hogy megrekedt a hitéletem. Majd Isten elvezérelt egy karizmatikus közösségbe, ahol végül megtértem, bemerítkeztem és megtapasztaltam, hogy a bibliai csodákat ma is átélheti az ember. Sajnos, a gyülekezet szétesett, és nem tudtam, merre keressek közösséget.
„Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Ján 13:35)
(Ján 13:35)
A közösség-keresés közepette ez az ige vezérelt. Mégis úgy tapasztaltam, hogy a történelmi egyházak elítélik a karizmatikus gyülekezeteket, a karizmatikus gyülekezetek pedig bírálják a történelmi egyházakat, ez pedig taszított. Ezen felül szembesültem az egyházon belüli antiszemitizmussal is, ami tovább nehezítette a gyülekezet-keresést.
„állhatatosan és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.” (1 Kor 7:35b)
(1 Kor 7:35b)
A Biblia beszél a megosztott és az osztatlan szívről. Utólag úgy látom, hogy bár részese lehettem szellemi megtapasztalásoknak, a megtérésem nem volt teljes. Nem adtam oda az életem minden területét az Úr uralma alá, a szívem megosztott maradt, nem tudtam kiteljesedett életet élni. Gyökértelenül, közösség nélkül végül nagyon eltávolodtam Istentől, ami okkultizmushoz és paráznasághoz is vezetett.
Vissza az élet forrásához
Továbbra is kerestem a keresztény zsidó közösséget, így találkoztam egy nyári kampány során a Zsidók Jézusért Misszióval, ahol csodálatos testvérekre leltem. A Misszió révén kerültem egyre közelebb az Úrhoz, jobban megismerve a zsidó gyökereket. Új élmény volt számomra az Újszövetségben felfedezni a zsidó szemléletet, ami teljesen új perspektívát nyújtott a bibliai szöveg megértéséhez.
Időközben rátaláltam egy olyan gyülekezetre is, ahol szintén tudok a hitben erősödni és növekedni. Megéltem, hogy a hit nemcsak annyi, hogy bűntelenül éljünk, hanem egy élő, aktív tevékenység. Folyamatosan átélem Isten tisztító és építő munkáját; Ő ezenfelül hatalmas erővel is felruház,„Mert Isten Igéje élő és ható” (Zsidók 4:12).
Szolgálat
A Zsidók Jézusért Misszióban végzett szolgálat során megtapasztalhattam a cselekvő hit és a testvéri közösség megtartó erejét.
„Énekeljetek Istennek, zengedezzetek nevének! Készítsetek utat annak, aki a pusztákon át jön! Úr az ő neve, örvendezzetek színe előtt!”
Zsoltárok 68:5
Az Úr Ábrahámnak tett ígérete – miszerint magzatában áldatik meg a föld minden nemzetsége –, teljesedett be Jesua áldozata által; így a föld minden népe engesztelést kaphat bűneiért, visszatalálva az Atyához. A Zsidók Jézusért Misszióban végzett szolgálatommal hirdethetem ezt az örömhírt – zsidók és nem zsidók felé egyaránt.
Történetem nagyon hasonlít sok magyar zsidó gyökerekkel rendelkező személy életéhez, abban a tekintetben, hogy családtagjaik félelem okán nem vállalják fel származásukat, sokan nem is tudnak róla, hová tartoznak.
Igy kezdődött minden
1949-ben születtem Budapesten, az ún. átkos időszakban. Családunkban nem esett szó anyai nagyapám zsidó származásáról. Ránk, a gyerekekre való tekintettel mélyen hallgattak erről, mert nem szerették volna, hogy bántódásunk essen, és a II. világháború borzalmai megismétlődjenek. Anyám és nagyanyám buzgó katolikusnak mutatták magukat és a tiltások ellenére Húsvétkor és Karácsonykor elmentek a katolikus templomba misére.
Nagyapám még 1919. március 21- nagyanyámmal kötött házassága alkalmával megtért és felvette a katolikus vallást.
Nagyapám, testvéreivel együtt a Zsidó Árvaházban nevelkedett, majd a II. világháborúban elvitték munkaszolgálatosnak, de onnan az Örökkévaló segítségével sikerült megszöknie, és jó emberek segítségével bujkált.
21 éves voltam, amikor Bányász György nyelvtanárom révén, aki együtt nevelkedett a nagyapámmal a zsidó árvaházban, tudtam meg nagyapám származását. Ez erős indulatokat kavart fel bennem, melyeket csak évek múltán tudtam rendezni magamban.
Első találkozásom Jézussal
Édesanyám 9 éves koromban beíratott hittanra a katolikus templomba, és elsőáldozó is voltam. Ekkor találkoztam először Jézus cselekedeteivel. Megvallom, hogy akkoriban azonban jobban érdekeltek a kisdobos, majd úttörő élet rendezvényei: izgalmasnak véltem ezeket – és mint kitűnő tanulótól a tanáraim is elkötelezettséget vártak el tőlem.
Sikerek és kudarcok
A pályám sikeresen indult. Jó tanuló voltam, a közgazdasági technikumi érettségi és a német-angol nyelvtudás kiváló elhelyezkedési lehetőséget biztosított számomra a külkereskedelemben; 23 évesen már diplomáciai kiküldetésbe kerültem Bagdadba, ahol a 20 fős Kereskedelmi Kirendeltség titkárságának vezetését bízták rám. (Ekkor több mint 4000 magyar dolgozott Irakban – különböző projekteken –, akiknek az ügyes-bajos dolgát is nekem kellett intéznem). Megtanultam vezetőként bánni az emberekkel, megoldani a problémákat.
Így visszatekintve már tudom, hogy Isten vezetett minden döntésemben, tettemben – még, ha ez nem is tudatosult bennem akkor. 4 év külszolgálat után hazatértem, és különböző posztokon (üzletkötő, osztályvezető, igazgató) dolgoztam a külkereskedelemben. Közben férjhez mentem, és született egy nagyon okos, szorgalmas fiam – aki ma már egyetemi tanár, 40 éves, 2 remek fiúgyermek apja. Sajnos a házasságom nem sikerült a nézetbeli különbségek miatt. A fiam születésével egyidejűleg kezdtem el a külkereskedelmi főiskolát; utána az egyetemet is elvégeztem.
Befolyásoló történések
1988-ban Izrael és Magyarország felvették a diplomáciai kapcsolatot. Én szerveztem a magyar termékek első kiállítását Tel-Avivban. Ekkor ismerkedtem meg leendő részvényeseimmel, későbbi barátaimmal, akik nemcsak pénzzel, hanem gyakorlati tanácsokkal is elláttak.
1989 és 1994 között 8 alkalommal jártam Izraelben. Részvényeseimmel együtt dolgoztunk, sok időt töltöttem együtt családjukkal, felelevenedtek bennem a zsidó hagyományok, szokások, ünnepek, együtt lélegeztünk. Jeruzsálemben járva megérintett a város varázsa, többször végigmentem a Via Dolorosán, megálltam a stációknál, és akkor értettem meg, hogy Jézus mily nagy áldozatot hozott értünk. De még nem váltam hívővé!
Fordulópont
1999-ben az újonnan hivatalba lépett kormány leállította az éppen folyamatban lévő projektet, és nem fizették ki az elnyert pályázatokat. Ettől olyan sokkos állapotba kerültem, hogy stroke-ot kaptam, a bal oldalam lebénult, nem tudtam beszélni. Újra kellett tanulnom járni, a kezeimet használni és beszélni.
Ebben a nyomorult állapotomban küldött az ÚR nekem egy amerikai misszionáriust, Carolt, aki megértette velem, hogy Jézus sebei által én is gyógyulást nyerek. Bevezetett a Biblia tanulmányozásába, megtanított imádkozni, türelmesnek, segítőkésznek lenni.
… és valóban: JÉZUS CSODÁT TETT VELEM!Jézus, hasonlóan a süket-némához, meggyógyított. Ahogy a Márk 7:35-ben olvassuk: „nyelvének bilincse azonnal megoldódott”. Igen, az én nyelvem is elkezdett forogni, tudtam újra beszélni, gondolkodni, járni és ellátni magamat. Teljesen meggyógyultam.
Mi a helyzet manapság?
“Készülök Jézus visszatérésére és a 1000 éves Királyságra. Jézus egyik munkatársa szeretnék lenni!”
Carol elvitt engem a Menóra Messiáshívő Gyülekezetbe, ahol Tar Kata segítségével sikerült felkészülnöm a bemerítkezésre. A hitem egyre jobban elmélyült. Két éve önkéntesként csatlakoztam a Zsidók Jézusért Misszióhoz. A szolgálatban kapott lelki támogatás által nemcsak az életminőségem vált jobbá, hanem képessé váltam másoknak is segítséget nyújtani.
A szocializmus évei alatt születtem Magyarországon. Édesanyám, aki zsidó Holokauszt-túlélő, és édesapám is, az ateista szocializmus korának gyermekei. Ebben a szellemben nevelkedtem, és lelkesen hittem mindebben egészen egyetemi éveimig, amikor elvesztettem a kommunizmusba vetett hitemet, és a keresés útjára léptem. Részt vettem egy szeánszon, és rádöbbentem, hogy létezik egy láthatatlan világ is. Egy vasárnap elhatároztam, hogy meglátogatom barátaimat, akik időközben hitre jutottak. Aznap a Feltámadás ünnepe volt, és a barátaim gyülekezetben voltak.
Aki keres, az talál
Amikor hazaértek, beszéltek nekem a hitükről és reménységükről, amit Jézusban találtak meg. Azon az éjszakán Isten megérintett, meggyőzött szeretetéről és arról, hogy Tőle távol egy végzetesen rossz irányba tart az életem. Megmutatta azt is, mire hívott el.
„Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”
(Ézsaiás 49:6)
Mi szükség Jézusra, ha van egy szerető Isten?
Intenzív keresés indult el. Választ kellett kapnom arra, hogy miért kell megtérnem még az után is, hogy már hiszek Istenben. Mi szükség Jézusra, ha van egy szerető Isten? A Biblia és sok beszélgetés felnyitotta a szememet. Ettől a szerető Istentől épp az én rossz döntéseim, önző és lázadó szívem, önigazultságom és büszkeségem, egyszóval: a bűneim választanak el. Ebből a végzetesnek tűnő elszakadásból Jézus (héber nevén Jesua) Maga készített számomra kiutat azáltal, hogy testté lett, az Örökkévalóval való engedelmes szeretetkapcsolatban leélt egy 100%-osan igaz életet, majd a helyemre lépett a kereszten, hogy így kielégítse minden tartozásomat, amit a bűneim miatt halmoztam fel. Három nap múlva pedig feltámadt a héber prófétai írások előrejelzésének megfelelően, így bizonyítva, hogy Ő valóban a megígért Messiás, és a trónon ülő Igaz Bíró elfogadta a bűnökért való engesztelést.
Mit jelent Jézus zsidó tanítványának lenni?
Mindezeket felfogva hoztam egy döntést: három héttel később felhatalmaztam Jézust, hogy átvegye a kormányzást az életem fölött. Református pásztoromnak voltak Messiás-hívő zsidó barátai, akik Magyarországra jöttek szolgálni. Az Úr Jézus feltámasztotta a zsidó identitásomat is. Elkezdtem kutatni, mit jelent Jesua zsidó tanítványának lenni. Zsidó életforma? Bibliai ünnepek (szombat, pészach, savuot, jom terua- a kürtzengés napja, jom kippur – az engesztelés napja, szukkot – sátoros ünnep), biblikusan tiszta ételek? Igen, mindez fontos, pláne, ha megértjük, hogy a Messiásra, Jézusra mutat. Kötelező? Nem, hiszen mi a Messiás Tórája alatt (Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” – János 13:34) és Új Szövetsége (Jeremiás 31:31) kötelékében vagyunk. Zsidóként mégis a hagyományunk, a kultúránk és identitásunk fontos része.
Zsidó identitás és küldetés
Megértettem, hogy a Jézussal való találkozásom napján kapott bibliavers tartalmazza új identitásom legfontosabb elemeit: A saját népem hitének és küldetésének helyreállításában, fizikai hazatérésében akar engem használni Jesua, illetve abban, hogy a Róla szóló Jó Hírt, az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével való megbékélés útját megismertessem a nem-zsidó nemzetekkel. A héber mebasszer (jóhír mondója) és a kohen (pap) szavak írják le azt, hogy mivé lettem a Messiásban.
Ez valójában az egész zsidó nép küldetése, erre vagyunk kiválasztva. Ha nem ezt csináljuk, céltévesztésben vagyunk, eltékozoljuk mindazt a szellemi áldást, amit az Örökkévaló belénk invesztált. Bár dicséretes dolog tudományos, technikai és egyéb kulturális vívmányainkkal segíteni a föld népeinek boldogulását, de még mindig nem töltöttük be azt a célt, amiért az Örökkévaló szövetségre lépett ősatyánkkal, Ábrahámmal.
„és a te utódod (a Messiás) által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.”
(1Mózes 22:18)
Felkészülés és szolgálat
Nyolc év múlva csatlakoztam egy zsidók felé szolgáló skót misszióhoz, és plántáltunk egy messiási gyülekezetet Magyarországon. Később egy zsidó iskolában dolgoztam, ahol sok zsidó emberrel kerülhettem baráti kapcsolatba. 2009-ben találkoztam Avi és Ruth Snyderrel. Csatlakoztam a Zsidók Jézusért Misszióhoz, és most a népemet szolgálom sokféle módon hirdetve az Örömüzenetet. Messiási zenén, táncon és Messiás-hívő zsidó művészek festményein keresztül, zsidó Holokauszt-túlélők bizonyságairól készült film bemutatásával, interjúkat készítve zsidó zenészekkel, művészekkel, tudósokkal stb. Járom az utcákat, evangéliumi szórólapokat osztok, a Messiás iránt érdeklődő zsidó embereket látogatok, illetve tartok velük telefonos kapcsolatot. Több zsidó zenész és tanár jött el az otthonomba, ahol a hagyományos széder-vacsorán és egy jom kippuri böjttörő vacsorán keresztül mutattam be nekik Jesuát mint az Isten Páskabárányát és mint a mindannyiunkért önmagát feláldozó és engesztelést szerző Főpapot.
Tovább az úton
Jesua nemsokára visszatér. Addig is igyekszem végezni a rám bízott feladatot, és szüntelenül keresem azokat az embereket, akik hasonló küldetéssel a csapatunk tagja lehet. Talán te vagy az? Ne habozz felkeresni minket!
A szocializmus időszakában születtem Budapesten. Szerető szülők vártak rám, akik eltervezték érkezésem. Édesapám buzgó kommunista munkásőr volt, édesanyám zsidó származású. A nyilas hatalomra jutás után a nagymamám katolikusnak keresztelte át az egész családot, így a II. világháború végét egy III. kerületi bérház pincéjében élték túl.
Minden vallásos hagyomány távol állt tőlünk, teljesen ateista szellemben nevelkedtem. Zsidó származásomra csak édesanyám egy véletlen elszólása miatt derült fény tizenéves koromban. Tinédzserként szerettem vitatkozni: osztálytársakkal, Jehova tanúival a Városligetben (közel laktunk ehhez), korcsolyázás közben, bárhol, ahol csak lehetett – mindenhol igyekeztem bizonyítani, hogy nincs Isten. Később férjhez mentem, és született két fiam. Nem sokkal fiaim születése után (30 éves voltam ekkor) pár hónapnyi szenvedés után rákban meghalt édesanyám. Nem hívő emberként elképzelni sem tudtam, hogy tudom majd feldolgozni ezt a veszteséget, ugyanis nagyon jó kapcsolatom volt édesanyámmal. Nem találtam semmilyen kapaszkodót az életben. Az a tény, hogy édesanyám nincs többé, felfoghatatlan volt számomra. Majd 4 évvel később édesapám is meghalt. Időközben a házasságom is megromlott, mivel elhanyagoltam a családomat: minden energiámat, időmet a munkámnak szenteltem. Minden erőmmel azon voltam, hogy a veszteségeim ellenére bebizonyítsam: érek valamit.
A fordulat
A fordulat akkor következett be, amikor a gyerekeim általános iskolájába egy hívő zenetanár érkezett, akihez a kisebbik fiamat beírattuk gitároktatásra. Ő nemcsak gitározni tanította a diákokat, hanem a szülőknek az evangéliumot is hirdette. Férjem – aki szintén gitározott? – egyszer meghívta vendégségbe őt a lányával együtt, és innen kezdődött a barátság. Addig minden vallásos közeledést hárítottam, sőt kifejezetten gyengének tartottam a vallásos embereket. Akkor még nem tudtam különbséget tenni vallás és hit között. 3 hónapnyi kemény vitatkozás után megértettem, mit jelent, hogy bűnös vagyok, és kértem Istent, hogy bocsásson meg nekem. Jézust behívtam a szívembe, Ő lett az életem Ura. Azonban zsidó származásommal továbbra sem tudtam mit kezdeni. Nem tartottam magam zsidónak, hiszen semmit sem tudtam a hagyományokról, szokásokról, történelemről.
Identitásom megtalálása
Megtérésem után 6 évvel még egy tragédia történt: elveszítettem a férjemet is. De ekkor már tudtam, hogy nem maradtam egyedül. Isten a fiaimat és engem is átsegített a gyász időszakán. Ekkor már tudtuk, hogy van élet a halál után, és nem mindegy az, hogy az ember hol tölti el az örökkévalóságot. A gyülekezeti szolgálatok közül sok mindent kipróbáltam, de nem igazán találtam a helyem.
Egy új irány
Mígnem 2011-ben találkoztam a Zsidók Jézusért Misszióval és vezetőivel, akikben nagyszerű barátra és munkatársra találtam. Ekkor kezdtem el foglalkozni zsidó identitásommal. Megértettem, hogy a zsidóság származás útján öröklődik, nem pedig hagyomány, ismeret alapján. Beleástam magam a Szentírás zsidó kontextusból való tanulmányozásába. Mind a mai napig folyamatosan olvassuk, kutatjuk, értelmezzük Isten Igéjét. Isten világossá tette számomra azt is, hogy édesanyám azért maradt életben, mert Neki terve volt édesanyám leszármazottaival: azaz velem és a fiaimmal. Ma mindhárman az Urat szolgáljuk. Megértettem az elhívásomat is: Isten világosságul „adott” zsidó és nem zsidó emberek számára. Zsidóként töltöm be a missziós parancsot: hirdetem azt, hogy Isten elküldte a Fiát, aki meghalt mindannyiunk bűnéért, azért, hogy mi közvetlenül mehessünk az Atyához. Ez csodálatos! Téged is vár!