Kire hasonlított Izsák? – Gondolatok a Parasáról: Chájé Szárá
Brésit – Mózes I. könyve – Chájé Szárá
Hetiszakasz:
| Parasa: 1Mózes 23:1-25:18 | Haftara: 1Királyok 1:1-31 |
A múlt heti parasában arról olvastunk, hogy ez a senkihez sem fogható Ist_n hogyan jelenik meg három férfi alakjában, hogy úgy mutassa meg magát Ábrahámnak, ahogy ő ezt befogadni képes. A várva várt gyermek végre megszületik, és ha nyitott szemmel figyeljük az élete alakulását, fel kell fedeznünk, hogy az valami önmagánál sokkal nagyobb történetet vetít előre. Miért is? Hogy majd ismerősként üdvözöljük, amikor az a Nagyobb eljön.
Heti elmélkedésünk – egy kicsit rendhagyóan – ezeket az elgondolkodtató párhuzamokat tekinti át Izsák életében, ami így kissé visszanyúlik az előző szakaszhoz.
1. Ígéret alapján született, természetfeletti módon.
Sára egész életében meddő volt, Ábrahám pedig, ugyan nemzőképes volt, de 100 esztendős korára már esélytelennek tűnt. És mégis kaptak fiút az Ö_valótól.
Hasonlóan fizikai képtelenség volt a Mirjam nevű szűzlánynak fogannia és fiat szülnie. Mégis meglett.
A zsidó hagyomány szerint éppen ezért az Ö_való nagyon hasonlóvá tette Izsákot apjához, hogy a rossz nyelvek ne tulajdoníthassák őt Abimélek fiának vagy talált gyereknek.[1]
Jesua természetfölötti születését is megkérdőjelezték[2]. Az Ő származását is az hitelesítette, hogy nagyon hasonlított az Atyjára. (János 14:9)
2. Egyetlen fiú volt
Bár voltak test szerinti féltestvérei, többek között, Ismael, Zimrán, Midján, Jisbak és Suah. Ahogy Jézusnak is: Jakab, Júdás és lánytestvérei is. De mindketten egyedülállók voltak csodás születésük révén.
3. Születését angyal jelezte
Az a titokzatos személy, akit/akiket Ábrahám és Sára vendégül láttak, jelezte, hogy egy év múlva fiút ölelnek. Mirjám/Mária Gábriel arkangyaltól tudta meg a rá vonatkozó mennyei tervet.
4. Engedelmes volt atyjának, és kész volt magát feláldozni.
Izsák a rabbinikus hagyomány szerint 37 éves volt, amikor az ÚR az ő felajánlását kérte Ábrahámtól. A szöveg nem említ kort, de mindenképp elég idősnek kellett lennie, hogy az áldozathoz való fát maga cipelje fel a hegyre. Egy olyan korú személy, aki felfogja, hogy mi szükséges az áldozathoz, és megérti, hogy az ő feláldozására készülnek. Mégsem állt ellen, hanem mindvégig engedelmeskedett atyjának. Csakúgy, mint 2000 évvel később Jesua, aki szintén önként vállalta az áldozat szerepét.
„Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.”
Jn 10:17[3]
5. Maga vitte a hátán a fát fel a hegyre (a kivégzés helyére)
A fa mind Izsák, mind Jézus esetében a kivégzés eszköze volt, amit engedelmesen hordoztak a hátukon.
6. Miután kiállta az engedelmesség próbáját, élve jelent meg atyja szolgáinak.
Ábrahám megparancsolta szolgáinak, hogy távolabb várják meg őket, és beszéde azt a reménységet fejezte ki, hogy valamiképpen mindketten vissza fognak térni, akár még Izsák feltámadása révén is, hiszen az Ö_való nem szegi meg ígéretét, amit Izsák felől tett. I_ten valóban közbeavatkozott, és Izsákot élve láthatták viszont. Jesua helyett NEM adott az ÚR másik áldozatot.
Ő Maga volt a Helyettes Áldozat! Izsák, az előkép, és minden más ember helyett, akiknek a Törvény igazságos ítélete szerint meg kellene halniuk. Nemcsak rákötözték, hanem rá is szögezték az ’oltárra’. Nem szólt angyal az égből, hogy ennyi volt, vége a próbatételnek. Jesuának végig kellett csinálnia a fizikai és szellemi halált is, ki kellett innia az ítélet poharát az utolsó cseppig. Tökéletes engedelmességét tökéletes győzelem követte: a harmadik napon feltámadt a halálból!
8. Ezután az Atya feleséget szerzett neki.
Izsák életének következő fontos eseménye: Ábrahám feleséget szerzett neki. A feleség (Rivke) nem Ábrahám magva volt, azaz, nem zsidó. Valamiképpen bizonyítania kellett, hogy méltó a választott nép ősanyjává válni.
Jesuának is szerzett feleséget az Atya: azok közül, akik nem voltak a mennyei királyság állampolgárai, akik a sötétségben és a halál földjén laktak. Ezek mi vagyunk, valamennyien, akik a földön élünk. Közülünk hívta ki mindazoknak a zsidó és nem zsidó embereknek a közösségét, akik hittel elfogadják a Fiút.
9. A menyasszonynak hit által kell eljutnia a vőlegényhez
Rebekának késznek kellett lenni elhagynia szülei házát és földjét, és követni Ábrahám küldöttjét pusztán azok alapján, amit tőle hallott a vőlegényről. Ez valóban nem kis bátorságot és hitet követelt tőle. Kilépni az ismeretlenbe, és bízni, hogy a szolga szava igaz: a rá váró vőlegény a legjobb, amiről csak álmodhat.
És ők mondták: Hívjuk elő a leányt és kérdezzük meg az ő száját.
Elhívták Rebekát és mondták neki: Elmész-e ezzel a férfival? És ő mondta: Elmegyek.
1 Mózes/Chájé Szárá 24:58
Jesua Menyasszonyától is ez a hit követeltetik meg. Hinni benne úgy, hogy sosem láttuk: Hallottunk Róla a szolgáitól, olvastunk Róla, ahogy szemtanúk leírták életének fontos részleteit, és ez alapján otthagyni mindazt, amit addig jól vagy rosszul, de a magunk életeként éltünk. Hogy megnyerhessük mindazt, amiről ember csak álmodhat: szabadságot, békét, örömöt, értelmes életet, egy meghitt kapcsolatot a Világmindenség Urával, szabadon a halálfélelemtől.
Rebekát nem kényszerítette senki erre a döntésre. Magának kellett igent mondania.
Mi a helyzet Veled?
[1] Nissan Mindel: Isaac
kiadó és copyright: Kehot Publication Society
https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/3937311/jewish/Isaac.htm
[2] http://jewishchristianlit.com//Topics/JewishJesus/toledoth.html
[3] „…önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.” (Ézsaiás/Jesája 53:12)
