Angélával csak egy pár alkalommal találkoztam, mielőtt rendszeresen hívogattam volna telefonon. Angéla 81 éves, nagyon kedves teremtés, ügyel arra, hogy ne unatkozzon, hanem mindig legyen valamilyen elfoglaltsága. Emellett viszont rendszeresen olvassa a Bibliát, természetesen az elejétől, és azokat a kérdéseket, amikre nem tudja a választ, összeírja.
Jesua személye nem volt ismeretlen a számára, sőt korábban már beszéltünk egy kicsit a mennybe jutás lehetőségéről is. Szerintem ő maga sem tudta, hogy rövidesen majd’ minden kérdésére választ kap.
Már a második telefonhívásom során előkerült ez a bizonyos füzet, amiben ott sorakoztak a meg nem válaszolt kérdések. „Lehet még egy kérdésem? Hogy lehetett Ábrahám ilyen nagy ember, amikor annyi gyarlóságot csinált?” hangzott a sokadik kérdés, ami kapcsán át lehetett váltani az evangélium üzenetére. A kérdéséből kiderült számomra, hogy Ábrahám történetének még csak az elején jár. Elmondtam neki, hogy a Bibliában szereplő emberek mind valóságos, hús-vér emberek voltak, és az író nem rejti el a hibájukat, gyarlóságukat sem. De arról is beszámol, hogy milyen kapcsolatuk volt az egy igaz, élő Istennel. Ábrahámot a Biblia a hit atyjának tartja, sőt maga Isten a barátjának nevezi. Viszont egyetlen egy szereplője van a Bibliának, aki teljesen tökéletes volt, semmi fogyatékossága nem volt, és azért jött közénk, hogy az életét adja minden emberért. Ez az ember Jesua volt. Ha valaki Őbenne hisz, akkor a mennybe jutás ára ki van fizetve. Most nálam volt a kérdezés joga: „Elhiszed ezt, Angéla?” „Igen”-hangzott a biztos felelet. Nagy örömmel imádkoztunk, miután elmondta a befogadó imát.
Kérlek, imádkozzatok azért, hogy ez a döntése megerősítse őt a hitében.
Ezzel a címmel szerveztünk egy filmvetítéssel és szeretetvendégséggel egybekötött pódiumbeszélgetést, melyen Sztehlo Gáborra emlékeztünk, aki 1944 márciusától 1948-ig 2000 embernek nyújtott menedéket Budapesten, tehetős emberek által felajánlott villákban. A megmentettek nagy része zsidó gyermek volt, akiknek szüleit a háború alatt elhurcolták.
Az eseményre közel 70-en jöttek el. Megtiszteltetés volt, hogy találkozhattunk a Gaudiopolisz c. film rendezőjével,Szántó Erikával, valamint két „Sztehlo-gyermek” is elfogadta meghívásunkat. Az alkalomra eljöttek a kedves Holokauszt-túlélő barátaink, valamint különböző gyülekezetekből érkeztek meghívott vendégek.
Miután megnéztük a Gaudiopolisz c. film eredeti, vágatlan változatát, azt követően került sor a pódiumbeszélgetésre, melyet Kata vezetett. A beszélgetés során megtudtuk mind a rendezőtől, mind pedig a még életben maradt és meghívásunkra ellátogató Sztehlo-gyermekektől (Dr. Füzéki Bálinttól és Dr. Andrási Andortól), hogy Sztehlo Gábor mindvégig azon fáradozott, hogy a rábízott gyermekekre, felnőttekre teljes mértékben gondot viseljen.
Felekezetmentes politikát folytatott – ugyan evangélikus lelkészi esküt tett le, de nem ez vezette őt a rábízottak megmentésében. Származásra tekintet nélkül fogadott be árvákat: mindenki, akinek szüksége volt menedékre, nála otthont talált. Azok közül, akiket befogadott, egy sem veszett el! Sztehlo Gábor élete példamutató lehet mindannyiunk számára. Az ő munkássága emlékeztet bennünket a Jó pásztor, Jesua szavaira, aki a halála előtti pészachi vacsorán a tanítványai körében ezt imádkozta: Atyám, akiket nekem adtál, egy sem veszett el közülük.
Az est nagyon kellemes szeretetvendégséggel zárult. Új kapcsolatok jöttek létre, régiek erősödtek meg, barátságok szövődtek tovább. Hálásak vagyunk az Örökkévaló Istennek azért, hogy ez az alkalom létrejöhetett, és újból az Ő irgalmáról, szeretetéről, megbocsájtásáról tehettünk tanúbizonyságot.
