Ki az a sámás?

Ki az a sámás?

A „sámás” héber szó, amely szolgát jelent. A zsidó közösségben a sámás – askenázi verzióban a „samesz” – általában a gondnokot jelenti: azt a személyt, aki a zsinagóga létesítményeit kezeli, és a dolgok zökkenőmentes működését biztosítja. A középkorban a kifejezés egy tekintélyesebb pozícióra utalt. A sámás segített az ima és az istentiszteletek vezetésében, sőt a zsidó közösség vezetőségének ítéleteit is végrehajtotta és érvényre juttatta.

A sámás a hanukia kilencedik gyertyájára is utal; a hanukia az a gyertyatartó, amelyet a Hanuka nyolc estéjén (2022-ben december 18-tól 25-ig) használunk az ünneplés központi elemeként. A sámás az első gyertya, amelyet a nyolcnapos ünnep alatt minden este meggyújtunk, és ezzel gyújtjuk meg az összes többi gyertyát.

A sámás tehát több mint gyertya: ez a szolgáló fény, amely által a Hanuka összes többi gyertyája fényt kap. Emiatt a sámás szellemi jelentést is hordoz, és elgondolkodtat fényének szépségéről és rendeltetésének értelméről. Ez a jelentés az egyszerű gyertyán túl egy kivételes, rendkívüli személyre is rámutat.

A sámás általában különleges helyet foglal el a kandeláberen. Néhány hanukián kissé a többi gyertya fölé emelik. Másokon a nyolcas sor alatt helyezkedik el, amit én jobban kedvelek. Végül is a szolga – pozícióját tekintve – alárendelt szerepben van. És ezen a ponton válhatnak a dolgok érdekessé.

Ahogyan a zsinagógában egy időben a sámásnak kiemelkedőbb szerepet szántak, úgy a hanukai sámásnak is nagyobb spirituális jelentőséget tulajdoníthatunk – ami még mélyebbé válik, ha figyelembe vesszük a Hanuka és a Karácsony közötti kapcsolatot.
A szolgák sok kultúrában alacsony vagy megalázó helyet foglalnak el. Isten azonban nagyra értékeli a szolga szerepét – különösen egy bizonyos Szolgáét. A Szentírás feltárja az „Úr szolgájának” a jelentőségét és kiemelkedő szerepét. A sámás képe közvetlenül erre a bibliai felfogásra mutat rá.

Ki ez a sámás; ki az „Úr szolgája”?

Először is, az „Úr szolgája” egy különleges megnevezés, amely az Istennel való egyedülálló kapcsolatra utal. Isten olyan embereket illet „az én szolgám” címmel, mint Jób, Ábrahám, Mózes, Józsué és Dávid. Ez a titulus egy bizonyos bensőséges kapcsolatra utal, amelyet Isten ezekkel az emberekkel ápolt, valamint egy különleges hivatásra, egy Tőle kapott megbízásra. A mai kultúrában nem túl gyakran gondolunk úgy a szolga szerepére, mint egy olyan pozícióra, amelyre vágyunk – de a bibliai időkben „az Úr szolgájának” lenni nagy megtiszteltetés és magas hivatás volt.

Másodszor, Isten az „Úr szolgája” kifejezést Izrael nemzetére használja: számos alkalommal utalva rájuk úgy, mint „Jákob, az én szolgám” vagy „Izrael, az én szolgám”. Ez nem jelenti azt, hogy minden zsidó embernek ugyanolyan bensőséges kapcsolata volt Istennel, mint amilyet Ábrahám, Mózes vagy Dávid élvezett. Azt jelenti, hogy Izrael választott nép volt; Isten kiválasztotta Izraelt mint népet, amelyen keresztül megvalósítja céljait – függetlenül attól, hogy a nemzet egyes tagjai hogyan viszonyultak az Úrhoz.
Az, hogy Izrael választott nép és Isten szolgája volt – és még mindig az –, nem jelentett garanciát arra, hogy Izrael minden tagja szolgálni fogja Őt, sem arra, hogy mindannyian személyes kapcsolatban lesznek Vele. Ezt különösen fontos megértenie a keresztyéneknek, amikor ma a zsidó népre gondolunk, és arra, hogy minden egyes embernek továbbra is szüksége van Istenre és az Ő megváltására.

Harmadszor, a „szolga” kifejezést a Szentírás prófétai értelemben használja az eljövendő Messiásra. Például, amikor a zsoltáros a 89. zsoltárban „szolgám, Dávid” kifejezést használja, nem magáról Dávidról beszél, mivel a zsoltár annak halála után íródott, hanem Dávid nagyobbik Fiáról, akinek Isten megígérte, hogy örökké Izrael trónján fog ülni. Dávidnak ez a megemlítése nem más, mint közvetlen utalás a Messiásra, aki eljön. Ugyanígy Ézsaiás nemcsak Isten szolgájáról, Izraelről, hanem Izrael nagyobbik fiáról, a Messiásról is beszél.

Az ígéret

Isten ezen a „szolgán” keresztül ígérte meg, hogy feltámasztja Jákob törzseit, és helyreállítja Izrael megőrzöttjeit (egyes fordítások szerint „választottjait”); a pogányok világosságává teszi (a szolgát), hogy eljusson szabadítása a föld határáig (Ézsaiás 49:6). Ez valóban nagy feladat. A mi hanukiánk sámása pedig emlékeztet bennünket erre, a Messiásra vonatkozó ígéretre. Ő lesz a nemzetek világossága és Isten szabadítása (héberül „jesuá”) minden nép számára.

Nekünk, zsidó embereknek hagyományosan az a feladatunk, hogy a hanukiát jól láthatóan helyezzük el otthonaink ablakaiban, hogy a fény mindenki számára láthatóvá váljon, a Messiás eljövetelébe vetett folyamatos hitünk jeleként. Ezért olyan jelentős az evangéliumi beszámolókban, hogy az Úr angyala arra utasította Józsefet, hogy nevezze el a gyermeket Jézusnak vagy Jesuának, ami azt jelenti: „Isten megment” (Máté 1:21). Ezért kiáltott fel Simeon, amikor először látta a kis Jézust, hogy Ő valóban

„világosság a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izráelnek”

(Lukács 2:32).

Jézus a szolga, aki megaláztatott azért, hogy felemeltessék mindenki láttára. Ő az, akin keresztül Isten világossága meggyullad a világon oly sok ember szívében. Jézus Isten Sámása, és mivel Ő az, mi is azok vagyunk. Jesua azt mondta tanítványainak:

„Ti vagytok a világ világossága”

(Máté 5:14).

Mit gondolsz, mit jelent ez számunkra, akik követni akarjuk Őt?

Pál apostol megértette ezt a nagy igazságot. A pogányok apostolaként való elhívását Ézsaiás próféciájának közvetlen beteljesedéseként magyarázta: „Mert így parancsolta meg nekünk az Úr:

„Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.”

(ApCsel 13:47).

Milyen elképesztő, hogy Pál az egész szolgálatát úgy tekinti, mint ami része az Ézsaiás 49-ben olvasható próféciák beteljesedésének – pedig itt pontosan így érti. Pál azt mondja:

„Én is sámás vagyok!”. Elég bátrak vagyunk, hogy mi is kijelentsük ezt magunkról?

Hihetetlen inspirációt merítek abból, ahogyan az apostol alkalmazza ezt a szentírási részt. Közvetlen utalást látok benne a Jézusért végzett zsidó szolgálatunkra. Mi is Isten sámásai vagyunk.

Legyünk fény!

Arra hívjuk az embereket, hogy az Ő Szolgájába, Jézusba vetett hit által béküljenek meg Istennel. Van magasabb rendű hivatás az életben? Szerintem nincs. De az egészben az a csoda, hogy ha megismered Jézust, Ő meghív, hogy te is az Ő sámásává válj. Nem tudhatom, hogy milyen időszakot élsz épp, mit tartogat számodra az életed; hová utazol, kivel beszélgetsz, és hogyan töltöd majd a 2022-es év utolsó hónapját. Azonban nekem úgy tűnik, hogy ha megértjük ennek a különleges időszaknak az értelmét, akkor kétségtelenül megértjük a magunk különleges szerepét ebben a szent korszakban. Mi vagyunk a világ világossága. Mi is arra vagyunk hivatottak, hogy Isten sámásai legyünk.

David Brickner | 2012 November 30.

Ez a tartalom egy korábbi Zsidók Jézusért cikkből származik.

Dreidel, Trenderli, Hanukarácsony – kvíz-válaszok

Dreidel, Trenderli, Hanukarácsony – kvíz-válaszok

Milyen játékot szokás Hanukakor játszani?

Helyes válasz: a, trenderli

A jiddisül dreidelnek és héberül szvivonnak is nevezett pörgettyűs játék a legenda szerint akkor terjedt el Izrael földjén, amikor Antiochusz Epifanész szír-görög uralkodó megtiltotta a Tóra tanulmányozását. A diákok a trenderlit használták álcának: mindig előkapták, a Tórát pedig elrejtették, amikor közeledett az őrjárat.

Hogy néz ki ez a bizonyos Hanuka-játék?

Helyes válasz: c,

A pörgettyű (ld. fentebb) négy oldalán négy héber betű áll: egy héber mondat 4 szavának első betűi.

  1. נ (nún) – nész
  2. ג (gimmel) – gádól
  3. ה (hé) – hájá
  4. פ (pé) – pó.

A pé betű azért került a ש (sin) helyére, mert Izraelben így szól a mondat: „nész gádól hájá pó”, vagyis “Nagy csoda történt itt”. Ami náluk “pó”, vagyis “itt”, Izrael földjén, az nálunk “sám”, azaz “ott, Izraelben”.

A pörgetéskor lehet rengeteg finomságot nyerni vagy veszíteni attól függően, hogy melyik oldalára esik. Gyere el a december 7-i Adventi Hanuka Bulira, és ott megismerkedhetsz a szabályokkal. Ha “mazel tovod” lesz, akkor rengeteget nyerhetsz. De ha mást nem, sok nevetést, vidám perceket, finom falatokat és még az Örökkévaló Igéjének is örvendezhetsz.

Miért nem Názáretben született a Názáreti Jézus?

Mert Mikeás (zsidó próféta) szerint a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie.

„Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba.” (Mikeás 5:1) Ezt a próféciát Jesua korában a Messiás szülőhelyére vonatkoztatták a zsidó írásmagyarázók, hiszen Heródes király tőlük tudta meg a választ a kérdésre: „Hol születhetett meg a Messiás?” (Máté 2:3-6)

Történelmi oka az volt a betlehemi születésnek, hogy Jesua nevelőapja, József és édesanyja, Miriam (Mária) a Júda törzséből származó Dávid király leszármazottai voltak. Dávid szülővárosa Betlehem volt, és leszármazottai is ide kapcsolódtak, hiszen a Tóra szerint, minden 50. évben minden törzsre visszaszáll az eredetileg neki osztott földterület (3Mózes/Vájikrá 25:8-13). Lehetséges, hogy a babiloni fogság vagy egy későbbi üldöztetés idején Dávid házának egyes tagjai más területre kényszerültek költözni: a megvetett Názáretbe. A népszámláláskor azonban, amit Augustus római császár rendelt el, mindenkinek a saját eredeti városába kellett visszamennie. (Lukács 2:1-5) Ekkor következtek el Miriam szülésének napjai.

Volt egy csillagászati oka is, hiszen a csillag, ami valójában a Halak csillagjegyében a Szaturnusz és a Jupiter különleges és többször (i.e. 7-ben háromszor ld. https://www.csillagaszat.hu/csilltort/egyetemes-csillagaszattortenet/egyetemes-naptartortenet-es-kronologia/jezus-szuletese-es-a-betlehemi-csillag-rejtelye/ ) is megismétlődő együttállása volt, útmutatóul szolgált pogány csillagászok (napkeleti bölcsek) számára, (akik Dániel arámi nyelven írt próféciáit ismerhették, és ezért tulajdoníthattak különleges jelentőséget annak, hogy megszületett a zsidók Messiás-királya), és így találhattak rá Jesuára Betlehem városában.

Nész gádól hájá sám. – Nagy csoda történt

Hanukakor az egy napra elegendő olajjal, ami a Talmud szerint 8 napig égett a menórában.

De mennyivel nagyobb csoda történt Betlehemben, 2000 évvel ezelőtt: egy pogány császár a Világ Világosságának, a zsidók királyának, a Messiásnak a szüleit Betlehembe rendelte, egy vérengző idumita király megtalálta egy kb. 700 évvel korábban írt héber próféciában, hogy hol van az a hely, és babilóni pogány tudósok a nyakukba vették a világot, hogy eljussanak arra a helyre, ahol koruk legmagasabb csillagászati ismerete szerint a világ Megváltójának meg kell születnie.

„Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és arcra borulva hódoltak neki.” (Máté 2: 11.)

Ez a csoda itt és ma megtörténhet veled! Megtalálhatod a Messiást! Ha teljes szívedből keresed Őt.

„Nész gádól hájá pó!”

Bővebben olvashatsz arról, hogyan történhet meg veled ez a csoda, ha erre a linkre kattintva elolvasod egy másik írásunkat.

Hol van a Paradicsom, és mi történik ott? avagy: Mi köze a Paradicsomnak Hozzád?

Hol van a Paradicsom, és mi történik ott? avagy: Mi köze a Paradicsomnak Hozzád?

A Bibliában több helyen is olvashatunk a Paradicsom kertjéről. Kettőt szeretnék most kiemelni:

Az Ószövetségben…

Mózes első könyvében jelenik meg a Paradicsom, amit az Írás héberül Édennek (jelentése: királyi park, kert) nevez. Isten olyanra alkotta ezt a helyet, ahol Ő közvetlen, személyes kapcsolatban lehet a teremtményével: Ádámmal és Évával. Ezt a helyet nem fertőzte meg a bűn. Ennek következtében, az első emberpár szégyen, bűntudat, kárhoztatás és vádlás nélkül élhetett szoros közelségben az Alkotójával. De nemcsak ez volt rá a jellemző. Isten az Ő szeretetéből fizikailag is olyan helyet készített az embernek, ami nemcsak, hogy megfelelő, hanem minden szempontból tökéletes arra nézve, hogy örömben élje az életét az Édenben. Sőt, Isten meg is áldotta az első emberpárt azzal, hogy vegye uralom alá a földet.

Az Újszövetségben…

A másik előfordulás, amiről szeretnék említést tenni, az Újszövetségben található. A Lukács evangéliumában olvashatunk arról, hogy a két bűnöző hogyan viszonyult Jézushoz, akivel egyszerre szegezték fel őket a fára. Az egyik csúfolta Őt, míg a másik kiállt Jesua ártatlansága mellett, és hittel fordult Hozzá: „Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodban.” Jesua így válaszolt: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban (az Éden szó görög megfelelője).”

Ebben a világban?

Ha bármerre is nézünk a világban, láthatjuk, hogy ezek a földi állapotok jelenleg nem tükrözik azt, amit Isten eredetileg eltervezett a számukra. Jelen állapotunkban és helyzetünkben nagyon messze vagyunk attól, amit Isten készített nekünk. Mi történt, és hogy kerülhetünk oda vissza?

A bűn megfertőzte az első emberpárt, ezért Isten kiutasította őket a Paradicsom nevű helyről, azaz elűzte őket a saját közelségéből. A bűnnek ugyanis nincs helye Isten mellett, nem férnek meg egymással. A bűn rendezésére érkezett Jézus: minden ember bűnének árát fizette ki, amikor helyettünk elszenvedte a halált a kereszten. Majd a harmadik napon feltámadt a halálból. Ha hittel elfogadjuk azt, amit értünk tett, és a bűn útjáról visszatérve Jesua uralma alá rendeljük az életünket, akkor helyreállhat a kapcsolatunk Istennel, és újból visszakerülhetünk Isten közelébe.

A Paradicsom az a hely, ahol Isten vár bennünket, mikor befejezzük földi pályafutásunkat. Az a hely, ahol színről-színre találkozhatunk Istennel, a mi Alkotónkkal!

El tudod képzelni, milyen klassz lehetett Ádámnak és Évának együtt lenni a Teremtőjével? Egy olyan meghitt, személyes kapcsolatban lenni Istennel, amire – szíve mélyén – minden ember vágyik?

Neked is…

Nos, Neked is van lehetőséged ezt a kapcsolatot helyreállítani. Amennyiben még nem fogadtad el Jézust/Jesuát megváltódnak, akkor ezt most itt megteheted. Ha hiszed, hogy Ő meghalt a Te bűneidért, harmadnapra feltámadt, és most fent ül az Atya jobbján, ha kész vagy elfordulni a bűneidtől és Jesuát életed urává tenni, akkor mondd el ezt az imát:

„Úr Jézus (Jesua), elismerem, hogy eddig nem kerestelek, és hogy vétkeztem Isten ellen és hogy igazából méltó vagyok a halálra. Elismerem, hogy cselekedeteim sem tudnak megmenteni, egyedül csak te. Kérlek, bocsáss meg nekem, vedd el bűnömet és tisztíts meg engem! Köszönöm, hogy kifizetted a bűneimért járó büntetést, és elhiszem, hogy meghaltál, eltemettek, de harmadnap feltámadtál. Elfogadom bűneim bocsánatát és az örök életet. Kérlek, költözz az életembe, légy uram és megváltóm, és formálj azzá az emberré, akivé szeretnéd, hogy váljak. Ámen.”

Bővebben itt olvashatsz erről.

Hanuka: az árral szemben?

Emlékszel-e a csodálatos történetre? Sokéves keserves harc után a Makkabeusok végül legyőzték a jóval inkább többségben levő ellenségeinket, visszafoglalták Jeruzsálemet, megtisztították a templomot, és az esélytelenséggel dacolva csodás módon meggyújtották a menórát. Ezért nevezzük a hanukát a fény ünnepének.

Emellett azonban a felszentelés ünnepének is hívják. Valójában a hanuka pontosan ezt jelenti: felszentelés. A hanuka ünnepén az őseink újra odaszentelték a Templomot és saját magukat a mi Istenünknek. Ez egy követendő példa. Ám van itt egy kis gond… (tovább…)

Odaszentelni a Templomot

Aaron Lewin Hanuka-üzenete
2012. december 9.

hanukampamylogo

A Makkabeusok győzelme után a Templomot újra kellett szentelni. Miért? Mert Antiokhusz Epifanész szír-görög uralkodó beszennyezte: Disznót áldozott az oltáron, és Zeusz szobrát állíttatta fel a Templomban, amely az ő arcképét viselte: valójában, ő önmagát testben megjelent istennek tekintette. Amikor a gerillaháborúban győztes maroknyi csapat, a Makkabeusok visszahódították Jeruzsálemet és a Templomot, nem tudták addig az Örökkévaló imádására használni azt, amíg meg nem tisztították, és újra nem szentelték. Kövenként szétszedték az oltárt, és újat építettek. Miért volt olyan fontos az oltár?
A Makkabeusok – papi család lévén- jól tudták, hogy oltár és véresáldozat nélkül nincs bűnbocsánat. (tovább…)