Kozma Feri vagyok. Isten gyermeke. Nem nagyzolni akartam, vagy nem létező szellemi nagyságommal dicsekedni. Nem vagyok jobb vagy bölcsebb vagy erősebb másoknál, csupán tudom, hogy úgy, ahogy vagyok, Isten fiaként szeret, és megbocsátotta a bűneimet.
A gyermekkorom
Debrecenben nőttem fel, egy nem igazán vallásos családban. Engem kicsi koromtól érdekeltek a Bibliával, Istennel kapcsolatos dolgok, néha imádkozni is próbáltam. Hatalmas, megrázó élmény volt számomra, amikor édesapámat egy nagyon súlyos, életveszélyes betegségből kaptam vissza. Olyan egyértelmű ima-meghallgatás volt, hogy többé nem volt kérdés egyikünk számára sem, létezik-e Isten. Anyukámmal együtt elkezdtünk templomba járni, mindketten konfirmáltunk, és egyértelművé vált, hogy egyházi iskolában fogok továbbtanulni. Ott, az egyházi iskolában persze sok következetlenséggel is találkozhat az ember, nekem azonban akkor voltak először életemben olyan osztálytársaim, akik biztosak voltak benne, hogy Isten gyermekei, bűnbocsánatot kaptak, és örök életük van a mennyben.
A felismerés
Bár Jézusról már sokat hallottam, ők tették először világossá, hogy ha Isten gyermeke szeretnék lenni, akkor el kell fogadnom, hogy Jézus értem halt meg, kifizette a bűneim büntetését, és Neki kell adnom az életemet. Nem kis döntés ez. A következő évben többször is elmondtam imában, hogy elfogadom Jézus áldozatát, kértem, hogy ő is fogadja el az életemet, és bocsássa meg a bűneimet, de úgy tűnt, semmi nem változik. Azonban egyre élesebben láttam a mindennapi kis vétkeimet, főleg a tiszteletlenségemet, képmutatásomat. Féltem, hogy ezek a bűneim örökre rajtam maradnak, túl súlyosak ahhoz, hogy csak egyszerűen átlépjünk fölöttük. Talán Isten nem is akarja, hogy az ő gyermeke legyek. Úgy éreztem, csapdában vagyok. Egy már felnőtt hívő barátommal beszélgettünk erről, és őszintén elmondtam neki, mi az, ami aggaszt. Sok buta kamaszos „vétket” megvallottam.
Ő azonban ennyit mondott: Őszintén bocsánatot kértél Istentől?
Természetesen igen.
Nos, akkor Ő megbocsátott. Nem Ő az, aki vádol téged, hanem az Ördög.
El sem mondhatom, mit jelentett nekem akkor, hogy ezeket a szavakat elhittem. Szárnyaltam! Sírtam, nevettem, alig tudtam elaludni az örömtől. Megkönnyebbültem, és életemben először biztos voltam abban, hogy Isten gyermeke vagyok. Azonnal észrevettem, hogy elkezdtem érteni a Bibliát. Bárhol nyitottam ki, szólt hozzám. A szüleim azt vették észre, hogy kezelhetőbb kamasz lettem. Még a jegyeim is javultak valamelyest.
Mit jelent az, hogy Isten gyermeke lettem?
Nem lettem jobb másoknál. Ám az életem lassan mégis változni kezdett. Ezután is előfordult, hogy valamit alaposan elrontottam, de szinte azonnal éreztem is, hogy ez így nincs rendben. Tudtam, hogy Isten megbocsátott nekem, de arra is azonnal vágytam, hogy fejlődjek. Tudom, hogy bármi történjék, én már tartozom valahová, Istenhez, Isten családjába, és tudom, hogy ez így is marad.
A családomban nem találtam zsidó gyökereket, ám érdekes módon már kicsi koromtól érdeklődve hallgattam a zsidóságról szóló elejtett mondatokat. Minél többet hallottam, annál jobban érdekelt, kik is ők. Amikor azonban templomba kezdtem járni, majd később átéltem, hogy Isten gyermeke vagyok, egyértelművé vált számomra, hogy Izrael Isten választott népe, így számomra is kedvesek. A Bibliát olvasva a bírák, királyok, próféták a hőseimmé váltak, és nagyon hamar elidegenedtem azoktól, akik gyűlölködve beszéltek a zsidóságról.
Egyre mélyebbre ásva…
A középiskola után teológiát tanultam, és arra készültem, hogy lelkipásztor leszek, azonban tanulmányaim utolsó évében Isten erőteljesen megszólított Izrael népével kapcsolatban. Fél éven át tanulmányoztam a múltat és a jelent. Tanultam a zsidók közötti evangéliumi szolgálat hőseiről, hívő zsidókról, mint a Sappir család, vagy a gyermekként hitre jutott Edersheim Alfréd, Éliás József, Lichtenstein Ignác. Felfedeztem, hogy ez a szolgálat folytatásért kiált, és így határoztam el, hogy zsidó emberek között szeretnék szolgálni.
Mostanában…
Fontosnak tartom azok szolgálatát, akik zsidóként hitre jutottak a Messiás Jézusban, ezért szeretem és támogatom a Zsidók Jézusért munkáját is, de tudom, hogy ugyanígy fontos szerepe van annak is, amikor nem zsidó származású hívők osztják meg a Messiás Üzenetét zsidó emberekkel. Ezért vagyok jelen ebben a csapatban, és igyekszem felépíteni a szolgálatomat, bátorítani másokat is, zsidó és nem zsidó hívőket, hogy tanulják meg alázattal, tisztességesen és felkészülten elmondani, mit jelent számukra Jézus, Izráel messiása, akiben minden nép áldást kapott.
A szocializmus évei alatt születtem Magyarországon. Édesanyám, aki zsidó Holokauszt-túlélő, és édesapám is, az ateista szocializmus korának gyermekei. Ebben a szellemben nevelkedtem, és lelkesen hittem mindebben egészen egyetemi éveimig, amikor elvesztettem a kommunizmusba vetett hitemet, és a keresés útjára léptem. Részt vettem egy szeánszon, és rádöbbentem, hogy létezik egy láthatatlan világ is. Egy vasárnap elhatároztam, hogy meglátogatom barátaimat, akik időközben hitre jutottak. Aznap a Feltámadás ünnepe volt, és a barátaim gyülekezetben voltak.
Aki keres, az talál
Amikor hazaértek, beszéltek nekem a hitükről és reménységükről, amit Jézusban találtak meg. Azon az éjszakán Isten megérintett, meggyőzött szeretetéről és arról, hogy Tőle távol egy végzetesen rossz irányba tart az életem. Megmutatta azt is, mire hívott el.
„Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”
(Ézsaiás 49:6)
Mi szükség Jézusra, ha van egy szerető Isten?
Intenzív keresés indult el. Választ kellett kapnom arra, hogy miért kell megtérnem még az után is, hogy már hiszek Istenben. Mi szükség Jézusra, ha van egy szerető Isten? A Biblia és sok beszélgetés felnyitotta a szememet. Ettől a szerető Istentől épp az én rossz döntéseim, önző és lázadó szívem, önigazultságom és büszkeségem, egyszóval: a bűneim választanak el. Ebből a végzetesnek tűnő elszakadásból Jézus (héber nevén Jesua) Maga készített számomra kiutat azáltal, hogy testté lett, az Örökkévalóval való engedelmes szeretetkapcsolatban leélt egy 100%-osan igaz életet, majd a helyemre lépett a kereszten, hogy így kielégítse minden tartozásomat, amit a bűneim miatt halmoztam fel. Három nap múlva pedig feltámadt a héber prófétai írások előrejelzésének megfelelően, így bizonyítva, hogy Ő valóban a megígért Messiás, és a trónon ülő Igaz Bíró elfogadta a bűnökért való engesztelést.
Mit jelent Jézus zsidó tanítványának lenni?
Mindezeket felfogva hoztam egy döntést: három héttel később felhatalmaztam Jézust, hogy átvegye a kormányzást az életem fölött. Református pásztoromnak voltak Messiás-hívő zsidó barátai, akik Magyarországra jöttek szolgálni. Az Úr Jézus feltámasztotta a zsidó identitásomat is. Elkezdtem kutatni, mit jelent Jesua zsidó tanítványának lenni. Zsidó életforma? Bibliai ünnepek (szombat, pészach, savuot, jom terua- a kürtzengés napja, jom kippur – az engesztelés napja, szukkot – sátoros ünnep), biblikusan tiszta ételek? Igen, mindez fontos, pláne, ha megértjük, hogy a Messiásra, Jézusra mutat. Kötelező? Nem, hiszen mi a Messiás Tórája alatt (Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” – János 13:34) és Új Szövetsége (Jeremiás 31:31) kötelékében vagyunk. Zsidóként mégis a hagyományunk, a kultúránk és identitásunk fontos része.
Zsidó identitás és küldetés
Megértettem, hogy a Jézussal való találkozásom napján kapott bibliavers tartalmazza új identitásom legfontosabb elemeit: A saját népem hitének és küldetésének helyreállításában, fizikai hazatérésében akar engem használni Jesua, illetve abban, hogy a Róla szóló Jó Hírt, az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével való megbékélés útját megismertessem a nem-zsidó nemzetekkel. A héber mebasszer (jóhír mondója) és a kohen (pap) szavak írják le azt, hogy mivé lettem a Messiásban.
Ez valójában az egész zsidó nép küldetése, erre vagyunk kiválasztva. Ha nem ezt csináljuk, céltévesztésben vagyunk, eltékozoljuk mindazt a szellemi áldást, amit az Örökkévaló belénk invesztált. Bár dicséretes dolog tudományos, technikai és egyéb kulturális vívmányainkkal segíteni a föld népeinek boldogulását, de még mindig nem töltöttük be azt a célt, amiért az Örökkévaló szövetségre lépett ősatyánkkal, Ábrahámmal.
„és a te utódod (a Messiás) által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.”
(1Mózes 22:18)
Felkészülés és szolgálat
Nyolc év múlva csatlakoztam egy zsidók felé szolgáló skót misszióhoz, és plántáltunk egy messiási gyülekezetet Magyarországon. Később egy zsidó iskolában dolgoztam, ahol sok zsidó emberrel kerülhettem baráti kapcsolatba. 2009-ben találkoztam Avi és Ruth Snyderrel. Csatlakoztam a Zsidók Jézusért Misszióhoz, és most a népemet szolgálom sokféle módon hirdetve az Örömüzenetet. Messiási zenén, táncon és Messiás-hívő zsidó művészek festményein keresztül, zsidó Holokauszt-túlélők bizonyságairól készült film bemutatásával, interjúkat készítve zsidó zenészekkel, művészekkel, tudósokkal stb. Járom az utcákat, evangéliumi szórólapokat osztok, a Messiás iránt érdeklődő zsidó embereket látogatok, illetve tartok velük telefonos kapcsolatot. Több zsidó zenész és tanár jött el az otthonomba, ahol a hagyományos széder-vacsorán és egy jom kippuri böjttörő vacsorán keresztül mutattam be nekik Jesuát mint az Isten Páskabárányát és mint a mindannyiunkért önmagát feláldozó és engesztelést szerző Főpapot.
Tovább az úton
Jesua nemsokára visszatér. Addig is igyekszem végezni a rám bízott feladatot, és szüntelenül keresem azokat az embereket, akik hasonló küldetéssel a csapatunk tagja lehet. Talán te vagy az? Ne habozz felkeresni minket!
A szocializmus időszakában születtem Budapesten. Szerető szülők vártak rám, akik eltervezték érkezésem. Édesapám buzgó kommunista munkásőr volt, édesanyám zsidó származású. A nyilas hatalomra jutás után a nagymamám katolikusnak keresztelte át az egész családot, így a II. világháború végét egy III. kerületi bérház pincéjében élték túl.
Minden vallásos hagyomány távol állt tőlünk, teljesen ateista szellemben nevelkedtem. Zsidó származásomra csak édesanyám egy véletlen elszólása miatt derült fény tizenéves koromban. Tinédzserként szerettem vitatkozni: osztálytársakkal, Jehova tanúival a Városligetben (közel laktunk ehhez), korcsolyázás közben, bárhol, ahol csak lehetett – mindenhol igyekeztem bizonyítani, hogy nincs Isten. Később férjhez mentem, és született két fiam. Nem sokkal fiaim születése után (30 éves voltam ekkor) pár hónapnyi szenvedés után rákban meghalt édesanyám. Nem hívő emberként elképzelni sem tudtam, hogy tudom majd feldolgozni ezt a veszteséget, ugyanis nagyon jó kapcsolatom volt édesanyámmal. Nem találtam semmilyen kapaszkodót az életben. Az a tény, hogy édesanyám nincs többé, felfoghatatlan volt számomra. Majd 4 évvel később édesapám is meghalt. Időközben a házasságom is megromlott, mivel elhanyagoltam a családomat: minden energiámat, időmet a munkámnak szenteltem. Minden erőmmel azon voltam, hogy a veszteségeim ellenére bebizonyítsam: érek valamit.
A fordulat
A fordulat akkor következett be, amikor a gyerekeim általános iskolájába egy hívő zenetanár érkezett, akihez a kisebbik fiamat beírattuk gitároktatásra. Ő nemcsak gitározni tanította a diákokat, hanem a szülőknek az evangéliumot is hirdette. Férjem – aki szintén gitározott? – egyszer meghívta vendégségbe őt a lányával együtt, és innen kezdődött a barátság. Addig minden vallásos közeledést hárítottam, sőt kifejezetten gyengének tartottam a vallásos embereket. Akkor még nem tudtam különbséget tenni vallás és hit között. 3 hónapnyi kemény vitatkozás után megértettem, mit jelent, hogy bűnös vagyok, és kértem Istent, hogy bocsásson meg nekem. Jézust behívtam a szívembe, Ő lett az életem Ura. Azonban zsidó származásommal továbbra sem tudtam mit kezdeni. Nem tartottam magam zsidónak, hiszen semmit sem tudtam a hagyományokról, szokásokról, történelemről.
Identitásom megtalálása
Megtérésem után 6 évvel még egy tragédia történt: elveszítettem a férjemet is. De ekkor már tudtam, hogy nem maradtam egyedül. Isten a fiaimat és engem is átsegített a gyász időszakán. Ekkor már tudtuk, hogy van élet a halál után, és nem mindegy az, hogy az ember hol tölti el az örökkévalóságot. A gyülekezeti szolgálatok közül sok mindent kipróbáltam, de nem igazán találtam a helyem.
Egy új irány
Mígnem 2011-ben találkoztam a Zsidók Jézusért Misszióval és vezetőivel, akikben nagyszerű barátra és munkatársra találtam. Ekkor kezdtem el foglalkozni zsidó identitásommal. Megértettem, hogy a zsidóság származás útján öröklődik, nem pedig hagyomány, ismeret alapján. Beleástam magam a Szentírás zsidó kontextusból való tanulmányozásába. Mind a mai napig folyamatosan olvassuk, kutatjuk, értelmezzük Isten Igéjét. Isten világossá tette számomra azt is, hogy édesanyám azért maradt életben, mert Neki terve volt édesanyám leszármazottaival: azaz velem és a fiaimmal. Ma mindhárman az Urat szolgáljuk. Megértettem az elhívásomat is: Isten világosságul „adott” zsidó és nem zsidó emberek számára. Zsidóként töltöm be a missziós parancsot: hirdetem azt, hogy Isten elküldte a Fiát, aki meghalt mindannyiunk bűnéért, azért, hogy mi közvetlenül mehessünk az Atyához. Ez csodálatos! Téged is vár!
