Zsendül a fügefa!

Tanuljatok a fügefa példájából:

…amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

Máté 24:32

A bibliai teadélutánra Balázs* a kertjében termett fügével érkezett, majd felhívást tett közzé, hogy bárki, aki leszüreteli a fügéjét, elviheti és lekvárt főzhet belőle. Ez a téma megnyitotta a szíveket, mert többen is fügével kapcsolatos ismereteket tettek közkinccsé. Én viszont találva éreztem magam lekvár-ügyben. Meg kell mentenem Balázs fügéit. Másnap szüretelő jelmezben jelentem meg a kissé elgazosodott kertben, és igyekeztem megbirkózni a feladattal. A túlérett gyümölcsök boldogan kínálták magukat. Minden edényemet teleszedtem, miközben könnyedén beszélgettünk.

A szüret végén – szinte úgy, mint a Messiási Királyság idején[1] – nagy békességben letelepedtünk a teraszon. Beszélgetésünkben valahogy a száraz csontok völgyének látomásánál kötöttünk ki.

Balázs hosszú utat járt be azóta, hogy először találkoztam vele. Akkor ateistának mondta magát. Azóta már számos rendezvényünkön részt vett, de a bibliás eseményeket kerülte, mondván: nem akar a hitetlenségével kárt okozni. De a kitartó ima gyümölcsöt termett. Azóta már két sabbatunkra is eljött, és lassanként a teadélutánok is vonzani kezdték. Amikor most arról beszéltem, hogy látomás szerint az összegyűjtetés már megtörtént, de még szükség van arra, hogy Izrael új szívet kapjon és új szellemet – Balázs nem kezdett másról beszélni. Sőt, amikor imát ajánlottam fel, készségesen meghajtotta a fejét és várta az imát.

A fügefa zsendül!

A Nagyhéten megátkozott terméketlen fügefa kiszáradt. 40 évvel később elpusztult a jeruzsálemi Szentély. A szárazság évszázadai következtek, amit a Holokauszt tragédiája tetőzött be. A sírból azonban kihívta népét az Úr – és ha még nem is teljesen, de jelentős mértékben összegyűjtötte Izrael földjén. És a Szellem általi megelevenítés is elindult, ahogy Izrael egyre több városában alakulnak Messiás-hívő közösségek. A teljesség még várat magára, de örömmel látjuk a fügefa zsendülésének magyarországi jeleit is.

* nem az igazi neve


[1] Mikeás 4:4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Untitled-1-1-300x300.png a fájlnév

Tar Kata

Az atyafiak egysége

„Óh, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek…”

Zsoltárok 133:1

Ennek szellemében tartottuk meg a legutóbbi bibliai teadélutánunkat az időseink (70+) számára, akik között vannak hívő és nem hívő zsidó emberek. Az elmúlt másfél év alatt jól összeszokott a csapat. Tekintettel az idős korukra, az alkalmaink hibridek: személyesen vagy zoomon is részt lehet venni. Megindító, hogy az egészségi és egyéb problémák ellenére is megoldják, hogy ide eljussanak –  szeretnek együtt lenni. Aki személyesen jön, mindig hoz valamit a közösbe: egy kis süteményt, üdítőt, gyümölcsöt, virágot!

A legutóbbi alkalom rendhagyó volt: irodalmi délutánt szerveztünk. Készülhettek a kedvenc versükkel, vagy saját szerzeményüket szavalhatták el. A költészet tágas mezejéről hoztak nekünk egy csokrot: hallhattunk Petőfi-, Ady-, Babits-, Lamartine-, Somlyó- és Radnóti-verset. Azután jöttek a saját szerzemények: ballada a kedvenc kutyusról, filozofikus 4-sorosok, illetve egy megindító vers-fohász.

Ezt az alkalmat a 133. zsoltárra fűztem fel. Ez alatt a rövid idő alatt átéltük azt az egységet, amiről a zsoltáríró énekel. Szeretetben, türelemben, odafigyelve hallgattuk egymást. Mindenki érezte az elfogadást. Az Örökkévaló kiárasztotta ránk áldását, mindannyiunkat átjárt az Ő békessége.

Zárásként megosztom veled a vers-fohászt:

„I_ten gyermeke

vagyok, mint ti.

Áldását rád és rám

Bőkezűen hinti.

Jó lenne, mint elébb

Teljes szívemből hinni.

De besodor millió galád

Történés sorban

Kiszorítani hitemet

Erőszakosan onnan.

Nehéz ma megállni

Töretlenül a hitben

Könyörgöm, segítsen mégis

Mindnyájunknak az I_ten.

A képhez tartozó alt jellemző üres; ildii-300x300.png a fájlnév

Hajdu Ildikó

Isten útjai kifürkészhetetlenek!

Amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek a Zsilip zsinagógába – Tóra-avatásra és hogy egy kissé ismerkedjem a haszid világgal –, nem is sejtettem, mibe keveredem… akarom mondani, mibe kever Isten.

Június 10-én az ünnepség a Szent István parkban kezdődött. Onnan vittük át a tekercset hangos zene kíséretében, hüpe alatt – mint egy menyasszonyt – a zsinagógába. A férfiak megtáncoltatták a szent iratot (meg egymást is), majd egy többfogásos vacsora várta a népes vendégsereget.

Egyszer csak egy korombéli hölgy mellé keveredtem, aki udvariasan elmagyarázta, mi folyik itt, ő ugyanis ide jár; majd beszélt a közelgő Savuot ünnepről és a pénteki szombatköszöntésekről. Közben elárultam neki zsidó származásomat, mire rögtön megadta az elérhetőségét, hogy ha bármikor szeretnék újból eljönni ide, akkor keressem őt. Szerepcserét érzékeltem: ez a hölgy be akar engem szervezni a zsinagógai életbe! Igazi misszionárius! 😊
Egy pillanatra gondolkodóba estem: vajon most van itt az ideje annak, hogy eláruljam, miben és kiben hiszek?
Úgy döntöttem, majd később visszatérek erre.

Pár nap elteltével felhívtam telefonon. Megismert és nagyon örült nekem. Rövid bevezető után belevágtam: „tartozom neked egy vallomással: én egy Messiás-hívő zsidó ember vagyok, ráadásul misszionárius”. Pár percnyi csend után megszólalt: „Az nem baj, nekem különben is tisztáznom kellene magamban ezt az Isten-dolgot.” „Köszönöm, Uram, hogy nem csapta le a telefont!” – adtam hálát magamban. Majd egy nagyon hosszú beszélgetés kezdődött el arról, hogy kik vagyunk mi, mit csinálunk, és – szívesen találkozna velem.

Egyszer csak, teljesen váratlanul, kitárulkozott: áttétes rákos, sugárkezelésre jár, nem sok ideje van már hátra, és nyitott a velem való találkozásra. Visszaálltak a szerepek: már én szolgáltam felé: még további fél órai beszélgetés és Jesua nevében való imádkozás által.

Kérlek, imádkozz Tündéért*, hogy a közelgő találkozásunkkor megértse a Jesuában való hit lényegét, átadhassa a szívét, és akár még a gyógyulása is megtörténhessen.

* Nem az igazi neve

Hajdu Ildikó

Ketten egy akaraton…

Ildi és én – két karakán nő erős akarattal és véleménnyel. Ez garantálja, hogy időnként egymásnak feszül a két akarat. Azonban vas élesíti a vasat. Az évek során nagyszerű csapattá csiszolódtunk. Nemrég hallottunk egy remek tanítást az egységben rejlő erőről, meg az olajról, ami az egységben lakozó atyafiakra (és atyalányokra) csorog. Múlt csütörtökön átéltük ennek a csodáját.

A Deák téren volt a találkozónk. Ehhez képest, szokásomhoz híven leszálltam a metróról – a Blahán. Fel sem tűnt, és ráadásul a mozgólépcső tetején Ildi állt. „Te mit csinálsz itt a Blahán?” – kérdezte. Akkor kapcsoltam, hogy eltévesztettem a házszámot. „Nyilván, Veled akartam találkozni” – vágtam ki magamat frappánsan. Nevettünk. Aztán rácsodálkoztunk egymásra: sárga póló, zöld nadrág, zöld fülbevaló. Ha megbeszéltük volna előre, akkor sem sikerült volna jobban. A Deák téren stratégiát egyeztettünk: a Tízparancsolattól elindulva fogjuk hirdetni az Evangéliumot. Amikor befejeztük, teljesen egyszerre, ugyanazokkal a szavakkal kezdtünk imádkozni. Akkor már nagyon nevettünk. Ekkora egységet! Nosza, kérjünk nagy dolgokat, ha már ilyen egységben vagyunk: nyitott szívű embereket, találkozást zsidó emberekkel és megtéréseket.

Elindultunk az Erzsébet parkban. 9 fiatallal beszélgettünk. Mind nyitott volt. 3 közülük zsidó származású volt. 2 zsidó és egy nem zsidó fiatal imádkozott velünk, és befogadta Jézust! Épp úgy, ahogy kértük! Ez az egységben rejlő erő!

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”

Zsoltárok 133.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Untitled-1-1-300x300.png a fájlnév

Tar Kata

Zsidó menekültek elérése Ukrajnában

Victoria Negrimovska tudósít Dnyiproból: „A város, amelyben lakunk, nyugodt; az orosz hadsereg 95–160 mérföldre van innen. Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy ez a háború nemcsak az állami rendszer vagy Ukrajna függetlensége ellen folyik. Az orosz katonai és hírszerző hatóságok különböző keresztény vezetők tartózkodási helyéről kérnek információkat.

Ennek ellenére a menekültekkel teli utcákon hirdetjük az örömhírt. Az emberek nagyon nyitottak az evangéliumra és a hit megvallására. Hamarosan nagy összejövetelt tartunk azok számára, akikkel az utcai evangelizálás során találkoztunk.”

Victoria Negrimovska