Korrepetálni a rabbiképző diákjait

Korrepetálni a rabbiképző diákjait

„Tudnál segíteni a felkészülésemben?” – kérdezte tőlem az egyetemről az első évfolyamos Klári*, akivel korábban már nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Klári egy fiatal, nyitott szívű, őszinte, kedves teremtés, akit hagyományos zsidó neveltetése ellenére nem zavar, hogy mi olyan zsidók vagyunk, akik hiszünk Jesuában; és aki már többször részt vett a szombatköszöntő alkalmainkon. A judaisztika vizsgájára készült, és a vizsga egyik feladatsora az volt, hogy Mózes első könyvétől (azaz a B’resit-től) kezdve, a teljes Tórán, Józsuén, illetve a Bírák könyvén át egészen Dávid királyig bezárólag random kérdésekre kellett válaszolni. Klári becsületesen megtanulta a Tanakh ezen fejezeteit, de mégis maradtak homályos pontok, amelyekhez a segítségemet kérte. A kielégítő válaszokhoz jó mélyre kellett ásni a tudásomban és a Bibliában. Mikor elérkeztünk a Bírák könyvéhez, és kezdtem magyarázni az összefüggést: „tudod, ez egy olyan időszaka volt Izraelnek, amikor nem volt király, teljes káosz uralkodott, és mindenki azt csinált, amit akart, és csak akkor fordultak Istenhez, amikor már rosszul ment a soruk”, Klári teljesen őszintén megkérdezte tőlem: „És Isten ezek után még segített nekik?”. Isten szereti az ilyen ártatlan, gyermeki kérdéseket. A felkészülés során még azt is meg tudtuk beszélni, hogy Dávid azért volt az Isten szíve szerinti férfiú, mert – többek között – tudott őszintén bocsánatot kérni a bűneiért. Klári nyitott lélekkel figyelt, végül megjegyezte: „szeretem, ahogy beszélsz ezekről a dolgokról, megérintenek.” Búcsúzóul még megáldottam őt. Isten megígérte, hogy az Ő Beszéde, amely a szájából kijön, nem tér vissza hozzá üresen, hanem megcselekszi, amit akar, és szerencsés lesz ott, ahová kiküldi. Ézs 55:11  Klári egyébként ötösre vizsgázott. De, bízom abban, hogy Isten nemcsak ebben segíti meg Klárit, hanem abban is, hogy személyesen meg fogja ismerni a Megváltóját. Kérlek, imádkozz, hogy Klári továbbra is ilyen gyermeki lélekkel tudja fogadni a Biblia igazságait.

* nem az igazi neve

Indul a Mispaha! Egy hely, ahova visszavágynak…

Indul a Mispaha! Egy hely, ahova visszavágynak…

Januárban indítottunk útjára egy olyan régóta tervezett projektet, amelyhez az Úr adta meg a kellő embereket, tehetséget és erőforrásokat az Ő kirendelt idejében. E projekt a fiatal felnőtteknek teremt egy lendülettel teli, ugyanakkor bensőséges közeget, ahol egységben, egy új emberként, egy családként a zsidó és nem zsidó testvérek együtt emelhetik fel Messiásukat, Jesuát. Szeretnénk egy olyan közösségi kultúrát kialakítani, amelytől egy Jesuát még nem elfogadó zsidó fiatal felnőtt sem idegenkedik, hanem amelybe visszavágyik. Visszavágyik, mert először is, jelen van Isten Szelleme, másodszor is, mert jelen van az az egymás iránti szeretet, amit mi is Jesuától veszünk át, és amelyet megtapasztalva megtudják, hogy mi az Ő tanítványai vagyunk. A mi közösségünk egy család: mispaha, ahogy a héber mondja. Ha egy még nem megtért, de érdeklődő zsidó ember jön a mi mispahánkba vendégségbe, akkor azt látja, hogy itt zsidó és nem zsidó EGYSÉGBEN és SZERETBEN és EGYENLŐSÉGBEN működik a maga szerepében.

Az alkalmainkon első századbeli közel-keleti hangulatot idézve szőnyegeken és párnákon ülve zenélünk, éneklünk dicsőítéseket, és fogyasztjuk el a vacsorát. Egyéni bizonyságok hangzanak el, és az evangéliumot is bemutatjuk.

Nyilvánvaló, de annál inkább alkalmazandó igazság, hogy a fiatal generációra mennyire hat a közösség és a hasonló korosztálytól származó személyes bizonyságtétel. A Mispaha alkalmain a szavakkal hirdetett evangélium párosul a gyakorlatban látottal, mindez pedig egy zsidó ember számára „érthető nyelven”. Ezzel a projekttel a Zsidók Jézusért budapesti csapata még tágabb körben tud zsidó embereket megszólítani. Kérlek. imádkozz, hogy az Úr küldje a szolgálócsapat tagjainak életébe a nyitott zsidó fiatalokat, akik szívesen el fognak jönni az alkalmainkra.

Megtestesülés: Ragyogó fény a sötétségben

Megtestesülés: Ragyogó fény a sötétségben

Írta: David Brickner, ügyvezető igazgató

A megtestesülés – vagy más néven „inkarnáció” – az emberi történelembe való legdrámaibb és legistenibb beavatkozás: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (János 1:14).

Még a legjobb napokban is ünnepléssel kell megemlékeznünk erről a mindent átformáló igazságról: Isten örökkévaló Fia emberi testet öltött, hogy elhozza nekünk Isten üdvösségét. De miközben ezt írom, a terrorizmus ismét felütötte borzalmas fejét, rettenetes támadást intézve Izrael ellen. És bár senki sem tudja pontosan, milyen lesz a helyzet, mire megkapod ezt a hírlevelet – a békére nem sok földi reményt lehet látni. De hála Istennek, a megtestesülés által mennyei reményt és mennyei szentséget kaptunk. És Isten arra hív minket, hogy „testesítsük meg” ezt a reményt és ezt a szentséget mások számára.

Nem véletlen, hogy Isten Fiát „Igének” nevezik, a Bibliát pedig „Isten Igéjének”. Isten az Ő Fián és a Szentíráson keresztül szól hozzánk – és ezek egymásról szólnak hozzánk. Ezért ebben a hónapban az Igéről úgy szeretnék elmélkedni, ahogyan az összefüggésben van a „megtestesüléssel”.

Az Ige be van ültetve a szívünkbe

A megtestesülés által most már az Ige – Jézus evangéliuma – gyökeret vert a szívünkben, ami lehetővé teszi számunkra, hogy szent életet éljünk egy szentségtelen világban.

Jakab azt mondja nekünk: „vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.”

Isten azt akarja, hogy részt vegyünk abban, amit Ő a megtestesülése által megvalósított – azáltal, hogy szentségének fényét tükrözzük, a szeretete átragyog rajtunk, és továbbadjuk az üzenetét.

 

Isten Igéje erősebb, mint a legjobb prédikáció

Néhány lelkipásztor a prédikációjáról híres, de emlékszem egy halk szavú lelkipásztorra, akinek a prédikációja nem volt különösebben magával ragadó vagy emlékezetes. Ez a lelkipásztor azonban a szolgálat egy olyan területén jeleskedett, amelyet soha nem fogok elfelejteni.

Minden egyes alkalommal, amikor úrvacsorát kaptunk, oda-vissza sétált az úrvacsora-asztal előtt, és nagy terjedelmű szentírási szakaszokat idézett emlékezetből. Volt valami különleges – és igen, lelkipásztori – dolog abban, ahogyan a Szentírásról beszélt nekünk. Ez mindig megérintette a szívemet, és még értelmesebbé tette az úrvacsorát. Éreztük Istent magunk között, ahogy ez a lelkipásztor erőteljesen szolgált a bibliai szöveg idézése révén.

 

Isten Igéjének „fogyasztása” felkészít bennünket a szolgálatra

Valószínűleg hallottad már ezt a mondást: „Az vagy, amit megeszel” – de gondolkodtál már ezen a kijelentésen lelki szempontból is? Isten egy gyönyörű képet fest erről, amikor Ezékiel prófétát elhívja a szolgálatra.

Azt mondta: „Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz. Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!”

Ezékielhez hasonlóan csak akkor van valami örök érvényű értékünk, amit megoszthatunk másokkal, ha „megesszük a tekercset”. A legnagyobb kincs, amelyet valóban láthatunk, megérinthetünk és a kezünkben tarthatunk: Isten Igéje. Ez „képes bölccsé tenni téged az üdvösségre a hit által, amely [a Messiás] Jesuában van” (2 Timóteus 3:15).

Hogyan működik bennünk Isten Igéje?

Nagyon sokat tanultam a Moody Biblia Intézetben folytatott tanulmányaim során. Ahogy gyakran mondtuk: „Biblia a középső nevünk!” Emlékszem Howard Hendricks vendégprofesszor, lelkész és író egyik üzenetére. Elmesélte, hogy ő és a felesége együtt memorizálták a Szentírást, de ahogy teltek az évek, ez egyre nagyobb kihívást jelentett. Ez motivált engem arra, hogy egyedül kezdjem el memorizálni a Szentírást, amit több éven keresztül csináltam is. Volt idő, amikor az Efézusi levél egész könyvét tudtam kívülről. De végül kiestem ebből a szokásból, amit nagyon sajnálok.

Most már első kézből tudom, hogy Dr. Hendricks mit értett azon, hogy a memorizálás egyre nehezebbé válik. De még nem késő dolgozni rajta. Nem tudok jobb módszert elképzelni arra, hogy ébren tartsuk elménket, mint hogy elmélkedünk Isten Igéjén – és igen, memorizáljuk azt. Nem ismerem a Cavintont és az összes többi memória-gyógykészítményt – de ismerem Istent, és Ő meg fogja becsülni az erőfeszítéseinket, hogy addig isszuk az Ő Igéjét, amíg az meg nem tölti elménket és szívünket.

 

Nem is tudok jobb módot arra, hogy ébren tartsuk elménket, mint Isten Igéjén való elmélkedés és igen, annak memorizálása.

 

Ennek fényében a Tyndale Chronological Life Application Study Bible új, messiási zsidó kiadását fogom használni, hogy újraindítsam a Szentírás memorizálásának szokását (lásd a mellékelt szórólapot). Néhányan tudjátok, hogy a Zsidók Jézusért társult a Tyndale-lel, hogy segítsen az olvasóknak elmerülni a Szentírás zsidó kontextusában. Sőt egy speciális 52 hetes hetiszakasz-táblázat is van az Ó- és Újszövetség olvasmányaiból. Ugyanakkor tudom, hogy Isten Igéjének puszta olvasása nem elegendő ahhoz, hogy annak teljes gazdagságát feltárhassuk.

Visszatérve Dr. Hendricksnek a Moody Intézetben elmondott üzenetére: a legemlékezetesebb pontja egy kérdés volt: „Lehet, hogy te már átmentél a Biblián, de vajon a Biblia átment-e rajtad?”. Honnan tudjuk, hogy a Biblia „átment-e” rajtunk? Egyrészt onnan, hogy mi jön ki a szánkból, amikor az élet fájdalmas körülményei – kicsik és nagyok – szúrnak és bökdösnek bennünket.

Akár váratlanul eléd vágnak a kocsisorban, akár egy megrázóan rossz hírt kapunk – hát nem az volna jó, ha egy bibliai vers lenne az első, ami elhagyja a szánkat?

 

Nem véletlen, hogy Isten Fiát “Igének”, a Bibliát pedig “Isten Igéjének” nevezik.

 

Az Ige szólása ebben az időszakban

Ha elsajátítjuk Isten Igéjét, akkor az természetes módon fog felszínre törni, amikor szükségünk van rá. Ez történik jelenleg az izraeli csapatunkban is a háború közepette; úgyszintén így van az ukrajnai munkatársaink esetében is, akik szintén egy szörnyű háborút élnek át. Ne feledjük, hogy mindannyian egy lelki háború kellős közepén vagyunk, és imádkozzunk azért, hogy Isten Igéjének erejét a mindennapi beszélgetésekben is megtestesítsük. Amilyen stratégiával küldte el Isten a Fiát a világba, ugyanúgy küld minket is, hogy tanúságot tegyünk a Messiásról – nemcsak tetteinkkel, hanem azzal is, hogy Isten Igéjét szóljuk, hogy mások meghallják és világosan megértsék a meghívást az üdvösségre vezető Út követésére.

Sok vallásos zsidó ember az egyes kérdésekre vagy véleményekre Tóra-idézettel válaszol. Keressünk hasonló módokat arra, hogy Isten Igéjét megszólaltassuk a mindennapi beszélgetésekben – és aztán figyeljük, ahogyan Ő munkához lát. Hadd kívánjak a Zsidók Jézusért összes munkatársa nevében boldog Hanukát és Karácsonyt!