Mi a baja az ősatyáknak ezzel a 17 éves fiúval? Mi a baja az idegeneknek, az egyiptomiaknak vele? Miért fut bele mindenütt az ok nélküli gyűlöletbe, félreértésbe, felejtésbe? És mégis, miért ilyen ragyogó az alakja az ősatyák családjában?
Hasonló kérdéseket tehetünk fel egy másik személyről is: Mi baja mindenkinek Jesuával / Jézussal? Hiszen ő a legismertebb zsidó a világon. Amennyit a történelemből ismerünk vele kapcsolatban – nála jobb zsidó nemigen született. Mégis borzasztó igazságtalanságokat látunk sorsában, és még ma is sokan feszültté válnak, ha róla van szó. Mi bajunk van Jézussal?
Azért is hozom így föl ezt a kérdést, mert a két személy története rendkívül részletesen van előttünk a Tórában és az Újszövetségben, és nagyon sok érdekes párhuzamot mutatnak. Egy egész könyvet írhatnék erről. Ez a rövid cikk csupán hiányos bevezetés lesz.
József tarka ruhát kapott apjától.
Talán mókásnak találjuk a testvérek felháborodását a „Színes szélesvásznú álomkabát” miatt, de tudnunk kell, hogy a kánaáni törzsek vezetői viseltek ilyen gazdagon díszített színes köntöst, amely méltóságukat mutatta. Ez a ruha rangban emelte Józsefet a testvérei fölé. Bár ő volt az ifjonc, mégis ő a kiválasztott.
József semmi rosszat nem tett. Atyjuk, Jákób a Mózes előtti korban még megtehette, hogy ő dönti el, ki az elsőszülött, a kiválasztott. Elsőszülöttként dupla részt fog örökölni Izráel törzsei között, ahogy ez később valóban így is lett. Nincs miért haragudni.
Nehéz Jézussal kapcsolatban is más magyarázatot találni, mint hogy kiválasztott. Ezért született meg, erről szólt az élete, ezért különlegesek a cselekedetei, a szavai, az emberek ezért nem tudják kivonni magukat a hatása alól, bármilyen vallást követnek is. Valamit mondani kell róla. Szeretjük vagy gyűlöljük, gúnyoljuk vagy tiszteljük, de mindenképp találkozunk vele.
József álmokat kapott arról, hogy ki ő.
Megragadó naivitással meséli az álmait, miközben a háta mögött egyre növekszik a testvérek felháborodása. „Hogy mertél ilyet álmodni?” Pedig az álmok megállíthatatlanul terelik az eseményeket beteljesedésük felé. Egy, a családfőnél is nagyobb erő mozgatja mindezt, akivel – látjuk – nem kellene vitatkozni. Ám Izráel szabadítóira rendre jellemző ez: próféciák, álmok mutatnak rájuk, a lenézettekre, és ok nélküli gyűlölet veszi őket körül fontos szerepük miatt.
A próféciák ugyanígy mutattak előre Betlehemre, Dávid király szülővárosára, ahonnan a Messiásnak kell származnia. Mikor egy pici gyermek valóban megszületett különleges körülmények között, a Hasmoneusok trónját elbitorló Heródes őrjöngött a féltékenységtől. Pedig az a kisfiú nem kérte a betlehemi csillagot, nem hívta a napkeleti látogatókat. Még csak tarka ruhát sem viselt.
Józsefet nem ölték meg a testvérei.
Valójában idegenek ragadták el. A történet ezen a ponton kicsit kuszává válik a hozzám hasonló egyszerű olvasó számára. Egy kiszáradt ciszternába dobták, ahonnan segítség nélkül nem jut ki az ember. Ruben azt tervezte, hogy visszamegy a gyermekért később, és kiszabadítja. Júda meglát távolról egy karavánt, akik talán megvásárolhatnák a fiút, így nem hal éhen, ők nem lesznek személy szerint gyilkosokká, mégis megszabadulnak tőle. Azután… a gyermek nincs meg. Midiániták húzták ki a gödörből, és eladták a karavánnak, amíg a testvérei… Szóval történt valami. Ruben tényleg arra gondolhatott, hogy valami vadállat ragadta el a fiút. Nem tudom, hogy a többiek tudtak-e ennél többet. Nem ők voltak, mégis megszabadultak tőle.
Jézust nagyon sokan szerették saját népe közül, ám a nép vezetői régóta töprengtek azon, hogyan lehetne megszabadulni a tehertől, amit ő jelentett. A történet itt is elég félreérthetővé válik azon a végzetes napon. Senki, semmilyen vádat nem tudott ellene bizonyítani. Maga a Szanhedrin ülése is megkérdőjelezhető módon lett összehívva. Végül ítélet sem született, hanem minden a római helytartó elé került. A Szanhedrin nagyon komolyan vette a főbenjáró esetek eljárását. Nem szeretett halálos ítéletet hozni. Most sem tette. Róma vette kézbe a dolgot. A történetből azt is tudjuk, hogy a rabbinikus körökben többen voltak olyanok, akik Jesuát szívesen kimentették volna a bajból, de semmit sem tehettek (Nikodémus, Arimátiai József, de talán mások is). A dolog kicsúszott a kezükből.
József tiszta maradt
József Egyiptomban, egy igen magas rangú tiszt házába került, ahol tisztaságával és őszinteségével került bajba. Nem volt hajlandó szerelmi afférba keveredni a ház úrnőjével. Különös, ahogy a ház ura a rabszolgát nem kivégezteti, amikor az úrnő hamisan megvádolja, hanem eltávolítja, börtönbe veti. A legvalószínűbb magyarázat erre, hogy tudta az igazságot.
Furcsa momentum Jézus történetében, amikor a római helytartó kimondja az ártatlanságát, majd kiadja a kivégzési parancsot. Jézus mindvégig tiszta maradt. Nem lehetett besározni őt.
És folytathatnám: József Egyiptomba került, ahogyan születése után Jézus is. József idegen lett a testvérei számára, ahogyan Jézus is. József idegen nemzetek életére volt hatalmas áldással, ahogyan Jézus is…
Ahogyan azonban nem sikerült megszabadulni Józseftől, sem pogányoknak, sem saját testvéreinek, ugyanúgy Jézustól sem szabadult meg a világ. Ott van, él és kérdez. Ahogyan József előtt meg kellett hajolnia minden térdnek, Jézus személyét sem kerülheti ki egyikünk sem, előtte is meg kell hajolnunk egy napon. Ahogyan Józsefen keresztül nem az ítélet, hanem a szabadulás készül, ugyanúgy Jézus sem azért halt meg, hogy vádoljon minket. Ő Izráel szabadítója, a tiéd és az enyém. A történet pedig folytatódik.
Ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés, amikor egy mindenható, mindentudó és szent Ist_n létének a lehetőségét firtatjuk.
Jákób ősatya kalandos életútját követve erre a kérdésre tanulságos válaszokat kapunk, és még annál is többet.
A mi bűnünk és a másé
Korábban olvastunk ősatyánk arcpirító erkölcsi vétségéről: becsapja apját, Izsákot, és meglopja bátyját, Ézsaut: csellel megszerzi az Ézsaunak szánt áldást. Le is aratja ennek a gyümölcsét: hanyatt-homlok menekülhet Ézsau haragja elől. Nézzünk szembe a tényekkel: Ézsau gyilkos dühét nem Ist_n váltja ki, hanem Jákób bűne.
Jákób ugyan megmenti a bőrét, de azért sok minden visszapotyog a fejére. Egy másik rokonban viszontláthatja a saját bűneit. Nagybátyja be is csapja őt, amikor a szerelme helyett a másik lányát csempészi be a hitvesi ágyba, és meg is lopja, amikor tízszer is megváltoztatja a bérét. Ezt vajon miért engedi meg az Ö_való? Hiszen Jákób becsületesen dolgozik Lábánnak. Egy szerető apa nem feltétlenül az elnáspángolást választja büntetésül. Hacsak lehet, megkóstoltatja rakoncátlan kisfiával csínyeinek ízét-bűzét. Ez sokkal mélyebbre hatol.
Futni, de hova?
Jákób helyváltoztatásai többnyire menekülések. Menekül Ézsau elől Paddan-Arámba. Majd menekül Lábán elől vissza Kánaán földjére. Másodszor nagybátyja irigysége miatt kell titokban távoznia. Jákóbot ugyanis Lábán összes ármánykodása ellenére megáldja az Ö_való. Egy feleség helyett kettőt ad neki, és az elsumákolt bér helyett sokkal több jószágot, mint amennyi emberileg várható lenne. Amikor azonban vissza akar térni az Ígéret Földjére, rádöbben, hogy két tűz közé szorult: egy féltékeny és rosszindulatú após és egy bosszúját 20 éve forralgató bátyus közé. Két kulcsfontosságú dolog menti meg az életét, és mindkettő mennyei találmány:
Az egyik a szövetség
A legtöbb pogány nép ismeri – a honfoglaló magyarok is – nem csoda, hiszen Ist_n már Ádámmal is szövetséget kötött, majd Noéval, így a civilizációs amnézián még át nem esett népek emlékeznek erre. Akivel szövetséget kötsz, az többé nem bánthat téged. Persze, te sem őt. Az köteles minden vagyonával támogatni téged, és minden eszközével védelmezni téged. Persze, te is őt. Meddig? Amíg élsz vagy amíg ő él. Ismerős? Van egy erős pergőtűz alá vett változata itt Európában is: a házassági szövetség. Jákób tehát szövetséget köt Lábánnal, és ezzel elejét veszi minden további ellenségeskedésnek.
Betakarni a vétket
A másik is ugyanolyan egyszerű, ám nagyszerű, mint az első. Ez pedig a bocsánatkérés. Jákób szembesül azzal, hogy Ézsau elé jön Szeirből. De testvéri ‘jóindulata’ jeléül hoz magával még 400 fegyverest is. Jákób mindenét maga elé küldi: kecskéit, birkáit, szamarait. És ezt mondja:
„Megengesztelem őt az ajándékkal (akapera panav bamincha) mely előttem megy, és azután akarok arca elé kerülni, talán kegyes lesz irántam.”
Brésit / 1 Mózes 32:21
A ‘megengesztelem őt ajándékkal’ szó szerinti fordítása: betakarom az arcát az ajándékba/áldozatba. Ugyanaz az ige szerepel itt (kafar), mint az Engesztelés Napja (Jom Kippur) áldozatának leírásakor. Akkor az engesztelés fedelét (frigyláda) kell meghinteni a bűnáldozat vérével, itt pedig szintén, kecskék, juhok, tehenek vannak az engesztelő ajándékcsomagban. Jákób megalázza magát, hétszer meghajol, ahogy közeledik a testvére felé, és reménykedik, hogy ajándéka és bűnbánata eltávolítja az útból bátyja haragját. És valóban: Ézsau keménysége megtörik, kard helyett könnyekkel és csókokkal fogadja rég nem látott testvérét.
„Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! 10De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál”
Brésit / 1 Mózes 33:9
Megengedi Ist_n a gonoszságot?
Miért engedi Ist_n a szenvedést? Mert igazságos. Mindannyian nagyon jól tudjuk – kivéve, ha rólunk van szó -, hogy a bűnért büntetés jár. Jákóbnak meg kellett ismerkednie az isteni igazságossággal: aki lop, attól lopnak. Aki csal, azt becsapják. De van kiút ebből a reménytelennek tűnő körből: az engesztelés, az alázat, a bocsánatkérés és megbocsátás.
Miért szenved az ember ártatlanul, Ist_n szolgájaként is? Megengedi Ist_n a gonoszságot? Semmiképp sem! Ezt világosan lefektette a parancsolataiban. Dejszen azt megszegik! Ez így van, sajnos. De tudhatjuk, hogy mivel Ist_n igazságos, a törvényszegés nem fog ítélet nélkül maradni.
Mi kell az új szívhez?
És nézzük meg Jákóbot, aki a bűnösen menekülőből, ártatlanul menekülővé lett – micsoda fejlődés! És ezen a félelmes úton történtek vele élete legnagyobb csodái. Mikor Ézsau elől futott, egy éjszaka megállt mellette az Ö_való, és megerősítette az ősatyáknak tett ígéretet, hozzátéve: „veled vagyok és vigyázok reád, bárhol jársz s visszahozlak erre a földre, mert nem hagylak el…” Majd, mielőtt az Ézsauval való nagy meccsre sor kerülne, egy férfival küzd hajnalig, akiről Hóseás azt állítja, hogy angyal (12:4), de nem akármilyen: megáldja Jákóbot, és új nevet ad neki: ‘Csalóból’ ‘Izrael’ lesz, mert küzdött Ist_nnel és győzött. Kit győzött le? Ist_nt? Nem hinném. A ‘csalót’ győzte le. Új természetet kapott. És hogy kivel harcolt? Megtudjuk abból, hogy minek nevezte el azt a helyet: Penuél (‘Ist_n arca’). „mert láttam Istent színről-színre és megmenekült lelkem.” (Brésit / 1 Mózes 32:30)[1]
A szenvedés titkát – persze – sosem tudjuk teljességgel megfejteni, de azt tudjuk, hogy akik Benne bízva járják végig ezt az utat, megismerhetik a szövetség oltalmazó és az engesztelés megmentő erejét, végül pedig megláthatják Ist_nt színről színre, mégis életben maradnak.
Források:
[1] Ist_n emberi alakban való megjelenései a Tanakhban: Answering Jewish Objections to Jesus by Michael L. Brown 2. kötet 28-32. o.
