A nap, amikor megláttuk Isten hangját

A nap, amikor megláttuk Isten hangját

Szerző: Stephanie SanHamel | Április 13 2021

Két újhold telt el azóta, hogy átkeltünk a Vörös-tengeren. Fáradságos sivatagi vándorlás volt a hátunk mögött, de végre megközelítettük a Sínai félelmetes lejtőit, és nem tudtuk, mire számítsunk. Hirtelen a hegy sűrű füstlepelbe burkolózott, amely a toronymagas csúcs meredélyére ereszkedett. Remegve készültünk a találkozásra azzal az Istennel, aki alig néhány héttel korábban megmentett minket Egyiptomból. Ahogy Ő beszélt, a Tóra halhatatlan szavai lezúdultak a hegyről, és végigzúgtak a táborunkon.

 

Isten szavai azon a napon az Ő Izrael iránti szeretetét és elkötelezettségét tükrözték. De azt a vágyát is hordozták, hogy a föld minden népe megismerje Őt. A héber szöveg azt mondja, hogy azon a napon láttuk Isten hangját.1 A rabbik úgy értelmezik ezt a vizuális élményt, hogy Isten szavai látható tűzlángokban 70 nyelvre osztódtak, hogy minden nép megértse utasításait (Sémot Rabbá 5:9).

 

„Isten azt akarta, hogy választott népe személyesen ismerje meg Őt, és más nemzeteket is elvezessen hozzá.”

 

Ennek az első savuotnak a lényege: Isten azt akarta, hogy választott népe személyesen ismerje meg Őt, és hogy az összes többi nemzetet is kapcsolatba hozza Vele. De a többi nemzet közül senki sem volt ott azon a napon. Hogyan kellett volna meghallaniuk Isten meghívását, hogy jöjjenek és imádják Őt?

 

És mennek számos nemzetek, és mondják: Jertek, menjünk fel, az Örökkévaló hegyére és Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cionból ered a tanítás, s az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.


Mikeás 4:2

 

A Szentírás szerint az Úr szavának Jeruzsálemből kell kiindulnia (Mikeás/Michá 4:2), kétségtelenül azzal a szándékkal, hogy más nemzetek is halljanak Izrael Istenéről. A legtöbb zsidó ember azonban nem törekszik arra, hogy mások is csatlakozzanak a judaizmushoz.2 Ahogy Eli Rubenstein kifejti: „Ahhoz, hogy valaki gyakorló zsidó legyen, csak egy jó ember kell. Ezért nem térítünk.” 3 Pedig Isten ajándékának, a Tórának az volt a célja, hogy aktivizáljon minket, hogy azok legyünk, akiknek szántak minket: világosság a nemzetek számára.

 

 

Több ezer éven keresztül stratégiákat dolgoztak ki arra, hogy a nem-zsidókat és a vallásukat nem gyakorló zsidó embereket is bevonják a judaizmusba.4 Miért? Mert a bibliai judaizmus elismerte, hogy Isten arra rendelte Izraelt, hogy az Ő szentségét tükrözze vissza5, és hogy az emberiség többi részét kapcsolatba hozza Vele.6 7

Ez világosan tükröződik a héber Szentírásban. Számtalanszor fogadtunk be nem zsidókat a nyájba, az egyiptomiaktól kezdve, akik velünk álltak a Sínainál azon az első savuoton, egészen Ráhábig és Ruthig. A zsidó hagyomány szerint Ábrahám még a törvényadás előtt összetörte az Urban élő rokonai és barátai bálványait, és arra tanította őket, hogy csak egyetlen Istent kövessenek.8 Prófétáink nemcsak Izraelben, hanem a környező nemzetek körében is elítélték a bálványimádást, és befogadták azokat, akik ezt megbánták.9 Jónás története részletesen bemutatja ezt (Jónás 1:1-2). A száműzetésben Dániel a babiloni királyoknak és fejedelmeknek hirdette Izrael Istenének mindenek felett való hatalmát.10 Zakariás próféta kijelentette, hogy egy napon minden nemzet Jeruzsálemben fogja imádni Istent (Zakariás 14:9, 16-18).

De ha mi, zsidó emberek megtartjuk magunknak az Istennel való kapcsolatunkat, mit fog ez előidézni? Több mint ezer évvel a Sínai hegyen történtek után, ugyanazon a napon, Savuot napján, egy fiatal rabbi, Jesua követői Jeruzsálemben gyűltek össze, valószínűleg a templomban.11 Szemtanúk arról számoltak be, hogy egy szélviharhoz hasonló hang töltötte be a körülöttük lévő teret, és tűzlángok telepedtek rájuk. Hirtelen képességet kaptak arra, hogy más nyelveken beszéljenek. A zsidó emberek, akik ott voltak a világ minden tájáról, képesek voltak megérteni őket.

 

„A népek a zsidó Messiás és a zsidó nép által megbékéltek a Teremtővel.”

 

Megdöbbenve hallották „Isten hatalmas tetteinek” kijelentését, és több mint háromezren, akik tanúi voltak ennek az eseménynek, elhitték, hogy Jesua a megígért Messiás. Ezek a zsidó emberek voltak azok, akik elvitték a megtérés és az Istennel való megbékélés üzenetét hazájukba, Mezopotámiába, Ázsiába, Egyiptomba, Líbiába és Rómába (ApCsel 2:5-12, 41). A zsidó nemzet küldetése csak most valósulhatott meg teljes mértékben. Amikor a Templomot lerombolták, az Úr igéje nem tudott többé Jeruzsálemből kiindulni. De a sávuoti csoda után a pogány nemzetek a zsidó Messiás és a zsidó nép által kezdtek megbékélni a világ Teremtőjével.

 

Egy fiatalember, aki átélte ezt a történelmi jelentőségű sávuotot, később ezt írta: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és saját kezünkkel érintettünk – ez az élet Igéje” (1 János 1:1). A Sínai-hegytől kezdve Isten mindig is kinyilatkoztatta magát és az Ő szavát nekünk a fülünkön, szemünkön, kezünkön és szívünkön keresztül.

Te megtapasztaltad Őt?

 


Források:

1. „: „És az egész nép látta a mennydörgést, a lángokat és a harsona hangját és a hegyet, amint füstölög; midőn látta a nép, megrendült és megállt a távolban.” (2 Mózes/Smot 20:18). A héber „látták” szó a ro’im (רֹאִים). Rási írja: „Látták, ami hallható volt, amit máshol nem lehet látni…” és „A Mindenható szájából áradt ki. Sok hang, hangok, amelyek minden irányból, az égből és a földről jöttek.” https://www.chabad.org/library/bible_cdo/aid/9881/jewish/Chapter-20.htm/showrashi/true

2. https://reformjudaism.org/learning/answers-jewish-questions/why-dont-jews-proselytize

3. https://www.cjnews.com/perspectives/big-ideas/rubenstein-why-dont-jews-proselytize

4. Jonathan D. Brumberg-Kraus, „A farizeusok térítő szekta voltak? Asztalközösség mint a térítés stratégiája”, 2002, https://www.academia.edu/5834767/Were_the_Pharisees_a_Conversionist_Sect.

5. 3 Mózes/Vájjikrá 20:26; 1 Péter 1:16.

6. Ézsaiás/Jesájá 49:6; Ámósz 9:12; ApCsel 13:47

7. http://ccat.sas.upenn.edu/nets/edition/32-twelve-nets.pdf

8. https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/912359/jewish/Avodat-Kochavim-Chapter-One.htm

9. Ézsaiás/Jesájá 44:9-11; Jónás/Jóna 1:1-2; Ézsaiás/Jesájá 66:19-23

10. Dániel 2:26-28, 46-47; 4:1-3, 37; 5:18-23; 6:10, 20-27; 7:14.

11. Lancaster, D. Thomas. „Pünkösd”. Esszé. Az apostolok krónikái 1., szerkesztette Boaz Michael és Steven Lancaster. 1:32-33. Sion első gyümölcsei, 2016.


Oszd meg a Te nézőpontodat!

Hogyan tapasztaltad meg Istent?
Csevegj velünk vagy küldj üzenetet.

Ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem

Avi Snyder tanítása (2015. május 8.)

Ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek.„Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.” (János 5:46)

Vajon a Tóra melyik részére utalt a Messiás, amikor ezt mondta? A heti szidra tartalmaz egy ilyen fejezetet. A 3Mózes/Vájikrá 23 az Úr ünnepeiről tanít bennünket, melyeket tanulmányozva felismerhetjük a Messiás portréját, sőt azt is, hogy mit tett értünk, és mit vár el tőlünk. (tovább…)

Egy második esély pünkösdkor

Avi Snyder

punkusdcopy

A fiatal Messiás-hívő zsidó fiatalember nem akarta elmondani nekem, milyen bűnt követett el. Összetörten ült ott, abban a hitben, hogy a vétkének súlya miatt nincs semmi remény arra, hogy Isten valaha is megbocsásson neki, vagy újra használja őt.

„Gondolod, hogy a te bűnöd rosszabb, mint Péteré? – kérdeztem – Ő háromszor tagadta meg az Urat.” A fiatalember mély hallgatásba burkolódzott. Pillanatnyilag semmi olyat nem tudtam mondani, ami felvidította volna a szívét, és megcsillantotta volna benne a reményt. Eltökélten tagadta, hogy Isten képes és készséges lenne megbocsátani neki, és helyreállítani őt. Ennek a fiatalembernek lett volna mit tanulnia a pünkösdi történetből. Hadd magyarázzam el.

(tovább…)