Megünnepelte a Pészachot

Megünnepelte a Pészachot

Isten pészachi bárányának hívták, „aki elveszi a világ bűnét.”

Jesua (ismertebb nevén Jézus) megünnepelte a peszachot, a kivonulás ünnepét. Nos, ezzel még semmit sem mondtunk. Vegyünk sorra néhány tényt! Először is, hogy Jesua számára helyzetéből, neveltetéséből adódóan, nagy jelentőséggel bírtak az un. zarándok ünnepek. Az életéről szóló híradások ezek sorában különösen is kiemelik, amikor utoljára felment Jeruzsálembe, a peszach ünnepére.

Utolsó vacsorája valójában egy peszachi széder vacsora volt! Sőt éppen a széder szertartásába illesztve mondta el halála előtti utolsó tanítását. Jesua úgy ünnepelte meg a peszachot, ahogyan ma senki sem teheti, hiszen még állt a Szentély, folyt a mindennapi áldozati rend, és évente hatalmas tömegekkel együtt vághatta le Jézus is saját peszachi bárányát.

De miért is olyan különleges a peszach éjszakája? A szabadulást ünnepeljük ekkor. Népünk Egyiptomban borzalmas szolgaságban élt, és a teljes megsemmisülés fenyegetett minket. Az Örökkévaló tíz csapást bocsátott Egyiptomra. Ezek sorában azonban az utolsó kiemelkedett a többi közül. Nem csupán erejében, vagy fájdalmas voltában. Abban is hogy azt megelőzően a súlyos csapások elkerülték népünk fiait, és az ő lakóhelyüket. Most azonban az Örökkévaló egész Egyiptomon vonult át, az egész ország fölött tartott ítéletet. A csapás azokat a házakat kerülte el, ahol az ajtó meg volt jelölve egy áldozati bárány vérével.

Az Örökkévaló pedig átvonul, hogy sújtsa Egyiptomot és látja a vért a felső küszöbön és a két ajtófélen, akkor elkerüli az Örökkévaló a bejáratot és nem engedi a pusztítót bemenni házaitokba, hogy sújtson. 1

Nem az számított, hogy milyen a származása valakinek, vagy a társadalmi státusza, vagy mennyit szenvedett igazságtalanul, hanem csupán az, a bárány vére ott volt-e a háza ajtaján. Miért? Mert mindenki vétkezett:

Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi. Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem. 2

Az elnyomók és az elnyomottak egyaránt megérdemelték Isten igazságos ítéletét. Csak az menekült meg, akiért a bárány vére szerzett engesztelést.

A bárányt Niszán hónap 10-én kellett kiválasztani, és magukhoz venni,3 hogy idejük legyen meglátni, valóban hibátlan bárányt választottak-e. Jesua Niszán 10-én* érkezett utolsó peszach ünnepére.4 Attól kezdve más rabbikhoz hasonlóan ő is a Szentély udvarán tanított. Az emberek hallhatták őt, láthatták csodáit, megismerhették tetteit.

Ha a bárány tökéletesnek bizonyult, végül az édesapa kivitte a házból és levágta. Jesuát először a Nagy Szanhedrin vizsgálta meg, majd miután ott nem született ítélet, ellenségei átadták a polgári bíróságnak, a rómaiaknak. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár az éppen regnáló helytartó a tárgyalás során és ítélethozatalkor kijelentette, hogy Jesua ártatlan, mégis kiadta a kivégzési parancsot. Megvizsgálták, ártatlannak találták, és halálra adták.5

A bárány csontját nem volt szabad eltörni:

Ne egyetek belőle nyersen, sem megfőzve vízben, hanem tűzön sütve, fejét lábszáraival és belsejével együtt… Egy házban költessék el, ne vigyél ki a házból a húsból az utcára, és csontot ne törjetek össze benne. 6

A római hatóságok Jesua kivégzésénél eltértek a szokásaiktól, beteljesítve a fentieket:

…odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el,hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. 7

Jesua valóban meghalt, és tanítványai egy üres sírboltban helyezték el a testét. Azonban a harmadik napon teste már nem volt a sírban. Feltámadt a halálból, és megjelent tanítványainak. Akik végigélték az ő utolsó peszachját, csak ekkor értették meg az események jelentőségét, az összefüggéseit, hogy mindezek nem csupán szerencsétlen egybeesések voltak, hanem az Örökkévaló terve szerint történt minden. Ekkor értették meg, hogy Jochanan próféta, Jesua egyik kortársa miért mondta róla:

Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét! 8

Mi lenne, ha megbizonyosodnál arról, hogy mindaz, amit eddigi életedben elrontottál, amivel kudarcot vallottál az Örökkévaló tökéletes mércéje szerint, most helyrehozható? Hogy Isten meg akarja bocsátani bűneidet, és gyógyulást akar adni azok felmérhetetlen következményeitől? Igen, Ő azért adta egykor népünknek a peszachi bárány rendelkezéseit, hogy amikor Ő elküldi Jesuát, mint Tökéletes Bárányt, megismerjük, elfogadjuk, és általa megszabaduljunk a legnagyobb rabságból. Az Újszövetség ezt mondja Róla:

…mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Messiás Jesua által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. 9

Ha Ő valóban az, akinek mondta magát, nincs fontosabb célja életednek, mint hogy Vele találkozz. Ha szívesen beszélgetnél velünk erről, írj nekünk üzenetet, vagy lépj be a Chat-szobába! Olvasd el a többi írásunkat is, hogy Jesuáról még többet is megtudhass!

Kozma Ferenc

1 2Mózes (Semot )12:23 IMIT Biblia-fordítás
2 Zsoltárok 14:2-3 IMIT. Ld még: Ézsaiás (Jesaja) 64:5
3 2Mózes 12:3
4 János evangéliuma 12:1 és 12-14. részek
5 Az eljárás részleteit ld. Máté 26:44-től, Pilátus ítéletéről ld. Máté 27:24 és Lukács 23:13-tól
6 2Mózes 12:9 és 46
7 János ev. 19:31-34
8 János ev. 1:29
9 Római levél 3:23-25


* Hagyományosan a hét első napjára, azaz vasárnapra esett Jesua érkezése. Csütörtök 14-e, tehát vasárnap a hónap 10-e volt.

Megjelent… – kicsit mélyebben az afikomen hagyományáról

Megjelent… – kicsit mélyebben az afikomen hagyományáról

Van a Peszach estéjén egy érdekes mozzanat, aminek az eredete homályba burkolózik. Az Afikomen elrejtése a vacsora elején és megtalálása a vacsora végén.

A házigazda előtt kendővel elválasztva fekszik három maceszlap (kovásztalan kenyér, pászka). A házigazda kiveszi közülük a középsőt, megtöri és egy kendőbe burkolva elrejti valahol a teremben.

A vacsora végén a gyerekek feladata, hogy az elrejtett kenyeret megtalálják és visszaszolgáltassák (némi alkudozás után, valamilyen jutalom fejében).

Az afikomen a hagyományok szerint a páskabárányt helyettesíti a mai széder-asztalon. Ma ugyanis nincs templom, ahol levághatná a zsidóság a peszachi áldozatot, az asztalon tehát nincs bárány. Épp ezért az afikomen az utolsó étel, amit a társaság elfogyaszt.

Mit jelent az afikomen?

Maga az elnevezés nem héber, hanem görög eredetű. Héberül írva: אֲפִיקוֹמָן, a szokásos magyarázat szerint a görög ἐπὶ κῶμον kifejezésből származik, ami azt jelenti: ami utána következik, azaz a desszert, hiszen ez után már nincs más „a kemencében”.

Csakhogy van itt néhány titokzatos dolog:

Miért három? – Erre többféle és épp ezért bizonytalan magyarázat is forgalomban van. Kohénok, léviták és a maradék Izráel… ez esetben nem adja magát a válasz, hogy miért a lévitákat törjük meg. Esetleg Ábrahám, Izsák és Jákób… ez esetben azt kell mondanunk, hogy nem Izsák töretett meg egykor a Mória hegyén, hanem egy bárány. Igen, az afikomenről pedig azt mondtuk, hogy a bárány jelképe.

Ráadásul az elnevezése is izgalmasabb, mint gondolnánk. Létezik ugyanis olyan görög szó, amelyet így ejtünk: afikomen/afékomen. Αφηκομεν azt jelenti: MEGJELENTEM.

Mit jelent számunkra az afikomen…

…akik hiszünk Jesuában, mint Messiásban? Nos, hisszük, hogy Ő a megígért, örök időktől elkészített Messiás, aki a maga idejében MEGJELENT a világban. Hisszük, hogy Ő nem csupán ember, hanem az Örökkévaló Igéje. A régi bölcsek nagyonis tudtak arról, hogy az Örökkévaló megjelenhet és cselekedhet az Ige által és Lelke által ebben a Világban. Mi így találkozhatunk vele, aki „Egészen Más”. Ő, az Ige jelent meg, hogy a próféták szavai szerint szenvedjen és meghaljon, mint tökéletes Peszachi bárány, mint Messiás.

Jesua így jött el és halt meg értünk egy Peszach-ünnepen. Testét egy fára függesztette az ellenség, ám a Nagy Szanhedrin egy jeles tagja, Joszéf elkérte a testét – nem tudta, ki ő valójában – hogy tisztességes zsidónak kijáró temetésben részesítse. Ezért a kor szokásai szerint fehér gyolcsokba tekerték és elrejtették egy sziklasírban. Ám az ünnep elmúltával Ő feltámadt a halálból és ismét megjelent tanítványainak, akiknek az élete attól a naptól fogva teljességgel megváltozott.

Aki ismeri és hiszi Jesua történetét, annak a számára az afikomen elnevezése, szerepe, szimbolikája teljességgel érthető és gazdag üzenetet hordoz.

Hogy Került Jesua a széderbe?

Azaz hogy került az afikomen a rabbinikus judaizmus hagyományai közé? Az én véleményem szerint Jeruzsálemben Jesua első követői és a Jesuában nem hívő zsidók egymás mellett éltek és volt még lehetőség látni és tanulni egymás hagyományait. Talán így került át a templomát vesztett zsidóság gyakorlatába ez a mozzanat, és tanúskodik Izráel igaz Messiásáról mind a mai napig, tudva, vagy inkább tudatlanul.

Egy széder vacsorán azonban nem ez az egyetlen olyan mozzanat, ahol Jézusról/Jesuáról megemlékezhetünk, vagy Róla új dolgokat érthetünk meg. Ha szeretnéd, segítünk neked, vagy családodnak, esetleg gyülekezetednek elindulni ebben a felfedezésben.

“De szép buli ELŐTT a takarítás…” – a pészah előkészületeiről

“De szép buli ELŐTT a takarítás…” – a pészah előkészületeiről

Hááát… Szinetár Dórika kicsit másképp énekelte annak idején… De most itt vagyunk, purim óta suvickoltuk a lakást, és állítom, a legtöbbünknek sok minden eszébe jutott ezalatt, de az, hogy ez „de szép” lenne, na az nem! ?

Talán a legbiztosabb pont az egész pészah ünnepben, hogy minden évben elhangzik gyermekeinktől ugyanaz a kérdés: „miben különbözik ez az este…” igen, ez is, de most a másikra gondoltam: „Miért kell már megint ennyit takarítani???!!!” És mivel komolyan vesszük, hogy „beszéld el fiaidnak”, most választ keresünk erre az ősi kérdésre.

Mi a célja a pészach előtti takarításnak?

Egy kanadai rabbitól hallottam egy magyarázatot, ami nagyon megtetszett. A takarítás célja az, hogy 8 napig ne legyen a házban kovász. Utána persze már lehet.

A kovász élesztőgombával erjesztett tészta. Nagyon egyszerű megcsinálni. Az ünnep utáni napon vesszük az elrakott kovászt, beletesszük a friss tésztá… ja, persze, nincs elrakott kovász, ki kellett dobni.

Marad a lassú módszer, amikor a levegőben lévő élesztőgombát csalogatod a lisztes-vizes masszába, hogy ők indítsák el az új kovászt. A rabbi szerint a hagyományos módon kb. 40 nap kell az új kovászhoz. Ez, összeadva a pészah és a kovásztalan kenyerek ünnepének 8 napjával jól megközelíti a savuotot, mely egyik jelentése szerint az új kenyér ünnepe – nem véletlenül!

Ráadásul a kovász mindig lutri, és ha nem sikerül, kezdheted újra. A Biblia korában, ha elromlott a kovász, az asszony mehetett szégyenszemre a szomszédságba kölcsönkérni…

Ahhoz, hogy minden kovásztól megszabaduljanak, hit kellett. Hit a gondoskodó Örökkévalóban, Aki értékelve az engedelmességünket, biztosítja számunkra, hogy a következő ünnepen valóban hálát adhassunk az új kenyérért.

A kovász eltakarításának a célja tehát a hit próbája: van-e hited Istenre bízni életed alapvető szükségleteit és a jövődről való gondoskodás helyett az engedelmességet választani?

a kovász kitakarítása

Előkészület a peszach ünnepére

Mi az oka?

Az, hogy Isten parancsolja a Tórában. Jó, ez egy olcsó válasz volt – vajon miért parancsolja?

Tudjuk, hogy a szédertálon mindennek szimbolikus jelentése van. Nincs ez másképp a kovásszal sem. A kovász a bűnt jelképezi. Ahogy megkeleszti és felfújja a tésztát, úgy tesz minket a bűn „felfuvalkodottá”. „Ez az én életem, senkinek nincs joga beleszólni…”

Pészah idején Isten kihozta a népet Egyiptomból, hogy találkozzanak, és bevezesse őket az ígéret földjére. De hogyan találkozhat a szent Istennel a bűnös ember? Meg kell tisztítani az életét minden bűntől. Ahogyan a házat a kovásztól. A háziasszony szimbolikusan a bűnt takarítja ki a család életéből, hogy felkészüljenek az Istennel való találkozásra.

A kovász eltakarításának oka, hogy mindannyian megértsük: csak megtisztított élettel állhatunk meg az Örökkévaló előtt.

Miért kell ez nekünk ma?

Mert ma is fel kell készülnünk az Istennel való találkozásra.

A háziasszony felméri a terepet és szembenéz a tisztítani-valókkal. – Nézd meg te is az életedet! Nézz szembe a ténnyel, hogy nem vagy tökéletes és vannak elrendezni-való bűneid.

Azután nekilát a munkának, és kitakarítja a házat. Pincétől a padlásig. (inkább fordítva, mert mindig fentről takartunk lefelé, ugye… ? ) – Most az előbb felismert bűneidtől próbálj megszabadulni! Kezdd az egyszerűbbekkel: ha a boltos többet adott vissza, ne „lopd el”, hanem add vissza! És haladj a nehezebbek felé, mint a „ne kívánd” – vagyis ne irigykedj, ne képzeld magad mellé a titkárnő Jucikát, az edzőtermi Bélát…

Egyes ortodox családok ezután, mivel nem tudják garantálni, hogy nincs otthon semmi chamec, belülről az egész lakást(!) beburkolják műanyag fóliával! Ők nagyon fontos dologra jöttek rá: a legjobb indulattal is csak „megközelítőleg” tudjuk eltakarítani a kovászt a lakásunkból. – Mennyire igaz ez a bűnre! Hogyan is lehetne az egész életünk minden apró hibájától, bűnétől megszabadulni!

Az életünket nem tudjuk befóliázni. Ahhoz, hogy Istennel találkozhassunk és ne kelljen rettegnünk, mint a népnek a Tóra-adáskor, TELJESEN meg kell tisztítani a bűntől. A Tóra szerint erre pedig csak az áldozat képes. Amely, mint a pészah-bárány, életét adja, hogy mi élhessünk. Vagy, mint az engesztelőnapi áldozat, átveszi a nép bűneit, és meghal helyette.

Hogyan tisztulhatok meg?

Ha a Messiás békét hoz, elsősorban Istennel kell megbékítenie bennünket. És ha valóban szabadító, akkor a legfontosabb, hogy megszabadítson attól, ami elválaszt Istentől, vagyis saját bűneinktől.

Isten már elküldte a Messiást, Jésuát, aki áldozatként meghalt helyettünk, és királyként feltámadt, hogy vele együtt találkozhassunk az Örökkévalóval.

Lásd be, hogy egyedül nem tudsz megszabadulni a bűneidtől és kérd a feltámadott Jésuát, legyen ő az áldozat a bűneidért! Ha ezt őszintén megtetted, s megkérted, hogy innentől ő legyen úr az életedben, akkor többé semmi nem választhat el téged az Örökkévaló szeretetétől!

A „szép” takarítás…

Őszintén szólva, a takarítást nem csípem. Engem nem kapcsol ki és nem vezeti le a feszültséget, mint sokaknál. De azért megcsinálom, mert OLYAN SZÉP, MIKOR KÉSZ! ?

A takarítás attól szép, hogy sikerült és kész van.

Az életünk takarítása is.

Kívánok nektek „szép takarítást” az életetekben, és áldott Pészah ünnepet, amikor örömmel találkozhattok nemcsak családtagjaitokkal, hanem a Messiás segítségével az Örökkévalóval is!

Ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem

Avi Snyder tanítása (2015. május 8.)

Ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek.„Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.” (János 5:46)

Vajon a Tóra melyik részére utalt a Messiás, amikor ezt mondta? A heti szidra tartalmaz egy ilyen fejezetet. A 3Mózes/Vájikrá 23 az Úr ünnepeiről tanít bennünket, melyeket tanulmányozva felismerhetjük a Messiás portréját, sőt azt is, hogy mit tett értünk, és mit vár el tőlünk. (tovább…)