Tu BiSvát – A fák újéve és az Élet fája

Honnan ered a Tu BiSvát ünnep?

Tu BiSvát hagyományosan a fák újévének ünnepe, svát (שְׁבָט) hónap 15-ére esik. Izraelben ekkor kezdődik a tavasz, és ezen a napon tartják a fák nemzeti ünnepét. Idén, 2025-ben, február 12–13-ára esik ez az ünnep.

A Templom idején ekkor szedték a gazdáktól (ma'aszer) az adót. A rabbik szerint a fák ekkorra már magukba szívták a téli eső vizét, és újra beindult a növekedésük. Ezért a Tu BiSvát az új növekedési időszak kezdete, a fák újéve.

Hogyan ünnepelték elődeink?

A második Templom lerombolása után a zsidók a Szentföldről származó különféle gyümölcsök és mogyorófélék étkezésével ünnepelték az ünnepet.

A 16. század misztikusai újraértelmezték az ünnepet, és egy spirituális tartalommal megtöltött szédert hoztak létre, melynek célja az volt, hogy az Élet fájára, az Ec Chájim-ra (עֵץ חַיִּים) összpontosítva „helyreállítsák” az eredendő bűn pusztítását, ami annak következménye, hogy ősszüleink ettek a Jó és rossz tudásának a fájáról.

A Biblia az Élet fájával kezdődik

A Biblia elején az Édenkertben két megkülönböztetett fáról olvasunk:

„És nevelt az ÚR Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az Élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját.” Berésit / 1 Mózes 2:9

S bár a Tanakh vége nyitva hagyja a történetet, a Brit Hádásá (Újszövetség) utolsó könyvében lezárul a kérdés, hiszen visszaérünk az Élet fájához.

„A város [új, mennyei Jeruzsálem] utcájának közepén és a folyóvízen innen és túl van az Élet fája, amely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozva gyümölcsét, és a fa levelei a népek gyógyítására valók.” Jelenések 22:2

Visszaút az Élet fájához

Érdekes módon, Jesua ezt állította magáról:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet, és senki sem mehet az Atyához (Abbához, Örökkévaló Édesatyánkhoz), csakis rajtam keresztül” (János 14:6)

Ezzel azt állította magáról, hogy Ő az Élet fája, amely által örök életünk van. A Jó és a rossz tudásának fája a lázadás bűne miatt az ember és Isten közé ékelődő távolság szimbóluma lett – de Jesua keresztfájára nézve megtörik a bűn az életünkben, és visszavisz Örökkévaló Atyánkhoz bűneink bocsánata által.

Hasonlóan ahhoz, hogy aki eszik az Élet fája gyümölcséből, örök élete van, Jesua szintén ezt mondta: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon” (János 6:54). Ezzel halálára utalt, miszerint ugyanúgy kell viszonyulnunk Jesua megtöretett testéhez és kifolyt véréhez, mint az Élet fájának gyümölcséhez: amelyről, ha eszünk, örök életet nyerünk. Hasonlóan, ha nem „eszünk” Jesua áldozatából, nem függünk attól, mint lelki tápláléktól, nincs örök életünk. (Az evés itt lelki azonosulást jelent, nem kannibalizmust és nem valamiféle fizikai étel elfogyasztását.)

Népünkkel együtt fogunk enni az Élet fájáról

Mondanivalójának végén Jesua a Dániel könyvének záró részére utal: a feltámadásra. Majd hozzáteszi: Őt magát bízta meg az Örökkévaló a feltámasztással. Nem sokkal az előtt, hogy „lelke bűnáldozattá tette magát” (Ézsaiás 53:10, IMIT fordítás), Jesua ezt mondta:

„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, miképpen a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok. Íme, pusztán marad házatok [= a Második Templom]. Mert mondom nektek, mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében! (Báruch hábá b'sém Adonáj).” (Máté 23:37–39)

Jesua sosem tagadta, hogy Ő egyszerre József fia (a testvéreitől megvetett Messiás) és Dávid fia (a győztes Messiás Király), valamint, hogy Ő az Örökkévaló Fia a Példabeszédek 30:4-ből és 2. Zsoltárból, akit csókolnunk kell. A győztes Messiás, aki elhozza a békét a földre, akit a rabbik várnak, ugyanaz, akiről olvasunk az Ézsaiás 53:3-ban:

„Megvetett és az emberek elhagyatottja, fájdalmak embere és betegség meghittje; és mint aki elől elrejtik az arcot, megvetett, és nem tekintettük.”

Hogy Jesua „mindkét” Messiás, azt a Zakariás 12:10-re és Dániel 7:13-ra utaló Jelenések 1:7-ben olvashatjuk:

„Íme, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.”

Bizony, eljön a nap, amikor népünk elismeri Jesuát, és ily módon beteljesedik a prófécia: „Nincs olyan, mint Jesurún Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön.” (Dvárim / 5 Mózes 33:26) Ez lesz az igazi Tu Bisvát, amikor népünkkel együtt eszünk az Élet fájáról, és Izraelben újra elkezdődik a tavasz, a növekedés és a gyümölcstermés.