Tu BiSvát – a fák újéve
Tu BiSvát célja
Az 1940-es és '50-es években Izraelben a Tu BiSvát napján készült fotókon egy holt föld diadalmas újraélesztését láthatjuk. A fotókon virágfüzérekkel és virágokkal díszített izraeli gyerekek vonulnak fel, vagy táncolnak a virágzó mandulafák körül. Szégyenlősen mosolyognak, miközben öntözőkannákat és cserepes növényeket cipelnek, vagy kezüket a földbe mélyesztik, hogy fácskákat ültessenek. Göndör hajú, fehér tunikás nők olajfaágakat visznek; izraeli zászlók lobognak a téli szélben.¹
Ezek a képek egy összetett történetet mesélnek el egy átalakulásban lévő ünnepről. Tu BiSvát, amely az ókori Izraelben a „terményadó beszolgáltatásának határidejét” ² jelölte, az i. sz. első században a Második Templom lerombolása után szinte minden jelentőségét elvesztette. A huszadik század elejére azonban Tu BiSvát a zsidó „fák napja” lett. Ezen a napon az emberek adományokat küldenek a Zsidó Nemzeti Alapnak. Ez a szervezet többek között fákat ültet Izrael államban. A cionizmus és a környezetvédelem jelentőségének növekedése hozzájárult ahhoz, hogy Tu BiSvát, amely sokáig kisebb ünnepi státuszba szorult, a modern korban újra népszerűvé vált.
Tu BiSvát eredete (ókor)
Hogy pontosan mikor vált Tu BiSvát zsidó ünneppé, az némi vita tárgyát képezi. A korai rabbinikus gondolatok gyűjteményében, a Misnában (kb. i. sz. 200) olvashatunk róla: „Svát elsején van a fák újéve, Bét Sámmai döntése szerint. Bét Hillél azonban e hónap tizenötödikére teszi” (Ros Hásáná 1:1).
Bét Sámmai és Bét Hillél a rabbinikus judaizmus két fő iskolája volt a Második Templom időszakában. Az egyik Sámmai (kb. i. e. 50 – i. sz. 30) tanításait követte, aki a Tórát szigorúan szó szerint értelmezte; a másik Hillélét (kb. i. e.110 – i. sz. 10), aki megengedőbb volt. A szóban forgó vitában Sámmai egy korábbi időpont mellett érvelt, és a tized beszolgáltatási határidejének a tél közepét választotta. Hillél két héttel későbbre teszi az újévet, miután a hideg idő elmúlt, és a tavasz Izrael minden részén – magasan és mélyen fekvő helyeken egyaránt – már beköszöntött. Bét Hillél győzött, és így a kötelezettség teljesítésének határideje Svát tizenötödike lett.³
Mint fentebb említettük, Tu BiSvát a Templom lerombolása és a zsidó nép többségének szétszóratása után szinte minden jelentőségét elvesztette, hiszen a zsidó élet szempontjából irrelevánssá lett a gyümölcsök tizede. A napot a bűnbánati imák kihagyásával jelölték meg a zsinagógában, de egyébként a nap a Hallel* elmondása nélkül telt el. Tu BiSvát azonban fennmaradt, és új értelmet nyert a középkorban, illetve napjainkban.
Különleges zsinagógai olvasmányok Tu BiSvát alkalmából
Nincsenek különleges olvasmányok. Az új gyümölcsök elfogyasztására a Sehechejanu áldást énekeljük; a bűnbánati imákat elhagyjuk, és a Hallelt nem énekeljük
Tu BiSvát hagyományos szokásai és népszokásai
Egy antológia leírja a Tu BiSvát szokatlanul informális jellegét: „Nincs halacha, [azaz] nincs jogi struktúra, amely meghatározná Tu BiSvát-ot. Teljesen a zsidó nép spirituális mélységéből és növekedéséből fakad...” ⁷
Egyes zsidó közösségek, különösen a kabbalisztikus irányultságúak, a Tu BiSvátot széderrel ünneplik, folytatva a korábbi évszázadokban a száfedi zsidó közösség által kialakított gyakorlatot. Bár léteznek változatok, a Tu BiSvát széderhez diófélék, gyümölcskonzervek, friss gyümölcsök és aszalt gyümölcsök fogyasztása, valamint négyféle bor fogyasztása tartozik: fehér, halvány rózsaszín, rozé és vörösbor (a köztes borok vörös és fehérbor keverékéből készülnek). A kabbalisták körében úgy tartják, hogy a Tu BiSvát széder még Ádám és Éva rossz gyümölcsválasztását is jóvá teszi!
Tu BiSvátkor – a Purimhoz hasonlóan – szokás ételeket küldeni egymásnak és színházi előadásokat rendezni: „A jeruzsálemiek… tálakban vagy kis zsákokban a föld finom gyümölcseit küldik a barátaiknak. Egyes szefárd közösségekben szokás volt, hogy előadásokat rendeztek a gyerekeknek, akik gyümölcsfáknak öltöztek be. Az egyes fafajták felmentek a színpadra, és magasztalták magukat.” ⁸
További szokások közé tartozik a kenyérevés és petrezselyem ültetése a közelgő Pészách ünnepére.
2 Paul Steinberg és Janet Potter, Celebrating the Jewish Year (Philadelphia: Jewish Publication Society, 2007), 81.
3 Vö. Ros Hásáná 14b: „Általános elvként a halacha követi Bét Hillelt”.
4 A kabbala a zsidó miszticizmus, amelyet az ortodox judaizmusban általában néhányan tanulmányoznak, de az utóbbi időben egyre elterjedtebbé válik annak egy felhígított, népszerű formája.
5 Harry Coopersmith, „Haskedija (A mandulafa)”, a The New Jewish Songbook (Springfield, NJ: Behrman Books, 1965) című kötetből, 36–37. Angol szöveg: S. Dinin; héber szöveg: M. Dushman; zene: M. Ravina.
6 Ari Elon, Naomi Mara Hyman és Arthur Wascow (szerk.), Trees, Earth, and Torah: A Tu B'Shvat Anthology (Philadelphia: Jewish Publication Society, 1999), 17.
7 Ibid., xv.
8 BUxbaum, A Person is Like a Tree (Az ember olyan, mint egy fa), 9. Idézi: Leket Tu BeShvat, 53. o., idézi a Sefer HaMo'adim.
9 A két értelmezés – az egyik antropocentrikus, a másik ökocentrikus – közötti potenciális konfliktusról lásd Elion Schwartz, „Is the Tree Human?”.
10 Kohelet Rabba 7:13.
Alapvető tudnivalók a Tú BiSvát ünnepéről
A héber ’Tú BiSvát’ szó jelentése: „Svát hónap 15.”
Dátuma a zsidó naptár szerint: Svát 15.
Körülbelüli ideje a Gergely-naptár szerint: január/február
A Tú BiSvát ünnep eredete: A Misna szerint az egyik „faújév”, amely a gyümölcsök tizedének számításához kapcsolódott (Rós Hásáná 1:1)
Hogyan ünneplik Tu BiSvátot manapság
Tu BiSvátnak sok évszázadon át pusztán praktikus jelentősége volt a tized beadásának határidejeként. Mindez a középkorban változott meg, amikor a száműzetésben élő zsidók egy csoportja új értelmet adott az ünnepnek.
Az 1492-es spanyol rekonkviszta, majd a zsidó nép kiűzése után szefárd száműzöttek egy csoportja a mai Izraelben telepedett le, és megalapította a Szafed közösséget (amely később a kabbala egyik központjává vált ⁴). A XVII. század végére a szafedi zsidó közösség kidolgozta a Tu BiSvát szédert, amely Isten misztikus aspektusaira, valamint az ember és a természet összekapcsolódására összpontosított.
A tizenkilencedik és huszadik században a Tu BiSvát tartalma misztikustól a gyakorlatias felé fordult. Az ünnep annak az erőfeszítésnek vált a kifejezőjévé, hogy a modern kor zsidósága egy régóta elhanyagolt földet újra birtokba vegyen. A huszadik század első évtizedeiben az olyan népdalok, mint a „Haskedija Porahat” („Virágzik a mandulafa”) összekapcsolták a faültetést és a cionizmust:
Tegyük a földet kertté, a Jordán vizével; És földünk újra tejjel és mézzel fog folyni, mint régen. Tu BiSvát itt van, A zsidó fák napja, Üdvözöljük a fák újévét, Boldog ünnepet! ⁵
Izrael kormánya után az ország második legnagyobb földtulajdonosa a Zsidó Nemzeti Alap (JNF). 1901-ben alapították Svájcban azzal a céllal, hogy földeket vásároljon és fordítson újra termővé Palesztinában. A JNF nagyrészt az izraeli faültetéseket felügyeli. Ahogy egy újságíró írja: „[A JNF] faültetési programja sokáig megtestesítője volt a cionista mozgalom ama törekvésének, hogy a sivatagot virágzóvá tegye”.
A fák nagy szerepet játszottak Izrael száraz talajának helyreállításában azzal, hogy nedvességet juttattak a földbe, megfékezték a talajeróziót, és javították a talajminőséget. Az ültetés hangsúlyozásával Tu BiSvát még nagyobb jelentőséget kapott: „Így a faültetés egyszerre vált a zsidó közösségek Izrael földjére való visszatelepítésének gyakorlati módjává és szimbolikus képévé”.⁶
Tu BiSvátkor Izrael-szerte fákat ültetnek, gyakran Jeruzsálembe szervezett iskolai kirándulások keretében – kivéve minden hetedik évben. Ennek a kivételnek az alapja a smitá, a 3 Mózes/Vájjikrá 25:4-ben előírt szombatév: „A hetedik évben ünnepélyes pihenőszombat legyen a földnek, sabbat az Úrnak. Ne vesd be a meződet, és ne metszd meg a szőlődet.”
Tu BiSvát spirituális alkalmazása
Annak ellenére, hogy Tu BiSvát sokszor a kabbalisztikus gondolatokkal társul, más módon is jelentőséget is adhatunk az ünnepnek, például a természethez való felelősségteljes hozzáállás által. Sokan szeretünk úgy gondolni a környezetvédelemre, mint egy kifejezetten modern mozgalomra, de maga Isten volt az eredeti „faölelő”. Bár a Tu BiSvát nem bibliai előírás, Isten a héber Bibliában megalapozza a természet tiszteletteljes kezelését. A Berésit/Mózes 5. könyvében például utasítja az izraelitákat:
„Amikor hosszú ideig ostromolsz egy várost, háborút viszel ellene, hogy elfoglald, akkor ne pusztítsd el a fáit, hogy fejszével hadonászol ellenük. Ehetsz belőlük, de ne vágd ki őket. Emberek-e a mezőn lévő fák, hogy ti ostromoljátok őket? Csak azokat a fákat, amelyekről tudjátok, hogy nem táplálékul szolgáló fák, pusztíthatjátok el és vághatjátok ki, hogy ostromtornyokat építsetek a veletek hadakozó város ellen, amíg el nem pusztul.” (D’varim / 5 Mózes 20:19–20)
Isten nem támogatja a Bibliában a kiirtás és felégetés gyakorlatát. Inkább arra utasítja Izraelt, hogy hagyja meg a fákat az esetleges élelemellátás céljából, és azért is, hogy megkímélje a nem vétkes fát.⁹
Mit tettek veled a fák?
Mit tettek veled a fák? Ez az egyszerűnek tűnő, de vizsgálódó kérdés, amelyet Isten tett fel népének, és arra késztette a rabbinikus testületeket, hogy megalkossák a Bal Tashchit (szó szerint: „Ne pusztítsd el”) kiterjedt törvényét. A Bal Tashchit szerint Isten teremtett világának sáfáraiként tartózkodnunk kell a szükségtelen pusztítástól (pl. sportolás céljából történő vadászattól, olajpazarlástól stb.).
Egy másik korai zsidó kommentár valami olyasmit alapoz meg, mint a mai természetvédelem: „A Szent végigvezette Ádámot az Édenkertben, és azt mondta: 'Minden gyönyörű és dicsőséges művemet a te kedvedért teremtettem. Vigyázz, hogy meg ne rontsd és el ne pusztítsd világomat. Mert ha megrontod, nincs senki, aki utánad helyrehozza.”¹⁰
E környezetvédelmi intések mellett a Szentírás emlékeztet bennünket arra, hogy a Biblia számos verse a földdel, annak visszaszerzésével és helyreállításával kapcsolatos. Idén Tu BiSvátkor eszünkbe juthatnak Isten szavai, melyeket Hóseás könyvében olvasunk:
Olyan leszek, mint a harmat Izraelnek, virágzik, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a Libanon fái, hajtásai szétterülnek, szépsége olyan lesz, mint az olajfa, és illata, mint a Libanon. Visszatérnek és árnyékom alatt laknak; virágoznak, mint a gabona; virágoznak, mint a szőlő; hírük olyan lesz, mint a Libanon bora.
