Nem! Ez egy nagyon elterjedt hamis beállítás, hogy míg a zsidók egy I_tenben hisznek, a keresztények háromban. A tény az, hogy a kereszténység ugyanolyan szilárdan monoteista, mint a judaizmus. Tehát, a rövid válaszunk: nem. De nézzük egy kicsit bővebben:

Mire alapozzuk ezt az állításunkat?

Amit a keresztények hisznek, az az, hogy ez az egy I_ten – amit a véges ember sosem fog teljesen megérteni – három személyben vagy személyiségben létezik. Ez a hit nem valamiféle filozófiai érvelésen alapszik, hanem az Írásokon – a Tanakhon és az Újszövetségen egyaránt.

Az Ö_való egysége

Állítjuk, hogy a héber Biblia I_ten egységéről tanít. A zsidó nép alapvető hitvallása mindig is a S’ma volt:

„Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!”

5 Mózes/Dvarim 6:4)[1]

De az I_ten egységét hangsúlyozó kifejezések mellett megtalálható számos utalás, mely azt sejteti, hogy ugyanakkor Ő mégis több, mint egy. Ilyen utalás például az, hogy az I_tenre vonatkozó nevek és szavak sokszor többes számban találhatóak.

Az általános héber I_ten-név, az ‘Elohim’ már önmagában többes számú. Az Elohim egyes számú alakja – az Eloah – tízszer ritkábban található meg így, mint többes számban. Többes számú igéket használnak az Elohim név mellett, mint például az 1 Mózes (B’résit) 20:13-ban.[2]

I_ten többes számú névmásokkal utal önmagára az 1 Mózes (B’résit) 1:26-ban.[3]

I_ten más leírásai is előfordulnak többes számban, ami nem mindig derül ki a fordításokból (például a Prédikátor/Kohelet 12:1, Ézsaiás/Jesájá 54:5).[4]

A S’ma-ban található szó, az ’echad’ még inkább kifejezi az I_ten egységét.
Ez a szó megengedi a következő értelmezést: az egységen belüli többséget, sokszínűséget.
Ez a jelentésárnyalat bizonyos igerészekben egyértelműen látszik.

Az 1 Mózes/B’résit 1:5-ben, 2:24-ben, az Ezsdrás/Ezra 2:64-ben, az Ezékiel/Jechezkél 37:16-17-ben az egység a következőképpen fejeződik ki: az este és reggel, a férj és feleség, a gyülekezeti tagok és a két vessző egyesülése.[5]

Az Ö_való oszthatatlansága

Van egy másik szó héberül, a ’jachid’, amely oszthatatlanságot fejez ki.

A tudós Maimonidész híres művében, A hit tizenhárom hitelvében az ‘echad’-ot a ‘jachid’-dal helyettesíti, amikor I_ten természetéről beszél.[6]  Azóta az I_ten oszthatatlan egységének gondolata széleskörűvé vált a judaizmusban, azonban a Biblia bőséges példát mutat arra, hogy I_ten egysége diverzitást rejt magában.

A Zohár – amely a zsidó miszticizmus alapműve – elismeri, hogy az egységen-belüli-többség nem idegen fogalom a zsidó gondolkodásban. Habár a középkori misztikus gondolat nem ugyanaz, mint a kereszténység háromságtana, az I_tenen belüli pluralitás alapötlete megállja a helyét.

A Zohárban olvashatjuk a következőt a S’mával kapcsolatban:

„Halld Izrael, a JHVH Elohénu, a JHVH egy. Ez a három egy. Hogyan lehet három név egy? Csakis a hiten keresztül, a Szent Szellem látásmódján át, a rejtett szemek megnyilvánulása által. A hallható hang misztériuma ehhez hasonló, habár egy, mégis három különböző elemet tartalmaz – tűz, víz és levegő, melyek eggyé váltak a hang misztériumán keresztül. Így van ez a háromszoros i_teni megnyilvánulással is, melyet a JHVH Elohénu JHVH-ból láthatunk – három különböző mód, mely mégis egy egységet hoz létre.”

Ki az a két másik, I_tennel azonosított személy, akiről a Tanakh ír?

Valójában, magán I_tenen kívül, a héber Írásokban megtalálható még két személy, akik eltérő formában vannak ábrázolva, mégis, az I_tennel azonosként. Az egyik az Ö_való angyala, a másik pedig az I_ten Szelleme, vagy a Szent Szellem.

Az Ö_való angyaláról többször is szó esik, néha I_tennel azonosítva. Például, az 1 Mózes/B’résit 16:7-ben először az Ö_való angyala megnevezést látjuk, majd a 16:13-ban az Ö_valót. Egy másik példa az 1 Mózes/B’résit 22:11-12.

Ez a személy itt I_tentől megkülönböztetve, ugyanakkor vele azonosítva jelenik meg.
Aztán ott van I_ten Szelleme. I_ten Szelleméről úgy beszél az Írás, mint akinek külön személyisége van, mégis azonosítja I_tennel. Ilyen részek a következő helyeken vannak: 1 Mózes/B’résit 1:2, Zsoltárok/Tehilim 51:11., és Ézsaiás/Jesája 11:2.[7]

Kik alkotják a Szentháromságot?

Mivel Izrael körbe volt véve többistenhívőkkel és hajlamos volt átvenni ezeknek a népeknek a bálványimádatát, a héber Írások jobban hangsúlyozzák az I_ten egységét, mint a hármasságát. De az Új Testamentum idejére, amikorra a bálványimádás már nem volt probléma (Izraelben), a Teremtő hármasságát jobban kiemelték az Írások.

A három fentebb említett személyiséget az Újszövetség mint Atya I_tent, Fiú Istent (a Messiás Jézust) és Szent Szellem I_tent ábrázolja – mégis úgy, hogy nem vonja kétségbe a S’ma alapvető állítását: „Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy”, melyről Jézus maga mondta, hogy a „a legfontosabb parancsolat”.[8]

Jesua az I_ten Fia?

Lehetséges, hogy így tiltakozol: „A keresztények nem abban hisznek, hogy Jézus az I_ten fia? Azonban, ha Jézus I_ten, hogyan lehetne ugyanakkor az I_ten fia?”
Nagyon egyszerűen: ahogy az oroszlán fia oroszlán lesz, az ember fia ember, úgy az I_ten fia is hordozza az Atyja i_teni természetét.

Talán így folytatod:

„Egy embert teszel I_tenné és ráadásul I_tennek nincs is fia.”

Újfent téves állítás! A 2 Mózes/S’mot 4:22-23. Izraelt az I_ten „fiának” hívja.[9]  Izrael királyát az 1 Krónika 17:13 I_ten „fiának” nevezi.[10] Arról, hogy a Messiás az I_ten fia lesz, a Talmud is ír:

„A rabbijaink tanították, hogy a Szent, legyen áldott, azt fogja mondani a Messiásnak, Dávid fiának (Bárcsak gyorsan felfedné magát a mi napjainkban!): „’kérj tőlem akármit, és megadom neked’, ahogy írva van ’Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem. Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit.’ (Zsoltárok/Tehilim 2:7-8.)”[11]

Az ember nem válik I_tenné, akkor hogy lehet ez?

Az Írások nem arról beszélnek, hogy egy ember I_tenné válik – I_ten ments! –, hanem hogy a Messiás mint i_teni személy, emberi formát ölt. Az Ézsaiás/Jesájá 9:6 a következőképpen ábrázolja a Messiás eljövetelét:

„Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk és vállán van az uralom és e néven hívják: Csodálatosat határoz a hatalmas Isten, Örök atya, Béke fejedelme;”[12]

Ha I_ten valóban „háromság”, akkor az is lehetséges, hogy a Messiás maga is I_ten, ugyanakkor úgy is leírható, mint az „I_ten fia”.

 

Összefoglalva tehát:

Az erős politeista hatás miatt a héber Írások I_ten egységét hangsúlyozzák. Egyes szavak, igék, nevek, névmások többes számú használata azonban nem zárja ki ennek az egységnek az összetettségét.

A Tanakhban megjelenik a Szent Szellem mint az Ö_valótól különálló i_teni személy, illetve, az Ö_való Angyala, akit a szöveg titokzatos módon azonosít az Ö_valóval, miközben mégis egy különálló személy.

Az sem idegen a héber Szentírástól, hogy I_tennek legyen fia, hiszen Izraelt is így nevezi. Sőt, magára a Fiúra is találunk utalást (ld. Zsoltárok/Tehilim 2:7,12,  Példabeszédek/Mislei 30:4).

Az is gyakran előfordul, hogy az Ö_való emberi formában jelenik meg a földön (1 Mózes/B’résit 18, 32:24, Dániel 3:25).

És végül: szintén egy héber próféta szájából halljuk, hogy emberként megszületik valaki, akit El Gibbornak (Erős I_tennek) és Abi adnak (Örökkévalóság Atyjának) neveznek.

 

Mi, Jézus-hívő zsidók, az Írásokat tanulmányozva arra a következtetésre jutottunk, hogy zsidó testvéreinkkel együtt valljuk: „az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy”. Azonban, ez az ’echad’-egység – a pészachi maca tasch hármasságához hasonlóan – egy komplex egység. Az ’echad’-nak ez a középső eleme vált láthatóvá, jött el közénk, és lett számunkra az Élet Kenyerévé.

Te hogy gondolkodsz erről?

Még több infórmáció:

https://jewsforjesus.org/learn/a-jewish-view-of-the-trinity-based-on-the-hebrew-scriptures

 

Források:

[1] A Tanakhból (ÓSz) vett idézeteink forrása az IMIT Biblia (Dr. Bernstein Béla ford.)

[2] 1 Mózes (B’résit) 20:13 „És történt, midőn kivándoroltatott engem Isten atyám házából…” Héberül a „kivándoroltatott” (הִתְע֣וּ)  szó többesszámban van.

[3] 1 Mózes (B’résit) 1:26: „És mondta Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint…”

[4] Prédikátor/Kohelet 12:16: „Mert minden cselekvést törvénybe fog vinni az Isten!” Héberben az I.ten szó többesszámban van (הָאֱלֹהִ֛ים).

Ézsaiás/Jesájá 54:5 Mert férjed (férjeid – בֹעֲלַ֙יִךְ֙) az alkotód (alkotóid – עֹשַׂ֔יִךְ), az Örökkévaló, a seregek ura az ő neve, és megváltód Izrael szentje, az egész föld Istenének (isteneinek – אֱלֹהֵ֥י) neveztetik.

[5] 1 Mózes/B’résit 1:5: „És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjjelnek. És lett este és lett reggel: egy (אֶחָֽד) nap.”

1 Mózes/B’résit 2:24: „Azért hagyja el a férfi az ő atyját és anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy legyenek egy (אֶחָֽד) testté.”

Ezsdrás/Ezra 2:64: „ Az egész gyülekezet egyetemben (כְּאֶחָ֑ד): negyvenkétezer­háromszázhatvan.”

Ezékiel/Jechezkél 37:16-17: „… végy magadnak egy fát … és végy egy fát… És közelítsd azokat egyiket (אֶחָֽד) a másikhoz egy (אֶחָֽד) fává neked, hogy eggyé (לַאֲחָדִ֖ים) legyenek kezedben.

[6] Maimonidész az egyik legnagyobb alak a zsidó történelemben. 1135-ben született Spanyolországban, rabbinikus tudósként, filozófusként, sőt orvosként is ismertté vált. Maimonidészt „Rambamként” is szokták hívni – ez a héber nevéből, a „Rabbi Moses ben Maimon”-ból képzett mozaikszó. Művét, A Hit 13 alapelvét a mai ortodox zsidók a hitük kötelező érvényű alappilléreként kezelik. Maimonidész 1204-ben halt meg.

[7] 1 Mózes/B’résit 1:2:„És a föld puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig lebegett a vizek színe fölött.”

Zsoltárok/Tehilim 51:13: „Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.”

Ézsaiás/Jesája 11:2: „És nyugszik rajta az Örökkévaló szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme.”

[8] Márk 12:28-30: „Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” Jézus itt az 5 Mózes/D’varim 6:4-5-ből idéz.

[9] 2 Mózes (S’mot) 4:22-23: „És mondd Fáraónak: Így szól az Örökkévaló: Az én elsőszülött fiam Izrael; azért mondtam neked, bocsásd el fiamat, hogy szolgáljon engem, de te vonakodtál őt elbocsátani, íme én megölöm a te elsőszülött fiadat.”

[10] 1 Krónika 17:13: „Én leszek neki atyjául és ő lesz nekem fiamul és szeretetemet nem távoztatom el tőle, amint eltávoztattam attól, aki előtted volt.”

[11] Sukkah 52a

[12] vö. Károli Gáspár fordítása: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”

 

és JPS (Jewish Publication Society) Tanakh 1917: For a child is born unto us, A son is given unto us; And the government is upon his shoulder; And his name is called Pele-joez-el-gibbor-Abi-ad-sar-shalom; (Wonderful in counsel is God, the Mighty, the Everlasting Father, the Ruler of peace)