Több ezer könyv és több tízezer olyan cikk jelent meg, amelyben arról írnak és azt próbálják feldolgozni, hogy mi is történt Hitler poklában. Ez az élet egyik legnehezebben megválaszolható kérdése, mellyel minden zsidó ember együtt él. A rettegés, hogy ez még egyszer megtörténhet. Az állandó töprengés: „Hol volt I_ten, amikor hatmillió zsidó meghalt?”

Túl félelmetes válaszok

Valahogy azonban még a korunk legbölcsebb emberei által megfogalmazott legjobb magyarázatok sem közelítik meg az igazságot. Egy kérdés továbbra is nyitva marad: Lehet-e értelme az életnek a Soá rettenetes eseményeinek, a pokol rémségeit idéző gátlástalan kegyetlenkedéseinek a fényében? Lehetséges, hogy a Holokauszt által felvetett kérdésekre túl félelmetesek a válaszok ahhoz, hogy szembe merjünk nézni velük, mert végül is nemcsak arról van szó, hogy az egyik „faj” a másik ellen támad, és egy vallás ki akar irtani egy másik vallást.

A holokausztok az emberi természet romlottságáról tanúskodnak

A borzalmas igazság az emberi természetben rejlik. A Soá csak egy példa, amit nem szabad egyedülálló esetként kezelni, függetlenül a többi háborútól, kapzsiságtól és az istentelenségtől. Szembe kell néznünk azzal, hogy már volt több holokauszt. A saját népünkkel kapcsolatban eszünkbe jut a fáraó vagy Hámán kora. A mostani időkben a népirtás gonosz démona milliókat nyelt el Szudánban, Ruandában és Boszniában. Talán senki sem mer szembesülni azzal, hogy a probléma nem egy vallás, nem egy politikai rendszer vagy egy filozófia, amely annyira elvetemült és torz, hogy egy holokausztot eredményez.

A Soá talán legszörnyűbb ténye, hogy azt bizonyítja: maga az emberi természet olyan elvetemült és perverz, hogy önmagában hordozza az emberiség legnagyobb átkát. A zsidó nép Holokauszt-élményének gyötrelmét még tetézi, hogy a rabbinikus teológia nem tudja megmagyarázni, hogyan engedheti meg egy igazságos, szerető és kegyelmes I_ten, aki Izraelt a választott népének nevezte, hogy egy ilyen dolog történjen velünk. A rabbinikus tanítás azt állítja az emberről, hogy mindannyiunkban születéstől fogva egyaránt megvan a hajlam a jóra és a rosszra, és a szabad akarat arra, hogy a jót válasszuk. Ez eltér a biblikus tanítástól, mely szerint az ember öröklötten gonosz, és olyan természettel születik, amely, hogy kielégítse vágyait, elkerülhetetlenül vétkezni fog. Ezt mutatja be a Zsoltárok/Tehilim 51:7: „Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.”[1]

Ha valamiben őszintén hiszünk, az igaz?

A rabbik feltételezik, hogy az ember valahogy el tudja nyomni ezt a gonosz hajlamot. A Tóra tanulmányozása, a micvák megtartása és az ima – szerintük – elég arra, hogy az ember győzedelmeskedjen a belső gonosz indíttatás fölött. Azonban, a próféták és az eredeti judaizmus nem ezt tanította. Jeremiás ezt írta:

„Álnokabb a szív mindennél és kóros az: ki ismeri meg?”

(Jeremiás/Jirmejáhu 17:9).

A Tanakh azt tanítja, hogy az ember önmagában reménytelenül bűnös, és még amikor azt is gondolja, hogy helyesen cselekszik, a saját szíve annyira félrevezetheti, hogy a legszörnyűbb kegyetlenséget – mint például a Soát – is elkövetheti. A Holokauszt egyik legnyugtalanítóbb ténye, hogy sokan a nácik közül igen őszinték voltak. De az ember őszinte hite abban, hogy helyesen cselekszik, egyáltalán nem garantálja, hogy amit tesz, az valóban igaz – hiszen a legnagyobb gazságokat mindig az igazság, a vallás és a nacionalizmus nevében követték el.

A Soá teljes értelmét az örökkévalóság innenső oldalán soha nem fogjuk egészen felfogni, de mindannyiunk számára van benne a tanulság. Az embernek az a képessége, hogy gonoszságot cselekedjen vagy tolerálja mások gonosz cselekedeteit, felülmúlja az összes humanista filozófia képességét arra, hogy ezeket megmagyarázza. Senkinek nem okoz problémát, hogy Hitlert és náci bandáját végletesen züllöttnek lássa; de meg kell értenünk, hogy sokuk teljesen őszinte volt, elfojtván a viszolygást, amit érezniük kellett volna, amikor egy teljes népcsoport kínzásán és kipusztításán munkálkodtak egy általuk elképzelt nemes cél érdekében.

Tehát, megállapíthatjuk, hogy az ember akkor a legveszélyesebb, amikor azt hiszi, hogy teljesen igaza van. Az őszinteség egyaránt állhat a gonoszság és a jóság szolgálatában is. Az emberi igazság és az erős meggyőződés nem elég. Jó szándékú embereket is meg lehet győzni, hogy gonoszul cselekedjenek, vagy legalábbis tolerálják a gonoszt – még ha az olyan horderejű is, mint a Holokauszt –, ha hisznek egy ember, egy párt vagy egy Biblia-ellenes filozófia legfelsőbb hatalmában.

Hitlerrel szemben szánalmasan tehetetlennek bizonyultunk. A Szövetségesek tehetetlenségükről tettek bizonyságot. A vallási intézmények, amelyeknek I_ten szószólóiként kellett volna fellépniük, megelégedtek azzal, hogy kifejezték morális felháborodásukat – és ennél nem sokkal többet.

Fentről jövő segítség

Amikor szembesülünk azzal, hogy emberi természetünk mennyire kész engedni a hatalom és a vonzó dolgok csábításának, függetlenül attól, hogy milyen jelszó alatt jelennek meg, akkor a legsürgetőbb szükségünk van valami sokkal nagyobbra, mint a puszta jószándék és belső késztetés.

Egy Megmentőre van szükségünk, aki hatalmasabb a világ összes népénél együttvéve.

Magának a Teremtőnek a beavatkozására van szükségünk, hogy megmentsen minket saját magunktól. És ez az az üzenet, amelyet az Írások részletesen elénk tárnak, és amelynek az őszinte, komoly megfontolására meghívást kapunk.

Az Ö_való szövetségi hűsége

A zsidó nép meg fog maradni a fáraók, hámánok, hitlerek és a világ összes démoni serege ellenére. Helyénvaló dolog a hatmillió áldozatot gyászolni – de be kell látnunk, hogy ha a gonosz erők győztek volna, a mi zsidó népünk már rég kipusztult volna háromezer évvel ezelőtt. Igaz, hogy a Soá megtörtént – ám az is igaz, hogy I_ten megőrizte a zsidó népet; és túlélésünk a bizonyíték arra, hogy a Biblia igaz, és hogy I_ten betartja ígéreteit.

Részlet Avi Snyder: A zsidóknak nincs szükségük Jézusra… és más tévhitek c. könyvéből:

„I_ten világossá tette a Szentírásban, hogy nincs üdvösség máshol, egyedül csak az Ö_való nevében. Ha tehát a Holokauszt képtelenné tette a zsidó népet arra, hogy meghallja az örömüzenetet, és bízzon az egyetlen üdvözítő névben, akkor az antiszemiták győztek. Sikeresen elérték Izráel biztos lelki pusztulását, amikor lehetetlenné tették számunkra az Ő nevének segítségül hívását. Bebizonyították, hogy a pogányok bűne nagyobb, mint I_ten szuverén akarata, és azt is bebizonyították, hogy az antiszemitizmus képes megakadályozni Ist_n üdvözítő munkáját.

Ezek borzasztó gondolatok.

I_ten terveit azonban nem lehet meghiúsítani, és Ő továbbra is hatalmasan szabadít. A Szentírás ezt elég világossá teszi:

„Mert az Örökkévaló, a seregek ura határozott, ki bontaná meg? Az ő keze, mely ki van nyújtva, ki utasítaná vissza?”

(Ézsaiás/Jesájá 14:27)

Vannak hitre jutott zsidó emberek a Holokauszt után?

„Amiről a Szentírás tanúságot tesz, azt a történelem visszaigazolja – még a Soá története is. Bárcsak meghívhatnálak, hogy megkérdezd Manfred és Laura Wertheimet, Rachmiel Frydlandet, Vera Schlammot, Eleazer Erbachot, Rose Prince-t vagy Carl Flescht, hogy vajon a Holokauszt valóban lehetetlenné tette-e a zsidók számára, hogy hitre jussanak! Ez csak néhány név a sok zsidó ember közül, akik átmentek a Soá poklán, de eljutottak a Jesuába vetett hitre.

S mi van azzal a sok-sok ezer zsidóval, akik a Holokauszt utáni évtizedekben jutottak hitre? Mi van azokkal a zsidókkal, akik ma is világszerte hitre jutnak?

A Soá szörnyűségei ellenére zsidó férfiak, nők és gyermekek adják szívüket Jézusnak, a zsidó Messiásnak. Ha valaki azt állítja, hogy a Holokauszt lehetetlenné tette nekünk, zsidóknak, hogy elfogadjuk az örömüzenetet és üdvözüljünk – akkor az a valóságot tagadja. A Holokauszt utáni helyzet valójában ez: napról napra újabb zsidó emberek jutnak hitre.

A Soát túlélő és később hitre jutó emberek történetei I_ten hűségének figyelemre méltó és szenzációs bizonyságtételei.”

A mérnöki tudományt nem okolhatjuk a gázkamrák felépítéséért

„Bármennyire is megkeményítette a szívünket a Holokauszt, tudjuk, hogy nem okolhatjuk Jézust azoknak a gonosz férfiaknak és nőknek a cselekedeteiért, akik tetteikkel teljes ellentmondásba kerültek mindennel, amit Jézus tanított. Nem okolhatjuk Jézust a Soáért, mint ahogy a mérnöki tudományt sem okolhatjuk a gázkamrák felépítéséért. Nem szeretném ugyanakkor kisebbíteni ennek a kérdésnek a súlyosságát. A Holokauszt rendkívül megnehezíti nekünk, zsidóknak, hogy tárgyilagosan gondoljunk az evangélium állításaira.”

Milyen akadályt állított elénk a Holokauszt?

„Az egyik legnagyobb akadály, melyet a Holokauszt állított elénk, ez: csak tovább nehezítette számunkra a saját bűneink felismerését. Az örömüzenet veleje a megtérésre hívás, valamint a bűnbocsánat elfogadása I_tentől, aki ellen vétkeztünk. A Soá eredményeként azonban sokan közülünk nem „bűnösként”, hanem „ártatlan áldozatként” tekintenek magukra.

Mi, zsidók a történetelem során végig áldozatok voltunk – ez tagadhatatlanul igaz. A mai napig változatlanul áldozatok vagyunk a sajtóban, a politika színterén, az egyház egyes részeiben és a terroristák miatt, akik a tengerbe akarnak űzni minket.”

Áldozatok, de vajon ártatlanok is?

„Vajon ártatlan áldozatok vagyunk? Igen és nem. Természetesen ártatlanok vagyunk azokban a bűnökben és hamis vádakban, melyeket az antiszemiták dobáltak ránk az évszázadok alatt, attól kezdve, hogy kizárólag mi vagyunk a felelősek a Messiás haláláért, egészen addig, hogy megmérgezzük a kutakat, és keresztyének vérét használjuk a páska-vacsorai macesz elkészítéséhez, valamint, hogy nemzetközi összeesküvést támogatunk a világ meghódítására.

S bár ártatlanok vagyunk ezekben a hamis vádakban, továbbra is távol vagyunk I_tentől a saját bűneink miatt. Miért? Azért, mert mindenkit terhel a bűne. Még azt is, aki a legkegyesebb közülünk.

Mert ember nincs igaz a földön, ki jót cselekszik és nem vétkezik. (Prédikátor könyve/ Kohelet 7:20).

A Holokauszt miatt rendkívül nehéz nekünk, zsidóknak megérteni azt, hogy ahogy mindenki más, úgy mi is bűnösök vagyunk I_ten, és megtérésre van szükségünk. A Soá hatalmas, azonban nem áttörhetetlen akadály az imádkozó és hitvalló keresztyének szeretetteljes bizonyságtételének köszönhetően, I_ten erőteljes szavának köszönhetően, mely szívünkig hatol és megítél bennünket, és a Szent Szellemnek köszönhetően, aki meggyőzi szívünket és lehetővé teszi számunkra, hogy higgyünk.”

A zsidó nép meg fog maradni a fáraók, hámánok, hitlerek és a világ összes démoni serege ellenére. Helyénvaló dolog a hatmillió áldozatot gyászolni – de be kell látnunk, hogy ha a gonosz erők győztek volna, a mi zsidó népünk már rég kipusztult volna háromezer évvel ezelőtt. Igaz, hogy a Soá megtörtént – ám az is igaz, hogy I_ten megőrizte a zsidó népet; és a túlélésünk a bizonyíték arra, hogy a Biblia igaz, és hogy I_ten betartja ígéreteit.

Források:

[1] A Tanakh-idézetekhez az IMIT fordítást használtuk (Dr. Bernstein Béla ford.)