Purim ünnepén Dórival a Múzeum-kertbe mentünk beszélgetni a fiatalokkal Azt kérdeztük tőlük, vajon tudják-e, mi ez az ünnep, és hogy kapcsolódik Jézushoz. Mindenki nagyon pozitívan állt hozzá a diskurzushoz. Talán azért is történhetett ez így, mert egy tálca finom, házi készítésű ’Hámán füle’ süteménnyel „támogattunk meg” a kezdeményezést. Az egyik beszélgetésünk 2 nagyon kedves és nyitott lánnyal történt. Alig kezdtünk bele az eszmecserébe, elolvasták a pólónkon lévő Zsidók Jézusért feliratot és azonnal kapcsoltak, hogy ez valahogy a zsidó ünnepekkel függhet össze. Egy kis gondolkodás után az egyik lány, nevezzük Hajninak*, kicsit félősen megjegyezte: „Ezt nekem tudnom kellene, nagypapám ugyanis zsidó származású…”. Innentől kezdve úgy csevegtünk egymással, mint négy jó barátnő. A lányok teljesen megnyíltak előttünk: mint amikor valamilyen komoly dolgot kellene megvitatnunk – de mégis ott volt a humor, az őszinteség, a kíváncsiság és az önfeledt nevetés is. Az Úr előkészítette a lányok szívét és a környéket is: ugyanis a mellettünk lévő padon ülők mind elmentek, mire elérkeztünk a befogadó imához. Az a nap számukra nemcsak a ’Hámán füle’ süteményről szólt, hanem az újjászületésről is. Kérlek, imádkozz Hajniért és Orsiért*, hogy a kezdeti lelkesedés kitartson az életük végéig.
Slach monesz: a szíveket is kinyitja
