Balogh Dániel vagyok, 27 éves, jelenleg Izraelben lakok, de Magyarországot mindig a második hazámnak tekintem, hiszen itt ismertem meg Jézust, Izrael Messiását. Kicsit furcsa, hogy egész messze kellett utaznom ahhoz, hogy megismerjem azt, aki itt, 5 km-re tőlem csodákat tett, és a bűneimért halt meg. Galileai vagyok én is.
Gyermekkorom
Tiberiásztól pár percre születtem, egy kibucban. A kibuci élet igazán „tökéletes”, ezért nincs sok hangsúly a nagy, komoly kérdéseken, mint: Halál, bűn és Isten. Ezek csak a filozófusok meg a vallásosok témakörei, nem a mi dolgozó, mezőgazdaságból élő cionistákéi. A Jihie beszeder[1] kultúra, ha a zsidókat jellemzi, akkor a kibucnyikokat[2] még jobban.
A kibuc egy kóstoló a tökéletes társadalomból. Kicsit úgy kell képzelni, mint egy Balaton-menti kis nyaraló falut, ahol minden megadatik[3]. Van egy ebédlő, ahol adnak reggelit, ebédet és vacsorát. Van egy közért, ahol ingyen jár az élelmiszer, szükség szerint. Van egy nagy központi medence, tópart, iskola, autóflotta, mosoda, cipész és még sorolhatnám tovább – és persze, a régi kibucban mindez ingyen volt. Ilyen körülmények között igazán nehéz volt gondolkozni az élet nagy kérdéseiről. De akkor, 16 évesen kiköltöztünk Magyarországra.
Első lépések Magyarországon
Több oknál fogva, az első fő célom az asszimiláció volt. Nem felejteni akartam a múltamat, hanem csupán hozzáadni egy identitást az életemhez. Egészen a mai napig, nagyon sokszor magyarnak vallom magamat. A „hazautazni” mindig Budapestre látogatást jelent. Megtanultam a magyar konyhát, nyelvet, történelmet és humort is. Ha már magyarrá akartam válni, akkor persze a „magyar vallást” is fel kellett vennem. Egyik első állomásom, amikor Magyarországra költöztem, az az Evangélikus Templom volt. Egy ottani lelkésznő oktatott engem hittanra. Nem tudom miért, de nagyon szerettem hallgatni a tanításait, noha még teljesen ateista voltam.Ez a lelkésznő megértette velem, hogy mit jelent a kegyelem – de nem úgy, mint ahogyan mi, zsidók értjük ezt a szót, hanem úgy, ahogyan a Biblia értelmezi. Ingyenes, teljesítmény-mentes kegyelemként.
Deák téri templom lépcsőinél
Ettől a ponttól már azt hittem magamról, hogy keresztény vagyok (csak évekkel később jöttem rá, hogy Jézusban hinni a legzsidóbb dolog). Vasárnaponként jártam a templomba, és Bach zenéje kíséretével, himnuszokkal dicsőítettem Istent.
„ Milyen szimbolikus, hogy Budapesten a helyiek gyakran úgy is tekintenek a Deák téri templom lépcsőire, mint találkozó pontra. Gyakran látni ott várakozó embereket emiatt. Én viszont a Deák téri templom lépcsőinél Istennel találkoztam.”
Harcom a hitért
„ A hit: az Istentől való ajándék. De azt, hogy miért hiszek Jézusban, azt hit nélkül is meg lehet magyarázni. ”
A zsidó környezetemben nem fogadták jól, hogy keresztény lettem. Pedig a legzsidóbb dolog ez. Jézus – vagy héberül: Jesuá – a miénk. Izraelben született, zsidó nyelvet beszélt, zsidó ünnepeket tartott, zsidó próféták jövendöléseit teljesítette. Izrael bűneiért halt meg. Ez a legtöbb zsidónak nem egyértelmű, mivel sajnos nem ismerik a Tanakhot. Emlékszem, amikor egy izraeli, zsidó fiatalembernek beszéltem Dániel próféciájáról. Dániel próféta évre pontosan megmondta, hogy mikor érkezik Izrael Messiása – és gondoltam, hogy ez a tény nagyon meg fogja lepni a beszélgetőtársamat. De sajnos azt a választ kaptam, hogy neki nem szabad olvasnia Dániel próféta könyvét, mert a rabbija megtiltotta. Ez szomorú, de megértem, miért. Ha nyíltan lehetett volna beszélni a Tanakh-beli prófétákról, akkor már minden zsidó Jézus-hívővé vált volna.
A környezetem kezdett szembeszállni a hitemmel. És emiatt nagyon sokat kellett tanulnom arról, hogy mit mond a Tanakh Izrael Messiásáról. Kutattam a Tanakhban minden, Messiásról szóló próféciát. Ez nemcsak a hitemet erősítette, hanem a zsidó identitásomat is. Értelmet adott az ünnepeknek és a szokásoknak. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, ma, Jézus nélkül nincs semmi értelme a zsidó ünnepeknek. Főpap nélkül és Templom nélkül a legtöbb ünnep nem is teljesíthető. Ezért az ószövetség nem lehet érvényes, és ezért kötött velünk az Úr új szövetséget, pont úgy, ahogyan megígérte nekünk Jeremiás próféta által. Mivel nagyon sokan megkérdőjelezték a hitemet, kénytelen voltam kutatni a Tanakh minden próféciáját.
Új élet – Smá Jiszráel
Most, hogy tudom, ki a Teremtőm, és ismerem a Megváltómat, teljesen megváltozott az életem. Máshogyan látom a dolgokat, értelmet kapott az élet. Ha régen csak azért éltem, hogy jól érezzem magamat, és mindent nyerjek el, amit el lehet nyerni a rövid életből, most az Úrért élek. Régen az érdekelt, hogy kihasználjak mindent, amit a világ nyújt, még akkor is, ha az egy másik ember rovására ment, most az Úrért élek. Ez radikálisnak hangzik – de nem ez az egyik első micvénk?
„Smá Jiszráel, az Örök Istenünk, az Örökkévaló egy! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!”
Ha nem élek Érte, akkor nem teljesítem a Smát. Hány zsidó ember mondhatja magáról, hogy szereti Istent teljes szívével, lelkével és erejével?
Balogh Dani
[1] Jihie beszeder – szó szerint az jelenti, hogy „jó lesz”. Ez a felelősség-nem-vállalásnak egy kifejezése. Továbbá a hitelesség nélkül elkötelezettségé.
Van férjezett nevem is, Kozma Ferencné, de az nagyon hivatalos, és sokkal jobban szeretem, ha Boginak szólítanak – mint ha mondjuk „Ferencné”-nek… Maradjunk hát a Boginál, és csapjunk bele a történetbe: hogy is kerültem én ide.
„Zsidók Jézusért ÉS BARÁTAIK”
Ezt a feliratot leginkább szórólapozáskor szoktad látni a pólóinkon. Tudom, úgy hangzik, mint a Micimackóban „Nyuszi barátai és üzletfelei”, de nálam ez egy nagyon fontos felirat, én ugyanis nem vagyok zsidó származású, én az „és barátaik” vagyok. Akkor mit keresek a Zsidók Jézusértnál? Valójában egy másik missziós társasággal dolgozom, de mivel közösek a céljaink, partnerként segítem ezt a csapatot is. De kezdjük inkább a történet elején, valahol 3 éves korom táján… (Nem, ne aggódj, nem regény lesz!)
„Amikor én még kissrác (lány) voltam…”
Baptista családban nőttem fel, régre nyúló baptista hagyományokkal, így mióta az eszemet tudom, rendszeresen gyülekezetbe jártam. Mindig nagyon figyeltem, és amit a tanítóink mondtak, saját életkoromnak megfelelő szinten megértettem, átgondoltam és elfogadtam.
Az első nagyobb lépés 9 éves koromban következett, gyülekezetünk nyári táborában. Az utolsó estén, a tábortűznél Jézus haláláról, feltámadásáról volt szó. Arról, hogy mindezt azért csinálta végig, hogy így kifizesse az árát mindannak, ami rosszat tettünk, teszünk életünk során. Azután néztünk egy papírlapot, amint ellobban a tűzben, és megértettük, hogy ha elmondjuk Jézusnak a bűneinket, és megkérjük, hogy vegye el azokat tőlünk, akkor a bűnök éppúgy semmivé válnak, mint az a papírlap, mi pedig új, tiszta életet kezdhetünk Istennel. Ez az, ez kell nekem – gondoltam, és felemeltem a kezem, hogy ezt én is szeretném. Gyülekezeti szóhasználattal fogalmazva „megtértem”, és „átadtam az életemet Jézusnak”, és már előre örültem, hogy innentől végre tényleg, és igazán „jó” leszek.
Game Over
Hááát… nem egészen így lett. Pedig nagyon megpróbáltam. Aztán jött az első elfelejtett dolog, ami hozta magával az első hazugságot. A lustaság, az elsummantott házimunka, később a suliban a lesett házifeladat… számomra nagyon is valóságosan ott álltak ezek a bűnök, és nem igazán értettem, mi történt az én tiszta és átadott életemmel. Sebaj, hamarosan megint szóba került ugyanez a téma a vasárnapi iskolában, és mikor fel lehetett emelni a kezünket, hogy új életet akarunk kezdeni Jézussal, azonnal jelentkeztem. Biztos rosszul csináltam valamit a múltkor, de most majd nem rontom el!
A következő három évben többször is megpróbálkoztam ezzel az „új-élet-dologgal”. Mintha valami furcsa játékká vált volna számomra a megtérés: újra-meg-újra átadtam az életemet, tudva, hogy valahogy mindig „visszaveszem”. Olyat vártam a megtéréstől, ami nem jár vele: egy tökéletessé vált, bűntelenül megmaradó életet, s csak később értettem meg a „megszentelődés” lényegét, az Istennel megélt hívő élet folyamatos „Istenhez-igazodását”.
Így jött el 1989 ősze (igen, ez a pattintott kőkorszak ideje volt, amikor az emberek internet és okosteló nélkül kuksoltak a barlangjaikban), és gyülekezetünk nagy evangélizációra készült: valódi amerikaiak érkeztek, fúvós zenekart is hoztak, és a prédikátor angolul beszélt! Nem emlékszem az igehirdetésre, mert végig egy dolog zakatolt a fejemben: ha ennek vége lesz, előre fogják hívni azokat, akik át akarják adni az életüket Jézusnak, és nekem is ki kellene mennem. Egyszer s mindenkorra véget kell vetnem ennek a játszadozásnak, és ezt mindenki számára nyilvánvalóvá kell tennem.
Mire véget ért a beszéd, kevésbé voltam magabiztos. Úgy döntöttem, üzletet kötök Istennel. A prédikátor azt kérte, az ének alatt jöjjön ki előre, aki döntött – és tudtam, hogy nálunk ilyenkor azonnal van jelentkező. Ha Isten azt akarja, hogy kimenjek, oldja meg, hogy az első versszak alatt senki ne menjen előre! Ez lehetetlen feltétel volt. Nos, elkezdtük az éneket – és senki meg se mozdult! Egy egész versszak ment le így. Az igehirdető próbálta biztatni a gyülekezetet, de senki nem indult. Éreztem, hogy itt az ideje betartani az én ígéretemet, de közöltem magamban, hogy a refrén még az első versszakhoz tartozik… Nem mozdult senki. A második versszak elején kimentem. Mikor megfordultam, a következő ember mögöttem az anyukám volt…
Új utakon
Következő nyáron együtt merítkeztünk be. Számomra olyan volt ez, mint egy esküvő. Gyülekezeti tagok és vendégek, emberek és szellemi lények előtt és Isten előtt is nyilvánosan kijelentettem, hogy én innentől kezdve Jézushoz tartozom, játszadozásnak, meggondolásnak helye nincs! Kétségeim persze később is voltak, hiszen egy gyermekkorban megalapozott hit nem mindig tud választ adni a felnőttkor kihívásaira, de Isten sosem veszi rossz néven a kérdéseket – az őszinte keresés válaszokat kap.
Ezután gimnáziumba kerültem, ahol megismerkedtem Kozma Ferivel. Igen, a bemutatkozásnál azt írtam, hogy Kozma Ferencné vagyok… Szóval, első találkozásunkkor egy kórus fellépésre/ről utazva nyolc órát beszélgettünk, majd másnap, az iskola folyosóján találkozva, 14 évesen menthetetlenül beleszerettem. Fél évig imádkoztam érte. Fél év múlva megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem vele járni – onnantól kezdve az életünk egybefonódott.
Feri református teológián tanult tovább, s én, hogy a felesége lehessek, reformátussá lettem az egyházi törvény alapján. 1996-ban összeházasodtunk, s később három gyermekünk született.
Elhívás
Sokan a szolgálatra való isteni elhívást misztikus, nagyszabású eseményként képzelik el, pedig ritkán történik úgy. Nálam és Ferinél például két irányból érkezett, és kb. két évbe tellett, hogy megértsük: Isten a zsidóság felé való missziói szolgálatra hív bennünket.
Egyik oldal a missziói elhívás volt: egy előadáson értettük meg, hogy az addig elképzelt lelkészi pálya mégsem a mi utunk, mert talán, esetleg, Isten az evangélium hirdetésében szeretne minket látni. Nem voltunk biztosak a dolgunkban, azt sem tudtuk, milyen missziós terület lenne a miénk, így csak óvatosan puhatolóztunk.
A másik oldal a zsidóság felé való érdeklődés volt, ami egy regény-sorozattal kezdődött, s a következő évben egy teológiai pályázati kiírás tette teljessé: „A zsidómisszió mai kihívása Magyarországon” címmel. Feri megírta a dolgozatot, elnyerte a díjat – és addigra biztosak voltunk benne, hogy ez a misszió nagyon fontos… …lesz valaki másnak, akit szívesen támogatunk. Egy baráti találkozó kellett, és egy isteni szervezésű meglepetés (épp a találkozó idején volt ugyanabban a kempingben egy izraeli messiáshívő előadó), hogy végül megértsük, hogy épp minket hívott Isten arra, hogy ezt a munkát Magyarországon újrakezdjük.
Feri hamarosan egy brit missziós szervezet munkatársa lett, akik először az 1840-es években kezdtek a magyarországi zsidóság felé szolgálni. Én néhány évvel később csatlakoztam, mikor a gyerekek elég nagyok voltak, hogy dolgozhassak. (Itt is volt pár kanyar, de azt ígértem, nem fogok regényt írni…) Néhány évig szoros együttműködésben dolgoztam a Zsidók Jézusérttal, most picit lazább partneri kapcsolatban vagyunk, de tudjuk, hogy számíthatunk egymásra, és bizonyos programokat közösen csinálunk.
Akkor most mi van?
Most az van, hogy heti 40+ órában egy cél vezérel: a magyarországi zsidóságnak beszélni Jézusról. (Jó, na, másokat sem szoktam elkergetni…) Megmutatni, hogy ő a Tanachban (Ószövetségben) megígért Messiás, akinek a személyes életünkhöz is köze van, mert rajta keresztül juthatunk Istennel megélt örök életre. Hogy ez nem marginális téma, ez valóban élet-halál kérdése.
Kreativitás és szeretet – ezek a szolgálatom alappillérei, és még valami: az imádság. Kérlek, ha eszedbe jutok, említsd meg a szolgálatomat imádságaidban!
Életem nagy csodája, ahogy Isten keresett engem. A szüleimnek templomi esküvőjük volt, engem reformátusnak kereszteltek, ennek ellenére a családban nem esett szó Istenről, a Bibliáról. Mégis már gyerekkoromban éreztem, hogy van egy rajtam kívül álló erő. Amikor katolikus osztálytársaim elsőáldozók voltak, többször szó esett Istenről. Ettől kezdve minden nap imádkoztam.
Mivel reformátusnak kereszteltek, úgy 12-13 éves korom tájékán megjelent egy ember az akkori lakóhelyünk szerinti református templomból, hogy szüleim szeretnék-e, ha konfirmáció-előkészítőre járnék. Azóta sem tudom, hogy ki volt, honnan tudták, hogy meg vagyok keresztelve, és konfirmandus korú vagyok, de nagyon örültem a lehetőségnek: örömmel csatlakoztam a felkészítő csoportba.
A konfirmáció után még sok évig jártam a református templomba, kerestem Istent.Onnantól kezdve, hogy rendszeresen mentem gyülekezetbe, szüleimmel állandó konfliktusom volt emiatt. A gondolkodásom kicsit eltért a korombeli gyerekekétől, ezért nem sokan barátkoztak velem. Volt olyan osztálytársam, aki később, amikor megtért, azt mesélte, hogy már megérti, miért voltam más.
Zsidó gyökerek
A családomban a nagypapám nagypapája volt zsidó, így a háláchá szerint nem számítok zsidónak. Erről, a zsidó gyökerekről többször is szó esett a családban.
„Így szól az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki fölkorbácsolja a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek Ura az ő neve: Ha eltűnnek e törvények előlem – így szól az Úr –, akkor szakad magva Izráelnek is, hogy soha többé előttem néppé ne legyen.Azt mondja az Úr: Ha majd megmérhetik az egeket ott fenn, és kifürkészhetik a föld alapjait itt alant, akkor vetem meg én is Izráelnek minden magvát mindazok miatt, amiket cselekedtek! – azt mondja az Úr.”
(Jer 31:35-37)
Ahogy templomba kezdtem járni, az is nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidó nép Isten kiválasztott népe, ezért ez keresztényként is hangsúlyos volt számomra, így egyre fontosabbá vált. A lelki zsidó kötődésem miatt később zsidó szervezeteknéldolgoztam pár évet, jártam zsinagógába, amely révén megismerhettem a zsidó életformát, ünnepeket, hagyományokat.
Tovább az úton
Próbáltam Isten útján járni, de úgy éreztem, hogy megrekedt a hitéletem. Majd Isten elvezérelt egy karizmatikus közösségbe, ahol végül megtértem, bemerítkeztem és megtapasztaltam, hogy a bibliai csodákat ma is átélheti az ember. Sajnos, a gyülekezet szétesett, és nem tudtam, merre keressek közösséget.
„Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Ján 13:35)
(Ján 13:35)
A közösség-keresés közepette ez az ige vezérelt. Mégis úgy tapasztaltam, hogy a történelmi egyházak elítélik a karizmatikus gyülekezeteket, a karizmatikus gyülekezetek pedig bírálják a történelmi egyházakat, ez pedig taszított. Ezen felül szembesültem az egyházon belüli antiszemitizmussal is, ami tovább nehezítette a gyülekezet-keresést.
„állhatatosan és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.” (1 Kor 7:35b)
(1 Kor 7:35b)
A Biblia beszél a megosztott és az osztatlan szívről. Utólag úgy látom, hogy bár részese lehettem szellemi megtapasztalásoknak, a megtérésem nem volt teljes. Nem adtam oda az életem minden területét az Úr uralma alá, a szívem megosztott maradt, nem tudtam kiteljesedett életet élni. Gyökértelenül, közösség nélkül végül nagyon eltávolodtam Istentől, ami okkultizmushoz és paráznasághoz is vezetett.
Vissza az élet forrásához
Továbbra is kerestem a keresztény zsidó közösséget, így találkoztam egy nyári kampány során a Zsidók Jézusért Misszióval, ahol csodálatos testvérekre leltem. A Misszió révén kerültem egyre közelebb az Úrhoz, jobban megismerve a zsidó gyökereket. Új élmény volt számomra az Újszövetségben felfedezni a zsidó szemléletet, ami teljesen új perspektívát nyújtott a bibliai szöveg megértéséhez.
Időközben rátaláltam egy olyan gyülekezetre is, ahol szintén tudok a hitben erősödni és növekedni. Megéltem, hogy a hit nemcsak annyi, hogy bűntelenül éljünk, hanem egy élő, aktív tevékenység. Folyamatosan átélem Isten tisztító és építő munkáját; Ő ezenfelül hatalmas erővel is felruház,„Mert Isten Igéje élő és ható” (Zsidók 4:12).
Szolgálat
A Zsidók Jézusért Misszióban végzett szolgálat során megtapasztalhattam a cselekvő hit és a testvéri közösség megtartó erejét.
„Énekeljetek Istennek, zengedezzetek nevének! Készítsetek utat annak, aki a pusztákon át jön! Úr az ő neve, örvendezzetek színe előtt!”
Zsoltárok 68:5
Az Úr Ábrahámnak tett ígérete – miszerint magzatában áldatik meg a föld minden nemzetsége –, teljesedett be Jesua áldozata által; így a föld minden népe engesztelést kaphat bűneiért, visszatalálva az Atyához. A Zsidók Jézusért Misszióban végzett szolgálatommal hirdethetem ezt az örömhírt – zsidók és nem zsidók felé egyaránt.
Történetem nagyon hasonlít sok magyar zsidó gyökerekkel rendelkező személy életéhez, abban a tekintetben, hogy családtagjaik félelem okán nem vállalják fel származásukat, sokan nem is tudnak róla, hová tartoznak.
Igy kezdődött minden
1949-ben születtem Budapesten, az ún. átkos időszakban. Családunkban nem esett szó anyai nagyapám zsidó származásáról. Ránk, a gyerekekre való tekintettel mélyen hallgattak erről, mert nem szerették volna, hogy bántódásunk essen, és a II. világháború borzalmai megismétlődjenek. Anyám és nagyanyám buzgó katolikusnak mutatták magukat és a tiltások ellenére Húsvétkor és Karácsonykor elmentek a katolikus templomba misére.
Nagyapám még 1919. március 21- nagyanyámmal kötött házassága alkalmával megtért és felvette a katolikus vallást.
Nagyapám, testvéreivel együtt a Zsidó Árvaházban nevelkedett, majd a II. világháborúban elvitték munkaszolgálatosnak, de onnan az Örökkévaló segítségével sikerült megszöknie, és jó emberek segítségével bujkált.
21 éves voltam, amikor Bányász György nyelvtanárom révén, aki együtt nevelkedett a nagyapámmal a zsidó árvaházban, tudtam meg nagyapám származását. Ez erős indulatokat kavart fel bennem, melyeket csak évek múltán tudtam rendezni magamban.
Első találkozásom Jézussal
Édesanyám 9 éves koromban beíratott hittanra a katolikus templomba, és elsőáldozó is voltam. Ekkor találkoztam először Jézus cselekedeteivel. Megvallom, hogy akkoriban azonban jobban érdekeltek a kisdobos, majd úttörő élet rendezvényei: izgalmasnak véltem ezeket – és mint kitűnő tanulótól a tanáraim is elkötelezettséget vártak el tőlem.
Sikerek és kudarcok
A pályám sikeresen indult. Jó tanuló voltam, a közgazdasági technikumi érettségi és a német-angol nyelvtudás kiváló elhelyezkedési lehetőséget biztosított számomra a külkereskedelemben; 23 évesen már diplomáciai kiküldetésbe kerültem Bagdadba, ahol a 20 fős Kereskedelmi Kirendeltség titkárságának vezetését bízták rám. (Ekkor több mint 4000 magyar dolgozott Irakban – különböző projekteken –, akiknek az ügyes-bajos dolgát is nekem kellett intéznem). Megtanultam vezetőként bánni az emberekkel, megoldani a problémákat.
Így visszatekintve már tudom, hogy Isten vezetett minden döntésemben, tettemben – még, ha ez nem is tudatosult bennem akkor. 4 év külszolgálat után hazatértem, és különböző posztokon (üzletkötő, osztályvezető, igazgató) dolgoztam a külkereskedelemben. Közben férjhez mentem, és született egy nagyon okos, szorgalmas fiam – aki ma már egyetemi tanár, 40 éves, 2 remek fiúgyermek apja. Sajnos a házasságom nem sikerült a nézetbeli különbségek miatt. A fiam születésével egyidejűleg kezdtem el a külkereskedelmi főiskolát; utána az egyetemet is elvégeztem.
Befolyásoló történések
1988-ban Izrael és Magyarország felvették a diplomáciai kapcsolatot. Én szerveztem a magyar termékek első kiállítását Tel-Avivban. Ekkor ismerkedtem meg leendő részvényeseimmel, későbbi barátaimmal, akik nemcsak pénzzel, hanem gyakorlati tanácsokkal is elláttak.
1989 és 1994 között 8 alkalommal jártam Izraelben. Részvényeseimmel együtt dolgoztunk, sok időt töltöttem együtt családjukkal, felelevenedtek bennem a zsidó hagyományok, szokások, ünnepek, együtt lélegeztünk. Jeruzsálemben járva megérintett a város varázsa, többször végigmentem a Via Dolorosán, megálltam a stációknál, és akkor értettem meg, hogy Jézus mily nagy áldozatot hozott értünk. De még nem váltam hívővé!
Fordulópont
1999-ben az újonnan hivatalba lépett kormány leállította az éppen folyamatban lévő projektet, és nem fizették ki az elnyert pályázatokat. Ettől olyan sokkos állapotba kerültem, hogy stroke-ot kaptam, a bal oldalam lebénult, nem tudtam beszélni. Újra kellett tanulnom járni, a kezeimet használni és beszélni.
Ebben a nyomorult állapotomban küldött az ÚR nekem egy amerikai misszionáriust, Carolt, aki megértette velem, hogy Jézus sebei által én is gyógyulást nyerek. Bevezetett a Biblia tanulmányozásába, megtanított imádkozni, türelmesnek, segítőkésznek lenni.
… és valóban: JÉZUS CSODÁT TETT VELEM!Jézus, hasonlóan a süket-némához, meggyógyított. Ahogy a Márk 7:35-ben olvassuk: „nyelvének bilincse azonnal megoldódott”. Igen, az én nyelvem is elkezdett forogni, tudtam újra beszélni, gondolkodni, járni és ellátni magamat. Teljesen meggyógyultam.
Mi a helyzet manapság?
“Készülök Jézus visszatérésére és a 1000 éves Királyságra. Jézus egyik munkatársa szeretnék lenni!”
Carol elvitt engem a Menóra Messiáshívő Gyülekezetbe, ahol Tar Kata segítségével sikerült felkészülnöm a bemerítkezésre. A hitem egyre jobban elmélyült. Két éve önkéntesként csatlakoztam a Zsidók Jézusért Misszióhoz. A szolgálatban kapott lelki támogatás által nemcsak az életminőségem vált jobbá, hanem képessé váltam másoknak is segítséget nyújtani.
A szocializmus évei alatt születtem Magyarországon. Édesanyám, aki zsidó Holokauszt-túlélő, és édesapám is, az ateista szocializmus korának gyermekei. Ebben a szellemben nevelkedtem, és lelkesen hittem mindebben egészen egyetemi éveimig, amikor elvesztettem a kommunizmusba vetett hitemet, és a keresés útjára léptem. Részt vettem egy szeánszon, és rádöbbentem, hogy létezik egy láthatatlan világ is. Egy vasárnap elhatároztam, hogy meglátogatom barátaimat, akik időközben hitre jutottak. Aznap a Feltámadás ünnepe volt, és a barátaim gyülekezetben voltak.
Aki keres, az talál
Amikor hazaértek, beszéltek nekem a hitükről és reménységükről, amit Jézusban találtak meg. Azon az éjszakán Isten megérintett, meggyőzött szeretetéről és arról, hogy Tőle távol egy végzetesen rossz irányba tart az életem. Megmutatta azt is, mire hívott el.
„Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”
(Ézsaiás 49:6)
Mi szükség Jézusra, ha van egy szerető Isten?
Intenzív keresés indult el. Választ kellett kapnom arra, hogy miért kell megtérnem még az után is, hogy már hiszek Istenben. Mi szükség Jézusra, ha van egy szerető Isten? A Biblia és sok beszélgetés felnyitotta a szememet. Ettől a szerető Istentől épp az én rossz döntéseim, önző és lázadó szívem, önigazultságom és büszkeségem, egyszóval: a bűneim választanak el. Ebből a végzetesnek tűnő elszakadásból Jézus (héber nevén Jesua) Maga készített számomra kiutat azáltal, hogy testté lett, az Örökkévalóval való engedelmes szeretetkapcsolatban leélt egy 100%-osan igaz életet, majd a helyemre lépett a kereszten, hogy így kielégítse minden tartozásomat, amit a bűneim miatt halmoztam fel. Három nap múlva pedig feltámadt a héber prófétai írások előrejelzésének megfelelően, így bizonyítva, hogy Ő valóban a megígért Messiás, és a trónon ülő Igaz Bíró elfogadta a bűnökért való engesztelést.
Mit jelent Jézus zsidó tanítványának lenni?
Mindezeket felfogva hoztam egy döntést: három héttel később felhatalmaztam Jézust, hogy átvegye a kormányzást az életem fölött. Református pásztoromnak voltak Messiás-hívő zsidó barátai, akik Magyarországra jöttek szolgálni. Az Úr Jézus feltámasztotta a zsidó identitásomat is. Elkezdtem kutatni, mit jelent Jesua zsidó tanítványának lenni. Zsidó életforma? Bibliai ünnepek (szombat, pészach, savuot, jom terua- a kürtzengés napja, jom kippur – az engesztelés napja, szukkot – sátoros ünnep), biblikusan tiszta ételek? Igen, mindez fontos, pláne, ha megértjük, hogy a Messiásra, Jézusra mutat. Kötelező? Nem, hiszen mi a Messiás Tórája alatt (Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” – János 13:34) és Új Szövetsége (Jeremiás 31:31) kötelékében vagyunk. Zsidóként mégis a hagyományunk, a kultúránk és identitásunk fontos része.
Zsidó identitás és küldetés
Megértettem, hogy a Jézussal való találkozásom napján kapott bibliavers tartalmazza új identitásom legfontosabb elemeit: A saját népem hitének és küldetésének helyreállításában, fizikai hazatérésében akar engem használni Jesua, illetve abban, hogy a Róla szóló Jó Hírt, az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével való megbékélés útját megismertessem a nem-zsidó nemzetekkel. A héber mebasszer (jóhír mondója) és a kohen (pap) szavak írják le azt, hogy mivé lettem a Messiásban.
Ez valójában az egész zsidó nép küldetése, erre vagyunk kiválasztva. Ha nem ezt csináljuk, céltévesztésben vagyunk, eltékozoljuk mindazt a szellemi áldást, amit az Örökkévaló belénk invesztált. Bár dicséretes dolog tudományos, technikai és egyéb kulturális vívmányainkkal segíteni a föld népeinek boldogulását, de még mindig nem töltöttük be azt a célt, amiért az Örökkévaló szövetségre lépett ősatyánkkal, Ábrahámmal.
„és a te utódod (a Messiás) által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.”
(1Mózes 22:18)
Felkészülés és szolgálat
Nyolc év múlva csatlakoztam egy zsidók felé szolgáló skót misszióhoz, és plántáltunk egy messiási gyülekezetet Magyarországon. Később egy zsidó iskolában dolgoztam, ahol sok zsidó emberrel kerülhettem baráti kapcsolatba. 2009-ben találkoztam Avi és Ruth Snyderrel. Csatlakoztam a Zsidók Jézusért Misszióhoz, és most a népemet szolgálom sokféle módon hirdetve az Örömüzenetet. Messiási zenén, táncon és Messiás-hívő zsidó művészek festményein keresztül, zsidó Holokauszt-túlélők bizonyságairól készült film bemutatásával, interjúkat készítve zsidó zenészekkel, művészekkel, tudósokkal stb. Járom az utcákat, evangéliumi szórólapokat osztok, a Messiás iránt érdeklődő zsidó embereket látogatok, illetve tartok velük telefonos kapcsolatot. Több zsidó zenész és tanár jött el az otthonomba, ahol a hagyományos széder-vacsorán és egy jom kippuri böjttörő vacsorán keresztül mutattam be nekik Jesuát mint az Isten Páskabárányát és mint a mindannyiunkért önmagát feláldozó és engesztelést szerző Főpapot.
Tovább az úton
Jesua nemsokára visszatér. Addig is igyekszem végezni a rám bízott feladatot, és szüntelenül keresem azokat az embereket, akik hasonló küldetéssel a csapatunk tagja lehet. Talán te vagy az? Ne habozz felkeresni minket!
