Szerző: Zsidók Jézusért Misszió | 2024.ápr.hét | Cikkek, Ünnep
Szokásaikban és hagyományaikban különböznek, de történelmükben és jelentésükben mélyen összekapcsolódnak.
Életemben először a középiskolában ünnepeltem Húsvétot – az akkori párom nem zsidó, keresztény családjával. Ez az alkalom egy „tükörbe nézős” meglepetést jelentett számomra – amit nem csak azért mondok, mert zsidó emberként minden annyira idegennek tűnt náluk. Az is közrejátszott, hogy végignéztem, ahogy az általában szemérmes és tartózkodó felnőttek műanyag tojásokra vadásznak, és vidáman csomagolják ki a csokinyuszikat meg a mályvacukros csibéket. Mindez úgy hatott rám, mintha egyenesen Alíz Csodaországába pottyantam volna.
Később – ugyanazon a héten – a barátom szemtanúja lett annak, hogy a családommal az ujjainkat egy-egy pohárnyi émelyítően édes borba mártogatjuk, és kórusban kiáltott héber szavak kíséretében 10 csepp bort hintünk magunk elé. Egészen addig nagyon érdekesnek és misztikusnak találta a szertartást, amíg elő nem került a töltött hal (gefiltefish). Ezen a ponton elvesztettük őt.
„A két ünnep közötti időbeli egybeesés nem véletlen.”
A Pészach és a Húsvét nem is különbözhetne jobban egymástól – a hozzájuk kapcsolódó ételek, szokások és hagyományok szempontjából. Meglepő módon azonban a két ünnep időbeli egybeesése nem véletlen. Ellentétben a Hanuka és a Karácsony alapvetően véletlenszerű párhuzamaival, a Pészach és a Húsvét szorosan illeszkedik egymáshoz. Jöjjön hát a tíz kevésbé ismert kapcsolat e két ünnep között, amely majd megváltoztatja az olvasó szemléletét a Pészachról és a Húsvétról.
1. Azok az események, amelyeket Húsvétkor ünneplünk, a Pészach idején Izraelben történtek.
A Jézus életéről szóló írásos beszámolók (az evangéliumok) feljegyzik, hogy Jézus élete utolsó hetének történései mind a Páska-ünnep eseményeihez köthetők. A Tóra parancsának eleget téve Jézus azon a héten Jeruzsálembe ment a Templomhoz kapcsolódó ünnepre, melyet a legközelebbi barátaival együtt ült meg.[1]
Jézus a következő napon halt meg. A hívei tanúvallomása szerint a Páska-hét harmadik napján Jézus feltámadt a halálból. Erről a csodálatos feltámadásról a keresztyén emberek évezredek óta Húsvétkor emlékeznek meg.
2. Jézus minden évben zsidó családjával együtt ünnepelte a Páska-ünnepet Jeruzsálemben.
Az Újszövetség megörökíti ezt a tényt, továbbá 3-4 olyan alkalmat is leír, amikor Jézus már felnőttként ünnepli meg a Páskát. Istenfélő zsidóként Jézus számára a Pészach az év meghatározó része volt, ezért komolyan készült annak ünneplésére.[2] Nem meglepő, hogy Jézus számos mai követője – köztük a különböző kulturális háttérrel rendelkező nem zsidók is – vágyat érez arra, hogy valamilyen módon megtartsa a Pészachot, hogy ezzel lelki vezetőjük példájára emlékezzen.
3. Az Újszövetség 28 alkalommal említi a Páska ünnepét.
Nemcsak Jézus ünnepelte a Páskát, hanem a korai követői is. Pál – az egyik első rabbinikus tudós, aki Jézus követője lett – sokat tanított a Páska jelentőségéről, és „a mi páska-bárányunk”-nak nevezte Jézust. Pál felhívta a figyelmet, hogy kapcsolat van Jézus halála és a tökéletes, szeplőtelen páskabárány évenkénti feláldozása között.[3]
Húsvét még nem létezett – de Jézus követői minden vasárnap megünnepelték a feltámadását, mert Jézus a hét első napján támadt fel.[4] És ez a hagyomány az egyházban ma is folytatódik.
4. A húsvét szó legalább 15 nyelven a páska (pészach) szóból ered.
A Páska (angolul Passover) szó héberül Pészach. A Húsvét (angolul Easter) szó franciául Paques, olaszul Pasqua. Sok más nyelvben a húsvét szó a görög pascha (húsvét) szó egyszerű átirata.[5] A szó még az angol nyelvben is annak a hónapnak a nagyon régi angol nevéből származik, amelyre a Pészach esik.[6]
Amint a kereszténység tovább terjedt az Izraelen kívüli régiókban, nyelvekben és kultúrákban, az emberek olyan módon fogadták be Jézust, ahogyan az a kultúrájukhoz illeszkedett. De több száz éven át a dátum és a nyelv jelentette a kapcsolatot a Páska megünneplése és Jézus halála és feltámadása között, amely a Páska idejére esett.
5. Az antiszemitizmus nagy szerepet játszik abban, hogy a Páska és a Húsvét napjainkban két külön ünnep.
Ha Jézus korai követői olyan zsidó emberek voltak, akik a Páska ünnepét megtartották és egyidejűleg a feltámadásról is megemlékeztek – akkor hogyan történhetett, hogy a Páska és a Húsvét ennyire elkülönült egymástól?
A Húsvét kezdete egészen a 4. századig a zsidó naptáron és a Pészach dátumán alapult. Azonban a niceai zsinaton (i. sz. 325-ben) az egyházi vezetők úgy döntöttek, hogy a Húsvét dátumának a megállapítására létrehoznak egy zsidó befolyástól független módot.
E döntést követően – sajnos – egyre súlyosabb méretet öltött a korai egyház számos vezetőjének megvetése a zsidó nép iránt. Sok zsidó ember a Húsvétot mindmáig nem a pelyhes nyuszikkal, hanem az azt megelőző napokban elkövetett szörnyű antiszemita cselekedetekkel hozza összefüggésbe: melyeket olyan, magukat kereszténynek valló emberek követtek el (azzal a szándékkal), hogy megbüntessék a zsidókat „Krisztus meggyilkolásáért”. Ez a történelmi kontextus a magyarázat a modern zsidó aggodalmakra Jézus halálának olyan popkulturális ábrázolásban megjelenő antiszemita klisék miatt, mint amiket sokan látni vélnek például Mel Gibson „Passió” című filmjében.
6. Elképesztő a „bárány-kapcsolat” a zsidó Pészach és a keresztény Húsvét között.
A szefárd zsidó hagyományban az afikomen – a középső macesz egy darabkája – a Páska-bárányt jelképezi. Az afikomen elfogyasztása előtt minden résztvevőnek azt kell mondania: „A bárány emlékére.” Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit Jézus mondott, amikor a halála előtti éjszakán felemelt egy darab kovásztalan maceszt, és azt mondta: „Ez az én testem, amely értetek adatott, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”[7]
„Jézus azonosította magát az áldozati Páska-báránnyal.”
Amint azt az Újszövetség zsidó írói később kifejtették: Jézus azonosította magát az áldozati Páska-báránnyal. Ez nemcsak arra ad magyarázatot, hogy a bárány miért hagyományos fogás Húsvétkor, hanem arra is, hogy Jézus követői világszerte ma is a kenyérrel emlékeznek meg Róla – amit a mai kereszténység jellemzően úrvacsorai szertartásként ismer. Sok mai istentiszteleti liturgia közvetlenül a Húsvétra utal minden alkalommal, amikor úrvacsorát vesznek.
7. A keresztény úrvacsora vörösbora a Páska–Széder[8] vörösborából ered.
Rabbijaink azt tanítják, hogy a Páska-bornak vörösnek kell lennie: hogy az áldozati húsvéti bárány vérére emlékeztessen. Ez bepillantást enged Jézus utolsó Páska–Széderen mondott, oly gyakran félreértett szavai mögé. Közvetlenül az előtt, hogy a négy pohár bor közül a harmadikat – a Megváltás poharát – kiitta, Jézus azt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.”
Ezek a szavak egyesek számára megdöbbentően hatnak, mintha Jézus az emberi vér ivását szorgalmazná. Különösen zavaró ez a zsidó emberek számára – mivel a középkorban azzal vádoltak bennünket, hogy emberi vért használtunk a Páska maca (macesz) készítéséhez, ami „vérvád” néven ismert antiszemita hazugság.[9]
Ha azonban megértjük, hogy Jézus azonosította magát az áldozati húsvéti báránnyal – akkor egyértelművé válik az is, hogy a jól ismert zsidó hagyományt használta és alkalmazta magára.
Jézus ugyanezen szavait a keresztény egyházban gyakran elmondják a Húsvétot megelőző szent szertartások kulcsfontosságú részét képező úrvacsora-osztás során. Mindkét szertartás folyamán vörösbort használnak az emberiséget megváltó vér jelképeként.
8. Megtisztulási időszak készíti elő mind a Páska, mind a Húsvét ünnepét.
A Pészachra való felkészülés az ünnep elengedhetetlen része. Azzal kezdjük, hogy otthonunkból kitakarítjuk a kovászos kenyeret. Felkészülünk bevásárlással, főzéssel és tervezéssel. Felkészülünk személyes elmélkedéssel. Ez feltűnő hasonlóságot mutat a nagyböjt keresztény gyakorlatával, amely szintén a tudatos lelki és fizikai felkészülés időszaka.
Evan rabbi így ír a reformjudaism.org weboldalon: „Ahogy a Nagyböjt felkészíti a keresztyéneket a Húsvétra, úgy készítik fel ezek a cselekedetek testünket és lelkünket a Páska-vacsora átélésére.”[10] Bizonyos keresztyének böjtölnek vagy akár hamuval (a halál szimbólumával) is megjelölik magukat – hogy ezzel figyelmeztessék magukat arra, hogy el kell gondolkodni és bűnbánatot kell tartani, mielőtt elérkezik a Jézus feltámadásáról való megemlékezés ideje.
9. A Páska és a Húsvét egyaránt a rabszolgaságból való szabadulást ünnepli.
A zsidó nép számára az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás a Biblia egyik legkiemelkedőbb elbeszélése. A Páska-szimbólumok segítségével minden Széder-vacsora alkalmával elmeséljük Isten hihetetlen győzelmének történetét az egyiptomiak istenei felett; Akinek hatalmas keze és kinyújtott karja szerzett nekünk szabadulást.
Az Újszövetség a rabszolgaság egy másik típusát tárja fel előttünk: a bűn és a halál átkának rabságát, amely miatt az emberiség nemzedékről nemzedékre szenved.[11] Követői számára Jézus feltámadása győzelmet szerzett ezen átok felett: a jövőbeli feltámadás ígéretét, valamint a szabadság és a megújulás reményét ebben az életben.[12]
10. A Páska és a Húsvét is azt a tanulságot közvetíti, hogy a megváltásnak személyesnek kell lennie.
A Haggada[13] minden Páska alkalmával arra ösztönzi nemzedékeink tagjait, hogy úgy tekintsünk magunkra, mint akik személyesen menekültünk ki Egyiptomból, a következő versre hivatkozva: „Azon a napon mondd el a fiadnak, mondván: »Azért van ez, amit az Úr tett értem, amikor kijöttem Egyiptomból.«” A Páska igazi ereje nem egy történelmi tény puszta közlésében rejlik, hanem annak a (szívből jövő) felismerésében, hogy Isten gondviselésének köszönhetően egyikünk sem él szolgaságban.
Attól, hogy valaki elmegy Húsvétkor a templomba, még nem lesz keresztény. Az a hiteles keresztény, aki Jézust személyes Messiásaként (görögül Krisztosz) fogadja el, Aki megváltotta őt a lelki rabszolgaságból. A személyes hit Jézus feltámadásában: a feltámadás erejének személyes megéléséhez vezet.
„Nemcsak a témájuk és történelmük közös, hanem a céljuk is ugyanaz.”
A Húsvét épp olyan távol áll a batikolt tojásoktól, mint a Pészach a kókuszos puszedlitől (a „coconut macaroon”-tól). És bár kétségtelenül sok szempontból két nagyon különböző ünnepről van szó – a Pészach és a Húsvét nemcsak témájában és történelmében közös, hanem a céljuk is ugyanaz: hogy azok, akik megtartják ezeket az ünnepeket, kapjanak egy kis ízelítőt a Megváltás édességéből.
Források, jegyzetek:
[1]Joseph Klausner, Jesus of Nazareth: His Life, Times, and Teaching, ford. Herbert Danby (New York: Macmillan, 1925), 328–330.
[2] Lukács 22:8
[3] 1 Korinthus 5:7–8
[4] Lukács 24:1–7
[5] Cikk: The Profound Connection Between Easter and Passover (A Húsvét és a Pészach közötti mély kapcsolat)
[6] Ennek forrása a régi angol történész, Bede, aki kifejtette, hogy a hónapot eredetileg egy istenségről nevezték el – hasonlóan ahhoz, ahogyan a március és április hónapok jelenleg használt nevei is az ókori római pogányságból származnak.
[7] Lukács 22:19
[8] széder: héber szó, jelentése rend. A hagyományos pészachi vacsorát Széder-vacsorának is nevezik.
[9] Cikk: Blood Libel (Vérvád)
[10] Cikk: How Lent Started With Passover (Hogyan kezdődött a nagyböjt a pészach-hal)
[11] Róma 6
[12] 1 Korinthus 15:20
[13] Haggada: héber szó, jelentése: elbeszélés. A széder-asztal kelléke: tartalmazza a vacsora menetének szöveges részleteit, és az Egyiptomból való kivonulásnak az elbeszélését.
Szerző: Zsidók Jézusért Misszió | 2024.márc.hét | Cikkek, Ünnep
Alapvető tudnivalók a Purim ünnepéről
A héber ’Purim’ szó jelentése: „sorsvetések”
Dátuma a zsidó naptár szerint: Ádár 14.
Körülbelüli ideje a Gergely-naptár szerint: február/március
A Purim ünnep elrendelése: i. e. V. század; Eszter 9:20–22.
A Purim célja
A Purim ünnepe az Eszter tekercsében (Megillat Eszter) olvasható, továbbá a Talmud Megilla traktátusában és más kommentárokban a történet színes, érzékletes kiegészítései tárulnak elénk.
A zsidó irodalomban rengeteg ilyen kiegészítés található. Miért? Eszter története a zsidó történelem minden más történeténél jobban tovább mesélésre ösztönöz (talán a Peszáchot és a Hanukát kivéve). A történetmesélés és a humor nagy zsidó hagyományai előtérbe kerülnek Purimkor: azon az ünnepen, amikor megemlékezünk arról, hogy az ókori Perzsiában Eszter és Mordokaj meghiúsította Hámán gonosz tervét, aki el akarta pusztítani a zsidókat. Purim nagy parancsa, hogy „hirdessük a csodát” a Megillat Eszter felolvasásával, közös lakomákkal, ajándékküldéssel és a szegényeknek való osztogatással. Az ünneplésnek más formái is vannak, a vad jelmezekbe öltözéstől kezdve a Purimspiel (purimi színdarab) eljátszásáig/megtekintéséig. Ez utóbbi Eszter történetét jeleníti meg.
A Purim eredete
A Megillat Eszter a Perzsa Birodalomban élő zsidó lány valószerűtlennek tűnő sorsával kezdődik.[1] Ahasvérus (Xerxész[2]) király, miután Vasti királynét menesztette az udvarból, Esztert választja új királynénak, aki a király zsidó tanácsosának, Mordokajnak az unokatestvére. Eszter hallgat Mordokaj útmutatására, így eltitkolja zsidó származását Xerxész elől – és egészen addig nem is derül erre fény, amíg a gonosz királyi tanácsadó, Hámán ki nem tervel egy halálos összeesküvést a zsidók ellen. Ez arra indítja Esztert, hogy fellépjen népe érdekében.
A történet leghíresebb sorai akkor hangzanak el, amikor Mordokaj rábeszéli Esztert, hogy bejelentés nélkül menjen be a királyhoz – ami főbenjáró bűnnek számított:
„Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4:13–14)
Jóllehet, a színfalak mögött Isten munkálkodott, Eszter és Mordokaj találékonyságukkal és furfangjukkal meghiúsították Hámán cselszövését. Hámán kivégzését és a zsidók megszabadulását követően Eszter és Mordokaj lakomát rendezett a jövő nemzedékek számára – hogy megünnepeljék népük túlélését, mert „bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult” (Eszter 9:22).
„Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel vagy távol, és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg az Adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre. Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” (Eszter 9:20–22)
Így született meg a Purim ünnepe. Azért kapta ezt a nevet, mert Hámán sorsot vetett (purim), hogy meghatározza a legkedvezőbb időpontot a kitervelt népirtás végrehajtására; ugyanakkor a sorsvetésről szóló versek rövidek és homályosak. Az Eszter 3:7-ben ezt olvashatjuk: „Pur-t vetettek (azaz sorsot vetettek).” A középkori rabbi, Rási így kommentálja: „Aki vetett, az vetett, és a vers nem határozza meg, hogy ki. Ez egy elliptikus (szókihagyásos) vers.” Az ezt követő mondatot, vagyis a „sorsolást”, így értelmezi: „A Szentírás így magyarázza: és mi a pur? Az a sorsolás. Sorsot vetett [hogy meghatározza], hogy melyik hónapban lesz valami sikeres.”[3] Eszter Istenbe vetett hűséges bizalmának és bátorságának köszönhetően, Hámán terve teljesen kudarcot vallott, és a zsidó nép megsemmisítésére rendelt nap a szabadulás napja lett: halál napja helyett az életé. Ez a Purim.
Hogyan ünnepeljük a Purimot?
A purimi ünnep
A purimi ünnep a vidámság és a jókedv ideje. Az ünnepet a Purim napján nappal kell megtartani, nem pedig az azt megelőző este (Megilla 7b), a „lakomák és örömök napjai” (Eszter 9:20–22) Biblia versek alapján. A rabbik így magyarázzák: „[Purim kapcsán olvasunk] örömről és lakomáról és jó napról; ‘öröm’: ez azt tanítja, hogy ezeken a napokon tilos gyászolni; ‘lakoma’: ez azt tanítja, hogy ezeken a napokon tilos böjtölni; ‘jó nap’: ez azt tanítja, hogy ezeken a napokon tilos munkát végezni.” (Megilla 5b). Az ünneplés és a mulatozás e napján a böjt, a gyász és a munka mind félre van söpörve.[4]
A csoda hirdetése
A legfontosabb azonban nem az evés és ivás, hanem a Megillat Eszter felolvasása és ezáltal „a csoda hirdetése”. Erre leggyakrabban a zsinagógában kerül sor, ahol az Eszter-tekercset (mely általában más szentírási részektől független, önálló tekercs[5]) hangosan felolvassák, zajos, zsongó hangulatban. A gyülekezet tagjai ujjonganak és nevetnek vagy dobognak a lábukkal, illetve kiabálnak és fújolnak, valahányszor a „Hámán” név elhangzik. (Ezt a 2 Mózes 17:14 alapján teszik, ahol Isten azt mondja, hogy „töröljük el Amálek emlékét” és így leszármazottjának, Hámánnak az emlékét is.)
Annak ellenére, hogy a Megilla felolvasása kaotikusnak tűnik, a Misna és a Talmud részletes szabályokat állít fel a csoda méltó kihirdetésére. A Megillát az elejétől a végéig kell elolvasnunk (egyes rabbik nem értenek egyet abban, hogy hol kell kezdeni); nem tarthatunk hosszú szüneteket; nem olvashatjuk visszafelé… még a pergamennek és a tekercs tintájának is kifogástalannak kell lennie!
Nem szabad feladnunk a csodahirdető lelkületet
E különböző szabályok fényében, amelyek közül némelyik magától értetődő – kötelességünk ragaszkodni a csodahirdető lelkülethez. Egy rabbi megjegyzi: „Amikor a szöveg azt mondja, hogy „ne feledkezz meg”, a szellemi feledékenység elleni felszólítás már adott. Mit kell akkor a „ne feledkezz meg” felszólítással kezdenem? Ez bizonyára azt jelenti, hogy kimondással [szó szerint: „szájjal”] hirdesd a csodát.” (Megilla 18a) Nem elég nem elfelejteni – az emlékezés egy lépéssel tovább megy: elménket meg kell erősítenünk a történetben, és azt hangosan kell elmondanunk. Csak így adózunk kellő hódolattal Istennek azért, hogy megmentette népét Hámán karmai közül.
Élelmiszerek küldése és adakozás a szegényeknek
A híres zsidó kommentátor, Maimonidész a Tórával egyenrangúnak tekintette Eszter könyvét mint a héber Biblia egyik elpusztíthatatlan könyvét. A Purim iránti szeretete semmiképpen sem volt kirekesztő – inkább azt hangsúlyozta, hogy minden zsidónak részt kell vennie benne. Maimonidész Misné Torá törvénykönyvében látjuk, hogy a közösség minden tagja – gazdag és szegény – kiveszi a részét a Purim megünnepléséből:
„Hasonlóképpen, az embernek kötelessége két adag húst, két más főtt ételt vagy két más ételt küldeni egy barátjának, ahogyan azt Eszter 9:22 is sugallja: „egymásnak ajándékokat… küldenek” … Dicséretes dolog sok barátnak küldeni ételcsomagot. Ha valakinek nincs módja arra, hogy ételadományokat küldjön egy barátjának, akkor cserélje el vele az ételét.”[6]
Purimkor a zsidók úgy köszöntik egymást, hogy ételt küldenek egymásnak – gyakran édességgel, dióval és gyümölcsökkel teli ajándékkosarak formájában, amelyeket héberül mishloach manotnak, jiddisül slach monesznek neveznek. Így a purimi ünnep az otthonokból a közösség egészére kiterjed. Nincs szükség pazarló költekezésre – két szegény barát egyszerűen csak ételt cserélhet és így „küldhetnek ételadományt”, ami egy módja a parancsolat teljesítésének a kevésbé szerencséseknek. Maimonidész hozzáteszi, hogy Purimkor alamizsnát kell adni azok számára, akiknek még maguknak sincs elég ennivalójuk.
„Purim napján az ember köteles alamizsnát osztani a szegényeknek. Legalább két szegény embernek egy-egy ajándékot adni, legyen az pénz, főtt étel vagy más étel… Nem szabad diszkriminatívnak lennünk a purimi ajándékok címzettjeinek kiválasztásában. Ehelyett annak kell adnunk, aki kinyújtja a kezét. Jobb bőkezűbben adakozni a szegényeknek, mint pazarló purimi lakomát készíteni, vagy a barátoknak küldeni ajándékot. Mert nincs nagyobb boldogság, mint a szegények, az árvák, az özvegyek és a betértek szívének megörvendeztetése.”[7]
Az alamizsnaosztás sokkal többet jelent egy akármilyen pazar lakománál vagy valamiféle ingyen étkeztetésnél. Az éhezőkről és a nyomorúságban élő szegényekről való gondoskodás olyan parancsolat, amelyet mindenkor teljesíteni kell; még a gondtalan mulatozás napján is meg kell emlékeznünk a szenvedő árvákról és özvegyekről.
Különleges zsinagógai olvasmányok Purimra
Tóra-szakasz: 2 Mózes/Smot 17:8–16 (Az izraeliták legyőzik az amálekitákat – ebből a törzsből származott Hámán.)
Nincs Haftara (Olvasmány a Próféták Könyvéből), ilyenkor természetesen a Megillat Esztert olvassuk.
A purimi néphagyomány
A többi bibliai zsidó ünnephez hasonlóan, napjainkban a Purim már nem az, ami az ókorban volt; az évszázadok folyamán a hagyományok és az értelmezések folyamatos egymásba összeszövődése mára sajátos jelleget kölcsönöz az ünnepnek. E hagyományok közül sok származik a Talmudból, a fogság utáni időszak legfőbb zsidó kommentárjából.
A Talmudban Eszter történetét sokféle módon kiszínezték – többek között angyali beavatkozásokkal, sőt még kevésbé szalonképes részletekkel is. Eszter mennyei szépséget kap az angyaloktól, hogy Ahasvérus tetszését elnyerje: „R. Josua b. Korha azt mondta: Eszter sápadt volt, de méltóság övezte.” (Megilla 13a) Hámán egykor „kenyérért eladott rabszolga” volt, akit Mordokaj megvásárolt a zsidók egyik (amálekiták ellen) vívott háborúja során. (Megilla 15b) Amikor Hámán Ahasvérus elé vezette Mordokajt, kénytelen volt maga megnyírni őt, mivel Eszter bezáratta az összes fürdőházat (ahol a fodrászat is működött), és Mordokaj nem volt hajlandó rendetlen hajjal megjelenni Ahasvérus előtt. Mordokaj, amikor fel akart ülni a lovára, Hámán segítségét kérte, és ahogy lendületet vett, véletlenül megrúgta őt. Hámán lánya összetévesztette a lovat vezető apját (Hámánt) Mordokajjal, ezért ráöntött egy éjjeliedényt; tévedését felismerve szégyenében leesett a háztetőről.[8]
Valamennyi ilyen hozzáadott részlet élénkíti a történetet, és vidámsággal tölti meg a Purimot.
A Purim szokásai
Egy rabbi szerint: „Purimkor az embernek kötelessége addig lágyítania magát [borral], amíg már nem tud különbséget tenni az „átkozott legyen Hámán” és az „áldott legyen Mordokaj” között.” (Megilla 7b)
Nemcsak az ital bőséges Purimkor, hanem az étel is. A purimi finomságok közül a kreplach (háromszögletű, hússal töltött gombóc) és a hamantaschen (háromszögletű, gyümölcstöltelékkel töltött sütemény) viszi a prímet. Ezek a kedvelt ételek számos dolgot jelképezhetnek: Hámán háromszögletű fülét; Hámán bohócszerű kalapját (a Purimspiel kitalációja), azzal ’állunk bosszút’, hogy megesszük; vagy akár Istent, aki ott rejtőzik Eszter történetének színfalai mögött!
A beöltözés szintén a purimi ünnepségek szerves részévé vált, és a reneszánsz kori olasz karneváli öltözetből ered, amelyet a zsidók Purimkor viseltek. Miért öltözünk be? Talán azért, mert Isten „álruhába öltözött” Eszter könyvében – még meg sincs említve, mégis végig Ő mozgatta a szálakat. Talán azért, mert Hámán olyan gyakran váltott jelmezt: rabszolgából főtanácsadón át akasztott emberré változott. Az öltözködés emlékeztet minket Mordokaj sok „jelmezváltására” is az Eszter könyvében – a szokásos udvari öltözéktől kezdve a hamun és a zsákruhán át a királyi bíborszínű tunikáig. Azzal, hogy harsány jelmezekbe öltözünk, eljátsszuk az Eszter könyvében megörökített zsidók és Hámán gyorsan változó sorsát.
A Kelet-Európából származó és világszerte elterjedt Purimspiel, vagyis a purimi színdarab évről-évre feleleveníti a történetet. A fergeteges jelmezekbe öltözött szereplők és a közönség egyaránt a zsidó irodalom részleteinek gazdag tárházából merítenek humort és színt. A purimi színdarabok során és az egész Purim ideje alatt különféle ’gonoszságokat’ művelünk Hámánnal. A legismertebb (ma is élő) gyakorlat az, amikor a Megilla-tekercs olvasásakor zajkeltő eszközökkel (pl. kereplővel), kiabálással és dobogással próbáljuk nem hallhatóvá tenni Hámán nevét, így ’törölve ki’ a nevét és a nevének még az emlékét is. Egyszóval, a Purimot a világ minden tájáról származó hagyományok gazdag szövevénye teszi a legvidámabb és legszínesebb zsidó ünneppé.
A Purim szellemi értelmezése
Néhány purimi hagyomány eltér a bibliai eszményektől: például a részegség és az ellenségek eltaposása. Ha azonban visszatérünk magához a könyvhöz: láthatjuk, hogy a Purim arra hív, hogy Istenről elmélkedjünk. Eszter könyvére sokáig – tévesen – úgy tekintettek, mint a Bibliának egy spiritualitást nélkülöző, sőt gusztustalan könyvére. Elhíresült erről Luther Márton panasza: „Annyira ellenszenvvel viseltetem a [Makkabeusok 2] és Eszter könyve iránt, hogy azt kívánom, bárcsak egyáltalán ne is léteznének; mert túlságosan judaizálnak, és sok bennük a pogány ízléstelenség.”[9] Ezzel ellentétben: a talmudi rabbik annyira nagyra becsülték Eszter könyvét, hogy időnként (élénk képzelőerőre valló) kapcsolatokat véltek felfedezni a héber Biblia más részeivel. A Talmud például a 22. Zsoltárt és annak híres szavait: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” és a „Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, drága életemet a kutya hatalmától” a vészterhes helyzetben lévő Eszterre vezeti vissza, holott a zsoltárt maga Dávid neve jegyzi.
A könyv tartalmának becsmérlése mellett egyesek a könyv hitelességét is megkérdőjelezték: azt állítva, hogy a Megillat Eszter nem más, mint mítosz vagy mesebeszéd. Ezek az Eszter könyvének valódisága elleni támadások az utóbbi években alábbhagytak, mivel a tudósok ismét megerősítették a történet általános legitimitását és történelmiségét (amelyben a zsidóknak hagyományosan soha nem volt okuk kételkedni).
Mások más okokból bírálták a Purimot – és túlzott nemzeti büszkeséget és önhittséget tulajdonítottak neki. Ezek az állítások azon téves meggyőződésen alapulnak, hogy amikor Eszter és Mordokaj túljártak a népirtó Hámán eszén, akkor inkább ravaszságról és furfangról, mintsem hősiességről tettek tanúbizonyságot. Sajnos az Eszter történetével és a Purim ünneplésével szembeni számos ellenvetés gyakran antiszemita érzelmekhez kötődik. Sőt, sok egyház teljesen elkerüli Eszter könyvét, néha azzal a sántító kifogással, hogy az „Isten” szó nem szerepel Eszter könyvében, és így nem lehet spirituális jelentősége.
„Sokan úgy vélik, hogy a Megillat Eszterben az eseményeket az az egyetlen szereplő rendezi, akit nem neveznek meg a könyvben: maga Isten.”
A Megillat Eszterben sokan mindenekelőtt arra találnak utalást, hogy a színfalak mögött rejtőzve az az egy szereplő tereli a történet eseményeit jó irányba, akit a könyvben nem neveznek meg: vagyis maga Isten. Bár nincs említve, sokan mégis Őt látják a középpontban: úgy az Esztert és Mordokajt érintő eseményekben – mint a zsidó nép megtartásában a történelem valamennyi korszakán át. Eszter könyve arra emlékeztet bennünket, hogy Isten akkor is igazgatja életünk részleteit, amikor a keze nem látható. Jóbhoz hasonlóan mi is azt mondhatjuk: „De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.” (Jób 23:8–10). És talán, Eszterhez hasonlóan, minket is szándékosan juttatott rendkívüli helyzetekbe (ezért a mostani időért), éppen azért, hogy az Ő szeretetének világossága legyünk mások számára.
Beszélgessünk róla!
Te milyen hagyományokat ünnepelsz Purimkor? Beöltözöl és megnézel egy purimi színdarabot? Elolvasod Eszter könyvét? Szívesen meghallgatnánk a válaszaidat ezekre a kérdésekre, és a gondolataidat erről a különlegesen örömteli ünnepről. Küldj nekünk üzenetet, és lépj velünk kapcsolatba. Chag Purim Szameach!
Lábjegyzetek
- Az ebben a szakaszban található összefoglaló kizárólag a Szentíráson alapul, nem pedig a fenti rabbinikus kommentárokon.
- Lásd Christine Hayes átiratát: „24. előadás – Alternatív látomások: Esther, Ruth, and Jonah [December 6, 2006],” Open Yale Courses, hozzáférés: 2017. július 24., Introduction to the Old Testament (Hebrew Bible) (30 másodperc): „A héber ábécében nincs x – ez Ahasvérus, ami Xerxes.”
- Rási kommentárja Eszter könyvéről 3:7, Chabad.org, hozzáférés: 2017. július 24., Eszter – 3. fejezet
- Néhány rabbi vitatta, hogy szabad-e dolgozni Purimkor vagy sem.
- Megilla19a: „Rab Júda azt mondta Sámuel nevében: Ha valaki a Megillát egy olyan kötetből olvassa, amely a többi szent iratot is tartalmazza, nem teljesítette a kötelezettségét”, vagyis azért, mert nem hirdeti eléggé a csodát. [Kivétel: ha nagyjából egyforma hosszúságú szövegrész van hozzácsatolva] E tanítás miatt sok Megilla-másolat készült, némelyiket bonyolult illusztrációkkal díszítették.
- Maimonidész, Misné Tora, ford. Eliyahu Touger, Chabad.org, hozzáférés: 2017. július 24., Megillah v’Chanukah – Második fejezet. „Megilla és Chanuka” 2:15
- Ibid. 2:16
- Mindezek a részletek a Megilla 16a című könyvből származnak.
- Asztali beszélgetés, XXIV.
[1] Az ebben a szakaszban található összefoglaló kizárólag a Szentíráson alapul, nem pedig a fenti rabbinikus kommentárokon.
[2] Lásd Christine Hayes átiratát: „24. előadás – Alternatív látomások: Esther, Ruth, and Jonah [December 6, 2006],” Open Yale Courses, hozzáférés: 2017. július 24., Introduction to the Old Testament (Hebrew Bible) (30 másodperc): „A héber ábécében nincs x – ez Ahasvérus, ami Xerxes.”
[3] Rási kommentárja Eszter könyvéről 3:7, Chabad.org, hozzáférés: 2017. július 24., Eszter – 3. fejezet
[4] Néhány rabbi vitatta, hogy szabad-e vagy sem dolgozni Purimkor.
[5] Megilla 19a: „Rab Júda azt mondta Sámuel nevében: Ha valaki a Megillát egy olyan kötetből olvassa, amely a többi szent iratot is tartalmazza, nem teljesítette a kötelezettségét”, vagyis azért, mert nem hirdeti eléggé a csodát. [Kivétel: ha nagyjából egyforma hosszúságú szövegrész van hozzácsatolva.] E tanítás miatt sok Megilla-másolat készült, némelyiket bonyolult illusztrációkkal díszítették.
[6] Maimonidész, Misné Tora, ford. Eliyahu Touger, Chabad.org, hozzáférés: 2017. július 24., Megillah v’Chanukah – Második fejezet. “Megilla és Chanuka” 2:15
[7] Ibid. 2:16
[8] Mindezek a részletek a Megilla 16a című könyvből származnak.
[9] Asztali beszélgetés, XXIV.
Szerző: Zsidók Jézusért Misszió | 2023.okt.vas | Aktualitás, Cikkek
Mint minden Izraelben és világszerte élő, Jesuában hívő zsidó embert, a Zsidók Jézusért munkatársait is közvetlenül és mélyen érintette az izraeli háború. Elvesztettük szeretteinket, el kellett hagynunk otthonainkat, és aktív katonai szolgálatra hívtak minket. És megtapasztaltuk a világszerte növekvő antiszemitizmus sokkját és fájdalmát. A szívünk nehéz, de a Jesuába vetett hitünk arra kényszerít bennünket, hogy most gyakorlati segítséget és lelki reményt nyújtsunk a közösségeinknek. Nemzetközi szervezetként világszerte sok kérdést kaptunk: „Hogyan segíthetek?” és „Tudtok segíteni abban, hogy megértsem, mi történik?”. Íme a kérdések és a válaszok.
El tudnátok magyarázni egyszerűen, hogy mi történik most Izraelben?
Október 7-én a Hamász, a Gázai övezetet kormányzó terrorszervezet megtámadta Izraelt. A következő napokban a Hamász több ezer rakétát lőtt ki, több mint 1400 izraeli állampolgárt gyilkolt meg, és 240 civilt rabolt el túszként, köztük csecsemőket és gyerekeket. Izrael válaszul hadat üzent a Hamásznak. Miközben a Hamász és Izrael továbbra is konfliktusban áll – a palesztin civilek beszorulnak a harcoló felek közé.
Hogyan érinti a válság a zsidó embereket Izraelen kívül?
Október 7-e a holokauszt óta a legtöbb áldozatot követelő nap volt a zsidó nép számára, melynek híre sokként érte a világ zsidóságát, akik mélységesen osztoztak izraeli testvéreik gyászában. Izraelt azért hozták létre, hogy „biztonságos menedékként” szolgáljon az erőszakos antiszemita megnyilvánulások idején – amelyektől évszázadokon át szenvedtek a zsidó közösségek. A biztonság érzése azonban a mostani brutális mészárlás következtében olyan mértékben megsérült, hogy az szinte felfoghatatlan. Miközben Izrael önvédelemre mozgósította a népét, antiszemita demonstrációk és erőszakhullám tört ki az egész világon, aggodalomba ejtve ezzel a zsidó embereket.
Milyen hatással volt ez a Zsidók Jézusért izraeli munkatársaira?
Mindenkit megviseltek az események Izraelben, beleértve az ottani munkatársainkat is. A Zsidók Jézusért a héber anyanyelvű izraeliek legnagyobb keresztény szervezete az országban. A tömeges katonai mozgósítás során nyolc munkatársunkat vagy munkatársunk családtagját hívták be aktív katonai szolgálatra. Egy Hamász-rakéta eltalálta és lerombolta egyik munkatársunk otthonát, és más munkatársak hosszabb időt töltöttek bombabunkerekben. Jelenleg minden munkatársunk jól van, de nagyon aggódunk azokért, akik még mindig a frontvonalon vannak.
Mit tesztek most Izrael megsegítésére?
50 fős izraeli csapatunk önkéntesek százait mozgósította, és a partnerszervezetek, illetve helyi gyülekezetek mellett szolgálnak. Minden héten 5000, alapvető dolgokat tartalmazó segélycsomagot juttatunk el a katonáknak és a lakóhelyükről ideiglenesen áttelepült zsidó és arab családoknak. Emellett naponta 2000 adag ételt főzünk a tartósan hajléktalanoknak és azoknak, akik a rakétatűz csapdájában rekedve nem tudják ellátni magukat. Emellett segítünk ideiglenes menedéket biztosítani több száz családnak, akiket evakuáltak otthonukból. Az étkezésről és a menedékről való gondoskodás mellett csapatunk létfontosságú érzelmi és lelki támogatást nyújt azoknak, akik gyászolnak és szenvednek a trauma hatásaitól. Ez magában foglalja a jeruzsálemi gyermekek ellátását, a tartósan hajléktalanok gondozását Tel-Avivban, a sebesültek kórházi látogatását, az Újszövetség héber nyelvű példányainak kézbesítését azoknak, akik ezt kérik; valamint bibliaórák és imaórák tartását azon katonák és mások számára, akiknek lelki támogatásra van szükségük.
Hogyan szolgáljátok az Izraelen kívüli zsidó közösségeket?
New Yorkban, Los Angelesben, Londonban, Berlinben, Sydneyben és még több világvárosban adunk szállást az ott rekedt izraeli családoknak; valamint rendezvényeket és támogató csoportokat hozunk létre azok számára, akik a veszteség okozta szívfájdalommal küzdenek. Segítünk mozgósítani a keresztényeket szerte a világon, hogy szolidaritást vállaljanak a zsidó néppel, és harcoljanak az antiszemitizmus ellen.
Hogyan tudnék én is tenni valamit?
Ha zsidó származású vagy, segíthetsz felhívni a figyelmet arra, hogy mi történik Izraelben, és mit tapasztalsz zsidó emberként. Felszólalhatsz az antiszemitizmus ellen. Kereshetsz olyan lehetőségeket, amelyekkel szolidaritást vállalhatsz más zsidó emberekkel ezekben az időkben, és segíthetsz inspirálni és felkészíteni nem zsidó barátaidat arra, hogy támogassák Izraelt és a zsidó népet. Ha Jesuában hívő ember vagy (zsidóként vagy nem zsidóként), gondoskodhatsz arról, hogy a helyi egyházad vagy gyülekezeted megfelelő forrásból tájékozódjon, és kész legyen aktívan segíteni. Bátorítsd a lelkipásztorodat, hogy hívja fel a helyi rabbikat, és ajánlja fel támogatását. Javasold, hogy a gyülekezeted tegyen közzé valamit a weboldalán és a közösségi médiafelületeken, hogy megmutassa támogatását. Szervezz ima-estet Izraelért, és mozgósítsd barátaidat, hogy imádkozzanak és adakozzanak a segélyezési erőfeszítésekre. Esetleg önkéntes munkát vállalhatsz egy helyi zsidó szervezetnél. És mindenképpen keresd meg zsidó barátaidat, fejezd ki törődésedet és támogatásodat – ez sokat számít. Illetve támogathatod azt a fontos munkát, amelyet szervezetünk végez a jelen helyzetben: azzal, hogy az ügynek dedikált adományt adsz.
Ti a palesztinok ellen vagytok?
Nem. Valójában egyaránt nyújtottunk létfontosságú segítséget a palesztinoknak és az izraelieknek. Mélységesen elszomorít bennünket minden ártatlan élet elvesztése. Imádkozunk a valódi béke eléréséért – és mindent megteszünk, amit csak tudunk, hogy kielégítsük a körülöttünk lévő létfontosságú szükségleteket.
A Hamász nem egyszerűen a saját népének felszabadításáért harcol? Nem jogos-e a támadásuk?
A Hamász célja nem az általuk kormányzott nép jóléte, hanem az iszlám vallás erőszakos eszközökkel történő globális terjesztése. A Hamász antiszemita propagandát népszerűsít, és világszerte arra szólítja fel a muszlimokat, hogy öljenek zsidó embereket. Szilárdan hiszünk abban, hogy minden embernek fel kell emelnie a szavát az ilyen nyílt rasszizmus ellen, amely az október 7-i terrortámadásokhoz hasonló erőszakot táplálja. Nem hisszük, hogy a Hamász víziója képviseli az egész palesztin nép törekvéseit. Imádkozunk azért, hogy a gonosztevőkkel szemben igazságot szolgáltassanak, és hogy béke jöjjön létre.
Hogyan állhatok ki Izrael mellett mindannak fényében, amit a hírekben vagy a közösségi médiában hallok?
Azok számára, akik nem élnek a válság kellős közepén, és nem első kézből tapasztalják meg a valódi helyzetet – az Izraelben és Gázában történtekről alkotott perspektívájukat a hírekben vagy a közösségi médiában látott narratívák alakítják. Mindannyiunknak szem előtt kell tartanunk, hogy a médiumok üzleti vállalkozások, és mint ilyenek, gyakran szenzációhajhász és manipulatív retorikát tesznek közzé. A közösségi médiát inkább a vírusszerűen terjedő tartalmak, mintsem a pontosság vagy hitelesség vezérli. Mindenkit arra bátorítunk, hogy végezzen saját kutatásokat, tájékozódjon többféle megbízható forrásból; a hírek és a közösségi média fogyasztása során pedig nagy körültekintéssel járjon el. Missziónk nem foglal állást abban, hogy a világ országai milyen külpolitikát folytatnak. Arra összpontosítunk, hogy továbbítsuk a Jesua üzenetéből fakadó reményt és szeretetet, és hogy minden elérhető eszközzel segítsünk a szenvedőkön.
Miért engedi meg Isten ezt a fajta gonoszságot és szenvedést?
Egy megromlott világban élünk. Ennek nem így kellene lennie – a gyász, a fájdalom és a traumák súlya ezt bizonyítja. De amikor Isten az embernek szabad akaratot adott, az azt jelentette, hogy használhatjuk azt: a szeretet és a gyűlölet gyakorlására egyaránt. De Ő nem szemléli passzív kívülállóként a gonoszságot – sőt, éppen az ellenkezőjét tette. Szembeszállt a gonosszal a Fia, Jézus által – aki azért jött a világba, hogy szenvedésével és halálával véget vessen az igazságtalanság és az elnyomás körforgásának, sőt: magát a halált is legyőzze. Azok, akik ismerik és szeretik Őt, megtapasztalhatják ezt a reményt és a félelemtől való szabadságot még a gonoszság közepette is.
Hogyan látjátok ezt a konfliktust bibliai szempontból?
Ahhoz képest, hogy a zsidó nép a világ népességének mindössze 2 százalékát teszi ki, régóta aránytalanul sok gyűlöletet tapasztal. És ez nem véletlen. A Biblia keretet ad ahhoz, hogy a közelmúlt eseményeit is az Isten és a Sátán közötti ősi konfliktus részeként értelmezzük. Isten a szavát adta, hogy a zsidó nép fenn fog maradni; és a Sátán azzal, hogy a történelem során az embereket a zsidó nép elpusztítására uszítja, azt igyekszik elérni, hogy Isten hazugnak bizonyuljon. Isten ígéretet tett a zsidó népnek: „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1 Mózes 12:3). A Sátán és mindazok, akik az ő gonosz tervéhez csatlakoznak, Isten átka alatt állnak. Ami Izrael földjét illeti, Isten ezt mondta: „Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.” (1 Mózes 17:8). A világmindenség Teremtője mellett állunk, és hiszünk az Ő ígéretében, miszerint Ő mindvégig megőrzi a zsidó népet (Jeremiás 31:35–37; 33:25–26).
A jelenleg zajló események azt jelzik, hogy elérkeztek a „végidők”?
Bár nem tudjuk, hogy Jézus mikor tér vissza, de azt tudjuk, hogy napról napra közelebb kerülünk hozzá. A mi feladatunk egyszerűen az, hogy életünkkel Istent szolgáljuk, amíg ez az idő el nem jön. Már a mostani események előtt is növekedett a globális antiszemitizmus. Miközben egy új korszak bontakozik ki a szemünk előtt Izraelben, illetve a helyi közösségeinkben és a közösségi médiában – várakozással tekintünk az Úrra. Tudjuk, hogy Izrael Istene soha nem hagy el minket, és nem fog cserben hagyni bennünket. Ő vigyáz Izraelre: nem szunnyad és nem alszik. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de van hitünk. Isten hűségesen őrzi népünket, mindvégig megtart bennünket.
Szerző: Zsidók Jézusért Misszió | 2023.okt.sze | Aktualitás, Cikkek
Isten velünk van, még most is.
Izrael válságos időszakában könnyű elveszni a pillanatban. Folyamatosan rettentő hírekkel bombáznak bennünket, szívszorító hívásokat kapunk a barátainktól és a családtagjainktól, és ennek következtében állandó készültségi állapotba kerülünk. Nehéz a pillanat veszélyein túllátni, hogy meglássuk a remény nagyobb képét.
De zsidó emberként nem maradunk források nélkül, amelyekből vigaszt meríthetünk. Népünk már korábban is átélt viszályokat, háborúkat és tragédiákat. Isten mindig velünk volt.
Ezek az igeszakaszok a történelem folyamán mindvégig megtartották népünket.
Az egyik legjobb forrásunk a válság idején a Zsoltárok könyve. A Zsoltárok feljegyzik őseink hitét és bátorságát, akik bátran kiáltottak Istenhez, és elszántan reménykedtek annak ellenére, hogy a világ a legrosszabbat zúdította rájuk. A Zsoltárok és a Szentírás többi része a történelem folyamán mindvégig megtartotta népünket.
Dov Peretz Elkin rabbi, író és előadó elmeséli egy holokausztot túlélő zsidó menekültcsoport történetét. Amikor felkeresték egykori kelet-európai otthonukat, kiderült, hogy falujukat porig égették. Az egykori zsinagógájuk pincéjében találtak néhány megrongálódott, de olvasható szöveget. Bár még sokat kellett utazniuk, és bár a halál jelei vették körül őket, megálltak. Ott, egy gyertya fényénél vigaszt találtak az ősi szavak olvasásában és ismételgetésében.[1]
Imádkozunk, hogy az itt összegyűjtött bibliai szakaszokban ti is megtaláljátok a vigaszt, az értelmet és a reményt.
Szenvedések idejére
Zsoltárok 77:2–4, 8–14
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
Azoknak, akik elvesztették szeretteiket
Zsoltárok 6:7–10
Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.
Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat!
Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.
Azoknak, akik őszintén bevallják, hogy csalódtak Istenben
Zsoltárok 89:47–53
Miért rejtőzöl el oly soká, Uram, miért lángol haragod, mint a tűz?
Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!
Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)
Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?
Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!
Mert gyaláznak ellenségeid, Uram, gyalázzák fölkented lába nyomát.
Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen, ámen
A katonáknak[2]
Zsoltárok 34:5–11
Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.
Védelemért
Zsoltárok 91:1–4
Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
Amikor megmenekülésre van szükségünk
Zsoltárok 121
Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Az Úr szeretetéről Izrael felé
Zsoltárok 130:5–8
Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.
Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.
Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
Identitásunk és elhívásunk
Zsoltárok 105:1, 6–10
Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
Ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.
Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére,
amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:
Istenbe kapaszkodva a káosz közepette
Zsoltárok 27:1–6
Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?
Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.
[1] Rabbi Dov Peretz Elkins, Yom Kippur Readings: Inspiration, Information and Contemplation (Vermont: Jewish Lights, 2010), 103.
[2] Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) sok bátor katonája vesztette már életét Izrael védelmében – legyen áldott az emlékük. Imádkozunk a most harcolók biztonságáért; hiszünk abban, hogy az Úr meg tudja védeni őket. Tisztelgünk a végső áldozat előtt is, amelyet egyesek hivatottak meghozni. És tudjuk, hogy ez a zsoltár nemcsak a fizikai biztonságról szól, hanem az olyan dolgoktól való megszabadulásról is, mint a félelem és a szégyen. Ahogy a zsoltárosok őszinte kiáltásait olvassuk, akik ugyanúgy küzdöttek, mint mi, bízunk az Úrban, hogy védelmet nyújt minden ellenségtől, legyen az fizikai, érzelmi vagy szellemi.
Ebben az imádságban azokra a munkatársainkra is gondolunk, akiket behívtak katonai szolgálatra. Tudjuk, ahogy a zsoltárosok is tudták, hogy nem minden Izraelt védő katona tér haza. De Izrael végső reménye az új világ és az új életre való feltámadás. Az Újszövetség központi állítása, hogy a Messiás győzelmet aratott a halál felett, hogy ez a remény valósággá váljon.
Szerző: Zsidók Jézusért Misszió | 2023.okt.pén | Aktualitás, Cikkek
Izrael az elmúlt évtizedek legsúlyosabb tragédiáját éli át: 2023. október 7. a holokauszt óta a legtragikusabb nap a zsidó emberek számára.[1] És a helyzet a helyszínen, Izraelben percről-percre változik. A meggyilkolt, megsebesített vagy túszul ejtett izraeli férfiak, nők és gyermekek száma megdöbbentő.
Mindannyian, akik nem Izraelben élünk, azt kérdezzük magunktól: Mit tehetünk, hogyan segítsünk? Hogyan adhatjuk Izrael népének tudtára, hogy nincsenek egyedül? Milyen eszköz van a kezünkben, amivel már most változtathatunk a helyzeten?
Íme néhány javaslat:
1. Maradj naprakész
Kövess megbízható hírforrásokat, különösen olyanokat, amelyek első kézből, a helyszínről tudósítanak. Magyar források közül ajánljuk például az izraelinfo.com honlapot, ha beszélsz angolul, ajánljuk a YNetNews.com, a Jerusalem Post, a HaAretz, az Arutz Sheva és a The Times of Israel oldalakat. Mivel ők első kézből, a helyszínről tudósítanak, ezek a legfrissebb információk forrásai.
2. Nyújts támogatást
Nyújts támogatást izraeli barátaidnak. Sokaknak van olyan családtagja, akit közvetlenül érintett a támadás; mások itt ragadtak, és nem tudnak hazatérni. Küldj nekik ételt, szólj egy kedves szót, vagy mondj egy imát. Keresd, hogyan tudnád őket szeretni és szolgálni, bármi is legyen ez. És oszd meg a héber Szentírás szavait, amelyek ősi, mégis aktuális reményt adó üzeneteket tartalmaznak népünk számára.
3. Tájékoztass másokat az ismerettségi köreidből
Ha zsidó vagy, használd a saját hangodat arra, hogy felhívd a figyelmet barátaid, munkatársaid és szomszédaid körében mind arra, ami Izraelben történik, mind arra, amit máshol élő zsidó emberként tapasztalsz. Ez mindannyiunkat érint. Akár beszélgetés útján, akár hiteles információk megosztásával a közösségi médiában (lásd az első pontot), tájékoztasd a környezetedben lévőket.
Ha keresztény vagy, győződj meg róla, hogy a helyi gyülekezeted és/vagy házi csoportod tájékozott, és felkészült a segítségnyújtásra.
Bátorítsd a lelkipásztorodat, hogy ajánljon fel támogatást helyi zsidó szervezetek számára.
Javasold, hogy a gyülekezeted tegyen közzé valamit a weboldalán és a közösségi médiafelületeken, hogy kifejezezze a zsidó néppel való együttérzését. Mozgósítsa barátait, hogy imádkozzanak, és adakozzanak a segélyezési erőfeszítésekre. Továbbá, mindenképpen tudasd zsidó barátaiddal, hogy az Izrael elleni támadás számodra is személyes ügy, és hogy együtt gyászolsz velük.
4. Keresd a nyilvános kiállás lehetőségeit
Elszigetelő lehet, ha egyedül nézzük vagy olvassuk a híreket otthonunkban. Nézz utána az interneten, hogy milyen helyi virrasztások és közösségi szolidaritási akciók vannak Izrael és a zsidó nép mellett. Találd meg a módját, hogy kiállj a közösségeddel együtt, és mutasd ki támogatásodat a zsidó népnek Izraelben és szerte a világon.
5. Imádkozz!
Még ha több száz vagy ezer kilométerre is vagyunk, nem vagyunk tehetetlenek. Az ima nagyon fontos módja a segítségnyújtásnak. Akár zsidó vagy, akár keresztény, akár mindkettő, biztos lehetsz benne, hogy Isten meghallgatja az imákat, amelyeket az Ő trónjához viszel. Íme néhány dolog, amiért imádkozhatsz:
- Imádkozzatok a túszul ejtett emberek biztonságáért.
- Imádkozzatok az Izraeli Védelmi Erők (IDF) katonáiért Gázában és északon, akik a Hamász és a Hezbollah terroristáit üldözik.
- Imádkozzatok azok gyógyulásáért, akiket a rakétatűz és a terroristák személyes támadásai sebesítettek meg.
- Imádkozzatok Gázáért és annak a Hamász befolyása alóli felszabadításáért.
- Imádkozzatok nyugalomért és békéért az ártatlan civilekért, akik rettenetes félelemben élnek.
- Imádkozzatok azokért, akiknek otthonát a bombák lerombolták.
- Imádkozzatok minden zsidó ember biztonságáért és védelméért világszerte.
- Imádkozzatok reményért Izrael számára, hogy tekintetüket a megmentő Isten felé fordítsák.
Adakozz!
Adományok küldésével már most is segíthetsz nekünk a segélyezési munkálatokban. Tel Avivban lévő csapatunk átalakította szolgálati központunkat egy válságkezelő intézménnyé, ahol élelmiszert, tisztálkodási szereket, orvosi felszereléseket és egyebeket biztosítunk a rászorulóknak. Felállítottunk egy gyász- és imahelyet is. Helyszíni csapatunk gondozási csomagokat is szállít az izraeli katonáknak, amelyekben zokniktól és alsóneműtől kezdve kabátokon és elemeken át minden megtalálható. Itt a lehetőség, hogy egy igazán gyakorlatias módon is támogasd a távolból a rászorulókat.
Itt tudsz adakozni: https://zsidokjezusert.org/tamogatas/
Közleménybe kérjük tüntesd fel: IZRAEL
_______________
Lábjegyzetek
- JTA, https://www.timesofisrael.com/was-hamass-attack-on-saturday-the-bloodiest-day-for-jews-since-the-holocaust, The Times of Israel, 2023. október 9.
[1] JTA, https://www.timesofisrael.com/was-hamass-attack-on-saturday-the-bloodiest-day-for-jews-since-the-holocaust, The Times of Israel, 2023. október 9.
Szerző: Zsidók Jézusért Misszió | 2023.márc.sze | Cikkek
A Purim egy örömteli ünnep a zsidóság életében – amelyet úgy ülünk meg, hogy maskarába bújunk, eszünk, iszunk és vigadunk (egészen addig, amíg az említett jelmezek nem válnak túl kényelmetlenné).
Természetesen egyetlen Purim ünnepről sem hiányozhat az Eszter-történet hagyományos felolvasása.
„Habár maga a könyv is Eszterről kapta a nevét, gyakran alábecsülik, figyelmen kívül hagyják Eszter szerepét.”
Ironikus, hogy habár maga a könyv Eszterről (akinek eredetileg Hadassza a neve) kapta a címét, gyakran alábecsülik, figyelmen kívül hagyják Eszter szerepét. Ehelyett a jót és a rosszat, Mordechájt és Hámánt állítják szembe egymással; és Esztert úgy kezelik, mint egy aranyos zsidó pompomlányt, aki a partvonalon kívül szurkol.
Azonban ha nem Esztert helyezzük a középpontba – a „rivaldafénybe” –, akkor alábecsüljük a történet súlyát is.
Eszter a Tanakh kevés számú női hőseinek egyike. Eszter könyvét olvasva látjuk, hogy története korántsem olyan tetszetős, mint az orcája. Hősnőnk rögös életútjával sokan tudnak azonosulni – kiváltképp, akiknek úgyszintén sok megpróbáltatás jutott az életben.
Íme néhány nehézség, amelyen Eszter keresztülment.
1. Száműzetésben élt
A babiloni fogságnak köszönhetően Eszter a zsidó nép számos tagjával együtt élt szétszórva Perzsia területén. Habár a hazájukba való visszatérésre már lehetőség nyílt, sok zsidó döntött úgy, hogy a száműzetés földjén marad ahelyett, hogy visszatérjen a háború dúlta Jeruzsálembe.
2. Árva volt
Az Írások alapján Eszternek már nem éltek a szülei. Édesanyját és apját már születésekor elvesztette, és egy idősebb unokatestvére, Mordecháj nevelte fel (Eszter 2:7)
3. Fogságba esett
A perzsa király, Xerxész (más néven Ahasvérus) elégedetlen volt engedetlen feleségével, és kereste, hogy kit állítson a helyére. Így rendeletet hozott, hogy a térségben minden alkalmas szüzet gyűjtsenek össze a számára.
Miután kihirdették a király rendeletét, a sok fiatal nő között Esztert is bevitték a király palotájába, a susáni fellegvárba, és Hégájra bízták, aki a nőkre felügyelt (Eszter 2:8).
A Szentírásban azt olvassuk, hogy Eszter egy kivételesen szép fiatal nő volt. A szövegből az is nyilvánvaló, hogy Eszternek nem sok beleszólása volt a dolgok alakulásába. Valószínűleg nem nyújtott be önéletrajzot, és nem emelte fel izgatottan a kezét, hogy önként jelentkezzen a hárembe. Fiatal volt és csinos, így hát elvitték.
4. Megerőszakolták
Ez a részlet általában sokkolja az embereket, még azokat is, akik elolvasták az egész Megillát az éves purimi ünnepség részeként. De az Írásokban világosan le van írva, hogy mi történt.
„S mikor egy-egy lányra került a sor, hogy bemenjen Ahasvérus királyhoz azután, hogy letelt neki az őt megillető tizenkét hónap – mert így telnek a szépítkezés napjai: hat hónapig mirhaolajjal és hat hónapig illatszerekkel és szépítőszerekkel –, bemehet a lány a királyhoz, és mindaz, amit kér, hogy elkísérje őt az asszonyok házából a király palotájába, megadatik neki. Este bemegy és reggel visszatér egy másik asszonyok házába, Sáásgáznak, a király udvari tisztjének, az ágyasok őrének felügyelete alá. Nem mehet be többé a királyhoz csak akkor, ha őt a király kívánja és név szerint hívatja.” (Eszter 2:12–14)
A szüzek, akiket a körülbelül 40 éves királyhoz kísértek, valóban fiatalok voltak. Egyesével kísérték őket a királyhoz, hogy a király velük töltse az éjszakát. Ezt követően nem tértek vissza a többi szűzhöz, hanem ehelyett a király többi ágyasához (eufemisztikus kifejezés a „feleség-státusz” nélküli szexrabszolgákra) vitték őket. Soha többé nem lehetett férjük ezeknek a lányoknak, és soha többet nem látták a királyt, hacsak különlegesen le nem nyűgözték őt. Röviden, a király a „szalon minden modelljével” tett egy vásárlás előtti „próbakört”, és végül Esztert „vásárolta meg”, hogy helyettesítse korábbi királynéját.
5. Eszter az életét kockáztatta
Amikor Mordecháj megtudta Hámánnak, a király tanácsadójának a tervét a zsidó nép kiirtásáról, Eszter az események közepére került. Mordecháj üzenetet küldött a királynénak, hogy álljon a király elé, és kérjen kegyelmet a zsidó nép számára. Ez nem volt annyira egyszerű és könnyű, mint ahogyan hangzik. Eszter tudta, hogy mindenkire halál vár, aki a király hívása nélkül lép a színe elé – kivéve, ha jókedvében találja az uralkodót, aki kegyesen kinyújtja felé a jogarát. Olyan tettre kérte Mordecháj Esztert, ami könnyen válhatott volna élete utolsó cselekedetévé.
„Ekkor Mordecháj azt üzente vissza Eszternek: ne áltasd magad azzal, hogy te, a királyi palotában, megmenekülhetsz. Mert ha te most néma maradsz, máshonnan támad majd a zsidók számára menekvés, de te és családod elpusztul! Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királyi méltóságra?!” (Eszter 4:13–14)
Eszter, Mordecháj és a zsidó nép pedig böjtölt és imádkozott, mielőtt Eszter a király elé járult volna.
Istennek hála, a király kinyújtotta Eszter felé a jogarát. Meghallgatta a történetét, és garantálta a királyné minden kérésének a teljesítését.
Isten Mordechájon és Eszteren keresztül megmentette az Ő népét.
Eszter nem pompomlány volt, sem pedig pusztán Mordecháj segédje.
Eszter nem pompomlány volt, sem pedig pusztán Mordecháj segédje. Ha egy pillanatra Eszterre mint egyénre koncentrálunk, és rátekintünk azokra a nagyon is valós és szörnyű dolgokra, amelyeket az Isten embereként elszenvedett, akkor láthatjuk meg igazán jellemét és bátorságát – valamint Isten megváltó szeretetét, amely az emberek bűnei ellenére is munkálkodik.
Az Örökkévaló egy nőt választott, akitől mindent elvettek – a szüleit, a szabadságát és az ártatlanságát –, és mindenért kárpótolta őt. Olyan embert állított a szolgálatába, aki a neméből, származásából, és helyzetéből adódóan gyenge volt és jelentéktelen, akiről tudomást sem vesznek. Ezt a láthatatlan mellékszereplőt formálta kulcsfontosságú és félelmetes hősnővé.
Eszter története arra emlékeztet bennünket, hogy Isten képes új életet, megváltást és szabadságot adni még akkor is, amikor ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
„Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás 43:19)
