Valahonnan Ukrajnából Anatoli Emma jelenti

Valahonnan Ukrajnából Anatoli Emma jelenti: „Katonai egyenruhában érkeztem egy ukrajnai kisvárosba. Azért voltam ott, hogy meglátogassam az orosz invázió óta tartó háborúban nemrég elhunyt katonák és tisztek családjait. Ez a város valaha teljesen zsidó volt. Amikor tehát minden találkozót befejeztem, megkérdeztem a helyieket, hogy nem ismernek-e véletlenül zsidó embereket. Azt mondták, hogy három zsidó család maradt, és felajánlották, hogy elvisznek hozzájuk. Örömmel beleegyeztem, és így találkoztam egy idős házaspárral: Rudolffal és Nadjával. Beszélgettünk az életről és a hitről. Nagyon meglepődtek, hogy katonai egyenruhában látnak, és mélyen meghatódtak, hogy megkérdeztem, vannak-e zsidó emberek a városban, akiket meglátogathatnék. Ők 94 évesek, és nincs gyermekük. Senki sem látogatja őket. Beszélgetésünk után meghívtam őket, hogy térjenek meg, és fogadják be Jézust az életükbe. Rudolf nem volt még kész erre, Nádja viszont azt mondta, hogy szeretné befogadni Jesuát. Egész életében hálás volt Istennek, hogy túlélte a gettót, és utána még kapott egy hosszú életet. A végén mindketten sírtak, megöleltek és megcsókoltak”.

Kérlek, imádkozzatok továbbra is az ukrajnai misszionáriusainkért, akik ezekben a nehéz és veszélyes időkben is az emberek elérésén fáradoznak. Vannak olyan munkatársaink is, akik eredetileg Ukrajnából származnak, de jelenleg más országban szolgálnak. Ezeknek a munkatársaknak vannak olyan családtagjaik, akik ott maradtak Ukrajnában és veszélyben vannak. Kérjük, imádkozzatok értük is.

A neveket megváltoztattuk.

Anatoli Emma

Segítettél megváltoztatni Sára életét!

„Kérlek, segíts, hogy egyenes útra térjek Jézus nevében.” 

Sok testvérünk imáira válasz a tel-avivi menedékház, ahol szolgálatot végezhetünk a drogfüggőségből és prostitúcióból szabadulni akaró nők felé. Örömmel jelenthetjük, hogy több lakó is hitet vallott a Messiás Jesuában, köztük Sára is.

Sára 2022 elején érkezett a házba, és gyönyörű átalakulást láttunk az életében! A reggeli áhítataink során (ami a házban a napi rutin része) megnyílt előttünk, és elkezdett hangosan imádkozni – ami másokat is arra bátorított, hogy megnyíljanak és ugyanezt tegyék. A Mekomi csapatunk (akik Tel-Aviv utcáin élő emberekkel foglalkoznak) figyelemmel kísérhette, ahogy Sára elkezdett a hitéből erőt meríteni, amikor szorongott vagy félt, és a munkatársakhoz fordult tanácsért és imáért. Egy helyi gyülekezet összejöveteleibe is becsatlakozott.

Nemrégiben Sára így imádkozott: „Atyám, loptam, hazudtam és prostitúciót követtem el. Drogot árultam, és elárultam másokat. Kérlek, segíts, hogy egyenes útra térjek Jézus nevében.” Alázatos, őszinte vallomása annyira nyers és valóságos volt! A teremben mindenkit meghatott a sebezhetősége és bátorsága. Sára egyértelműen elkötelezte szívét és elméjét a Messiás Jesua követésére és szolgálatára, nemrég pedig bemerítkezésre is jelentkezett. Kérlek, imádkozzatok velünk együtt, hogy Sára hite továbbra is fényesen ragyogjon ebben az időszakban, amikor a tanítványság útjára lép munkatársaink segítségével.

Ki az a sámás?

Ki az a sámás?

A „sámás” héber szó, amely szolgát jelent. A zsidó közösségben a sámás – askenázi verzióban a „samesz” – általában a gondnokot jelenti: azt a személyt, aki a zsinagóga létesítményeit kezeli, és a dolgok zökkenőmentes működését biztosítja. A középkorban a kifejezés egy tekintélyesebb pozícióra utalt. A sámás segített az ima és az istentiszteletek vezetésében, sőt a zsidó közösség vezetőségének ítéleteit is végrehajtotta és érvényre juttatta.

A sámás a hanukia kilencedik gyertyájára is utal; a hanukia az a gyertyatartó, amelyet a Hanuka nyolc estéjén (2022-ben december 18-tól 25-ig) használunk az ünneplés központi elemeként. A sámás az első gyertya, amelyet a nyolcnapos ünnep alatt minden este meggyújtunk, és ezzel gyújtjuk meg az összes többi gyertyát.

A sámás tehát több mint gyertya: ez a szolgáló fény, amely által a Hanuka összes többi gyertyája fényt kap. Emiatt a sámás szellemi jelentést is hordoz, és elgondolkodtat fényének szépségéről és rendeltetésének értelméről. Ez a jelentés az egyszerű gyertyán túl egy kivételes, rendkívüli személyre is rámutat.

A sámás általában különleges helyet foglal el a kandeláberen. Néhány hanukián kissé a többi gyertya fölé emelik. Másokon a nyolcas sor alatt helyezkedik el, amit én jobban kedvelek. Végül is a szolga – pozícióját tekintve – alárendelt szerepben van. És ezen a ponton válhatnak a dolgok érdekessé.

Ahogyan a zsinagógában egy időben a sámásnak kiemelkedőbb szerepet szántak, úgy a hanukai sámásnak is nagyobb spirituális jelentőséget tulajdoníthatunk – ami még mélyebbé válik, ha figyelembe vesszük a Hanuka és a Karácsony közötti kapcsolatot.
A szolgák sok kultúrában alacsony vagy megalázó helyet foglalnak el. Isten azonban nagyra értékeli a szolga szerepét – különösen egy bizonyos Szolgáét. A Szentírás feltárja az „Úr szolgájának” a jelentőségét és kiemelkedő szerepét. A sámás képe közvetlenül erre a bibliai felfogásra mutat rá.

Ki ez a sámás; ki az „Úr szolgája”?

Először is, az „Úr szolgája” egy különleges megnevezés, amely az Istennel való egyedülálló kapcsolatra utal. Isten olyan embereket illet „az én szolgám” címmel, mint Jób, Ábrahám, Mózes, Józsué és Dávid. Ez a titulus egy bizonyos bensőséges kapcsolatra utal, amelyet Isten ezekkel az emberekkel ápolt, valamint egy különleges hivatásra, egy Tőle kapott megbízásra. A mai kultúrában nem túl gyakran gondolunk úgy a szolga szerepére, mint egy olyan pozícióra, amelyre vágyunk – de a bibliai időkben „az Úr szolgájának” lenni nagy megtiszteltetés és magas hivatás volt.

Másodszor, Isten az „Úr szolgája” kifejezést Izrael nemzetére használja: számos alkalommal utalva rájuk úgy, mint „Jákob, az én szolgám” vagy „Izrael, az én szolgám”. Ez nem jelenti azt, hogy minden zsidó embernek ugyanolyan bensőséges kapcsolata volt Istennel, mint amilyet Ábrahám, Mózes vagy Dávid élvezett. Azt jelenti, hogy Izrael választott nép volt; Isten kiválasztotta Izraelt mint népet, amelyen keresztül megvalósítja céljait – függetlenül attól, hogy a nemzet egyes tagjai hogyan viszonyultak az Úrhoz.
Az, hogy Izrael választott nép és Isten szolgája volt – és még mindig az –, nem jelentett garanciát arra, hogy Izrael minden tagja szolgálni fogja Őt, sem arra, hogy mindannyian személyes kapcsolatban lesznek Vele. Ezt különösen fontos megértenie a keresztyéneknek, amikor ma a zsidó népre gondolunk, és arra, hogy minden egyes embernek továbbra is szüksége van Istenre és az Ő megváltására.

Harmadszor, a „szolga” kifejezést a Szentírás prófétai értelemben használja az eljövendő Messiásra. Például, amikor a zsoltáros a 89. zsoltárban „szolgám, Dávid” kifejezést használja, nem magáról Dávidról beszél, mivel a zsoltár annak halála után íródott, hanem Dávid nagyobbik Fiáról, akinek Isten megígérte, hogy örökké Izrael trónján fog ülni. Dávidnak ez a megemlítése nem más, mint közvetlen utalás a Messiásra, aki eljön. Ugyanígy Ézsaiás nemcsak Isten szolgájáról, Izraelről, hanem Izrael nagyobbik fiáról, a Messiásról is beszél.

Az ígéret

Isten ezen a „szolgán” keresztül ígérte meg, hogy feltámasztja Jákob törzseit, és helyreállítja Izrael megőrzöttjeit (egyes fordítások szerint „választottjait”); a pogányok világosságává teszi (a szolgát), hogy eljusson szabadítása a föld határáig (Ézsaiás 49:6). Ez valóban nagy feladat. A mi hanukiánk sámása pedig emlékeztet bennünket erre, a Messiásra vonatkozó ígéretre. Ő lesz a nemzetek világossága és Isten szabadítása (héberül „jesuá”) minden nép számára.

Nekünk, zsidó embereknek hagyományosan az a feladatunk, hogy a hanukiát jól láthatóan helyezzük el otthonaink ablakaiban, hogy a fény mindenki számára láthatóvá váljon, a Messiás eljövetelébe vetett folyamatos hitünk jeleként. Ezért olyan jelentős az evangéliumi beszámolókban, hogy az Úr angyala arra utasította Józsefet, hogy nevezze el a gyermeket Jézusnak vagy Jesuának, ami azt jelenti: „Isten megment” (Máté 1:21). Ezért kiáltott fel Simeon, amikor először látta a kis Jézust, hogy Ő valóban

„világosság a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izráelnek”

(Lukács 2:32).

Jézus a szolga, aki megaláztatott azért, hogy felemeltessék mindenki láttára. Ő az, akin keresztül Isten világossága meggyullad a világon oly sok ember szívében. Jézus Isten Sámása, és mivel Ő az, mi is azok vagyunk. Jesua azt mondta tanítványainak:

„Ti vagytok a világ világossága”

(Máté 5:14).

Mit gondolsz, mit jelent ez számunkra, akik követni akarjuk Őt?

Pál apostol megértette ezt a nagy igazságot. A pogányok apostolaként való elhívását Ézsaiás próféciájának közvetlen beteljesedéseként magyarázta: „Mert így parancsolta meg nekünk az Úr:

„Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.”

(ApCsel 13:47).

Milyen elképesztő, hogy Pál az egész szolgálatát úgy tekinti, mint ami része az Ézsaiás 49-ben olvasható próféciák beteljesedésének – pedig itt pontosan így érti. Pál azt mondja:

„Én is sámás vagyok!”. Elég bátrak vagyunk, hogy mi is kijelentsük ezt magunkról?

Hihetetlen inspirációt merítek abból, ahogyan az apostol alkalmazza ezt a szentírási részt. Közvetlen utalást látok benne a Jézusért végzett zsidó szolgálatunkra. Mi is Isten sámásai vagyunk.

Legyünk fény!

Arra hívjuk az embereket, hogy az Ő Szolgájába, Jézusba vetett hit által béküljenek meg Istennel. Van magasabb rendű hivatás az életben? Szerintem nincs. De az egészben az a csoda, hogy ha megismered Jézust, Ő meghív, hogy te is az Ő sámásává válj. Nem tudhatom, hogy milyen időszakot élsz épp, mit tartogat számodra az életed; hová utazol, kivel beszélgetsz, és hogyan töltöd majd a 2022-es év utolsó hónapját. Azonban nekem úgy tűnik, hogy ha megértjük ennek a különleges időszaknak az értelmét, akkor kétségtelenül megértjük a magunk különleges szerepét ebben a szent korszakban. Mi vagyunk a világ világossága. Mi is arra vagyunk hivatottak, hogy Isten sámásai legyünk.

David Brickner | 2012 November 30.

Ez a tartalom egy korábbi Zsidók Jézusért cikkből származik.

Mikor született Jézus valójában?

Mikor született Jézus valójában?

A karácsonytól elég morcos tudok lenni. De nem azért, amiért más zsidó társaim, akik szerint a karácsony csak egy tündérmese. Akkor miért vagyok morcos? Nos, mert a zsidó történelem leginkább várt eseménye – a Messiás eljövetele – felismerhetetlenül ki lett üresítve és el lett torzítva.

Zsidó vagyok, Jesua (Jézus) követője, mégis régóta problémám van a karácsonnyal. Egyébként odavagyok a meghitt hangulatért, s mindazért, ami erről az időszakról az emberek többségének eszébe jut: a csillogó fények, a forrócsokis bögrék, a nyugodt havas tájak s az ünnepi dallamok. Tavaly még puncsot is megpróbáltam készíteni!

Sok amerikai zsidóhoz hasonlóan, én is belenőttem a karácsonyi hagyományokba. Ám ahogy idősödtem, egyre kevésbé éreztem a meghittséget, és egyre nyugtalanítóbb érzéseim támadtak az ünneppel kapcsolatban.

 

A karácsony a mai formájában egy hibrid ünnep.

 

Sokszor hallom azt a közhelyet, hogy „Jézus az ünnep főhőse”, de tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű dolog. Az évnek e szaka már Jézus születése előtt hosszú idővel sok hasonló ünneppel volt megjelölve – csakhogy azok az ünnepek a római kor téli napfordulójáról, a szaturnáliáról szóltak. Amit ma látunk karácsonykor, az egyszerűen egy keverék ünnep, mely a negyedik században keletkezett. Idén ezt már nem tudtam elfogadni. Meg kellett tudnom, hogy Jesua mikor is született tulajdonképpen, s talán közben rátalálhatok egy olyan új tradícióra, melyet érdemes követni.

Honnan ered a december 25-e?

Korai hagyományok szerint Jesua tavasszal született. A legrégebbi írott feljegyzésben azt találjuk, hogy Jesua „194 évvel, 1 hónappal, és 13 nappal” született Commodus császár halála előtt, amely nap november 18-a lenne.[1] Egyes történészek egy zsidó hagyományra hivatkozva ragaszkodtak ahhoz, hogy a helyes dátum december 25., mivel zsidó bölcseink úgy hitték, hogy a „caddikim” – az igaz emberek – a születésnapjukon halnak meg.[2] Ezt a hagyományt a keresztyének félreértésből úgy vették át, hogy a nagy emberek ugyanazon a napon fognak meghalni, melyen megfogantak. Logikájukból kiindulva, ha Jesua március 25-én halt meg, ahogy sokan hitték, akkor biztosan azon a napon is fogant meg, s ezért kilenc teljes hónappal azután születhetett, azaz december 25-én (mert a várandósság hossza mindig „pontosan kiszámítható” ugyebár).

 

Kezdetnek nem volt rossz az interneten rákeresni Jesua születésnapjára, de rá kellett döbbennem, hogy sok feltételezés elavult módszereken alapul. Nekem sokkal tudományosabb bizonyítékra volt szükségem. Hirtelen eszembe jutott: a bölcsek egy csillagot követtek kelet felől, hogy megtalálják az újszülött Messiást[3], s ha annak a bizonyos csillagnak a megjelenése lokalizálható lenne az időben, akkor akár meg is lehetne állapítani Jesua születésének pontos dátumát.

Zsidó utalások a Messiás csillagára

Mint számomra kiderült, a „karácsonyi csillag” a valaha volt leginkább zsidó dolog. Egy csillag feltűnésével társították évezredeken keresztül a Messiás eljövetelét:

„Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből” (4 Mózes/Bemidbar 24:17).

E szavakkal Bálám, a pogány jövendőmondó prófétált Izraellel kapcsolatban, amikor a pusztában volt a táborhelyünk. Ez volt az az esemény, melyet követően bölcseink úgy kezdtek vélekedni, hogy a Messiás eljövetelét egy csillag megjelenése fogja jelölni.[4] Akiva rabbi például a „Bar Kohba” nevet adta egy Simon ben Kosziba nevű lázadó katonai vezetőnek, majd kikiáltotta őt a Messiásnak. „Akiva rabbi volt az, aki Simon bar Kohbára vonatkoztatta a híres messiási igét: »Csillag származik Jákóbból.« … Így kapta hát e katona a Kohba nevet, melynek jelentése csillag.”[5]

 

A csillag a Tóra magyarázója.

 

Ezen elvárások még a holt-tengeri tekercsekben is helyet kaptak: „A csillag a Tóra magyarázója … ahogy az meg van írva: »Egy csillag jött Jákóbból, egy pálca emelkedett fel Izraelből.«.”[6] Hasonló gondolatokat említ Philón[7], a Pesitta[8], a Targum Neofiti[9], a Targum Onkelosz[10], a Targum Pszeudo-Jonatán[11] és a Töredékes Targum[12]. Júda és Lévi bizonyságtételei is tartalmaznak ilyen nézeteket a Tizenkét Pátriárka Testamentumában.[13]

Talán a legbámulatosabb utalás e jelenségre a poszt-rabbinikus[14] midrásban, a Hágádá HaMashiachban található:

„Bölcseink nevében azt tanítjuk, hogy … egy csillag fog feljönni keleten. Ez a Messiás csillaga…”

E forrás tartalmazza a megjelenő csillag egyik legbámulatosabb leírását:

„Egy csillag fog megjelenni kelet felől, dárdához hasonló tüzes pálcával a tetején. A pogányok ezt fogják mondani: »a csillag a mienk«, de ez nem így van; ugyanis a csillag Izraelé, ahogy a Tóra megjövendöli: »Egy csillag fog származni Jákobtól… «.”[15], [16]

Modern elméletek

A megprófétált csillag tehát jól ismert volt, a történelem során utaltak rá zsidó források, s kötődik a zsidó Messiáshoz. De létezik bármily tudományos forrás, mely igazolja, hogy egy ilyen csillag abban az időtartományban jelent meg, amikor Jesua megszületett? Nos ez az, amit meg kellett tudnom.

Visszatértem hát kutatásomhoz, s rábukkantam Dr. Colin Nicholl egy videójára, aki a felvételen saját kutatását mutatja be az Oxfordi Egyetemen. Azt gondoltam, hogy én  esem túlzásba ezzel a kutatással, de Dr. Nicholl, aki eredetileg teológus, egy egész évtizedet szentelt az életéből az asztronómia tanulmányozására. Így bukkant rá a csillagra vonatkozó információra. Miután elolvastam a könyvét, arra jutottam, hogy Dr. Nicholl szerint az a csillag, amely a bölcseket Betlehembe elvezette, tulajdonképpen egy üstökös volt (a „csillag” bibliai leírása alapján). Úgy éreztem, hogy e gondolat megegyezik a rabbik által adott, messiási csillagra vonatkozó leírással, melynek „dárdához hasonló pálcája” volt. Dr. Nicholl állítja, hogy az üstökös akkor jelent meg – dokumentált adatok szerint –, amikor i. e. 6-ban, szeptember 15-én (tisri hónap 1-én, 3756-ban) a Szűz csillagkép a Nappal és a Holddal együttállásban volt. Számításai szerint október 20-án, időszámításunk előtt 6-ban (chesván hónap 5-én vagy 6-án, 3756-ban) ez az üstökös „megszületett” a Szűz csillagképből – és hasonlóképpen, Jézus is ekkor született.[17]

Dr. Nicholl még kedvesen reagált is arra a hosszú e-mailemre, melyet könyvének elolvasását követően írtam neki. Rengeteg kérdésem volt – különösen azután, hogy a témával kapcsolatban egyéb elméleteket is

olvastam.

Minden bibliakutató egyetért abban, hogy Heródes még élt, s ő uralkodott Jézus születésének az időszakában.

 

Kutatásom során elolvastam Dr. Michael Heiser Reversing Hermon c. könyvét is. A könyv 4. fejezetében Heiser kifejti a betlehemi csillaggal kapcsolatos elméletét. Úgy véli, hogy a csillag a Jupiter és egy Regulus nevű csillag együttállása volt – egyike egy együttállás-sorozatnak, amelyek időszámításunk előtt 3-ban fordultak elő, s egyikük szeptember 11-én (tisri hónap 1-én, 3759-ben). Heiser szerint ez a nap Jesua igazi születésnapja.[18] Nézete egy asztronómiai szoftveren és saját számításain alapul, amelyek szerint Heródes király valójában időszámításunk előtt 1-ben, s nem időszámításunk előtt 4-ben halt meg; szembe menve így a tudomány jelenleg elfogadott álláspontjával. Habár halála időpontját illetően nincs közös álláspont, mégis minden bibliakutató egyetért abban, hogy Heródes még élt, s ő uralkodott Jézus születésének az idején.

Bár mindkét tudós kutatása izgalmas, elméleteik mégsem meggyőzőek – hacsak nem ismerjük a kirakós még egy darabját, a Szűz jelét.

A Szűz jele

A János által a Jelenések könyvének 12. részében leírt égboltot számos bibliai teológus a Messiás születésének idejére vonatkoztatja:

„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott.” (Jelenések könyve 12:1–2).

 

Nem pusztán nehezen érthető szimbolikus ábrázolásról van itt szó, hanem a csillagképek akkori elrendeződéséről is – ami kétszer is előfordult időszámításunk előtt 7 és 1 között – tehát abban az időtartományban, melyben a történelmi személy, Jesua megszületett. Az asszony, akire János utalhat, a Szűz csillagkép. Ahogy Ernest Martin meteorológus és bibliakutató írja: „Az a szó (»jel«), amit a Jelenések könyvének szerzője az égbolt ilyen elrendezésének leírására használ, ugyanaz a szó, melyet az ókorban élő emberek az állatövi csillagképek jelölésére használtak.”.[19]

Csillagászati szoftverszámításaira alapozva Martin az égi jelenséget i. e. 3. szeptember 11-re teszi (tisri hónap 1-je, 3759-ben). A program valóban azt bizonyítja, hogy akkor a Nap a Szűz csillagkép közepében jelent meg, beburkolva őt, miközben a Hold a lába alatt volt. „Időszámításunk előtt 3-ban e két égi jelenség hozzávetőleg másfél órán keresztül tökéletes együttállásban volt … a szeptember 11-i alkonyati időszakban e kapcsolat közöttük körülbelül délután 6:15-kor kezdődött (naplemente), s eltartott körülbelül 7:45-ig (holdnyugta). Ez volt az egyetlen olyan nap az egész esztendőben, amikor a Jelenések könyvének 12. részében ábrázolt csillagászati jelenség megtörténhetett.”[20]

Heiser és Martin egyetért az i. e. 3. szeptember 11-i dátumot illetően. Dr. Nicholl azonban rendkívül meggyőző azt illetően, hogy Heródes időszámításunk előtt 4-ben halt meg, s hogy a legújabb csillagászati szoftver bizonyítja, hogy az időszámításunk előtt 7-től 1-ig terjedő időtartományban (Jesua születésének valószínűsíthető évei) „a Jelenések könyvének 12:1 verse kizárólag az i. e. 6. szeptember 15-vel egyeztethető össze”.[21] Azt állítja, hogy i. e. 3-ban a Hold nem volt pontosan a Szűz csillagkép lábai alatt, s csak i. e. 6-ban fordult elő a megfelelő együttállás.

 

A Messiás érkezése Ros Hásánára esett.

 

E két elmélet – amelyek a csillagászat és a történelem tudományán alapulnak – Jézus születését egymástól néhány évre teszi, ám egymástól csak néhány hétre a naptárban. Feltűnt nekem, hogy Martin és Nicholl abban egyetértenek, hogy az égi jel, amely beharangozta a Messiás érkezését, Ros Hásánára esett.

Konklúzió

Végül is nem tudtam meghatározni Jesua születésének pontos napját. Még mindig övezi némi rejtély a Messiás születési dátumát, s ennek talán így is kell lennie.

Amit viszont biztosan tudok: Jesua Betlehem városában született zsidó szülők gyermekeként. Az őszi ünnepek időszakában született, s a Ros Hásánákor bekövetkező érkezését hírül adta az égbolt.

Ez megtörtént esemény, nem pedig egy mítosz; s nem egy furcsa betlehemes díszlet adott otthont neki, mely valakinek az előkertjében kapott helyet csillogó fényekkel beragyogva. Dean Martin „Let It Snow!” című dala sem csendült fel a rádióban. Jesua Izrael országának közepén született, egy valószínűleg kellemesen meleg éjszakán. Egy tizenéves zsidó leánynál beindultak a szülési fájdalmak; a leányt éppen háziállatok vettek körül; s talán valahol egy faluban egy sófár hangja is hallatszott, amely hírül adta a király közeledtét az alatt az újhold alatt, mely a Szűz csillagkép lábainál jelent meg.

Ez volt hát végre az a hiányzó rész, melyet kerestem. A zsidó hagyomány szerint elul teljes hónapja – egészen a Ros Hásánáig – Isten közöttünk való jelenlétét vetíti előre. Ez: az elmélkedés és a bűnök megbánásának az időszaka.[22] A Ros Hásáná idején biztosan rendelkezünk elegendő hagyománnyal ahhoz, hogy megünnepeljük Jesua születését. A sófár megfújásával jelezzük előre a Messiás eljövetelét[23], és a halottak feltámadását.[24], [25] Hasonlóan ahhoz, ahogy a sófár megszólalt azon a bizonyos Ros Hásánán Betlehemben a Szűz csillagkép alatt évezredekkel ezelőtt – újra meg fog szólalni, amikor a Messiás visszatér a felhőkön: „Mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.” (1 Korinthusi 15:52). A haszid rabbik azt tanítják, hogy a sófár hangja „annak a gyermeknek a sírásához hasonlít, aki arra vágyik, hogy újra szeretett szülőjével lehessen. Szavakkal kifejezhetetlen ez a szívből jövő mély és igaz vágyakozás.”.[26]

 

Ő élt, Ő él, s vissza fog térni.

 

Bárcsak mindannyiunkban feléledne ez a fajta vágyakozás idén december 25-én, vagy amikor csak látjuk a Messiás csillagát egy téli kirakatban cukormázas süti formájában, vagy egy betlehemes díszlet fölött függve. A csillag reményt keltett a zsidó népben – s ma is reményt kelt bennünk. Ő élt, Ő él, s vissza fog térni.

Stephanie Hamman második generációs messiási zsidó, aki a chicagói Moody Bible Institute-on szerzett BA diplomát judaisztikából. Jelenleg ő a tartalom-stratéga a Zsidók Jézusért Misszióban, a misszió San Franciscó-i központjában, Kaliforniában.

Stephanie Hamman |  2019. december 19.

___________

 

Források

[1] Alexandriai Kelemen, „The Jewish Institutions and Laws of Far Higher Antiquity Than the Philosophy of the Greeks”, Stromata 21. fejezet, http://www.earlychristianwritings.com/text/clement-stromata-book1.html

[2] https://www.chabad.org/parshah/article_cdo/aid/3096/jewish/A-Precise-Life.htm

[3] Máté 2:1–2

[4] https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/3715894/jewish/Balaam-and-Balak-The-Full-Story.htm

[5]  https://www.jewishhistory.org/bar-kochba/

[6] The Damascus Document, ford. Michael Wise, Martin Abegg és Edward Cook (revideált kiadás: Harper San Francisco, 2005), 58.

[7] Dictionary of Jesus and the Gospels, szerk. Joel Green, 546.

[8] Pesitta (jelentése: egyszerű) – a mazoréta szövegeket megelőző szöveg alapján készült szír Biblia-fordítás

[9] Targum Neofiti a legnagyon terjedelmű nyugati targum. A Tóra arámi fordításán túl hosszas magyarázatokat is tartalmaz

[10] Targum Onkelos, a legelfogadottabb Targum (arámi Tóra-fordítás és magyarázat) a korai i. sz. 2. századból

[11] Targum Pszeudo Jonatán, Eredetileg Jeruzsálemi Targum, amit elírás következtében kezdtek Targum Jonatánnak nevezni. Ma sokan nevezik ezért Pszeudo Jonatánnak

[12] Töredékes Targum, a Tóra egyes verseinek arámi nyelvű gyűjteménye

[13] Colin R. Nicholl, The Great Christ Comet: Revealing the True Star of Bethlehem, 193–194

[14] poszt-rabbinikus, a rabbinikus háláchá kötöttségeit átlépő liberális judaizmus

[15]https://pages.uncc.edu/john-reeves/research-projects/trajectories-in-near-eastern-apocalyptic/aggadat-ha-masiah-2/

[16] https://ladderofjacob.com/2014/10/03/star/

[17] Nicholl, The Great Christ Comet, 225.

[18] Michael Heiser, Reversing Hermon, 63–70.

[19]  http://www.askelm.com/star/star006.htm

[20] lásd ugyanitt

[21] Dr. Colin R. Nicholl, személyes beszélgetés, szeptember 16, 2019.

[22] https://www.chabad.org/holidays/JewishNewYear/template_cdo/aid/56889/jewish/The-King-in-the-Field.htm/fbclid/IwAR0TK8y3nblAs2r3xsg2IQxdKYEpUKnHY-QTASs7ktXqA1czfQVnCy4AYJU

[23] https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/4837/jewish/Shofar.htm

[24] lásd ugyanitt

[25] https://torahportions.ffoz.org/disciples/matthew/the-great-shofar-and-rosh-hash.html

[26] https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/4837/jewish/Shofar.htm

Egyszerre zsidó és keresztyén: lehetséges ez?

Egyszerre zsidó és keresztyén: lehetséges ez?


Ruth Rosen cikke 2018. március 14.

Ha ellentmondásosnak vagy zavarónak találod azt a kérdést, hogy valaki lehet-e egyszerre zsidó és keresztyén, akkor nem vagy egyedül! Vagy talán tudod a választ, de nem tudod, hogyan magyarázd el másoknak. Akár magad, akár valaki más miatt kutatod a témát: fontos, hogy objektív és pontos definíciókkal rendelkezz a „zsidó” és a „keresztyén” fogalmakról. Ezek nélkül az ember könnyen feltételezésekbe bocsátkozik – és a feltételezések akadályozhatják annak megértését, hogy ki a zsidó, ki a keresztyén, illetve hogy lehetséges-e egyszerre mindkettőnek lenni.

Egyesek számára ez a kérdés nem pusztán elméleti, hanem nagyon is személyes. Talán úgy nőttél fel, hogy azt hallottad: „A zsidók nem hisznek Jézusban!”. Mégsem vagy biztos benne, hogy a kettő összeegyeztethetetlen.

Ez a cikk a logika eszközeivel vizsgálja meg, hogy lehet-e egy zsidó ember keresztyén is.

Fontos megjegyzés a fogalmakról

Egyesek azt mondják, hogy zsidónak lenni pusztán vallás kérdése. Ez a meghatározás azonban kizárja a magukat zsidóknak valló emberek nagy százalékát: az ateista zsidókat, az agnosztikus zsidókat és minden más zsidó embert, akik vagy nem tartják be a zsidó vallási gyakorlatokat, vagy olyan eszmét és hitet vallanak, amelyet nem találsz meg a hagyományos judaizmusban.

Mások szerint a zsidó identitást kulturális és szociológiai (nem pedig vallási) tényezők határozzák meg. Ugyanakkor néhányan, akik ezt vallják, azt is mondják, hogy a „más vallást követő” zsidó embereket ki kell zárni. De hogyan lehet egy nem vallás alapú definíciót használni arra, hogy egyes embereket bevonjunk – aztán megfordulni és a vallást használni arra, hogy másokat kizárjunk? A definícióknak következetesnek kell lenniük.

Mitől lesz valaki zsidó?

A héber Szentírás remek kiindulópont a zsidó identitás tanulmányozásához. A Tanakh pontosan körülhatárolja, hogy kiket foglal magába a zsidó nép – beleértve az eredetünket, valamint azt, hogy hogyan és miért létezünk.

A zsidó identitás értelmezése a Tórában

Az 1 Mózes/Beresit 12:1–3 beszéli el a zsidó nép születésének történetét. Röviden összefoglalva: Isten azt mondta Abrámnak, hogy hagyja el az országát, és menjen arra a földre, amelyet megmutat neki. Isten megígérte, hogy azon a földön Abrám (később Ábrahám) leszármazottai nagy és áldott nemzetté válnak, és e nemzet révén a Föld minden népe áldott lesz. Ez a nemzet pedig az Ábrahámtól származó zsidó nép.

Isten megismétli ezt az ígéretet Izsáknak (1 Mózes/Beresit 26:2–5, 24), majd Jákobnak (1 Mózes/Beresit 28:13–15).

„Egyetlen ember sem vonhatja vissza Isten ígéretét, amit őseinknek tett”

Bibliai értelemben, ha te zsidó vagy – akkor az Isten ígérete miatt van. Ez az ígéret azon embereknek a leszármazottaira vonatkozik, akiknek az ígéret adatott – Ábrahám és Sára, Izsák és Rebeka, Jákob, Lea és Ráhel leszármazottaira. Egyetlen ember sem vonhatja vissza Isten ígéretét, amelyet őseinknek tett. De bár zsidóságunk öröklött, zsidónak lenni több kell hogy legyen, mint faji, vallási vagy nemzeti hovatartozás. Ne csak az ígéret népe legyünk, hanem nép, amellyel célja van Istennek.1

Ez a cél először a 2 Mózes/Smot 19:5–6-ban körvonalazódott. Miután Isten kivezet minket Egyiptomból, elmagyarázza, hogy meg kell tartanunk a szövetségét, és papok királyságává, szent nemzetté kell válnunk. Isten leírja a zsidó néppel kapcsolatos célját – de megengedi nekünk, hogy eldöntsük, akarunk-e engedelmeskedni Neki, és azonosulni ezzel a céllal.

Minden zsidó ember része Izrael népének, amelynek Isten bizonyos ígéreteket tett, de néhányan nem tudják azt vagy nem törődnek azzal, hogy ez mit jelent. Azonban sem az apátia, sem pedig a hitehagyás nem változtatja meg Isten ígéreteit, és nem semmisíti meg az ígéret bármelyik leszármazottjának zsidó identitását. A zsidó Szentírás mindkét esetre hoz példát.

Isten figyelmeztette népünket a szövetség megszegéséért járó következményekre. Mégis, Isten soha nem vonta vissza ígéretét, és nem törölte el Jákob leszármazottainak a zsidó mivoltát.

A szóbeli törvény és a zsidó identitás

A háláchá (a vallásos zsidók életét szabályozó zsidó törvény) a kezdetektől fogva a mai napig elismeri, hogy a zsidó emberek soha nem szűnnek meg zsidók lenni – függetlenül attól, hogy mit hisznek, vagy hogyan élnek.

Még ha egy zsidó át is megy egy másik vallási hitbe való felvétel rítusán, és formálisan megtagadja a zsidó vallást, akkor is – a háláchát tekintve – zsidó marad, bár bűnös (Szanhedrin 44a). Nahmanidész[1] szerint ez a hozzáállás abból a tényből ered, hogy az Isten és Izrael közötti szövetség „azzal köttetett, aki ma itt áll velünk az Úr, a mi Istenünk előtt, és azzal is, aki ma nincs velünk” (5 Mózes/Dvarim 29:14; Nahmanidész ad loc.2).

Azok, akik úgy döntenek, hogy elrejtik zsidóságukat, még mindig zsidók Isten számára.

Az Aish.com rámutat, hogy „a más vallásra való áttérés hatástalan. A zsidó törvények szerint az ember mindig zsidó – függetlenül attól, hogy elutasítja-e örökségét, figyelmen kívül hagyja-e azt, vagy más vallást gyakorol-e”.3

Ami a háláchát illeti, a zsidóságból nem lehet kilépni.

Ami a háláchát illeti, a zsidóságból nem lehet kilépni. Mégis, évszázadokon keresztül sok vallásos és szekuláris zsidó ember dolgozott azon, hogy megfossza zsidóságától azokat, akik zsidó létükre hisznek az Újszövetség Jézusról szóló állításaiban.

A modern zsidó tudományos világ és a Messiás-hívő zsidók

A közelmúltban a modern zsidó világban megváltozni látszik a Messiás-hívő zsidók megítélése: vagyis azoknak a megítélése, akik zsidónak születtek, és szándékosan megmaradnak zsidóságukban, miközben Jézust mint a zsidó Messiást követik. A szellemi újítók és tudósok kezdik elismerni, hogy a Messiás-hívő zsidók valóban zsidók, és joguk van magukat zsidóként azonosítani. Yaakov Ariel, az UNC Chapel Hill zsidó tanulmányok professzora felhívja a figyelmet erre a fordulatra:

A Messiás-hívő zsidóság száma növekszik, és a világ zsidó lakosságú központjaiban a vallási és kulturális élet állandó szereplőjévé váltak. Sok zsidó ember új szemmel kezd rájuk tekinteni. A zsidó folyóiratok meglepően elfogulatlan hangnemben mutatják be a Messiás-hívő zsidók ügyét. 2000-ben Dan Cohn–Sherbok, egy reform rabbi könyvet adott ki a Messiás-hívő zsidóságról, amelyben lényegében a judaizmusnak egy befogadóbb meghatározására és a mozgalom elfogadására szólított fel.4

Simon Rocker, a The Jewish Chronicle újságírója még azt is elismeri, hogy mi (Messiás-hívő zsidók) nemcsak etnikailag és kulturálisan vagyunk zsidók, hanem megőriztük szellemi örökségünket is. Áttekintette A zsidó evangéliumok című könyvet, amelyben Daniel Boyarin kifejti, hogy az Újszövetségben szereplő eszmék, mint például a Szentháromság és a Messiás isteni mivolta – már Jézus idején „mélyen beágyazódtak” az első századi judaizmusba. Ez azt a kihívást állítja a zsidó közösség sok tagja elé, hogy a Jézusba vetett hitet ne a zsidó hit elutasításának, hanem annak folytatásának tekintsék:

Ha Boyarinnak igaza van, akkor a jelenleg „kitagadott” Messiás-hívő zsidók nagyobb igényt tarthatnak a judaizmus befogadó hozzáállására, mint eddig gondoltuk.5

Mitől lesz valaki keresztyén?

Meglepődnél azon, hogy nem is mindenki keresztyén, aki egész életében templomba jár? A zsidó emberek zsidónak születnek, mert Isten ígéretet tett őseinknek; de keresztyénné úgy válnak az emberek, hogy hisznek Isten ígéreteiben – egész pontosan Jézusban, mint ezen ígéretek beteljesedésében. Nem lehet keresztyénnek születni, mivel az emberek nem születnek úgy, hogy hisznek valamiben. Ez egy fontos különbség a zsidók és a keresztyének között.

Néhányan azért azonosíthatják magukat „keresztyénként”, mert olyan kultúrában nőttek fel, ahol a templomba járás a norma (és mert nem azonosulnak más vallással). De a Jézusba vetett tényleges, életet megváltoztató hit nélkül csak látszólag keresztyének. Az ilyen személyek leírására néha a „névleges keresztény” kifejezést használják. Hasonlíthatnánk ahhoz, aki egy bizonyos politikai párt tagjaként regisztráltatja magát, de soha nem szavazott – vagy más módon nem tett semmi mást –, ami az adott párt vagy annak jelöltjei iránti érdeklődését vagy hűségét mutatná.

Mi a különbség a keresztyének és a pogányok között?

A „pogány” a héber „goj” szó szokásos magyar fordítása, amely egyébként „nemzetet” jelent, és általában a nem-zsidó nemzetek megjelölésére használják. Goj vagy pogány: egyszerűen bárki, aki nem zsidó. A zsidósághoz hasonlóan a nem-zsidóság is születés kérdése – ellentétben a keresztyénséggel, ami hit kérdése. Azt mondani, hogy egy zsidó személy, aki hisz Jézusban, már nem zsidó többé, ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy pogánnyá vagy gojjá vált – ami lehetetlen. (Ugyanakkor egy pogány dönthet úgy, hogy felveszi a zsidó vallást, és onnantól a zsidó nép részének számít.)

Néhány zsidó ember úgy nőtt fel, hogy a „keresztyén” és a „pogány” szavakat egymás szinonimájaként, felváltva hallotta. Ez a téves szóhasználat is felelős azért a zűrzavarért, amely kialakult a tárgyalt kérdés körül: lehet-e valaki egyszerre zsidó és keresztyén? Sok messiási zsidó éppen ezért kerüli a „keresztyén” szó használatát a Jesuába vetett hitének leírására.

A keresztyének nem voltak-e mindig is pogányok?

Az első keresztyének Jesua zsidó követői voltak (bár eredetileg nem is a „keresztyén” kifejezéssel illették őket). A Jézusba és tanításaiba vetett hitüket így nevezték: „az Út”.6 Mások „nazarénusoknak” hívták őket – utalva a városra, ahol Jézus és családja élt. Ezek a zsidó emberek Jézusban többet láttak, mint egy vallási eszmét vagy egy követendő példaképet: úgy tekintettek rá, mint a megígért Messiásra, akiről a héber Szentírás prófétái szóltak többek között a Mikeás 5:1-ben és az Ézsaiás 9:6-ban. A Belé vetett hitük meghatározta az Istennel való kapcsolatukat és az életvitelüket.

Akiket először neveztek „keresztyéneknek”, valószínűleg többnyire antiókhiai pogányok voltak. Nem ők választották ezt a címkét maguknak. Azért nevezték őket (valószínűleg más pogányok) „keresztyéneknek”, mert mindig Jézus, a Messiás – vagy görögül: a „Krisztosz” – tanításáról beszéltek, és igyekeztek aszerint élni. Talán gúnynévnek szánták, de általánosan elfogadottá vált mindazok megnevezéseként, akik Jézus tanait követték.

„A keresztyéneknél sokszínűbb ember-csoportot nehéz lenne találni.”

A keresztyének közösségét a sokféleség jellemzi; zsidók és nem-zsidók, akik bíznak Jézusban, mint a zsidó Messiásban; aki felajánlotta magát áldozatul a világ bűneiért, ahogy azt Ézsaiás 53. fejezete megjövendölte. Valójában a keresztyéneknél sokszínűbb ember-csoportot nehéz lenne találni; a Jesuában hívő zsidó emberek között nagy a sokszínűség … és még nagyobb a sokszínűség a nem-zsidó hívők között, mivel ők a világ összes nemzetét képviselik! Isten szereti a sokszínűséget – és az evangélium minden etnikumhoz tartozó embert hív.

A János 3:16-ot gyakran nevezik Jézus üzenetének. Ez a legjobb összefoglalása a Benne hívők reménységének. Így hangzik: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”. Figyeljük meg a világ szót és azt, hogy mindaz, aki hisz a Fiúban, nem vész el. Ezek az egyetemes kifejezések magukba foglalják mind a zsidókat, mind a nemzeteket.

A „zsidó keresztyének” nem megtérők?

Az első századi nem-zsidó megtérők nem váltak zsidókká azért, hogy a zsidó Messiást követhessék – még akkor sem, ha a Jézusban hívők többsége akkoriban még zsidó volt. Hasonlóképpen, Jesua mai zsidó követői sem válnak nem-zsidóvá, még akkor sem, ha a hívők többsége most nem-zsidó.

Sok, Jesuát követő zsidó ember nemmel válaszol, amikor megkérdezik, hogy megtért-e – mivel tudatában vannak, hogy a legtöbb ember ma már nem az eredeti, bibliai zsidó értelemben használja ezt a szót – hanem inkább annak kifejezésére, hogy valaki elhagyja zsidó identitását.

Jézus szerint mindenki, aki Istenhez fordul (megtér), átéli ezt:

„Jézus így válaszolt: »Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.« Nikodémus ezt kérdezte tőle: »Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?« Jézus így felelt: »Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.«” (János 3:3–6).

Az újjászületés egy új életre utal, amely más forrásból származik – szellemi forrásból. A Jesua által leírt újjászületés új ígéretet kínál – de nem vonja vissza azokat az eredeti ígéreteket, amelyeket Isten a zsidó népnek tett; sőt, az új ígéretet már a héber Szentírás is megjövendöli (Jeremiás 31:33). Mindazonáltal ezt az új ígéretet, amelyet Isten először a zsidó népnek adott, a nemzeteknek is felajánlotta. Mivel az Istennel való békesség ígéretét – amelyet Jézus ad –, nem születéskor, hanem csak újjászületés által lehet megkapni, a zsidónak vagy nem-zsidónak való születés nem számít abban, hogy valaki megkapja-e ezt az új ígéretet.

Miért nem hívják magukat keresztyénnek a Jesuában hívő zsidók?

A válasz egyszerű: értékesnek tekintjük a zsidóságunkat; hiszen része a múltunknak, jelenünknek és jövőnknek. Miért hagynánk figyelmen kívül vagy miért tagadnánk meg önmagunknak ezt a fontos részét?! És hisszük, hogy minden élő zsidó ember tanúságtétel Isten hatalmáról, amely által megtartja az ígéreteit. Mint említettük, néhány Jézusban hívő zsidó nem azonosul a „keresztyén” kifejezéssel, mert egyesek félreértik azt, a „pogány” szó szinonimájaként. A legtöbben, akik használjuk ezt a kifejezést, gyorsan tisztázzuk, hogy zsidók és keresztyének vagyunk.

Talán jobb lenne azt a kérdést feltenni, hogy miért szeretné bárki is, ha a Jézusban hívő zsidók lemondanának zsidó identitásukról vagy figyelmen kívül hagynák azt? Talán egyesek attól tartanak, hogy ha zsidóként tekintenének ránk, akkor többé semmi nem akadályozná, hogy más zsidó emberek is fontolóra vegyék Jézust. De aki ezért akar minket „nem-zsidónak” bélyegezni, az talán túl messzire megy. A zsidó közösségen belül rengeteg eltérő nézet van arról, hogy hogyan, vagy egyáltalán meg lehet-e ismerni Istent. Azok a tervek, amelyek meg akarják védeni az embereket az Isten megismerésével kapcsolatos másféle elképzelésektől, gyakran visszafelé sülnek el. Mindenkinek joga és felelőssége van arra kérni Istent, hogy mutassa meg neki, hogyan lehet Vele kapcsolata. Azt kérdezni Istentől, hogy Jesua-e az út ehhez a kapcsolathoz, olyan személyes döntés, amelyet bárkinek – akár zsidó, akár nem-zsidó – joga van meghozni.

„Ha Jézus valóban a Messiás, akkor a követőjévé válás megerősíti zsidó identitásunkat, nem pedig lerombolja azt.”

Zsidónak vagy nem-zsidónak lenni a születés megváltoztathatatlan ténye. Keresztyénnek lenni hit és választás kérdése. Ha Jézus valóban az, akinek vallja magát – a zsidó Messiás –, akkor a követőjévé válás megerősíti zsidó identitásunkat, nem pedig lerombolja azt.

Tehát, ha zsidó vagy, szabad-e hinned Jesuában?

Igen!

Talán nyilvánvalóan hangzik, de mindig az a legjobb, ha az igazságban hiszünk. Ehhez meg kell kérdőjeleznünk a már beidegződött feltételezéseinket. Ez kényelmetlen lehet, de sokan, akik ezt megtették, rádöbbentek, hogy a hitük arra épült, amit mások gondoltak vagy éreztek, vagy éppen a saját preferenciáikra. Bármennyire is fontosak mások, és bármennyire erős érzelmekkel is kötődünk ahhoz, amiben a legszívesebben hiszünk – valami többre van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk a fődíjat: az Istennel való kapcsolat igazságára. Ha az a vágy vezet, hogy megtudd: valóban Jesua-e a Messiás, s ezért kész vagy körbejárni és fontolóra venni az állításait – akkor ugyanaz az Isten, akit arra kérsz, hogy vezessen az igazságkeresésedben, őrizni fogja az Általa adott zsidó identitásodat is. Hisszük, hogy a Jézusba vetett hit által olyan zsidó emberekké válunk, amilyennek Isten mindig is szánt minket: bűnbocsánatot nyerünk, hiszünk a Messiásban, és világosság vagyunk a világ számára.

Talán már utánanéztél ennek a kérdésnek, és azon kapod magad, hogy úgy hiszed, hogy Jézus valószínűleg a Messiás, de visszatartod magad. Lehet, hogy megvannak az okaid, és ezek az okok talán súlyosan nyomasztanak. Ha szeretnéd megbeszélni őket, készek vagyunk meghallgatni.

Vagy talán az, amit most olvastál, eloszlatta az utolsó kételyedet is, és készen állsz arra, hogy higgy – de azon gondolkodsz, hogyan navigálj ebben zsidó emberként. Ha így van, kérjük, tudasd velünk, hogy kapcsolatba léphessünk Veled.

Ez a tartalom egy korábbi Jews for Jesus cikkből származik.


Források:

1. „When Jews Were Proselytizers”, Issues, vol. 9:10.

2. Encyclopedia Judaica, vol. 3 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972) 211, 212.

3. https://www.aish.com/atr/Opting_Out_of_Judaism.html.

4. Yaakov Ariel, „A Different Kind of Dialogue? Messianic Judaism and Jewish-Christian Relations”, Crosscurrents, September, 2012, 321-22.

5. Simon Rocker, „Why a ‘Divine’ Messiah Was Not Beyond Belief: A New Book by a Leading Jewish Scholar Turns Some of Our Preconceptions about Jesus and the Origins of Christianity on Their Head”, The Jewish Chronicle, April 22, 2013 [review of Daniel Boyarin, The Jewish Gospels], https://www.thejc.com/judaism/features/why-a-divine-messiah-was-not-beyond-belief-1.44171.

6. Lásd Apostolok cselekedetei 9:2; 19:9, 23; 24:14, 22

[1] középkori hispániai zsidó orvos, Biblia- és Talmud-kommentátor, filozófus, teológus és költő