Hogyan jut el egy 86 évet ateizmusban élő zsidó pszichiáter a hitig? Hiszen ő jó ember, senkinek sem ártott! Ha van Isten valahol az égben, csak nem veti őt el néhány apró botlásáért, meg azért, mert nem hisz a Fiában, Jézusban? Becsületesen élt, dolgozott, a családját szerette, szereti, mit vár még tőle ez az Isten? Hogy magyarázod el neki az egyedül hitből és kegyelemből való megmenekülés bibliai igazságát? Persze, már megtörtént nem egyszer. De mikor lesz a megértésből hit? Mi az az egyetlen csepp, ami még kell, hogy hirtelen áttörjön Balázs* szívébe a hit? Nem tudom.
Most hallottam egy református lelkipásztortól: Minden embernek legalább ezer simogatásra van szüksége ahhoz, hogy az Isten szeretetéről meggyőződjön. Amikor mi megsimogatunk valakit, nem tudhatjuk, hogy az elsőt adjuk neki vagy a 999 -et. Csak egy a biztos: hogy simogatni kell. Vajon hány simogatás kell egy olyan embernek, akinek a népét és a családját el akarták törölni a föld színéről?
Egy pár nappal ezelőtt Balázst elszállította egyik kedves önkéntesünk, Péter* a Hanuka ünnepünkre. Majd haza is vitte. A felesége, aki még sosem látta, sütit küldött neki. Meghitten beszélgettek, majd azt mondta Balázs: „Érzem, hogy körülölel a szeretet.” És egyszerre rádöbbentem, hogy mit is cselekszik Balázzsal az Úr. Küldte neki Ildit és engem már vagy két éve, hogy elkezdjünk barátkozni. Néha fügét meg szilvát szedni nála vagy egy kicsit rendezni a kertjét, és reszelt répát eszegetve beszélgetni. Aztán küldte Júliát*, egy zsidó hívő önkéntesünket, hogy rendszeresen találkozzanak és beszélgessenek a vízitornán. Majd küldte Pétert*, hogy szállítsa a rendezvényeinkre, néha segítsen neki számítógépes kihívásoknál – és nagyon nagy szeretettel hallgassa őt. Majd küldte Emőkét*, aki nem zsidó keresztyénként nagyon szereti a zsidó embereket, hogy takarítsa az özvegyen és egyedül élő idős, fájós lábú ember üresen álló nagy házát. Majd küldte Ivánt*, prédikátor barátunkat, hogy hirdesse neki: Isten nem vetette el Izrael népét! Balázs remegő szájjal ismerte be Ivánnak, hogy megérintette őt az Isten beszéde.
És hazafelé úton megfogalmazta:
„Érzem, hogy körülölel a szeretet.”
Tudjuk: a szeretetnek van neve is. A szeretet egy személy. És minket használ arra, hogy az Ő szívéből áradó gyógyító, vigasztaló, megmentő szeretet eljusson az Izrael eme elveszett juhocskájához.
„… az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.”
December 19-én, hétfőn került sor a Hanuka ünnepünk megrendezésére. Ez az alkalom három misszió, továbbá az eseménynek helyet biztosító Omega gyülekezet összefogásának eredménye volt. Kozma Feriékkel (Jom Tov Misszió) közös dicsőítésre készültünk. Iván*, református lelkész barátunk (egy harmadik zsidó misszió képviselője) pedig az igei szolgálatot vállalta magára.
Ahogy közeledett az időpont, a jelentkezők száma is egyre növekedett. 1 héttel az alkalom előtt ki kellett tennünk a megtelt táblát, mert a regisztrálók száma elérte a 110 főt. A résztvevők nagyobb része nem zsidó keresztyén volt. Jelenlétüknek azért örültünk, mert lehetőségük volt egy kicsit tanulni a hitük zsidó gyökereiről, és látni, hogy milyen módon hirdetjük zsidó embereknek a Messiást. Ugyanakkor támadás is ért bennünket. Többen megbetegedtek és visszaléptek. Az önkénteseinket is nehezebb volt felkérni a szolgálatra, hiszen a hétfő munkanap volt. Viszont megtapasztaltuk azt, hogy ahol kiesett egy szolgáló, rögtön ott volt egy másik jelentkező, akit Isten küldött hozzánk. De a legnagyobb támadás az volt, amikor a Kozma házaspár is lebetegedett – úgyhogy a dicsőítést előző nap kellett átszerveznünk!
Nem estünk kétségbe: saját zenei repertoárunkból választottunk dalokat, és azokat cd-ről játszottuk be. A rendezői csapat is teljes számmal állt a rendelkezésünkre. A vendégváró asztalok megterítésében kreatív tesók jeleskedtek. Iván* prédikációjában megemlékezett a Makkabeus felkelésről, beszélt a Hanuka-csodáról, arról, hogy Isten nem hagyott el bennünket – ezért okunk van az örvendezésre. A zsidó emberek felé egy megható gesztussal fordult, amikor Isten hűségéről és szeretetéről szólva hirdette: Isten nem vetette el az ő népét!
A prédikáció után következett az örvendezés. Az egyik teremben táncos lábú vendégeink zsidó zenére ropták a táncot. Még néhány szép korú vendégünk is felhúzta a tánccipőjét! A másik teremben Hanuka Bingó játékban vettek részt vendégeink. A nyertes értékes jutalomban részesült. Finom, házilag készült sütemények édesítették és sózták meg az estét. Vendégeink egy-egy finom falat közben jót beszélgettek egymással, sőt még imádkoztak is egymásért. Megláttuk az efezusi igének a beteljesedését: mindaz, amit azon az estén megtapasztaltunk, felülmúlta minden elképzelésünket. Minden dicsőség az Örökkévalóé!
A napokban lehetőségem volt egy kántorral, azaz előimádkozónak tanuló chabbad (ortodox) közösségbe járó, rokonszenves fiatalemberrel egy nagyon mély beszélgetésre.
Már az is kisebb csodának számított, hogy ez egyáltalán létrejöhetett. Az történt ugyanis, hogy mindketten ugyanazon a szakon tanulunk – egy bizonyos egyetemen – online formában, és az egyik tanár több mint fél óra késéssel lépett be az órára. Várakozásunk közben megbeszéltük, hogy ki melyik tantárgyból, milyen témából írja majd a beadandó dolgozatát. A pszichológiához érkezve elmondta, hogy ő a halál, az elmúlás témaköréből szeretne egy rövid értekezést írni. Csodálkozva kérdeztem:
„Még olyan fiatal vagy, hogyhogy ilyen nehéz témát választottál?”
„Sok veszteség ért az életem folyamán – felelte –, és sok mindent egyedül kellett elhordoznom”.
Együttérzően hallgattam őt. Azután én is elmondtam az én történetemet: hogy mennyi mindenkit veszítettem el én is, amit bizony nem volt könnyű feldolgozni. Majd vettem egy nagy levegőt és hozzátettem:
„de én tudom, hogy Isten végig ott volt velem, és az Ő segítségével jutottam túl a gyászon.”
Majd megkérdeztem tőle: „Te hiszel Istenben?”.
Azt gondolom, a kérdés abszolút releváns – hiszen ha valaki előimádkozónak tanul, annak hinnie kellene, hogy legalább az Ószövetség Istene létezik.
„Hát – kezdte a mondatát –, hiszem, hogy volt valamilyen gondviselés velünk (vele és az édesanyjával), és így jutottunk túl a gyászon.”
Sajnos, sokkal több idő nem volt a folytatásra, mert a tanárnő belépett az órára. Mindazonáltal nagyon szomorú, hogy Isten választott népe úgy gondol Istenre, mint egy arctalan valakire, akinek nem ismerjük a jellemét, csak annyit tudunk róla, hogy messziről vigyáz ránk.
Kérlek, imádkozz azért, hogy Isten népe közel tudja magához engedni a Mindenható Istent, észre tudja venni az Ő személyes odafigyelését, szeretetét – és ezen keresztül megláthassa a megváltás megoldását az életükre nézve Jesua személyében.
Valahonnan Ukrajnából Anatoli Emma jelenti: „Katonai egyenruhában érkeztem egy ukrajnai kisvárosba. Azért voltam ott, hogy meglátogassam az orosz invázió óta tartó háborúban nemrég elhunyt katonák és tisztek családjait. Ez a város valaha teljesen zsidó volt. Amikor tehát minden találkozót befejeztem, megkérdeztem a helyieket, hogy nem ismernek-e véletlenül zsidó embereket. Azt mondták, hogy három zsidó család maradt, és felajánlották, hogy elvisznek hozzájuk. Örömmel beleegyeztem, és így találkoztam egy idős házaspárral: Rudolffal és Nadjával. Beszélgettünk az életről és a hitről. Nagyon meglepődtek, hogy katonai egyenruhában látnak, és mélyen meghatódtak, hogy megkérdeztem, vannak-e zsidó emberek a városban, akiket meglátogathatnék. Ők 94 évesek, és nincs gyermekük. Senki sem látogatja őket. Beszélgetésünk után meghívtam őket, hogy térjenek meg, és fogadják be Jézust az életükbe. Rudolf nem volt még kész erre, Nádja viszont azt mondta, hogy szeretné befogadni Jesuát. Egész életében hálás volt Istennek, hogy túlélte a gettót, és utána még kapott egy hosszú életet. A végén mindketten sírtak, megöleltek és megcsókoltak”.
Kérlek, imádkozzatok továbbra is az ukrajnai misszionáriusainkért, akik ezekben a nehéz és veszélyes időkben is az emberek elérésén fáradoznak. Vannak olyan munkatársaink is, akik eredetileg Ukrajnából származnak, de jelenleg más országban szolgálnak. Ezeknek a munkatársaknak vannak olyan családtagjaik, akik ott maradtak Ukrajnában és veszélyben vannak. Kérjük, imádkozzatok értük is.
„Kérlek, segíts, hogy egyenes útra térjek Jézus nevében.”
Sok testvérünk imáira válasz a tel-avivi menedékház, ahol szolgálatot végezhetünk a drogfüggőségből és prostitúcióból szabadulni akaró nők felé. Örömmel jelenthetjük, hogy több lakó is hitet vallott a Messiás Jesuában, köztük Sára is.
Sára 2022 elején érkezett a házba, és gyönyörű átalakulást láttunk az életében! A reggeli áhítataink során (ami a házban a napi rutin része) megnyílt előttünk, és elkezdett hangosan imádkozni – ami másokat is arra bátorított, hogy megnyíljanak és ugyanezt tegyék. A Mekomi csapatunk (akik Tel-Aviv utcáin élő emberekkel foglalkoznak) figyelemmel kísérhette, ahogy Sára elkezdett a hitéből erőt meríteni, amikor szorongott vagy félt, és a munkatársakhoz fordult tanácsért és imáért. Egy helyi gyülekezet összejöveteleibe is becsatlakozott.
Nemrégiben Sára így imádkozott: „Atyám, loptam, hazudtam és prostitúciót követtem el. Drogot árultam, és elárultam másokat. Kérlek, segíts, hogy egyenes útra térjek Jézus nevében.” Alázatos, őszinte vallomása annyira nyers és valóságos volt! A teremben mindenkit meghatott a sebezhetősége és bátorsága. Sára egyértelműen elkötelezte szívét és elméjét a Messiás Jesua követésére és szolgálatára, nemrég pedig bemerítkezésre is jelentkezett. Kérlek, imádkozzatok velünk együtt, hogy Sára hite továbbra is fényesen ragyogjon ebben az időszakban, amikor a tanítványság útjára lép munkatársaink segítségével.
Karácsonyi elmélkedés
David Brickner, a Jews for Jesus ügyvezetője tollából
Nemrég vendégeket fogadtunk. Köztük volt a hároméves Levi, akit teljesen lenyűgözött minden, amit csak látott. Olyannyira, hogy egyfolytában azt kérdezgette: „Miért? Miért? Miért?” És máris azt magyaráztam neki, hogy miért ugat a kutyánk, Nola, miért folyik a forróvizes csapból a meleg víz, miért ugrik ki a kész pirítós a kenyérpirítóból és így tovább. Bájos volt Levi érdeklődése, és roppantul élveztem a lelkesedését.
Sajnos a felnőttek gyakran elveszítik a gyermeki rácsodálkozás képességét. Könnyű kevésbé szemlélődővé válni. Kérdéseink inkább a problémamegoldásokra irányulnak, mintsem a bennünket körülvevő csodálatos dolgokra.
Az idei adventi időszakban azért imádkozom, hogy Isten segítsen visszanyernem a csodálat érzetét a Messiás Jesua megtestesülése felett. Semmi új nincs magában az eseményben – de tudom, hogy szépségének és erejének még mindig vannak felfedezendő mélységei. Szeretnék részese lenni a felismeréseknek, és azon kapom magam, hogy veletek kapcsolatban is ezért imádkozom.
A rácsodálkozás újbóli felébresztése örömet fog okozni a szívünkben és dicséretet hoz az ajkunkra. Ez biztos útja annak, hogy élvezzük az idei Karácsonyi ünnepet – de ez még nem minden. Csodálatunk és örömünk ragályos – és ösztönző légkört teremt az emberek számára, hogy felfedezzék, kicsoda Jesua.
Idén Karácsonykor szándékosan három dologra összpontosítok azért, hogy újból csodálatot ébresszek a szívemben, és ehhez a pásztorok történetét használom fel a Lukács evangéliuma második fejezetéből. Nézzük meg ezt a történetet együtt!
Először is, arra a látványos híradásra gondolok, amikor a pásztorok láthatták a Megváltó születését. „És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
(Lk 2:13-14).
Közülünk kevesen tapasztaltak meg ilyen elsöprő természetfeletti megnyilvánulást, de mindannyian átélhetjük Jézus létező legcsodálatosabb természetfeletti kinyilatkoztatását: a Szentírást. Isten Igéje csodálatra késztet, amikor meghívjuk a Szent Szellemet, hogy megtisztítson bennünket „a víz fürdőjével az ige által” (Ef 5:26).
Az idei advent során 25 bibliai „kihirdetésen” való elmélkedéssel fogom újra feléleszteni a rácsodálkozásomat, amelyek felkészítik a szívemet az Úr érkezésére. Az interneten számos oldalt találni, amelyek adventről szóló olvasmányokat kínálnak. Én a Lifeway által készített oldalt használom, de sok más adventi naptár szintén remek válogatást nyújt.
Másodszor: arra gondolok, hogy mit tettek a pásztorok a híradást követően. A mennyből érkező angyalok hallatlan kinyilatkoztatása után, amellyel hírül adták, hogy a Messiás végre megszületett, ezek a közönséges izraeli pásztorok azt mondták egymásnak:
„Menjünk át Betlehembe, és nézzük meg ezt a dolgot, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott”.
A kinyilatkoztatásra úgy reagáltak, mint szent kizökkentésre – ami arra indította őket, hogy félretegyék a hétköznapi szokásos teendőiket: hogy felkerekedjenek és elmenjenek megnézni.
Arra kérem Istent, hogy adja meg nekem, hogy ezzel a szándékkal tudjak reagálni az Ő kijelentésére. Hányszor hallottam már nagyszerű üzenetet a gyülekezetben anélkül, hogy hagytam volna, hogy közbeszóljon az életemben vagy hogy motiváljon arra, hogy túllépjek a megszokott gyakorlataimon?
Ne csak hallgatói legyünk az Igének, hanem cselekvői is (Jak 1:23–25). A pásztorok indíttatást kaptak, hogy felkeressék Jézust.
Nem tudunk visszautazni az időben, hogy megnézzük a kis Jézust a jászolban. De meg tudjuk szakítani mindennapi teendőinket, amikor imádkozunk és elmélkedünk. Valami mást teszünk, szándékosan, ahogyan Őrá irányítjuk a figyelmünket.
A zsidó hagyomány szerint a gyertyagyújtás a szombat beköszöntének egyik csúcspontja. Hasonlóképpen, a meggyújtott adventi gyertyák szépsége lehetőséget nyújthat, hogy meglássuk a Megváltó csodáját, és megújult örömmel fogadjuk az érkezését. Szukkótkor, a sátrak ünnepének alkalmával a zsidó hagyomány szerint feldíszítjük ideiglenes lakóhelyünket. Idén adventkor fel fogod díszíteni az otthonodat? Ha igen, tégy imádságos erőfeszítést, hogy ezt az Úrnak tetszően tedd, hogy az otthoni környezeted látványa ne csupán ünnepi, hanem a Megváltó születésének csodájáról szóló elmélkedés és szemléltetés is legyen.
Harmadszor, arra irányítom a figyelmemet, hogy mit tettek a pásztorok, miután meglátták a kis Jesuát. Nem tartották meg maguknak a jó hírt, hanem elmentek, hogy megosszák az üzenetet, és „mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik… és a pásztorok visszatértek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit hallottak és láttak, ahogyan azt elmondták nekik”.
A pásztorokat annyira eltöltötte Jézus csodálata, hogy ez kitört belőlük, és másoknak is elmondták az örömhírt. Mindenki elcsodálkozott, aki hallotta őket, ahogy Istent magasztalják és dicsérik. Azt akarom, hogy a Megváltó iránti szeretetem ragadós legyen – és ahogy magam is rácsodálkozom az Ő születésére, ez másokat is magával ragadjon.
Nem tudjuk biztosan, hogy azok, akik hallanak és látnak minket, hogyan fognak reagálni, de láthatnak és hallhatnak minket, ahogy hálát adunk és dicséretet mondunk. A felületes „Kellemes Ünnepeket” vagy a „Boldog Karácsonyt” üdvözléseket áldást szóló imává alakíthatjuk át. Arra gondolok, hogy azt mondjuk az embereknek: „Jézus születésének öröme töltse be idén a szívedet és az otthonodat!” Lehet, hogy a mindennapi teendőid végzése közben te is szívesen kitalálsz egy saját melegszívű köszöntést, hogy csodálatra késztess – és az üdvözlésed néhány evangéliumi beszélgetést is elindít, esetleg.
Ez a hónap különleges lehetőségeket kínál munkatársainknak világszerte, hogy zsidó emberekkel beszélgessenek Jesuáról. Miközben a pásztorokra gondolsz, akik nem tudták magukban tartani Jesua hírét – kérjük, ne felejts el imádkozni a misszionáriusokért.
Ha vannak zsidó barátaid, meglehet, hogy néhányukat meglepő módon megérinti az ünnepi időszak szépsége. A karácsonyi énekek különösen erőteljesek és szépek, ezért bátran hívd el zsidó barátodat egy koncertre. Az olyan dalszövegek, mint a „megszületett Izrael királya” sokakat arra késztetnek, hogy elgondolkodjanak: „ki ez az Izrael királya, akiről énekelnek?”
A kedvenc énekem az „O’ Holy Night”. Amikor azt éneklem, hogy „borulj térdre, ó, halld az angyalok hangját”, gyakran gombóc lesz a torkomban, és épp ezt akarom tenni: térdre borulni.
És te? Hogyan válhatna Jesua születése olyan szent kizökkentéssé, amely csodálattal tölt el téged? Hogyan indíthat téged arra, hogy megáldj másokat az örömhírrel?
