„De titeket, Izráel fiai, egyenként fognak összeszedni! Azon a napon megharsan a nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén, és akik szétszóródtak Egyiptom földjén. Leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.”
Ézsaiás 27:12b–13
Szeptember 23-án megfújtuk a kürtöt. Nemcsak a parancsolatnak engedve, nemcsak azért, hogy tanítsuk vendégeinket, hogy milyen hang a Tekia, a Sevarim, a Terua és a Tekia gdola, hanem egy prófétikus módon is. A kürt hangja ugyanis, többek között az összegyülekezésre hívó szó. Amikor Manna erről tanított, egyszerre rádöbbentem, hogy a kürtöt az Úr fújja meg . Ő képes arra egyedül, hogy a szétszórt Izraelt összegyűjtse. Már 11 éve vagyunk ebben a szolgálatban, és igyekszünk minden erőnkkel összegyűjteni a Messiás lábainál Izraelnek a Magyarországon élő elveszett juhait, illetve azokat a Jézusban hívő zsidó testvéreket, akiknek elhívásuk van a zsidó evangelizációra. Egyelőre még mindig nagyon lassan gyülekezik a nyáj. De a 5783. év az Összegyűjtetés éve lesz. Egyszerre csak maguktól fognak gyülekezni Jézus rabbi tanításához zsidó testvéreink. Egymást fogják hozni. És egyszerre az eddig rejtőzködő zsidó hívők is meghallják a sófár hangját, és beállnak az Úr seregébe. Az Úr összegyűjti őket, és erre fel kell készülnünk. Imádkoznál velünk azért, hogy a nagy Összegyűjtés ne találjon minket készületlenül?
Arankát* szeretném bemutatni Nektek. 82 éves, holokauszt-túlélő, Jézussal a szívében reménységgel néz a holnapok elé. Folyamatosan imádkozik gyermekeiért, unokáiért és az egyszem dédunokájáért. De nemcsak imádkozik, hanem bizonyságot is tesz arról, hogyan lehetséges az ő szívében az a békesség, amit a családja lát. Aranka egy igazi közbenjáró! Az Örökkévaló különleges kreatív tálentummal is megajándékozta őt: korábban sokat festett, de mostanában verseket is ír. Ezek a versek mindennapi életünk kihívásairól beszélnek, és arról, hogy Kiben reménykedhetünk. Fogadjátok szeretettel az egyik legfrissebb költeményét:
Háború van, nem jön olaj, Sok-sok család válságban van. Az aszálytól mind elszáradt, Égben a növényi árak.
Terjed a kétségbeesés, Veszélyben van az új termés. Mert amikor eső nincsen, Hiába van mag a földben.
Mikor majd a fűtés leáll, Mindent elpusztít az aszály. Hozzád fordulok, Istenünk, Kérlek, hogy kegyelmezz nekünk.
A sok árvíz hiába van, Az ember oly gátlástalan. Soha nem gondol ő arra, Az Úrnak mily nagy a haragja.
Bizonyította nem egyszer Mégsem okult még az ember. Hogy tudj bocsájtást remélni, Próbálj emberséggel élni.
Tudd szeretni a szülődet, Tisztelni a nevelődet. Vigyázni a természetre, Mintha csak egy napod lenne.
Azt gondolnánk, hogy egy ember 80 felett már nem nagyon változik. Az Ige azonban így bátorít:
„Van-e valami lehetetlen az Úr számára?”
És ezt épp egy 90. évét már betöltött embernek mondja az Úr, amikor Sárának fiúgyermeket ígér. Ezért nem elégszünk meg azzal, hogy drága túlélő barátaink éppen csak hogy becsusszanjanak az Isten Országába azáltal, hogy hisznek Jézusban mint Megváltóban és Messiásban. Vezetjük őket tovább: tanítunk nekik a hit általi bemerítkezés szükségességéről is. Zsidó embereknél ez a lépés eléggé kényes – hiszen a köztudatban az van, hogy a megkeresztelkedéstől számítva az ember már nem zsidó, hanem keresztyén, és a zsidó identitását is a hullámsírban hagyja. Fontos tehát, hogy leszögezzük: 1, a vízben való alámerítkezés valójában ősi zsidó rituálé, amelyet János, majd Jesua tanítványai egyszerűen csak folytattak, és továbbvitték a megtisztulás gondolatát a bűntől való megtisztulás és szellemi újjászületés irányába. 2, a bemerítkezés után az ember továbbra is zsidó marad, amiképpen a magyar alámerítkezők is magyarok maradnak. A bűnnek és az óemberünknek halunk meg, nem pedig a nemzeti identitásunknak. Jó volt meghallgatni néhány zsidó testvérünk személyes bizonyságtételét a bemerítkezésükről.
Az az öröm ért bennünket, hogy a megtért zsidó barátaink a saját barátaikat is elkezdték meghívni. És most először kikészítettünk egy üres kosarat is a sok sütis és ropogtatós finomság közé. Eddig csak kaptak tőlünk – de eljött az ideje, hogy családtagként meglássák: jobb adni, mint kapni. Hangsúlyoztam, hogy nem elvárás az adomány, pusztán lehetőség, ha szeretnék építeni az Isten Országát. Nem adtuk körbe, nem is néztünk oda, hogy ki tesz a kosárba, de a szívek megnyíltak. Kis öregjeink beálltak a Zsidók Jézusért csapatának teherhordozói közé. Kérlek, imádkozz, hogy megérlelődjön bennük a döntés a bemerítkezésre.
Miközben a repülőtérre tartottam, egy Uber autóban ülve észrevettem, hogy egy amulett lóg a visszapillantó tükörről. Látva, hogy arab írással van írva, megkérdeztem a sofőrt: „Ez egy vers a Koránból?” Megerősítette a gyanúmat: igen, ez egy védelemért mondott ima. „Manapság nem lehetsz túl óvatos” – zárta szavait.
Ez az Uber-sofőr túlságosan is jól értette, amit tudunk: a biztonság nem garantált ebben a veszélyes világban. Erre gondolok, amikor szinte naponta hallok beszámolókat arról, hogy rakéták csapódnak be a Zsidók Jézusért Ukrajnában maradt tagjai közelében. Erre gondolok, amikor azt hallom, hogy hat embert öltek meg egy felvonuláson Chicago egy „biztonságos” külvárosában, kevesebb mint 20 mérföldre attól a helytől, ahol egykor éltem. Látjuk, hogy közel s távol veszély fenyeget, de mit tegyünk ellene?
A 91. zsoltár első verse ezt mondja: „Aki a Fenséges titkos helyén lakik, az a Mindenható árnyékában marad.” A Biblia-tudósok a 91. zsoltárt ún. apotropaikus zsoltárnak nevezik, amely egy görög eredetű szó, jelentése: „a gonosz elhárítása”. A régészek ősi amuletteket fedeztek fel, összetett ékszerdarabokat, amelyekre a 91. zsoltár szavait írták, és amelyeket a gonosz elleni védelemként viseltek – hasonlóan ahhoz az amuletthez, amely az Uber-sofőr tükréről lógott.
A 91. zsoltár valójában a katonák imájaként vált ismertté. E zsoltár szövegével díszített kendőket osztottak az amerikai csapatok katonáinak. Azt mondják, hogy a 91. dandár naponta szavalta a 91. zsoltárt az I. világháború alatt – és egyetlen katona sem esett el harc közben, bár az egyik legvéresebb csatát vívták.
Isten Igéje ihletett és igaz, és bölcs dolog a zsoltárokon keresztül imádkozni a bajok idején. De van egy finom határvonal aközött, hogy Istenre támaszkodunk azáltal, hogy az Ő Igéjén keresztül imádkozunk – és aközött, hogy a Szentírást varázslás jelleggel vagy akár pénzautomata jelleggel használjuk.
Jézus kifejezetten elutasította a Sátán azon kísérletét, hogy visszaéljen a 91. zsoltár szavaival: „Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: »Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.« Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: »Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!«” (Máté 4:5–7).
Egy dolog bízni Isten ígéreteiben – és egészen más visszaélni ezekkel az ígéretekkel úgy, hogy Istent valahogy kényszeríteni próbáljuk. Isten Fia tudta, hogy a Biblia nem nyújt mágikus ráolvasásokat, melyeket a védelmünkért szavalhatnánk. A Biblia egy természetfeletti könyv, amely természetfeletti kinyilatkoztatást tartalmaz Istenről – aki természetfeletti ígéreteket tesz azoknak, akik Őbenne maradnak.
Isten szava rámutat, hogy a biztonságunk nemcsak hogy Tőle származik, hanem Őbenne van. Az Istenben maradás nem mindig véd meg minket a nehéz (sőt fájdalmas) helyzetektől, de megőriz minket azok kellős közepén.
Senki sem bízott jobban Istenben, mint az Úr Jézus – mégis szenvedett és kereszthalált halt. Amikor a hit által Jézusban maradunk, nem kapunk ígéretet egy szenvedésmentes életre – de arra igen, hogy ennek a szenvedésnek a másik oldalán dicsőség és örök, fájdalommentes öröm vár ránk. Ezért találunk végső vigaszt és biztonságot, amikor Őbenne maradunk.
A 91. zsoltár két gyönyörűen költői héber szót kínál, amelyek az Istenben maradásunk gazdagságát közvetítik: „josev”, ami azt jelenti: lakni (és magában foglalja az állandóságot); illetve „jitlonan”: tartózkodni.
Az első szó arról a biztonságérzetről beszél, amit az otthonunkban érzünk. Én a fészek melegének hívom. Bizonyára ismered a megkönnyebbülés érzését, amikor hazaérsz és kicsomagolsz egy hosszú út után. Az ismerős környezet a kényelem és elégedettség érzetét kelti.
A második szó (ami a tartózkodást jelenti), befejezetlen igeidőben van, és arra a folytonos elköteleződésünkre utal, hogy Istenben megpihenjünk, bárhol is legyünk. A legjobban akkor tudok megpihenni, amikor a hegyekben túrázok. Ott el tudok távolodni a napi rutintól, hogy lecsendesítsem a lelkemet és halljam az Úr hangját.
A zsoltáros elhív minket, hogy éljünk El Elyon, a Magasságos Isten titkos helyén, és maradjunk El Saddai, a Mindenható árnyékában. Istennek ez a két hatalmas neve közvetíti számunkra mind az Ő természetfeletti természetét, mind az Ő érzékelhető jelenlétét, vagyis közelségét.
Mivel Isten mindenek felett való, fel kell emelnünk a szemünket, hogy lássuk Őt. Ha a körülményeinkre összpontosítunk, az csak azt fogja eredményezni, hogy elmulasztjuk az Ő magasztos hatalmának életet adó perspektíváját. Ezzel együtt Isten El Saddai, a Mindenható, aki hatalmát szabadjára engedve megment minket azáltal, hogy behatol a körülményeinkbe. A Saddai szó héber gyökere a „sad”, amely sokak szerint a mellkasra vagy az emlőre utal – a test azon részére, ahol valódi erő és valódi gondoskodás van. Isten erős és gondoskodó védelmét gyönyörűen leírja a 4. vers: „Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz”.
Hallottam egy gazda történetét, akinek csak egyetlen tyúkja volt a tyúkólban. Egy nap tűz tört ki, elpusztítva a tyúkólt és megölve a tyúkot. De íme, ahogy a gazda félretolta a tyúk elszenesedett maradványait, négy fiatal csibe bújt ki elevenen az anyjuk alól. Mily bámulatos kép a Mindenható Isten gondoskodásáról, védelméről, sőt áldozati gondoskodásáról – végső soron és a legszebben Jézusban beteljesedve.
Csak e szárnyak alatt találjuk meg az igazi és tartós védelem „titkos helyét” és „árnyékát”.
Mindannyiunknak szüksége van egy titkos helyre, egy rejtekhelyre. Gyakran találtam meg ezt a titkos helyet Isten teremtésének szépségében. Egyszer – életem mélypontján – egy kristálytiszta alpesi tó partjára vitt az utam. A víz szélén álltam, magas gránitokkal körülvéve. Még soha nem éreztem magam ennyire egyedül. De ahogy aznap szomorúan sírtam, megéreztem a Mindenható jelenlétét. Valójában mégsem voltam egyedül! Ott, azon a titkos helyen erőt találtam ahhoz, hogy az előttem álló bánat ösvényén járjak.
Jézus ezt mondta: „… imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván” (Máté 6:6). Csak Jézus miatt jöhetünk Istenhez és maradhatunk Vele. Megnyitotta titkos helyét mindazok előtt, akik bíznak az Ő Fiában. Hogy is ne osztanánk meg ezt a titkos helyet másokkal, akik védelmet keresnek ebben a zaklatott világban? Köszönjük, és az Úr áldjon meg benneteket, hogy segítettetek nekünk abban, hogy továbbra is arra hívjuk a zsidó embereket, hogy találjanak menedéket az Ő szárnyainak árnyékában.
Idir, muszlim hátterű lelkipásztor nagyszerű partnerünk a Messiásban. Több alkalommal meghívott minket, hogy beszéljünk a gyülekezetében, mi pedig ingyenesen felajánljuk neki a helyiségeinket az általa havonta tartott evangelizációs képzéshez.
Idir a hét öt napján ebédidőben felállít egy evangéliumi irodalommal megrakott asztalt Párizs különböző negyedeiben. Nemrégiben egy Adrien nevű zsidó férfi állt meg az asztalnál, elvett egy traktátust, és rácsodálkozott. Amikor Idir elmondta neki az evangéliumot, Adrien ezt válaszolta: „Zsidó vagyok, úgyhogy ez nem nekem való”. „Ez nagyszerű – lelkendezett Idir –, vannak zsidó barátaim, akik hisznek Jézusban. Szeretnél találkozni velük?” Adrien hajlandó volt találkozni velem. Amikor leültünk együtt, és elolvastuk az Ézsaiás 53. fejezetét – abba kellett hagynia az olvasást, mert elakadt a szava. Miután egy kicsit beszélgettünk erről, imádkozott, és befogadta az Urat!
A párizsi Zsidók Jézusért csapatának is van egy könyves asztala az irodánk előtt. Nemrégiben egy muszlim nő járt nálunk, és elkezdte lapozgatni a könyveket. Azt mondta nekem: „Volt egy látomásom Jézusról. Tudom, hogy Jézus zsidó volt; szeretnék közelebb kerülni a zsidókhoz, hogy többet tudjak meg róla”. Éppen aznap látogatott el hozzánk Idir! Megkértem, hogy jöjjön el és beszélgessen vele. Azóta ez a hölgy bemerítkezett (Idir gyülekezetében), és Idir továbbra is figyelemmel kíséri őt. Isten lehetővé teszi számunkra, hogy elérjük a zsidó szíveket az olyan munkatársaknak köszönhetően, mint Te! De gondolom, szeretnéd tudni, hogy általunk olyan csodálatos partnerekkel is összekapcsolódhatsz, mint Idir – mivel együtt mind a zsidó, mind a muszlim szívekhez eljutunk!
…amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Máté 24:32
A bibliai teadélutánra Balázs* a kertjében termett fügével érkezett, majd felhívást tett közzé, hogy bárki, aki leszüreteli a fügéjét, elviheti és lekvárt főzhet belőle. Ez a téma megnyitotta a szíveket, mert többen is fügével kapcsolatos ismereteket tettek közkinccsé. Én viszont találva éreztem magam lekvár-ügyben. Meg kell mentenem Balázs fügéit. Másnap szüretelő jelmezben jelentem meg a kissé elgazosodott kertben, és igyekeztem megbirkózni a feladattal. A túlérett gyümölcsök boldogan kínálták magukat. Minden edényemet teleszedtem, miközben könnyedén beszélgettünk.
A szüret végén – szinte úgy, mint a Messiási Királyság idején[1] – nagy békességben letelepedtünk a teraszon. Beszélgetésünkben valahogy a száraz csontok völgyének látomásánál kötöttünk ki.
Balázs hosszú utat járt be azóta, hogy először találkoztam vele. Akkor ateistának mondta magát. Azóta már számos rendezvényünkön részt vett, de a bibliás eseményeket kerülte, mondván: nem akar a hitetlenségével kárt okozni. De a kitartó ima gyümölcsöt termett. Azóta már két sabbatunkra is eljött, és lassanként a teadélutánok is vonzani kezdték. Amikor most arról beszéltem, hogy látomás szerint az összegyűjtetés már megtörtént, de még szükség van arra, hogy Izrael új szívet kapjon és új szellemet – Balázs nem kezdett másról beszélni. Sőt, amikor imát ajánlottam fel, készségesen meghajtotta a fejét és várta az imát.
A fügefa zsendül!
A Nagyhéten megátkozott terméketlen fügefa kiszáradt. 40 évvel később elpusztult a jeruzsálemi Szentély. A szárazság évszázadai következtek, amit a Holokauszt tragédiája tetőzött be. A sírból azonban kihívta népét az Úr – és ha még nem is teljesen, de jelentős mértékben összegyűjtötte Izrael földjén. És a Szellem általi megelevenítés is elindult, ahogy Izrael egyre több városában alakulnak Messiás-hívő közösségek. A teljesség még várat magára, de örömmel látjuk a fügefa zsendülésének magyarországi jeleit is.
* nem az igazi neve
[1] Mikeás 4:4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket.
