Slach monesz – ami ajtókat nyit

Slach monesz – ami ajtókat nyit

Tar Kata írása

Idén a Purim ünnepe március 23–24-re esett. Mivel ekkor már beindultak a gyülekezeti látogatásaink (hogy bemutassuk testvéreinknek a Messiás a zsidó húsvétban c. prezentációt), nem maradt már idő arra, hogy egy Purim ünnepet is megszervezzünk. Helyette egy purimi szokás gyakorlásával ünnepeltünk. Slach moneszt küldtünk három rabbi barátunknak. Ennek a jiddis szónak a héber eredetije: misloach manot (szó szerint: adagok küldése) – az Eszter könyvéből származik: „Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” (9:22)

 

Mindhárom rabbival már több éve barátkozunk. A gesztus tovább építette a baráti viszonyunkat. Egyikük kávéra hívta ’postásunkat’, Krisztit; a másikuk meghívta Ildit magukhoz szombatköszöntőre, és egy jót beszélgettek; a harmadik rabbi pedig három órás eszmecserét folytatott Messiás-hívő testvérünkkel, Péterrel* – mint utóbb kiderült, Jézusról. Ő is küldött nekünk ajándékot. De a legnagyobb ajándék az, hogy vannak barátaink a zsinagógában – akik nem ellenünk harcolnak, hanem valamiképpen (egy ki nem mondott módon, de) támogatják a szolgálatunkat. Kérünk, imádkozz ezekért a rabbikért, hogy bölcsességet és bátorságot kapjanak Istentől – a Messiás Jesua követéséhez.

* nem az igazi neve

Slach monesz: a szíveket is kinyitja

Slach monesz: a szíveket is kinyitja

Purim ünnepén Dórival a Múzeum-kertbe mentünk beszélgetni a fiatalokkal Azt kérdeztük tőlük, vajon tudják-e, mi ez az ünnep, és hogy kapcsolódik Jézushoz. Mindenki nagyon pozitívan állt hozzá a diskurzushoz. Talán azért is történhetett ez így, mert egy tálca finom, házi készítésű ’Hámán füle’ süteménnyel „támogattunk meg” a kezdeményezést. Az egyik beszélgetésünk 2 nagyon kedves és nyitott lánnyal történt. Alig kezdtünk bele az eszmecserébe, elolvasták a pólónkon lévő Zsidók Jézusért feliratot és azonnal kapcsoltak, hogy ez valahogy a zsidó ünnepekkel függhet össze. Egy kis gondolkodás után az egyik lány, nevezzük Hajninak*, kicsit félősen megjegyezte: „Ezt nekem tudnom kellene, nagypapám ugyanis zsidó származású…”. Innentől kezdve úgy csevegtünk egymással, mint négy jó barátnő. A lányok teljesen megnyíltak előttünk: mint amikor valamilyen komoly dolgot kellene megvitatnunk – de mégis ott volt a humor, az őszinteség, a kíváncsiság és az önfeledt nevetés is. Az Úr előkészítette a lányok szívét és a környéket is: ugyanis a mellettünk lévő padon ülők mind elmentek, mire elérkeztünk a befogadó imához. Az a nap számukra nemcsak a ’Hámán füle’ süteményről szólt, hanem az újjászületésről is. Kérlek, imádkozz Hajniért és Orsiért*, hogy a kezdeti lelkesedés kitartson az életük végéig.

A neve azt jelenti: Szabadító! 

A neve azt jelenti: Szabadító! 

A neve azt jelenti: Szabadító! 

Hajdu Ildikó tollából

Edináról*, a 76 éves magyar származású izraeli hölgyről már korábbi levelünkben értesülhettetek. Az egyik beszélgetésünk alkalmával a Máté evangéliumából olvastam fel neki Jézus születésének történetét. Figyelmesen hallgatta, majd mikor ahhoz a részhez értem, hogy „a születendő gyermeket nevezzék Jézusnak”, akkor hirtelen a közbevágott: „Állj! A neve Jesua, ami azt jelenti, hogy szabadító!” Sokkolt ez a mondata, ugyanis még nem találkoztam olyan nem hívő emberrel, aki tudta volna, hogy maga a név ’szabadítót’ jelent. Ezután hosszas eszmecserét folytattunk a bűntől való szabadulás kérdéséről, illetve arról, hogy ez hogyan függ össze az ószövetségi áldozati rendszerrel. 

Edina egyszer csak felsóhajtott: „Annyira elegem van már ebből a háborúból! Kell, hogy legyen egy hely, ahol béke van, ahol az emberek szeretik egymást!” Öröm járta át a szívemet, és jóleső érzéssel válaszoltam neki: „Van ilyen hely! Pont ilyet készített Isten az ember számára: ez a Menny!” Majd úgy folytattam, hogy Jesua vissza fog jönni az övéiért, és viszi őket Magával. Edina ekkor megint közbevágott, és ezt kiáltotta: „én is akarok menni, engem is vigyen!” Ez a gyermeki, őszinte hit teljesen magával ragadott! Megkérdeztem: „tudod, hogyan lehet odajutni?” Miután ’nem’-mel válaszolt, elmondtam neki, hogy ehhez be kell hívnia Jesuát a szívébe; bocsánatot kell kérnie minden addigi bűnééért, lázadásáért; és kérnie kell, hogy legyen az élete Ura. „Kész vagy ezt megtenni?” – kérdeztem. „Igen.” – hangzott a felelet. 

Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre. Luk 15:7 

Edina meghívta a Szabadítót az életébe, Aki megmentette őt a bűn szolgaságából. Öröm van a Mennyben, és itt a földön is! 

* nem az igazi neve 

Izraeliek tapasztalják meg Jézus szeretetét New Yorkban

Izraeliek tapasztalják meg Jézus szeretetét New Yorkban

A Washington Square Park (egy rövid sétára a New York-i központunktól) mindig is remek hely volt arra, hogy meghívjunk embereket, hogy beszélgessünk lelki dolgokról. Tehillah Walker, az egyik gyakornokunk is ott találkozott az izraeli Elianával, aki épp akkor volt látogatóban New Yorkban.

Tehillah meséli: „Eliana kíváncsi lett az utcai táblánkra, amelyre az emberek felírhatták, hogy miért lehetnek hálásak. Elmagyaráztam neki, hogy mi a Zsidók Jézusért szervezethez tartozunk; meséltem neki a közösségi eseményeinkről, majd elérhetőséget cseréltünk egymással. Megegyeztünk, hogy majd ha visszajön Indianából – ahol egy barátját készült meglátogatni – összejövünk egy kávéra.”

Az október 7-i izraeli támadás idején Eliana Indianában tartózkodott.

Tehillah így folytatta: „Üzentet küldtem Elianának, hogy imádkozom érte és a családjáért. Válasz üzenetében az állt, hogy hadi szolgálatra vissza kell térnie Izraelbe. Chaim Birnbaummal közösen kimentünk érte a LaGuardia repülőtérre; meghívtuk őt reggelizni; majd a John F. Kennedy nemzetközi repülőtéren feltettük őt a hazafelé induló gépre.”

Chaim így emlékszik vissza: „Meglepődtem, hogy felismertük egymást Elianával, noha három évvel azelőtt találkoztunk Izraelben!” (Chaim több évig szolgált a Tel-Avivi csapatunkban, és feleségével, Vereddel együtt tavaly júliusban költözött New Yorkba.)

Reggelizés közben Eliana megkérdezte Tehilláh-tól, hogy miért nem fél nyíltan viselni a Dávid-csillagot. „Azt mondtam neki, hogy Istenben bízom, hogy megvéd. Miután kitettük őt a Kennedyn, üzenetben egy áldást küldtem neki.” – így Tehillah.

Chaim hozzáteszi: „Amikor Eliana visszaérkezett Izraelbe, küldött magáról egy egyenruhás fényképet; és újra köszönetet mondott a vendégszeretetünkért.”

Hála a Hozzátok hasonló társaknak, Eliana egy a sok ezer izraeli közül, akik napjainkban találkoznak Jézus szeretetével.
Kérlek, imádkozzatok, hogy Isten őrizze meg őt; és hogy az evangélium magjai, amelyek a háború közepette az ő és megannyi más izraelita életébe lettek elültetve: a Jesuába (Jézusba) vetett, virágzó hitté tudjanak érni.

A neveket megváltoztattuk a magánélet védelme érdekében.

„Ezért a mostani időért”: Az antiszemitizmus megértése ma

„Ezért a mostani időért”: Az antiszemitizmus megértése ma

David Brickner, ügyvezető igazgató

„A folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz”. Ettől a jelszótól hangosak az egyetemi kampuszok és a nagyvárosok utcái Európában és Észak-Amerikában. De sokan, akik ezt skandálják, nem tudják, hogy melyik folyóra vagy tengerre utalnak – és hogy ez mit jelent.* Azt sem tudják, hogy a Hamász azt állítja: „Palesztina a miénk a folyótól a tengerig és déltől északig”. A tüntetések mögött azonban sötét erők állnak, akik nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a skandálás Izrael állam felszámolására és a zsidó nép elpusztítására szólít fel.

A Jordán folyó a zsidó állam – Izrael állam – keleti határa, a Földközi-tenger pedig a nyugati határ. A világon ma élő 13 millió zsidó ember több mint fele e határok között él. A Hamász szerint a mai Izrael területén szó szerint nincs helye a zsidó államnak vagy a zsidó népnek. Akár tudatosan, akár nem: azok, akik támogatják a Hamászt, csatlakoznak a népirtásra való felhíváshoz. Sok zsidó és keresztény ember egyaránt elgondolkodik azon, hogy hogyan lehetséges, hogy a holokauszt után ilyen röviddel ennyi ember gyilkos gyűlöletet érez a zsidó nép iránt? De van történelmi előzménye ennek a fajta gyűlöletnek.

Antiszemitizmus bibliai szemüvegen keresztül

Március 23-án kezdődik a Purim ünnepe, amely arra emlékezik, hogy Isten megszabadította a zsidó népet, ahogyan azt Eszter könyve elbeszéli. Abban az időben „Hámán el akarta pusztítani az összes zsidót, aki Ahasvérus egész királyságában volt” (Eszter 3:6) – ez a királyság „Indiától Etiópiáig” terjedt (Eszter 8:9). Milyen figyelemre méltó párhuzam ez a mi jelenlegi közel-keleti válságunkkal.

Gondolkoztál már azon, hogy vajon miért vált ekkora mértékűvé Hámán személyes ellenszenve a zsidó néppel szemben? Hámán kezdetben azért neheztelt Mordokájra, mert nem volt hajlandó hódolni neki; de személyes ellenszenvét rosszindulatú mozgalommá fokozta, amikor rábeszélte a királyt, hogy „pusztítson el, öljön meg és semmisítsen meg minden zsidót, ifjakat és öregeket, kisgyermekeket és asszonyokat, egy napon, a tizenkettedik hónap tizenharmadik napján, ami az Ádár hónap, és fosztogassa a vagyonukat” (Eszter 3:13).

A zsidó nép elleni gyűlöletet Isten ellensége ihlette.

Valami sokkal sötétebb volt a háttérben, mint egy ember haragja. A zsidó nép iránti ilyen általános utálatot a zsidók Istenének ellensége gerjeszti: maga a Sátán. Hála Istennek, Hámán szándékai nem váltak valóra – és végül azt a sorsot szenvedte el, amit a zsidó népnek szánt (Eszter 7:10).

Isten azért harcolt, hogy megőrizze választott népét, de vegyük észre, hogy ehhez embereket használt fel. Mordokáj erkölcsi tisztasága és Eszter királyné bátorsága nélkül ez a történet egészen másképp is végződhetett volna. Gondoljunk bele, milyen következményekkel járt volna a zsidó nép elpusztítása. Isten a zsidó népet választotta ki, hogy az eszköze legyen: amely által a megváltás tervét megvalósítja.

Isten ígéretei a zsidó nép számára mindannyiunkra hatással vannak

A purimi események nélkül a Messiás Jézus nem született volna meg, hogy feláldozza értünk az életét, és mi most nem készülnénk arra, hogy megünnepeljük a feltámadását. Pontosan ez az, amiért a Sátán állandóan ilyen zsigeri gyűlöletet gerjeszt. Nem akarta, hogy Isten megváltó terve megvalósuljon. Bár nem sikerült megakadályoznia, de mind a mai napig folyamatosan igyekszik megkérdőjelezni Isten azon képességét, hogy betartsa ígéreteit. Ne feledjük, hogy azoknak az ígéreteknek, amelyeket Isten a zsidó népnek tett, az a célja, hogy minden nemzetből – zsidókból és pogányokból egyaránt – embereket váltson meg.

 

A „folyótól a tengerig” szavak szó szerint Isten ígéretét jelentik a zsidó nép számára.

 

A Sátán gyakran úgy palástolja gonosz szándékait, hogy kiforgatja az igazságot – és olyan embereket használ fel, akiknek nincs elég ismeretük. Isten Igéjére kell rámutatnunk, hogy leleplezzük hazugságait. A „folyótól a tengerig” szavak szó szerint Isten ígéretét jelentik, amit a zsidó népnek tett annak a földnek a határait illetően, amelyet nekik adott (lásd Józsué 1:4; Ezékiel 47). A Sátán Isten saját szavait akarja felhasználni arra, hogy megtévessze a világot, és gyűlöletet szítson az Ő népe ellen.

A zsidó emberek melletti kiállás hogyanja és miértje napjainkban

Jézus mai követői számára a zsidó nép mellé állni azt jelenti, hogy hitünket és energiánkat arra összpontosítjuk, hogy Isten elkövetkezendő ígéretei és örökkévaló céljai mögé álljunk. Ehhez a fent idézett szakaszokhoz hasonló bibliai ismeretekre, valamint erkölcsi tisztánlátásra és bátorságra van szükség.

Időnként ez az erkölcsi tisztánlátás és isteni bátorság sajnálatos módon hiányzik Isten népéből. Hitler uralkodása alatt (viszonylag kevés jeles kivételtől eltekintve) a keresztények csendben maradtak. Megtörténhet ugyanez a mi időnkben is? Vajon a tisztánlátás és a bátorság a Hamász támadása idején is elmarad? Imádkozom, hogy Jézus követői továbbra is kiálljanak Izrael mellett.

Mordokáj azt mondta Eszternek, hogy Isten „ezért a mostani időért” hívta őt el és állította arra a helyre, hogy síkra szálljon a zsidó népért (Eszter 4:14). És ebben a mostani időben Isten még mindig arra hívja népét, hogy álljon ki. Hogyan állhatnak ki a keresztények a zsidó nép mellett egy ilyen időszakban, mint ez? Megtehetjük ezt Eszter bátorságával és Mordokáj erkölcsi tisztaságával. És megtehetjük ezt az összes ártatlan áldozat – zsidók és arabok – szenvedése iránti együttérzéssel.

Íme néhány javaslat:

  1. A Zsidók Jézusért olyan partnerekkel van megáldva, mint te, akik szeretik Isten Igéjét; szükségünk van arra, hogy megosszátok szereteteteket és bibliai ismereteiteket azokkal, akik a Ti hatókörötökbe tartoznak.
  2. Ha azt hallod, hogy az emberek hamis egyenlőségjelet tesznek az izraeli önvédelem és a Hamász gyilkos szándéka közé: ne feledd, hogy néhányan talán őszintén nem értik, amit szajkóznak. Tisztelettel tegyetek fel olyan kérdéseket, amelyek fényt derítenek az Izrael elleni fenyegetés valódi és halálos természetére.
  3. Bátran tartsuk fenn világszerte a zsidó nép támogatását azáltal, hogy például követeljük a gázai túszok azonnali szabadon bocsátását, és megáldjuk a rászoruló zsidó embereket a szolgálat és a nagylelkűség cselekedeteivel, ahogy Isten ezt lehetővé teszi.
  4. Félelem és mentegetőzés nélkül vigyük tovább az evangélium jó hírét a zsidó népnek – bárhol is éljenek. Ez a legfontosabb dolog!

Az evangélium megosztása az antiszemitizmus pontos ellentéte.

Az egyetlen út a zsidó nép számára Isten legnagyobb áldásához: Jesua, Izráel Messiása. Az evangélium terjesztése (épp emiatt) az antiszemitizmus szöges ellentéte. Amint azt e havi helyszíni beszámolóinkból is láthatjátok, a mai napon több lehetőség kínálkozik erre, mint valaha.

A háború tavaly októberi kezdete óta több mint a kétszeresére nőtt azoknak az izraelieknek a száma, akik héber nyelvű Újszövetséget szeretnének kapni. Valódi éhség van Isten Igéje iránt – ezért nekünk, akik őszintén hiszünk az Igében, az ilyen helyzetben az a feladatunk, hogy most cselekedjünk Izráel üdvösségéért.

* Ron E. Hassner, „Melyik folyótól melyik tengerig?” Wall Street Journal, 2023. december 5.

Korrepetálni a rabbiképző diákjait

Korrepetálni a rabbiképző diákjait

„Tudnál segíteni a felkészülésemben?” – kérdezte tőlem az egyetemről az első évfolyamos Klári*, akivel korábban már nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Klári egy fiatal, nyitott szívű, őszinte, kedves teremtés, akit hagyományos zsidó neveltetése ellenére nem zavar, hogy mi olyan zsidók vagyunk, akik hiszünk Jesuában; és aki már többször részt vett a szombatköszöntő alkalmainkon. A judaisztika vizsgájára készült, és a vizsga egyik feladatsora az volt, hogy Mózes első könyvétől (azaz a B’resit-től) kezdve, a teljes Tórán, Józsuén, illetve a Bírák könyvén át egészen Dávid királyig bezárólag random kérdésekre kellett válaszolni. Klári becsületesen megtanulta a Tanakh ezen fejezeteit, de mégis maradtak homályos pontok, amelyekhez a segítségemet kérte. A kielégítő válaszokhoz jó mélyre kellett ásni a tudásomban és a Bibliában. Mikor elérkeztünk a Bírák könyvéhez, és kezdtem magyarázni az összefüggést: „tudod, ez egy olyan időszaka volt Izraelnek, amikor nem volt király, teljes káosz uralkodott, és mindenki azt csinált, amit akart, és csak akkor fordultak Istenhez, amikor már rosszul ment a soruk”, Klári teljesen őszintén megkérdezte tőlem: „És Isten ezek után még segített nekik?”. Isten szereti az ilyen ártatlan, gyermeki kérdéseket. A felkészülés során még azt is meg tudtuk beszélni, hogy Dávid azért volt az Isten szíve szerinti férfiú, mert – többek között – tudott őszintén bocsánatot kérni a bűneiért. Klári nyitott lélekkel figyelt, végül megjegyezte: „szeretem, ahogy beszélsz ezekről a dolgokról, megérintenek.” Búcsúzóul még megáldottam őt. Isten megígérte, hogy az Ő Beszéde, amely a szájából kijön, nem tér vissza hozzá üresen, hanem megcselekszi, amit akar, és szerencsés lesz ott, ahová kiküldi. Ézs 55:11  Klári egyébként ötösre vizsgázott. De, bízom abban, hogy Isten nemcsak ebben segíti meg Klárit, hanem abban is, hogy személyesen meg fogja ismerni a Megváltóját. Kérlek, imádkozz, hogy Klári továbbra is ilyen gyermeki lélekkel tudja fogadni a Biblia igazságait.

* nem az igazi neve