„A világ legliberálisabb Istene” – ahogy egy zsidó értelmiségi látja
„Nagyon megköszönném, ha együtt tudnánk működni” – a telefonból szóló ismeretlen hangról kiderült, hogy gazdája a célközönségünk egy jeles képviselője: egyetemi docens, filmrendező és a rabbiképző egyetem tanára is. Miért épp velem akar együttműködni? Mert megtudta, hogy vannak ismerőseim a Holokauszt-túlélők körében.
Antal* velük készít dokumentumfilmeket, hogy megörökítse a történetüket, amíg még köztünk vannak. Találkoztunk, az együttműködés elindult. De sokkal több módon, mint sejtettük: Antal készségesen adott nekem identitás-interjút. Majd amikor megtudta, hogy épp elvesztettük a szociológusunkat, előzékenyen összekötött a lányával, aki ’véletlenül’ szociológus. Lánya, Juli* nagy érdeklődést mutatott a projekt iránt, és ezenkívül megnyitotta előttünk a színház és film zsidó értelmiségének világát, ugyanis ez a terület eddig hiányzott a palettáról. Sőt, maga is adott interjút. Mindemellett a család harmadik tagja, Juli édesanyja is belépett a történetünkbe. Erzsébetről* kiderült, hogy szívügye mindenféle kisebbség,
de leginkább a romák, akiknek a képeivel tele van zsúfolva a lakásgalériaként és lakásszínházként is funkcionáló otthonuk. Boldogan bólintott rá arra a lehetőségre, hogy kisebbségi kiállításunk képeiből náluk is legyen egy kiállítás ősszel.
Julival együtt eljöttek a mi kiállítás-eseményünkre, és tágra nyílt szemmel hallgatták Ildi bizonyságtételét arról, ahogy Jézus gondoskodott róla, amikor árvaként a férjét is elvesztette. Azóta Ildinek sikerült Julit személyes találkozóra hívni. Juli nemcsak erre mondott igent, hanem egy Biblia-tanulmányozási sorozatra is. Antal előítéletek nélkül fordult felénk, amikor megtudta, hogy Jézusban hívő zsidók vagyunk – és még azt is felvetette, hogy rólunk is készít dokumentumfilmet. Amikor megkérdeztem, hisz-e Ábrahám, Izsák és Jákób Istenében, azt felelte:
„Abszolút! Lenyűgöz, hogy egyszerre lép fel a teljes elköteleződés követelményével, és ad mégis tökéletes szabadságot az embernek. Ő a világ legliberálisabb személye.”
Imádkozzunk mindhármukért, hogy nyitottságuk megmentő hitben érjen célt, és – mint a zsidó értelmiségi világ egy kulcsszereplője – Antal sokakat meg tudjon majd nyerni Jesuának!
Az az identitásinterjú-sorozat, amelyet néhány évvel ezelőtt kezdtünk el, különleges emberekhez és sorsokhoz nyit nekünk utat. Beszéltünk filozófussal, zongoraművésszel, filmrendezővel, egyetemi tanárral, festőművésszel, újságíróval és másokkal. Néhányukkal sikerül túllépni az interjú keretein: meg tudjuk őket hívni rendezvényeinkre, bizonyságot tehetünk a hitünkről, rá tudunk mutatni néhány kulcspróféciára. De kevesen vannak, akiknél igazi nyitottságot találunk a Messiás Jézus iránt. Ez persze mindig fájdalmas – de tudjuk, hogy nem ügyvédnek vagyunk elhívva, hanem tanúnak.
Nemrégiben azonban egy olyan különleges sorsra bukkantunk, ahol felfedeztük az isteni időzítést a megmentésre. Valit* egy olyan Facebook-csoportban ismertem meg, ahol Holokauszttúlélők utódai találkoztak. Az interjúra készségesen vállalkozott, sőt: az otthonába hívott meg. Az interjú nagyon személyesre sikerült, de még mielőtt magát az interjút elkezdtük volna, kiderült, hogy csak néhány hónapja annak, hogy Vali egy sötét depresszió-spirálba került, amiből nem tudott kikeveredni, és úgy döntött: véget vet az életének. Azonban megtalálták és megmentették. Egy barátnője ott volt vele az egész folyamatban – és Valinak sikerült helyreállnia, újrakezdenie. Mindezek után nem sokkal jelentkeztem be nála. Isteni időzítés!
Első beszélgetésünk után eljött a Savuot ünnepünkre, a kiállításmegnyitónkra és a Bibliai Teadélutánunkra. Majd elkezdtünk Bibliát tanulmányozni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit gondol a Messiásról, azt mondta:
„Ateistának neveltek a túlélő szüleim. De a halál mezsgyéjén valami történt. Nem láttam angyalokat, sem alagutat vagy fényt. Viszont a szívem valamiért kinyílt arra, hogy higgyen.”
Vali sorsa azt példázza, hogy zsidó értelmiségi barátaink szíve ugyanúgy meglágyítható az evangélium iránt, mint bárki másé. De valaminek történnie kell, hogy a magabiztosságnak ez a maszkja lehulljon, hogy az értelem, a tudás és a kreativitás bálványai összetörjenek, és Izraelnek ezek az okos, tehetséges fiai végre kiáltani tudjanak az Úrhoz.
„De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét…” (Jóel 3:5).
Kérlek, imádkozz Valiért és a többi értelmiségi barátunkért!
Ilonával* egy utcai szórólapozáskor találkoztam. Két bottal járt, de megállt, és sok kérdést tett fel. Amikor az evangélium azon eleméhez érkeztem, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, határozottan kijelentette, hogy ő nem bűnös. Nem lepődtem meg, hiszen sokszor kapok ilyen visszajelzést. Én magam is így gondolkodtam valamikor. Átsiklottam ezen. De ahogy tovább beszélgettünk, kiderült, milyen magányos, és mennyire túlterhelt a gondjaival. Szinte el sem tudtam képzelni, hogy egy ember ilyen nyomorúságba juthat. Négy lakást íratott a fia nevére, hogy az tudjon gondoskodni a családjáról. És ő most egy 10 négyzetméteres „lukban” lakik. Egy modern Lear-király történet. Az is kiderült, hogy zsidó származású, több diplomája van, és leginkább: ki van éhezve a szeretetre. Mivel a gyülekezetünk közelében lakik, meghívtam, hogy beszélgessünk a hajnali ima után. Eljött, és igazi kairosz pillanatot éltünk át: kért és kapott imát, pedig magát ateistának mondta. Utána még felhívott, hogy egy ismerőséért is imádkozzunk, aki súlyos műtéten esett át. Majd eljött a szédervacsoránkra. Tágra nyílt szemekkel hallgatott minket. Valószínűleg, élete első szédere volt. Ilona szíve meg van készítve az evangélium befogadására, de millió akadály hárul az útjába annak, hogy újra találkozzunk: a lába fáj, ügyintéz, fogorvoshoz kell mennie, betonoz (!), unokákra vigyáz. Kérlek, imádkozz, hogy az akadályok elháruljanak, és Ilona valódi vigasztalást nyerhessen az Úrtól.
Tar Kata írása egy korábbi Jews for Jesus cikk felhasználásával
Jesua többször mondta tanítványainak és a körülötte lévőknek: „Az én időm még nincs itt.” (János 2:4, János 7:6, 8), és gyakran előre jelezte a halálát: „Az Emberfia azért jött … hogy életét adja váltságul sokakért” (Máté 20:28; Márk 10:45). Az ember joggal kérdezhette, hogy mikor jön el Jesua ideje valójában, mit hoz majd ez magával, és egyáltalán mit is fog ez jelenteni. Ez a cikk tárgyilagosan, időrendben és napi bontásban tekinti át Jesua életének utolsó hetét – beleértve a páska ünnepet is – a négy evangélium beszámolóiból szemezgetve.
Jesua életének utolsó hetében teljesítette küldetését: megkereste és megmentette az elveszetteket, és végül engesztelő áldozattá vált az emberiségért – egyszer s mindenkorra.
Péntek
Egy héttel a keresztre feszítése előtt Jesua Jeruzsálem felé vette az irányt, és hat nappal a páska ünnep előtt megérkezett Betániába[1].
Jesua személye körül ekkorra már pattanásig feszült a helyzet: a júdabeliek közül sokan érkeztek a kis faluba. Lázár feltámasztása ugyanis döntés elé állította őket: 4 napos halottat még soha egyetlen próféta sem hozott vissza az életbe. Többen felismerték ekkor, hogy Jesua a Messiás. A vallási vezetők épp emiatt hoztak döntést: Jesuának meg kell halnia. (János 12:9–11)
Szombat
Jesua tanítványaival együtt pihent.
Vasárnap
Másnap Jesua szamárháton vonult be Jeruzsálembe – amit „diadalmas bevonulásnak” nevezünk – beteljesítve a Zakariás 9:9-ben olvasható próféciát[2]. A város egészen felbolydult, és hangosan dicsőítve fogadta őt. A pálmaágak lengetése a győztes hadvezérnek vagy királynak jár. Másrészt, a szukkót ünnepét idézi, hiszen a zsidó nép hagyományosan ekkorra várja a Messiás megérkezését. Jesua elfogadta a Messiás Királynak szóló ünneplést, bár tudta, hogy csalódást fog okozni a hozsannát[3] kiáltozó tömegnek: nem a politikai elnyomásból készült megszabadítani őket. Szemügyre vette a Templomot – nem úgy, mint egy a hívek közül, hanem mint a Tulajdonos. Ezután visszatért Betániába.
Niszán hó tizedik napján választották ki a páskabárányokat (2 Mózes/Smot 12:1–6). Ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a feláldozásra, hibátlanoknak[4] kellett lenniük. Ezért a különválasztott állatot 5 napon át figyelték, vizsgálták, hibát kerestek benne. Jesua ettől fogva 5 napon át hagyta magát vizsgálni: találnak-e benne hibát.
Ez a jeruzsálemi bevonulás a vég kezdetét jelentette.
Hétfő
ulajdonosi tekintéllyel borogatta fel az árusok asztalait,
A Betániából Jeruzsálembe vezető úton Jesua egy szimbolikus cselekedetet hajtott végre: megátkozott egy fügefát, amelyen nem talált korai gyümölcsöt[5]. Majd tovább haladt a Templom felé. Az alapján, amit előző nap a Szentélyben látott, kész tervvel érkezett oda. Nem indulatból, hanem tulajdonosi tekintéllyel borogatta fel az árusok asztalait, akik Annás főpap templomi maffiájának a szolgálatában álltak, és tiltotta meg, hogy edényt vigyenek át a Templomon.[6]Ennek fényében fejthető meg a fügefa megátkozása: Amikor meglátogatta a népét, melyet Maga plántált, öntözött és kapált, de hiába keresett rajta gyümölcsöt[7]– megátkozta, hogy a korszak végéig[8] ne teremjen. A fügefa a Tanakhban sokszor utalt Izraelre.[9] Jesua még aznap a fügefa-Izrael újra zsendüléséről prófétált, ami az Ő visszajövetelének lesz a jele (Máté 24:30–33).
És bár sokakat meggyógyított (vakokat, sántákat)[10], azok, akik Izraelt ebbe a terméketlen állapotba hozták – a vallási vezetők –, mégsem hittek benne, hanem azon tanakodtak, hogyan ölethetnék meg. Ezért Jesua még aznap este elhagyta Jeruzsálemet, feltehetően visszatérve Betániába.
Kedd
Útban Jeruzsálem felé a tanítványok meglátták a kiszáradt fügefát, és Jesua tanította őket a hitük fontosságáról (Máté 21:21) – ez a lecke különösen időszerű volt, mivel olyan idők vártak a tanítványokra, amikor Jesua már nem lesz testben mellettük. A Templomban a vallási vezetők megkérdőjelezték Jesua tekintélyét. Kérdésükre kérdéssel felelt: honnan van Bemerítő János tekintélye? Ha elfogadták volna, hogy János a mennytől kapta a küldetését, el kellett volna fogadniuk Őt is, hiszen János világosan jelezte, hogy Jesua a Felkent. A nap folyamán a főpapok, a vének és az írástudók különböző kérdésekkel bombázták Jézust, hogy valahogy ürügyet találjanak a kivégzésére. Ez azonban nem sikerült. Jesua viszont – nyíltan és példázatokban is – világossá tette a nép hűtlen vezetőinek bűneit[11], és az ezért járó i_teni ítéletet is előre jelezte.[12]
Aznap délután felment az Olajfák hegyére. Példabeszédekben tanított, és az idők végének jeleiről beszélt. Szólt az eljövendő pusztulásról, háborúkról és üldöztetésről; ugyanakkor visszatérésének reményével vigasztalt (Máté 24:6). Tanítványainak valószínűleg nem sok fogalma volt arról, hogy miről beszél, de később visszaemlékeztek mindezekre.[13]
Szerda
A leprás Simon[14] házában egy asszony drága kenetet öntött Jézus fejére, aki ezt így kommentálta: „előkészít engem a temetésre” (Máté 26:12). A Mester tudta, hogy közel van a halála ideje, és ezt közölte a tanítványaival – jóllehet, akkor még nem értették meg. Ez az asszony azonban előre megsejtette az elkövetkezőket: Jesua halála után a temetéskor szokásos megkenésre valóban nem jutott idő az ünnep beköszöntése miatt.
Jesua megjövendölte, hogy két nap múlva, a páska ünnep idején keresztre feszítik.
A vallási vezetők semmiképpen sem akarták az ünnepen elfogni őt, hiszen az ünnepre összegyűlt hatalmas tömegben sokan hittek benne, és az eset kiszámíthatatlan indulatokat kelthetett. A Sátán többször megkísérelte Jézust a nem megfelelő időben vagy módon megölni. Azonban az Úr tökéletes kontroll alatt tartotta halálának minden részletét.
Júdás ezen a napon döntött úgy, hogy elárulja Mesterét. Az ő feljelentése szükséges volt ahhoz, hogy római katonákat küldjenek az elfogatására. A feszültség egyre nőtt, és Jesua ugyan tudta ezt, mégis tovább tanított és szolgált.
Csütörtök
A pészachi bárány feláldozásának napja. Jesua tanítványai elkészítették a páskabárányt, és együtt fogyasztották el a széder-vacsorát. A harmadik pohárhoz[15] érve Jesua megkötötte tanítványaival a Jeremiás által megjövendölt Új Szövetséget[16]. Majd hosszan és meghitten beszélgetett velük: felkészítette őket közeli halálára, de a feltámadására és a Vigasztaló Szent Szellem elküldésére is. Nemcsak prófétaként hanem főpapi szerepében is szolgált, hiszen közbenjárt értük, és mindazokért, akik az ő beszédükre hinni fognak.
Az étkezés után a Gecsemáné-kertbe mentek. Jesua gyötrődve imádkozott, készülve a rá váró szenvedésre, de még a legközelebbi tanítványai is minduntalan elaludtak! Azonban még a kínok, a fájdalmak és az árulás közepette is tudta, hogy amit a kereszten el fog érni, az felülírja majd a jelenlegi szenvedését.
Júdás a széder-asztaltól felállva futott a főpapokhoz és a vénekhez, hogy elárulja Mestere tartózkodási helyét.
Jesua elfogatása így nem a vezetők szerint tervezett időben történt, hanem az Ő kimondott szava szerint.
Annás, majd Kajafás, végül más vallási vezetők is kihallgatták. A koncepciós perben a Szanhedrin sorozatosan megszegte a saját törvénykezési szabályait[17]. Jesuát megalázták, bántalmazták és nevetség tárgyává tették, mielőtt a kereszten átélte volna az elképzelhető legnagyobb fájdalmat: az I_tentől való elszakítottságot.
Péntek
Kora reggel először a Szanhedrin, Pilátus, Heródes Antipász, majd ismét Pilátus hallgatta ki Jesuát. A világi vezetők (Pilátus és Heródes) semmi büntetésre méltót nem találtak benne. Izrael hűtlen pásztorai azonban manipulációval[18] és lelki nyomásgyakorlással kikényszerítették a halálos ítéletet. A Messiást reggel 9 órakor feszítették keresztre. Délután 3 órakor halt meg, és még aznap eltemették. Az ég elsötétült, a föld megrendült, és a templom vastag kárpitja felülről lefelé kettéhasadt.[19]
Jesua épp akkor halt meg, amikor a mindennapi áldozatot bemutatták[20], beteljesítve ezzel a héber írásokat[21]. Elviselte az egész emberiség bűnének súlyát, a kegyetlenség súlyát és az I_tentől való elszakadás súlyát.
Szombat
Jesua teste szombaton a sírban volt.[22] A főpapok és a farizeusok emlékeztek arra, hogy Jesua előre szólt a feltámadásáról, ezért hogy megakadályozzák a test ellopását és hamis tanok elterjesztését, római őröket állíttattak a sír őrzésére. A sír lepecsételése és az őrök állítása később szintén a feltámadás tényét erősítették meg.
Egy fontos esemény történt, amíg a test a sírban nyugodott: Jesua szelleme „leszállt a föld alsóbb részeire” (Efézus 4:9), és kihirdette a Paradicsomban[23] várakozó hívőknek: a bűneikért megfizette az árat. Később, mennybemenetelekor ezeket az ószövetségi szenteket is magával vitte (Efézus 4:8).[24]
Vasárnap
Vasárnap hajnalban a magdalai Mária és más női tanítványok elmentek a sírhoz, hogy drága kenetekkel megkenjék a testet. Azonban a sírt üresen találták. Mária híradására Péter és János a helyszínre futottak. A feltámadást még nem hitték el – Jézus előrejelzése és a próféciák ellenére sem. Valamilyen földi okot gyanítottak. Azonban amit láttak, meggyőzte őket. A fehér vászoncsíkok, amelyeket a test bebugyolálására használtak, érintetlenül feküdtek. Kissé távolabb tőlük – ott, ahol a fej volt –, a kendőt látták felgöngyölve. Épp csak a test hiányzott belőlük. Hullarablók nem bajlódtak volna a vászoncsíkok kibontásával. Innen másképp tűnt el a test.
A hátrahagyott fehér leplek a főpap által Jom Kippurkor viselt hófehér vászon öltözékre emlékeztettek. Mózes elrendelte, hogy a bűnért való engesztelés elvégzése után a főpap vesse le a fehér ruhát, és hagyja a szentélyben.[25] Jesua azzal, hogy hátrahagyta a vászon lepleket, jelezte: elvégezte Főpapként az engesztelést az emberiség minden bűnéért![26]
Az Ő feltámadása volt az első a jövőben bekövetkező feltámadások közül. A Tanakhban elrendelt első zsenge (első árpatermés[27]) ünnepe erre a rendkívüli történelmi eseményre mutatott. Az első árpakalászokat pontosan a pészach szombatja utáni első napon mutatták be a Szentélyben az Ö_való előtt.[28] Éppen akkor, amikor Jézus, a halottak közül az első zsenge feltámadt!
Minden a terv része volt
Jesua tudta, mi vár rá a páska ünnep közeledtével – mégis megingathatatlan eltökéltséggel ment a keresztre, és zokszó nélkül szenvedte el azt. Bár sokan és sokszor törtek az életére, Ő önként tette le az életét[29] pontosan úgy és akkor, amikor ez meg volt írva. Neki a kereszten kellett meghalnia, hogy betöltse a 22. Zsoltár próféciáját, és a Páskabárány ünnepén, hogy betöltse a bárányáldozatra vonatkozó mózesi rendelkezéseket. Gonosztevők között kellett szenvednie, majd gazdag ember sírjába kellett kerülnie.[30] És amiként i_teni hatalmát gyakorolta az élete letételekor, ugyanazzal a hatalommal fel is vette azt 3 nap múlva.[31]
Életének utolsó hete egyszerre mutatja meg emberségét és istenségét. Ezek a napok vezettek az emberiséget megváltó i_teni terv csúcspontjához. A jeruzsálemi bevonulásától a feltámadásáig minden esemény jelentéssel, szándékkal és céllal bír. Jesua utolsó hetének kronologikus áttekintése bepillantást enged I_tenünk mély szenvedésébe, ugyanakkor lenyűgöző irgalmasságába. Cselekedetekben adta bizonyságát az emberiség iránti rendíthetetlen és szenvedélyes szeretetének.
[1] Betánia – az Olajfák hegyének keleti oldalán, Jeruzsálemtől kb. 3 km-re fekvő falu. Jézus barátai, Lázár, Márta és Mária laktak itt. Ezen az utolsó héten szinte minden éjszakát itt töltött.
[2] „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.”
[3]הוֹשִׁיעָה נָּא ‘hosia na’ – ments meg minket most
[4] „Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves”. (2 Mózes/Smot 12:5)
[5] a fügefa korai gyümölcse, a breba, aminek még a levelek előtt meg kellett volna jelennie
[10] A vakok, süketek és sánták meggyógyítása: messiási cselekedetek: „Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve.” Ézsaiás 35:5–6
[11] „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.” (Máté 23:27)
[12] „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok.” (Máté 23:37–38). Az ítélet be is teljesült, amikor i. sz. 70-ben elpusztult a Templom.
[13] Amikor a római seregek ostromgyűrűbe fogták Jeruzsálemet, a tanítványok felismerték, hogy Jesua figyelmeztetése (ld. Lukács 21:20–24) most következik be, és menekülniük kell. Ez akkor vált lehetségessé, amikor Titusz egy időre feloldotta az ostromgyűrűt.
[14] akit Jesua megtisztított a leprából, különben nem is lehettek volna a házában
[15] a hagyományos széder liturgiában ez a Megváltás Pohara
[16] „Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. …: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.” (Jeremiás 31:31–33)
[17] 22 szabályt (Arnold Fruchtenbaum: A Messiás élete 658. o.)
[18] „Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.” (János 19:12)
[19] A kárpit a Szentek Szentjét választotta el a Templom többi részétől. Jesua halála megnyitotta minden ember számára az utat a szent I_ten jelenlétébe, ahova addig csak a főpap léphetett be évente egyszer: az Engesztelés Napján
[22] A rómaiak által kivégzett személyeket Izraelen kívül a kereszten hagyták intő példa gyanánt, illetve nyitott tömegsírokba dobálták. Josephus történetíró (Zsidó háború 4.314) és a héber Írások tanúsága szerint (5 Mózes/Dvarim 21:23) Izraelben naplementéig le kellett venni a holttestet a fáról, és el kellett temetni.
[27] Az aratás első kévéjét bevitték a Templomba azzal a hittel, hogy a termés többi része is be fog érni: bőséges aratás lesz.
semmi gyümölcsöt sem hoznak” (Hóseás 9:10, 16, 17)
[28] 3 Mózes/Vájikrá 23:10–11 „…Ha bementek arra a földre, amelyet nektek adok, és learatjátok annak termését, vigyétek el aratásotok első kévéjét a paphoz. Az mutassa fel a kévét az Úr előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap.”
[30] Ézsaiás 53:9 „A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.”
[31] János 10:17–18 „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”
A Purim vidám ünnep. A zsidó hagyomány ilyenkor nemcsak megengedi, de egyenesen micvának – jó cselekedetnek – tekinti, ha az ember annyi bort iszik, hogy nem tudja megkülönböztetni a gaz Hámánt a hős Mordechájtól. Jesua a bornál egy sokkal megbízhatóbb örömforrást adott tanítványainak a Szent Szellem személyében. Így az örömünket nem követi fejfájás.
Túláradó öröm
Ugyan nem tudtuk mind a 85 vendégünket megkérdezni – de akikkel beszéltünk, mind a túláradó örömöt és vidámságot emelték ki. Ez jellemezte a Jom Tov csapatával közösen előadott purimi dalainkat, melyeket még zajosabbá tette a közönség kereplőkkel, tapssal és csujogatással tarkított közreműködése. Ez jellemezte az ad-hoc Purimspielt, melyre a helyszínen toboroztunk színészeket, és sietősen köréjük csavarintott, rájuk aggatott jelmezeikben előbb kicsit félénken, majd egyre jobban felszabadulva játszották el – mintegy leblattolták – a fülük hallatára felolvasott szerepüket. A közönség a hasát fogta a nevetéstől; sok rejtett tehetséget fedeztünk fel azon az estén. A színdarab után még mindig akadtak, akik készek voltak a táncparketten is kipróbálni magukat. A zsidó körtáncokat könnyű megtanulni – és nem szégyen, ha az ember lába időnként összeakad.
A süteményversenyben egy hámánfüle győzött szorosan nyomában egy finom flódnival.
Hogy lehet legyőzni az ellenséget, ha az én magam vagyok?
A vidámságunk okáról Jom tov-os szolgatársunk, Kozma Feri beszélt: sikerült megszabadulni ellenségeinktől, a népirtás ezúttal elmaradt. Feri azonban egy fontos kérdést tett fel:De mi van akkor, ha én vagyok az ellenség? Ha én vagyok az, aki nem a Király térfelén vagyok, hanem a saját fejem után megyek, az én értékrendem szerint élek, amibe ne szóljon bele a Király, egyszóval: lázadok? Hogy lehet legyőzni az ellenséget, ha az én magam vagyok? Újra kell születnem a másik térfélen. Egy új szívvel. Erre még a legmodernebb orvostudomány sem képes. Új, Istennel megbékélt szívet csak Ő Maga tud adni. Nekünk csak kérni kell. És ha megkapjuk, nos, az aztán tényleg valódi ok az örömre.
