Szerző: Tar Kata | 2024.aug.pén | ministry moments
A borítékból egy kis cetli esett ki: „Kádár Eszternek* hívnak, itt a telefonszámom. Szeretnék Önökhöz csatlakozni.” Szíven ütött az üzenet egyszerűsége és egyenessége. A megadott számon egyeztettem, majd néhány nap múlva fel is kerestem Esztert. Egy nagy és impozáns, körfolyosós házban keresgéltem a megadott címet. Már majdnem feladtam, amikor egy kieső sarokban megakadt a szemem egy raktárajtóhoz hasonló ajtón, Eszter nevével, ezzel az üzenettel együtt: „Nincs gáz beszerelve.” Ez a sokatmondó felirat, és az előzetes telefonbeszélgetés sem tudott eléggé felkészíteni arra, ami az ajtó mögött várt: egy 10-12 négyzetméteres szoba, egy tűzfalra néző ablakkal és egy tenyérnyi mosdóval. A falakon végig bútor, ami egy keskeny folyosót hagyott a közlekedésre. Kb. három lépés után egy rollátor mögött ült Eszter, aki saját elmondása szerint 12 év óta nem mozdult ki ebből a szobából. Mosolygott megdöbbenésemen: „Ez volt az első és az utolsó látogatásod, ugye?” „Miért lenne?” – nyögtem, majd kinyitottam az ajtót levegő után kapkodva.
Eszter betegséggel született, szülei intézetben helyezték el. 18 évesen megtudta, hogy zsidó származású. 1988-ban megtért a Billy Graham-evangelizáción. Kazánfűtőként dolgozott, nincs senkije – csak Isten. Egy önkormányzati segítő bevásárol neki; magára főz; olvassa az Igét, nézi a TV-n a keresztény programokat, és intenzíven imádkozik. A világért és persze Izraelért. Mutatta nekem a leírt imádságait. Próbáltam megtudni, mire van szüksége. Szeretné jobban érteni az Igét. Amúgy mindene megvan, boldog és elégedett. Kap nyugdíjat, apropó: szeretne adakozni a missziónk munkájára, megteheti-e. Amikor kiléptem ebből a látszólag kicsi, de a hatalmas Istent mégis magába fogadó cellából, még sokáig nem tértem magamhoz a csodálatból, amit ennek az egyszerű idős asszonynak a példája keltett bennem.
Imádkozz érte, de még inkább magunkért, a világnak főleg a nyugati részén élő keresztényeiért, hogy mi is tudjunk ebben a boldog megelégedettségben járni.
„Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.” (1 Tim 6:6)
* nem az igazi neve
Szerző: Tar Kata | 2024.júl.hét | ministry moments
Gondolatok 4 zsinagógai beszélgetés után
Március óta rengeteg szervezés, idő, készülés, tanulás és persze anyagi áldozat ment bele a „Zsinagógai pódiumbeszélgetések” projektbe. Most, hogy túl vagyunk rajta, érdemes gondolkodni azon, hogy mindez megérte-e. Hiszen a hallgatóság nagy része újjászületett keresztény volt. Bár minden buzgalmunkkal a zsidó ismerőseinket hívtuk – mégis ők voltak elenyésző kisebbségben. Amikor összeszámláltuk a gyümölcsöket, arra jutottunk, hogy nem feltétlenül baj, hogy a vendégek nagy része hívő testvérekből állt. Hiszen erőteljes példát láthattak arra, hogyan lehet zsidó embereknek tisztelettel, de egyenesen hirdetni az evangéliumot, amely a mi népünknek szól először (Róma 1:16). A beszélgetésekről készült felvételek pedig, reménységünk szerint elérhetik a zsidó közönséget is az online térben.
Avi Snyder (budapesti missziónk alapítója és első vezetője) fontosnak érezte, hogy a júniusi szombatköszöntőn a pódiumbeszélgetés néhány – ki nem fejtett – kérdését megvitassa. A rabbi úr szájából elhangzó kijelentést: „minden vallás gyönyörű”, például nem hagyhatta annyiban. Valóban lehet minden vallás gyönyörű – az a hit is, amely a lélekvándorlást tanítja; az is, amely azt, hogy nincs pokol vagy kárhozat. A kérdés azonban nem az, hogy mennyire szép – hanem az, hogy igaz-e.
Innen elindulva hirdette az evangéliumot, melynek kezdő gondolatai (mindnyájan vétkeztünk, és híjával vagyunk az Isten dicsőségének), egyáltalán nem mondhatók szépnek, de mégis igazak. Majd beszélt arról az új szívről, melynek ígéretét már az Ószövetségben megkaptuk (Ezékiel 36). Egyik vendégünk szeme könnybe lábadt. Avi észrevette ezt, s amikor vége lett az igehirdetésnek, és már a vacsorát szolgálták fel, ott a kanálcsörgető, beszélgető társaság kellős közepén elmagyarázta Evelinnek*, hogy Isten tálcán nyújtja felé azt az új szívet, amelyről az imént beszélt. „Igen, nagyon szeretném, és nagyon fogok igyekezni…” – fogadkozott Evelin. „Nem kell igyekezned. Itt van előtted. Nyújtja feléd a Mennyei Atya. Csak el kell fogadnod.” – bátorította őt Avi. „Gyere, imádkozz velem!” Evelin meghatottan, de eltökélten ismételte az elhangzó imádságot. Befogadta Jézust és az új szívet. Ha több gyümölcse nem is lenne a zsinagógai sorozatnak, akkor is… „egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lukács 15:7)
* nem az igazi neve
Szerző: Tar Kata | 2024.jún.hét | ministry moments
Második zsinagógai pódiumbeszélgetés (Tar Kata tollából)
A zsinagógai beszélgetéssorozat második epizódja további izgalmakkal szolgált. Ezúttal Radvánszki Péter, a Páva utcai zsinagóga fiatal neológ rabbija volt francia kollégánk, Johann Lussange beszélgetőpartnere. Johannt nem ismertük, mert nemrég csatlakozott a párizsi csapatunkhoz, de nagyon hamar megbarátkoztunk. Három kiskorú gyermek boldog édesapja, aki épp most adta be a posztdoktori disszertációját elméleti fizikusként. Azonban Isten misszióba hívta – és ő engedelmeskedett.
Az első izgalmas esemény a zsinagógai hivatalos vita előtti vacsora volt: ahol nem is egy, hanem két rabbi vacsorázott velünk egy vegán étteremben. A beszélgetés barátságos és könnyed légkörben zajlott (főleg a franciaországi zsidóság helyzetéről). Johann kedvesen és tájékozottan társalgott. Másnap kb. 80–85 fő előtt folytatták a diskurzust, ekkor már mélyebb témáról: a Messiás személyazonosságáról és érkezésének idejéről. Az atmoszféra végig barátságos volt. Tulajdonképpen nem volt igazi ütközés. Péter rabbi a Talmudból idézett, Johann a prófétáktól – valójában teljesen más volt a hivatkozási alapjuk. Péter rabbi szavaiból nem az tűnt ki, hogy ő miben hisz, hanem az, hogy mit tanít a judaizmus. Természetesen azt, hogy a Messiás eljövetelére ma kevésbé fókuszál a zsidóság, mivel túl sok csalódásuk volt hamis messiások miatt. Johann viszont nagyon erőteljes próféciákat olvasott fel: az új szövetség ígéretéről szóló Jeremiás 31:31–34. verseket, az átszúrt Messiást felismerő zsidóságról szóló üzenetet a Zakariás 12:8–11-ben és a szenvedő Messiást bemutatót az Ézsaiás 53-ból. Elhangzott az evangélium – sőt felszólítás arra, hogy Istent Magát kérdezzük meg a Messiás személyéről. Nem vita volt, hanem inkább szabad igehirdetés. A nézőktől is sok jó kérdés hangzott el. Johann ajándékkal készült mind Fináli, mind Radvánszki rabbi számára – amit ők örömmel fogadtak és viszonoztak is. Másnap műsoron kívül még egyszer találkoztak egy kávéra, ahol Johannak sikerült elmondania még a hitre jutásának történetét is.
Technikai szempontból is volt miért imádkozni. Egy applikáció és néhány hagyományos tolmácskészülék együttes alkalmazására vállalkoztunk. Működött! Az angol nyelvű esemény tartalma mindenkihez eljuthatott a kiváló tolmácsolás révén.
Hálásak vagyunk az Úrnak, és imádkozunk, hogy a megszületett barátságok tovább épüljenek – egészen a hitre jutásig és tovább! És persze készülünk a következő beszélgetésre Megyeri Jonatán rabbi és Avi Snyder, a Zsidók Jézusért európai nagykövete között. Köszönjük, ha te is mellénk állsz imában.
„Tudnál segíteni a felkészülésemben?” – kérdezte tőlem az egyetemről az első évfolyamos Klári*, akivel…
Az új idők, új kihívásokat szülnek, ami új megoldásokat és új embereket kíván. Januárban nagy lenülettel vágtunk neki legújabb projektünknek, ahol a fiatalok elérését tűztük ki célul…
„Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján!”
– látogatás Izrael Állam budapesti Nagykövetségén…
Izraeli magyar zsidók, budapesti messiási zsidók és izraeli beduinok találkozási pontja!
Bizonyára emlékeztek arra, hogy az első gázai túszcsere során volt két magyar származású lány is a túszok között…
Szerző: Tar Kata | 2024.máj.hét | ministry moments
Egy ősrégi kérdés visszatér a zsinagóga falai közé
(Tar Kata tollából)
„Királyi Felség! Ha az oroszlán meghívja az egeret egy vitára, bármilyen büszke is legyen az egér a tudására, jobban teszi, ha elkerüli a vitát; mert nem tudhatja, mitől is féljen jobban: attól, ha elveszíti, vagy attól, ha megnyeri.”[1]
A kereszténység és zsidóság párbeszédét hosszú évszázadokon át az oroszlán-egér erőviszonyai jellemezték. A zsidóságnak lehetetlen volt jól kijönnie egy hatalmi pozícióban levő vitapartnerrel való disputából.
2024.április 14-én egy történelmi fordulat állt be a keresztény-zsidó kommunikációban. Nem mintha nem lenne már több éve barátságos – és nem zsinagóga- vagy Talmud-égetéssel végződő – párbeszéd a keresztények és a zsidóság között. Hanem azért, mert a beszélgetés visszatért a zsidóság berkein belülre és a zsinagóga épületébe. Fináli Gábor rabbi megkeresett bennünket, hogy beszélgessünk velük a Messiásról. 4 alkalommal egy-egy rabbit szeretne leültetni a Zsidók Jézusért nemzetközi csapatának egy-egy képviselőjével. Április 14-én (és a további 3 alkalommal) zsidó ember beszél zsidó emberrel arról a kérdésről, hogy a Messiás már eljött-e vagy még várjuk Őt.
Az első beszélgetés Gábor rabbi és Kata között a tisztelet légkörében zajlott. Természetesen nem volt várható, hogy a kérdésben egyetértésre jussunk, pláne a nyilvánosság előtt – de elhangzott az, hogy sok rabbi (Lichtenstein Izsák, Kohn Lipót, Duitsch Salamon, Izrael Zolli, Daniel Zion és sokan mások) az Írások és a messiási próféciák szorgalmas és nyitott szívű tanulmányozása révén felismerte a Názáreti Jesua személyében a Messiást. A párbeszéd – reménység szerint – privátban folytatódni fog. Készülünk továbbá a másik három beszélgetésre. Hisszük, hogy ez az Isten ujja: Ő kezdett egy új munkát a rabbik szívében. Kérlek, imádkozz, hogy ezek a szívek megpuhuljanak, mire a beszélgetésekre sor kerül. Köszönjük!
[1] Nahmanidesz szavai I. Jakabhoz. Hyam Maccoby, The Disputation című drámájában Ramban bevezető gondolata.
Forrás: Ramban és a barcelonai Hitvita (A Tudomány Ünnepe 2008 alkalmából, az ORZSE doktorandus konferenciáján elhangzott előadás bővített változata.)
Szerző: Tar Kata | 2024.ápr.pén | ministry moments
Tar Kata írása
Idén a Purim ünnepe március 23–24-re esett. Mivel ekkor már beindultak a gyülekezeti látogatásaink (hogy bemutassuk testvéreinknek a Messiás a zsidó húsvétban c. prezentációt), nem maradt már idő arra, hogy egy Purim ünnepet is megszervezzünk. Helyette egy purimi szokás gyakorlásával ünnepeltünk. Slach moneszt küldtünk három rabbi barátunknak. Ennek a jiddis szónak a héber eredetije: misloach manot (szó szerint: adagok küldése) – az Eszter könyvéből származik: „Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” (9:22)
Mindhárom rabbival már több éve barátkozunk. A gesztus tovább építette a baráti viszonyunkat. Egyikük kávéra hívta ’postásunkat’, Krisztit; a másikuk meghívta Ildit magukhoz szombatköszöntőre, és egy jót beszélgettek; a harmadik rabbi pedig három órás eszmecserét folytatott Messiás-hívő testvérünkkel, Péterrel* – mint utóbb kiderült, Jézusról. Ő is küldött nekünk ajándékot. De a legnagyobb ajándék az, hogy vannak barátaink a zsinagógában – akik nem ellenünk harcolnak, hanem valamiképpen (egy ki nem mondott módon, de) támogatják a szolgálatunkat. Kérünk, imádkozz ezekért a rabbikért, hogy bölcsességet és bátorságot kapjanak Istentől – a Messiás Jesua követéséhez.
* nem az igazi neve
