A túlélés két kulcsa – szukkoti gondolatok

A zsidóság minden ünnepéhez rengeteg hagyományt alakított ki, amit keresztyénként hajlamosak vagyunk hiábavalóságnak minősíteni. Pedig valójában ez egy fontos kelléke a túlélésnek. A közösség, amely semmit nem tud az őseiről, a gyökereiről és a hagyományairól, előbb-utóbb felszívódik egy arctalan, multikultúrás tömegben. A probléma akkor van, ha csak a múltból merítjük az identitásunkat. A zsidó nép épp abban egyedülálló, hogy meg van írva a jövője. De ennek megragadásához a Te imádságodra is szükség van.

Október 16-án összegyűltünk egy kedves baráti házaspár házánál, ahol a teraszt lombsátorrá alakítottuk. A kellemes idő lehetővé tette, hogy a szukkában[1] gyújtsuk meg a gyertyát és lengessük a lulávot[2], majd pedig behúzódtunk a tágas nappaliba, ahol a házigazda és Josh Soafer[3] tanított bennünket a Sátrak Ünnepének üzenetéről. Csak ekkor lett világossá a számomra, hogy a lombsátor építésének és a lombos ágak lengetésének parancsa a kopár sivatagban hangzott el! Az Úr egy olyan valamit adott, ami majd a honfoglalás után válik emlékeztetővé. Addig egy előremutató ígéret volt: „Be fogtok menni az Ígéret Földjére!” A lombsátor azonban ma is előre mutat, nemcsak hátra: Van egy ígéretünk arról, hogy az Isten Sátora az emberekkel lesz.[4] Ez volt mindig is a terve: hogy közöttünk, sőt bennünk lakozzon! Volt köztünk két olyan zsidó hölgy is, Zsófi* és Klára*, akiknek szívében még nem vett lakozást a Messiás. Imádkozz, kérlek, hogy mihamarabb meghívják Jesuát a szívükbe! És az egész zsidó népért is, hogy ne csak hátra tekintsenek, hanem megragadják az ígéreteket és a jövőt, hiszen igazából ez a túlélés kulcsa!

* nem az igazi nevük


[1] lombsátor

[2] 4 különböző növényből álló csokor: három gally és egy gyümölcs (hagyományosan: etrog)

[3] amerikai misszionárius társunk, a missziós képzés vezetője

[4] Jelenések 21:3

Tar Kata

Azon a napon megharsan a nagy kürt…

„De titeket, Izráel fiai, egyenként fognak összeszedni! Azon a napon megharsan a nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén, és akik szétszóródtak Egyiptom földjén. Leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.”

Ézsaiás 27:12b–13


Szeptember 23-án megfújtuk a kürtöt. Nemcsak a parancsolatnak engedve, nemcsak azért, hogy tanítsuk vendégeinket, hogy milyen hang a Tekia, a Sevarim, a Terua és a Tekia gdola, hanem egy prófétikus módon is. A kürt hangja ugyanis, többek között az összegyülekezésre hívó szó. Amikor Manna erről tanított, egyszerre rádöbbentem, hogy a kürtöt az Úr fújja meg . Ő képes arra egyedül, hogy a szétszórt Izraelt összegyűjtse. Már 11 éve vagyunk ebben a szolgálatban, és igyekszünk minden erőnkkel összegyűjteni a Messiás lábainál Izraelnek a Magyarországon élő elveszett juhait, illetve azokat a Jézusban hívő zsidó testvéreket, akiknek elhívásuk van a zsidó evangelizációra. Egyelőre még mindig nagyon lassan gyülekezik a nyáj. De a 5783. év az Összegyűjtetés éve lesz. Egyszerre csak maguktól fognak gyülekezni Jézus rabbi tanításához zsidó testvéreink. Egymást fogják hozni. És egyszerre az eddig rejtőzködő zsidó hívők is meghallják a sófár hangját, és beállnak az Úr seregébe. Az Úr összegyűjti őket, és erre fel kell készülnünk. Imádkoznál velünk azért, hogy a nagy Összegyűjtés ne találjon minket készületlenül?

Tar Kata

Zsendül a fügefa!

Tanuljatok a fügefa példájából:

…amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

Máté 24:32

A bibliai teadélutánra Balázs* a kertjében termett fügével érkezett, majd felhívást tett közzé, hogy bárki, aki leszüreteli a fügéjét, elviheti és lekvárt főzhet belőle. Ez a téma megnyitotta a szíveket, mert többen is fügével kapcsolatos ismereteket tettek közkinccsé. Én viszont találva éreztem magam lekvár-ügyben. Meg kell mentenem Balázs fügéit. Másnap szüretelő jelmezben jelentem meg a kissé elgazosodott kertben, és igyekeztem megbirkózni a feladattal. A túlérett gyümölcsök boldogan kínálták magukat. Minden edényemet teleszedtem, miközben könnyedén beszélgettünk.

A szüret végén – szinte úgy, mint a Messiási Királyság idején[1] – nagy békességben letelepedtünk a teraszon. Beszélgetésünkben valahogy a száraz csontok völgyének látomásánál kötöttünk ki.

Balázs hosszú utat járt be azóta, hogy először találkoztam vele. Akkor ateistának mondta magát. Azóta már számos rendezvényünkön részt vett, de a bibliás eseményeket kerülte, mondván: nem akar a hitetlenségével kárt okozni. De a kitartó ima gyümölcsöt termett. Azóta már két sabbatunkra is eljött, és lassanként a teadélutánok is vonzani kezdték. Amikor most arról beszéltem, hogy látomás szerint az összegyűjtetés már megtörtént, de még szükség van arra, hogy Izrael új szívet kapjon és új szellemet – Balázs nem kezdett másról beszélni. Sőt, amikor imát ajánlottam fel, készségesen meghajtotta a fejét és várta az imát.

A fügefa zsendül!

A Nagyhéten megátkozott terméketlen fügefa kiszáradt. 40 évvel később elpusztult a jeruzsálemi Szentély. A szárazság évszázadai következtek, amit a Holokauszt tragédiája tetőzött be. A sírból azonban kihívta népét az Úr – és ha még nem is teljesen, de jelentős mértékben összegyűjtötte Izrael földjén. És a Szellem általi megelevenítés is elindult, ahogy Izrael egyre több városában alakulnak Messiás-hívő közösségek. A teljesség még várat magára, de örömmel látjuk a fügefa zsendülésének magyarországi jeleit is.

* nem az igazi neve


[1] Mikeás 4:4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Untitled-1-1-300x300.png a fájlnév

Tar Kata

Ketten egy akaraton…

Ildi és én – két karakán nő erős akarattal és véleménnyel. Ez garantálja, hogy időnként egymásnak feszül a két akarat. Azonban vas élesíti a vasat. Az évek során nagyszerű csapattá csiszolódtunk. Nemrég hallottunk egy remek tanítást az egységben rejlő erőről, meg az olajról, ami az egységben lakozó atyafiakra (és atyalányokra) csorog. Múlt csütörtökön átéltük ennek a csodáját.

A Deák téren volt a találkozónk. Ehhez képest, szokásomhoz híven leszálltam a metróról – a Blahán. Fel sem tűnt, és ráadásul a mozgólépcső tetején Ildi állt. „Te mit csinálsz itt a Blahán?” – kérdezte. Akkor kapcsoltam, hogy eltévesztettem a házszámot. „Nyilván, Veled akartam találkozni” – vágtam ki magamat frappánsan. Nevettünk. Aztán rácsodálkoztunk egymásra: sárga póló, zöld nadrág, zöld fülbevaló. Ha megbeszéltük volna előre, akkor sem sikerült volna jobban. A Deák téren stratégiát egyeztettünk: a Tízparancsolattól elindulva fogjuk hirdetni az Evangéliumot. Amikor befejeztük, teljesen egyszerre, ugyanazokkal a szavakkal kezdtünk imádkozni. Akkor már nagyon nevettünk. Ekkora egységet! Nosza, kérjünk nagy dolgokat, ha már ilyen egységben vagyunk: nyitott szívű embereket, találkozást zsidó emberekkel és megtéréseket.

Elindultunk az Erzsébet parkban. 9 fiatallal beszélgettünk. Mind nyitott volt. 3 közülük zsidó származású volt. 2 zsidó és egy nem zsidó fiatal imádkozott velünk, és befogadta Jézust! Épp úgy, ahogy kértük! Ez az egységben rejlő erő!

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”

Zsoltárok 133.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Untitled-1-1-300x300.png a fájlnév

Tar Kata

A rabbi és a pásztor találkozik

„… hogy féltékennyé tegye őket.”

Róma 11:11

Győző rabbi utazása a Jézussal való találkozásig egy újabb mérföldkőhöz érkezett. Miután 3 hete részt vett a gyülekezetünk istentiszteletén, és velünk együtt dicsérte az Urat, végre sor került arra, hogy személyesen találkozzon a pásztorunkkal, és egy teljes órát beszélgessenek. Győző elmesélte, hogy egy asszimilált zsidó családban hogyan fordult egyre határozottabban a gyökerei felé, és hogyan vezetett az útja a rabbiság felé.
Majd hogyan találkozott velem, illetve, hogy milyen élményei voltak Istennel. A pásztor is elmondta az ő Isten-élményét, de a megtérését is. Nem volt tolakodó, sokat kérdezett, és figyelmesen hallgatta a rabbit. Megütötte a fülemet egy mondat:

„Annyira irigyeltelek benneteket azért, ahogy mindenki teljes szívvel részt vett a dicséretben. Én vért izzadok, hogy egy kis örömöt csikarjak ki a hívekből.”

Milyen jó volt hallani egy rabbi szájából, hogy Pál apostol felhívását betöltötte (vagy inkább elkezdte betölteni) a gyülekezetem:

„… az ő elbukásuk révén jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy féltékennyé tegye őket.”

(Róma 11:11).

A találkozó végén a pásztor megáldotta a rabbit, majd pedig a rabbi őt. A folytatás reményében váltak el. Győző rabbi néhány napja 180 főnek tartott szédert. Radikálisan növekszik azoknak a száma, akik hozzá kötődnek, és akikre hatással van. Milyen hatalmas ébredés indulhat el ebben a körben, amikor Győző befogadja Jesuát, és Messiásként fogja Őt hirdetni! Imádkozzunk ezért a napért!

*nem az igazi neve

Tar Kata